Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-10-07 / 41. szám
KP. BÉRM. BP. 7Í. As irgalmas samaritánus utódai HÁROM SZÓ Igetanulmány Rm. 8, 6. alapján Ledöfte a motorunkat egy orv patkószeg. Fél órán belül a második defekt. Utolsó „sallerünket” húsz kilométerrel odébb nyomtuk rá a kilyukadt belsőre. S most tehetetlenül gubbasztottunk egy árokparton; azon tanakodtunk, hogy együtt toljuk-e a nagy Pannóniát, vagy felváltva? Ügy nem jó, így még rosszabb. Nyavalyások voltunk, mint a jerikói országút télholt utasa. Sorban húztak el szép kocsik mellettünk. Volt aki ránk se nézett, volt aki mosolyát szánta vigasznak. Mindenkinek sietős az útja, meg aztán: „a káröröm a legszebb öröm.” Óriási teherautó lassít le mellettünk. „Mi baj, szaki- kák?”, hangzik felénk harsányan a vezető-fülkéből. Ha nagy a baj, feldobjuk a saroglyába azt a tragacsot, ha kicsi, megcsináljuk.” Megcsinálta. Erős markában vidáman sistergett a lyukbefogó féltenyérnyi „saller”, szemében megértés meleg sugara ... „Na, további jó utat, szaki- kák!” Mire a köszönömöt utána hebegtük, már beletaposott irdatlan nagy kocsijának gázpedáljába. Sohse találkoztunk s lehet, hogy sohse találkozunk. A nevét se tudjuk. Azt hiszem, az irgalmas samaritánus valahányadik ükunokája volt. * Élelmes fiatalok, merész csavargók — országúti vagányok is szorgalmasan gyakorolják: autóstop. Egyik diákunk így utazta be nyáron fél Magyarországot. Autós barátom mondja, hogy ő nem vár stoppot kocsiján, Az elmúlt esztendőben 1100-al kevesebb teológus volt Amerikában. Az egyik amerikai lap abban látja ennek a magyarázatát, hogy a fiatalabb korosztályok nincsenek megelégedve a korszerűtlen leáll magától s felveszi a vándort. De válogat. Felszedi az iparkodó gyereket, a szerényen félrehúzódó utast, meg a fáradtan baktató öreget, embereket, akiken hosszú út porából legszürkébb a köpönyeg. „De hiszen ezt így kell csinálni, nem?” — kérdi természetes hangon. S az égi irgalmas samaritánüs helyeslőén bólint át a századokon. * Balassagyarmat csendes egét ritkán vágja át repülőgép. A nagy világjáratok légi országútjainak mi csak az árokpartján vagyunk. Azaz, hogy... egy kis „repcsi” mégis gyakran ideszáll. S ilyenkor mi, gyarmatiak, barátságosan felintegetünk hozzá a szemünkkel, mint amikor galamb száll a házunk felett. Súlyos betegeket visz-hoz .ez a kórházi sirály Balassagyarmat—Budapest között. Az irgalmasság légihídja. Sürgős esetek utolsó menedéke... Múlt héten a szokottnál is sebesebben jött-ment ez a kicsi repülőgép. S azóta ilyesmiket mondanak az emberek egymásnak az utcán: „Tetszett hallani? Mégis elvitték Pestre azt a beteget. Agysebészetre. Ilyesmit egy beteg asz- szonyért?! Öreg is volt, meg aztán menthetetlen is. Ekkora költség egy beteg öregasz- szonyért!” — Van aki botrán- kozik, van aki meghatottan helyesel. .. Mert „csak” egy szegény . . . beteg . .. öreg . .. cigányasz- szony volt. De az irgalmas samaritánus utódainak — felebarát!! amerikai gyülekezeti élettel. Az a tapasztalata ezeknek a fiatal embereknek, hogy az egyház nagyon sokszor a kor legkézzelfoghatóbb problémáinak a megoldása iránt sem I érdeklődik. Igénk három olyan szót tartalmaz, amelyeknek súlyos mondanivalója van a mi számunkra. Ez a három szó ígv hangzik: élet, halál, békesség. I. Élet A SZENTÍRAS TANÜSÄGA SZERINT Isten az embert élőlénnyé teremtette. Nemcsak életet adott nekünk, de belénk oltotta az életösztönt is, azért, hogy életünket minden körülmények között védjük, annak fennmaradását biztosítsuk. Egyben tudatosította bennünk, hogy életünket, mindennapi kenyerünket becsületes, hűséges munkánkkal fenntartsuk, sőt annak minőségét, színvonalát állandóan és fokozatosan emeljük. Ebből következik, hogy nekünk, keresztyéneknek hitünkből fo- lyólag azok között van a helyünk, akik az emberi élet fenntartása, megvédése és minél emberibbé tétele érdekében a legtöbbet fáradoznak. Ezért örülünk annak, hogy szocializmust építő hazánkban valóban legfőbb érték az ember, közelebbről az ember élete és jóléte. Ezért tudunk jószívvel, vallási vagy világnézeti különbség nélkül együttmunkálkodni azokkal, akik egyik legfőbb célul tűzték ki az emberi élet igaz megbecsülését, s e nemes cél elérése érdekében már eddig is évszázadok bűneit és mulasztásait tették jóvá. A mi mennyei Atyánk bennünket életre és munkára teremtett; ezért nekünk keresztyéneknek az a feladatunk, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal munkálkodjunk a szebb és boldogabb emberi életért. Itt természetesen nem csak a magunk egyéni vagy családi életéről van szó, mert „közülünk senki sem él önmagának” (Róma 14,7). Más szóval: Isten minket közösségi életre teremtett, s azt akarja, hogy az emberekkel való közösségben, mint nagy családban munkáljuk az igazi emberi életet. EZZEL FELTÁRULNÁK ELŐTTÜNK MINDAZOK A NAGYSZERŰ FELADATOK, amelyek bennünket, keresztyéneket a felebaráti szeretet gyakorlása vonalán elköteleznek. Ez az a terület, amelyen valóban megmutathatjuk, mennyit ér keresztyénségünk. s talán az egyetlen terület, amelyen kivívhatjuk mások megbecsülését. Amikor életről, annak megvédéséről, megmentéséről vagy felemeléséről van szó, akkor ^em elég csak beszélnünk a felebaráti sze- retetről, hanem azt mindig „aprópénzre kell váltanunk” hitünkkel egyező, jószándékról tanúskodó tetteinkkel. Ugyanakkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy a helyes értelemben gyakorolt felebaráti sze- retetünkkel és szolgálatunkkal hozzájárulunk a szebb és boldogabb emberi élet építéséhez. Csak ha így tudunk szere- tetben szolgálni, akkor lehet igénk szavaival elmondani magatartásunkról és egész életünkről, hogy az „a Lélek dolgaival való törődés”. Mert bizonyos, hogy „a Lélek dolgaival való törődés” semmiképpen nem jelentheti azt, hogy hátat fordítunk ennek a világnak, s a körülöttünk zajló élet eseményeiről nem akarunk tudomást szerezni, vagy talán nem akarjuk kivenni részünket a mindennapi élet kisebb és nagyobb problémáinak megoldásánál. Az ilyen értelemben vett „Lélek dolgaival való törődés” elhajlásokra, hamis utakra vezet és semmi köze nincs az igazi keresztyénséghezj Akkor értelmezzük és gyakoroljuk helyesen „a Lélek dolgaival való törődést”, ha mindkét lábunkkal benne állunk a mindennapi életben s mindkét szemünkkel figyeljük és meglátjuk a magunk és mások életének realitásait, s mindezeken felül napról napra tevőlegesen hozzájárulunk annak szebbé, jobbá és gazdagabbá tételéhez, amit életnek, emberi életnek nevezünk. Így érthetjük meg helyesen és teljesíthetjük valódi keresztyén módon mai igénknek azt az állítását, hogy „a Lélek dolgaival való törődés; élet”. SZENT IGÉNKNEK ILYEN ÉRTELMEZÉSE ugyanakkor egyáltalában nincs ellentétben azzal a magyarázattal sem, hogy a Lélek dolgaival való törődés „örök” élet. Meggyőződésünk ugyanis, hogy akkor járjuk helyesen az örök élet útját, ha nem szakadunk el szektás módon a földtől és a mindennapi élettől, hanem annak keretein belül hűség-' Az afrikai, ázsiai lutheránus egyházakban a Csendes- óceán-i szigeteken, az ausztráliai és dél-amerikai színes gyülekezetekben több mint hárommillióra emelkedett az evangélikusok lélekszáma. Az utolsó három évben ezeken a területeken a megkereszteltek száma 252 745 új taggal 3 074 046-ra növekedett. Afrikában, Közép-Keleten, Indonéziában és a Filippi- szigeteken 115 912-vel emelkedett a lélekszám, mely jelenleg itt 1 316 909, az ázsiai gyülekezetekben 68 787 lélekkel gyarapodtak. A lélekszám itt 1 483 469. Űj-Guineában és Ausztrália őslakói között 66 086 új gyülekezeti taggal a lélekszám 260 379 lett. A dél-amerikai országok között csak Brit-Guineáról vannak adataink. E szerint a lutheránusok lélekszáma itt 10 889, 1960-nal több, mint volt 1958- ban. Az említett országok közül legtöbb az evangélikus Indonéziában: 734 357, Indiában: 700 348, Tanganyikában: 362 539, Üj-Guineában: 261713, Madagaszkárban: 234 944 és Délnyugat-Afrikában: 224 808. gél, Isten és ember iránti felelősséggel végezzük a magunk és mások javára a ránkbízott szolgálatot, egyszóval- ha valóban az emberi élet jegyében és nevében, teljes odaadásunkkal és sze- retetünkkel munkálkodunk. Az ilyen értelemben vett szeretetszolgálat nem csak a földi, emberi élet szempontjából hasznos, hanem az örök élet szempontjából is „szükséges” és „üdvös”. II. v Halál Amilyen örömöt, boldogságot és megnyugvást jelent számunkra az élet, s annak diadala, ugyanolyan szomorúság, nyomorúság és nyugtalanság jár a halál nyomában. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy egyszer mindnyájunknak meg kell halnunk, barátkozzunk meg tehát a halál gondolatával, törődjünk bele abba, hogy földi életünk végén, előbb vagy utóbb elkerülhetetlenül jön majd a halál. Mint ahogyan nem minden élet egyforma, így áll ez a halálra is: nem minden halál egyforma. Különbség van a tudatos emberi élet és az emberi életnek nevezett vegetálás között s így különbség van a természetes emberi halál és az emberek által okozott erőszakos halál között. MI KERESZTYÉNEK NEM FÉLÜNK A TERMÉSZETES HALÁLTÓL, mert tudjuk, hogy életünk napjai Isten kezében vannak. Ugyanakkor azonban teljes szívünkkel és egészséges életösztönünkkel tiltakozunk az erőszakos halál minden formája ellen. S mert az élet oldalán állunk, azért emeljük fel tiltó szavunkat a háború minden megnyilvánulása ellen. (.Folytatjuk) A gyarapodás Indonéziában 16 959, Indiában: 42 300, Tanganyikában: 64 991, Űj-Guineában: 65 608, Madagaszkárban: 15 824 és Délnyugat-Afriká- ban: 23 183. Egyéb ázsiai országokban (1961-ben) a lutheránusok lélekszáma: Japán: 13 878, Hongkong: 17 521, Tajwan: 8919, Filippi-szigetek: 3946, Pakisztán: 2292, Jordánia: 1426, Ma- laja: 482, Szíria: 183, Izrael: 90, Irak: 14 és Arábia: 13. Egyéb afrikai országokban a lutheránusok lélekszáma: Nigéria: 44 311, Kamerun: 27 525, Dél-Rodézia: 16103, Etiópia: 13 396, Libéria: 5657, Eritrea: 5467, Kenya: 2977, és Marokkó:13. Figyelemre méltó a lélek- számnövekedés Dél-Rodéziá- ban. Az evangélikus-lutheránus egyházban megkereszteltek Dél-Rodéziában 1961-ben elérték az összlélekszám 14 százalékát: 2009. A megkereszteltek közül 1638 felnőtt volt. A Dél-Rodéziai evangélikusok száma hét év alatt duplájára emelkedett, 16 103- ra. A gyülekezeti tagok háromnegyed része rendszeres úrvacsorázó. Szennyeződés ? Egy nagyváros gyárnegyedének füst- és koromatmoszférájában a „teljes tisztaság9* szinte lehetetlen! Lépésről lépésre, szemmel nem is láthatóan, de mégis gyökeresen belepi az embert a légkörben lebegő „finom” szennyeződés. Minden mosás és tisztálkodás csak rövid időre szóló. A szennyeződés elleni harcot mégsem adjuk fel, bármilyen meddőnek és hiábavalónak látszik is! Lázas kutatások és kísérletek folynak a nagyvárosok légkörének füsttelení- tésére. A bűn — a Biblia szerint — nem „szennyeződés”! Nem lemosható tisztátalanság, hanem velünk született, velünk együtt növekvő rossz. A bűntől való teljes tisztaság ugyancsak elérhetetlen ideálnak látszik. Mégis: lankadatlanul kell törekednünk erre a tisztaságra és ezt a harcot nem szabad feladnunk, mert ezt a harcot Isten akarja! Egyetemes érvényű harcot senki nem vívhat meg egymagában! Ha erre vállalkoznék, legázolná a — „túlerő”. A légkör szennyeződése elleni harcot sem egy ember vívja, hanem — talán tudósok és kutatók százai. Az a modern szennyeződés pedig, amelyet felelőtlen atomkísérletek jelentenek, egyenesen világméretű összefogással számolható csak fel. A bűn sem egyedül jelentkezik, hanem „légiós” változatban. Hatványozottan. Egy ember küzdelme — egyenlőtlen küzdelem volna. A bűn elleni küzdelem is csak „közösségben” vívható meg! Nem „tömegben”, csoportosan. Közösségben ... Éspedig: a Jézus Krisztussal való közösségben ... Sokat hallunk arról, hogy mi a „tömegesedés korszakában” élünk. Mások is éltek benne, jóval minket megelőzően. Krisztus előtt is volt tömeg és Ő maga is találkozott tömegekkel. De az Ö jelenléte óta beszélhetünk a „megváltottak közösségéről” — nem „tömegéről”, mert a tömeg személytelen —, hanem közösségéről, amelyben személyes kapcsolat áll fenn Krisztussal. A tömeg nem végcélja Istennek. A „közösség” a cél. Közösség — VELE és közösség — egymással. Ennek a közösségnek — Pál szerint — van „elrejtett élete” a Krisztusban! Nem a külvilág elől elrejtett élete, hanem a bűnök elől elrejtett élete. Ezért hívja fel Pál — nemcsak az egyes embert —, hanem a közösséget: „Öldököljétek meg a bűnt a ti tagjaitokban! ...” Zoltai Gyula llli!lllilllllllllll!lllllllll!!!l!l!lllll!lllil!!!lll!l!l!llll!il!lllllllll!!llll!l!l!lllllil!l!lllllll!lll!lll!lll!l!lliilllllllllllllll!lll!lllllllllllllll!lllll!lll!l>l!l IMÁDKOZZUNK Máté 6, 1—6. Uram, te elrejtőzködő Isten vagy. Nem feded fel magadat hivalkodó és kérkedő tekintetem előtt, de Jézus Krisztusban megjelensz a reád váróknak. Hálát adok neked, hogy Fiadban megismertelek s benne szereteted átkarol mindeneket. Titkon vagy és csendben, de nem némán és mozdulatlan. Nyitott a szíved könyörgő szavam meghallgatására. Jóságoddal megszé- gyenítesz, — ki tudná néked megfizetni! Mindenki felé kitáruló szeretetre taníts, Uram. Magamtól pártoskodó vagyok, személyválogató és önző. Tégy önzetlenné s az igazság előtt készséggel meghajlóvá. Képmutatásomat fedezd el és irtsd ki szívemből és cselekedetemből. Segítésben, jóságban, szolgáló szeretetben tégy erőssé, részrehajlatlanná és példamutatóvá. Tisztítsd meg imádságom szavát, hogy a gyermek engedelmes szava legyen az az atyjához. Szabadíts meg hitbeli kérkedéstől és dacos bizonykodástól. Vezess a hit csendes és örvendező. hálás és bizakodó útján. Rejtőzz el bennem, Uram, hogy szebb legyen az életem, tisztább a tekintetem, derűsebb a szivem, igazabb a szavam, segítőbb a tettem s egész valómmal dicsérjelek téged, aki minden vagy mindenekben. * Visszhang Egykor az égből angyal szava zengett: „Hirdetek néktek nagy-nagy örömet, Az Isten Fia leszállóit a földre, Béke lebegjen mindenek fellett!” Angyal helyett most földi hang üzente: „A csillagok közt készítünk helyet!” S milliók9 ajka visszhangozta szerte: „Ember repül a világűr felett!” Égtől a földig, vagy földtől az égig Örök vágyunk mindig csak egy lehet: Ma és holnap és mindörökre végig Lebegjen béke a világ felett! Palotay Gyula Csökkenő számok Amerikában Mekis Adám Több mint három millió evangélikus Afrikában és Ázsiában
