Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-15 / 42. szám

A TEMPLOMBAN JZ TEMPLOM - ISTEN HÁZA. Nem abban az érte­lemben, mintha Isten ott lak­nék. Ki gondolkpzhatnék ilyen balgatagul? A világot terem­tő Istennek nincsen arra szüksége, hogy „kézzel csinált templomokban” (Ap. Csel. 17, 24) lakjék. Hanem a templom •az „imádság háza” (Ézsaiás 56,7; Máté 21,13). Vagyis az a hely, amely arra rendeltetett, hogy itt gyülekezzék egybe Isten népe Isten beszéltének meghallgatására, könyör­gésre és hálaadásra, Isten nevének magasztalására. Nem mintha ez másutt is meg nem történhetnék. Isten Lélek, mondja Jézus a samá- riai asszonynak, tehát az ö imádása nincsen helyhez köt­ve. Mégis, rendes körülmé­nyek között, az istentisztelet helye a templom. S ez a templom szent hely. Szent, mert azzá teszi Isten igéje, a szentségek nyújtása. Szentsé­géhez méltóképpen kell azért benne magunkat viselnünk. Ez már azzal kezdődik, hogy ne érkezzünk késve az istentiszteletre. Embertársunk iránt is tiszteletlenség, figyel­metlenség, ha elkésünk a ta­lálkozásról. Hát még a szent Isten iránt! — Elkésésünkkel zavarjuk a gyülekezet többi tagjainak áhitatát. A színház­ba és a moziba sem engedik be a későn érkezőket — csak a felvonás közben. Az isten- tiszteletben azonban nincsen felvonásköz. Tehát érkezzünk időben az istentiszteletre. A TEMPLOMBAN NINCS HELYE A BESZÉLGETÉS­NEK, tekintgetésnek. „Az Űr az ő szent templomában van, hallgasson előtte az egész föld!” (Habakuk 2,20). Ez a szabály vonatkozik a temp­lomra akkor is, ha éppen nin­csen benne istentisztelet. Ha esetleg azért lépünk be egy templomba, hogy annak szép­ségeit, műkincseit megtekint­sük. akkor is viselkedjünk e helyen kellő tisztelettel. Tar­tanak néha templomban — szükségből egyéb hely híján — egyházi gyűléseket is. Ilyenkor se feledkezzünk meg arról, hogy Isten házában va­gyunk. S iíe feledjük; az es­küvő, a házasság egyházi megoldása is istentiszteleti cselekmény! Akkor is az ige hallgatására és közös imád­ságra gyülekezünk össze — s nem a menyasszony ruhájá­nak megtekintésére. TEMPLOMBA ÉRKEZÉS­KOR s onnan távozáskor megállunk egy percre fejün­ket meghajtva. Csendes imádságot mondunk ilyenkor. Énekeskönyvünk imádságos Készében találunk erre min­tát. Csendes imádságot mond a lelkész is az oltár elé ér­kezéskor s onnan távozáskor, ugyanígy a szószéken is. Nem értelmetlen ceremónia tehát e főhajtás, hanem Isten segít­ségének kérése, oz elvett jó­kért, az igéért, a szentségért való hálaadás. AZ IGE FELOLVASÁSÁT ~ az oltári lekciót és a prédi­káció textusát — helyünkről felállva hallgatjuk meg. Ez­zel is tiszteletünknek adunk kifejezést. Felüliünk a hit­vallás elmondásakor s az 3,Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekünk eléneklése- kor is. Ez utóbbi is hitvallás tulajdonképpen: a reformáció egyházának énekben elmon­dott hitvallása. A hitvallás- tétel ünnepélyességét jelenti ez a felállás. Természetesen fennállva hallgatjuk meg az úrvacsora szereztetési igéit is. Az istentisztelet többi részé­ben ülve maradunk. Nem ké­nyelmünk érdekében van ez, hanem azért, hogy ebben a helyzetben teljes odaadással tudjunk résztvenni az isten- tiszteletben. Egész figyelmün­ket fordíthassuk a prédiká­ció hallgatására. Buzgón és elmélyülten imádkozzunk, szívv'el-lélekkel énekeljünk. A lelkész ugyanis nem he­lyettünk imádkozik áz oltár­nál és a szószéken, hanem mintegy előre mondja az imádságot, amit mi vele mon­dunk. Csendben, magunkban, de gondolkodva és átérezve az imádság szavait. A Mi- atyánkot pedig mondjuk han­gosan és értelmesen. S mivel az ének is imádság, annak szavait is gondolkodva és át­érezve kell énekelnünk. Éne­keink szövege sok drága kin­cset, magvas tanítást, fel­emelő vigasztalást tartalmaz. Az énekíró a hálaadásnak, magasztalásnak azokat a sza­vait adja ajkunkra, amik ta­lán ott élnek szívünkben, de í&y nem tudtuk volna őket megfogalmazni. Luther, Ger­hardt Pál, Sztáray Mihály szavaival énekelünk, ezeket a szavakat azonban a ma­gunkévá kell tennünk. EVANGÉLIKUS EGYHÁ­ZUNK NEM ÍRJA ELŐ, mi­lyen testtartással imádkoz­zunk. Égre emelt tekintettel, vagy lehajtott fővel — min­denki maga találja meg a számára természetes helyze­tet. Régente felemelt kézzel imádkoztak. Erre emlékeztet áldásmondáskor a lelkész ki­terjesztett keze. Áldásmon­dáskor a kereszt jelével is megáldja a lelkész a gyüle­kezeteit. Ez sem üres ceremó­nia; a kereszt jele mindig Jé­zus Krisztus keresztáldoza­tára, Isten szeretetére emlé­keztet, tehát mély értelme van. Régi keresztyén szokás a kézrátétel is. A bűnbocsánat, a feloldozás jele, de az áldá­sé is. Ilyen feloldozást nye­rünk a gyónáskor, a magán­gyónásban, vagy az úrvacso­raosztást megelőző közös gyó­náskor. Kézrátétellel áldja meg a lelkész a megkeresz­telt gyermekeket, konfirman­dusokat, a házasokat. Istentiszteleti rendünk sze­rint csak az úrvacsora véte­lekor térdepelünk le az ol­tár zsámolyára. Az Ür testét és vérét ebben a legmélyebb áhítatot, alázatos imádatot kifejező helyzetben vesszük magunkhoz. Idejében érkezzünk az Is­tentiszteletre, mondottuk, s ehhez most azt is hozzátesz- szük: ne távozzunk el az is­tentisztelet befejezése előtt. Ez is tiszteletlenség Isten iránt és figyelmetlenség a gyülekezet többi tagja iránt. Nagyobb gyülekezetekben néha, nagy ünnepeken, ami­kor sokan vesznek úrvacsorát, tolongás támad az oltár kö­rül. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Minden templomban meg lehet találni az oltárhoz j árulás és onnan távozás jó­rendjét. Mert csak ez méltó a szentség vételéhez. Helytelen szokás az is, ha valaki úrva­csoravétel után mindjárt ki­megy a templomból. Az úr­vacsorái istentisztelet is a záróénekkel ér véget és nem előbb! Mindenek ékesen és jó renddel legyenek — tanította már az apostol is. Intését ne­künk is meg kell szívlelnünk. Csak így válhat számunkra áldások forrásává, az épülés alkalmává drága kincsünk, az evangélikus istentisztelet. Groó Gyula Rend a lelke Van úgy, hogy nincs min­dig kedve olvasni az ember­nek a villamoson, ha van is ülőhelye. Ilyenkor nézelődik, elmélkedik. A napokban ve­lem is ez történt. Az egyik megállónál, ahol a sarkon, egy forgalmas helyen gyógy­szertár áll, egy igen ízlése­sen, csinosan öltözött fiatal nő sétált. Az tűnt fel nekem, hogy valamit evett, zacskó­ból, vagy papírból. Még azt jól láttam az egyre gyorsuló villamos ablakából, hogy az illető, miután evését befejez­te, eldobta a papírt, éppen a gyógyszertár ajtaja előtt. Rendetlen, summáztam ma­gamban a látottakat, ezzel azonban nem zárult le ben­nem ez a dolog, mert sok, Ré­gebben látott képet elevení­tett fel az az eldobott papír, a szemét. , Ismerősök, arcok jelentek meg előttem, akiknél azt lát­tam, amit az az ismeretlen nő tett, a rendetlenséget. íme egy-két kép: Hét dereka tá­ján láttam egy családnál, a vasárnap este levetett ruhák és cipők még mindig elöl vol­tak, a székeken, ahová letet­ték ... Könyvet mentem kölcsön­kérni egy ismerősömhöz; szin­te minden elől volt, csak azt nem találtuk, amit keres­tünk. Voltam olyan helyen, ahol minden „szaladt”, s nem tud­tak leültetni, mert nem volt egy üres és tiszta szék sem. Láttam olyan fiatalok fiók­jait, szekrényeit, ahol minden volt, csak rend és tisztaság nem. S ezek az emberek evangélikusok, időnként temp­lomba járók. A náluk látot­■ mindennek lakat ebbe a szóba lehet ösz- szefoglalni: rendetlenség. A kérdést nem intézhetjük el azzal, amivel sokan szeret­nék. Nincs időm... Nem dűl össze a világ, ha... Periféri­kus (mellékes) dolog ez. Nem, nem így van. Nincs igaza an­nak, aki így akarja menteni magát a rendetlensége miatt. Vajon milyen az ilyen em­bernek a munkahelye, a pad­ja, ahol ül az iskolában? Sőt, tovább kell néznünk és fel kell tenni ezt a kérdést, va­jon rend van-e belül, a szí­vében? Van-e hite, Krisztus­hite annak az evangélikus embernek, akinek rendetlen, piszkos az otthona, szekré­nye stb. Vajon mit takar a vasárnapi rendes ruha, temp­lomos viselkedés, igehallga­tás. Egyáltalán milyen az ige­hallgatása az ilyen ember­nek? Vagy ott, ahol ők jár­nak templomba még soha nem hallottak igehirdetést arról, hogy Isten rendet adott en­nek a világnak, benne az em­bernek? Kifejező és tartal­mas mondás ez: Rend a lel­ke mindennek. Valóban, rend. Isten rendet adott, s ez a rend az élet alapja, sín, ame­lyen fut az élet. Minden ren­detlenség, még az ilyen, lát­szólag „kicsiny” rendetlenség is a bűnnek gyümölcse. Aki szereti és féli az Is­tent, az szereti és cselekszi a rendet otthon, munkahelyén, fiókjában, mindenütt. Mellé­kes ez a kérdés? Semmikép­pen nem! Akárhol legyek: templomban, munkahelyen, otthon, utcán, mindenütt sze­retni és munkálni fogom a rendet, mert az élet egyik alappillére ez. Szabó István ISTENTISZTELETI REND Budapesten^ 1961. október 15-én Deák tér de. 9. (urv) Hafen- scher Károly de. 11 (urv) dr. Ké­kén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de» fél 10. de. 11. Harkányi László du. 5. Szeretet- vendégség: Rédey Pál Dózsa György út de. fél 10. Harkányi László Üllői út 24. de. fél 10. Fo­dor Ottmár de. 11. Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. de. 10. Ko­ren Emil Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3Á12. Káposzta Lajos teol. Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szir­mai Zoltán Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre du. 5. Szeretetvendég- ség: dr. Ottlyk Ernő Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (urv) Szabó István Rákos­falva de. 8. Szabó István Gyar­mat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út 22. de. 11. Gádor András Váci út 129. de. 8. Gádor And­rás Frangepán u. de. fél 9. Nagy István Üjpest de. 10. Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10. Soroksár­id -telep de. fél 9. Rákospalota Mav telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kisíemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sasha­lom de. 9. Kamer Ágoston. Rá­kosszentmihály de. fél 1L Kar­ner Ágoston Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos (présb. beikt.) du. 6. Egyházze- zenei áhitat Várady Lajos To- roézkó tér de. fél 9. Bárdossy Tibor Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vil­mos u. de. 9. Szelényi Zoltán de 11. Szelényi Zoltán este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesífyideg- kut de. fél 11 Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (urv) Kendeh György de. 11. (urv) Kendeh György du. 6. dr. Rezessv Zol­tán Németvölgyi út 138. de: 9 dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagyté­tény du. 3. Visontai Róbert Csil­laghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 5. Szeretetvendégség *- A BUDAI EGYHÁZ­MEGYE lelkészi munkakö­zössége szeptemberi ülését Csillaghegyen tartotta. Ka­posvári Vilmos áhítattal szol­gált, Sárkány Tibor előadást tartott János 1. levele etikai kérdéseiről, Mikler Gusztáv és Kaposvári Vilmos a csil­laghegyi gyülekezet történe­tét, illetve mai szolgálatát I ismertették. Tanítványok útján Lukács 14, 25—35. Jézus teljesértékű szolgálatra hívja az Öt követőket. Aho­gyan a só önmagában nem ér semmit, úgy lesz értéktelenné az a tanítvány, keresztyén, aki nem járja teljesen és töretlenül a szolgálat útját. A só értéke abban van, hogy feloldódva az ételben ízessé, élvezhetővé, táplálóvá teszi azt. A keresztyén ember élete akkor értékes, ha szolgálata által könnyebbé, bol­dogabbá válik a körülötte élő emberek élete, jobban kitelje­sedik az élet szépsége és gazdagsága, megkevesbedik a gonosz­ság, igazságtalanság és növekszik a béke, az egyetértés. A szolgálatban minden akadályt le kell győznünk. Azokaí az akadályokat is, melyek bennünk vannak: magunk szereté- sét, önzésünket, ó-emberünk bűnnel fertőzött indulatvilágát. Azokat is, amelyek emberi kötelékeinkből adódnak. A hamis szeretet és értékelés sokszor ránthat vissza a szolgálat útján. És nem jelenthetnek akadályt azok a javak sem, amelyek a természet kincseiből, vagy a föld gyümölcséből a kezeink kö­zött vannak. Csak olyan mértékben élhetünk velük — mind-, ezekkel az életünk fenntartására Istentől nyert ajándékok* kai —, amíg nem akadályoznak meg szolgálatunk betöltésébeni és nem rövidítjük meg embertársainkat. Isten a mi időnkben sok tanítást ad a szolgálat helyes ér­telmezésében és igéjével határozottan tárja fel az akadályokat* hogy legyőzhessük azokat. Népünk életében a közösségi élet megerősítését, az együttesen végzett, több gyümölcsöt termő munka megbecsülését, a mindinkább határozott irányú hala­dás támogatását, népünk gyors felemelkedéséért folytatott küzdelemben való részvételt jelölte meg a keresztyén ember és egyház mai szolgálati útjául. Az emberiség nagy családjá­ban, a nemzetközi életben pedig minden ember szabadságáért* jólétéért, a háború veszedelmének elhárításáért, az egyetemes béke eléréséért vívott világméretű küzdelem hitből fakadó tá­mogatását tette feladatunkká. Szolgálatunk betöltése érdekében sok mindennel kellett szembefordulnunk, felszámolva sok, a? egyház múltjában rejlő akadályt és sok helytelen kapcsolatot, elsősorban azokat, ame­lyek egy megítélt társadalmi renddel kötötték össze az egy­házat. Kétségtelen azonban, hogy még mindig kísérthetnek! bennünket hamis kötöttségek, helytelen értékelések. Isten azfc kívánja tőlünk, hogy ezeket legyőzve határozottan járjuk a tanítványi szolgálat útját. A szolgálat ilyen vállalásával nem­csak magunknak szerezhetünk lelkiismereti nyugalmat, hanem így szerzünk Jézus nevének is megbecsülést és így adunk pél­dát a hitben erőteleneknek, a tétovázóknak, a megkísértet­teknek. Slező» György HÉTRŐL—HÉTRE Álljunk el a hamisságtól II. Tim. 2, 19. Tudós teológusok mostanában sokat vitatkoznak ifim azon, hogy az egyházban kiről, vagy miről is van szó? A felő­letek különbözők. Vannak, akik azt állítják, hogy az egyház­ban Istenről van szó. Mások azt hirdetik, hogy az egyházban az istentisztelet kérdése áll a központban. Ismét mások azt vallják, hogy az egyházban magáról az egyházról van szó. Ma már egyre több lesz azoknak a száma, akik hirdetni merik, mégpedig a biblia tanítása alapján, hogy az egyházban az emberről, az ember megmentéséről van döntően szó. Ott van Krisztus szerinti egyház, ahol az ember üdvösségének és gyógyulásának kérdése áll a központban. Heti igénk is az emberrel, az ember nyomorúságával fog­lalkozik: Az, aki a Krisztus nevét vallja, álljon el a hamisság­tól. Álljon el a kétszínűségtől, a kétféle úton való sántikálás- tól. Aki. Krisztus nevét vallja, az egy úton járjon. A szeretet­nek, hűségnek, igazságnak egyenes útján. Ismeri az Ür az övéit! Éppen, mert ismer bennünket az Űr, az ő segítségével áll­junk el a gonoszságtól és becstelenségtől. F. D. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: 1 KIR. 8, 28 EF. 2, 18. — Az imádság a leg­hosszabb létra a világon: Istenhez érünk rajta. — 2. Móz. 24j 9-11; 2. Tim. 4, 1—fi. HÉTFŐ: EZS. 51, 6; 1. TIM. 1, 17. — Krisztus az örök Istenhez akar menteni, hogy megszabaduljunk a múlandóság karmaiból. — Ján. 6, 24—33; 2. Tim. 4, 9—22. KEDD: SOF. 2, 3; 1. TESS. 4, 16. — Krisztus lesz a bíránk. Alázatosan kell keresnünk akaratát, hogy az ítéletkor megáll­hassunk majd előtte. — 2. Móz. 16, 2—7/a, 13—15; Tit. t, 1—16. SZERDA: ZSOLT. 94, 14; jí. PÉT. 3, 9. — Isten vár és tűr értünk. Nem türelmetlenkedhetünk, ha késik intézkedése. Az Ö időszámítása más, mint a mienk. Mindent megtérésünkre tesz. Aki pedig egyszer Hozzá tért, bízhat abban, hogy soha­sem hagyja el a mennyei Atya az övéit. — Ján. 15, 1—8; Tit 2, 1-1 n. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 57, 6; JÁN. 8, 29. - Krisztusban maga Isten jelent meg közöttünk rangrejtve. Az Atya dolgait cselekedte és így hozott dicsőséget Isten nevére. — 1. Kor. 10, 14-22: Tit. 2, 11—15. PÉNTEK: MIK. 4, 7; EF. 1, 5—6. — Kiváltságunk, hogy Isten fiai lehetünk. Krisztus, a Szeretett Fiú, utánunk jött, az atyai háztól messzire szakadt, eltévelyedett' gyermekekért. Éljünk az Ür gyermekeiként uralma alatt, így mienk lesz a mennyei örökség. — 1. Pét. 2, 5—10; Tit. 3, 1—15. SZOMBAT: ZSOLT. 82, 3; GÁL. 5, 6. — Hitünk csak akkor igazi hit, ha gyümölcsei vannak. Ezt keresi életünk fáján az Isten. Váltsuk hát hitünket naponta a szeretet apró cseleke­deteinek filléreire. - Zsid. 7, 23-28; Filemon 1-25; Ján. 4, 47-54. i. H. B. hírek, — Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapon az oltár­terítő színe zöld. A vasá.rnap oltári igéje: II Thess. 2,13—17; szószéki igéje: Lk. 14,25—35. Délutáni igéje: Ezs. 29,19— 24. * — 'az evangélikus EGYHÁZ FÉLÓRÁJA LESZ a Petőfi-rádióban 1961. októ­ber 15-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Koren Emil bu­dapesti esperes. • ŐSZINTE SZERETETTEL SZOLGÁLJUK NÉPÜNKET Az őszi új munkakezdés alkalmából D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püs­pöke körlevelet bocsátott ki az Északi Evangélikus Egy­házkerület valamennyi lelké­szének. Ebből a körlevélből idézzük az alábbi figyelemre méltó sorokat: „Legyünk tudatában min­dig annak, hogy milyen nagy felelősség nehezedik ránk amiatt, hogy napról napra a szószéken és egyéb alkalma­kon emberekhez szólhatunk, vezethetjük, irányíthatjuk, taníthatjuk, buzdíthatjuk és inthetjük őket. Ezt a felelős­ségünkét elmélyíti az a tény, hogy a Magyar Népköztársa­ság állampolgárai vagyunk, s lelkészi szolgálatunkat a népköztársaságra letett es­künk alapján végezzük. Kí­vánatos. hogy szinte az álta­lános állampolgári politikai műveltségen felüli fejlettség­re igyekszünk szert tenni, már csak azért is, mert lel­készek vagyunk. Egyházi sajtónk szorgalmas tanulmá­nyozása s a Lelkészi Munka­közösségekben megbeszélé­seink legyenek a teológiai el­mélyüléssel együtt a politi­kai fejlődésnek is az alkalmai. Akinek jó a teológiája, an­nak jó a politikai magatartása. Akinek nem jó a politikai magatartása, annak rosszak a teológiái alapjai is. A szo­cializmus humanizmusa és az evangéliumi felebaráti szere­tet valósága nyilvánvaló össz­hangban van. Ezeket már nemegyszer hangsúlyoztuk. Népünk szolgálatát és béke­munkánkat tesszük eredmé­nyesebbé, ha politikailag is képezzük magunkat. Ebben is, mint minden munkánkban, a szeretet ve­zéreljen tehát bennünket. Aki nem szereti az ő atyjafiait, akit lát, hogyan szeretné az Istent, akit nem lát (I Jn; 4,20)? Emberszeretetünk me­legsége és mélysége Isten­szeretetünk mértéke és bi­zonysága. Őszinte szeretettel szolgáljuk tehát népünket, annak üdvösségét és jólétét, s az egész emberiség békéjét azon a helyen, ahová Isten­nek kegyelme és egyházunk bizalma állított bennünket.” • — CSEPEL. A budapesl­csepeli egyházközség ez év­ben ünnepli a gyülekezeti élet 50. évfordulóját. Október 8-án a jubileumi istentiszte­leten Várady Lajos, a budai egyházmegye esperese, a gyü­lekezet volt lelkésze hirdet­te Isten igéjét. Október 9— 14-ig az esti áhítatok szolgá­latát a gyülekezetben szol­gált lelkészek látták el. Vasárnap, október 15-én, a református gyülekezeti te­remben tartandó szeretet- vendégségen a gyülekezet az alapításban részt vett gyüle­kezeti tagok visszaemlékezé­sét hallgatja meg. — BUDAVÁR. A budavári gyülekezet október 1-én, vasárnap délután szeretet­vendégség keretében tartotta tisztújító közgyűlését. A régi presbitérium nagy részét új­ra választotta. A felügyelő ismét dr. Szelényi Gusztáv lett. Tb. presbiterekké vá­lasztotta Ilauszky Sámuel, dr. Löwe Károly és Vincze Kornél egyháztagokat. A presbitérium beiktatása október 15-én, vasárnap de. 11 órakor lesz a Bécsikapu téri templomban. Ugyanezen a napon, du. 6 órai' kezdettel egyházzenei áhítatot tartanak a templom­ban Peskó György örgona­I művész és a Budavári Ének­kar közreműködésével. Igét hirdet Várady Lajos esperes. — Aranylakodalom. Id. Tátray Vilmos és felesége — Tátray Vil­mos hegedűművész szülei, házas­ságkötésük 50 éves évfordulóját az óbudai templomban ünnepel­ték október 1-én. — Halálozás. Rosta Sándor, az óbudai gyülekezet gondnoka, la­punk hűséges olvasója, 62 éves korában meghalt. Temetése az óbudai temetőben október 4-én volt. Feltámadunk! Szakadt, régi Irhabimdák újjá­alakítása legújabb modellek sze­rint. Szörmebundák alakítása, ja­vítása. Bárt szűcs, VIL Lenin krt. 23. udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetem'es Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség, és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztáiyi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, — Fij fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—vm Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott ZI 6S6SI9 — Zrínyi Nyomda, Bp. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom