Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-09-09 / 37. szám

Csak kegyelemből,.. Róma 9, 15—16. Aki ezt az igét hallja, abban berzenkedik valami Isten ellen. Felháborító, hogy Isten ilyen legyen. „Könyörülök, akin könyörülök..Hát hol itt az igazságosság, hol a jog? Hát igen, éppen ez az, ami itt hiányzik. Itt csak könyörület, csak kegyelem van. Persze, ez nehéz nekünk, akik megszoktuk azt, hogy „min­dennek ára van”, „semmit sem adnak ingyen”. Ez az emberi számítás. Ez helyes is, mert ez ennek a mi földi világunknak a mértéke. A jog, igazságosság méltányosság. Nem is élhetünk ezek nélkül. Nekünk mindezt számításba kell vennünk egymás között. De Isten országában és Isten cselekvésében ilyen szá­mításnak nincs helye. Milyen emberien számítgattak a szőlő­munkások, akiket a gazda felfogadott (Mt. 20, 1—15.) Akik csak néhány órát dolgoztak, nem is álmodhattak egész napi bérről — emberi számítás szérint. Akik pedig egész nap dol­goztak, ezt joggal tarthatták igazságtalanságnak — emberi számítás szerint. Jézus Istene más. A mi számunkra kiszámíthatatlan, ki­fürkészhetetlen. A mi mértékeinkkel lemérhetetlen. Amit mi Istenről mondani tudunk, az mind csak hasonlat vagy kép. ö ennél sokkal több. Van valami olyan Istenben, amit mi mon­dunk, csak mérhetetlenül megnagyítva van Benne. Ha Isten nem ilyen volna és nem tudna olyan igazságokat, tanításokat adni, amiket mi nem értünk s ha nem volnának olyan gon­dolatjárásai, cselekvései, amiket mi nyomon nem követhetünk, ki nem számíthatunk, akkor csak földi mértéket ütne meg. íedig Isten ■— Isten. Épen ezért kell lemondanunk arról, hogy Öt emberi mér­tékkel, számítgatással és logikával nézzük, ezek szerint várjuk tőle cselekvéseit, vagy ezek alapján lázongjunk Ellene. A gyer­mek sem érti szülei cselekvéseit, pedig megközelítően sincs köztük olyan különbség, mint amilyen. Isten és az ember kö­zött van. Azt gondoljuk, nem értem, miért cselekedte ezt Isten velem, pedig igazán vallásos ember vagyok. Vigyázzunk, ez és‘egyéb hasonló gondolkodás onnan ered, hogy ki akarjuk számítani Istent. Emberi számítással az Istent. Mindez így önmagában eléggé félelmetes és nyugtalanító. De Jézus által megtudjuk azt is, miért ilyen az Isten. Isten nem akarja átvenni a mi számítgatásainkat. Ha ő átvenné azt a mértéket, ami a miénk s amelyek szerint mi élünk vele szemben is, akkor rosszul járnánk. Csak mérjük meg magunkat, csak számítsuk ki az igazság alapján, mi jár nekünk. Milyen sors, milyen jövő? Kérdezd csak meg a másik embert, aki ellen sokszor vétettél, közömbös, önző, irigy, sze­retetlen voltál, majd megmondja, mi jár neked, mit érdemelsz. Jog szerint. Az igazságosság sprint Hát így mérjen, így cse­lekedjen Isten? Akarod? Ö nem! Azért, mert szeret és kegyelmes. Azért mondja: ^könyörülök, akin könyörülök...” mert él akar hárítani ezzel mindenféle emberi számítgatást, jogot és igazságosságot, hogy megmenthessen a büntetéstől. Szeretetéből. Hogy ne kelljen mindig csak futnod, futnod a célba érkezés nélkül. „Könyörülök, akin könyörülök...” ez nem zsarnoki szó, hanem Isten kitárt két karja, ahová odafuthatok, s amely meg­ölel, ahogyan a