Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-10-28 / 44. szám
A kegyelem igéjének ereje Csel 20,32—35. Drága örökséget ad át Pál apostol Milétuszban az eíezusi véneknek: Isten kegyelmének igéjét. Ez a drága örökség szállt nemzedékről nemzedékre a keresztyénségben. Erre lelt rá Luther is éppen Pál apostol leveleinek tanulmányozása közben. És ezt kaphatjuk meg mi is a reformáció egyházában. A kegyelemnek igéje azért drága, mert a lehetetlent lehetővé teszi. Hirdeti számunkra Isten bocsánatát és ezzel kaput nyit az eltékozolt üdvösségre. A méltatlanná vált fiák visszatérhetnek Atyjukhoz és elnyerhetik az örökséget: az örök életet. A kegyelem igéje újjáteremtő ige. Amikor elhangzik, lezárja az élet elmúlt szakaszát Isten és ember elleni bűneivel, tévedéseivel és mulasztásaival együtt. Űjra lehet kezdeni az életet új szívvel, új szándékokkal. A kegyelem igéje építő ige. Nemcsak új életkezdésre ad lehetőséget, hanem Istennek kedves tartalommal tölti ki az életet. A kegyelem igéjéből született és felépülő élet szembefordul az önzéssel. Nem mások munkájából, verejtékéből kíván élni. Maga indul inkább szolgálatra. Életszabálya: adni, adni és újra adni. A kegyelem igéjéből táplálkozó élet felelősséget hordoz az erőtlenekért, a betegekért, éhezőkért, elnyomottakért, kizsák- mányoltakért. Minderre példa volt Pál apostol élete és reformatori eleinké is. Reformációra emlékezve a kegyelem igéje fedezze el bűneinket és mulasztásainkat. Tegyen erőssé bennünket az új életben. Késztessen hűséges munkára, hogy szives szeretettel munkálkodjunk házunk és hazánk népének, de a világon élő minden embertestvérünknek javára. Ébressze bennünk a felelősséget azért a sok millió gyarmati, félgyarmati, vagy új gyarmati elnyomás alatt élő emberért, akik ma is éhezve, mezítelenkedve, szörnyű kóroktól tizedelve vágynak az emberhez méltó életre. Mező» György ISTENTISZTELETI REND HÍREK Budapesten, 1962. október 28-án Deák tér de. 9. (úrv) dr. Kékén András de, 11. (úrv) Haíenscher Károly du. 6. Haíenscher Károly Fasor de. fél 10. ifj. Harmati Béla de. 11. Koren Emil du. 6- ifj. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. üllői út 24 de. fél 11. Grün- valszky Károly Karácsonyi Sándor u. de. 9. Grünvalszky Károly Rákóczi ut 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Takács József Vajda Pétét u. de. fél 12. Takács József Rákdsfalva de. 8, Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Zugló de. 11. Szabó István Váci út de. 8. Nagy István Fóti út de. 11. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Gádor András Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAv Telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Schreiner Vilmos du. 6. Ökumenikus reformációi ünnepély (D. dr. Vető Lajos — dr. Bartha Tibor) Torockó tér de. fél 9. várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József XII. Tarcsay V. u. de. 9. Bar- cza Béla de. 11. Barcza Béla este fél 7. Zoltai Gyula Pesthideg- kút de. fél 11. Várady Lajos Diana út de. fél 9. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. (úrv) dr. Rezessy Zoltán du. 6. Közös protestáns reformációi ünnepély (Uzon László — Hajdú Péter) Németvölgyi út de. 9. Uzon László Nagytétény de. 8. Budafok de. 11. Visontai Robert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. du. 6.- Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 12, 9—14; szószéki igéje: Csel 20, 32—35. Délután szabadon választott ige.- MAGYAR PERIKÓPA- REND az 1962—63. egyházi esztendőben. Egyházunk püspökei az 1962—63. egyházi esztendőre vonatkozóan az ún. magyar perikóparend használatát rendelték el. A délelőtti istentiszteletek igehirdetésein az igehirdetés alapigéjéül az ószövetségi íráshelyeket kell használni. Az oltárnál a magyar perikóparend evangéliumi szakaszait kell jelolvasni. A délutáni istentiszteletek igehirdetései szabadon választott alapigék alapján tarthatók.- AZ ÁLLAMSEGÉLY ÖSSZEGE 1963-BAN IS VÁLTOZATLAN MARAD. Egyetemes Egyházunk Elnökségétől kapott tájékoztatás alapján közöljük, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya 1963-ra is ugyanolyan ösz- szegű államsegélyt biztosit egyházunk részére, mint amennyit az 1962-es évben folyósított. A Magyar Népköz- társaság Kormányának ezt az őszinte köszönetre méltó gesztusát nemcsak egyházunk elnöksége, de lelkészeink és híveink is nagy megelégedéssel és köszönetének őszinte kifejezésével veszi tudomásul.- TÍZÉVES fennállásáról emlékezett meg október 15-én tartott ülésén a Budai Egyházmegye tanácsa Várady Lajos esperes felszólalásával.- H. GRISSHAMMER lelkész (Hitzkirchen, Nyugatnémetország) október 14-én igét hirdetett a budavári gyülekezetben a német anyanyelvű gyülekezetnek és prédikált a magyarnyelvű ún. főistentiszteleten. A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközösségi ülésén, október 16-án részt vett Káldy Zoltán püspök is, s ugyancsak megjelent Zeuthen Mogens dán lelkész és felesége. A püspök részt vett az előadások vitájában, majd rövid tanítást adott arról az útról, amelyen ma egyházunknak haladnia kell. Zeuthen Mogens tolmácsolta a dániai evangélikus egyház és az ő koppenhágai gyülekezetének üdvözletét. — OSCAR RUNDBLOM svéd dómprépost (Vasterás) feleségével néhány napon látogatásra hazánkba érkezett. Október 22-én látogatást tett egyházunk lelkészelnökénél D. DR. VETŐ LAJOS püspöknél, aki munkatársai körében szívélyes eszmecserét folytatott magyarországi egyházunk kérdéseiről a dómpréposttal. Oscar Rundbiom október 23- án KÁLDY ZOLTÁNNÁL, a Déli Egyházkerület püspökénél tett látogatást. Káldy Zoltán püspök munkatársai körében fogadta a dómprépostot s átfogó ismertetést adott ma- I gyarországi evangélikus egyházunk életéről és a szocialista Magyarországon végzett szolgálatáról. A püspök tájékoztatását szívélyes, közvetlen eszmecsere követte. — HALÁLOZÁS. DR. BAROSS JÓZSEF nyugalmazott miniszteri tanácsos, a volt pesti egyházközség évtizedeken át volt hűséges presbitere, majd az angyalföldi gyülekezet hosszú éveken át volt köz- tiszteletben álló felügyelője, életének 84., házasságának 46. évében hosszú szenvedés után október 17-én elhunyt. Október 19-én temették el a presbitérium és a gyülekezet ke- gyeletes részvéte mellett. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam” (II Tim 4,7.) — Bundák-irfcák divatos átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Kossuth Lajos u. 1. az udvarban. — Szőrme- és irhabundák javítása. átszabása legújabb mo- delek szerint. Bárt szűcs, Lenin krt. 23. Telefon: 222-531. — Kellemes hangú, 6 sípsoros, 25 regiszteres, rögzítővel és eol- hárfával ellátott harmonium eladó. Érdeklődni lehet: Beharka Pál, II. Bimbó u. 56. címén. Telefon: 354—124 EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 625305/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató HÉTRŐL—HÉTRE Gyógyíts meg, Uram! Jer. 17,14. A modern orvostudomány hősi küzdelme mutatja, mekkora harc folyik az ember testi egészségéért. Az elért eredményekben alig is tudjuk kellő hálával venni Isten ajándékait. Ha indokolt ez a küzdelem olyan frontszakaszon, ahol mindenki igényli a gyógyulást, nem kevésbé indokolt a lelki megbetegedések frontján. Ott, ahol az örök életünkért folyik a harc. Ahol nem mindig ismerjük fel a bajt. Ahol talán azzal áltatjuk magunkat, hogy nincs fogyatkozásunk, holott a közmondás is ellenünk szól: Nincsen ember hiba nélkül. Nagy veszedelmet jelentene az is, ha hiányoznék a gyógyuláshoz szükséges bizodalmunk: a bűnbocsánat reménysége. Jeremiás Istennek hittel megajándékozott embere volt. Hitének nem mindennapi buktatói között mégis lelki válságba jutott. Hosszú, küzdelmes szolgálat után arra kellett rádöbbennie, hogy minden munkája hiábavaló volt. Izráel semmibe vette figyelmeztető igehirdetéseit. Vakon rohant vesztébe. A próféta minden reménye porba hull. Megfárad és elkeseredik. Ebbe a kilátástalan sötétségbe egyetlen fénysugár szűrődik be az egyetlen nyitva maradt kis ajtón. Az ajtó neve: Isten iránti bizalom. Őbenne sohasem csalódott. S ez az ajtó lesz a gyógyulás kapuja. Beteg lelkének védelmet, búneioől szabadítást kér: „Gyógyíts meg engem, Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak!’’ Ezért nem szégyenül meg. Ezért nyer szabadulást. Ezért lesz dicse- kedése az Ür. Ezért tud újra reménységgel küzdeni népéért. így született meg az Isten iránti bizalom fényénél és melegénél minden beteg vigasztalására ez a csodálatos imádság. Legyen a mi imádságunk is! Mi még nagyobb reménységgel vehetjük ajkunkra minden testi és lelki nyomorúságunkban, hiszen a tartalma számunkra kimélyült. Jézus, a mi Urunk, Aki az Atyától azért jött, hogy a Golgotán sebeivel szerezzen nekünk gyógyulást és így legyen a mi gyógyító és szabadító orvosunk, ma is gyógyít „mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép között”. Legyen az új héten, de minden napon is a mi imádságunk, mint gyógyításra és szabadításra reménységgel várók imádsága: Gyógyíts meg, Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg, hogy megszabaduljak! Hogy mint gyógyultaknak és szabadultaknak, dicsekedésünk lehessen az TJr! Rónay Zoltán NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 85, 10; 1. PÉTER 2, 12. — A hivő ember életének Istent kell dicsőítenie. Hálaadásunk és életünk mutasson a mennyei Atya felé. Máté 9, 1—8; Jelenések 1, 9—11. HÉTFŐ: JEREMIÁS 20, 7; MÁRK' 8, 35. — Isten egészen a magáévá akar tenni, hogy ne a saját fejünk szerint éljünk, hanem útmutatása szerint. Márk 8, 22—26; Jelenések 1, 12—16. KEDD; ÉZSAIÁS 43, 11; 1. KOR. 3, 11. — Életünk és üdvösségünk biztos alapja Krisztus. Tőle mindenben kaphatunk eligazítást. Kol. 3, 5—11; Jelenések 1, 17—20. SZERDA: JEREMIÁS 1, 18; RÓMA 10, 4. — Adjunk hálát Istennek, hogy mindig küldött népének bátor szavú igehirdetőket, akik mint próféták vagy reformátoirok megalkuvás nélkül képviselték Isten ügyét. Kol. 3, 12—17; Jelenések 2, 1—7. CSÜTÖRTÖK: 1. KRÖNIKA 29, 13; 2. KOR. 10, 17. — Dicsérjük Istent, aki a múlandóság világába Fiát küldte örök életre vezető kalauzul. Lukács 19, 1—10; Jelenések 2, 8—11. PÉNTEK: ZSOLT. 84, 6; FILIPPI 4, 12. — Tartós boldogságot Istennél találunk. Aki Benne bízik, mindenféle élethelyzetben segítőre lel. Zsidók 10,' 11—18; Jelenések 2, 12—17. SZOMBAT: JÓZSUÉ 24, 15; LUKACS 11, 23. — Nem lehet két úrnak szolgálnunk! Krisztusban hinni azt jelenti: egyedül csak Benne bizakodom. Judás 20—25; Jelenések 2, 18—29. i. H. B. tí!T4il!!!l14'HPI!1ll!ll!!l!l!I[l!l'l!!llílil!lll!ltlf!n!l!lllll!tíiiltl!ltliri!ül!l!lll4!ltl!r4!IOil!lll!l!l!l!lúJil1.4if:n!!!Pl!lilTf!l1'!'T!l4Tlilil!l!!OII!l!l,l!l*14itlilt|[|íltlilitl!l!l!l!l!llltll|i|!i!l Ifi lilJllílJíllfllllJilJilllll 1114-11 lílllll D lillllflllllllllllillilUllillllllllllllLlilliaiillllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllllllllllUllllIJilillllllllllliMllllltllil.i !!!nil!IH'i'l.ll!l1illIlLll|!lflllllllllllUilllllilil!llllltlllltlIIIilllll:i'i.lB Albrecht Goes: Nyugtalan éjszaka IX. Az aktacsomóban, a dolog természete szerint, a legfrissebb ügyiratok voltak legfelüL Tehát a kegyelmi kérvény elutasítása, s az ítélet végrehajtási utasítása. A magányos éjszakai olvasónak azonban félelmetes volt ez a sorrend. Szóval így fest egy ember élete, visszafelé pörgetve az eseményeket! Csak maga az örök Bölcsesség viselheti el ezt a látványt. — Átlapoztam az iratokat. Itt van az elítélt kegyelmi kérvénye, rajta a megjegyzés: „Véleményezés nélkül továbbítva”. Igen, ez volt a hadbíró: „Véleményezés nélkül továbbítva”. Sem igen, sem nem. Szíve szerint persze „nem”-et mondott volna, azonban ehhez nem volt elég bátorsága. — A következő irat a halálos ítélet egy másolata volt: szökés és katonai titkok elárulása miatt. Ezután következtek a per- iratok, egy elég testes csomó. Igyekeztem magam kiismerni bennük: B. levelei, Schildt számvivő vallomása, a Ljuba... És itt, mi ez? még egy ítélet? Ítélet három évi fegy- házra. Ezt nem értem. Ez a peres eljárás tehát, amely végül is az életébe került, immár a második? Kénytelen vagyok az egészet időrendbe szedni. Hiszen én nem vagyok az örök Bölcsesség, Aki visszájáról is megérti a dolgokat. A tényállás tehát a következő: Fedor Baranowski 1920-ban született Küst- rinben, házasságon kívül. Anyja irodai alkalmazott volt. Apja házasember, lengyel anyanyelvű, német állampolgárságú asztalos. Nincsen nyoma annak, hogy elismerte volna az apaságot, vagy tartásdíjat fizetett volna. Anyja hamarosan férjhez ment egy Hoffmann nevű kereskedőhöz s nem sokat törődött gyermekével. Fedor egy kertészetben kap munkát, később egy ószereshez kerül Danzigba, majd ismét vissza Küst- rinbe. Rendszeres iskoláztatást úgy látszik nem kapott, sem szakmai kiképzést. A háború kitörésekor Baranowskit is behívják. Ügy látszik a kaszárnyában jutott először osztályrészéül az, amit a legtöbb ember gyermekkorában magától értetődően megkap: rendszeres étkezés, saját ágy, éjszakai nyugodalom. A kaszárnya — mint otthon! Hogy ez az ő esetében mennyire így volt, azt mutatja egy megjegyzés a személyi lapján: „sohasem kapott postát, sem karácsonyi csomagot”. (Egy magát nyilván nagyon karakánnak tartó ezredparacsnok a fenti .századparancsnoki jelentés szélére a következő jegyzetet firkantotta: „Jelentsünk és ne érzelegjünkF) — Nem kevésbé elgondolkoztató egy másik megjegyzés: „nem jár lányokhoz”. Ez a megjegyzés a kiképzőtiszti jelentésben volt található a következő összefüggésben: „B. csendes, rendes katona, nem tűnik ki semmiben különösképpen. Mértékletesen él, semmi nem érdekli, nem jár a lányokhoz”. A további jelentések frontszolgálatáról adnak hírt, kétszeri megsebesüléséről, a másodosztályú vaskereszttel való kitüntetéséről, s előléptetéséről őrvezetővé, majd tizedessé. Második sebesülése után a hátországi csapatokhoz helyezték, s rokkantsága miatt — térdlövése volt — a konyhára osztották be. Ezzel kapcsolatban van szó először arról, hogy ért lengyelül és oroszul. Honnan szerezte ezeket a nyelvismereteket, az nem derül ki az iratokból, talán danzigi gyermekéveiben. Mindenesetre ennek okából küldi Baranowskit időről időre a számvivőtiszt a környékbeli falvakba bevásárolni. Az egységnek, — egy építözászló- aljnak — úgy látszik valamely szigorúan titkos építő-feladatot kellett teljesíteni, mert a legénységet elzárták a lakossággal való érintkezéstől. A konyhán sem alkalmaztak, amint pedig egyébként szokás volt, ukránokat, vagy ukrán asszonyokat. Voltak elzárt területek és gyakran volt kimenőzárlat is. Baranowski azonban, nyelvtudása miatt, szabadon járt a falvakba bevásárolni. így jutunk Ljubához. Valahogy így történhetett a dolog: Baranowski valamelyik bevásárló útján az egyik faluban megismerkedik a fiatal ukrán özvegyasszonnyal, akinek férje a júliusi harcokban esett el, s akinek volt egy, abban az időben körülbelül két éves, gyermeke. Okunk van feltételezni, hogy eleinte főként ez a gyermek vonzotta Baranowskit. Egy gyermek gügyögése: űditő forrás a sivatagban, a katonaélet kietlen pusztájában. Meg lehet érteni, hogy meg akarta tartani azt, amit az élet ebben a kapcsolatban ajándékozott neki. Az építőzászlóalj, a munka természetéből következően, gyakran változtatta állomáshelyét. E változásokról Baranowski értesítette Ljubát. s talán időközönként találkozott is vele. Egy szóval leveleztek s ez végzetessé vált számára. Egy SS razzia alkalmával megtalálták a leveleket s Baranowski, szerencsétlenségére, egy részüket élelmezési űrlapok hátára írta. Minden egységnek voltak ilyen űrlapjai s lehet, hogy itt épp Bara- nowskira bízták a kezelésüket. Elég az hozzá, hogy a haditörvényszéknek könnyű dolga volt. A tettest megállapították, védekezését nem fogadták el. A levelek szövege ugyan ártatlan volt, azonban kétségkívül közölték egy csapategység tartózkodási helyét s ez az ukránok tudomására juthatott. Partizánok pedig itt is voltak s számolni kellett velük, így azután „katonai titkok elárulása” címén emeltek ellene vádat s az ügyész ötévi börtönt kért fejére. Néhány feljebbvalójának a közbenjárására ezt azután három évre enyhítették. A tárgyalás Rownóban volt s innen szállították az elítéltet Dubnába, ahol abban az időben a legnagyobb katonai fogház állott. Valószínű azonban, hogy valamelyik büntetőszázadba osztották volna be, mert a büntetést, Hitler rendelkezése értelmében, csak a háború befejezése után volt szabad leülni. Különleges őrzőangyalának kellett lenni azonban annak, aki egy büntetőszázadban meg akarta érni a háború végét... Dubnába menet sikerült az elítéltnek a robogó vonatból kiugorni. Csodával határos módon szinte teljesen sértetlen maradt, s nyilván nyelvtudása segítségével sikerült neki az ukrán lakosság között eltűnni. Kutattak utána, azonban eredménytelenül. Három héttel később azután egy erdőszegély átfésülésekor, ahol partizánokat gyanítottak, egy sereg embert tereltek össze, férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, akik ott éltek az erdőben. Közöttük volt Baranowski is. A véletlen úgy hozta magával, hogy abban a faluban, ahová kihallgatásra vitték őket, Baranowski hajdani egysége állomásozott. A partizángyanúsokat sorba állították s épp tolmácsot kerestek, hogy megkezdhessék a kihallgatást, amikor Baranowski egységének egyik őrmestere arra jártában futó pillantást vetett a csoportra, megtorpant, közelebb lépett, s felismerve egykori konyhafőnökét, meglepetten így kiálltott fel: „Baranowski, mi az ördögöt keres itt maga?” Ez volt a vég. Hogy az összeterelt emberekkel (Ljuba és kicsinye nem volt közöttük) ezután mi történt, azt nem lehet tudni; Baranowskit mindenesetre azonnal letartóztatták és megbilincselve Proskurowba szállították. Szeptember 5-én volt a második tárgyalás, s ezen röviden végeztek vele. Ellenséggel való cimborálás címén már nem is emeltek vádat, olyan egyértelműen világos volt a szökés ténye. A hivatalból kirendelt védő meg sem kísérelte, hogy a „csapattól való engedély nélküli távozás” esetére hivatkozva kérjen enyhítést. Ügyis hiábavaló lett volna. Visszacsomagoltam az iratokat és elgondolkoztam. Szóval így fest ennek az emberi életnek a külső története. Hogyan fest azonban a belső? Nem kétséges, ez egy olyan embernek a története, akit soha nem szerettek eléggé. Egy olyan ember története, akitől az élet még azt a parányi kis melegséget is megtagadta, ami nélkül pedig nincsen növekedés. Soha nem kapott postát, soha nem volt karácsonya. Akkor jött Ljuba és a gyermek. Nem egyszerűen egy ukrán lány, hanem ez az édesanya a gyermekével. „Nem jár a lányokhoz”, — jegyezték fel róla. Akkor jött ez az asszony. Ljuba — így vélhette magában — a mieink megölték a férjedéi és ennek a gyermeknek az apját. De most lásd, itt vagyok én. És én itt is maradok. Magam elé bámultam. A nyári napokra gondoltam, amikor ez az ifjú itt élt az erdőben, valamelyik kunyhóban, Ljubával és a gyermekkel. Éreztem a nyári erdő meleg illatát a gomba és a málna-illatot, s láttam őt magát, Baranowskit, máris szinte ukrán paraszttá váltan, amint a tisztásra lépett, óvatosan körültekintve, ugrásra készen, mindig veszély árnyékában. így járt reggeltől estig élelem után, s este fellélegzett, ha betette maga mögött a kicsiny kunyhó ajtaját. Néha férfiak léptek a kunyhóba s Baranowski nem kérdezte, vajon partizánok-e. Szótlanul ültek a tűznél, krumplit sütöttek és mahorkát szívtak, s néha szót váltottak egy tájszóláson, amiből az idegen vajmi keveset értett. Azután elköszöntek. Leszállt az éj. Oh ezek az éjszakák! Csillag áll a fa csúcsán, a tűzhelyen kialvó parázs, s az emberi szívben is izzik valami. Szeretet, félelem? Talán a félelem is. De a félelem árnyait elűzte egy halk szó, a kedvesé. S a csendet betöltötte az alvó gyermek lélegzete. (Folytatjuk) Fordította: Groó Gyula
