Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-05 / 6. szám

ORSZÁGOS EVANGEL I KUS HÉT LEAP AEA: 1,40 FORINT XXVII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM 1961. február 5. Emberek között A SOKAT HASZNÁLT KIFEJEZÉSEINK közül néhány már oly zavartalanul iü ránk, mint madárijesztöre a madár. Megszoktuk és a megszokás temetője az érzésnek, lelkesedés­nek, odaadásnak. Homokra hullott esőcsepp, beissza a lélek, puhasága és se visszhang, se, rezonancia nem kél a nyomán, puhára, esik.. Á vasárnapi prédikációknak és újságainkban meg­jelenő elmélkedéseknek, az a szakasza ez, amelyet applikáció­nak, alkalmazásnak nevezünk. így szoktak ezek hangzani: Isten igéje emberszeretetet követei, odafordulást annásik em­berhez, törődni kell a másik emberrel, annak ügyes-bajos dol­gaival , j.itjlalkozni kell a mások kérdéseivel sib. Ha itt azután megáll a mondat, a sokat hallott kifejezés bármelyike mar nem v, !ik sajátunkká és Olyan idegenül cseng, amilyen gyak­ran halljuk, vagy használjuk őket. A másokért való küzdelem, odaadás továbbra is magában hordozza a kérdési mit kell tennem, hogyan kell cselekednem, hogyan kell élnem az em­berek között. Ezek a kifejezések azonban mégis emberközelséget, ember­szeretet jelentenek, olyan egyszerű, hamisítatlan formában, amilyen egyszerűen élünk az emberek között és ahogyan egy­másra vagyunk utalva. Az együttélés és egymásrautaltság te­remt közösségeket, sors-, eszme-, nép-, munkaközösségeket és ebben úgy élnek az egyének, mint gépezetben a fogaskerekek. Egynek az elromlását az egész sínyli, meg. Egyik embernek az élete szinte a másik kezében van. Hatalmas láncolata ez az embereknek, amelyben egymás kezét fogjuk és baj, tragédia, sőt katasztrófa állhat elő, ha elengedi valaki a másik kezét. Naponként' a villamosvezetőm kezében van az életem, de a mérnökében is, aki a szerkezetet konstruálta, sőt a. rendőrében is, aki leállítja a forgalmat, hogy a gyalogos átkeljen az út­testen. EBBEN A LÁNCOLATBAN ÁLL ELŐTTÜNK A „MÁ­SIK”, akinek ismeretlenül fogjuk a kezét. Talán hideg az a félelemtől, vagy forró a bizakodástól, mindenesetre érezzük, hogy szorosan kapaszkodik ö is a mi kezünkbe, mert hiszen ez a kör nem szakadhat meg. Az a kislány a. látóhatár szélén válóban fogja, annak a vaknak a kezét, és átvezeti, az úttesten, mág magyaráz is, hogy merre vezet., a világtalan útja, sőt most jobb kezével irányt is mutat, nem tudta felfogni az első és utolsó mozdulat között az ellentétet. Az a gyermek is bekap­csolódott a körbe, aki pusztán udvariasságból átadta, helyét egy idősebb Utasnak, a. villamoson, mert az öregek hamarabb faradnak. ' Ma még udvariasságból, holnap már öntudatból, mert érzi;, sőt tudja, hogy ebbe a vérkeringésbe ö is bele fog tartozni, ha ugyan már eddig is nem tartozott bele. De itt másrót is kell szólni. Ez eddig az egymásrautaltság kölcsönös szükségszeriisége. Ez pedig igen gyakran az érdek alapján áll. Mindenkinek érdeke, hogy igy legyen, miután elete így van legkevesebb veszélyeztetettségnek kitéve, és mi­után ebből így mindenkinek haszna van. Jó, hogy így van és ehhez azt fűzzük hozzá; hogy erkölcsi, alapja a lelkiismeretben van. Az igazi erkölcsi többlet abban mutatkozik meg, ha vala­kinek „felesleges” keze., lába, szeme, füle, ideje van mások részére. Egy „plusz Kéz”! Ezt a másoknak szánt „felesleges” kezet láttam abban az orvosban és húszéves munkásifjúban, aki, a Duna jegén be­szakadt két gyermeket a minap kimentette Dunabogdánynál a jeges vízből, vagy abban a fiúcskában, aki az égő lakás fojtó füstjéből kihozott két ájult gyermeket, vagy abban az autóbusz- sofőrben, aki Szolnok és Besenyszög közötti kanyarban, haldia előtti utolsó erőfeszítésében megállította az autóbuszát, hogy hatvan utasának életét megmentse. Es nem ezt kellctt-e lát­nunk abban a megrendítő Hírben, hogy az az áldozatos csele­kedet, mely a vízből életet mentett, végül is az akkor szerzett betegség következtében, a derék életmentő életébe került? Ezeknek az embereknek több kezük volt kettőnél. Két kezük a kötelességet végeidé, a fölösleges kéz tudott életet menteni és az akaratot úgy megedzeni, hogy a halál csontos u.jjaínak fojtását, kibírja csak néhány másodpercig, csak addig, amíg a Másik élete biztonságban van, vagy ha kell, az önéletáldo- zásig! AZ ILYEN EMBEREKNEK TÖBB A SZEMÜK IS. Két szemükkel a kötelességüket látják- Azt, amit. naponként el kell végezni magáért a megélhetésért, az elismerésért. Aki másokért tud, vagy akar dolgozni, az jobban lát, többet lát. A szem meleg sugara feloldja a szívre rakódott jégpáncélt. Mindenben megtalálja a közeledés, segítségnyújtás lehetőségét. Észre­veszi, hogy síkos az úttest, szakadozott a gépszij, laza a csa­var, nincsen leeresztve a sorompó. Tudja, hogy ezt látni, észre­venni életmentés. Tudja, hogy ilyen apró dolgokban mily nagy segítése van a másiknak, aki a gyermekének, vagy a feleségé­nek, vagy a szüleinek képében mosolyog szüntelenül rá a dol­gok mögül. No, lehetne sorolni a példákat, de rájöhetünk arra ilyen kevésből is, hogy az életben nem olyan komplikált észrevenni a másikat, a. másik embert. Nem nehéz megtalálni a segítség- nyújtást, túl a kötelességen. A krisztusi tanítás pedig a. leg­határozottabban kötelez bennünket erre, ha nem is ad sablont í cselekvéshez. A felebarát, a. baráton kívüli, egyszóval az Ismeretlen Ember felé kell szolgálatot végezni. A körülmé­nyek, helyzetek életünkben pillanatról pillanatra, mint a kalei- ioszkóp változnak. Hol a társbérletben, hol a családban vizs­gázik keresztyénségünk és emberségünk. Egy órája még a. munkahelyen., most meg már a Közértben és ismét az utcán és ismét otthon. Kezek és szemek tűzijátéka, az élet. És mi­lyen szegény lenne, ha nem igy lenne! KÉT FILM FOG MÉG SOKÁIG foglalkoztatni. Mind­kettő ismert és régi. Az egyik már címében is kifejezi, hogy rendelkeznek emberek több kézzel: „Ha a világon minden em­ber ilyen lenne.” A másik címe nem is.sejteti, hogy a több szem hogyan veszi észre mások elesettségét, nyómarűsó.g6.t: „Isten után az első.” Nem tartalmat akarunk közölni, de fel kell arra. figyelni, hogy hogyan tudják némelyek átlépni a. kö­telesség határát a másikért és hogyan találják meg a. konkrét helyzetben a tennivalót. Emberek voltak, akik embertársukért, az Ismeretlen Emberért apró és nagy dolgokat tudtak tenni, mert- a szívük diktálta. Az erkölcsi többlet, a kötelességen- túliság az, amit igy fejezünk ki: másokért való törődés, fára­dozás, küzdelem a másikért, együttérzés és segítségnyújtás a 'másiknak. , • Tik. Rédey Pál Minden népek a maga nyelvén Két új szövetség-fordítás évfordulója 1586 OT ÍRTAK. DEBRE­CENBEN VAGYUNK, neveze­tes hely már akkor is. De most bénult riadtság ül az egész városon. Csak a ha­rangok szólnak szüntelen és a papok reggeltől-est.ig temet­nek. „Szörnyű döghalál pusz­títja a várost...” A nyomdában lázasan dol­goznak. . Bibliaszöveg betűit sorakoztatja a szedő, serény­kedik a nyomómester. Prédikátor uram, Félegybázi Tamás is lázasan dolgozik. Testében is lázasan. Mórt rombolja már a rettenetes kór... Fordítja az Újszövetséget s a diákok egymásután viszik nyomdába a kéziratos íveket. Néhány apostoli levél van még hátra ... Aztán Félegyházi kezéből kihullik a lúdtoll. Júdás levé­lének lefordítására már nem futotta az élet. „ ... Nevezetes munkás pap volt ez tizenhárom esztendő­kig Debrecenben ... Egész papságának idején többnyire nehéz nyavalyákkal küszkö­dött, végre ... őtet is elragadta a döghalál januáriusnak 16. napján 1586. esztendőben ^ — írja Bőd Péter. Tsanádi János most diktál­ja íejfájára a szép latin vers első sorait. Thomas ille Dei Vates,. Fi- deiqiie Sacerdos Inclitus ecce> jacet... Tamás, Isten prófétája s a hit jeles papja fékszák itt... \ * A BUDAPESTI SZÉCHENYI KÖNYVTÁR csendes kutató- termében megrendültén forga­tom Félegyházi Tamás nagy hagyatékát, 375 éves Üjtesta- meijtomát. Gyönyörű arany­metszésű bőrkötés. Hadd írjam ide kegyelete- sen egész cimszövegét az ak­Űristen, szerető inennyei Atyánk! * Köszönjük Neked ezen a mai vasárnapon is, hogy Te mindig szólsz az emberhez, amióta csak megteremtetted. Hálát adunk Neked azért, hogy szavaddal akarsz kap­csolatban lenni földi gyerme- keidddel, hogy a jóval áldjad, a szenvedésben gyógyítsd és vigasztald. Dicsőítünk Téged azért., hogy atyai szereteted örömhíre Jézus Krisztusban tökéletesen megjelent az idők teljességében, s hogy m.ihoz- z&nk is eljutott és ma is hang­zik alkalmas és • alkalmatlan időben egyaránt. Könyörgünk ezen a mai ün­nepnapon Hozzád a hívők gyü­lekezetével, adj nekünk hitet igéd iráni, tisztán megértve, hogy Jézus Krisztus volt és mindig is ö lesz a Te igaz, tiszta beszéded, számunkra az üdvösség egyetlen beszéde. Bo­csásd meg nekünk, ha valaha is másban és másokban keres­tük örök boldogságunkat és nem Őbenne, őrizz meg min­ket minden tévelygéstől, mely más úton akar Hozzád jutni kori magyar helyesírás sze­rint. Szemünk .bukdácsol a furcsa betüösszetételeken, de lám, így írtak akkoriban. „Az mi Vronc Iesvs Christvsnac Vy Testameritoma auuagi fri- gie, Goeroegboel Magiar nie- lure fordíttatot. És mluan való ertelenivel nemeli nehez helieken roevíeden megh ma- gíaraztatot. Felegihazi Tha- mas Debreceni Praedicator atal.” „A mi Urunk Jézus Krisztusnak Űj Testamentoma avagy frigye, Görögből Ma­gyar nyelvre fordíttatott. És nyilvánvaló értelemmel né­mely nehéz . helyeken rövide­den megma gya rázta to t t Fél ­egyházi Tamás debreceni pré­dikátor által.” Aztán a szöveg. Jó papíron szép betűk. Az árván maradt kis Júdás-levelet Gönczi György fordította le, ő viselt gondot tovább a nyomásra, s el is készült az Félegyházi Tamás halála évének őszén. Félegyházi Tamás jól tu­dott magyarul. Szép monda­tai nem eresztik az ember szemét. Azonfelül „a szent­írásnak új testamen tömi köny­veit hasznos és értelmes ma­gyarázatta] megvilágositot.ta, nevezetesen an apostolok le­véléit bővön és gyönyörűsége« sen megmagyarázta szélén való írással. Ideveszünk egy-két példát Félegyházi fordításából. Nyel­vi szépségben és tartalmi he­ly« értésben egyaránt bírja az összehasonlítást. Lukács 15.10: „...öröm le­szen egy megtérő bűnösön”. Ez sokkal hívebb fordítás, mint Káiholié: „...öröm va­gyon egy bűnös embernek megtérésén.” Nagy. különbség: Isten színe előtt nem a bű-' nős ember megtérésén, hanem magán a megtérő bűnös em­beren van öröm. és nem a mi Megváltónk, ál­tal. Úr Jézus Krisztus, légy kö­zel hozzánk minden napon, s különösén is az élcsendesedés és az ünneplés óráin. Ne le­gyen más célja ünneplésünk­nek, imádságunknak, az ige hirdetésének és hallgatásának, mint egyedül Te magad, a Ve­led való beszélgetés, a Veled való életközösség, a Benned való megpíhenés, a Nálad va­ló öröm, a boldogság és a bé­kesség Tebenned. Add megta­pasztalnunk most is, hogy mi­lyen boldogság békén és sze­retettel megpihenni Tebenned. És mivel ezen a világon kell élnünk, Veled való ünnepi ta­lálkozásaink adjanak erőt kö­telességeink hűséges végzésé­re, embertársaink, s minden ember szeretetére, másokkal váló közös jó munkára, ha­zánk, s a világ békéjének vé­delmére és előmozdítására. Hallgass meg minket, jósá­gos Istenünk és Szentlelked által így tégy bennünket ma is és mindenkor készségesek­ké igéd hallására. Ámen. 1. Kor. 13. Félegyházi en­nek ^ gyönyörű fejezetnek el­ső verseit nem úgy fordítja, mint Káröli: „... ha szere­tet nincsen énbentiem ..ha­nem sokkal magyarabban: „ ... ha szeretetem nincsen ...” Galata 3,22: „...rekesztett az írás mindeneket a bűn alá, hogy az ígéret Krisztusnak hitéből adassék a hívők­nek . . Zsid. 12,4: „...még vérig ellent nem állottatok a bűn ellen viaskodván ...” * Félegyházi Tamás, a ma­gyar bibliafordítás egyik első úttörője, és munka közben esett el, mint a jó szolgálat katonája. ♦ 1914-BEN EGYIK GYŐR MEGYEI FALU PADLÁSAIN régi énekeskönyvek után ku­tattam. Találtam is egy Zen- gedező Mennyei Kart és több Új Zengedező Mennyei Kart. Egy-egy régi falusi padlás né­ha még ma is kincsesbanya. Egyszer csak vaskosabb kö­teten akad meg a kezem. Le­fújom róla a port, bőrkötésű tábláját kinyitom, s meghat­va olvasom a fekete-piros két- nyomású címlapot: „A mi Urunk Jézus Krisztusnak Új Testamentoma, Görög nyelv­ből magyarrá fordíttatott a meg nem másolt Augustana Confessio szerint való Győri eklesiának mostani prédikáto­ra Torkos András által. Nyomtattatott Wittenbergában 1736. esztendőben.” Nagy örömmel nézegettem Torkos András művét, aki Lövei Balázs, Sibolti Demeter, Ács Mihály, Szemoei Báirány György-, Ráth Mátyás, Haub- ner Máté és sok más között egyike volt a régi győri egy­ház ma is számontartott ige­hirdetőinek. Ö pedig ezen kí­vül egész Dunántúl evangé­likus lelki életének irányító­ja, Spener és Francke magyar tanítványa. Ez az újszövetség-fordítás most 225 éves. Később, 1803- ban Pozsonyban másodszor is kiadták. TORKOS ANDRÄS ÚJ­SZÖVETSÉG - FORDÍTÁSÁT Károli bibliafordítása kritiká­jának kell tekintenünk. Elő­szavában — a fordító fia, Jó­zsef írta — azt a megálla­pítást olvassuk, hogy „ Gáspár a Szentírást nem gö­rög nyelvből, hanem Bézának (latin) versiójából fordította.” , .Azért a szegény magyar evangyélika eklésiák, ha ma­gyar nyelven akarták a Szent- írást olvasni, amazokhoz kel­lett folyamodnia, és amint az Izraeliták az Egyiptombeliek- től arany és ezüst partékét szedegedtenek össze, így mi- nékünk is azoknak fordítások­ból kellett a diktumokat ösz- szesZedegetniink.” Ezért „Tisztelendő Atyám-, uram egyházi tisztinek sok munkái között, magát az Is­tenné1: együttmunkálkodó ke­gyelmében bízván, arra hatá­rozta, hogy a görög textus­nak kútfejéből úgy fordítaná magyar nyelvre az újtesta- mentomot, hogy punktumról punktumra minden versecskék a Szentiéleknek értelmével megegyezzenek.” Hogy Torkos András a Ká- roli-fordítás tanbeli értelme­zésein akart evangélikus szel­lemben javítani, azt fordítá­sának két magyarázatos ré­sze külön is mutatja. A Ró­mai levél 9. fejezeténél bő igehely-felsorolással szól a kettős predestináció ellen. Az 1. Kor. 1,29. versénél pedig: „a zsidók jelt kívánnak, a gö­GFólytatás a A oldalont Látni a valóságot Bibliaolvaső embereknek napról napra újabb és újabb meglepetéseket tartogat az írás. Olyan dolgokat mond el, amelyekre mi magunktól soha nem jönnénk rá. Két Ige kapcsolódik egy­másba. (ML 13, 10—17., Zsid. 12, 25—29) s mindkettő látni tanít bennünket. Látás és látás között ég és föld a különbség. A látás nem ábrándozás, és nem illúzió kergetése. A hit látása annyi, mint Annak a szemével látni dolgokat és eseményeket, Aki mindent igazán ismer. A hit- rejutásnak döntő tulajdonsá­ga éppen az, hogy az ember másképpen látja azt, ami kö­rülötte történik. A látszatok sűrű összefonódottságábaa a valóságot látja. Jó erre mindég gondolnunk azért, mert van egy ún. „ke­resztyén pesszimizmus”, mely egész életünkön keresztül kí­sért, bénít, nyomorulttá tesz. Eszerint a kisértés szerint az Istenben való hit nem más, csupán valami vak sorsba való beletörődés. A valóság meglátásából nem ez követke­zik, hanem éppen az ellenke­zője! Jézus Krisztusban látást kagtunk nemcsak Isten felől, hanem önmagunk felől, egy­más felől és a világ lelő! is. Megismertük a valóságot úgy, hogy megláttuk azt az utat, melyet ő mutatott nekünk. Ezen az úton járt Ö, s nekünk „megadatott” — ahogy az ige mondja —, hogy megértsük ennek az útnak a feladatát egyházunkban, népünk között. Van tehát küldetésünk, van hivatásunk, mert van monda­nivalónk, és van feladatunk is. így életünk egyensúlyba és harmóniába jutott. Hiszen vé­gezhetjük azt a munkát, me­lyet Isten napról-napra ki­rendel nekünk ebben az élet­ben, amely nem álom és nem ábránd, hanem valóság, tenni­valók és döntések sorozata. Ez pedig kiemeli az embert a bizonytalanság és céltalanság kínos érzéséből. Végezzük pe­dig ezt a szolgálatot boldog hálával és engedelmességgel úgy, mint akik Krisztusban mindent megkaptak, Tőle min­dent elfogadnak és Neki min­denért hálát adnak. if j. Blázy Lajos KINEVEZÉSEK AZ OROSZ ORTHODOX EGYHÁZBAN Níkolaj metropolitát. aki az elmúlt nyáron egészségi okok­ból az Orosz Orthodox Egy­ház Moszkvai Patriarchátusa Külügyi Hivatalának vezetésé­től megvált, a Szent Szinódus rnost saját kérelmére a Kru- ticzi és Kolomnai metropo- lita tisztsége alól is felmen­tette. A szinódus Pitirim le- ningrádi metropolitát nevezte ki Nikolaj utódául. Leningrad és Ladogor metropolitájává és a Szent szinódus állandó tag­jává pedig Guii metropolitát nevezték ki A Prágai Keresztyén Békekonferencia Bizottságainak ülése A Prágai Keresztyén Békekonferencia folytatólagos-bizott­sága, munkabizottsága, teológiai bizottsága, valamint a hideg­háborús-bizottság vezetősége január 24—28. között ülésezett Prágában. Együtt volt továbbá a Keresztyén Béke-Világnagy- gyülést előkészítő Bizottság, amely megtárgyalta a júniusban tartandó Keresztyén Béke-Világnagygyűlés programját. A magyarországi protestáns egyházakat az üléseken Káldy Zoltán püspök, dr. Bartha Tibor református püspök, dr. Pálfy Miklós teológiai professzor és Tóth Károly, a református kon- venti iroda külügyi osztályának vezetője képviselték. YTTfTTTTJTTTTTTTTfTYTTVVTVTTVVTVYYfTTTTTTfyTTTTYTYWYTrrrfTYT' IMÁDKOZZUNK Károli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom