Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)

1962-06-24 / 26. szám

Az egységkeresés tévutakon Kitágult a látóhatárunk MÄR CSAK NÉHÁNY HÓ­NAP VÁLASZT EL bennünket a II. vatikáni zsinat megnyi­tásától, október 11-étől. Zárt ajtók mögött folyik a zsinat előkészítése az egyes bizott­ságokban és így érthető, hogy magának a zsinatnak a tárgy­sorozati pontjait csak az egészen beavatottak ismerik. A kívülállók csak annyit tud­nak, hogy maga a pápa sem tervezi már ún. „egységzsi­natnak” a katolikus egyház­nak ezt a nagy világgyűlését, mert nem tartja még elérke­zettnek az időt; a keresztyén egység megvalósítására. Vi­szont ma is tesz még olyan mozdulatokat, amelyekkel a protestáns keresztyénség so­rait igyekszik megbontani, a »ezetők előtt magát kedvező színben feltüntetni, jószándé­kait bizonyítani és az egy­szerű protestáns hívek hitbeli szilárdságát megingatni. Mint politikai állam pedig mindent megtesz a maga diplomáciai kapcsolatainál fogva, hogy magát a zsinatot és annak előkészítését is beállítsa poli­tikai célkitűzéseinek a vona­tába. Milyen jeleit látjuk mindennek és hol lepleződnek te ezek a szándékok? AMIKOR HÁROM ESZ­TENDŐVEL EZELŐTT a pá­pa bejelentette, hogy „öku­menikus zsinatot” hív egybe, két fronton indította meg ta­pogatózó tevékenységét: Kapcsolatot igyekezett ta­lálni egyfelől az Egyházak Világtanácsával, másfelől a keleti orthodox egyhá­zakkal. Ennek a kettős fronton In­dított akciónak a be nem vál­tott, de a hozzáértők előtt felismerhető célja az volt, hogy zavart keltsen az akkor inár jó irányban fejlődő test­véri ökumenikus kapcsolatok­ban a protestáns egyházak vi­lágtanácsa és az orthodox, el­sősorban az orosz pravoszláv egyház között. Az Egyházak Világtanácsa akkor még ka­cérkodott azzal a gondolattal, hogy esetleg tárgyalásokba bocsátkozik a Vatikánnal az egység kérdéséről. A Vatikán megfigyelői megjelentek az Egyházak Világtanácsa Köz­ponti Bizottságának ülésén Rhodosban 1960 nyarán, ahol szonban nem tartották be a ijátékszabályokat”, hanem ar- •;a használták fel ottlétüket, hogy külön tárgyalásokat in­dítsanak az orthodoxokkal és beválasszák őket az Egyházak világtanácsáról. A protestán­sok ekkor figyeltek föl először á Vatikán kétszínű magatar­Áz orthodoxok magatartá­sa sokkal világosabb volt a politikai katolicizmus kérdésében, mint a pro­testáns világszervezeteké. Visszautasították a Vati­kán próbálkozásait és csak abban az esetben vol­tak hajlandók egyáltalá­ban szót ejteni az ortho­dox egyházak részvételé­ről az ún. „egységzsina- ton”, ha a protestánsokat egyenrangú félnek tekinti a Vatikán. Majd amikor a pápa vissza­vonulót rendelt el ezen a té­ren és vatikáni körök egyre íöbbször hangoztatták, hogy a római zsinat elsősorban ka­tolikus belügynek tekintendő, 3z Egyházak Világtanácsa is tisztább hangokat ütött meg és nagyon helyesen fölvette a égegyházak közé a nagy orosz pravoszláv egyházat is múlt év decemberében Űj­Delhiben. Ezen a két fronton tehát a Vatikán elgondolásai kudarcba fulladtak, an­nak ellenére, hogy az Egyházak Világtanácsa Űj-Delhiben nem hozott világos és iránytadó nyi­latkozatot a vatikáni zsi­nat kérdésében. Ez annál sajnálatosabb mert a kül­döttek közül több tekinté­lyes ember követelte ézt és legutóbb májusban ma­ga VISSER.T HOOFT fő­titkár nagyon határozot­tan kijelentette Minnea- polisban, hogy a vatikáni zsinathoz nem szabad vér­mes reményeket fűzni és a