Evangélikus Élet, 1962 (27. évfolyam, 1-53. szám)
1962-01-07 / 1. szám
, KP. BÉRM. BP. », XXVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1962. január 1. 0 R 5 ZÁ G O S E V A N G : É L l-KUS y 1 E T 1 L A P ARA: 1,10 FORINT Hálaadással kérjünk és cselekedjünk „A ti jóságotok ismert legyen minden ember előtt. Az tűr közel! . . . könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” (Fii á,5—1>.) Az újesztendö első napjaiban a hivő szív számára nagy bátorítást és erőnyerést jelent ez az ige. Megszoktuk, hogy Szószékeinken általában ádvent negyedik vasárnapján hangzik el, a régi. óegyházi perikópa szerint. De újévkor legalább olyan időszerű, mint ádvent idején. Ami ugyanis az ádventi időszakban olyan hangsúlyos szokott lenni: „az Űr közel”, az újesz- lendöre nézve is drága valóság. Nemcsak olyan értelemben, hogy az újesztendönek minden napja, közelebb visz bennünket az „Eljövendőhöz?’, hanem úgy is, hogy ez a Krisztus amióta karácsonykor megjelent a jóidon, a közelségünkben van, „velünk van”. Azért amikor az 1962. újesztendő első napjaiban előre tekintünk:, nem a sokat emlegetett „bizonytalanságok”- bál kell kiindulnunk, amelyeket — mint mondani szokás — ti „jövendő rejteget?’, hanem abból a bizonyosságból, hogy „az Űr közel”. Vagyis a „holnap”-oi mi nem nézhetjük önmagában, hanem csak Krisztus nevével összekötve. Így a holnap pal kapcsolatban máris tudunk egy bizonyosat és pedig azt, hogy a „holnap”-ban is ott van Krisztus! Ha üyeu bizonyosság támad a szívünkben a „jövő”-t illetőleg, akkor, az újesztendő első napjaiban hálaadással indulunk az előttünk álló napok felé. És ez a hálaadás nemcsak azért jakod a szívünkben, mert a „holnap"-ban ott van a Krisztus, hanem azért is, hogy mi tudunk a „holnapra” így nézni. Ennek következtében hálaadásunkban benne van a dicsérete mondás Jézus Krisztus szabadító haláláért és feltámadásáért, mellyel megszabadított bennünket a „gondok” nyomasztó súlyától, mindenféle félelemtől és kicsinyhitűségtöl. Ez a hálaadás tehát köszönetmondás Istennek a múltért, melyben Egyszülöttje áldozatával számunkra váltságot szerzetí, a jelenért, melyben hűből élhetünk és a jövendőért, melyben „közel” masad. A múltért és jelenért való hálaadás nélkül nem szabad Clindulnunk a „holnap” felé. A múltba és jelenbe azonban nemcsak a „váltság és a hitből való élet- ajándéka” tartozik bele, hanem még sok minden más, ami hétköznapi életünkkel összefügg. Hálaadással kell gondolnunk arra is, hogy egyház sunk az elmúlt években is végezhette szent szolgálatát hazánkban. Folyhattak az igehirdetések istentiszteleteken, bibliaóráiu- kon, konfirmációi alkalmakon, hittanóráinkon, sót még o rádióban is. Sokan részesülhettek a keresztség és úrvacsora ajándékában. Végezhettük a szeretetszolgálatot gyülekezeteinkben és intézményeinkben. Folyt a munka a Teológiai Akadémiánkon.. Egyházi sajtónk betölthette szolgálatát. És mind ehhez — gyülekezeteink és államunk jóvoltából — meg volt az anyagi feltétel is. Lehetetlen mindezt hálaadás nélkül tudomásul vennünk. Azok az evangélikus emberek, akik szolgálatunk meglevő alkalmaiért való hála,adás helyett, még mindig ott tartavak, hogy mindezt kévéséivé az egyházi élet maximalizálásának a hiányáról mondanak „bits fejjel bús szavakat”, azoknak ad újesztendö első napjaiban meg kell tanulniuk a hálaadásban maximalistáknak lenniük. De még itt sem állhatunk meg. Meg kell a szivünknek ■lelnie hálaadással akkor is, amikor körül nézünk magyar hazánkban, Kormányunk, és népünk hősies erőfeszítéssel, hazánk iránti forró szeretettel valóságos csodát müveit ezen a földön. Másfél évtized alatt egy rombadőlt, a sír szélén álló országból egy olyan országot teremtett, amely napról napra halad előre a fejlődés, a szociális jólét és a. kulturális előrehaladás útján. Van bőven, kenyerünk, van bőven munkaalkalmunk, van bőven lehetőségünk a■ művelődésre, a továbbképzésre! Persze itt is vannak „maximalisták", akik szeretnek nyugati példákat, ■nyugati jólétet?’ emlegetni, és nem becsülik meg igazan azt, ami ebben a drága hazában a miénk és arról is elfeledkeznek, kő®!! egyes nyugati országok „jóléte” a gyarmatok nyomorúságából nőtt ki és arról sem, oltárnak tudni, hogy amíg ezt a népet a német imperialista érdekekért negyedszázad alatt kétszer sodorták világháborúba pl. Svédországban 200 év óta nem volt háború! Az elmúlt 3 év alatt sok országot bejártam — köztük 7 „nyugati” országot is! — és boldogan beszélhetek arról, hogy csak Isten iránti hálaadással és népünknek való köszönetmondással szólhatunk arról a fejlődésről, amely országunkban végbement és végbemegy! Semmi okunk nincs „nyugat” bálványozására, de annál több okunk van hazánkhoz való ragaszkodásra és az itt végbemenő fejlődésért való hálaadásra! Ha ezzel a hálaadással tudunk nézni közelmúltunkra és jelenünkre, akkor tudunk helyesen nézni a jövendőre is. Mint hivő keresztyén emberek, Istennek a múltban és jelenben megmutatott jóságán „tájékozódva”, reménységgel nézhetünk a jövendőbe is. Igénk arra biztat, hogy az újesztendő első napjaiban — de az év minden napján is! — „hálaadással” tárjuk fel kívánságainkat az Isten előtt. Imádságainkban kérhetjük Istent, hogy ebben az esztendőben is legyen hű Pásztorunk és Gazdánk, aki gondoskodó szeretetével vesz körül bennünket. Kérhetjük, hogy áldja meg Egyházunk szolgálatát, igehirdetését, diakóniai 'munkáját. Kérhetjük, hogy amikor prédikálunk, szeretetszolgálatot végzünk, legyen „közel” hozzánk, vagy még inkább: „munkálkodjék velünk” és rajtunk keresztül. Ha ezeket a könyörgéseket hálaadással tárjuk Isten elé, akkor bátran és bizalommal tesszük azt, mert Istennek a múltban és jelenben megmutatott szeretete lendít bennünket a bátorságra és bizalomra. Ha hálaadással leérünk, akkor marunk nagy dolgokul kérni az 1962-es esztendőre. Akkor merjük kérni, hogy az 1962-es esztendő vigye előbbre a béke, az általános és teljes leszerelés, a népek békés együttélésének ügyét és ebben az esztendőben tűnjék el minden gyarmati elnyomás. Ha hálaadással kérünk, akkor azt is bátran kérjük, hogy magyar né- pünk jjtéves tervének 1962-re tervezett ütemét el tudjuk végezni. De nemcsak hálaadással kell kérnünk, hanem hálaadással kell cselekednünk az előttünk álló esztendőben. „A ti jóságotok ismert legyen minden ember előtt!” — mondja igénk. A hálaadásnak embertársaink és gyülekezeti tagjaink iránti cselekvő szeretetben, segítésben, jó szolgálatokban kell megmutatkoznia ebben az esztendőben is. Menjünk azért cselekvő hálaadással előre! Káldy Zoltán Boldog új évet! Boldog, Istentől megáldott új esztendőt kívánunk minden kedves Olvasónknak! Megszokott, kedves kép ezen a napon a szakállas megfáradt apókának ábrázolt Őesztendő, amint lassan célba ér. Lépteit vidáman, lendülettel veszi át a'fiatal, életerős új ismerős, az Űjesztendő.- Üj ismerőst köszöntünk benned, az Ürnak 1982-ik esztendeje! A miénk vagy. Olyanná leszel, amilyenné formálunk. Ügy köszöntünk rád ezen a szép reggelen, ahogyan Jézus tanított köszönnünk, ha belépünk egy házba, új ismerősök közé: békesség néked! Ilyenné akarunk formálni. Békesség esztendejévé. Szívek egymásratalá- lásának, népek megbékélésének éve légy. Múljanak benned a feszültségek, hadd közeledjünk jobban egymáshoz. Erős vagy és fiatal. Hadd növekedjék és győzzön benned az élet. A maradiság, tunyaság, kedvetlenség, kétségek, reménytelenség felett győzz elöremutatással, frisseséggel, derűvel, bizalommal, emberséggel. Mert mi az életet akarjuk, a szépet, a vonzót, a szívet-lelket feszítőt és melegítőt. Ilyenné akarunk formálni. Az Ő nevében indulunk Veled, aki egyházi esztendőnk emlékei szerint ma kapta nevét. Jézus nevében. Ha lankadnánk a jónak, a szépnek, az emberségnek, a szeretetnek törekvéseiben, Ö erősíteni fog. Benne van velünk az Isten, hiszen Immánuel Ö. Nevének ünnepe nekünk ez a nap, újesztendő napja. A név ez: csodálatos, tanácsos, erős Isten, örökkévalóság Atyja, békesség fejedelme (Es. 9, 6). Békesség neked, űjesztendő! . SZERKESZTŐSÉG Kezdjük el az Ö szent nevében Az esztendő fordulóján egyházunk vezetősége körlevelet bocsátott ki a gyülekezetek és hívek, a lelkészek és felügyelők, esperesek és presbiterek számára. Az alábbiakban a körlevelet ismertetjük. „Mint « magyarországi evangélikus egyház országos vezetői, szeretettel köszöntjük a gyüle.kezeteket és a híveket, a lelkipásztorokat, a felügyelőket, espereseket és presbitereket, a mi kedves Hittestvéreinket és Munkatársainkat, Istenünktől gazdagon megáldott boldog új évet kívánunk az Űr 1962-ik esztendejének küszöbén. Visszatekintve az elmúlt esztendőre, hálát adunk az egyház Urának azért a kegyelméért,' hogy ígéretéhez híven minden napon vele volt hivő gyermekeivel, vezetett minket igéjével és Szentlelkével s megerősítette azt az evangéliumi hitünket, hogy Ö az egyetlen főpapja, láthatatlan és örök feje a halben egy és oszthatatlan Anya szent egyháznak. Áldjuk Urunkat mindazért a sok lelki ajándékáért, melyekkel az elmúlt évben is megajándékozta népét. Áldjuk Istent az ö igéjének, törvényeinek és szent evangéliumának hirdetéséért, áldjuk a hitért, mellyel az igét befogadhattuk, a szentségekért, bűnbocsátó, vigasztaló és újjászü- lő isteni jóságának e drága eszközeiért, az egymással való testvéri közösség örömeiért. Kiváltképpen is köszönjük Istenünknek, hogy az elmúlt évben is békében élhettünk és munkálkodhát- tunk családunkért, egyházunkért, népünkért s az egész emberiség szebb jövendőjéért. Valóban jó és hü az Úr, évről évre megmarad az ,Ö kegyelme! Istenünk bűnbocsátó és életújító kegyelmének hivő bizonyosságában ^kezdjük el az új esztendőt. így kezdjük el az Ö szent nevében hivatásunk, szolgálatunk és feladataink hűséges betöltését. Végezzük ezért még jobban széles e hazában az emberséges és boldog élet építését. Imádkozzunk és dolgozzunk niég nagyobb odaadással népünk és a népek békéjéért! Fogjunk össze még több bizaíommal, szeretettel és reménységgel azokkal a jóakaró tű emberekkel, akik itthon és szerte az egész földkerekségen a leggonoszabb bűn, a háború ellen küzdenek s tervszerűen munkálják minden jóakarattá ember megelégedett életét. Ilyen látással és erős elhatározásokkal áldjon meg mindnyájunkat az Űr az új esztendőben. Így hozza fel reánk az Ő víg esztendejét. Így áldjon meg mindnyájunkat jókedvvel és bőséggel atyai szeretetéből az érettünk is megszületett Jézus Krisztusért. Karácsony múltával, újév ünnepe köszönt ránk! Különböző módon búcsúzunk az Úrnak 1961. évétől. Sok he] yen pezsgőt bontanak, konfettivel hintik be egymást. Másutt csendes beszélgetéssel, borozgatva várják az éjfélt És amikor 12-t üt a nagy óra, az ébren vigadozök felállva koccintanak a tele pohárral és kívánnak egymásnak minden jót Sole helyen imádkozva búcsúznak az elmúlt évtől, amikor is megköszönik Istennek megtartó kegyelmét és az új kezdéshez, folytatáshoz kérik segítségét! Akár imádkozva, akár vi- gadozva, elmélyedve, vagy elgondolkozva lépjük is át az újév küszöbét, egy bizonyos: Elkezdünk egy új évet! Olyan az új év számunkra, mint egy . gondosan lepecsételt könyv, melyet napról napra lapozva nyit ki egy isteni kéz! Szoktuk azt is mondani, hogy olyan az új év, mint egy tiszta füzet, melynek egymás után következő lapjaira felíródik az egymást váltó napok története. És mire teleírjuk a füzetet; vége az évnek. Mi, Istenben hivő emberek, alázatosan gondolunk szent könyvünkre, annak is egy ismert igéjére: Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz. Elkezdünk egy új évet. És ahogy lépegetünk az ismeretlen területen, ennek az igének a fénye világítja útubkat, ahogy a reflektor fény mutatja az autónak az utat. Újév táján különösen is számolunk, fontolgatunk, terveket szövünk. És ez nem is baj. Mindenkinek kötelessége a tervezés, számítás. Népünk nemrégen készített nagyszabású terveket. Nyugodtan tanuljuk meg tőle a pontos, józan, reális számításokat. Tanuljunk meg mindig reálisan számolni! Hogyan kerülhetjük el a fájdalmas csalódásokat? Azt hiszem mindnyájan szívesen vesszük, ha ezt a titkot megtanulhatjuk! A titok ez: Ne mi várjuk ebben az előttünk álló esztendőben a szeretetet, hanem mi vigyük azt embertársainknak! A szeretet érkezése és távozása rendkívül érdekes. A szeretet készsége tűnik el az életünkből leghamarabb. A hitünk még akadozik, megvan, amikor a szeretetünk már távozóban van! A titok ez: Gyakoroljuk a szeretetet, járjunk elő áldozatkészségben, jó példával. Mindezeken túl a hitünk is legyen rendíthetetlen alapokon nyugvó. A reménységünk pedig legyen mindig viruló és jó illatot terjesztő kincsünk! Adjon Isten békét, jó termést, békés egymás mellett élést, minden szépet, tisztát és jót. Adja az Isten nekünk esztendő minden napjára az ő szent Fiát és megtartó kegyelmét, A, Fi||öp D«asső Megvigasztalt, háiaadő, újjálelt szívvel Karácsony fénye még idevilágít az év utolsó vasárnapjára. Olyan jó most a velünk törődő Isten szeretetéről hallani, amikor életünk múlandóságának súlya annyira ránknehezedik. Szinte érezzük, hogy •száll az élet, sietve repülnek az évek, elsuhannak az órák és a percek. Az év utolsó vasárnapja eszünkbe juttatja el- píhent szeretteinkét. Utolsó megtört tekintetük, utolsó gyenge kézszorításuk, utolsó halk szavuk emléke sokáig elkísér. Milyen jő, hogy most karácsony fényében, az Istennel való békesség csendes megnyugvásával és hitével gondolhatunk rájuk: Krisztusban örök életünk vau. Isten megbékült a világgal, Krisztus által megnyílt az út az Atyához. Az év utolsó vasárnapján ez a mi vigasztalásunk! Az év utolsó vasárnapja nemcsak vígasztal, de hálaadásra is hív. Hálát adunk Istennek azért a kegyelméért, hogy az elmúlt évben vasárnapról vasárnapra velünk volt. Igéjével megörvendeztette, jelenlétével megszentelte, Szentleikével megvilágo- sítoíta és hitben megtartotta a gyülekezetei. Nem voltunk soha egyedül, nem voltunk soha elhagyatva! A mai nappal nemcsak a vasárnapok sora zárul be, de véget ér, bezárul az ó év is. Az elmúlt évre visszapillantó tekintetünk előtt most feltárul sok munkás hétköznap öröme és áldása. Hálaadássá, gondolunk az elmúlt év hétköznapjaira; a munkára, amellyel előbbre vihettük szeretteink, barátaink, társadalmunk, hazánk életét. Háló adunk azért, hogy vethettünk arathattunk, békességben építhettünk, hogy bányák mélyén, gyárak csarnokaiban," kórházak csendjében, hivatalokban, iskolákban szorgos kezek munkája nyomán előbbre haladhatott az élet. Hálával gondolunk munkatársainkra, akikkel jó volt együtt dolgozni' szeretteinkre, akik szeretetük- kel és gondosKodásukkal nem- egyszer feledtették velünk a' fáradtságot, a törődést és ú. kedvvel töltötték meg már- már csüggedő szívünket. Az esztendő határán nemcsak megvigasztalt, hálaadó. de komoly önvizsgálatot tartó. Isten után vágyakozó, megtérésre kész szívvel kell állnunk. Itt Isten kérdez most. ö hív számadásra. Isten vasárnapjainkat és hétköznapjainkat azért adta, hogy azokat úgy használjuk fel, mint Isten kezéből vett drága alkalmakat arra, hogy jócselekedetben és szeretetben meg nem restülve Neki szolgáljunk és Előtte kedvesek legyünk. Bizony szükségünk van a komoly önvizsgálatra, bűnbánatra és megtérésre, mert csak így indulhatunk el tovább az új esztendő új útjaira új szívvel, készen arra, hogy mindent Jézus nevében cseleked“ jüuk. Schultz Jen» duaapesien, nmz. junuar 1-én. MIHÄLYFI ERNŐ sk., a Magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelője D. DR. VETŐ LAJOS sk. püspök, az egyetemes közgyűlés lelkész-elnöke KÁLDY ZOLTÁN sk., a Déli Evangélikus Egyház- kerület püspöke Oj KEZDÉS
