Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-07-29 / 31. szám

Világosságra hív! Kol. 2.12—15. VALAKIT VILÁGOSSÁGRA HÍVNI: sötétségből kell el­hívni. Akit hívni kell a világosságra, az addig nem látott vilá­gosságot, vagy elvesztette szemei elől, sötétben járt és élt. A világosság, melyre hívom, valami merőben újat jelent majd a számára. Ha reggel felhúzod a redőnyt az ablakodon, a lécek távo­lodni kezdenek egymástól, a kinti fény először szivárog, majd egyre bővebben árad el a szobában: fény, mely megvilágít mindent, formát ad a tárgyaknak, jobb kedvre hangol, elűzi mellőled a sötétséget. Közelebb kerültél a fényhez, melytől eddig elválasztott az ablakredőny/ Közelebb kerültél a fényhez, melyről tudtad, hogy van, Vagy legalább is sejtetted, szeretted volna beinni a szemeiddel, de hogy eljuthasson hozzád, szabad utat kellett nyitnod előtte. ISTEN ELSŐ MOZDULATA FELÉD: világosságot ad! Fény tör be az életedbe, hogy saját magadat is meglásd. Körül­nézhess, nézz és láss látó szemekkel. S ez a sugár isteni aján­dék. Űj élet kezdete a számodra. Oj élet kezdete akkor, mikor megkereszteltek, de új élet kezdete az évek folyamán mind­annyiszor, valamikor csak eléd kerül az ige, mely arra figyel­meztet, hogy Isten valami nagyot adott neked a keresztségben, mely téged egész életedben arra kötelez, hogy mint Krisztus kegyelméből újjászületett ember élj a földön. Istenem, Te azt kívánod, hogy lámpás legyek kezedben, szívemben mégis annyi sötét gondolat és gondolataimban annyi zűrzavar van. Érints meg, hogy tisztán lássalak, kül­detésemet felismerjem és szeretet ébredjen bennem ember­társaim iránt. Végtelenséged közelsége tegyen erőssé enge- met. Istenem, bocsásd meg nekem, hogy én csak a magam mentéséért kereslek Téged és saját boldogságomért az üd­vösséget, pedig Te azért keresel engemet, mert másokat is meg akarsz tartani általam. Bocsásd meg nekem, hogy ván­kosnak kell a hit, hogy nyugodtabban alhassak rajta és elfe­ledhessem a világ gondját-baját, pedig Te azt akarod, hogy míg mások alszanak, én akkor is vigyázni és világítani tud­jak. Adj engedelmességet, hogy leckéidet kezed alatt megta­nuljam. Hálát adok neked Istenem, hogy mindennel megáldottál, amire testemnek és lelkemnek szüksége van, és életem min­den zűrzavarában is van megoldásod, és amikor szereteted- hez megérkezem, minden elcsitul és világossá lesz. Köszö­nöm, hogy mindenek felé emelsz, amikor hitben megragadni engeded magad és hogy a szeretetben minden emberrel ösz- szekapcsolsz. Aki megengedted, hogy higyjek benned, engedd, hogy a hit tegye fényessé hétköznapjaimat. Aki békességedet meg­mutattad Jézus Krisztusban, engedd, hogy derűm kísérjen egész héten és szeretetedről beszélni tudjon. Aki olyan sok­ban megáldottál, tarts vissza a káromlástól és engedd, hogy szám áldjon téged. Amikor körülöttem a világ az építés lá­zában ég, segíts meg, hogy nem szemnek szolgáló munkám dicsérjen téged és amikor a békéért reszket a világ, hivat- tassam fiadnak a béke szolgálatában. Aki világot gyújtottál igédben, segíts meg, hogy életem is legyen lámpás. Ámen. HÉTRŐL—HÉTRE Ne félj! Ezs. 43.1. Isten mondta ezt Izraelnek és most mondja