Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-11-04 / 45. szám
HÍREK Budapesten, 1962. november 4-én Deák tér de. 9. (úrv) Haíensclter Károly de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. de. 11. Koren Emil du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Ollói út 24. de. fél 11. Grün- valszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. G-rünvalszky Károly Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenó de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. (úrv) Takács József Utász u. de. 9. (úrv) Veöreös Imre vajda Péter u. de. fél 12. (úrv) Takács József Zugló de. 11. túrv) Boros Károly Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Boros Károiy Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákos- szetmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és du. fél 3. Bécsikaputér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv) de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zol- tai Gyula este fél 7. Ruttkay Elemér Pesthidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 6. — Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: I.k. 18, 25—35; szószéki igéje: II Thess 2, 13— 17. Délután szabadon választott ige. — ÖSAGÁRD. A gyülekezet október 7-én ünnepelte jelenlegi lelkészének, HARMATI BÉLÁNAK 30 éves ősagárdi szolgálati jubileumát. A jubiláló lelkész ez alkalommal Csel. 16, 9—10. alapján hirdette az igét. A díszközgyűlésen dr. Szalay Károly főorvos-felügyelő tartott beszédet. A gyülekezetben október 21-én csendes-napot tartottak „Legnagyobb a szeretet” ösz- szefoglaló témával. Szolgál tak: GARAMI LAJOS egy- házasdengelegi, ZÁBORSZKy CSABA felsőpetényi lelkészek és a helyi lelkész. Az énekkar Tersteegen: „Imádom azt a nagy szerelmet” és Vargha Tamás: „Isten a világot” kezdetű énekét adta elő. — GÁDOROS. A gyülekezet a szeretetvén dégség tiszta jövedelméből kívülről tataroz- tatta a lelkészlakot. — A KELET-BÉKÉSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége október 26-án tartotta ez évi nyolcadik munkaülését Békéscsabán. Szolgáltak: Mekis Ádám esperes, Zászkaliczky Péter, dr. Gubcsó András, Pálfy István, De- dinszky Gyula, Keveházi Ottmár és Gabányi Géza lelkészek. — HÁZASSÁGKÖTÉS. Ma- róti Gyöngyi Erzsébet és dr. Kőhalmi László november 3-án tartották esküvőjüket az acsai evangélikus templomban. — HALÁLOZÁS, özv. Greifenstein Istvánná szül. Halmi Ilona 71 éves korábán Sikátoron meghalt. Október 18-án temették el Sárszentlőrincen. Garain Zoltán bobai lelkész és Szepesi István sikátori lelkész felesége Garam Gizella édesanyjukat gyászolják. „Az Űr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála” (116. Zsoltár 15. vers). — CSALÁDI HÁZ ELADÖ. Budapesttől 30 kilométerre, vasútállomáshoz közel a pilisi hegyek aljában nagyobb családi ház készpénz plusz havi részletekre eladó, a telek 478 négyszögöl. Telefon: reggel és este: 343—866. — BUNDÁK, IRHÁK divatos átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Kossuth Lajos u. 1. — SZŐRME és irhabundák javítása, átszabása legújabb modellek szerint. Bart szűcs, Lenin krt. 23. Telefon: 222—531. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői üt 24. Szerkesztőségi telelőn: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy evre 60,— Ft Csekkszámla: 20412,—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 625351,2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató A megszentelt étet: jó cselekedet és jó szó II. Thess. 2,13—17. — Kiválasztott, elhívott, megszentel. — Isten szeretetének egymást követő három mozdulatát teszi Pál apostol hálaadása tárgyává, amikor levelet ír a Thessalonikában élő gyülekezetnek. Isten szeretetének e három mozdulata viszi a gyülekezetét a cél felé, Krisztus dicsőségének elnyerésére. Mennyire az ige iránti hűségben tarta fel Luther Istennek a Szentlélek által végzett üdvözítő munkáját a Hiszekegy harmadik hitágazatának magyarázatában: „...a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, Ő világosított meg aján- , dékaival, Ö szentel meg és tartott meg az igaz hitben . .. nekem minden Krisztusban hívővel együtt örök életet ád.” Hitünk Isten szeretetének bizonysága. Ne szűnjünk meg érte hálát adni imádságainkban. Isten kegyelmes munkájának kettős gyümölcse jelentkezik életünkben a hit által. Az első a megvigasztalódás és reménység. A bűnei láttán megrettent és bűnbánatban megszomorodott szív az evangélium által vigasztalást nyer. Isten megbocsát, nem haragszik többé; Méltatlanságunk ellenére reménykedhetünk az örök élet elnyerésében Krisztus érdeméért. Isten munkájának másik gyümölcse: a jó cselekedet és jó szó. Az evangélium által megvigasztalt és reménykedő szív Isten akaratával megszentelt indulatok forrásává lesz. Minnél inkább feltárul előttünk Isten üdvözítő szeretete, annál inkább sarkall bennünket a Szentlélek, hogy szavainkban és cselekedeteinkben a jóság és a szeretet érvényesüljön. így válik természetessé a hívő ember számára, hogy vigasztalja a megszo- morodottat, bátorítsa a csüggedőt, mentse az eltévedőt, fedje a vétkezőt, szót emeljen az igazság mellett, békítse a szembenállókat, felemelje az elesettet, támogassa az elnyomottat, kenyeret adjon az éhezőnek, ruhát a mezítelennek, otthont a hajléktalannak. Az is természetes, hogy a Krisztusban hívők közössége az egyház, ha a Szentlélek munkáját engedi érvényre jutni, mindig részt kell hogy vállaljon azokban a világméretű mozgalmakban, melyekben jót szólnak és jót cselekszenek egyes népek és az egész emberiség felemelkedéséért, szabadságáért, boldog megelégedett életéért és békéjéért. A hálaadás mellett ne szűnjünk meg azért könyörögni, hogy Isten tegyen bennünket mind erősebbé a jó cselekedet és jó szó szolgálatában. t Mezősi György BDSOSWDSÖ§>iC>SO§>iDfO&HDSP§>iC>SD®>iC>SDSo^DSDe:HpSÖg:AoSO&AT ISTENTISZTELETI REND IMÁDKOZZUNK Lukács 14,25—35. Mennyei Atyám, kinek a menny a királyi széked és a föld lábaid zsámolya, aki betöltőd a mindenséget; bocsásd meg nekem, hogy mégis olyan könnyelműen veszem szép világodat és sokszor felelőtlenül élek benne. Te akarod az életet és teremtményeid javát és ember-gyermekeidet a keresztfán hívtad vissza szeretetedbe; bocsásd meg nekem, hogy én mégis sokszor zsákmánynak tekintem az élet javait és nem járok benne olyan állhatatos szeretettel, felelősséggel és áldozatosan, ahogy az gyermekedhez illenék. Annyi ember fárad a mindennapi előteremtésében; bocsásd meg nekem hogy nem érzem át eléggé, mivel tartozom én is embertársaimnak. Te elfogadtál Jézus Krisztusért gyermekednek és templomoddá tetted szívemet, bocsásd meg nekem, hogy olyan köny- nyen és sokszor áhítat nélkül imádkozom és mikor igédet olvasom, nem érzem magam szentséged előtt. Könyörgöm, mégis fogadj el engemet. Neked nem közömbös, Mennyei Atyám, hogyan járok a világban, mert Te a világ és nemcsak a templomok ura vagy és nem közömbös neked, hogyan töltöm életemet hétfőtől szombatig. Nem közömbös számodra a népek élete, a gyermekek egészsége, a szegények felemelkedése és a béke sorsa. Segíts megszentelődésre, hogy hivatásomat, munkámat és e világban az emberek között való járásomat felelősséggel végezzem. Indíts döntésre minden jó és igaz ügy iránt. Legyen értelme előtted elindulásomnak és megérkezésemnek, munkámnak és pihenésemnek is. Szenteld meg életemet, Szent Isten, és engedd meg, hogy életem dicsőítsen téged, Ámen. HÉTRŐL—HÉTRE Aki győz Jel. 3, 5. Heti igénket az összefüggésből értjük meg. Ilyen felhívások vannak heti igénk előtti versekben: Vigyázz és erősítsd meg a többieket... Megemlékezzél azért, hogyan vetted ... Tartsd meg, térj meg ... Aki győz . ■. stb. A Szentlélek által lehet győzni! Keresztyén hitünk szerint az győz, aki hitből él. A reformáció hónapjában újra megelevenedik előttünk ez a tanítás. Aki hitből él, az igaz ember, megigazult ember. Az elmúlt hónapokban azt is megtanultuk, hogy ki az igaz ember? Van ennek normája. Mintahogy van normája amiaki hogy ki a gazdag ember. Gazdag ember az, akinek bizonyos határon túl van pénze! Kicsoda az egészséges ember? Az egészségnek is megvan a normája. Aki azt megüti, arra mondják, hogy egészséges ember! Vagy kicsoda a művelt ember? Aki egy bizonyos ismeretanyagot magába gyűjt, az művelt ember! Kicsoda a jó ember? Aki szüleivel, barátaival, helyes és jó viszonyban van, az jó ember! A jó ember normája emberi mérték. Az igaz embernél isteni a mérték. Mi az Isten normája? Kicsoda az igaz ember? Az, akinek a jelleme hasonlít az Isten jelleméhez! De van-e ilyen ember? Nincs. Ez csak a Jézus Krisztus által lehetséges! A keresztyén ember tehát, ha győzni akar, Istenhez kell igazodnia. Akinek az élete Istenhez igazodott, az győz a gonoszság és önmaga felett. A legnehezebb győzni önmagunk felett! Aki győz, annak az élete eljutott a Krisztus hasonlatosságára. Szereti azokat is, akik őt nem szeretik. Annak az életében nincsenek látszatcselekedetek és farizeusi magatartás! Mivel Krisztus nekünk igazságunk lett, nem kell a győzelemért erőlködni, csak el kell fogadni a Jézus Krisztust. Segítségül kell hívni a Krisztus nevét. Ebben kell gyakorolnunk magunkat. Ez jelenti a keresztyén ember igazi győzelmét. Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: 4. MÓZES, 11,29; 1. KOR 12,17 — Isten Lelke mindig ott munkálkodik a gyülekezetben. Az ige vezetékén keresztül akar elárasztani, hogy teremjük gyümölcseit* szeretetet, örömöt, békességet. 2. Mózes, 24,9—11; Jelenések 3,1—6. HÉTFŐ: ZSOLT. 119,92; JÁNOS 17,14 — Jézus Isten hozzánk hajló kegyelmének megtestesítője, Isten kegyelmező és segítő Igéje. Márk 6,32—44; Jelenések 3,7—13. KEDD: JEREMIÁS 1,17; LUKÁCS 10,3 — Jézus elküldte tanítványait, hogy legyenek embereket hívó szavának hirdetői. Az igehirdetőnek a küldő Űrra kell figyelnie az emberekért. 2. Mózes 16,2—7/a, 13—15; Jelenések 3,14—22. SZERDA: 2. MÓZES 15,6; RÓMA 16,20 — Isten csodáit nemcsak a különös és rendkívüli dolgokban kell felismernünk. A hivő szem tanulja meg ismerni Isten kezenyomát a hétköznapi eseményekben körülöttünk és bennünk is. Csel. 20,7—12; Jelenések 4,1—11. CSÜTÖRTÖK: ZAKARIÁS 12,10; JÁNOS 20,20 — Krisztus értünk halt meg és támadott föl a halálból. Élő Urunk van* töltsön hát el ez a tény örömmel és bizakodással. 1. Kor. 10,14—22; Jelenések 5,1—14. PÉNTEK: 2. MÓZES 24,7; 2. TESSZALONIKA 2,15 — Az igehallgatás csak akkor ér valamit, ha a hallottakat szívünkbe fogadjuk, megtartjuk, engedelmeskedünk neki. 1. Péter 2,5—10; Jelenések 6,1—17. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 116,14; MÁRK 5,19 — Isten sza- badítását sokszor és sokféleképpen tapasztalhatjuk. Hálás szívvel kell felismernünk a mindennapi élet apró eseményeiben is, hogy van Valaki, aki kezében tartja sorsunkat. Zsidók 7,23—28; Jelenések 7,1—17. i. H. B. ] 1 i i;i i i i'M i i:ti !.i i nil m 111 in n 111 iiiiin.i i f miji i i if i iii.i n:fi ! i;iii:i'i:i I'Iií i itiii [ i i !.i:rriii;i,i uf-i i hm i [ i i i.ruu i hi'Uiu,) n í íií Ii] |iihíI.iiiii;1i]!|ii:i t í i'i i ii i:imi.i iiiiili:i:iiiit:i!iii,t:N'iiii[:i1iiiiii:iii:i:i!H:i!iii:iJinii:iiii[;fiii:i:fim:iiiifi!i:iiit t í iii'iiiiiJ iiiiiii iiiiiit'iiiJii tiiiiM iiiii tiTt tiiiiiUTiiM iiM.iiiiMiiim i iiiii Albrecht Goes; Nyugtalan éjszaka 8. .Jelszó”? redjen Baranowski”. Szinte gyengéden hangzott ez a szó, — a kaszárnyában nem így szoktak ébreszteni. X. Merengésemből egy hang riaszt fel. A nevemet hallom. Hol is vagyok? Az imént még az erdei nyáréjszakában voltam s hallgattam a boldogság szívverését. Persze, hiszen itt vagyok Proskurowban, a katonaszálláson s ez a hang a Brentanóé. Suttogva kérdi: „Hány óra van” ? Az órára pillantok és én is suttogva felelem: „Egy óra”. Csend. S azután — nem hozzám szólt, de meg kellett hallanom —, halk suttogás: „Még hat óra”. S még halkabban: „Még hat pillanat”. S egy másik hang — (bocsássátok meg, hogy hallanom kell) —: „Még hat esztendő”. Ez a szerelem édessége: az óra pillanattá válik benne. S ez a szerelem bölcsessége: esztendőnek tűnik a pillanat. Csak ez az övék, ez az egy éjszaka. De ebben benne van az is, hogy mindörökké. Nem mozdultam. Pillantásom még egyszer az iratcsomóra esett. Az akták lezárultak. Elég ebből. Most valami más kell, valami, ami az aktának felette van. Es olvastam: „Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; hogy elfordít- tassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Ür nem nézi el... Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! Pereld meg Uram, lelkemnek perét..(Jeremiás siralmai 3, 33—36. 57—58. A ford.) Feltekintettem: Melanie nővér állott előttem. Felvette ismét köpenyét, mégis volt rajta valami változás s ez egészen mássá tette: sötét haja kibontva hullott hátra; nem volt nővér többé, csak leány és asszony. „Ügy csapkod valamelyik ablaktábla”, mondotta halkan, „nem tudnánk lerögzíteni?” „Alig. Oly erős a vihar, hogy minden próbálkozás hiábavaló. De azért megkísérlem”. Az ablakhoz mentem és felnyitottam. A szél vad erővel tört a szobába, még jó, hogy az iratokat már előbb biztonságba helyeztem. Melanie is az ablakhoz lépett; elébe tartotta arcát a szélnek. Mintha azt akarná mondani: ami ezután jön, semmi nem árthat nekem. Egy rongydarabot erősítettem a két ablak közé hangszigetelésül s bezártam az ablaktáblát. „Alszik”, intett Melanie a hálófülke felé s arra gondoltam: hát ez is megadatott neki, őrizheti a szeretett kedves álmát. „Magára is ráférne még egy kis alvás, Melanie nővér”. „Öh, arra lesz idő majd egész télen”. „Azért egy órára sötétet csinálok még”. Szótlanul kezet nyújtott, mintha búcsúznék, azután elfordult. Nem akarta, hogy lássam kicsorduló könnyeit. A széken áll a gyertya, mellette az óra. Nem merek egészen sötétet csinálni, nem szabad elaludnom. Senki emberfia nem alhatik ezen az éjszakán. Nem engedi a háború. A Hitler háborúja. Barátaimra gondolok, testvéreimre, szeretteimre, mindazokra, akik virrasztónak ezen az éjszakán, akiknek szemét fáradtság ólomsúlya ragasztja le s akiknek mégsem szabad aludniok. Csak a búcsúzkodókon vesz erőt az álom s alusznak, legalább az egyik, mélyen s édesen. S alszik bizonnyal Baranowski is, gyanútlanul, legalábbis remélem. Tombolj csak vihar e nyugtalan éjszakán, zúgj és za- jongj, — csak a haláíraszántakat ne ébresz- szed fel ma még. Félnégyre jár az idő. Nedves szivaccsal törlőm a homlokomat s a szememet, hogy elűzzem a fáradtságot. Előkészítettem mindent. Csak ez az aktacsomó van itt még. Ahogy átkötöm arra gondolok: én voltam az utolsó ember, aki a kezébe vette. Ha majd, két óra múlva, eldördülnek a lövések, soha többé nem törődik senki ennek az embernek az ügyével. De az, aki ezt az igét megiratta: „Mondd: Ne félj Pereld meg Uram, lelkemnek perét..az nem felejti el soha, örökké. Óvatosan lopakodtam le a lépcsőn. Akkora volt a vihar ereje, hogy alig tudtam kinyitni az ajtót. Utcáról utcára küzdöttem előre magam. Mintha valamely elszánt ellenségtől kellett volna ezt a várost visszahódítanom. „Odessza”. A kapuőr ajtót nyitott. Az őrszobában Mascher törzsőrmester fogadott, szolgálati öltözékben, feszesen tisztelegve. Minden másként volt, mint előző este. A kályhában égett a tűz, mégis dideregtünk. A halál árnyékában didereg az élet. Amikor mégis kezdtem levetni a köpenyemet, Mascher megjegyezte: „Hideg lesz odaát”. „Nem baj. Ha köpenyben mennék, úgy festene a dolog, mintha épp csak benézni akarnék pár percre”. „Akkor induljunk”. „Megmondja neki a lelkész úr?”, kérdezte a törzsőrmester, mialatt végigsiettünk a folyosón. Kétoldalt cellák voltak. Suttogva beszéltünk, mert mindent a legnagyobb csendben akartunk intézni, a többi fogolynak nem kell tudomást venni arról, ami történik. Persze rájönnek majd úgyis. És nem is csak reggel majd, ha munkába induláskor Baranowski nem lesz ott, hanem még most, éjszaka. A halál, ez az erőszakos halál, olyan mint a láz. Átlopódzik az ajtóréseken és ott kísért az alvók álmaiban. „Megmondja neki a lelkész úr?” Tulajdonképpen erre nem voltam köteles. Ez a katonai hatóság dolga, hogy közölje vele a valóságot. De nem kellett-e értékelnem az emberiesség halvány rezdülését ebbe a kérges szívű katonában? „Jó, majd megmondom”. (S közben arra gondoltam: igen, de hogyan?) Az őr kinyitotta az ajtót s hátralépett. „Előremegyek”, mondta a törzsőrmester. Zseblámpája felvillant s fénykörében láttam az alvót, csak egy hajcsomót igazában; hideg volt a cellában s egészen begöngyölte magát takaróiba. Melegre vágyó élőlény. Ott feküdt mozdulatlanul. Az őrmester hozzálépett és megrázta: „EbBaranowski felült s egy pillanatra a lámpa fénye felé kapott, azután felismerte az őrmestert. Parancshoz szokotton ugrott ki az ágyból s állt talpra. Engem nem láthatott, mert még az ajtóban álltam. „öltözzék fel, látogatója érkezett”. „Mit, mit csináljak?” „Ne kérdezzen olyan sokat, lásson hozzá”. A nadrágja után nyúlt, belelépett s azután elfordult. „Egy kis türelmet kérek ...” Az őrmester intett nekem a szemével s én visszaléptem a folyosóra, az őr mellé. Baranowski a vödörhöz lépett. Az ember érzékei oly élesen észlelnek egy ilyen hajnalon, de néha egyébként is elég egy pillantás, hogy felmérjük a szakadék feneketlen mélységét. E pár tétován eldadogott szó: „Egy kis türelmet kérek...” e pillanatban feltárta előttem a kiszolgáltatott és megalázott embert. „Gyerünk már”, hallottam az őrmester hangját, „hozza rendbe a takarókat”. Azután hátralépett az ajtóhoz és kiszólt: „Tessék lelkész úr”. Az ajtó becsukódott mögöttem. Baranowski értelmetlenül meredt rám, még tisztelegni is elfelejtett. „Valószínűleg nem gondolja, miért jöttem ily szokatlan időben mégegyszer?” „A halálos ítélet miatt?” „Igen”. „Elutasították a kegyelmi kérvényemet?” „Igen”. „És mikor.. „Ma”. „Ma ... mikor?” „Egy óra múlva”. „És hol?” „Itt, a város szélén”. „Lefejeznek?” „Ugyan, Baranowski, hiszen ön katona”. „Szóval, egy golyó”. „Igen”. „Úristen... szóval a kegyelmi kérvényt elutasították”. (Folytatjuk) Fordította: Groó Gyula 1 * I
