Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-07-29 / 31. szám
KP. BÉRM. BP. «. NEM ALOM! Az álmodozó ember nem reális, nem valóságlátó ember! Ellenkezőleg: menekül a valóság világától. Az a látása, hogy a valóság „kiábrándító”! A valóság világában sok a harc, a tusakodás, önmagunk emésztése. Ezekből úgyis kijut■ bőven a „taposó-malmok” zakatolásában. Az álmodozó ember harc és tusakodás nélkül akar eredményt elérni. Neki a „terülj asztalkám” vágy-álma felelne meg. Kényelemszerető. Pu- hány és passzív. Igaz, hogy a régi bölcselők, is megmondták már: „Az élet semmit nem ad az embernek kemény, céltudatos munka nélkül!” De ezt a szívós munkát végezzék el helyette — m ások ! Majd a „részesedésnél” ö is ott lesz! Kinyújtja a kezét és hangoztatja az élethez való jogát! Annyira mégsem puhány és passzív, hogy az általa is igényelt JO-t is má so k-nak engedje át. Akkor már kilép álmai világából és a „legváló- Ságlátóbbam” sorompóba áll. Hiszen — ő is ember! Es — élni akar... Isten is tiltja az álmodozást! Isten a valóságlátás legszenvedélyesebb előmozdítója, amikor pl. azt üzeni Jeremiás próféta által: „Ne tévesszenek meg titeket prófétáitok, akik közöttetek vannak, se jövendőmondóitok, és ne figyeljetek álmaitokra, amelyeket álmodtok, mert ők hamisan prófétáinak nektek az én nevemben!..Jer. 29:8—9. 1. A BÉKE MA AZ EMBERISÉG LEGFŐBB FÖLDI JAVA! Szinte drágább a mindennapi kenyérnél, hiszen a kenyér is belőle születik. Éltetőbb a legragyogóbb napsugárnál, hiszen lelki egyensúlyunkat biztosítja. Nélkülönözhetetlenebb az ózondús levegőnél, hiszen az élet lüktető ritmusából kiűzi a háború okozta halálfélelmet! Különösen drágává válik, ha — el akarják venni! Ha a nukleáris kísérletek és a fegyverkezési hajsza fokozódása új háború kirobbanásának lehetőségével bénít! Mi pedig, keresztyén emberek, nem dérlepte virág módjára, nem bénultan és rettegésben élve akarunk helytállni őrhelyünkön, hanem a mai és a jövendő nemzedék boldogabb életének reménységével • yV' " ; VÉhhez pedig békés életfolytatás szükséges. 2. A BÉKE BIZTOSÍTÁSÁNAK LEGVALÖSAGLATÓBB KÖVETELMÉNYE: A LESZERELÉS! Megsemmisíteni minden tömegpusztító fegyvert! Nem egyoldalúan! Ellenőrzötten. Valóságosan. És vissza nem idézhető módon. Mennyi felszabaduló energiát lehetne hasznosítani járművek és gépek hajtására, gyárak, üzemek, iskolák és lakóházak fűtésére, világítására, nem utolsó sorban a betegségek gyógyítására! Álmodozás és „önámítás volna azt hinni, hogy a leszerelés magától létrejöhet" — mondja a világ népeihez intézett moszkvai üzenet — és mégsem álom többé! A leszerelés mellett hitet tettek a népek milliói, akik élni akarnak; akik nyüt szívvel dolgozni és építeni akarnak; a tudósok és kutatók százai, akik tudatában vannak annak, milyen kérlelhetetlen hatása van a tömegpusztító fegyvereknek. És hitet teszünk mellette mi keresztyén emberek is, akiket Isten válóságlátásra nevel. Nem akaruiik álmodozók” lenni! Kész eredményekért nyújtva ki kezünket. Ott állunk aktívan a leszerelésért folyó harcban. Nem hallgatunk ámítok szavára. A valóságlátás útja a mi utunk,! 3. A LESZERELÉS KRISZTUSI PARANCS! Igen! Ha szokatlan fogalmazás is ez, bibliaolvasók tudják, hogy Jézus parancsot adott tanítványainak a „leszerelésre” is. Egy szenvedélyektől fűtött éjszakán. Azon az éjszakán, amikor fegyverekkel és botokkal támadtak reá, a „békesség fejedelmére”. Hogyan hangzott ez a parancs? „Tedd hüvelyébe kardodat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el! Vagy azt gondolod, nem kérhetném most az én Atyámat, és 6 nem adhatna mellém akár 12 sereg angyalnál is többet?...” Mt. 26:52—53, Ez azt jelenti, hogy Jézusnak is módja lett volna erőszakos eszközökkel elnémítani az embereket. Akik nem akarták elfogadni az ö országának evangéliumát. 0 azonban a szeretetet képviselte. Az erőszak eszközeit sohasem vette igénybe. Ó, akinek minden igehirdetése, tanítása és gyógyítása vitára adott alkalmat, vitás kérdéseket nem fegyverekkel akart megoldani! Egyetlen járható útnak a szeretetteljes meggyőzés útját tartotta... Vannak vitás kérdések? Igen! Tárgyalásokkal, a józan valóságlátó meggyőzés és tisztázódás útján oldódjanak meg! Különben veszélybe kerül az egész emberiség. élete! Az élet pedig a teremtő Isten akarata. Élni: ajándék és kegyelem. Életet kioltani: lázadás a teremtő Isten akarata ellen. Megbocsáthatatlan bűn, mert elutasítása Isten ajándékának és kegyelmének. Az élet megtartása a cél! Az élet minél gazdagabb kibontakoztatása olyan feladat, amely méltó az emberhez, Isten munkatársához. Hiszen csak sáfárai vagyunk az életnek, nem teljhatalmú kényurai. Az ún. „Dzsungel-törvény'” — az erősebb felfalja a gyengébbet — nem számol a sáfárságra kapott élet felelősségével! Ezért hát: „Boldogok a békességre igyekezök!” A felelősségteljes életet akarják. Azt az életet, amely vissza nem térő alaklom a jó cselekvésére ... ZOLTAI GYULA Láttuk az életet ígérő jövőt Lapunk felelős szerkesztője.felkereste SZAMOSKÖZI ISTVÁN püspököt, aki a moszkvai leszerelési és békevilágkongresszuson magyar küldöttségünkben protestáns egyházainkat képviselte. A moszkvai leszerelési és béke-világkongresszusról beszélgettünk. Eltűntek a református püspöki hivatal Ráday utcai püspöki dolgozó- szobájának falai, bútorai, amikor Szamosközi püspök a kongresszusról, benyomásairól, élményeiről beszélni kezdett. Egyszerű szavainak belső ereje, az ügy iránti szenvedélyessége, közelhozta azt, ami a kongresszusi tárgyalóteremben történt,.vagy talán minket repített a tárgyalóterembe. Álljon itt olvasóink számára is néhány kérdésünkre Szamosközi István püspök válasza. 1. Miben látja Püspök Űr egyéb békekonferenciákkal összehasonlítva a moszkvai békekongresszns jelentőségét? Mielőtt bármilyen kérdésre válaszolnék, kifejezésre kívánom juttatni, hogy Szerkesztő Űr látogatását megtiszteltetésnek tartom,, mert benne a történelmi testvéregyház, evangélikus atyánkfiainak az érdeklődése villan föl, másrészt segítséget nyújt nekem abban, hogy delegátusi tisztemmel kapcsolatos kötelességeimnek minél teljesebben eleget tehessek. Hiszen a magyar pro- ' testantizmus képviseletében jártam a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszuson- Kedves feladatomat láthatom tehát el akkor, amikor érdeklődő kérdéseire válaszolok. Nos, hogy miben különbözött ez a mostani béke-kong- resszus egyéb hasonló megmozdulástól, arra egy szóval nehéz lenne felelni. Először is méreteibe^, múlta fölül az eddigieket. Nevéhez méltóan igazi világ-találkozó volt, hiszen a földkerekség népeinek megbízottai'közel háromezren utaztak Moszkvába, hógy a leszerelés és a maradandó béke feltételeit megvitassák. Mikor ezt mondom, nem csupán a mennyiség döbbenetes nagyságára figyelmeztetek, hanem ezzel egyidőben arra is, miként izmosodnak, duzzadnak a béke erői, s az erre nézve meggyőződött emberek társasága milyen biztató haladványban növekszik. De napnál fényesebb az is, hogy a béke védelme, az ember sorsáért hordozott emberséges felelősség, nem csupán a földgolyóbis keleti felén éldegélő népek gondja, hanem — mondjuk így — globális gond. Beszédes bizonyíték erre a nyugati ‘tőkés államok magas létszámú képviselete. Csupán az Amerikai Egyesült Államokból közel kétszázan jöttek el, fáradságot, időt és pénzüket nem kímélve azért, hogy az újvilág békeakaratát szóhoz juttassák. Ezen belül megállapítható az is, hogy a háborús propaganda mesterkélt indokolt hovatovább egyre kevésbé hatnak az értelmes és erős jellemű emberekre. Különbözik továbbá ez a béke-világtalálkozó más hasonló összejövetelektől abban is, hogy ugyancsak feltűnően nagy létszámmal képviseltették magukat azok az új országok, amelyeknek nagyobbára sztiiesbőrü népe hosszas, véres küzdelem után vívta ki politikái, gazdasági függetlenségét, hazája szuverenitását. Nyilvánváló, hogy akik keserves, sötét évszázadok halálos szakadékaiból — képletesen szólva — tíz körömmel kapaszkodtak fel a szabadság síkjára és indultak el' a fel- emelkedés útján, teljes meggyőződéssel ragaszkodnak ahhoz a békéhez, amelyben népük további felemelkedését célzó, pontosan elkészített terveiket megvalósíthatják. Végül, de nem utolsó sorban említem meg azt, hogy valami szóval alig kifejezhető bensőséges, szinte családi egyetértés jellemezte a hatalmas kongresszust. Szónoki pózok, retorikai fogások a békét vágyó új emberek társaságában nem mutatkoztak szükségesnek. Néha könnyek közt mondta el egy-egy férfi, vagy nő a maga buzdító szavait vagy jónak vélt javaslatát, másszor hosszabb fejtegetésben igyekezett ugyancsak konkrét javaslatot tenni, — de mind. a beszélők, mind a hallgatók társasága fegyelmezett volt a béke közös lelkü- letében. 2. Egyházi delegátusoknak a tanácskozásokban való részvétele adott-e valami sajátos színt ennek a mostani konferenciának? Kétségtelenül. Bár itt rögtön meg kell jegyezni — némi fizikai hasonlattal élve —, hogy ez a sajátosság csak egy bizonyos színképelemzés útján állapítható meg. A békekongresszuson részt vevő egyházi képviselők ugyanis kivétel nélkül tudatában voltak annak, hogy ez alkalommal el- sőrendben hazájuk népét képviselik, annak és' a világ népeinek megmaradásáért szállnak síkra, s így — az elsőrendű célt tekintve :— semmiben sem különbözhetnek egyéb delegátusoktól. Mind- azáltal megjelenésük, beszédmódjuk, nézeteiknek elvi alapozottsága sajátosan egyházi volt s szavaikból éz a jelleg rendre ki is csendült. Talán enriek illusztrálására nem is k^ll távolabb menni dr. Hamvas- Eridre Csanádi püspök, a katolikus püspöki kar elnökének nagy érdeklődéssel hallgatott felszólalásánál.- Ő, aki a békeszolgálat indokolásánál érthetően és helyesen Jézus Krisztus szavaiból indult el, olyan politikai konzekvenciádhoz érkezett, amely szerint: „A népek ma már nem tétlenül ábrándoznak a békéről, hanem elszántan egyesülnek a háború megakadályozására és a legkeményebben követelik az általános leszerelést.” S miután arra az emberséges kötelezettségre is rámutat, amely a gazdaságilag fejlettebb népeket az elmaradottakkal szemben tettekre szólítja, így fejezi be beszédét: „Inkább békés tárgyalásokat, mint háborút, s inkább hasznos termelő eszközöket, mint gyilkoló fegyvereket.” Itt említem meg, hogy Za- gorszkban külön tanácskozásra nyílt alkalom, mivel Aleksz'j pátriárka az egyházi embereket ilyen célból szívélyes vendégszeretettel meghívta. Mitií- egy kétszázötvenen voltunk együtt, s noha é percben az értekezlet véghatározatának magyar szövege még nincs kezemben, — elmondhatom, hogy az ott együtt levő egyházi emberek kivétel nélkül egyet értettek az általános és teljes leszerelés szükségességére, az atomfegyverek eltiltására, s mindazokra az intézkedésekre nézve, amelyek a zavartalan, maradandó béke emberi feltételei. Ennek az összejövetelnek az időpontját határozott napirend szerint állapítottuk meg, de néhány óra múlva mindnyájan közfelkiáltással hozzájárultunk ahhoz, hogy ezt az időt jóval túllépve, rendre szót adjunk mindazoknak, akik az egyházi emberek valóságos, testvéri jóindulatával kívánják véleményüket közreadni, javaslataikat vita tárgyává tenni. (Folytatás a 2. oldalon) Szülessen új ember! Ősrégi vágya az embernek* hogy megszabaduljon bűneitől és jobbá legyen az élete. (Zsolt. 51, 9—11.) Mi is elégedetlenek vagyunk sokszor, nemcsak a munkánkkal, az eredményeinkkel, hanem egész életünkkel. Niko- démusként szükségét érezzük« hogy megváltozzék az életünk« Jó lenne újból születni, hogy elölről kezdhessük az életet! De Jézustól kell megtanulnunk, hogy hiába születnénk újból, attól még nem változna meg az életünk. Nem is testileg kell újra születnünk; vagy megfiatalodnunk, hanem lelkileg. (Ján. 3:5—8.) Ez a lelki újjászületés éppen úgy akaratunkon kívül álló dolog, mint a testi születés. Ahogyan nem mi irányítottuk születésünk időpontját, nem mi vár Jasztottuk meg. a szüleinket; éppen úgy a lelki újjászületés sem a mi akaratunkból, vagy erőfeszítésünk árán megy végbe, hanem Isten kegyelmi ajándéka életünkben. Isten újjászülő kegyelmes akaratának köszönhetjük, hogy Szentlelke által hitet ébreszt szívünkben. Ez a hit viszi véghez életünkben az újjászületés nagy csodáját. Titok fedi a hit születésének pillanatát, titok takarja bennünk — munkálkodását, de eredményeiben mindenki megláthatja. Abban lesz ez láthatóvá, hogy megutáljuk a bűnt s a bűnbánat könnyeit . elsírva meghalunk a bűn számára, hogy új életre támadjunk a Krisztus által. (Kol. 2:12—15) Ez azt jelenti, hogy akaratunk összhangba kerül Isten akaratával. Nem lázadunk ellene,’ hanem mint engedelmes gyér-' mekek abban leljük örömünket, hogy teljesíthetjük Atyánk akaratát. Ebben az engedelmes magatartásban alakul ki rajtunk az Isten képe, mely a bűn miatt ho- mályosult el rajtunk. Hisszük és valljuk: az .Isten Atyánk és e hitből fakad a hálánk, melyet azért érzünk, mert. a Krisztus által kiemelt bennünket bűnös elesettségünk- ből. Viszont hálánktól elválaszthatatlan az Isten iránti szeretetünk, melyet az Ö sze- retetének átélése kelt bennünk. Újjászületett életünk erejének elsősorban abban a családi otthonban kell megnyilvánulnia, amelybe Isten beleágyazta életünket. Azután a munkaterületünkön lássák meg a munkatársak, hogy a mi megújult életünk legnagyobb értéke a hűség és megbízhatóság, nagy és kis dolgokban egyaránt. Végül a belőlünk áradó keresztyén derű és jóság győz meg minden embert arról, hogy életünk a Krisztusban megújhó- dott. Az ilyen élet értékes élet. Imádkozzunk azért, hogy szülessen meg bennünk is az új ember! Kühn Ernő Káldy Zoltán püspök a Világifjúsági Találkozón Köztudomású, hogy a VIIL Világifjúsági Találkozó július 29—augusztus 5. között lesz Helsinkiben. A magyar ifjúságot 400 főnyi küldöttség képviseli. A delegációban részt vesz KALDY ZOLTÁN a Déli Egyházkerület püspöke is, aki július 29-én indul repülőgéppel Helsinkibe. Az elutazás előtt felkerestük KÄLDY ZOLTÁN püspököt, aki a következőket mondotta: — Nagy megtiszteltetés egyházunkra és számomra, hogy a VIIL Világifjúsági Találkozó nemzetközi előkészítő bizottsága engem is meghívott a Helsinkiben tartandó fesztiválra. Hálás vagyok, hogy helyet kaphattam a magyar küldöttségben, munkásokkal, parasztokkal, diákokkal, írókkal, költőkkel és művészekkel együtt. Tudomásom szerint a nemzetközi előkészítő bizottság több mint 100 országból tizennégyezer fiatalt vár Helsinkibe a fesztiválra. A Világifjúsági Találkozókat a béke és barátság jegyében rendezik, azzal a céllal, hogy a különböző világrészekből és országokból összesereglő ifjúság megismerje egymást, beszélgersenek a népek életét érintő kérdésekről, és saját maguk lássák meg, hogy milyen értékeik vannak a különböző népeknek. Igen nagy jelentőségű, hogy éppen az ifjúság találkozhatik egymással, hiszen a jövendő elsősorban számukra épül és feltétlenül szükséges a jövendő kialakításához az ő közreműködésük is. Az a tapasztalatom, hogy az ifjúság meg akar szabadulni minden előítélettől és olyannak akarja megismerni a másik népet, amilyen az valóban. Ha a béke és barátság gondolata győz az ifjak között és általában a népek között, akkor a népek a szép és békés holnap felé tartanak. — Helsinkiben való tartózkodásom alatt július 29-én prédikálok Helsinki egyik legmodernebb és legnagyobb templomában a Lautasaari templomban, majd részt veszek a fiatal keresztyének nemzetközi találkozóján, melynek elnökségébe is meghívtak. — Meg vagyok róla győződve, hogy az egyház és annak képviselői csak akkor cselekszenek helyesen, ha minden alkalmat megragadnak arra, hogy segítsék a népek egymáshoz való közeledését, a béke és barátság győzelmét az egész világon.