nekem, neked és a világ népeinek: Ne félj! Miért? Mert megváltottalak! Isten az emberre nem úgy nézette mint akitől hasznot várt, hanem szerétéiből, a Jézus Krisztus halálával megváltotta az embert. Hogy ez a megváltás milyen nagy, azt abból értjük meg, hogy Isten a szeretetkapcsolatot az emberrel nem mondja fel. Még akkor sem, ha mi felmond­juk! Aki ezt hittel megérti, annak Isten szinte átjárja az éle­tét. Neveden hívtalak! Ezt a kifejezés azt jelenti, hogy Isten személyesen ismer minket. Ismeri lefekvésünket és felkelésünket, ahogyan a zsol­táríró mondja. A szülő nevén szólítja a szeretett gyerme­két. És amikor az édesanya beszél a gyermekéről, a szíve me­legével ejti ki annak nevét. Isten személyesen, vagyis kívül- belül ismer minket. Ismeri gondolatainkat, vágyainkat! Valaki azt mondta: Még a tudatalatti világunkat is számon tartja. Isten a szíve melegével gondol ránk! Ha pedig Isten a szíve melegével gondol ránk, akkor nem kell félnünk! Enyém vagy! Ez a kifejezés már a szeretet bensőséges kapcsolatára utal. Isten tulajdonai vagyunk! Ez a kifejezés nem jelenti azt, hogy Isten vasvesszővel parancsol. Ellenben jelenti azt, hogy várja tőlünk az önkéntes szeretetet és engedelmességet. Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Fülöp Dezső* s<»csc<KSosa<3osaKScsa<^osa<sosa<sc»cw3cscM8c»<»c»osc(t NAPRÓL-NAPRA AMI A KERESZTSÉG ELŐTT VOLT: AZ MÜLT. A víz, mellyel megmosod a kezed, leviszi róla a szennyet, a kereszt- ség vagy a hozzá visszatérés, tiszta és új emberré formál, ele­ven keresztyénné tesz, letisztítva rólad mindazt, amit a bűn éajtadhagyott. Gyakran gondolunk a halálra, sokat beszélünk róla. Ott van életünk minden órájában, látjuk a temetőket, s emberek jutnak eszünkbe, akiket elragadott mellőlünk. S ott van bennünk bevallottan vagy be nem vallottan az a gondo­lat is: egyszer én is szembekerülök azzal a titokzatos valami­vel, amit halálnak nevezünk. Pál azt mondja: a keresztségben ügy haltatok meg a bűnnek, mint ha eltemettek volna titeket. Sőt halottak is voltatok, mert távol Istentől, az emberi sötét­ségben, az Istentől távol élő ember sötétségében éltetek. Egye­dül Isten kegyelme, mely a keresztségben közelített el először hozzátok, tett benneteket Krisztus testének élő tagjaivá. Meg vagy keresztelve! Ez azt jelenti: Isten maga keresztelt meg Téged. Ember keze által, halkan hangzó emberi szón ke­resztül, a víznek a külső jegyével, de mindezek mögött ott volt és ott van Isten evangéliuma, mely életre, szeretettel szolgáló életre hív, s az <5 békességében élj itt, ezen a földön. Szelényi Zoltán ISTENTISZTELETI REND VASÁRNAP: ZSOLT. 19, 10, 11; LK. 4, 22. — Isten igéi* ne csak csodálatba ejtsen, hanem befogadásra késztessen. AZ ellenkezőt Isten megítéli. MT. 5,20—26; L SÁM. 31,1—13. (II. KOR. 7, 10.) HÉTFŐ: ZSOLT. 33, 22; LK. 10, 20. — Üdvösségünk re­ménysége abban van, hogy Isten jó. Megtisztított a bűntől. Bo­csássunk meg az ellenünk vétkezőknek. A káröröm irgalmat* lanság. TIT. 3,3—7; Ö. SÁM. 1,17—27. (FIL. 4,8.) KEDD: III. MÓZ. 19, 32; R. 12, 10/b. — Az időset és gyen* gét megbecsülni annyi, mint annak a Krisztusnak szeretető* betölteni, aki értünk alászállt. Egymás fölé törekedni vissza* vonást szül. I. PT. 3,18—22; II. SÁM. 2,1—11. (CSEL. 13,32—24.) SZERDA: EZS. 60, 1; LK. 1, 79. — Jézus azoknak világos­ság, akiket a bűn sötét fogságban tartott. Hosszú történeté van annak, míg váltságunk Jeruzsálemben beteljesedett. MK. 10,13—16; H. SÁM. 5,1—12, 17—21. (MT. 20, 18, T9.) CSÜTÖRTÖK: PÉLD. 3, 26; CSEL. 4, 19, 20. — Az őri­ző Istenhez való bizalom erőssé tesz. Velünk van, és legyőzi a hit útján tornyosuló akadályokat. Krisztus örökre elfoglalta Dávid trónját. MT. 16,14—18; II. SÁM. 7,1—29. (LK. 1,31—33.) PÉNTEK: EZ. 36, 26; JN. 3, 5. — Mint minden ember, bűn­ben születtünk. A Lélek által újjászülettünk Isten gyermekei* vé. A bűn még ott leselkedik az ajtó előtt, a Lélek minden fegyverére szükség van, hogy leverhessük. MT. 3,13—17; Ili SÄM. 11,1—27. (ZSID. 13, 4.) ' ” SZOMBAT: EZS. 57, 16; ZSID. 9, 26. — Nem érdemiünk mást Istentől, mint haragot. Jézus mégis kegyelmet hozott. Életünk ne legyen csak látszat szerint kegyes. Megtérésünk le­gyen valóságos, a bűnbánat valóban legyen megtisztulás. JEL; 3,1—6; IL SÁM. 12,1—14. (IL KOR. 5, 21.) Kari Béla EVANGÉLIKUS ÉLET Budapesten, 1962. Július 29-én Deák tér de. 9. (úry.) Bízik BészJó teol. de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. du. 6. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. i de. fél 11. Linder László Karácsony Sán­dor u. de. 9. Linder László Rákóczi üt 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szi- tády Jenő de. 12. Linder László Thaly Kálmán út de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Szabó István Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Sza­bó István Fóti út de. 11. Nagy Ist­ván Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár-újteiep de. 8. Pestúj­hely de. 10. Kürtösi Kálmán Rá­kospalota MAV-telep de. 8. Rákos­palota kistemplom du. 3. Rákospa­lota nagytemplom de. 10. Sasha­lom de. 9. Kamer Ágoston Rákos­szentmihály de. fél 11. Kamer Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapa tér de. 9. Várady La­jos de. IL Várady Lajos du. 7. Bárdosi Tibor Toroekó tér de. fél 9 Bárdosi Tibor Óbuda de. 9. Vá­mos József de. 10. (úrv.) Vámos József du. 3. Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. zoltai Gyula du. fél 7. Károlyi Erzsébet pesthidegkút de. fél 11. Bárdosi Tibor Kelen­föld de. 8. Üzon László de. 11. Uzon László du. 6. (úrv.) dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontal Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontal Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — MAGÁNOS FÉRFI Buda­pesten, csendes helyen külön- bejáratú egyszerű szobát ke­res. Cím a kiadóban. — SZŐRME- és irhabundák ja­vítása, átszabása a legújabb mo­dellek szerint. Bart szűcs, Bp. Le­nin krt. 23. Telefon: 222—531. — Református pap leánya; 55 éves, a háztartás minden ágában jártas betegápolást is vállal, állást keres. Gecse Sára, TarcaL — Szentháromság ünnepe utáni 6. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 3, 5—8; szó­széki igéje: Kol 2, 12—15. Dél­után szabadon választott ige. — PÁSZTOR PÁL DIÓS- GYÖRVASGYÁRI LELKÉSZ, a Borsod-hevesi egyházmegye Gyülekezeti Segély előadója az idei Gyülekezeti Segély­gyűjtés kapcsán alkalmi ige­hirdetéseket végzett miskolci, putnoki, a diósgyőri és az eg­ri gyülekezetekben, s ismertet­te a gyülekezetek egymást segítő szolgálatának fontossá­gát. Az offertorium ez alka­lommal a Gyülekezeti Segély országos céljait szolgálta. — A DIAKONIAI OSZ­TÁLY ügyvivő-lelkészéül Muncz Frigyes lelkészt, a Bu­dai Evangélikus Szeretetottho­nok igazgatóját választotta meg az Egyetemes Egyházta­nács 1962. június hó 29-én tar­tott ülésén. Muncz Frigyes 1957 január­ja óta áll a szeretetmunka szolgálatában. Munkája eddig is a szeretetotthonok fejlődése érdekében folyt s annak ered­ménye sok vonatkozásban lát­ható is. Szolgálatával két te­rületen igyekezett a gondozási munkát elmélyíteni: az öre­gek és a gyógyíthatatlan be­teg gyermekek között. Az egy­ház és a gondozottak új be­osztásában a diakónia terüle­tén további odaadó szolgála­tát várják. — VINCZE LAJOS, a mar- calgergelyi egyházközség szer- gényi fillájának volt hűséges igazgató-tanítója hosszú szen­vedés után 55 éves korában elhunyt. Július 16-án temették el tanítványainak és tisztelői­nek nagy részvéte mellett. — D. A. LUDOVIT KA­TINA, a szlovák evangélikus egyház nyugati egyházkerüle­tének püspöke feleségével együtt balatonszárszói egyházi üdülőnkben tölt szabadságá­ból két hetet. A. Ludovit Ka- tinát Teológiai Akadémiánk 1956. február 27-én tisztelet­beli doktori címmel tüntette ki. Az ún. szlovák állam ide­jén összeütközésbe került a fa­siszta Hlinka-párttal és a HUnka-gárdával. Részt vett a szlovák nemzeti felkelés elő­készítésében és a forradalmi nemzeti bizottságnak titkára lett. Több magas egyházi tiszt­ség betöltése után 1952-ben választották püspökké. Az ökumenikus mozgalom régi munkása. Hazánkban 1953-ban lett látogatást Chabada püs­pökkel együtt. Kiemelkedő az egyházi sajtóban végzett és egyéb irodalmi munkássága. Költeményei, regényei, elbe­szélései és több égyházi jelle­gű könyve jelent meg. Kedves vendégeinknek ha­zánkban jó pihenést kívánunk. — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Petőfi Rádióban 1962. augusz­tus 5-én reggel fél 8 órakor. Igét hirdet V1RÁGH GYULA ózdi lelkész, esperes. — A VASI EGYHÁZME­GYE lelkészi munkaközössége július 20-án Szombathelyen ülésezett az alábbi tárgysoro­zattal: Űrvacsorai istentiszte­let (Tóth János), homiletikai előkészület (Garami Zoltán), Az egész látóhatár. Szemle­rovat (Komjáthy Lajos), Krisztus követése az Efezus 2. alapján (Szabó Lajos), Az orthodox egyház II. (Gyar- mathy Dezső). — OLVASÓINKHOZ! La­punk július 22-i, 30. számú példányába az Evangélikus Élet befizetésére szolgáló csekklapokat helyeztünk el. Kérjük azokat az olvasóinkat, akiknek előfizetése rendezve van, ne tekintsék ezt az intéz­kedésünket alkalmatlankodás­nak, hanem a csekklapot majd ha újabb előfizetés beküldése válik esedékessé, használják fel. A tselvklap küldés most azokat érinti, akiknek előfi­zetése rendezetlen. A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. úr. Vető La)o4 Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUL Üllői út 24. Telefon: 142—887 Előfizetési ára egy évre *0.— Ft; fél évre 30,— Ft Csekkszámla: ?0412.—VUL Árusítja a Magyar Posta 18 000 példányban nyomtaton CÍ3352/1 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató !ii!iil!l!!!l!lil!!!lllll!l!lll!l!li!!lllil!l!M) SZALATNAI REZSŐ, a budapesti egyetemi könyvtár tudós könyvtárosa, történész és író, juhász Gyula hatszáz napja” címmel köny­vet írt Juhász Gyula két esztendei (1911—12) szakolcai tartózkodásáról. Azt az — irodalom- történészek között sokat vitatott — kérdést vizsgálja: „hasztalan veszteglés, vagy különös jelentőségű állomás volt-e Szakolca” a költő életében? Szerző az utóbbit vallja, s bizonyít­ja meggyőző módon. S közben, amint a kér­dést kibontja, megajándékoz bennünket egy hallatlanul érdekes, izgalmas, költői szépségű és nagyon tanulságos könyvvel. . Juhász Gyula az Ady-nemzedék egyik leg­jelentősebb lírikusa, századunk első negyede irodalmi megújulásának, izzó tusáinak tanúja és részese, mint fiatal gimnáziumi tanár két tanévet töltött a nyugati határszéli városká­ban, Szakolcán. Mit miveit, hogyan élt s al­kotott az Alföld, Szeged, a tiszatáj költője az ódon morvamenti kisvárosban? Az árpád­kori település nagy idők emlékeit idézte a messziről jött idegennek. A monda szerint Szakolcán született Vak Béla királyunk. A ma is álló Szent György kápolna Árpád-kori vár maradványa. Itt lépte át a magyar határt a prágai fogságából királyként hazatérő Má­tyás, Tököly is megszáll itt s a város lelkesen a kurucok mellé áll a Rákóczi szabadságharc­ban —, s meg is lakói érte a császáriaktól. Sanyargatják a történelem során husziták, tö­rökök, svédek, németek. A reformáció korán gyökeret ver itt, de a katolikus restauráció szinte teljesen kiirtja s azóta papi város; je­zsuiták, utóbb ferenciek kolostora működött itt s Juhász Gyula is „királyi katolikus fő­gimnáziumba” nyert kinevezést. Az esti ha­rangszó vagy tucatnyi templom tornyából szállt zengve-bongva szerteszét a városka fe­lett. S irodalmi tekintetben sem volt hagyo­mányok nélkül való e hely: Itt működött a papköltő. Baráti Szabó Dávid s utóbb Gva- dányi József a Peleskei Nótárius neves szer­zője. Háza előtt sokszor vezet Juhász Gyula Kárpáti útja, ha hosszú sétáin a felvidéki városka macskaköves utcáit rótta. VÉGVÁR VOLT E VÁROS, igazán az or­szág legnyugatibb csücskében, a határon túl akkor Ausztria, a monarchia társállama, de a falvakban s városokban — Rohatecen, Holi- cson, Hodoninben — morvák, csehek éltek. S Szakolcán vegyesen magyarok és szlovákok. Az Alföld költője itt találkozott először az­zal, amit akkor úgy hívtak, hogy „nemzeti­ségi kérdés”. Juhász Gyula sokféle, sokszínű élménnyel gazdagodott e „hatszáz nap”, a szakolcai két tanév során. Nem kétséges, a végvári sors számkivetettség volt számára, fájdalmas el- szakíttatás a kultúra, a szellemi, irodalmi élet gócaitól, elsősorban Budapesttől, a szerkesz­tőségek, irodalmi kávéházak, folyóiratok, do­hányfüstös, kávéillatú, magasfeszültségű izgal­makkal, indításokkal és lehetőségekkel telített világától. Mégis megtermékenyítő és termő napok lettek ezek a költő életművében. Száz­húsz verset írt Szakolcán — állapítja meg Szalatnai — s később is visszarezegnek a sza­kolcai emlékek költészetében. Igaz, így ér­zékeli szakolcai „száműzetését”: Oly unt ma a