Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-12-23 / 52. szám

XXVII. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM 1963. december 33. KP. BÉRM. BP. 73. INDEX 35311 Mi emberek — a karácsony boldog gyermekei — kétezer esztendőn keresztül talán már mindent elmondtunk a kará­csonyról. Elmondtuk róla, hogy a karácsony az ajándé­kozás olyan alkalma, amikor a legközelebb lépnek hozzánk az emberek és legközelebb lép hozzánk az Isten. Elmond­tuk róla, hogy a karácsony az otthon ünnepe, amikor a sze­retet szép szobájában min­denki megtalálja egymás* és tiszta szemek tükrözik tó egymásnak rendelt boldogság Örömét. Elmondtuk azt äs, hogy a karácsony a béke ün­nepe, mert a szeretet olyan erő, amelyik a nyugodalmas élet csendes pásztortiizét tud­ja felgyújtani a betlehemi pásztorok énekével. Szürke szavaink vajon val- lanak-e valami újat, amikor azt mondják, hogy a kará­csony több, mint ajándék, több mint otthon, több mint a békesség hangulata, a ka­rácsony — a szeretet napsü­tése. Minden karácsonykor át­melegíti az ember szívét ez a mondat: olyan jó, hogy szere­tet is van a világon. Hivő emberek karácsony estéjén külön megköszönik Is­tennek, hogy szeretetet is te­remtett. Hogy ezzel a gyönyö­rű érzéssel felhúrozta minden embernek a szívét. Hogy ezt a szeretetet beleszőtte az édes­anyánk szívébe, a párunk boldog álmaiba, az emberek és a munkatársaink moso­lyába. Valóban a szeretet napsü­tése olyan fény, hogy messze világít. Napokat, esztendőket, sokszor egy egész életet bera­gyog a fénye. Valaki így val­lott róla, amikor megkérdez­ték, hogy mi volt a legszebb az életében: — már a kará­csonyestékért is érdemes volt élni! A szeretet napsütésében ez a második mondatunk: — mi­lyen jó, hogy engem szeret­nek! A karácsony minden kedves készülődésében, kellemes meglepetésében, ünnepében és emberi átölelésében ez a boldog bizonyosság van: en­gem szeretnek! Helyesebben és pontosabban: — engem szeret az Isten! Hiszen minden ezért történt az első karácsonyon, mert Is­ten szerette a világot és sze­rette az embert. A karácsony­fa és később a keresztfa Isten örök vallomása szívének sze- retetéről. Milyen jó elmondani, hogy engem szeretnek örökkévaló szeretettel, el nem múló örök karácsonnyal. Végül olyan jó elmondani a karácsonyi szeretet napsüté­sében, hogy én is szerethetek! Lehetek valakinek az örö­me, szeretete és meglepetése. Lehetek én is valakinek, a világomnak és ezen az úton az egész világnak fénye, vi­dám mosolya, békéje és bol­dogsága. — Milyen jó, hogy én is szerethetek! Hogy én magam is lehetek ilyen élet- és világszépítő meleg napsü­tés! Karácsony van. És én ezért a napsütésért imádkozom: hogy soha sehol senki ne rontsa el senkinek a békéjét, az örömét, a karácsonyi nap­sütését. ce» A sxezitet napsütést „Cur deus homo?" — Miért fett Isten emberré? Boldog, szép ünnepeket: i A KARÁCSONY ÉRTELMÉT KÖZEL KÉTEZERÉVES keresztyén teológiánk abban foglalja össze, hogy Jézus Krisz­tusban Isten emberré lett. Amikor a tudományban a Föld­középpontú világképet a Nap-középpontú világkép cserélte fel, majd rohamosan feltárult a végtelen világmindenség s ki­derült; hogy Naprendszerünk is csupán elenyésző paránya a határtalan csillagvilágnak — siralmas önzésnek tűnt fel a ki­nyilatkoztatás lényege, Isten embdrrélétele, s ezzel együtt az, hogy Földünk és rajta a tiszavirág életű ember bármiféle je­lentőséggel bírna. A legutóbbi évek felfedezései a csillagászat és az űrhajó­zás terén még nagyobb távolságokat, lehetőségeket és mére­teket tártak fel a mindenségből. Eközben azonban egyre erő­södik az a rendkívül fontos felismerés, hogy az élet és külö­nösen az olyan magas szellemi képességekkel bíró élőlény, mint amilyen az ember, a végtelen világmindenségben rend­kívül ritka és nagyon értékes jelenség. Szinte bizonyos ma már, hogy naprendszerünknek még egy olyan bolygója, me­lyen a földi emberhez hasonló értelmes lény élne, nincs és nem is lehet. Lehetetlen ugyanis az, hogy magasabb rendű élet fejlődhessék ki olyan bolygókon, hol az éjszakák lényegesen hidegebbek a sarkvidéki télnél, a nappalok pedig sokszoro­san melegebbek, mint a legforróbb szaharai dél. A vízzel és a levegővel is baj van másutt, pedig ezek nélkül élet és élőlény elképzelhetetlen. A legközelebbi égitest .amelyik a földhöz hasonló életkörülményekkel bír, több, mint tíz fényévnyire van tőlünk, pedig a fénysugár másod­percenként háromszázezér kilométernyi-,útat tesz meg. Persze az se bizonyos, hogy van-e ott .élet és az emberhez hasonló értelmes élőlény. Az evangéliumnak az az üzenete tehát, hogy a mindenség teremtője és fenntartója: Isten az ember Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát itt ezen a Földön, ma már nem tűnik fel önző nagyzolásnak. Hol, ha nem az ember­ben? — ez a helyes álláspont. A karácsonyi evangélium nekünk ma különösképpen is fontos tanulságokat hirdet. Először is újra megtanuljuk, hogy EZ A FÖLD ÉS RAJTA AZ EMBER KIMONDHATATLANUL NAGY ÉRTÉK. A mai ember ugyanazt az igazságot tanulgatja nagyszerű tudományos felfedezéseivel, mint amit a karácsonyi evangélium kétezer év óta,hirdet: az élet, az emberélet, az ember páratlan érté­két. Micsoda nagy megbecsülése az embernek, ennek a földi élőlénynek, hogy Isten az ember Jézus Krisztus személyében öltött testet! Ebből a hitből következik a keresztyén erkölcsi- ségnek sok-sok szabálya, ez az alapja a felebaráti szeretetnek, embertestvériségnek, a felelősségnek, amellyel földi életünket élnünk kell. Ez a mi hitünk az isteni kinyilatkoztatásból szár­mazik és nem szorul tudományos megalapozásra. Mégis örü­lünk, hogy különböző utakon ugyanahhoz az igazsághoz jut a hit és a tudomány: az emberi élet páratlan értékének fel­ismeréséhez. A második tanulsága a karácsonyi evangéliumnak az, hogy FÖLDI LAKÚHELYÜNKET ISTEN KÜLÖNLEGES GONDVISELÉSE ÉS SZERETETE VESZI KÖRÜL, S AZT NEKÜNK IS MEG KELL BECSÜLNÜNK. Végtelen távolsá­gok és végtelen erők vannak a mindenségben, görög szóval: a kozmosz-ban. Ezek a „kozmikus” távolságok és „kozmikus” erők olyan mérhetetlenül nagyok, hogy mi, földi méretekhez szokott emberek, alig vagyunk képesek azokat megérteni. Va­lami halvány sejtelmünk támadt a kozmikus erőkről akkor, amikor az atomenergia rettenetes erejéről értesültünk. Ezt az erőt a tudomány korunkban fel tudta szabadítani, mert eddig szinte hét lakat alá volt rekesztve. A Nap évmilliárdokon át ontja melegét kifogyhatatlan bőséggel: mert ilyen kozmikus erők, atomenergiák alkotják. Olyan nagy erők ezek, hogy Föl­dünkről az életet percek alatt le tudnák perzselni, ha rásza­badulnának. Pedig erre ma már — sajnos — van lehetőség. Ezért nem lehet eléggé elítélni azt a könnyelmű játékot, mely a nukleáris fegyverek előállítása, kikísérletezése, felhalmozása terén folyik, s végső pusztulással fenyegeti az emberi életet. A harmadik karácsonyi tanulság az, hogy MINDEN EM­BER TESTVÉRE A TÖBBINEK. TEHÁT SZERETETBEN ÉS BÉKÉBEN KELL ÉLNÜNK A FÖLDÖN. A karácsonyi evan­gélium ezt az igazságot már akkor meghirdette, amikor a betlehemi mezőkön először harsant fel az angyali ének: „Di­csőség a magasságos mennyekben Istennek, és a földön bé­kesség. .Ma ezt az evangéliumot jobban értjük és jobban szeretjük, mint bármikor is a megelőző korokban. Megta nultuk, hogy a béke: élet, és hogy CSAK A BÉKESZERETÖ EMBERISÉGNEK VAN JÖVÖJE! Ezerkilencszázhatvankettő karácsonyán szívünkben a hála örömével ünnepelünk. Köszönjük Jézus Krisztust, aki elhozta számunkra is a kiengesztelődés és a béke evangéliumát. Hálát adunk azért, hogy szeretteinkkel együtt a mostani karácsonyi külső és belső békességben ünnepelhetjük; ki tudja, így lesz-e jövő ilyenkor is?! Hálát adunk azért is Istennek, hogy mi mai emberek, a huszadik század második felében, jobban tud­juk becsülni és oltalmazni a békét, mint ahogyan azt a hu­szadik század első felében szüléink tették és tehették. Hálát adunk azért is, hogy a békéért ma már sokat tehetünk min­den békeszerető néppel együtt. Ezen a karácsonyon a béke gyümölcsei és ajándékai vesznek körül, a béke szépsége és öröme ragyogja be ünnepeinket és lelkünket. Egész egyházunk a hála énekét zengi a betlehemi angyalok szavával: DICSŐ­SÉG AZ EMBERRÉ LETT ISTENNEK! Dr. Vető Lajos Karácsony az ajándékok ünnepe. örömtől pirulnak az arcok, s a szemünk melegeb­ben fénylik. Valami fűt belül. Ajándékozzuk meg egy­mást több szeretettel, mélyebb megértéssel, tisztább önzetlenséggel, nagyobb odaadással, igazabb jósággal, tartósabb örömmel. Hiszen ezeknek az ajándékoknak legnagyobb szépsége az, hogy visszasugároznak. Szebb lesz általuk az életünk s szebb a világ. Isten is szépnek akarta ezt a világot. Pásztorsze­mekben sugárzott vissza az angyalok szent, zengő kó­rusa: dicsőség a magasságban... Szép volt, mert zajló lelkeken ömlött el az ajándék: az emberek között jó­akarat ... Szép volt, mert boldog rabságra fűzte a szí­veket: a földön békesség ... Szép volt, mert vajúdó sóhajtól lett terhes a bet­lehemi karácsonyéj, s a felnövekvő léptek golgotás útra vittek, de virág fakadt a léptek nyomán, s nem enged­jük el többé a jóakaratba és békességbe vetett hitet és reménységet. Sugárzódiék vissza s fényesediék a világ az emberek között jóakarattól és békességtől! Szép ez a karácsonyi örömökkel teljes világ. Sze­münk a legnagyobb aiándéktól fényesedik, a forrás fé­nyétől: egyszülött Fiát adta... Boldog, szép ünnepeket! SZERKESZTŐSÉG dicsőséq A MAQASSÄQBAN ISTENNEK ÉS A FÖLDÖN BÉKESSÉQ ÉS AZ EMBEREK KÖZÖTT JÓAKARAT LVKÁCS, l, M

Next

/
Oldalképek
Tartalom