Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-12-23 / 52. szám
Á Magyarországi Egyház-* , egyetem Tanácsa december 12-én Budapesten az Egyházegyetem tanácstermében dr. Mihályfi Ernő egyetemes felügyelő és dr. Vető Lajos püspök, az Egyetemes Egyház lelkész-elnöke elnökletével ülést tartott. Az egyetemes tanácsülés annak a hosszú tanácsülés-sorozatnak a befejezése, amely kezdődött az egyház- községekben, folytatódott az egyházmegyéknél és az egyházkerületeknél. Valameny- nyinek középpontjában az 1963. évi költségelőirányzat Egyetemes tanácsülés megtárgyalása és elfogadása I kapcsolatokat. Bár még minállott. Természetesen elvi jelentőségű elnöki megnyilatkozások és egyéb munkajelentések is elhangzottak e gyűléseken. Az alábbiakban részleteket közlünk D. dr. Vető Lajos püspöknek az Egyetemes Tanácsülésen elhangzott tájékoztató jelentéséből. Törekedjünk Isten teljes igéjének hirdetésére Dr. Vető Lajos püspök tájékoztató jelentésének bevezetésében számadatokat közölt egyházunk különböző munkaterületein az 1961. és 62. évben végzett szolgálatokról, az egyház anyagi helyzetéről, az intézmények és különböző osztályok munkájáról. Az igehirdetésekkel kapcsolatban megállapította, hogy az igehirdetések mennyiségénél sokkal fontosabb az igehirdetések milyensége, tartalma. „De kérdés, mit jelent itt a minőség? Minek kell javulnia az igehirdetésben? ... Hogyan képvisel egyházi szolgálatunk még jobb teológiát? Hogyan töltheti be egyházunk még jobban küldetését? Fenti kérdésekre az összefoglaló válasz ez: Törekednünk kell Isten teljes igéjének, s főleg a teljes evangéliumnak hirdetésére.” Emlékeztetett a püspök arra, hogy a Felszabadulás előtt mennyire hiányzott egyházunkban Isten igéje szociális vonatkozásainak megszólaltatása, különösen a próféták és az evangéliumok szociális mondanivalóinak hirdetése. Isten igéjének a társadalmi együttélésre vonatkozó tanításait, az evangélium szociális üzenetét, nagyon gyengén, vagy sehogysem hirdette az egyház, és legfeljebb odáig terjedt szociális magatartásunk, hogy a koldusnak adtunk néhány fillért vagy karácsony táján, egyáltalán a télen, összegyűjtöttünk, lehetőleg szeretetvéndégségen any- nyit, hogy a legszegényebbek nyomorát pillantnyilag csillapíthassuk. Gyülekezeteinket, egész evangélikus ■ népünket, de magunkat is rászoktattuk helytelenül arra, hogy Isten igéjének nincs köze a mi földi dolgainkhoz. Holott a próféták, az apostolok és Jézus Krisztus maga nagyon is sokat foglalkoztak az emberi élet szociális vonatkozásaival. Röviden: megcsonkítottuk Isten igéjét; az evangéliumot nem a maga teljes egészében és tisztaságában hirdettük. Amikor aztán belekerültünk a szocialista történelmi korszakba, és helyzetünk is arra késztetett, hogy foglalkozzunk társadalmi kérdésekkel, egyházunk népéinek és lelkészeinek egy része úgy érezte, hogy valami idegen, az evangéliumtól és az Isten igéjétől idegen hang szólal meg. Pedig az történt, hogy Isten maga nem tűrte, hogy az ő evangéliumát gyöngítsük, csonkítsuk, meghamisítsuk azzal, hogy annak szociális vonatkozásait elhallgassuk, vagy félremagyarázzuk. Isten igéjének életünk minden vonatkozására, földi életünkre nézve ép- penúgy, mint az örökkévaló üdvösségünkre vonatkozóan van mondanivalója. Amikor tehát olyan kérdésekről is beszélünk, mint amilyen népünk és a népek békéje, a világbóke, és a leszerelés ügye, a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkája, a Béke-Világtanács törekvései, konkrété: a német kérdés megoldása; amikor segítjük népünket életszínvonala felemelésében és tőlünk telhetőén más népeket abban, hogy gyarmati sorsukból, rabságukból és nyomorúságukból kikerüljenek, akkor mindezt azért tesszük; mert minket Isten teljes igéje, az evangélium szolgálata, egyházi hivatásunk kötelez, az egyház egészével együtt arra, hogy ezt tegyük. Mert mi Isten igéjét nem csonkíthatjuk meg, hanem csakis teljes egészében szólaltathatjuk meg és hirdethetjük. A békéltetés szolgálata Tájékoztató jelentésének következő szakaszában dr. Vető Lajos püspök abban jelölte meg egyházi szolgálatunk főfeladatát, hogy ennek a szolgálatnak egészét, minden módját, formáját, alkalmát és erejét koncentrálnunk lehet és kell is a békéltetés szolgálatára. Ennek megvan az elvi, teológiai alapja. Isten megbékéltette magával a világot, el- küldötte egyszülött Fiát. így kezdődik az evangélium és azzal fejeződik be, hogy Krisztus Urunk a golgotái kereszten ártatlan szenvedésével és halálával engesztelte ki, békéltette meg a mennyei Atyát, és szerzett számunkra bűnbocsánatot és örök üdvösséget. Közben Krisztus Urunk tanította, hogy boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak. Az, hogy Isten szeretet, hogy egy mennyei Atyának a gyermekei, s egymásnak testvérei vagyúnk, is azt jelenti, hogy békében kell élnünk. A békemunka tehát nemcsak beletartozik szolgálatunkba, hanem annak lényege. Rá kell eszmélnünk arra, hogy ez a lényeg. Nem lehet úgy hirdetni a keresztyénséget, hogy éppen a lényeget elmellőzzük. Erre int bennünket az a világhelyzet is, amelyben vagyunk és a tudomány embereinek újra meg újra felhangzó figyelmeztetése. „Atombombákkal játszani szigorúan tilos!” A következőkben dr. Vető Lajos püspök a Nobel-díjas tudósnak, Szentgyörgyi Albert- nek, a Nemzetközi Szemle novemberi számában közölt, az atomháború veszélyéről ez év nyarán mondott beszédéből idézte az alábbiakat: „Miközben az emberiség nagyobbik része segítségre szorul, mi megszámlálhatatlan milliárdokat herdálunk el és arra pocsékoljuk az emberi leleményességet, hogy menetjegyet váltsunk az utolsó ítélet napjára. Már is számtalan fogantyú és gomb működésbe léptetésétől függ az emberiség léte. De az emberek és a gépek is hibázhatnak. Ezért bombáink, akárcsak ellenségeink bombái, lécünket fenyegetik ... Rossz úton járunk és most nem az a fő kérdés, hogy miként tértünk rá, hanem az, hogv mi módon térhetünk le róla és kezdhetünk mindent élőiről... Néhány évtized alatt váratlanul mindent megváltoztatott á tudomány ... Megszüntette a távolságokat. A tüzet felváltotta a világmindenséget alkotó félelmetes erők egyikével, az atomerővel. Értelmünk elegendő volt ahhoz, hogy felszabadítsuk ezeket az erőket, de megértésükhöz nincsen megfelelő mechanizmus az agyunkban. Teljesen összezavarjuk a kozmikus és a kis emberi méreteket. Kicsiny bolygónkon szabadjára akarjuk engedni a kozmikus erőket... s könnyed humorral beszélünk legnagyobb városaink hamuvá változásáról, honfitársaink százmillióinak megsemmisüléséről s az életben maradók sorsáról, mely rosszabb lenne a halálnál. Egyszerűen nem tudjuk elképzelni az emberek százmilliószorosra felfokozott ezenvédéséit... Mert gondolkodásunk és érzelmeink épp oly primitívek, mint barlangi őseinké voltak. Ahhoz, hogy életben maradhassunk az új világban, teljesen