kisváros, oly szűk ma a világ, Ügy vonnak, úgy üzennek a távoli Indiák. Oly bús a kaszinó s Gyadányi képe fáj, Ügy hí, úgy int keletről egy naphímezte táj. De azután így is tud róla írni: Feketeszőlős, kicsi lugasban Idegeni boldog helyen Elpihenek ma én magamban, Ilyen lehet, ilyen néma Az ismeretlen sírverem. Meg így: Felgyöngyözik a kisváros ködéből Honvágyóan az alkony! zene, Majd szikrázóan a szürke ég felé tör. Mintha a tűnt nap lelke zengene. S 1929-ben Szegedről visszatekintve így szé­pül emlékké a szakolcai végvári lét: Emlékek alkonyi porán át, Hogy megszépültél csöndes, kis falucska Ügy éltem benned, jól rejtőzve, árván. Mint remete, kit táplál mélabúja ... Itt, Szakolcán találkozott Juhász Gyula a kisvárossal, annak fülledt levegőjű, lefojtott életű társadalmával, amit azután prózában Krúdy és Móricz rögzítettek oly feledhetetle­nül. Magyarságélménye, társadalomszemlélete itt élesedik, a magyar és szlovák érdekek üt­közőpontján, a kispolgári szűklátókörűség s paraszti önzés példáin. Éles szeme, érzékeny lelke messzibbre lát környezeténél. A Béka utcából — itt volt szállása — átpillant a Mor­va vizén s feltekint a láthatáron kéklő tátrai hegyekre. „Kezet nyújt a szlovákoknak — ab­lakot nyit a csehek felé” — mondja róla ta­lálóan Szalatnai Rezső. KÜLÖN ÉLMÉNY TAN ARI MUNKÄJA. Juhász tanár úr „mindig közöl valami újat. mindig elejt egy-egy szót, amelyen elgondol­kodik a diák-nép”. Ma élő tanítványai mind nagy szeretettel, lelkesen, szívesen emlékez­nek róla. Neki megadatott, ami József Attilá­nak nem, hogy középiskolás fokon tanítsa né­pét — és persze azon túl is. E pársoros ismertető alig adhat ízelítőt ab­ból a nagyszerű s felemelő élményből, amit Szalatnai könyvének olvasása jelent— s per­sze nem is pótolhatja azt, inkább arra akar serkenteni. Elragadó az a széles ecsetkezelésű tájfestés, amivel Szalatnai felrakja e Juhász- tanulmány ragyogó alapszíneit. Ahogyan a költővel vonatra ülve megérkezik a tájba t bemutatja a helyszínt s az embereket. Nemes patriotizmus és szocialista internacionalizmus ötvöződik e mondatokban, melyekben értő szívvel, okos szóval feltárja e határvidék ak­kori fájó kérdéseit, nem titkolva a mindkét oldali hibákat, tévedéseket s felmutatva a népek alkotó, megtermékenyítő együttélésé­nek lehetőségét. Juhász Gyula megsejtéseiből, szándékaiból az idő azóta sok mindent valóra váltott. Szakolcai hatszáz napja egy darab történelem immár, tanulságos és elmélkedésre késztető, aminthogy az volt a költő számára is. Itt, Szakolcán érett meg benne sok min­den, emberségben és magyarságban mélyült itt a költő, s ez az élmény döntő órán vált bá­tor tetté. 1919-ben „az ország eseményeire Juhász forradalmi magatartással válaszol” ' — írja Szalatnai. S e magatartásban félreismer­hetetlenül villan fel az egykori, a szakolcai tanulság: A végeken, hol a magány zeng Vihar hárfáján éneket, Kárpátokon zokogó áment, Magyarország, A költőd voltam én neked. Most én anyám, hogy élsz nyomorban; Egészen koldus, fél halott, Soha még igy tiéd nem voltam, Jövő napjától piros orcád, Szabad ország, Én a te költőd maradok! Groó Gyulai •’

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom