Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-11-25 / 48. szám

TENNI A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának kibővített ülése Valahol úgy nyújtottak át egy névjegynagyságú papíron, művészi szépségű betűkkel rajzolt igét. mint egy csokor virágot. Nekem is, meg mind­azoknak, akik együtt voltunk. Ott a társaságban gondoltam rá, hogy szeretjük emlegetni a biblia sok-sok „szép” igé­jét. Ügy emlegetjük ezeket a „szép” igéket, mint a verse­ket. Falitáblára írjuk, virá­gokkal díszítjük a szöveget és a bibliánkban jelzőnek hasz­náljuk. Szeretetvendégségeken kártyalapokra íratjuk és aján­dékba adjuk a résztvevők­nek. Cirádák, és díszítmények lettek ezek az igék az életünk­ben. Pedig Isten ezeket az igé­ket az életünk fundamentu­mának szánta. Szemet gyö­nyörködtető a virágoskert, de a házat tartó oszloptól azok­nak az élete függ, akik a házban laknak. Isten minden igéjét fundamentumnak és oszlopnak szánta. Lehet egy éneknek a dallamát dúdolni úgy, hogy a szöveget nem tudjuk. A „szép” igéknek na­gyon sokszor csak a dallamát tudjuk, de a szövegét, jelen­tését nem ismerjük! Ez az egyik hibánk. A má­sik pedig az, hogy olyan sok­szor mondogatjuk: Uram! Uram! „Miért mondjátok ne­kem, Uram, Uram, ha nem művelitek, amiket mondok?” A keresztyénségünk, a hitünk kérdését nem lehet olyan ol­Aki barátot választ, élet­formát is választ. * Rokonszenvesen szigorú csak az lehet, akinek a sze­retet nem engedi meg, hogy mindent elnézzen. * A megtérésnek éppúgy folyamatosnak kell lennie, mint a lélegzetvételnek. csáp elintézni, hogy napjában többször is elmondjuk: Uram! Uram! Ennél a keresztyénség sokkal több. Cselekvés is, ahogy Jézus mondja: „Miért emlegetitek azt, hogy Uram... Uram, ha nem cselekszitek amit mondok!” Ez a kifeje­zés: Uram... Uram Jézusom stb. rendszerint segítségül hívás. Jézushoz való fordu­lás, amikor bajban vagyunk! Ha Isten hiú és önző Isten lenne, megelégedne azzal, hogy az általa adott „szép igékben” elgyönyörködjünk, és abban, hogy minél többen mondják: Uram ... Uram. De Isten nem önző és nem hiú Isten, hanem mindnyájunk­nak édes Atyja. Istennek sok­kal fontosabb az, hogy ve­lünk valami jó dolog történ­jék, mint az, hogy a nevét milliószor kimondjuk. Mostanában több konferen­cián is felvetődött ez a prob­léma: Helyén van-e az egy­ház? Az egyház akkor van helyén, ha az egyházhoz tar­tozók teszik, cselekszik, amit Isten az élet és üdvösség ér­dekében jónak mond és tart. Isten az ő tanácsait, paran­csait, jóakaratát, útmutatását igéiben közli! Isten aktív hitet kér tőlünk. Az aktív hit növekedést, éle­tet, teljes emberséget és örökéletet jelent D. Szánalmas és kártékony melléfogás a komolyságot összecserélni a komorság­gal. * A testi szépséget olyanok szokták lenézni, akik kima­radtak belőle, s azoknak szokott megártani, akik azt hiszik, hogy az már min­den. Kibővített közgyűlést tar­tott november 17-én, szomba­ton a Magyarországi Egyhá­zak ökumenikus Tanácsa a Budapesti Református Teoló­gia dísztermében. Az Ökume­nikus Tanács elnökségén és tagjain kívül resztvettek a tagegyházak meghívott espe­resei, lelkészei és más kül­döttei, a vendégek sorában üdvözölhettük az Állami Egy­házügyi Hivatal képviseleté­ben Prantner Józsefet, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét is. • A kibővített közgyűlést D. dr. Vető Lajos ügyvezető elnök nyitotta meg Megállapította az ügyvezető elnök: „A Magyarországi Pro­testáns Egyházak legújabbko- ri történetében gyakran jelen­tett fontos eseményt ökume­nikus Tanácsunk közgyűlése. Nem egyszer megtörtént, hogy hazai egyházaink munkáját hosszabb időre meghatározta egyes döntése. Az is előfor­dult, hogy a külföldi egyhá­zak is felfigyeltek állásfogla­lásaira, tanulmányaira, s azokkal nem egyszer pozitíve foglalkoztak saját maguk és népeik érdekében.” örömé­nek adott kifejezést a püs­pök, hogy az ökumenikus Ta­nács a közgyűlés tárgysoroza­tába iktatta a magyar öku­menikus mozgalom nagy út­törőjének, a kiváló teológus­nak és egyházpolitikusnak, D. Bereczky Albert nyugalmazott református püspöknek tiszte­letbeli elnökké történő meg­választását. „Olyan időben ültünk össze — mondta az ügyvezető elnök —, amikor már második hete úgyszólván kataszrófa szélén tántorog az emberiség. ... Minden elismerésünk és há­lánk a szovjet kormányfőé, aki végtelen türelmes és bölcs magatartásával és intézkedé­seivel megmentette és tovább­ra is védi az emberiséget egy harmadik, nukleáris, világhá­ború kitörésétől. Istent kérjük, tegye lehetővé, hogy a béke­szerető népek vágya, akarata és erőfeszítése végül is dia­dalmaskodjék ....” „Hálásak vagyunk, hogy népünk és mi magunk is békében élhetünk és munkálkodhatunk.” Dr. Bartha Tibor püspök-elnök előadása következett a megnyitó után: „Egyházaink ökumenikus szol­gálata a jelenlegi nemzetközi helyzetben” címen. , Az ökumenikus Tanács el­nöke megállapította, hogy „az adminisztrációval összefüggő teendők mellett külön is in­A Nyugatról származó iro­dalmi, színházi, filmtermékek nagy része veti fel a kérdést, vajon van-e kiút a emberte­lenné válás tömeghisztériájá­ból? Honnan várható segítség, van-e remény a szabadulásra? „Malachias csodája”, ez a nyugatnémet film is, kórképet ad a mai nyugati élet rák­fenéjéről, a hitetlenség, a gő­gös anyagiasság, a vak önzés szörnyszülöttéiről. Ebben az életformában az ember önma­gától menekül, amikor fel akar szívódni a társaságban. Csömör, undor, szorongás ejti rabul. Iszik, táncol, udvarol, eszeve­szett unalommal, mert magá- rahagyatottságában nem tud mit kezdeni. Hiába üvölt ré­szegségében, hiába kering bó­dultán a leglármásabb forga­tagban is: a sivár magány, az egyedüllét elviselhetetlen ré­me üldözi. Hajszolja a pénzt, az élvezeteket, a mákonyt, hogy felejthessen. Malachias: a tisztaszívű, hi­vő, kétségbeesés és megbánás a környező tisztátalanság és romlottság láttán. Egy mo­dem Jónás, egy modern Ni- nivé kellős közepén, aki imád­kozik a jóság győzelméért, a gonoszság pusztulásáért. Nem kívánja a bűnben gázoló vá­roslakók megsemmisítését, csak egy éjjeli mulató, a züllés szimbolikus lokáljának eltün­tetéséért könyörög. És a cso­da bekövetkezik. Egy éjjel el­repül falastól, tetőstől a bűn­tanya, mintha varázsló nyelte volna el, hogy felbukkanjon egy szigeten. Emberéletben nem esik kár, haja szála se görbül meg senkinek sem. És az élet folyik tovább. dokolttá tette gyűlésünk egy- . behívását az a tény, hogy a Keresztyén Békekonferencia Állandó Bizottsága a közeli napokban tartja ülését.... Feladatul kaptuk, hogy az 1964. évi Második Keresztyén Világgyűlés előkészítésének munkájába kapcsolódjunk be”. Ismertette a püspök azokat az intézkedéseket, melyeket ez­zel kapcsolatban már eddig tettünk és az előttünk álló feladatokat. „Közgyűlésünk legfontosabb feladata természetesen annak a szolgálatnak a felmérése, amelyet tagegyházaink együtt és egy közösségben vettek az Anyaszentegyház Urától.... Szolgálatunk abban áll, hogy bizonyságot téve Isten raj­tunk végzett kegyelmes mun­kájáról, hozzájáruljunk az egyházak eligazodásához. ... Felismertük Isten ítéletes ha­ragját afelett, hogy nemzedé­kek óta elhagytuk Krisztus útját. Ugyanakkor felismertet­te velünk Isten azt a kegyel­mes jószándékát is, hogy Ö ítéleteivel nevelni akar, jóra tanácsol és megújulást aján­dékoz igéje által. Ez a meg­újulás az ige új megértését és a Krisztusnak való enge­delmességet jelenti.... ítéletes üzenete és kegyelmes ígérete nemcsak nekünk szól, hanem a földkerekség minden egyhá­zának ... Ezért szolgálatunk­nak tekintjük azt a bizony­ságtételt, amellyel vallást te­szünk arról, amit Urunk ve­lünk cselekedett... Felelőssé­get érzünk, hogy az egyházak szolgálatuk végzésére újulja­nak meg és töltsék be azt a hivatást, amelyet Uruktól vet­tek. Ez Isten megváltó akara­tának a tudomásulvételében és a Megváltó Krisztus mun­kájában való részesedésben áll. A mi Urunk, a Fiúisten, a megváltásra vett tisztet az Atyától. Ez a szolgálat az em­ber iránti szeretet megbizonyí- tása és a teremtett világ rend­jének a helyreállítása. Mind­azok, akik őbenne akarnak maradni, úgy kell járjanak, miként Uruk, úgy kell forgo­lódjanak, cselekedjenek, mint Krisztus ... Végső elemzésben tehát az egyházakért való fe­lelősség tartalma a világért és az emberért való felelős­ség ... Az egyházak egymás közötti kapcsolata, egysége, Krisztusban adott valóság, és ez azt is jelenti, hogy Krisz­tus szolgálatában, e világért A csoda, mint reklám és ba­bona, rafinált izgatószernek bizonyul. Tobzódik a ciniz­mus, a megszokástól fanyalgó vágy, az illem és a szemérem meggyalázása. És most a szeny- nyes városvezetőknek pokoli ötlete támad. Meg kell újíta­ni a murit, még az eddiginél is izzóbb hevességgel, a szi­getre varázsolt lokálban. Áll a vigasság. Zúg a zenebona. Az ittas kavargásban tetőfo­kára hág az embertelenség. És a jámbor Malachias ember- feletti erőfeszítéssel imádko­zik, térdre omlik és az önkí- vületileg szenvedve, egész tes­tében elnyúlik a porban. Kö­nyörög, hogy az Úr tegye meg nem történtté, amiért imád­kozott. Elcsukló befelésírás- sal könyörög, teljesedjék min­denben az Űr akarata. A cso­da megismétlődik. Eltűnik, és ezúttal végleg, a bűn szimbó­luma, a mulatóhelyiség. De az élet folyik tovább. Mintha mi sem történt volna. Vagy mégis? A film nem felel. Nem ad megoldást. De elgondolkoztat. Apró jelek, életsorsokban sejtetett fordu­latok, a tudatosított csömör és kiábándulás, az önmagába- szállás elkerülhetetlen sugal- mai. mint távoli fénypará- nyok a koromsötétben — né­mi biztató jelek. Talán meg­indul a csoda. De nem kint. Odabent az emberi lelkiisme­retben. Mert itt, ki-kinek a lelkében, szólal meg az em­berség, a szeretet himnusza, mely minden testvért magá­hoz ölel. És elvonulva, önma­gába meredve találja meg a szocializmus építő közösségét, az igazi emberré válást. H. G. vállalt áldozatában, gyökere­zik egységük. A határainkon kívül élő egyházakhoz a tra­díciók és a kapcsolatok ezer szála fűzhet, mégis, emez egy­házakhoz való viszonyunk te­kintetében is azt tartjuk dön­tő kérdésnek: kölcsönösen hozzá tudunk-e járulni ahhoz, hogy egymást Krisztus meg­ismerésére és követésére ta­nítsuk?” „Nyilvánvaló, hogy az em­bervilág történetének válsá­gos időszakát éljük. Az em­beriség valóban a szó szoros értelmében egyszerre áll a megsemmisülés és a soha nem látott fejlődés lehetőségei előtt, Ennek a szituációnak az ismeretében és az egyházak evilág iránti felelősségének bizonyos tudatában foglalkoz­nunk kell az oikumené jelen­legi helyzetképével. Éspedig a szónak mindkét értelmében az egyházaknak és a lakott földnek jelenlegi helyzetével.” Az emberiség jelenlegi hely­zetét vizsgálva a püspök-el­nök a kubai válság kérdésé­vel foglalkozott előadásában. Megállapította, hogy az Egye­sült Államok fellépésének legmegdöbbentőbb vonása a kubai blokád alkalmazásában a felelőtlenség. Ugyanakkor a szocialista világ rendje, és személy szerint a Szovjetunió miniszterelnöke, felelősségtu­datról és erkölcsi erőről tett bizonyságot. Kivette az embe­riség sorsának az irányítását a kalandor-politika kezéből. És ez a tény mélységes öröm­mel, hálával és bizakodással tölti el minden ember szívét, aki csak az emberiség sorsát szívén hordozza. Szükséges, hogy levonjuk a kubai válság nagyon komoly tanulságait: 1: „Abban a kísértésben va­gyunk, hogy megszokjuk a há­borús veszélyt... A kubai ve­szély figyelmeztetés az egész világ számára: a fegyverkezési hajsza végzetes következmény­nyel járhat!” 2. „Világosan kitűnt, ki az, aki valóban békét akar, és kik azok, akik a békét veszé­lyeztetik.” 3. „Nagyon komoly tanul­ságul szolgálhat a kubai vál­ság a támaszpontok kérdésé­ben is.” 4. „:. .eljött a béke megvé­dését biztosító döntő cselek­vések, az érdemi tárgyalások ideje.” Bartha püspök-elnök ezután az egyházak felé fordította a figyelmet, és vizsgálódás tár­gyává tette az október 11-én megnyílt II. Vatikáni Zsina­tot. Feltette a kérdést: „A ró­mai egyház történetének eme legnépesebb zsinata tudomá­sul veszi-e azokat a nehézsé­geket, amelyekkel az ember­világ küzd? Hozzá tud-e já­rulni a jóakaraté emberek törekvéseihez: a háború ki­küszöböléséhez, a társadalmi igazságosság érvényesülésé­hez?” Megállapította a püs­pök, hogy a zsinat eddigi ese­ményei során, elsősorban XXIII. János pápa szájából, hangzottak el olyan nyilatko­zatok, melyek a világ iránti felelősségről tesznek bizonysá­got, mégis tény, hogy a ró­mai egyház vezető köreinek az érdekei azonosak a kapita­lista társadalmi rend érdekei­vel. Az 1891-ben megjelent Rerum novarum encyklika. A megválasztás ünnepélyes pillanatai után Káldy Zoltán püspök számolt be az ökume­nikus Tanács tanulmányi munkájáról a Prágai Keresz­tyén Békekonferenciával kap­csolatban. Ezután további be­számolók következtek: Dr Ká­dár Imre, a Teológiai Szem­majd ennek 40. évfordulóján! kiadott Quadragesimo anno kezdetű körlevél, végül az el­ső szociális encyklika 70-ea évfordulóján megjelenni kí­vánt Mater et Magistra (XXIII. János pápa Encykli- kája), mind-mind lényegében a tőkés rend igazolása, illet­ve annak oldalán való állás- foglalás. Ezután ismertette a püspök azt a mélységes elem­zést, amelyet D. Bereczky Al­bert végzett a Mater et Ma­gistra encyklikával kapcsolat­ban. A már említett örvendetes nyilatkozatokkal kapcsolatban óvott a püspök az illúziók táplálásától. „A világ szociá­lis-etikai kérdéseivel kapcso­latban a nyilatkozatok ma már nem elégíthetnek ki sen­kit. Valóságos tettek döntik el, ki hol áll. Így a Vatikán esetében is a valóságos csele­kedetek és egyedül a csele­kedetek tehetnek bizonyságot arról, hogy az egyház, Urának szándékát megértve, valóban be kívánja tölteni az ember­szeretet parancsát. Ezekre a Krisztus akarata szerint való cselekedetekre várunk, és vár a békességet óhajtó emberi­ség.” „Az egyházon belül meg­alkuvást nem ismerő harcot kell folytatni minden kísér­téssel szemben, amely az evangélium meghamisítására más evangéliumra való elhaj­lásra csábít. ... A pápás tanítással szem­ben folytatott vitánk nem zá­rult le a XVI. században. Ez a vita ma is folyik. Meg kell állapítsuk ezt még akkor is, ha időközben a protestáns egyházon belül is jelentkezett és jelentkezik az evangélium­tól való elhajlás kísértése.” Ezután arra utalt a püspök* hogy az egyházak életében sok jele van annak, hogy Is­ten megújító kegyelme gaz­dagon munkálkodik. A Prá- gai Keresztyén Békekonferen­ciában tömörült egyházak és keresztyén emberek közössé­ge a krisztusi szolgálat új megértéséről kíván bizonysá­got tenni. Az Egyházak Világ­tanácsának harmadik nagy­gyűlése azt mutatta, hogy a tagegyházak többsége nem hajlandó a jóllakott világ ér­dekeit teológiai gondolkodása és szolgálata vezérfonalává tenni. Az orthodox egyházak* elsőrenden az Orosz Ortodox Egyház egyre nagyobb szolgá­latokat végez a nemzetközi egy­házi életben, éppen az egy­házak evangéliumhoz igazo­dása érdekében. Mindezek je­lek, amelyek hálaadásra in­dítanak. Ezután a püspök részletei­ben ismertette a közgyűléssel egyházainknak az ökumeni­kus Tanácsban az 1962, év­ben végzett sokirányú, hazai és külföldi szolgálatát. A Tanács elnökének előadá­sa után az elnökség nevében Békefi Benő püspök nyilat­kozat-tervezetet terjesztett a kibővített közgyűlés elé, ame­lyet a közgyűlés Koren Emil evangélikus püspökhelyettes és Dr. Esze Tamils református főgondnok hozzászólása után egyhangúlag teljes egészében elfogadott. A Nyilatkozatot lapunk vezető helyén ismer­tetjük. Dr. Bartha Tibor elnök ja­vaslatot tett a kibővített köz­gyűlésnek D. Bereczky Al­bert nyugalmazott református püspöknek a Magyarországi Egyházak ökumenikus Taná­csa tiszteletbeli elnökévé vá­lasztására. A javaslathoz Kál­dy Zoltán evangélikus püspök, a Tanács alelnöke szólt hoz­zá. (Felszólalását külön ismer­tetjük). I léről, Pintér Jenő a Hunga­rian Church Press-ről, dr. Kenéz Ferenc az ökumenikus Iroda munkájáról számolt be; Foglalkozott a közgyűlés az 1963. évi költségvetés kiala­kításának kérdésével is. A közgyűlés az „Erős vár a mi Istenünk” eléneklésével ért véget Időben az — időről OLYAN KOR GYERMEKEI VAGYUNK, akik megszok­tuk, hogy a sajtóból és a rádióból mindig újat, sőt a lehetőleg „legújabbat” halljuk. Ki venne kezébe pl. egy újságot, amely­nek fejlécén az elmúlt, a „tegnapi” dátum szerepel? Ami új, — legyen az politika, vagy művészet, vagy irodalom —, első­sorban az érdekel minket. Nem érdekfeszítőek az olyan je­lentések, amelyek „változatlan helyzetről” szólnak, mert érzé­sűnk szerint, ami „változatlan”, az nem fejlődik, nem halad előre, sőt — esetleg visszaesést jelent. Ezért okítjuk az újat, mert reménységünk szerint, előre­haladást hoz magával egy korábbi helyzethez viszonyítva. Már abban a