új módon kell kiépítenünk az emberi dig a barlangi ember módjára gondolkodunk és nem vagyunk képesek megváltoztatni gondolkodásunkat, azért elkerülhetjük a katasztrófát, ha legalább egy valamit megértünk. Nevezetesen azt, hogy a tudomány megszüntette a tányien egy barlangban élünk: az összezsugorodott kis földgolyón. Csak egy család, az egységes emberiség számára van itt hely. És legalább is időt nyerhetünk, ha egyszerűen kifüggesztünk egy ilyen feliratú táblát: „Ebben a barlangban atombombákkal játvolságokat és ma valameny-1 szani szigorúan tilos!” Lehet-e, szabad-e hallgatni? Nagy tudósok hasonló nyilatkozatainak egész sorát lehetne még említeni. Lehet-e erről hallgatni, vagy csak úgy mellékesen beszélni és nem tenni ellene semmit? Lehet-e a békéltetés szolgálata, az emberszeretet evangéliuma, Isten igéjének szociális tartalma mellékes akkor, amikor az emberiség munkájának, tudásának ereje ma egy másik hamis célra koncentrálódott: még több, még gyilkosabb fegyvereket gyártani és halmozni fel ugyanakkor, amikor az emberiség kétharmada nyomorban, mérhetetlen tudatlanságban szenved és sínylődik annyira, hogy szinte azt sem tudja, hogy másként is lehetne, és nem egyszer babonában keresi az erőforrásokat állati sorsának elhordozásá- hoz. „Ti vagytok a világ világossága”, — mondotta Jézus tanítványairól. Tisztán látni az emberiség mai helyzetét és nem beszélni arról, nem óvni a végső katasztrófától az emberiséget, nem fáradozni minden erőnkkel a bókéért, az emberért, az életért, erre csak az a másik ige alkalmazható, hogy „ha vak vezet világtalant, mindketten a verembe esnek”. A következőkben arról számolt be a jelentést tevő püspök, hogyan végzi egyházunk a békéltetés szolgálatát itthon és külföldön, hazai és külföldi viszonylatban. Az igehirdetések mellett szólott egyházi sajtónk szolgálatáról, a lelké- szi munkaközösségek munkájáról, a Prágai Keresztyén Békekonferenciában végzett tevékenységünkről. Hangsúlyozta, hogy a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket kell egyházunknak e téren kifejtenie. Nem kell félni az egyoldalúság vádiától, hogy ezen a két húron játsszunk: béke és emberszeretet. Dr. Vető Lajos püspök foglalkozott békeszolgálatunk jövőben alkalmazható új módszereivel s megállapította, hogy az emberiség, közelebbről népünk felé nincs fontosabb diakóniai szolgálatunk a béke szolgálatánál. Isten reánk bízta a békéltetés szolgálatát. Népünk is elvárja ezt tőlünk. Vállaljuk, csináljuk, amíg nem késő. „Hiszem, hogy nem késő!” fejezte be tájékoztató jelentését a püspök-elnök. Külföldi kapcsolataink — külíoldi utak ' Az Egyházegyetem Tanácsának tárgysorozatában jelentés hangzott el egyházunk képviselőinek hivatalos külföldi útjairól is. Ezt a jelentést, melyet Káldy Zoltán püspök terjesztett a tanácsülés, elé, az alábbiakban ismertetjük: . Magyarországi evangélikus egyházunk szolgálatához hozzátartozik a külföldi evangélikus egyházakkal, egyházi világszervezetekkel és az emberiség békéjét munkáló szervekkel és mozgalmakkal való kapcsolat fenntartása és ápolása is. Egyházunk nem elszigeteltségben él a többi evangélikus egyházaktól, protestáns, ortodox egyháztestektől, hanem velük együtt dolgozik és végzi el a reá eső feladatokat. Az „egyházak közösségé”- ben mi magunk is sok nyereséggel veszünk részt a közös munkában, ugyanakkor igyekszünk az egyházaknak tovább adni azokat a nyereségeket, tanításokat és látásokat, amelyeket Isten a mi történelmi helyzetünkben nekünk adott. Tehát nemcsak kapni akarunk az „egyházak közösségéiben, hanem adni is. Abban a meggyőződésben élünk, hogy Isten az elmúlt másfél évtizedben olyan felismeréseket adott magyarországi evangélikus egyházunknak, amelyeket egyenesen kötelességünk tovább adni azoknak az egyházaknak, akik ugyan sok tekintetben más történelmi helyzetben élnek, mégis nyereség lehet számukra mindaz, amit mi felismertünk az egyház helyes szolgálatával kapcsolatban. Az egyházak közösségében úgy igyekeztünk elvégezni szolgálatunkat az elmúlt két esztendőben is, hogy abból ne csak az egyházaknak, hanem a népeknek is legyen haszna. Mindig szem előtt tartottuk, hogy nekünk munkálkodnunk kell a népek megértéséért, azért, hogy segitőleg tudjanak azok egymás mellett élni. Elsőrendű, feladatnak tekintettük, hogy dolgozzunk a világ békéjéért a magunk helyen és kezdjünk egy olyan világért, amelyben már nem szólnak a fegyverek és a né- •»ek nem félnek a háború rémétől, mert azt legyőzték. Abban a tudatban építettük a különböző külföldi egyházakkal kapcsolatainkat, hogy amikor hidat verünk az egyházak között, akkor egyben ez hidverést jelent népek és népek között. És ez a hídverés népek és né- pok között olyan feladata ma az egyháznak, amely' lényegéből falcod és amely segítséget jelent á jóakaratú emberiségnek a béke megteremtésében. Hangsúlyozottan vettünk részt a PRÄGAI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA munkájában. Ügy látjuk, hogy ez a konferencia korunknak legnagyszerűbb vállalkozása egyházi téren arra, hogy az egyházak felelősségüket gyakorolják az emberiség békéjének munkálása által. Néhány évvel ezelőtt ez a vállalkozás még igen kicsi körben mozgott, ma már hatalmas és erős mozgalommá lett, melybe sok-sok egyház és felelős egyházi ember kapcsolódott bele. A konferencia munkájában a mi magyarországi evangélikus egyházunk kezdettől fogva nagyon tevőlegesen vett részt. Részt vettünk Prágában az Első Keresztyén Béke-Világ- gyűlésen 1961. június 13—19 között. Kilenc tagú küldöttségünk számára felejthetetlen marad ezen a világgyűlésen való részvétel. Ennek a világ- gyűlésnek az előkészítésén is részt vettünk Prágában 1961. január 24—28. ' között, majd 1932. május 15—20. között a Konferencia Tanácsadó Bizottságának Karlovy Vary- ban tartott ülésén. Megemlítem, hogy ez utóbbi bizottságban magyarországi evangélikus egyházunknak három választott tagja van: dr Ottlyk Ernő dékán, dr. Pálfy Miklós prodákán és Káldy Zoltán püspök. Az egyik tanulmányi bizottságnak és pedig a hidegháború problémájával foglalkozónak dr. Pálfy Miklós prodékán a vezetője. Már folyik a második Béke- Világnagygyűlésre való előkészület, melynek teológiai munkájában egyházunk professzorai, lelkészei jelentős számban vesznek részt. Szívből kívánjuk, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájával továbbra is ébressze az egyházak lelkiismeretét a békéért való felelősségre és munkára. Magyarországi evangélikus egyházunk tagja az EGYHAZAK vilAgtanácsAnak is. Érnek a nagy egyházi vi- lágs:-erv'zetnek ma már 20'' tagegyháza van. Az utóbb' eveknek egyik legörvendete • sebb egyházi eseménye vol', hogv több ortodox egyház, elsősorban a Szovjetunió-beli, majd a romániai, bulgáriai és lengyelországi csatlakozott az Egyházak Világtanácsához. Az ő jelenlétük nagyban segíti azt, hogy az Egyházak Világtanácsa olyan munkát végezzen, amely nem önmagáért . való, hanem az egész emberiség nagy kérdéseinek megoldásában tud hasznos szolgálatot végezni. Kétségtelen, hogy a meglevő hibák ellenére is az Egyházak Világtanácsa ma már sokkal jobb szolgálatot végez a népek megbékélése érdekében, mint a múltban. Igen jelentős ülés volt a Harmadik Nagygyűlés az indiai Üj-Delhiben, 1961. november 14—december 7. között. Ezen az ülésen egyházunk megbízásából részt vehettem. Egyben jelentem, hogy a Nagygyűlés engem a 100 tagú Központi Bizottságba beválasztott. A Központi Bizottság 1962. augusztus 7— 17. között tartott ülést Párizsban, ahol ugyancsak jelen lehettem. Ez utóbbin is fontos döntések születtek, melyek segítenek az egyházaknak a világban és a világért való szolgálatukat betölteniük. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉGGEL is fenntartjuk jó kapcsolatainkat. 1961. június 26—július 2. között W eitler Rezső esperessel együtt részt vettem a Végrehajtó Bizottság varsói ülésén és ott több fontos kérdésben fejtettük ki egyházunk álláspontját. Nagy jelentőségű gyűlés lesz Helsinkiben 1963 nyarán, melyen egyházunk előreláthatólag képviselteti magát. Nem feledkezhetem el arról, hogy a Lutheránus Világszövetség jelentős pénzbeli adománnyal is segítette az elmúlt két évben templomaink és pa- rochiáink tatarozását. E helyről is ezért köszönetét kell mondanunk. Ügy látjuk, hogy jelentős szolgálatunk van az ún. „EVANGÉLIKUS ÉSZAK” felé. E szolgálat végzésére utaztunk 1961. április 6—2t» között Finnországba dr. Ottlyk Ernő dékánnal és Várady Lajos esperessel. Meglátogattuk Salomies érseket és Simojoki helsinki püspököt. Ugyancsak hivatalos látogatást tettünk Dániában Westergaard Madsen püspöknél. Reméljük, hogy ezeket a kapcsolatokat tovább mélyíthetjük azáltal is, hogy Finnországból és Dániából egyházi delegációt hívunk Magyarországra. Kapcsolatainkat szeretném tovább mélyíteni Svédország és Norvégia felé. Igen jó szolgálatot végezhetünk és végeztünk is a NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG EVANGÉLIKUS EGYHÁZÁBAN. Segíthetjük, hogy az ottani evangélikus egyház jól lássa szolgálatát és feladatát abban a történelmi helyzetben, amelyben él. Itt több ízben végeztünk szolgálatot, de különösen is jelentős volt a szeptemberben tett látogatás. Egyházunk delegációját dr. Vető Lajos püspök vezette, tagjai voltak dr. Ottlyk Ernő dékán és dr. Pálfy Miklós prodékán. Előadásokat tartottak az NDK evangélikus lelkészeinek konferenciáján. Ügy látjuk, hogy a jövőben az NDK-beli evangélikus egyházzal a kapcsolatainkat tovább kell építenünk és szolgálatainkkal még az eddiginél is jobban kell közreműködnünk. Az is öröm. hogy dr. Ottlyk Ernő dékán 1962 szeptemberétől fél évre csereprofesszorként szolgál a hallei Teológián. Végül nem feledkezhetem el arról, hogy 1962 nvarán részt vettem a VILÄGIFJÜ- SÁGI TALÁLKOZÓN, amely a béke és barátság jegyében folyt le. Nagyon jelentős dolog, hogy erre a .találkozóra meghívást kaptunk és kormányunk jóvoltából azon részt vehettem. Az Országos Béke- tanács kérésére Rédey Pál ferencvárosi lelkész kétízben is járt Nyugat-Németországban. Ez a szolgálat is beletartozik munkánkba, mert segítséget jelent a béke szolgálatában. A Gyülekezeti Segély munkájáról ,,Szeretetmunka a gyülekezetek felé” — így jelölik meg egyházi törvényeink a Gyülekezeti Segély munkáját. Dia- kónia tehát, amit híveink saját gyülekezetükön át gyakorolnak az építésben és tatarozásban anyagiak hiánya miatt megrekedt, vagy a szórványgondokkal küzdő erőtlen gyülekezetek iránt. Ez a munka az 1962. esztendőben is híveink élő hitét tükrözi, hiszen a cselekvő diakó- nia mindig az élő hit jele. Erről a munkáról adott számot a Gyülekezeti Segély egyház- megyei előadóinak nemrég megtartott évi számadó gyűlése alapján az Egyetemes Presbitérium előtt Koren Emil, a Gyülekezeti Segély országos vezetője. Az évi eredmény meghaladja a háromszázezer forintot. Az összeg megfelelő hányadát mindenütt a törvényes testületek osztották szét a kérvényező és rászoruló gyülekezetek között. Egyházmegyei fokon összesen több mint nyolcvan gyülekezetei részesítettek segédben néhány száz, vagy egv-két ezer forintos összegekkel. Ezeknek a gyülekezeteknek nagy része nem építésre, vagy tatarozásra, hanem szórványmunka végzésére kért támogatást. Az egyházkerületi presbitériumok is a közelmúltban osztották szét a rendelkezésükre álló összeget s az Egyetemes Presbitérium dec. 12-i ülése döqtött a hozzá feljutott segélyösszeg szétosztásában. Ezeken a fokokon huszonnyolc gyülekezet részesült nagyobb segélyben. A nagy- szeretetadomány harmincháromezer forintos összegét ez évben Nagykanizsa gyülekezete kapta jelentős templomrenoválása támogatására. Tízezer forintos, vagy ennél magasabb összegű segélyt kaptak Abaúj- szántó, Szák, Tét, Kétbodony, Nádasd, Nagyalásony, Kecskemét és Dunaharaszti. A közösségi diakóniának ebben a munkájában lélekszárr*. szerinti átlagban a legjobk eredményt a Déli kerületben a Tolna-Baranyai egyházmegye érte el 1,55 Ft-os átlaggal, az Északi kerületben pedig .? Győr-Sonrcni egyházmegye 1,30 Ft-tal. Az áldozatos szeretet munkájáról az Egyetemes Presbitérium hálával és dicsérettel emlékezett. IMÁDKOZZUNK János 1,14—18. Istenem, áldalak teljes szívemből Téged, minden vágyakozás beteljesüléséért, minden szomjúság megenyhítéséért, kegyelmes eljöveteledért. Köszönöm, hogy az élőket nem hagytad jel nélkül kilétedről, s a lét homályában nem hagytad fény nélkül az embert, s bűneim mélységében nem hagytál magamra engemet. Köszönöm, hogy eljöttél és kijelentetted és megmutattad lényed legmélyebb titkát: hogy Te elhordozó és megváltó szeretet vagy. Áldalak, hogy mentő szavad testté lett és valóság, nem szó. Megvallom, hogy az én bűnöm sem gondolat, hanem sok mulasztás, tévedés, önző, elhamarkodott cselekedet, köszönöm hogy mentő szereteted bűneimnél erősebb, mindent legyőző még hatalmasabb valóság. Köszönöm, hogy Benne kijelentetted és megmutattad az embert és szereietében, alázatában, egyszerűségében és szentségében megismerhettem a Te dics" ségedet, hogy Jézus Krisztusban örökre emberi életem úíi- íársa lettél. Távol levő, elrejtett Isten! Köszönöm, hogy közel valóvá lettél, s jöttöd béke sségei hozott szivembe, s arra ind' hegy békességet, szerctetct, felemelkedést és meglie tub' munkáljak és vigyek minden embernek én is. A" i elküldött angyalodat a pásztorokhoz, engedd nec", hogy én is I;Q ct legyek a szeretet és béke, az élet és világosság s •o’g'l í sb ■- '- ttad bűnömet, légy velem, hogy cn is hordozzam, ha kell, a másik 'mbert. isimnek Igéje, engedelmesen nézek Reád, olts testet bennem is, s legyen jászoloddá lelkem, világteremtő Istenem, szereteted vegyen hatalmába engem is egyszülött Fiad által. Amen. I 4 t 4