katolikus egyház mai egyházfogalmát véve ala­pul, sem arról nem lehet szó, hogy a tagegyházak közül valamelyik egyesül­jön a katolikus egyházzal, sem arról, hogy a katoli­kus egyház belépjen az Egyházak Világtanácsába. EGY MÁSIK IRÁNYÉ KÍ­SÉRLETE a Vatikánnak bi­zonyos fokú egységkeresés az anglikán egyházzal. Ebbe a vonalba esik elsősorban a volt Canterbury-i érsek, dr. Fishernek nagy port fölvert látogatása a pápánál, amely után az érsek hamarosan le is mondott és nyugalomba vonult. A legmeglepőbb volt azonban, amikor a skót re­formátus egyház moderátora, dr. Craig tett „udvariassági látogatást” a pápánál március 28-án. A dolog megértéséhez azonban hozzátartozik, hogy röviddel előtte Kennedy el­nök felesége, továbbá az ame­rikai protestáns püspöki egy­ház vezetője, dr. Dichtenber- ger és az amerikai baptisták elnöke, Jackson lelkész keres­ték fel a pápát a Vatikánban. Ezek a látogatások mély fel­háborodást váltottak ki pro­testáns körökben. A skót mo­derátor vatikáni útja miatt tiltakozó nagygyűléseket tar­tottak Skócia több városában. Skócia legnagyobb városában, Glasgowban tüntettek a pro­testánsok, Az egyik szónok kijelentette: „Úgy ítéljük meg a moderátor látogatását a pá­pánál, mint protestáns hi­tünk és meggyőződésünk sú­lyos elárulását. John Knox egyházát és a protestáns la­kosságot az utolsó pillanatig félrevezették”. Egy másik nyi­latkozat így hangzik: ... „le­hetetlenné teszi a kapcsolatot és találkozást Rómával a pápa igénye, amely szerint ő Krisz­tus helytartója és az egyház feje”. A nagybritanniai pro­testánsok felháborodását volt hivatva minden bizonnyal le­csillapítani dr. Ramsay Can­terbury-i érseknek a látoga­tása a konstantinápolyi patri- archánál és az athéni ortho­dox érseknél. A VATIKÁNI DIPLOMÁ­CIA azonban nem egyszerűen egyházi vonalon igyekszik az angol és skót egyházakat a maga oldalára állítani. Elsőrendűen politikai vo­natkozásai vannak ezek­nek a látogatásoknak, hi­szen a nyugat-európai poli­tikai unió megteremtése szempontjából Angliának fontos szerepet szánt az amerikai politikai straté­gia: Be kell lépnie a nyu­gat-európai gazdasági unióba és föl kell adnia eddig bizonyos pontokon önálló politikai-diplomá­ciai elgondolásait. Washington—Bonn három­szögben engedelmes „part­nerré” kell tenni Nagy-Brita­niát, miután a Páris—Bonn- tengely jóideje jól funkcio­nál. Az egyházakat is fölhasz­nálja tehát a nyugati politika (s ebben a politikában nem kis szerepe van a Vatikán­nak!) a Kelet ellenes anti- kommunista front megszerve­zésében. A katolikus Kennedy, Adenauer és de Gaulle mellé oda kell állítani a protestáns Macmiilant is. A KERESZTYÉN EGYSÉG KÉRDÉSÉT MI PROTES­TÁNSOK mindig komolyan vettük és vesszük ma is. De emlékeztetnünk kell minden egységkeresőt arra, hogy XI. Pius pápa 1928-ban ezt írta: „Az egységet, ahogy azt Krisz­tus akarja, nem lehet a ka­tolikus egyházzal, hanem csak a katolikus egyházban, az elszakadtak visszatérésével helyreállítani. Nincs egység a szeretetten a hit egysége nél­kül ... A hit egysége pedig csak akkor van meg, ha alá­vetik magukat a pápa tanbeli tekintélyének.” Róma ma is ezt vallja a keresztyén egység dolgában. De nem ismer poli­tikai toleranciát sem. Ezért lépnek az egységkeresés tév- útjóra mindazok, akik a sze­retet protestáns értelmében „udvariassági látogatásokat tesznek” a pápánál és nem az életet szolgáló szeretet apos­tolai akarnak lenni. Dr. Pálfy Miklós AZ EVANGÉLIUM ÉLŐ SZAVA tárul ki a Szentírás­ban. Oly kimeríthetetlenül gazdag kincses tár rejlik Is­ten igéjében, hogy azt egyet­len kor keresztyénéi sem ké­pesek tökéletesen megérteni és befogadni. A Szentlélek veze­ti a keresztyéneket, Ö teszi a Szentírásban a hangsúlyt egyik vagy másik igei össze­függésre, ami azután az egyes korok jellegzetes keresztyéni problémájává válik, jellemzi azt az egyháztörténeti korsza­kot. Az evangélium élő szava soha sem áll meg, hanem hol egyik, hol másik területen len­díti előre Isten népét, az egy­házat. Ez azzal függ össze, hogy Jézus Krisztus teste, a keresztyén anyaszentegyház élő szervezetként kerül új meg új helyzetbe, amihez új meg új igéket nyújt útbaigazítá­sul a Szentlélek Isten. Az evangélium élő szava mindig ugyanazt a Jézus Krisztust hirdeti, aki értünk meghalt és feltámadt s aki az örökélet­ben részesít minket, de min­dig aktuálisan szólaltatja meg a tegnap és ma és mindörök­ké ugyanannak a Krisztusnak az akaratát. Az egyház mindig küzdeni kénytelen az evangélium jobb és helyesebb megértéséért, mindig tanulnia kell Isten tu­dományát. Voltak korszakok, amelyekben nem is lehetett szabadon megérteni az ige üzenetének teljességét, Isten kinyilatkoztatásának nagysze­Abban a bizonyos Vatikán— ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1962. Június 24-én , Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. fél 10. de. 11. du. 6. S ózSa György út de. fél 10. Üllői t 24. de. fél 11. (úrv) Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 9. (úrv) Grünvalszky Károly Rákó­czi út 57 /b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Grünvalszky Károly Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló ele. 11. Szabó István Gyarmat «• de. fél 10. Szabó István Rákosfal­va de. 8. Boros Károly Fóti út de. 11. Nagy István Váci út de. 8. Nagy István Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Pesterzsébet de. 10. Soroksár újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota MAv telep de. 8. Kö­kény Elek Rákospalota nagytemp- fom de. 10. Kökény Elek Rákos palota kistemplom du. 3. Kökény Elek Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Bárdosy Ti­bor de. 11. Várady Lajos du. 7. Bárdosy Tibor Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vá­mos József de. 10. (úrv) Fülöp De­zső du. 5. Vámos József XII. Tar- csay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Ele­mér de. 11. Ruttkay Elemér du. fél 7. Zoltai Gyula Diana út de. fél 9. Zoltai Gyula Pesthidegkút tie. fél 11. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. (úrv) Uzon László de. 11. (úrv) Uzon László du. 6. dr. Re- zessy Zoltán Németvölgyi út de. 9. dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Nagytétény Budafok de. 11. Visontai Ró- Csillaghegy de. fél 10. Cse- de. 11. i de. 9.- \ de. 8. “ 1 bért < !• i pel d€ ÁGOSTAI HITVALLÁS 1530. június 25. A magyarságnak két sorsdöntő találkozása volt a német- országi Augsburg városával. Az első, az alig letelepült nemzet egy részének véres vereségbe fulladt magánvállalkozása volt csupán. A 955-ben elszenvedett csapás véget vetett a kalando­zásoknak és elősegítette nemzetünk beilleszkedését az európai népek közösségébe. Nem dicsekedhettünk vele, nem is nagyon emlegettük. A másik találkozás jelentőségét érdeme szerint még nem mérte fel a történettudomány. De az biztos, hogy a mi előbbre- haladásunkat a latin és katolikus országokkal szemben ennek köszönhetjük. Hogy megmaradásunkat az osztrák és török elnyomás idején mennyire segítette, azt már tisztábban látjuk. Hogy mennyire magáénak érezte a magyar nép, nemcsak a hittudósok, az Augsburger Confessio-t. annak bizonyítéka, hogy magyarosan általában csak Ágostai Hitvallásnak ne­vezzük. Augsburg nem uralkodót adott, hanem a keresztyénség és az élet megújulását adta, a nemzet többsége elfogadta és szive szerint joggal vallotta magyar hitvallásnak az Ágostai Hit­vallást. Az Ágostai Hitvallás elfogadását bizonyítja a Medgyesi zsinat 1545, az ötvárosi Hitvallás 1549 és az óvári 1554. és a második erdődi zsinat 1555. Hogy mennyire összefüggött a magyar reformáció az Ágos­tai Hitvallással, azt bizonyítja, hogy az 1557. évi tordai zsinat határozatait Melanchthonnak (az ágostai hitvallás szerkesztőjé­nek) és a wittenbergi egyetemnek küldik meg a zsinat vezetői véleményezés végett. Az első református hitvallás csak az 1562-es évből szár­mazik: a Debreceni Hitvallás. Az Ágostai Hitvallásról maga Luther Márton elismerte, hogy igen mérsékelt a hangja, így jól illett a magyar vérmér­séklethez. Az a sajátos nemzeti jellemvonásunk, hogy szeretni és megérteni tudjuk a más embereket is, tette magyar hit­vallássá az Ágostai Hitvallást. Nemzeti jellemvonásunk: a türelem, nem ismert egyolda­lúságokat. Megadtuk a beköltözött orthodox szlávoknak vallá­suk elismerését és szabadságát, mintegy hirdetve ezáltal: nemcsak Rómából származhatik üdvösség! A magyar lélektől idegen maradt a középkori egyház sok fontosnak tartott eleme is, mint a szerzetesség, a búcsú stb. Ellenszenves volt a nemzetnek a papnőtlenség is. Kálmán királyunk nagyságát a boszorkányperek eltiltása mellett az is bizonyítja, hogy az ő uralkodása idején nem engedte végre­hajtani a papnőtlenséget elrendelő pápai törvényt. Az úrvacsorái gyakorlatnak az a kettőssége, mely a ki­rályt és a papokat a kehely által is elválasztotta a néptől — és még sok más visszaélés szívesen fogadott és a sajátosan elfogadott nemzeti hitvallássá tette az Ágostai Hitvallást. A Rómától különválás, az egyházkerületek szervezése az Ágostai Hitvallás alapján történt. Az Ágostai Hitvallás szerkesztője: Melanchthon tudósít arról 1550. május 7-én kelt levelében, hogy a magyar protes­tánsok a szász, vagyis az augsburgi hitvallást követik. Mikor Sárospatak és környéke a reformáció kálvini ágá­hoz hajlott. Túri Pál református lelkész ezt úgy magyarázta, hogy lépésük nem szembefordulás az Ágostai Hitvallással, ha­nem csak annak egy jobb magyarázatát fogadták el. 1530— 1555-ig, tehát egy negyed évszázadon át az Ágostai Hitvallás a magyar protestantizmus közös alapja. A zsolnai (1610) és a szepesváraljai (1614) zsinatok az egy­házszervezés munkájában az Ágostai Hitvallás alapján áll­nak, arra esküdtetik fel a lelkészeket. A hitvallás szövegét a felszentelt lelkészek rendszeresen aláírták. A nehéz és véráztatta idők sokáig akadályozták, hogy a kéziratos Ágostai Hitvallás-fordítások kinyomattassanak. A protestáns testvéri megértés és szeretet drága bizonyí­téka és ajándéka, hogy az Ágostai Hitvallásnak első. nyomta­tásban is megjelent magyar fordítását Samarjay János refor­mátus püspöknek köszönhetjük. Pápán 1628-ban jelent meg műve azzal a céllal, hogy a magyar protestánsok közeledését szolgálja vele. Az Ágostai Hitvallást, evangélikus egyházunk névadó hit­vallásának az 1647. évi országgyűlésünk ismerte el, azóta sze­repel a magyar törvények szövegében egyházunk, mint ágostai hitvallású evangélikus egyház. Legyünk hálásak Istennek, bogy 432 évvel ezelőtt S4sSs. séeünkre ezt a drága kincset adta hazánk és a világ keresz- tyéns égének. Keve Lajos rűségét. Istennek sok akadályt kellett elhárítania a megértés útjából, amíg tisztán és igazén vált láthatóvá akaratának fel­séges távlata. Most csak egyetlen példán keresztül szemléltetem, ho­gyan tágította ki Isten a ke­resztyén látóhatárt, hogyan vette el a hályogot a szemek­ről, hogyan vezetett olyan korba, ahol nincs akadálya szándéka világos megértésé­nek. A példa a keresztyén élet középponti jelentőségű terüle­téről való, a szeretet megérté­sében való előbbre jutásunk, meggazdagodásunk vonalán jelentkezik. MESSZIRE TEKINTŐ SZE- RETETRE tanított meg min­ket a Szentlélek. Mindig szólt a keresztyén szeretetről az igehirdetés az egyházban. De lehetett-e olyan korban ennek a teljességét megragadni, amely korlátokkal, válaszfa­lakkal vette körül a szeretet fogalmát? Milyen nehéz volt olyan korban megérteni a bibliai szeretetet, amely a rabszolgatartásra épült, ahol a kis számú elnyomók fűzték rabszíjra a nagy számú elnyo­mottakat. Nem változott ez az alapképlet a feudális társa­dalomban sem. Akik követke­zetesen végiggondolták a ke­resztyén szeretet útját, eret­neknek számítottak a közép­korban, a hivatalos egyház ki­vetette őket, mert igehirdeté­sükkel aláásták a fennálló tár­sadalmi rendet, amely a feu­dális úrnak és az elnyomott jobbágynak a viszonyára épült, ezt pedig nyilván nem lehet a krisztusi szeretet kere­tei között megmagyarázni. De nehéz a szentírási szeretet mélységeit megérteni olyan körülmények között is, ahol az ún. szabad versenyben egyik ember meggazdagodása a töb­biek kára és tönkremenetele útján valósul meg, ahol az egyéni önzést szabadjára bo­csátották, ahol mindenki úgy érvényesül, ahogy tud, s ez a másik rovására történik. Ezeknek a koroknak a sze­retet értelmezésére jellemző az egyéni segítésnek a hirdetése. Az embernek nincs más lehe­tősége, mint alamizsnálkodás- sal enyhíteni a nyomoron. Ez a különféle „nyomorenyhítő akciók” világa. A szeretet be­szűkül individuális területre. Az alapvető bajon nem lehet változtatni az egész társadal­mi rendszernek a megtámadá­sa nélkül. Ezért kénytelen visszavonulni a szeretet a le­hetőségek szűkre szabott ke­reteibe. ISTEN IRÁNTI HALAVAL állapíthatjuk meg, hogy a mi korunkban egyre többet érthe­tünk meg világot átfogó sze- retetének mélységéből. A sze­retetnek nemcsak azt az in­dividuális megnyilvánulását értjük meg, amely egyik em­bernek a másikon való segíté­sét jelenti, bár ez is egyik! legfőbb jellemvonása a ke­resztyéni szeretetnek, hanem meglátjuk azt a széles és nagyvonalakban megmutatko­zó sz^-etetgyakorlást, amely a nép, az ország, az emberiség szeretetének cselekedeteit je­lenti. Mi keresztyének tudunk szeretni úgy is, hogy egy po­hár vizet nyújtunk a beteg­nek, segítünk egy öreg néni­kének az utcán, de tudunk sze­retni úgy is, hogy támogatjuk és segítjük népünk és hazánk felemelkedését, hogy részt ve­szünk az emberiség békés jö­vőjének biztosításáért folyó küzdelemben. A szeretet hori­zontja kitágult: az embert kollektfvumok szeretetszolgá­latává. Hogyan történt ez? Isten szeretete mindig világot átfo­gó méretben nyilatkozott meg és nyilatkozik meg. Az ige er» rői tesz bizonyságot; „Ügy szerette Isten a világot, hogy, az ő egyszülött Fiát adta ér= te. s ;* (Jn 3,16). Sohasem volt kétséges, hogy Jézus Krisztus váltsághalála és feltámadása az egész világért történt. Is­tennek legyen érte hála, hogy ezt a világot átölelő szerete­tet egyre jobban értjük, egy­re több lesz számunkra vilá­gossá ebből, egyre inkább Krisztus-követőkké válhatunk ebben a vonatkozásban: Ma már a szeretet nemcsak» családunk, gyülekezetünk irá* nyában nyilvánul meg, és) nemcsak az alamizsnálkodásti tartjuk szeretetcselekedetnekj A felebarátnak valósággal és cselekedettel szeretése jele-’ nik meg mindenütt, ahol va^ lamit teszünk az ember javá­ra. Ez egyaránt érvényes ar­ra, amit a másik ember üd­vösségéért és földi jólétéért végzünk. Az utóbbinak rend­szeres és következetes meg­valósítása a becsülettel végzett munka. A keresztyén szeretet kitartó, következetes, meg nem szűnő, átgondolt és terv­szerű: KITÁGULT A LÁTÓHA­TÁRUNK Isten szeretet-aka- ratának teljes megértésére; Nem a mi érdemünk ez, Is­ten vezette úgy a történelmet is, az egyházat is, hogy ez megvalósulhatott. Isten vilá­got átölelő szeretete így vál­hat a keresztyén emberek éleJ tében irányító erővé, amely, minket rászoktat a szeretet széles, messzire tekintő táv­latának megértésére. A ke­resztyén szeretethez hozzátar­tozik az egyéni segítés éppen- úgy. mint a nagy emberi kol- lektívumok segítése. Így vá­lik szeretetünk teljessé. Dr. Ottlyk Ernő Az EVT Központi Bizottságának ülése Az Egyházak Világtanácsá­nak száztagú központi bizott­sága augusztus 7—17-ig tartja Párizsban első ülését az Üj- Delhi-i világgyülés óta. A Köz­ponti Bizottság napirendjén több nagy jelentőségű téma szerepel, mint pl. az egyházak­nak a nemzetközi ügyekben, különösképpen az atomfegy­verkísérletek és a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspont­ja, valamint az Egyházak Vi­lágtanácsának magatartása a második Vatikáni Zsinattal kapcsolatban. A tanácskozá- sok színhelye a „Cité Univer- sitaire”. Az ülésszakot isten- tisztelettel nyitják meg, majd meghallgatják a Végrehajtó Bizottság elnökének, dr. Frank­lin Clarck Frynek és dr. W. A. VissePt Hooft főtitkárnak beszámolóját. Emlékezés Gyóni Gézára Gyón! (Áchim) Géza, a nagy evangélikus költő, 1917. június 25-én halt meg, öccse, Áchim Mihály főhadnagy június 8-án bekövetkezett halála után Krasznojarszki rabságukban. — Koren Emil, nyugalmazott MÁV igazgató, és dr. Gyóni (Szolár) Ferenc, a fasori evan­gélikus gimnáziumnak 42 éven át volt tanára, június 24-én délelőtt fél 10 órára a Damja­nich utcai evangélikus lelkészi hivatalba hívják össze még élő osztálytársaikat, a békés­csabai evangélikus gimnázium­ban 60 éve érettségizetteket. De hívják az előttük és utá­nuk végzettek közül azokat, akik el tudnak jönni. A talál­kozó alkalmával, megkoszorúz­zák volt osztálytársuknak, Gyóni (Áchim) Gézának, a Damjanich u. 28/a. számú há­zon levő emléktábláját, majd a fasori templomba mennek hálaadó istentiszteletre. Délután 5 órakor a volt Gyóni-Társaság tagjai és a költő tisztelői koszorúzzák meg az emléktáblát. A költő volt iskolatársai ezen a ke­gyeletnyilvánításon is részt vesznek. A Sajtóosztály iratterjesztése értesíti a gyülekezeteket hogy július 16—augusztus 16-ig szünetet tart. A Sajtóosztály kéri a gyü­lekezeteket, hogy nyári ren­deléseiket aug. 16. után szíveskedjenek beküldeni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom