Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-09-09 / 37. szám

Csak kegyelemből,..

Róma 9, 15—16.

Aki ezt az igét hallja, abban berzenkedik valami Isten ellen. Felháborító, hogy Isten ilyen legyen. „Könyörülök, akin könyörülök..Hát hol itt az igazságosság, hol a jog? Hát igen, éppen ez az, ami itt hiányzik. Itt csak könyörület, csak kegyelem van.

Persze, ez nehéz nekünk, akik megszoktuk azt, hogy „mindennek ára van”, „semmit sem adnak ingyen”. Ez az emberi számítás. Ez helyes is, mert ez ennek a mi földi világunknak a mértéke. A jog, igazságosság méltányosság. Nem is élhetünk ezek nélkül. Nekünk mindezt számításba kell vennünk egymás között. De Isten országában és Isten cselekvésében ilyen számításnak nincs helye. Milyen emberien számítgattak a szőlőmunkások, akiket a gazda felfogadott (Mt. 20, 1—15.) Akik csak néhány órát dolgoztak, nem is álmodhattak egész napi bérről — emberi számítás szérint. Akik pedig egész nap dolgoztak, ezt joggal tarthatták igazságtalanságnak — emberi számítás szerint.

Jézus Istene más. A mi számunkra kiszámíthatatlan, kifürkészhetetlen. A mi mértékeinkkel lemérhetetlen. Amit mi Istenről mondani tudunk, az mind csak hasonlat vagy kép. ö ennél sokkal több. Van valami olyan Istenben, amit mi mondunk, csak mérhetetlenül megnagyítva van Benne. Ha Isten nem ilyen volna és nem tudna olyan igazságokat, tanításokat adni, amiket mi nem értünk s ha nem volnának olyan gondolatjárásai, cselekvései, amiket mi nyomon nem követhetünk, ki nem számíthatunk, akkor csak földi mértéket ütne meg. íedig Isten ■— Isten.

Épen ezért kell lemondanunk arról, hogy Öt emberi mértékkel, számítgatással és logikával nézzük, ezek szerint várjuk tőle cselekvéseit, vagy ezek alapján lázongjunk Ellene. A gyermek sem érti szülei cselekvéseit, pedig megközelítően sincs köztük olyan különbség, mint amilyen. Isten és az ember között van. Azt gondoljuk, nem értem, miért cselekedte ezt Isten velem, pedig igazán vallásos ember vagyok. Vigyázzunk, ez és‘egyéb hasonló gondolkodás onnan ered, hogy ki akarjuk számítani Istent. Emberi számítással az Istent.

Mindez így önmagában eléggé félelmetes és nyugtalanító. De Jézus által megtudjuk azt is, miért ilyen az Isten.

Isten nem akarja átvenni a mi számítgatásainkat. Ha ő átvenné azt a mértéket, ami a miénk s amelyek szerint mi élünk vele szemben is, akkor rosszul járnánk. Csak mérjük meg magunkat, csak számítsuk ki az igazság alapján, mi jár nekünk. Milyen sors, milyen jövő? Kérdezd csak meg a másik embert, aki ellen sokszor vétettél, közömbös, önző, irigy, szeretetlen voltál, majd megmondja, mi jár neked, mit érdemelsz. Jog szerint. Az igazságosság sprint Hát így mérjen, így cselekedjen Isten? Akarod?

Ö nem! Azért, mert szeret és kegyelmes. Azért mondja: ^könyörülök, akin könyörülök...” mert él akar hárítani ezzel mindenféle emberi számítgatást, jogot és igazságosságot, hogy megmenthessen a büntetéstől. Szeretetéből. Hogy ne kelljen mindig csak futnod, futnod a célba érkezés nélkül.

„Könyörülök, akin könyörülök...” ez nem zsarnoki szó, hanem Isten kitárt két karja, ahová odafuthatok, s amely megölel, ahogyan a tékozló fiút megölelte az atya. amikor hazatért. Azután elfelejtett mindent, ami volt, nem számítgatott, mit íékozolt el fia, de könyörült, akin könyörült.

„Könyörülök, akin könyörülök...” azt is jelenti, nem úgy szeretek, ahogy ti emberek. Más logika, más módszer szerint. J?gy. ahogy Jézus megmutatta.

Milyen jő, hogy ilyen kiszámíthatatlanul irgalmas Atyám van. Milyen jó, hogy a magam, szeretteim s az egész emberi- jég sorsát ilyen korlátlanul kegyelmes Isten kezében tudhatom.

Boros Károlv

f-------------------------------------------------------------------------------------------EV

ANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

I Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott

624523/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató

Megjelent HÉTRŐL HÉTRE

címen az

evangélikus álütatos könyv

Ára: 12,— forint Megrendelhető a Sajtó- osztályon, Budapest, VIII., Puskin u. 12.

HÍREK

— Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon az oltárterítő színe zöld. A vasárnap oltári igéje: Mk 10, 17— 27, szószéki igéje: Bm 9, 15— 16. Délután szabadon választott ige.

— A KÖLCSEI GYÜLEKEZET 31 000 forintos költség- vetéssel álászigeteltette közel százesztendős templomát. A gyülekezet köszöntötte felügyelőjét, id. Máté Bálintot, aki 50 esztendőn keresztül viselte az egyházközség világi tisztségeit mint gondnok és felügyelő. Az egyházközség most örökös tiszteletbeli felügyelővé választotta.

— AZ OROSHÁZI egyház- község meghívott lelkészét, BENKÖ Istvánt szeptember 2-án istentisztelet keretében iktatta hivatalába Koszorús Oszkár esperes.

— CSALÁDI HÍR. — Gyürke János és felesége augusztusban töltötte be boldog házasságának 50-ik évfordulóját Szentgyörgyvölgyön, az őri- szentpéteri gyülekezet szórványában. — „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Ür, a te Istened!”

— SZŐRME- és irhabundák javítása, átszabása a legújabb modellek szérint. Bart szűcs, Bp. VII. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531.- KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA OLASZORSZÁGBAN. — Az Olasz protestáns egyházak ökumenikus központjában, a Torino melletti Agapéban, szeptember 2-től

9-ig keresztyén békekonferenciát tartanak. A tanácskozás- sok középpontjában „A keresztyén ember kötelessége a béke ügyében” című téma áll. A konferencián előadások hangzanak el a leszerelésről, az atomfegyverekről és a keresztyének feladatáról a jelenlegi nemzetközi helyzetben. A konferencián magyar részről Tóth Károly, a református konvent külügyi osztályának a vezetője, a Prágai Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkára vesz részt.- HALÁLOZÁS, özv. Fodor Kálmánná, Fodor Kálmán or- gonoművész, volt győri karnagy özvegye, 54 éves korában elhunyt. Temetése augusztus 31-én volt a győrszigeti temetőben. Az igaznak emlékezete áldott.

— ISTEN hArfASA (Gerhardt

Pál élete) című könyvet megvásárolnám. Értesítést ár megjelölésével a kiadóhivatalba kérek.

— BUNDÁK, IRHÁK divatos átszabása, tisztítása — festése. So- rhogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban.

Gyakorlati emberszeretet

Ajándékozd meg embertárs-adat a fontosság érzésével! Némelyek szinte a semmibe- vettség rokkantjai — különösen olyanok, akik valami miatt „lecsúsztak” az érvényesülésiről, akik — okkai, vagy ok nélkül — az élet útfélre vetettjeinek érzik magukat, Zsarnoki természetű emberek, minél több hatalmuk van, annál inkább, szánté termelik maguk körül az ilyeneket, nemcsak munkahelyükön, de tulajdon családjukban is. „Mit ért maga ehhez! Fütyülök a véleményére! Fogd be a szád, neked hallgass a neved!” Ilyen és efféle épületes buzdítások mintha ágyúval lőnék le a jóakaratú kezdeményező készséget, tanulnivá- gyást. A túl erős egyéniségek szöges bakancsai alatt megalázott emberek lapulnak és várják fölemeltetésüket. Vagy ha ilyen basóskodó természet nem rontja is a levegőt, jócskán akadhatnak, akiket önnön súlytalanságuk keserű tudata nyomorít. Az ilyenek számára kész szanatórium, ha valaki nem röstelli a fáradságot és a szeretet céltudatosságával kipuhatolja, hogy mihez ért az illető, s azzal kapcsolatban kikéri a véleményét, esetleg mások előtt, elismerő megjegyzéssel toldva meg érdeklődését. „Ügy hallottam, hogy maga jól ért ehhez a kérdéshez. Nem adna tanácsot, hogy mit csináljak?” S utána ne ijedj meg, ha a szívés felvilágosítás árja egyszerűen elborít és ki sem látszol belőle. Szinte azt lehet mondani: lélektanilag „varázslat” alól szabadítjuk fel azt, akinek egyszercsak elkezdjük kikérni a véleményét, azaz e tekintetben is kezdjük emberszámba venni.

Még bírálatot is lehet ilyen felszabadító formában mondani: „Magát valami rendkívüli körülmény gátolhatja, mert én biztos vagyok benne, hogy többre lenne képes!” Ezt természetesen csak akkor mondhatod, ha ismered az illetőt nyilvánvaló és rejtett értékeivel együtt, vagy legalábbis egyszerű pillanatnyi benyomás alapján őszintén jót gondolsz róla. És az a másik hálás lesz neked, hogy ráébresztetted belső tartalékainak tudatára. Mintha csak azt mondanád annak, aki nincstelennek hiszi magát: No, nyúljon csak jó mélyen a zsebébe! Lám, hogy akad ott még egy és más!

Ugye, nem szükséges részletezni, hogy ez nem valami kedélyeskedő vállveregetés, nem bizonyos elsajátított szöveg ledarálása, vagy elszava- lása adott helyzetben, nem lélektani kaptafa alkalmazása, hanem egész egyszerűen: Emberség. Mintha csak azt mondanád: Testvér, ne tréfálj. Hiszen neked fölfedezetlen kincseid vannak! No, elő velük, hadd lássák hasznukat mások is! Bodrog Miklós

lllll!l!lllllllllll)l!lll!lll!l!lll!l!!ll!lllilllilJ!lllilílllll <JII!lil!lilll!l!l!l!l

HÉTRŐL—HÉTRE

Megmentő hatalom

Máté 12, 20.

Egyszer egy embertől — aki minden kis értéktelen tárgyat felszedett a földről — megkérdezték, hogy mi az a legkisebb érték, amiért már nem hajol le, hogy felvegye. Ezt feleltei „Ami egy pehelynél többet ér, azért érdemes lehajolni". Mi, értékvonalat 'szeretünk húzni és hamar kimondjuk, hogy amir nek az értéke ezen alul van, azért már nem érdemes semmit sem tenni. Emberekre is hamar reámondjuk, akiknek életei ítéletünk szerint ezen az értékvonalon alul van, ezzel az emberrel nem érdemes törődni. Hányszor halljuk, hogy lemondanak a gyógyíthatatlan beteg életéről, mondván, emberi szán mítás szerint nincs segítség. Milyen megdöbbentően szomorúi amikor valakinek az életéről lemondunk és azt mondjuk, elveszett ember.

Van valaki, aki előtt nincsen alsó értékhatár, elhanyagolható emberi élet, elveszett ember■ Aki minden veszendő emberi életet meg akar menteni, minden elveszett embert meg akar tartani és akinek van hatalma ezt megcselekedni. Jézus Krisztus, az ítélet ura, aki a megrepedt nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Mit ér a megrepedi nád és mit ér a pislogó gyertyabél? Egyiket sem lehet használni semmire. A Megmentő Hatalom, az ítélet Ura előtt mégsem elhanyagolható értékek. Ő kezébe veszi és újra teljes értékűvé teszi.

Aki úgy érzed, hogy megrepedt nád, pislogó gyertyabél az életed, mert összetörte és lángolását kioltotta a bűn, add azt Jézus Krisztus kezébe, övele tied a kegyelem, a bűnbocsánat, a kereszt váltsága, az üdvösség bizonyossága. Életed átnyúlik az örökkévalóságba. Mert igaz az: „Akié a Fiú, azé az élet!"

Kiss Gyula

NAPRUL-NAPRA

VASÁRNAP: ZSOLT. 105,5; JEL. 16, 7. — Isten ítéletei

igazságosak. Mi lett volna velünk, ha a kereszten Isten nem „kegyelmes igazságát” nyilatkoztatja ki? Mk. 7, 31—37; L Kir, 13, 1—10.

HÉTFŐ: MIK. 7, 14; JN. 10, 15. — Ugyanazzal a kézzel és

egyazon indulattal tartja kézében Isten a vesszőt és a pásztor botot, hogy örökéletre vezesse velük népét. Mk. 1, 21—28; I. Kir. 16, 29—17, 6.

KEDD: ZSOLT. 39, 13; MT. 8, 20. — Krisztus, földi országutak vándora lett, hogy velünk együtt járhasson jövevénysé- günk idején; otthontalanná vált, hogy az örökélet otthonát ajándékozhassa nekünk. Ézs. 38. 9—20. I. Kir. 17, 7—24.

SZERDA; II. MŐZ. 23, 1; III. JN. 4. — A pletyka, rágalmazás, hazugság nemcsak, hogy méltatlan Isten gyermekeinek életéhez, hanem áthágása is Atyánk szent akaratának, és egészen „más lélekből” fakad, mint ahogy Luther magyarázta a 8. parancsolatot. Nekünk szüntelenül „igazságban” kell járnunk! Jakab 5, 13—18; I. Kir. 18, 1—2. 17—40.

CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 143, 8; BM., 15, 4. — Az Isten után kiáltó ember számára adatott az evangélium s Íratott meg a Szentírás, hogy belőle lelki-testi harcainkban vigasztalásunk; a halállal szemben reménységünk legyen. Olvasd hát „tanulságodra”, békességedre, Atyánk üzenetét. Mt. 9, 35—38;

Zsolt. 115.

PÉNTEK: I. SÁM. 12, 23; ZSID. 13, 18. — Az imádságot bennünk, a testvér felé kinyúló kéz segítő szeretetének kell felindítania. Adjuk, de kérjük is a másokért való könyörgés csendes szolgálatát. Mk'. 5, 22—43: I. Kir. 19, 1—18.

SZOMBAT: II. MÓZ. 15, 3; LK. 11, 21—22. — A bennünk levő kísértések és bűnök elleni harc kimenetele nem kétséges: a győzelem Krisztusé! Bízzál bátran benne, Ö az „erősebb”! Lk. 4, 38—44; I. Kir. 21, 1—29.

Csizmazia Sándor

! lillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllilllllillllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllilllllilllllllillilllittliliHIlIlIlltHW

Szép dolog, ha szívesen nézel föl a hit hőseire, de még szebb, ha kissé közeledsz hozzájuk.

*

Jézus Krisztus keze a te

kezedben legyen láthatóvá. *

Nincs olyan mélység, amelyből ne lehetne föltekinteni.

A legszorosabb egységbe a közös igaz cél kovácsolt *

Aki szívesen ítélkezikt

aligha ismeri önmagát.

*

Ha az orvoshoz nem azért mégy, hogy a szomszéd betegségét panaszold, az igehirdetésből se a mások bűneit akard kihallani.

Albrecht Goes:

Nyugtalan éjszaka

n.

A parancsnok felállt, szokása szerint két Ujját nyújtotta kézfogásra s a szeme sarkából rámpillantva mondotta: „Na, jó szórakozást". Aztán reumás bicegéssel indult a kávézó- asztal felé.

Egy óra tizenöt. A szobámban ott a posta, plvasatlanul csúsztatom a táskámba. Emberi gzó itt, az embertelenség világában.... De erre ynost nincs idő.

Felveszem a hallgatót: „Az irodát kérem!"

„Itt az iroda, Weik szakaszvezető.”

„Weik, állítsa ki gyorsan a menetlevele- Inet."

„Már ki van állítva, csak azért nem hoztam fel, mert egyedül vagyok az irodában."

„Jó, majd érte megyek.”

Megyek a menetlevélért, felvételezem az frtiellátmányt: kenyér, konzervek, cukorka. Minden magától megy, olajozottan és gépieden, mintha valami roppant orsóról csavarodna le az egész, hányadszor s hányszor még ? Ahogy csomagjaimmal végigmegyek a hosszú folyosón, lidércnyomásként nehezedik rám: pzer napja — s ahogy átgondolom: valóban, éppen ezer napja — pereg már ez az orsó. Itt ezek mögött az ajtók mögött is. Itt fekszenek, jajgatnak, meghalnak. Leveleket írnak, sakkoznak és kártyáznak, dámát játszanak és fej vagy írást. Injekciókat adnak vénásan és szubkután: eubazint és cardiazolt. Szabadsá- gos leveleket állítanak ki és szabadságot vonnak meg. Isznak, dohányoznak és trágárkodnak. Beteglapokat és kórtörténeteket állítatlak össze: Keringési zavar, szívgyengeség, huszonnégy órakor exitus letalis, jelentés az orvosegészségügyi föfelünye'őhcz. Kimutatások, listák, névsorok, elszámolások. Mennyi papiros, egy bábeli torony — papirosból. Néha egy-egy nővér megy végig a kórtermeken. Van egy közöttük, még nagyon fiatal és nagyon szép s két jeggyűrűt visel a kezén. Úristen, egy asszony, egy emberi lény...

Mit kell még elintéznem? Mit kell magammal vinnem az útra? Ruhaneműt, a Bibliát, valami olvasnivalót, az úrvacsorái készletet, két gyertyát — s persze cigarettát, majd kiderül, hogy mire. tudom felhasználni. S már szól is a telefon: „Lelkész úr, itt a kocsi Pros- kurowból!”

Gyorsan bekopogtattam még Klausnál, de nem volt a szobájában. Valószínűleg a szokásos sakkjátszma a sebésznél, vagy a gyógyszerésznél. Kár, szívesen váltottam volna szót vele, valakivel, aki tudta, hova visz az utam, amikor a vesztőhelyre kell mennem. Mert hogy erről van szó, az nem volt kétséges számomra.

Másodszor látom ma már ugyanazt a tájat, ezúttal az országúiról, sebesen elsuhanni. Winniza hamar mögöttünk maradt és idegenné vált a tájék. Egy jó óráig egyetlen házat se láttunk, csak itt-ott egy-egy irdatlan nagy pajtát s a végtelenbe nyúló napraforgótáblákat, arany olajat ígérő sárga virágok tengerét.

Szívesen kérdeztem volna egyet-mást a kocsit vezető tizedestől, egy szélesvállú hamburgitól. De szófukar és rosszkedvű fickó volt, a közbejött út alighanem nem volt ínyére, talán egy találkától esett el miatta. Az is lehet, hogy fásult bakává vált már, aki csak parancsot teljesít s azon kívül nem törődik semmivel sem.

Feltűnt a régi törökvilugbeli várrom. Hallottam már ráta és olvastam^is. Egy darab ittmaradt középkor, egy idegen világ tanúja, amellyel annak idején Szavoyai Jenő nevével szálltunk szembe. Vagy öt kilométerre feküdt a főúttól. Szerettem volna megtekinteni s ezert javasoltam a vezetőnek, hogy tegyünk egy kis kerülőt. Nyilvánvalóan nem volt azonban hozzá kedve. Az órájára pillantott s valamit mormogott a rossz utakról s arról, hogy a legrövidebb idő alatt a parancsnokságra kell vinnie. Kár, mert most már bizonyos, hogy többé nem jutok a közelébe. Pedig egyszer majd olvashattam volna róla, egy útleírásban, közben visszagondolva: egyszer, negyvenkettő októberében én is arra jártam. Ez a háború. Megeshetik, hogy az embert átvezénylik keletről nyugatra s közben úgy utazik át a szülővárosán, hogy ki sem szállhat. Az ember ott áll a fülke ablakánál, a lakása erkélye még épp odalátszik. Ha szerencséje van, s épp akkor tereget a felesége, egy pillanatra meglátja piros ruháját és fekete haját.

Ügy elgondolkoztam, hogy észre sem vettem: már házak között robogunk. „Itt vagyunk”, mondja a vezető, anélkül, hogy rámnézne. Néhány cigarettát nyomok a kezébe, a szokásos^ borravalót. Megköszöni s hallgatagon kisegít a kocsiból.

2.

A parancsnoksági épület előtt fegyveres strázsa álldogált. Szóval itt valami nagyfejű dirigál, valószínűleg egy valóságos tábornok. Beléptem a házba s megkerestem a segédtiszti irodát. Il/a Kartuschke őrnagy, ez áldott az ajtón.

Minden irodának megvan a maga sajátos légköre. Aki olyan sokjelé megfordul, amint az én hivatalommal velejár, annak lassanként kifejlődik az érzéke ehhez. Nemcsak az északnémeteket tudja megkülönböztetni a délnémetektől, a bajorokat az osztrákoktól, hanem megérzi a hivatalfőnök politikai beállítottságát is — ahogy a bort maligánfok szerint osztályozzuk.

„Az őrnagy úr éppen értekezleten van”, mondta az egyik altiszt az irodában, ahova benyitottam. Valahogy nem volt ennek a hivatalnak jó légköre. Akkor már a miénk odaát a kórházban valamivel tisztább volt. Az se volt persze valami barátságos és derűs, hogyan is lehetett volna — ez az itteni azonban határozottan nem tetszett. Visszafordultam. A két irodista utánam bámészkodott s ajtónyitáskor még hallottam, amint az egyik félhangosan odaszólt a másiknak: „Hát igen, értekezletnek is lehet éppen nevezni...”

Hát azt az egyet alaposan megtanultuk ezekben az esztendőkben: minden mondatban megkeresni és megtalálni a kétértelműséget, a rejtett célzást. Pár percet kellett csak ebben a társaságban forgolódni, hogy az ember szinte a bőrén érezze a mocskot. Néha arra gondolok: ha ezt a háborút túléljük, hogyan seperjük majd ki magunkból ezt a sok tisztá- talanságot?

No de ez nem tartozik ide. Végigsiettem a folyosókon; hivatalszobák útvesztője, ahol a Papirosistent imádják. Végre ráakadtam: római hármas és alatta a felirat: Hadbíróság. Lovaglócsizmába bújtatott igazságszolgáltatás — lássuk hát!

(Folytatjuk)

Fordította: Groó Gyula

I

1

4