tékozló fiút megölelte az atya. amikor hazatért. Azután elfelejtett mindent, ami volt, nem számítgatott, mit íékozolt el fia, de könyörült, akin könyörült. „Könyörülök, akin könyörülök...” azt is jelenti, nem úgy szeretek, ahogy ti emberek. Más logika, más módszer szerint. J?gy. ahogy Jézus megmutatta. Milyen jő, hogy ilyen kiszámíthatatlanul irgalmas Atyám van. Milyen jó, hogy a magam, szeretteim s az egész emberi- jég sorsát ilyen korlátlanul kegyelmes Isten kezében tudhatom. Boros Károlv f-------------------------------------------------------------------------------------------­EV ANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 624523/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató Megjelent HÉTRŐL HÉTRE címen az evangélikus álütatos könyv Ára: 12,— forint Megrendelhető a Sajtó- osztályon, Budapest, VIII., Puskin u. 12. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon az ol­tárterítő színe zöld. A vasár­nap oltári igéje: Mk 10, 17— 27, szószéki igéje: Bm 9, 15— 16. Délután szabadon válasz­tott ige. — A KÖLCSEI GYÜLEKE­ZET 31 000 forintos költség- vetéssel álászigeteltette közel százesztendős templomát. A gyülekezet köszöntötte fel­ügyelőjét, id. Máté Bálintot, aki 50 esztendőn keresztül vi­selte az egyházközség világi tisztségeit mint gondnok és felügyelő. Az egyházközség most örökös tiszteletbeli fel­ügyelővé választotta. — AZ OROSHÁZI egyház- község meghívott lelkészét, BENKÖ Istvánt szeptember 2-án istentisztelet keretében iktatta hivatalába Koszorús Oszkár esperes. — CSALÁDI HÍR. — Gyür­ke János és felesége augusz­tusban töltötte be boldog há­zasságának 50-ik évfordulóját Szentgyörgyvölgyön, az őri- szentpéteri gyülekezet szórvá­nyában. — „Emlékezzél meg az egész útról, amelyen hor­dozott téged az Ür, a te Iste­ned!” — SZŐRME- és irhabundák javí­tása, átszabása a legújabb model­lek szérint. Bart szűcs, Bp. VII. Lenin krt. 23. Telefon: 222—531.- KERESZTYÉN BÉKEKON­FERENCIA OLASZORSZÁG­BAN. — Az Olasz protestáns egyházak ökumenikus köz­pontjában, a Torino melletti Agapéban, szeptember 2-től 9-ig keresztyén békekonferen­ciát tartanak. A tanácskozás- sok középpontjában „A ke­resztyén ember kötelessége a béke ügyében” című téma áll. A konferencián előadások hangzanak el a leszerelésről, az atomfegyverekről és a ke­resztyének feladatáról a je­lenlegi nemzetközi helyzet­ben. A konferencián magyar részről Tóth Károly, a refor­mátus konvent külügyi osztá­lyának a vezetője, a Prágai Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkára vesz részt.- HALÁLOZÁS, özv. Fodor Kálmánná, Fodor Kálmán or- gonoművész, volt győri kar­nagy özvegye, 54 éves korá­ban elhunyt. Temetése augusz­tus 31-én volt a győrszigeti temetőben. Az igaznak emlé­kezete áldott. — ISTEN hArfASA (Gerhardt Pál élete) című könyvet megvá­sárolnám. Értesítést ár megjelölé­sével a kiadóhivatalba kérek. — BUNDÁK, IRHÁK divatos át­szabása, tisztítása — festése. So- rhogyi szűcsnél. Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. Gyakorlati emberszeretet Ajándékozd meg embertár­s-adat a fontosság érzésével! Némelyek szinte a semmibe- vettség rokkantjai — különö­sen olyanok, akik valami miatt „lecsúsztak” az érvé­nyesülésiről, akik — okkai, vagy ok nélkül — az élet út­félre vetettjeinek érzik ma­gukat, Zsarnoki természetű emberek, minél több hatalmuk van, annál inkább, szánté ter­melik maguk körül az ilyene­ket, nemcsak munkahelyükön, de tulajdon családjukban is. „Mit ért maga ehhez! Fütyü­lök a véleményére! Fogd be a szád, neked hallgass a ne­ved!” Ilyen és efféle épületes buzdítások mintha ágyúval lő­nék le a jóakaratú kezdemé­nyező készséget, tanulnivá- gyást. A túl erős egyéniségek szöges bakancsai alatt meg­alázott emberek lapulnak és várják fölemeltetésüket. Vagy ha ilyen basóskodó természet nem rontja is a levegőt, jócs­kán akadhatnak, akiket önnön súlytalanságuk keserű tudata nyomorít. Az ilyenek számá­ra kész szanatórium, ha va­laki nem röstelli a fáradsá­got és a szeretet céltudatossá­gával kipuhatolja, hogy mi­hez ért az illető, s azzal kap­csolatban kikéri a véleményét, esetleg mások előtt, elismerő megjegyzéssel toldva meg ér­deklődését. „Ügy hallottam, hogy maga jól ért ehhez a kérdéshez. Nem adna taná­csot, hogy mit csináljak?” S utána ne ijedj meg, ha a szí­vés felvilágosítás árja egysze­rűen elborít és ki sem lát­szol belőle. Szinte azt lehet mondani: lélektanilag „va­rázslat” alól szabadítjuk fel azt, akinek egyszercsak el­kezdjük kikérni a véleményét, azaz e tekintetben is kezdjük emberszámba venni. Még bírálatot is lehet ilyen felszabadító formában mon­dani: „Magát valami rendkí­vüli körülmény gátolhatja, mert én biztos vagyok benne, hogy többre lenne képes!” Ezt természetesen csak akkor mondhatod, ha ismered az ille­tőt nyilvánvaló és rejtett ér­tékeivel együtt, vagy legalább­is egyszerű pillanatnyi benyo­más alapján őszintén jót gon­dolsz róla. És az a másik há­lás lesz neked, hogy ráéb­resztetted belső tartalékainak tudatára. Mintha csak azt mondanád annak, aki nincs­telennek hiszi magát: No, nyúljon csak jó mélyen a zse­bébe! Lám, hogy akad ott még egy és más! Ugye, nem szükséges rész­letezni, hogy ez nem valami kedélyeskedő vállveregetés, nem bizonyos elsajátított szö­veg ledarálása, vagy elszava- lása adott helyzetben, nem lé­lektani kaptafa alkalmazása, hanem egész egyszerűen: Em­berség. Mintha csak azt mon­danád: Testvér, ne tréfálj. Hiszen neked fölfedezetlen kincseid vannak! No, elő ve­lük, hadd lássák hasznukat mások is! Bodrog Miklós lllll!l!lllllllllll)l!lll!lll!l!lll!l!!ll!lllilllilJ!lllilílllll <JII!lil!lilll!l!l!l!l HÉTRŐL—HÉTRE Megmentő hatalom Máté 12, 20. Egyszer egy embertől — aki minden kis értéktelen tárgyat felszedett a földről — megkérdezték, hogy mi az a legkisebb érték, amiért már nem hajol le, hogy felvegye. Ezt feleltei „Ami egy pehelynél többet ér, azért érdemes lehajolni". Mi, értékvonalat 'szeretünk húzni és hamar kimondjuk, hogy amir nek az értéke ezen alul van, azért már nem érdemes semmit sem tenni. Emberekre is hamar reámondjuk, akiknek életei ítéletünk szerint ezen az értékvonalon alul van, ezzel az em­berrel nem érdemes törődni. Hányszor halljuk, hogy lemon­danak a gyógyíthatatlan beteg életéről, mondván, emberi szán mítás szerint nincs segítség. Milyen megdöbbentően szomorúi amikor valakinek az életéről lemondunk és azt mondjuk, el­veszett ember. Van valaki, aki előtt nincsen alsó értékhatár, elhanyagol­ható emberi élet, elveszett ember■ Aki minden veszendő em­beri életet meg akar menteni, minden elveszett embert meg akar tartani és akinek van hatalma ezt megcselekedni. Jézus Krisztus, az ítélet ura, aki a megrepedt nádat nem töri el és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki. Mit ér a megrepedi nád és mit ér a pislogó gyertyabél? Egyiket sem lehet hasz­nálni semmire. A Megmentő Hatalom, az ítélet Ura előtt még­sem elhanyagolható értékek. Ő kezébe veszi és újra teljes értékűvé teszi. Aki úgy érzed, hogy megrepedt nád, pislogó gyertya­bél az életed, mert összetörte és lángolását kioltotta a bűn, add azt Jézus Krisztus kezébe, övele tied a kegyelem, a bűnbocsá­nat, a kereszt váltsága, az üdvösség bizonyossága. Életed át­nyúlik az örökkévalóságba. Mert igaz az: „Akié a Fiú, azé az élet!" Kiss Gyula NAPRUL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT. 105,5; JEL. 16, 7. — Isten ítéletei igazságosak. Mi lett volna velünk, ha a kereszten Isten nem „kegyelmes igazságát” nyilatkoztatja ki? Mk. 7, 31—37; L Kir, 13, 1—10. HÉTFŐ: MIK. 7, 14; JN. 10, 15. — Ugyanazzal a kézzel és egyazon indulattal tartja kézében Isten a vesszőt és a pász­tor botot, hogy örökéletre vezesse velük népét. Mk. 1, 21—28; I. Kir. 16, 29—17, 6. KEDD: ZSOLT. 39, 13; MT. 8, 20. — Krisztus, földi ország­utak vándora lett, hogy velünk együtt járhasson jövevénysé- günk idején; otthontalanná vált, hogy az örökélet otthonát ajándékozhassa nekünk. Ézs. 38. 9—20. I. Kir. 17, 7—24. SZERDA; II. MŐZ. 23, 1; III. JN. 4. — A pletyka, rágal­mazás, hazugság nemcsak, hogy méltatlan Isten gyermekei­nek életéhez, hanem áthágása is Atyánk szent akaratá­nak, és egészen „más lélekből” fakad, mint ahogy Luther magyarázta a 8. parancsolatot. Nekünk szüntelenül „igazság­ban” kell járnunk! Jakab 5, 13—18; I. Kir. 18, 1—2. 17—40. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 143, 8; BM., 15, 4. — Az Isten után kiáltó ember számára adatott az evangélium s Íratott meg a Szentírás, hogy belőle lelki-testi harcainkban vigasztalásunk; a halállal szemben reménységünk legyen. Olvasd hát „tanul­ságodra”, békességedre, Atyánk üzenetét. Mt. 9, 35—38; Zsolt. 115. PÉNTEK: I. SÁM. 12, 23; ZSID. 13, 18. — Az imádságot bennünk, a testvér felé kinyúló kéz segítő szeretetének kell fel­indítania. Adjuk, de kérjük is a másokért való könyörgés csen­des szolgálatát. Mk'. 5, 22—43: I. Kir. 19, 1—18. SZOMBAT: II. MÓZ. 15, 3; LK. 11, 21—22. — A bennünk levő kísértések és bűnök elleni harc kimenetele nem kétséges: a győzelem Krisztusé! Bízzál bátran benne, Ö az „erősebb”! Lk. 4, 38—44; I. Kir. 21, 1—29. Csizmazia Sándor ! lillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliilllllllllllllllllilllllillllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllilllllilllllllillilllittliliHIlIlIlltHW Szép dolog, ha szívesen nézel föl a hit hőseire, de még szebb, ha kissé köze­ledsz hozzájuk. * Jézus Krisztus keze a te kezedben legyen láthatóvá. * Nincs olyan mélység, amelyből ne lehetne fölte­kinteni. A legszorosabb egységbe a közös igaz cél kovácsolt * Aki szívesen ítélkezikt aligha ismeri önmagát. * Ha az orvoshoz nem azért mégy, hogy a szomszéd be­tegségét panaszold, az ige­hirdetésből se a mások bű­neit akard kihallani. Albrecht Goes: Nyugtalan éjszaka n. A parancsnok felállt, szokása szerint két Ujját nyújtotta kézfogásra s a szeme sarkából rámpillantva mondotta: „Na, jó szórakozást". Aztán reumás bicegéssel indult a kávézó- asztal felé. Egy óra tizenöt. A szobámban ott a posta, plvasatlanul csúsztatom a táskámba. Emberi gzó itt, az embertelenség világában.... De erre ynost nincs idő. Felveszem a hallgatót: „Az irodát kérem!" „Itt az iroda, Weik szakaszvezető.” „Weik, állítsa ki gyorsan a menetlevele- Inet." „Már ki van állítva, csak azért nem hoztam fel, mert egyedül vagyok az irodában." „Jó, majd érte megyek.” Megyek a menetlevélért, felvételezem az frtiellátmányt: kenyér, konzervek, cukorka. Minden magától megy, olajozottan és gépie­den, mintha valami roppant orsóról csava­rodna le az egész, hányadszor s hányszor még ? Ahogy csomagjaimmal végigmegyek a hosszú folyosón, lidércnyomásként nehezedik rám: pzer napja — s ahogy átgondolom: valóban, éppen ezer napja — pereg már ez az orsó. Itt ezek mögött az ajtók mögött is. Itt feksze­nek, jajgatnak, meghalnak. Leveleket írnak, sakkoznak és kártyáznak, dámát játszanak és fej vagy írást. Injekciókat adnak vénásan és szubkután: eubazint és cardiazolt. Szabadsá- gos leveleket állítanak ki és szabadságot von­nak meg. Isznak, dohányoznak és trágárkod­nak. Beteglapokat és kórtörténeteket állíta­tlak össze: Keringési zavar, szívgyengeség, huszonnégy órakor exitus letalis, jelentés az orvosegészségügyi föfelünye'őhcz. Kimutatá­sok, listák, névsorok, elszámolások. Mennyi papiros, egy bábeli torony — papirosból. Néha egy-egy nővér megy végig a kórterme­ken. Van egy közöttük, még nagyon fiatal és nagyon szép s két jeggyűrűt visel a kezén. Úristen, egy asszony, egy emberi lény... Mit kell még elintéznem? Mit kell magam­mal vinnem az útra? Ruhaneműt, a Bibliát, valami olvasnivalót, az úrvacsorái készletet, két gyertyát — s persze cigarettát, majd ki­derül, hogy mire. tudom felhasználni. S már szól is a telefon: „Lelkész úr, itt a kocsi Pros- kurowból!” Gyorsan bekopogtattam még Klausnál, de nem volt a szobájában. Valószínűleg a szoká­sos sakkjátszma a sebésznél, vagy a gyógysze­résznél. Kár, szívesen váltottam volna szót vele, valakivel, aki tudta, hova visz az utam, amikor a vesztőhelyre kell mennem. Mert hogy erről van szó, az nem volt kétséges számomra. Másodszor látom ma már ugyanazt a tájat, ezúttal az országúiról, sebesen elsuhanni. Winniza hamar mögöttünk maradt és ide­genné vált a tájék. Egy jó óráig egyetlen há­zat se láttunk, csak itt-ott egy-egy irdatlan nagy pajtát s a végtelenbe nyúló napraforgó­táblákat, arany olajat ígérő sárga virágok ten­gerét. Szívesen kérdeztem volna egyet-mást a ko­csit vezető tizedestől, egy szélesvállú ham­burgitól. De szófukar és rosszkedvű fickó volt, a közbejött út alighanem nem volt ínyére, ta­lán egy találkától esett el miatta. Az is lehet, hogy fásult bakává vált már, aki csak paran­csot teljesít s azon kívül nem törődik semmi­vel sem. Feltűnt a régi törökvilugbeli várrom. Hal­lottam már ráta és olvastam^is. Egy darab itt­maradt középkor, egy idegen világ tanúja, amellyel annak idején Szavoyai Jenő nevével szálltunk szembe. Vagy öt kilométerre feküdt a főúttól. Szerettem volna megtekinteni s ezert javasoltam a vezetőnek, hogy tegyünk egy kis kerülőt. Nyilvánvalóan nem volt azon­ban hozzá kedve. Az órájára pillantott s va­lamit mormogott a rossz utakról s arról, hogy a legrövidebb idő alatt a parancsnokságra kell vinnie. Kár, mert most már bizonyos, hogy többé nem jutok a közelébe. Pedig egyszer majd olvashattam volna róla, egy útleírásban, közben visszagondolva: egyszer, negyvenkettő októberében én is arra jártam. Ez a háború. Megeshetik, hogy az embert átvezénylik ke­letről nyugatra s közben úgy utazik át a szülő­városán, hogy ki sem szállhat. Az ember ott áll a fülke ablakánál, a lakása erkélye még épp odalátszik. Ha szerencséje van, s épp ak­kor tereget a felesége, egy pillanatra meg­látja piros ruháját és fekete haját. Ügy elgondolkoztam, hogy észre sem vet­tem: már házak között robogunk. „Itt va­gyunk”, mondja a vezető, anélkül, hogy rám­nézne. Néhány cigarettát nyomok a kezébe, a szokásos^ borravalót. Megköszöni s hallgata­gon kisegít a kocsiból. 2. A parancsnoksági épület előtt fegyveres strázsa álldogált. Szóval itt valami nagyfejű dirigál, valószínűleg egy valóságos tábornok. Beléptem a házba s megkerestem a segéd­tiszti irodát. Il/a Kartuschke őrnagy, ez áldott az ajtón. Minden irodának megvan a maga sajátos légköre. Aki olyan sokjelé megfordul, amint az én hivatalommal velejár, annak lassanként kifejlődik az érzéke ehhez. Nemcsak az észak­németeket tudja megkülönböztetni a dél­németektől, a bajorokat az osztrákoktól, ha­nem megérzi a hivatalfőnök politikai beállí­tottságát is — ahogy a bort maligánfok szerint osztályozzuk. „Az őrnagy úr éppen értekezleten van”, mondta az egyik altiszt az irodában, ahova benyitottam. Valahogy nem volt ennek a hi­vatalnak jó légköre. Akkor már a miénk odaát a kórházban valamivel tisztább volt. Az se volt persze valami barátságos és derűs, hogyan is lehetett volna — ez az itteni azon­ban határozottan nem tetszett. Visszafordul­tam. A két irodista utánam bámészkodott s ajtónyitáskor még hallottam, amint az egyik félhangosan odaszólt a másiknak: „Hát igen, értekezletnek is lehet éppen nevezni...” Hát azt az egyet alaposan megtanultuk ezekben az esztendőkben: minden mondatban megkeresni és megtalálni a kétértelműséget, a rejtett célzást. Pár percet kellett csak ebben a társaságban forgolódni, hogy az ember szinte a bőrén érezze a mocskot. Néha arra gondolok: ha ezt a háborút túléljük, hogyan seperjük majd ki magunkból ezt a sok tisztá- talanságot? No de ez nem tartozik ide. Végigsiettem a folyosókon; hivatalszobák útvesztője, ahol a Papirosistent imádják. Végre ráakadtam: római hármas és alatta a felirat: Hadbíróság. Lovaglócsizmába bújtatott igazságszolgáltatás — lássuk hát! (Folytatjuk) Fordította: Groó Gyula I 1 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom