Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-10-07 / 41. szám

KP. BÉRM. BP. 7Í. As irgalmas samaritánus utódai HÁROM SZÓ Igetanulmány Rm. 8, 6. alapján Ledöfte a motorunkat egy orv patkószeg. Fél órán belül a második defekt. Utolsó „sallerünket” húsz kilométer­rel odébb nyomtuk rá a ki­lyukadt belsőre. S most tehe­tetlenül gubbasztottunk egy árokparton; azon tanakod­tunk, hogy együtt toljuk-e a nagy Pannóniát, vagy felvált­va? Ügy nem jó, így még rosszabb. Nyavalyások vol­tunk, mint a jerikói országút télholt utasa. Sorban húztak el szép kocsik mellettünk. Volt aki ránk se nézett, volt aki mosolyát szánta vigasznak. Mindenkinek sietős az útja, meg aztán: „a káröröm a leg­szebb öröm.” Óriási teherautó lassít le mellettünk. „Mi baj, szaki- kák?”, hangzik felénk harsá­nyan a vezető-fülkéből. Ha nagy a baj, feldobjuk a sa­roglyába azt a tragacsot, ha kicsi, megcsináljuk.” Megcsi­nálta. Erős markában vidá­man sistergett a lyukbefogó féltenyérnyi „saller”, szemé­ben megértés meleg sugara ... „Na, további jó utat, szaki- kák!” Mire a köszönömöt utána hebegtük, már beletapo­sott irdatlan nagy kocsijának gázpedáljába. Sohse találkoz­tunk s lehet, hogy sohse ta­lálkozunk. A nevét se tud­juk. Azt hiszem, az irgalmas samaritánus valahányadik ük­unokája volt. * Élelmes fiatalok, merész csavargók — országúti vagá­nyok is szorgalmasan gyako­rolják: autóstop. Egyik diá­kunk így utazta be nyáron fél Magyarországot. Autós barátom mondja, hogy ő nem vár stoppot kocsiján, Az elmúlt esztendőben 1100-al kevesebb teológus volt Amerikában. Az egyik ame­rikai lap abban látja ennek a magyarázatát, hogy a fiata­labb korosztályok nincsenek megelégedve a korszerűtlen leáll magától s felveszi a ván­dort. De válogat. Felszedi az iparkodó gyereket, a szeré­nyen félrehúzódó utast, meg a fáradtan baktató öreget, embereket, akiken hosszú út porából legszürkébb a köpö­nyeg. „De hiszen ezt így kell csi­nálni, nem?” — kérdi termé­szetes hangon. S az égi irgal­mas samaritánüs helyeslőén bólint át a századokon. * Balassagyarmat csendes egét ritkán vágja át repülőgép. A nagy világjáratok légi ország­útjainak mi csak az árokpart­ján vagyunk. Azaz, hogy... egy kis „repcsi” mégis gyak­ran ideszáll. S ilyenkor mi, gyarmatiak, barátságosan fel­integetünk hozzá a szemünk­kel, mint amikor galamb száll a házunk felett. Súlyos bete­geket visz-hoz .ez a kórházi sirály Balassagyarmat—Buda­pest között. Az irgalmasság légihídja. Sürgős esetek utolsó menedéke... Múlt héten a szokottnál is sebesebben jött-ment ez a ki­csi repülőgép. S azóta ilyes­miket mondanak az emberek egymásnak az utcán: „Tet­szett hallani? Mégis elvitték Pestre azt a beteget. Agysebé­szetre. Ilyesmit egy beteg asz- szonyért?! Öreg is volt, meg aztán menthetetlen is. Ekkora költség egy beteg öregasz- szonyért!” — Van aki botrán- kozik, van aki meghatottan helyesel. .. Mert „csak” egy szegény . . . beteg . .. öreg . .. cigányasz- szony volt. De az irgalmas samaritánus utódainak — felebarát!! amerikai gyülekezeti élettel. Az a tapasztalata ezeknek a fiatal embereknek, hogy az egyház nagyon sokszor a kor legkézzelfoghatóbb problémái­nak a megoldása iránt sem I érdeklődik. Igénk három olyan szót tar­talmaz, amelyeknek súlyos mondanivalója van a mi szá­munkra. Ez a három szó ígv hangzik: élet, halál, békesség. I. Élet A SZENTÍRAS TANÜSÄGA SZERINT Isten az embert élő­lénnyé teremtette. Nemcsak életet adott nekünk, de be­lénk oltotta az életösztönt is, azért, hogy életünket minden körülmények között védjük, annak fennmaradását biztosít­suk. Egyben tudatosította ben­nünk, hogy életünket, min­dennapi kenyerünket becsüle­tes, hűséges munkánkkal fenntartsuk, sőt annak minő­ségét, színvonalát állandóan és fokozatosan emeljük. Ebből következik, hogy nekünk, ke­resztyéneknek hitünkből fo- lyólag azok között van a he­lyünk, akik az emberi élet fenntartása, megvédése és mi­nél emberibbé tétele érdeké­ben a legtöbbet fáradoznak. Ezért örülünk annak, hogy szocializmust építő hazánkban valóban legfőbb érték az em­ber, közelebbről az ember élete és jóléte. Ezért tudunk jószívvel, vallási vagy világnézeti különbség nélkül együtt­munkálkodni azokkal, akik egyik legfőbb célul tűz­ték ki az emberi élet igaz megbecsülését, s e nemes cél elérése érdekében már eddig is évszázadok bű­neit és mulasztásait tet­ték jóvá. A mi mennyei Atyánk ben­nünket életre és munkára te­remtett; ezért nekünk keresztyéneknek az a feladatunk, hogy minden erőnkkel és tudá­sunkkal munkálkodjunk a szebb és boldogabb embe­ri életért. Itt természetesen nem csak a magunk egyéni vagy családi életéről van szó, mert „közü­lünk senki sem él önmagá­nak” (Róma 14,7). Más szó­val: Isten minket közösségi életre teremtett, s azt akarja, hogy az emberek­kel való közösségben, mint nagy családban munkál­juk az igazi emberi éle­tet. EZZEL FELTÁRULNÁK ELŐTTÜNK MINDAZOK A NAGYSZERŰ FELADATOK, amelyek bennünket, keresz­tyéneket a felebaráti szeretet gyakorlása vonalán elkötelez­nek. Ez az a terület, amelyen valóban megmutathatjuk, mennyit ér keresztyénségünk. s talán az egyetlen terület, amelyen kivívhatjuk mások megbecsülését. Amikor élet­ről, annak megvédéséről, meg­mentéséről vagy felemeléséről van szó, akkor ^em elég csak beszélnünk a felebaráti sze- retetről, hanem azt mindig „aprópénzre kell váltanunk” hitünkkel egyező, jószándékról tanúskodó tetteinkkel. Ugyan­akkor bizonyosak lehetünk afelől, hogy a helyes értelem­ben gyakorolt felebaráti sze- retetünkkel és szolgálatunkkal hozzájárulunk a szebb és bol­dogabb emberi élet építéséhez. Csak ha így tudunk szere- tetben szolgálni, akkor lehet igénk szavaival elmondani magatartásunkról és egész éle­tünkről, hogy az „a Lélek dolgaival való törődés”. Mert bizonyos, hogy „a Lélek dol­gaival való törődés” semmi­képpen nem jelentheti azt, hogy hátat fordítunk ennek a világnak, s a körülöttünk zajló élet eseményeiről nem akarunk tudomást szerezni, vagy talán nem akarjuk ki­venni részünket a mindennapi élet kisebb és nagyobb problé­máinak megoldásánál. Az ilyen értelemben vett „Lélek dolgaival való törődés” elhaj­lásokra, hamis utakra vezet és semmi köze nincs az igazi keresztyénséghezj Akkor értelmezzük és gyakoroljuk helyesen „a Lélek dolgaival való tö­rődést”, ha mindkét lá­bunkkal benne állunk a mindennapi életben s mindkét szemünkkel fi­gyeljük és meglátjuk a magunk és mások életének realitásait, s mindezeken felül napról napra tevőle­gesen hozzájárulunk an­nak szebbé, jobbá és gaz­dagabbá tételéhez, amit életnek, emberi életnek nevezünk. Így érthetjük meg helyesen és teljesíthetjük valódi keresz­tyén módon mai igénknek azt az állítását, hogy „a Lélek dolgaival való törődés; élet”. SZENT IGÉNKNEK ILYEN ÉRTELMEZÉSE ugyanakkor egyáltalában nincs ellentétben azzal a magyarázattal sem, hogy a Lélek dolgaival való törődés „örök” élet. Meggyő­ződésünk ugyanis, hogy akkor járjuk helyesen az örök élet útját, ha nem szakadunk el szektás mó­don a földtől és a min­dennapi élettől, hanem an­nak keretein belül hűség-' Az afrikai, ázsiai lutherá­nus egyházakban a Csendes- óceán-i szigeteken, az ausztrá­liai és dél-amerikai színes gyülekezetekben több mint hárommillióra emelkedett az evangélikusok lélekszáma. Az utolsó három évben ezeken a területeken a megkeresztel­tek száma 252 745 új taggal 3 074 046-ra növekedett. Afrikában, Közép-Keleten, Indonéziában és a Filippi- szigeteken 115 912-vel emelke­dett a lélekszám, mely jelen­leg itt 1 316 909, az ázsiai gyü­lekezetekben 68 787 lélekkel gyarapodtak. A lélekszám itt 1 483 469. Űj-Guineában és Ausztrália őslakói között 66 086 új gyülekezeti taggal a lélekszám 260 379 lett. A dél-amerikai országok között csak Brit-Guineáról vannak adataink. E szerint a lutherá­nusok lélekszáma itt 10 889, 1960-nal több, mint volt 1958- ban. Az említett országok közül legtöbb az evangélikus Indo­néziában: 734 357, Indiában: 700 348, Tanganyikában: 362 539, Üj-Guineában: 261713, Madagaszkárban: 234 944 és Délnyugat-Afrikában: 224 808. gél, Isten és ember iránti felelősséggel végezzük a magunk és mások javára a ránkbízott szolgálatot, egyszóval- ha valóban az em­beri élet jegyében és nevében, teljes odaadásunkkal és sze- retetünkkel munkálkodunk. Az ilyen értelemben vett sze­retetszolgálat nem csak a föl­di, emberi élet szempontjából hasznos, hanem az örök élet szempontjából is „szükséges” és „üdvös”. II. v Halál Amilyen örömöt, boldogsá­got és megnyugvást jelent számunkra az élet, s annak diadala, ugyanolyan szomorú­ság, nyomorúság és nyugtalan­ság jár a halál nyomában. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy egyszer mindnyá­junknak meg kell halnunk, barátkozzunk meg tehát a ha­lál gondolatával, törődjünk bele abba, hogy földi életünk végén, előbb vagy utóbb el­kerülhetetlenül jön majd a halál. Mint ahogyan nem min­den élet egyforma, így áll ez a halálra is: nem minden ha­lál egyforma. Különbség van a tudatos emberi élet és az emberi életnek nevezett vege­tálás között s így különbség van a természetes emberi ha­lál és az emberek által oko­zott erőszakos halál között. MI KERESZTYÉNEK NEM FÉLÜNK A TERMÉSZETES HALÁLTÓL, mert tudjuk, hogy életünk napjai Isten ke­zében vannak. Ugyanakkor azonban teljes szívünkkel és egészséges életösztönünkkel tiltakozunk az erőszakos halál minden formája ellen. S mert az élet oldalán állunk, azért emeljük fel tiltó szavunkat a háború minden megnyilvánu­lása ellen. (.Folytatjuk) A gyarapodás Indonéziában 16 959, Indiában: 42 300, Tan­ganyikában: 64 991, Űj-Guineá­ban: 65 608, Madagaszkárban: 15 824 és Délnyugat-Afriká- ban: 23 183. Egyéb ázsiai országokban (1961-ben) a lutheránusok lé­lekszáma: Japán: 13 878, Hong­kong: 17 521, Tajwan: 8919, Filippi-szigetek: 3946, Pakisz­tán: 2292, Jordánia: 1426, Ma- laja: 482, Szíria: 183, Izrael: 90, Irak: 14 és Arábia: 13. Egyéb afrikai országokban a lutheránusok lélekszáma: Nigéria: 44 311, Kamerun: 27 525, Dél-Rodézia: 16103, Etiópia: 13 396, Libéria: 5657, Eritrea: 5467, Kenya: 2977, és Marokkó:13. Figyelemre méltó a lélek- számnövekedés Dél-Rodéziá- ban. Az evangélikus-lutherá­nus egyházban megkeresztel­tek Dél-Rodéziában 1961-ben elérték az összlélekszám 14 százalékát: 2009. A megke­reszteltek közül 1638 felnőtt volt. A Dél-Rodéziai evangé­likusok száma hét év alatt duplájára emelkedett, 16 103- ra. A gyülekezeti tagok há­romnegyed része rendszeres úrvacsorázó. Szennyeződés ? Egy nagyváros gyárnegye­dének füst- és koromatmosz­férájában a „teljes tisztaság9* szinte lehetetlen! Lépésről lé­pésre, szemmel nem is látha­tóan, de mégis gyökeresen be­lepi az embert a légkörben lebegő „finom” szennyeződés. Minden mosás és tisztálkodás csak rövid időre szóló. A szennyeződés elleni harcot mégsem adjuk fel, bármilyen meddőnek és hiábavalónak látszik is! Lázas kutatások és kísérletek folynak a nagyvá­rosok légkörének füsttelení- tésére. A bűn — a Biblia szerint — nem „szennyeződés”! Nem lemosható tisztátalanság, ha­nem velünk született, velünk együtt növekvő rossz. A bűn­től való teljes tisztaság ugyan­csak elérhetetlen ideálnak lát­szik. Mégis: lankadatlanul kell törekednünk erre a tisz­taságra és ezt a harcot nem szabad feladnunk, mert ezt a harcot Isten akarja! Egyetemes érvényű harcot senki nem vívhat meg egy­magában! Ha erre vállalkoz­nék, legázolná a — „túlerő”. A légkör szennyeződése elleni harcot sem egy ember vívja, hanem — talán tudósok és kutatók százai. Az a modern szennyeződés pedig, amelyet felelőtlen atomkísérletek je­lentenek, egyenesen világmé­retű összefogással számolható csak fel. A bűn sem egyedül jelent­kezik, hanem „légiós” válto­zatban. Hatványozottan. Egy ember küzdelme — egyenlőt­len küzdelem volna. A bűn el­leni küzdelem is csak „közös­ségben” vívható meg! Nem „tömegben”, csoportosan. Kö­zösségben ... Éspedig: a Jézus Krisztussal való közösség­ben ... Sokat hallunk arról, hogy mi a „tömegesedés korszaká­ban” élünk. Mások is éltek benne, jóval minket megelő­zően. Krisztus előtt is volt tömeg és Ő maga is találko­zott tömegekkel. De az Ö je­lenléte óta beszélhetünk a „megváltottak közösségéről” — nem „tömegéről”, mert a tömeg személytelen —, hanem közösségéről, amelyben sze­mélyes kapcsolat áll fenn Krisztussal. A tömeg nem vég­célja Istennek. A „közösség” a cél. Közösség — VELE és kö­zösség — egymással. Ennek a közösségnek — Pál szerint — van „elrejtett élete” a Krisztusban! Nem a külvi­lág elől elrejtett élete, hanem a bűnök elől elrejtett élete. Ezért hívja fel Pál — nem­csak az egyes embert —, ha­nem a közösséget: „Öldököljé­tek meg a bűnt a ti tagjaitok­ban! ...” Zoltai Gyula llli!lllilllllllllll!lllllllll!!!l!l!lllll!lllil!!!lll!l!l!llll!il!lllllllll!!llll!l!l!lllllil!l!lllllll!lll!lll!lll!l!lliilllllllllllllll!lll!lllllllllllllll!lllll!lll!l>l!l IMÁDKOZZUNK Máté 6, 1—6. Uram, te elrejtőzködő Isten vagy. Nem feded fel magadat hivalkodó és kérkedő tekintetem előtt, de Jézus Krisztusban megjelensz a reád váróknak. Hálát adok neked, hogy Fiadban megismertelek s benne szereteted átkarol mindeneket. Titkon vagy és csendben, de nem némán és mozdulatlan. Nyitott a szíved könyörgő szavam meghallgatására. Jóságoddal megszé- gyenítesz, — ki tudná néked megfizetni! Mindenki felé kitáruló szeretetre taníts, Uram. Magamtól pártoskodó vagyok, személyválogató és önző. Tégy önzetlen­né s az igazság előtt készséggel meghajlóvá. Képmutatásomat fedezd el és irtsd ki szívemből és cselekedetemből. Segítésben, jóságban, szolgáló szeretetben tégy erőssé, részrehajlatlanná és példamutatóvá. Tisztítsd meg imádságom szavát, hogy a gyermek engedel­mes szava legyen az az atyjához. Szabadíts meg hitbeli kér­kedéstől és dacos bizonykodástól. Vezess a hit csendes és ör­vendező. hálás és bizakodó útján. Rejtőzz el bennem, Uram, hogy szebb legyen az életem, tisztább a tekintetem, derűsebb a szivem, igazabb a szavam, segítőbb a tettem s egész valómmal dicsérjelek téged, aki min­den vagy mindenekben. * Visszhang Egykor az égből angyal szava zengett: „Hirdetek néktek nagy-nagy örömet, Az Isten Fia leszállóit a földre, Béke lebegjen mindenek fellett!” Angyal helyett most földi hang üzente: „A csillagok közt készítünk helyet!” S milliók9 ajka visszhangozta szerte: „Ember repül a világűr felett!” Égtől a földig, vagy földtől az égig Örök vágyunk mindig csak egy lehet: Ma és holnap és mindörökre végig Lebegjen béke a világ felett! Palotay Gyula Csökkenő számok Amerikában Mekis Adám Több mint három millió evangélikus Afrikában és Ázsiában

Next

/
Oldalképek
Tartalom