pillanatban is, amikor látószögünkbe kerül, kissé el­veszíti vonzását, mert önkéntelenül túlnézünk rajta a felé az „új” felé, ami mögötte bontakozik ki. A fentiek alapján 1. ÉRDEKTELENNEK LÁTSZIK az egyházi esztendő múlása. Hiszen, ha „múlik” is, de — újra eljön. Látszólag „változatlanul”. „Ismétli önmagát”. Újbóli jelentkezése ugyan­azokat az állomásokat követi ádventtől karácsonyig, nagypén­tektől húsvétig, pünkösdtől az egyházi esztendő utolsó vasár­napjáig, „halottak”- vagy másképpen „örökélet vasárnap”- jáig. Évszázadok óta hullámtalan, nyugodt felszínű folyamhoz hasonlít, amelyről visszatükröződik az égbolt, partjain egy- egy templom, aranyló kalásztenger, esetleg — csendes temető áll... De éppen ebben a csendes, szelíd folydogálásban tűnik ki. 2. AZ IDŐ ÉRTELME. Mialatt körülöttünk az „új” utáni vágy érzékekre és idegekre, sőt életre megy, az egyházi esztendő jelenléte, funkciója figyelmeztet arra, ami anélkül, hogy új volna, soha el nem avul! Mialatt évről-évre „új dol­gokat” hallottunk, hamburgi tengerárról, chilei földrengésről vagy a barna földrész éhség-válságairól, megtanított hálát adni azokért a javakért, amelyekkel Isten naponként asztalt terít. Isten azt akarja, vegyünk részt ebben a folyamatban! Épüljünk bele életet munkáló ritmusába! Az az evangélium csodája, hogy az Istentől nekünk- ajándékozott hittel le tudjuk győzni a halál és elmúlás rette­netét. Ezzel a hittel megtörténhet, hogy a keresztyén ember vidáman él és készséggel szolgálja embertársát. Éber és bölcs emberként hűséggel elvégez minden reáruházott feladatot leg­jobb képessége szerint. Lehet „pislogó gyertyabél” és „meg­repedt nádszál” — ahogy a próféta mondja —, de az Ür nem oltja ki és nem töri el. Érte jön és felemeli, erejét megsoka- sítja. Ezzel a hittel megtörténhet, hogy a „halál fullánkja” nem „fullánk” többé, hanem a halál nyitott „kapu” az — örökkévalóság felé ... 3. NEM KELL TÖRNÜNK A FEJÜNKET a halottak, elhúnyt szeretteink „holléte” és „hogyléte” miatt. Elég, ha tudjuk: hitben haltak-e meg. Mert, ha hitben haltak meg, Istennél vannak. Ennél többet nem árul el a kinyilatkoztatás. Egy bizonyos: senki sem tehet egykor szemrehányást Isten­nek amiatt, hogy nem „időben” szólt hozzá ... Isten „időben” szól az — „időről” is. Életről éppúgy, mint halálról. Korábban hív haza, vagy később, Nála senki nem rövidül meg... Ezért, ha elmúlik ez az egyházi esztendő is, és Isten ke­gyelméből újat kezdhetünk, necsak percről-percre újat váró lélekkel menjünk eléje, hanem ezzel az „időtálló” hittel, amely hordoz majd az „úf’-ban is és összekapcsol Vele, akiről Kierkegaard azt mondja: „Egyetlen pillanat nélküle, az maga a halál; állandó közösség Vele, — maga az élet...” Zoltai Gyula Malachias csodája A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának kibővített közgyűlése D. BERECZKY ALBERT nyu­galmazott református püspököt örvendezéssel válasz­totta meg teljes egyhangúsággal tiszteletbeli elnökévé és az elnöki javaslatnak megfelelően D. BERECZKY ALBERT nyugalmazott református püspököt, az Öku­menikus Tanács tiszteletbeli elnökét, a Második Prágai Keresztyén Békevilággyűlést Előkészítő Bizottságba — egy magyar teológusnak fenntartott helyre — be­választotta és a Második Keresztyén Bákevilággyű- lésre kiküldi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom