Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-22 / 4. szám

ISTENTISZTELETI REI

Äs egyháztörténetből:

SZTÄRAI MIHÁLY

HÍREK.

Valószínűleg a Somogy megyei Tótsz tárán született a «XVI. század legelső éveiben. A szláv nyelvet bizonyára itt tanulhatta meg, mert később két élő nyelven hirdette az igét. Az olaszországi páduai egyetemen is tanult. Itt tanulta meg a zenét is, amelynek később oly jó hasznát vette az egyházi ének és zene művelésében. Skaricza Máté történetíró szerint Páduában Luther iratait olvasgatta, s ennek hatása alatt — helyileg a pápaság közelében — szakadt el lélekben a római egyháztól és közeledett a reformáció tanításához.

Hazatérve, Sárospatakon Pálóczi Antal főispán udvari papja. 1526-ban, a mohácsi csatában részt vett a főispán oldalán, a zempléni nemesi seregben. Ura elesett, 6 azonban megmenekült. Visszatért Sárospatakra. Itt még részt vett 1527. május 12-én a ferences rend tartományfőnököt választó gyűlésén, de 1528-tól a már ugyancsak evangélikus Kopácsi István, egykori rendtársával együtt szíwel-lélek- kel a lutheri reformáció szolgálatában áll.

1530-ban a ferences kolostor már feloszlóban van, Sárospatak népe pedig a lutheri reformáció híve és a wittenbergi gyülekezeti rendtartás szerint éli a maga egyházi életét. 1531-ben Kopácsi István, valószínűleg Sztárai segítségével latin iskolát létesített, a kolostor üresen maradt épületében, s ezzel megvetette a későbbi kollégium alapját.

Sztárai Sárospatakon megnősült, özvegyasszonyt vett feleségül, aki azonban nemsokára meghalt.

Életéből egy évtized ezután teljesen ismeretlen. Valószínűnek látszik, hogy 1543-ig Sárospatakon volt tanító, majd később lelkész. Előttünk ismeretlen okból elhagyta Sárospatakot és a török hódoltsági területre eső szülőföldjére vonult. Egyesek szerint azért került erre sor, mert özvegységének szomorúsága késztette környezetváltozásra, mások szerint azért, mert pártfogóját, Percnyi Pétert a Habsburg-király fogságba vetette.

1544-től a Baranya megyei Laskó községben lett lelkész. Sztárai Tolnai Miklós nevű barátjához Bécsbe küldött levelében arról számol be, hogy a Dunán, valamint a Dráván innen és túl „az Ür gabonájának aratására jött többi atyafiakkal” 120 egyházközséget alapított, amelyekben a lutheri reformáció szerint hirdetik az Isten igéjét.

I. Ferdinand király azt is jelentette a pápának, hogy az „eretnekség mételye” már Szlavóniát is ellepte.

Sztárai gyülekezetei Baranyában, Tolnában, Somogybán, valamint a Dráván túli Szerem vármegyében lehettek, a régi pécsi püspökség területén. Sztárai csakhamar az általa megszervezett gyülekezetek püspökévé lett.

IV. Pius pápa 1561-ben külön hittérítőt is küldött Szlavóniába, ezt azonban a török, mint lázítót, kiűzte.

Sztárainak heves harcot kellett folytatnia a pápa embereivel. 1551-ben a Vukovár környékén tartott zsinat alkalmával két nagy vitatkozás során is legyőzte a katolikus papokat. Egy alkalommal olyan fényes győzelmet aratott a vele vitatkozó katolikus pap felett, hogy az a népharag elől kénytelen volt elmenekülni, asszonyok bújtatták el teknő alá a papot.

1553-tól Sztárai Tolna lelkésze. Sztárai nem a városszéli kis templomban, hanem a városi főtemplomban prédikált, amelyet egy ideig közösen használtak az evangélikusok és a katolikusok. A korábban miséző domonkosrendi pap prédikációjára elküldte egy-két diákját, akik leírták annak beszédét és e jegyzetek felhasználásával egy óra múlva Sztárai préSzerető Mennyei Atyánk!

Igéd és Szentlelked által adj mindenekfölött tiszta és igaz hitet szívünkbe, hogy rendületlenül valljuk, Te a mi Krisztusunkban valóban megváltottál minket a bűntől és a kárhozattól. Higyjük és valljuk, hogy Megváltó Krisztusunk valóban a Te szent Bárányod, aki elvette a világ bűneit. Ebben a hitben hadd örüljenek kicsinyek és felnőttek, családok, népek és az egész emberiség is a béke és a szeretet tiszta és igaz evangéliumának. Könyörgünk Hozzád a világ földi békéjéért is, nehogy a megvert gonoszdikált és támadta, cáfolta az ellenfél állításait. Erdélyi Józsa, dominikánus szerzetes volt ez a pap, akivel Sztárai ilyen szellemi közelharcot vívott. Mivel a szerzetes nem győzte teológiai érvekkel, ezért egy külön küldöttséget is vezetett Budára 1553-ban az új basához, Khadin Alihoz, a lutheránusok ellen; Azonban hiába volt minden. Az öreg templomot egy ideig kétfelé rekesztették, később azonban a katolikusok majdnem egészen kifogytak, s ekkor az evangélikusok használták az egész templomot, a katolikusok pedig a városszéli templomba vonultak;

Értékes munkatársat kapott Sztárai Mihály a tudós Szegedi Kis István személyében. Szegedi Kis István ekkor még nem volt felavatva, elsősorban az iskolában működött. Sztárai szentelte Szegedi Kis Istvánt lelkésszé, aki első paróchiáját Sztárai egykori lelkészi állomásán, Laskón nyerte el. Sztárai tehát nemcsak Szegedi Kis István esetében, hanem sorozatosan szentelt lelkészeket, gyakorolt püspöki jogot. Később Szegedi Kis Istvánt is püspökké választották, s Sztárai egyház- kerületét két részre osztották. A déli résznek Szegedi Kis István, az északinak Sztárai Mihály volt a püspöke. Később Szegedi Kis Istvánt a hívek követték a kálvini reformációhoz való csatlakozásában.

(Folytatjuk)

Dr. Ottlyk Ernő

ság háborút és szenvedést zúdítson a népekre. Áldd meg egyházunkat, hogy a béke és igazság evangéliumát nagy bátorsággal hirdesse. Békéltesd meg, könyörgünk a vi- szálykodókat. Adj jó egészséget a betegeknek. Őszinte emberszeretet szárítsa fel a gyászolók és szenvedők könnyeit. Áldásod koronázza a jó munkát és igyekezetét. Légy most és mindörökké, életünkben és halálunkban egyaránt a mi jóságos szerető mennyei Atyánk. Megváltó Jézus Krisztusunk nevében kérünk. Ámen.

BUDAPESTEN,

1961. JANUÁR 22-EN

Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10 Koren Emil, de. 11 Koren Emil, du. 5 Szeretetven- dégség. Dózsa György út de. fél 10 ifi. Blázy Lajos Üllői út 21. de. fél 10 Molitorisz János, de. 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő., de. háromnegyed 12 Molitorisz János. Thaly Kálmán út de. 10 Dre- nyovszky János, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. de. 9 Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Szabó István, du. 6 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Frangepán u. 43. de. fél 9 Nagy István. Üj- pest de. 10 Blázy Lajos. Rákos- palota-MAV-telep de. 8. Rákospa- lota-Nagytemplom de. 10. Rákos- palota-Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston Soroksár—Üjtelsp de. V,9 Bencze Imre. Pesterzsébet de. 10. Schreiner Vilmos.

Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, de. 10 (német, úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11 Madocsai Miklós, este 7 Schreiner Vilmos. To- rockő tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Vámos József du. 5 Vámos József. Budahegyvidék de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Pesthidegkút de. fél 11 Rutt- kay Elemér. Diana út de. fél 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Rezessy Zoltán, de. 11 Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 Kendeh György. Nagytétény de. 8 dr. Benes Miklós. Kelenvölgy de. 9 Vi- sontai Róbert. Budafok de. 11 Vlsontai Róbert. Csillaghegy de 10. Csepel de. 11, du. 6.

MEGJELENT BIBLIAI TÖRTÉNETEK

címen

az új H. oszt. hittankönyv. Irta:

MOLNÁR GYULA.

Kapható a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puskin u. 12. Ara: 6.— Forint.

— ELADÓ. Reprezentatív ebédlőbútor, valamint gyönyörű szobor- dombormű (síremléknek) eladó. Esetleg elcserélném, Kulcsár, Budapest, Dohány u. 3.

— Parázspecsenyesütő, diétagá- zonsütő, flekkennyárs. Kulcsár kisiparosnál, Budapest, Rákóczi út 6.

EVANGÉLIKUS ÉLET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074

Előfizetési ára egy évre 60, — Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott

610764/2 — Zrínyi Nyomda, Bp.

Vízkereszt ünnepe utáni utolsó vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltár! igéje: II. Tim. 2, 14—19; szószéki igéje: Jn. 18, 37. Délutáni igéje: Ezs. 11, 1—5.

•

— Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi Rádióban 1961. január 29-én reggel 8 órakor. Igét hirdet: Fülöp Dezső óbudai lelkész.

*

— A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK ORSZÁGOS VÁLASZTMÁNYA január 16-án a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában Káldy Zoltán, az Országos Lelkészi Munkaközösség elnöke elnökletével ülést tartott. Az ülés foglalkozott a lelkészi munka- közösségek 1960. évi munkájának eredményeivel és tanulságaival. Az országos választmány ezután megbeszélte az 1961. évi munkaüléseken tárgyalandó kötelező és javasolt témákat.

*

A SOMOGY-ZALAI LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉG kétnapos ülést tartott január 12—13-án Gyenesdiáson a nyugalmazott lelkészek otthonában. Előadást tartott „Izrael és az egyház Róma 9—11. alapján” címmel Szomjas Károly, valamint a baptista és metho- dista egyházról dr. Pusztay László, a Missouri Zsinat egyházáról Fónyad Pál. Együtt beszélték meg az egyik lelkész óévesti igehirdetését, közösen készültek a következő vasárnap igehirdetésére. Utolsó nap reggel úrvacsorát vettek valamennyien. Az ülésen részt vett Káldy Zoltán püspök, valamint a szomszédos vasi egyházmegyéből ott tartózkodó Tekus Ottó esperes és Lehel Ferenc szombathelyi lelkész is. Káldy Zoltán püspök hosz- szabb felszólalásában a hitbeli döntés kérdésével foglalkozott. Csak világos döntés alapján, a belső magatartás tisztázottságával lehet szolgálatunkat helyesen végezni — mondotta többek között. Politikai döntéseinket is Isten színe előtt, józan értelemmel kell meghoznunk.

— VESZPRÉM. Ünnepi istentisztelet keretében iktatta tisztébe Halász Béla esperes január 8-án Szabó Lajost, a veszprémi egyházközség egyhangúlag megválasztott felügyelőjét. Ugyanezen a napon este szeretetvendégség volt a gyülekezetben, s ott Halász Béla esperes beszámolt keletnémetországi útjáról.

DALNOK LAJOS ORGONAESTJE A ZENEAKADÉMIÁN

Dálnok Lajos, a Pozsonyi útí református gyülekezet orgo- nása január 10-én orgonaestet adott a Zeneakadémián. A neves művész gazdag és változatos műsorral szolgált közönségének. Walther, Murschhau- ser, Bach, Dandrieu, Cléram- bault, d’Aquin és Cesar Franck művei szerepeltek a sorrenden. A közönség templomos része örvendezve ismerte fel Walther művében egyik kedves korálunk (Ev. énekeskönyv 404. sz. „Jézus életemnek ..Ref. énekeskönyv 294. sz. „Jézus vigasságom ...”) dallamát. Bach két korálelőjátékát is kedves ismerősként üdvözöltük.

Rőth Márta énekművésznS kulturáltan, melegen adta elő három énekszámát Antal Imre zongorakíséretével.

A szépszámú közönség mindvégig lelkes tapssal jutalmazta a művészek odaadó szolgálatát. A jelenvoltak egy szép, művészi élményekben gazdag est emlékével térhettek haza.

G.

— HALOTTA1NK. A Győr-nádorvárosi újtemplomi gyülekezet hűséges Giza nénije Schmikli Gi- zella 81 éves korában elhunyt.

Kovács Irén Márta életének évében Zalaistvándon elhunyt. Január 5-én temették el nagy rész-* vét mellett. R’osszú betegségét példamutató türelemmel hordozta. „Aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága” — hangzott fellette Isten igéje.

Hubert Jenő, az orosházai gyülekezet presbitere, aki testvéri látogatásra érkezett a karácsonyi ünnepekre Csornára, lelkészfivére lakásán 64 éves korában váratlanul meghalt. Szülőföldjén Celldömölkön temették el december 30-án. Áldott az igaznak emlékezete.

Matherny Gusztáv, nyugalmazott városi tanácsos, az Evangélikus Kollégium alelnöke, gyülekezeti presbiter rövid és fájdalmas szenvedés után, munkás életének 85. esztendejében január 9-én csendesen elhunyt. Január 12-én temették el Presovon-Eper- jesen. „Aki énbennem hisz, ha meghal is él”.

IMÁDKOZZUNK

István bácsi meg a papválasztás

Ketten ülünk az irodában. István bácsi meg én. ö deres bajuszú magyar, kinek szemében mindig tréfacsináló jókedv csillog. Kapálásból jött hazafelé. A falu végén utolérte az eső. Mit volt mit tenni, bemenekült hozzám. Ilyenkor vagy alszik az ember a pajtában, vagy beszélget, ha valahol összetereli a népet az időjárás. Lassan, álmosan folyik a szó. A forróság megrekedt az irodában. Megtárgyaljuk az aratást, mert előttünk van az ideje. Itt-ott már megpróbálták vágni. Szó esik a sok esőről. Már feljönnek a vad vizek, annyi esett. Csatornázni kellene a határt, de kinek van erre gondja, mert könnyen sík vízzé válik egyik-másik helyen a határ és ott kipállik a gabona. így esik szó a szomszéd faluról is. Mivel új pap vagyok a faluban, megtárgyaljuk a papválasztást is. Nagy dolog volt az itt. Majd egy esztendőre felkavarta a falu békéjét. Ez volt a kocsmai szóbeszéd eleje meg vége. Ezen veszett össze testvér a testvérrel, rokon a sógorral, koma a komával, mert nem mindegy az, hogy ki prédikál nekik. Itt nem annyira a személy a fontos, hanem, hogy kik azok. akik akarják és nagyon kínálják azt a papot. Mert hát volt itt már választás is, de azt megsemmisítették.

István bácsi cigarettáját a szipkába kényszerűi és közben megjegyzi. Hát hiszen csak a szomszéd falu papjáról lenne ám csak szó. Itt is ismerik azt nagyon jól, hallottak már róla eleget. Éppen ezért az idevaló ember csak azt mondja, hogy még vásáron se szívesen látjuk, — pedig oda mindenféle embert be kell ereszteni — nem hogy papnak.

Hát nézze tisztelendő úr, az úgy volt... azzal megeredt a jóízű mese, mert erről lesz mit mondani még jövőre is. Amikor elment a régi papunk, hamarosan összejöttem én az alsófal- vai Kun Károly bátyámmal. Beszélgettünk a papválasztásról. Elkezdi ám mondani, hogy mennyire jó ember az ő papjuk. Hogy ki lehet azzal jönni, meg hogy mennyire kitűnő ember, aztán meg magasabb hivatalbéli is, mert alöspörös. Szóval azt mondja, hogy éppen nekünk való ember. Én csak hallgattam, ameddig állhattam szó nélkül, de amikor kibökte, hogy: má komácskám megválaszthatnátok a mi papunkat magatoknak. Én csak annyit mondtam rá, hogy nézze bátyám, ha az annyira jó ember, meg ha annyira kiváló papnak is, mi nem akarjuk elrontani a jó szomszédságot, mert tudom biztosan megharagudnának érte, ha elhoznánk a maguk papját. De az én Károly bátyám csak kezdte, meg

hagyta, hogy mennyire kitűnő ember, meg hogy mennyire nekünk való. Erre azt mondom neki. Nézze, talán maga ismeri az öreg Dávid bácsit. Itt lakott a Főszögön. Igen faktúrás ember volt az öreg, mert mikor azt kérdezték tőle, hogy hová mén kend? Ha falu vége felé tartott, azt mondta a faluházára, az pedig a falu közepén van, mindenki tudja. Egyszer az öreg Dávid összetalálkozik a majori intézővel. Azt mondja néki az intéző, hogy Dávid bácsi tudnék én magának egy jó állást. Biztos megélhetés, sok dolog sincs vele. Éppen magának való lenne. Kanász kellene a majorba. Az öreg csak annyit kérdett: hát annyira jó állás lenne az? Bizony az, bizonygatta tovább az intéző, mert egész nap nem kell egyebet csinálni csak a disznók után ballagni és mégis biztos megélhetést ad. Erre az öreg csak a kupájára taszította a kalapját, azt mondta: nézze, intéző úr, ha olyan igen jó az az állás, ne kínálja nekem, vállalja el maga. Az köszönt illően és tovább ment. Én is azt mondtam a Károly bátyámnak, ha ennyire nagyon jó ember az a maguk papja, ne kínája nekünk, hanem tartsák meg maguknak. Majd mink is találunk valamilyent, ha nem is olyan nagyszerűt, mint a maguké.

Meg nézze, úgy van az ember az ilyesmivel, mint a vásárba. Amelyik állatot nagyon kínálnák, tudhatja róla az ember, hogy igen eladó jószág. Bizonyos, hogy van valami hibája. Vagy nem akar húzni, vagy nem eszik jók vagy rúgás, vagy csökönyös, vagy nem adja le a tejet, ha tehén. Egyszóval van neki valami hibája. Amelyik állatot nagyon kínálják, nem is veszem meg. Volt nekem egy nagyon faktúrás lovam. A kocsi előtt megállt szép csendesen, de húzni nem akart semennyiért. Beszélhettem én annak szépen, elszaggathattam rajta az ostort nyelestül, meg se mozdult. Sok fortélyát kitanultam néki, de mikor rájött, hogy becsapják, nem húzott a világért se. Nagyon meguntam ezt a lovat — pedig igen szép volt szemre —, igen szerettem volna eladni. Behajtottam a városba vásárkor, hogy eladom. Megállók vele egy helyen. Rábíztam a gyerekre, magam meg elmentem nézelődni. Elkezdtem alkudni egy tehénre, pedig nem akartam venni. Kérdezősködtem malacok után,

csak úgy kíváncsiságból. Egy szóval mindenhol voltam, csak éppen a nagyon elunó lovam mellett nem. Amint egyszer visszaballagok a kocsihoz, látom ám, hogy nagyon kerülgeti az én lovamat egy olyan papforma ember, meg egy másik. Azzal odamegyek a kocsihoz, nézem, hogy van-e a tó előtt, de nem is nagyon vettem észre, hogy őket érdekli a ló. Azzal odajön hozzám az egyik, azt mondja: Maga meg hol jár, már régóta keressük. Minek, kérdem őket? Nézzük a lovat, — mondják ők. Lehet azt nélkülem is —, válaszoltam. Hát talán nem eladó? De eladó-— mondom —, csak nem szívesen. Mert nézze, úgy van ez, hogy ez a ló páratlan /nálam, aztán nem nagyon szükséges a többi mellett. Csak éppen azért hoztam be, hogy ha valami kedvemre való vevő akadna, neki adnám, de nem sietek vele, mert nagyon kedvelem. Hát aztán szóból szó lett, any- nyira, hogy meg is vették a szedrest plébánosnak. Amint a passzust rendbe tettük, örömömbe még áldomás sem kellett. Csuk usgyi, ki a vásárból! Meg se álltam hazáig. Aztán jó ideig nem akadt dolgom a városban, mert ha lett volna is, másra bíztam, hogy ne kelljen bemenni. Nem akartam találkozni a szedresi emberrel. Hanem egyszer mégis csak be kellett mennem. Siettem volna én haza, hogy ne sokat kelljen ott lennem, de hasztalan volt minden igyekezetem, mert látom ám, hogy jön velem szembe az én emberem, ki tőlem vette meg a lovat a plébánosnak. Nem akartam megismerni, azt se akartam, hogy ő ismerjen meg, hát felfújtam a jobb képemet, a bal lábamra meg biccenteni kezdtem. Már el is mentünk egymás mellett. Igen gyártásán nézett rám, hát meg is ismert és utánam lépett. Azt mondja: Hallja-e;, sógor, nem ismer maga engem? Ha csak a Doberdón nem találkoztam magával! — válaszoltam. — Nem — azt mondja — találkoztunk mi itt is a vásárban! Nem magától vettünk a szedresi plébánosnak egy szép sárga lovat? Aztán csak kelletlen örvendezéssel azt mondtam: Na hát, maga az? Talán valami baj van vele? — kérdem az atyafit. Hagyja el — legyintett —, nem akar az húzni. Nem-e? Csodálkoztam neki nagyot. Énnálam majd összetörte a kocsit. Hát volt is benne igazság, mert egyszer, amikor nem okait

indítani, tüzet raktunk a hasa alá, hát ment az úgy, mint a vihar. Hát idefigyeljen — mondi ta a szedresi —, amint hazamegyünk a lóval, ráfogtuk a plébános úr hintájára, de nem akart vele elindulni, se szép szóra, se ustor- ra. Káromkodni nem akartam, mert pap volt velünk. Na jó — mondom hát hiszen sose volt ám az olyan finom kocsi elé fogva, aztán biztosan visszanézett, aztán attól félt, hogy összetöri azt a parádés kocsit, ha elindul vele. Hagyja el — csattant fel a szedresi befogtuk azt mi trágyás szekérbe is, azt se mozdította meg. Ügy röstellem a papom előtt magam, hogy így becsapódtam. Legalább árulja el, mi a fortélya annak a lónak? Na, nézze mondpm neki — ezt elárulom. Én evangélikus -ember vagyok, aztán zsidótól vettem, amíg az én vallásom szertartását ki nem tanulta, nem mentem vele semmire. Most megint vallást változtatott, meg éppen paphoz is került, majd ha a maguk vallási szertartását kitanulta, majd húz akkor. Erre legyintett a szedresi sógor, és csak annyit mondott csöndesen: bolond vagyok, de megköszönte, hogy kitanítottam, hogyan kell eladni a rossz lovat.

Én csak azt mondom, hogy az alsófalusiaknak is ezt kellene kitanulni, majd akkor sikerülne megszabadulni a papjuktól. Nézze tisztelendő úr, magát nem ajánlotta senki. Maga csak jött kisegíteni bennünket. Láttuk, hogy jó lesz nekünk. Nem volt senki pártfogója csak egyedül a nagy Űr Isten. Nem is köll annál jobb komendáló!

No, no — jegyeztem meg csöndesen — nem járnak-e velem is úgy, mint a szedresi plébános a lovával? Hátha majd később látszik meg, hogy én sem akarok húzni?...

... István bácsi erre csak összeráncolta amúgy is sokráncú homlokát, rám emelte két világos szürke szemét, azután meggyőződéssel csak ennyit mondott: Hát hiszen, lakva ismerjük meg egymást. Ha megérdemeltük: magával áldott meg, vagy vert meg bennünket az Isten!

Nagyot hallgattunk erre a mély bölcsességre. Egy dongó zümmögve vergődött az ablaktáblán. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. István bácsi felvette a szék alól ázott kalapját. Felém nyújtotta kérges kezét és mélyen a szemembe nézve ezt. mondta. Adja Isten, hogy áldás legyen a tisztelendő úr közöttünk. Na, Istennek ajánlom!

Mitis M