Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-15 / 42. szám
A TEMPLOMBAN JZ TEMPLOM - ISTEN HÁZA. Nem abban az értelemben, mintha Isten ott laknék. Ki gondolkpzhatnék ilyen balgatagul? A világot teremtő Istennek nincsen arra szüksége, hogy „kézzel csinált templomokban” (Ap. Csel. 17, 24) lakjék. Hanem a templom •az „imádság háza” (Ézsaiás 56,7; Máté 21,13). Vagyis az a hely, amely arra rendeltetett, hogy itt gyülekezzék egybe Isten népe Isten beszéltének meghallgatására, könyörgésre és hálaadásra, Isten nevének magasztalására. Nem mintha ez másutt is meg nem történhetnék. Isten Lélek, mondja Jézus a samá- riai asszonynak, tehát az ö imádása nincsen helyhez kötve. Mégis, rendes körülmények között, az istentisztelet helye a templom. S ez a templom szent hely. Szent, mert azzá teszi Isten igéje, a szentségek nyújtása. Szentségéhez méltóképpen kell azért benne magunkat viselnünk. Ez már azzal kezdődik, hogy ne érkezzünk késve az istentiszteletre. Embertársunk iránt is tiszteletlenség, figyelmetlenség, ha elkésünk a találkozásról. Hát még a szent Isten iránt! — Elkésésünkkel zavarjuk a gyülekezet többi tagjainak áhitatát. A színházba és a moziba sem engedik be a későn érkezőket — csak a felvonás közben. Az isten- tiszteletben azonban nincsen felvonásköz. Tehát érkezzünk időben az istentiszteletre. A TEMPLOMBAN NINCS HELYE A BESZÉLGETÉSNEK, tekintgetésnek. „Az Űr az ő szent templomában van, hallgasson előtte az egész föld!” (Habakuk 2,20). Ez a szabály vonatkozik a templomra akkor is, ha éppen nincsen benne istentisztelet. Ha esetleg azért lépünk be egy templomba, hogy annak szépségeit, műkincseit megtekintsük. akkor is viselkedjünk e helyen kellő tisztelettel. Tartanak néha templomban — szükségből egyéb hely híján — egyházi gyűléseket is. Ilyenkor se feledkezzünk meg arról, hogy Isten házában vagyunk. S iíe feledjük; az esküvő, a házasság egyházi megoldása is istentiszteleti cselekmény! Akkor is az ige hallgatására és közös imádságra gyülekezünk össze — s nem a menyasszony ruhájának megtekintésére. TEMPLOMBA ÉRKEZÉSKOR s onnan távozáskor megállunk egy percre fejünket meghajtva. Csendes imádságot mondunk ilyenkor. Énekeskönyvünk imádságos Készében találunk erre mintát. Csendes imádságot mond a lelkész is az oltár elé érkezéskor s onnan távozáskor, ugyanígy a szószéken is. Nem értelmetlen ceremónia tehát e főhajtás, hanem Isten segítségének kérése, oz elvett jókért, az igéért, a szentségért való hálaadás. AZ IGE FELOLVASÁSÁT ~ az oltári lekciót és a prédikáció textusát — helyünkről felállva hallgatjuk meg. Ezzel is tiszteletünknek adunk kifejezést. Felüliünk a hitvallás elmondásakor s az 3,Erős vár a mi Istenünk” kezdetű énekünk eléneklése- kor is. Ez utóbbi is hitvallás tulajdonképpen: a reformáció egyházának énekben elmondott hitvallása. A hitvallás- tétel ünnepélyességét jelenti ez a felállás. Természetesen fennállva hallgatjuk meg az úrvacsora szereztetési igéit is. Az istentisztelet többi részében ülve maradunk. Nem kényelmünk érdekében van ez, hanem azért, hogy ebben a helyzetben teljes odaadással tudjunk résztvenni az isten- tiszteletben. Egész figyelmünket fordíthassuk a prédikáció hallgatására. Buzgón és elmélyülten imádkozzunk, szívv'el-lélekkel énekeljünk. A lelkész ugyanis nem helyettünk imádkozik áz oltárnál és a szószéken, hanem mintegy előre mondja az imádságot, amit mi vele mondunk. Csendben, magunkban, de gondolkodva és átérezve az imádság szavait. A Mi- atyánkot pedig mondjuk hangosan és értelmesen. S mivel az ének is imádság, annak szavait is gondolkodva és átérezve kell énekelnünk. Énekeink szövege sok drága kincset, magvas tanítást, felemelő vigasztalást tartalmaz. Az énekíró a hálaadásnak, magasztalásnak azokat a szavait adja ajkunkra, amik talán ott élnek szívünkben, de í&y nem tudtuk volna őket megfogalmazni. Luther, Gerhardt Pál, Sztáray Mihály szavaival énekelünk, ezeket a szavakat azonban a magunkévá kell tennünk. EVANGÉLIKUS EGYHÁZUNK NEM ÍRJA ELŐ, milyen testtartással imádkozzunk. Égre emelt tekintettel, vagy lehajtott fővel — mindenki maga találja meg a számára természetes helyzetet. Régente felemelt kézzel imádkoztak. Erre emlékeztet áldásmondáskor a lelkész kiterjesztett keze. Áldásmondáskor a kereszt jelével is megáldja a lelkész a gyülekezeteit. Ez sem üres ceremónia; a kereszt jele mindig Jézus Krisztus keresztáldozatára, Isten szeretetére emlékeztet, tehát mély értelme van. Régi keresztyén szokás a kézrátétel is. A bűnbocsánat, a feloldozás jele, de az áldásé is. Ilyen feloldozást nyerünk a gyónáskor, a magángyónásban, vagy az úrvacsoraosztást megelőző közös gyónáskor. Kézrátétellel áldja meg a lelkész a megkeresztelt gyermekeket, konfirmandusokat, a házasokat. Istentiszteleti rendünk szerint csak az úrvacsora vételekor térdepelünk le az oltár zsámolyára. Az Ür testét és vérét ebben a legmélyebb áhítatot, alázatos imádatot kifejező helyzetben vesszük magunkhoz. Idejében érkezzünk az Istentiszteletre, mondottuk, s ehhez most azt is hozzátesz- szük: ne távozzunk el az istentisztelet befejezése előtt. Ez is tiszteletlenség Isten iránt és figyelmetlenség a gyülekezet többi tagja iránt. Nagyobb gyülekezetekben néha, nagy ünnepeken, amikor sokan vesznek úrvacsorát, tolongás támad az oltár körül. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Minden templomban meg lehet találni az oltárhoz j árulás és onnan távozás jórendjét. Mert csak ez méltó a szentség vételéhez. Helytelen szokás az is, ha valaki úrvacsoravétel után mindjárt kimegy a templomból. Az úrvacsorái istentisztelet is a záróénekkel ér véget és nem előbb! Mindenek ékesen és jó renddel legyenek — tanította már az apostol is. Intését nekünk is meg kell szívlelnünk. Csak így válhat számunkra áldások forrásává, az épülés alkalmává drága kincsünk, az evangélikus istentisztelet. Groó Gyula Rend a lelke Van úgy, hogy nincs mindig kedve olvasni az embernek a villamoson, ha van is ülőhelye. Ilyenkor nézelődik, elmélkedik. A napokban velem is ez történt. Az egyik megállónál, ahol a sarkon, egy forgalmas helyen gyógyszertár áll, egy igen ízlésesen, csinosan öltözött fiatal nő sétált. Az tűnt fel nekem, hogy valamit evett, zacskóból, vagy papírból. Még azt jól láttam az egyre gyorsuló villamos ablakából, hogy az illető, miután evését befejezte, eldobta a papírt, éppen a gyógyszertár ajtaja előtt. Rendetlen, summáztam magamban a látottakat, ezzel azonban nem zárult le bennem ez a dolog, mert sok, Régebben látott képet elevenített fel az az eldobott papír, a szemét. , Ismerősök, arcok jelentek meg előttem, akiknél azt láttam, amit az az ismeretlen nő tett, a rendetlenséget. íme egy-két kép: Hét dereka táján láttam egy családnál, a vasárnap este levetett ruhák és cipők még mindig elöl voltak, a székeken, ahová letették ... Könyvet mentem kölcsönkérni egy ismerősömhöz; szinte minden elől volt, csak azt nem találtuk, amit kerestünk. Voltam olyan helyen, ahol minden „szaladt”, s nem tudtak leültetni, mert nem volt egy üres és tiszta szék sem. Láttam olyan fiatalok fiókjait, szekrényeit, ahol minden volt, csak rend és tisztaság nem. S ezek az emberek evangélikusok, időnként templomba járók. A náluk látot■ mindennek lakat ebbe a szóba lehet ösz- szefoglalni: rendetlenség. A kérdést nem intézhetjük el azzal, amivel sokan szeretnék. Nincs időm... Nem dűl össze a világ, ha... Periférikus (mellékes) dolog ez. Nem, nem így van. Nincs igaza annak, aki így akarja menteni magát a rendetlensége miatt. Vajon milyen az ilyen embernek a munkahelye, a padja, ahol ül az iskolában? Sőt, tovább kell néznünk és fel kell tenni ezt a kérdést, vajon rend van-e belül, a szívében? Van-e hite, Krisztushite annak az evangélikus embernek, akinek rendetlen, piszkos az otthona, szekrénye stb. Vajon mit takar a vasárnapi rendes ruha, templomos viselkedés, igehallgatás. Egyáltalán milyen az igehallgatása az ilyen embernek? Vagy ott, ahol ők járnak templomba még soha nem hallottak igehirdetést arról, hogy Isten rendet adott ennek a világnak, benne az embernek? Kifejező és tartalmas mondás ez: Rend a lelke mindennek. Valóban, rend. Isten rendet adott, s ez a rend az élet alapja, sín, amelyen fut az élet. Minden rendetlenség, még az ilyen, látszólag „kicsiny” rendetlenség is a bűnnek gyümölcse. Aki szereti és féli az Istent, az szereti és cselekszi a rendet otthon, munkahelyén, fiókjában, mindenütt. Mellékes ez a kérdés? Semmiképpen nem! Akárhol legyek: templomban, munkahelyen, otthon, utcán, mindenütt szeretni és munkálni fogom a rendet, mert az élet egyik alappillére ez. Szabó István ISTENTISZTELETI REND Budapesten^ 1961. október 15-én Deák tér de. 9. (urv) Hafen- scher Károly de. 11 (urv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de» fél 10. de. 11. Harkányi László du. 5. Szeretet- vendégség: Rédey Pál Dózsa György út de. fél 10. Harkányi László Üllői út 24. de. fél 10. Fodor Ottmár de. 11. Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. de. 10. Koren Emil Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3Á12. Káposzta Lajos teol. Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. Veö- reös Imre du. 5. Szeretetvendég- ség: dr. Ottlyk Ernő Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Veöreös Imre Zugló de. 11. (urv) Szabó István Rákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út 22. de. 11. Gádor András Váci út 129. de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Nagy István Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksárid -telep de. fél 9. Rákospalota Mav telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kisíemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10 Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Kamer Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 1L Karner Ágoston Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos (présb. beikt.) du. 6. Egyházze- zenei áhitat Várady Lajos To- roézkó tér de. fél 9. Bárdossy Tibor Öbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (urv) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Szelényi Zoltán de 11. Szelényi Zoltán este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesífyideg- kut de. fél 11 Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. (urv) Kendeh György de. 11. (urv) Kendeh György du. 6. dr. Rezessv Zoltán Németvölgyi út 138. de: 9 dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. du. 5. Szeretetvendégség *- A BUDAI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptemberi ülését Csillaghegyen tartotta. Kaposvári Vilmos áhítattal szolgált, Sárkány Tibor előadást tartott János 1. levele etikai kérdéseiről, Mikler Gusztáv és Kaposvári Vilmos a csillaghegyi gyülekezet történetét, illetve mai szolgálatát I ismertették. Tanítványok útján Lukács 14, 25—35. Jézus teljesértékű szolgálatra hívja az Öt követőket. Ahogyan a só önmagában nem ér semmit, úgy lesz értéktelenné az a tanítvány, keresztyén, aki nem járja teljesen és töretlenül a szolgálat útját. A só értéke abban van, hogy feloldódva az ételben ízessé, élvezhetővé, táplálóvá teszi azt. A keresztyén ember élete akkor értékes, ha szolgálata által könnyebbé, boldogabbá válik a körülötte élő emberek élete, jobban kiteljesedik az élet szépsége és gazdagsága, megkevesbedik a gonoszság, igazságtalanság és növekszik a béke, az egyetértés. A szolgálatban minden akadályt le kell győznünk. Azokaí az akadályokat is, melyek bennünk vannak: magunk szereté- sét, önzésünket, ó-emberünk bűnnel fertőzött indulatvilágát. Azokat is, amelyek emberi kötelékeinkből adódnak. A hamis szeretet és értékelés sokszor ránthat vissza a szolgálat útján. És nem jelenthetnek akadályt azok a javak sem, amelyek a természet kincseiből, vagy a föld gyümölcséből a kezeink között vannak. Csak olyan mértékben élhetünk velük — mind-, ezekkel az életünk fenntartására Istentől nyert ajándékok* kai —, amíg nem akadályoznak meg szolgálatunk betöltésébeni és nem rövidítjük meg embertársainkat. Isten a mi időnkben sok tanítást ad a szolgálat helyes értelmezésében és igéjével határozottan tárja fel az akadályokat* hogy legyőzhessük azokat. Népünk életében a közösségi élet megerősítését, az együttesen végzett, több gyümölcsöt termő munka megbecsülését, a mindinkább határozott irányú haladás támogatását, népünk gyors felemelkedéséért folytatott küzdelemben való részvételt jelölte meg a keresztyén ember és egyház mai szolgálati útjául. Az emberiség nagy családjában, a nemzetközi életben pedig minden ember szabadságáért* jólétéért, a háború veszedelmének elhárításáért, az egyetemes béke eléréséért vívott világméretű küzdelem hitből fakadó támogatását tette feladatunkká. Szolgálatunk betöltése érdekében sok mindennel kellett szembefordulnunk, felszámolva sok, a? egyház múltjában rejlő akadályt és sok helytelen kapcsolatot, elsősorban azokat, amelyek egy megítélt társadalmi renddel kötötték össze az egyházat. Kétségtelen azonban, hogy még mindig kísérthetnek! bennünket hamis kötöttségek, helytelen értékelések. Isten azfc kívánja tőlünk, hogy ezeket legyőzve határozottan járjuk a tanítványi szolgálat útját. A szolgálat ilyen vállalásával nemcsak magunknak szerezhetünk lelkiismereti nyugalmat, hanem így szerzünk Jézus nevének is megbecsülést és így adunk példát a hitben erőteleneknek, a tétovázóknak, a megkísértetteknek. Slező» György HÉTRŐL—HÉTRE Álljunk el a hamisságtól II. Tim. 2, 19. Tudós teológusok mostanában sokat vitatkoznak ifim azon, hogy az egyházban kiről, vagy miről is van szó? A felőletek különbözők. Vannak, akik azt állítják, hogy az egyházban Istenről van szó. Mások azt hirdetik, hogy az egyházban az istentisztelet kérdése áll a központban. Ismét mások azt vallják, hogy az egyházban magáról az egyházról van szó. Ma már egyre több lesz azoknak a száma, akik hirdetni merik, mégpedig a biblia tanítása alapján, hogy az egyházban az emberről, az ember megmentéséről van döntően szó. Ott van Krisztus szerinti egyház, ahol az ember üdvösségének és gyógyulásának kérdése áll a központban. Heti igénk is az emberrel, az ember nyomorúságával foglalkozik: Az, aki a Krisztus nevét vallja, álljon el a hamisságtól. Álljon el a kétszínűségtől, a kétféle úton való sántikálás- tól. Aki. Krisztus nevét vallja, az egy úton járjon. A szeretetnek, hűségnek, igazságnak egyenes útján. Ismeri az Ür az övéit! Éppen, mert ismer bennünket az Űr, az ő segítségével álljunk el a gonoszságtól és becstelenségtől. F. D. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: 1 KIR. 8, 28 EF. 2, 18. — Az imádság a leghosszabb létra a világon: Istenhez érünk rajta. — 2. Móz. 24j 9-11; 2. Tim. 4, 1—fi. HÉTFŐ: EZS. 51, 6; 1. TIM. 1, 17. — Krisztus az örök Istenhez akar menteni, hogy megszabaduljunk a múlandóság karmaiból. — Ján. 6, 24—33; 2. Tim. 4, 9—22. KEDD: SOF. 2, 3; 1. TESS. 4, 16. — Krisztus lesz a bíránk. Alázatosan kell keresnünk akaratát, hogy az ítéletkor megállhassunk majd előtte. — 2. Móz. 16, 2—7/a, 13—15; Tit. t, 1—16. SZERDA: ZSOLT. 94, 14; jí. PÉT. 3, 9. — Isten vár és tűr értünk. Nem türelmetlenkedhetünk, ha késik intézkedése. Az Ö időszámítása más, mint a mienk. Mindent megtérésünkre tesz. Aki pedig egyszer Hozzá tért, bízhat abban, hogy sohasem hagyja el a mennyei Atya az övéit. — Ján. 15, 1—8; Tit 2, 1-1 n. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 57, 6; JÁN. 8, 29. - Krisztusban maga Isten jelent meg közöttünk rangrejtve. Az Atya dolgait cselekedte és így hozott dicsőséget Isten nevére. — 1. Kor. 10, 14-22: Tit. 2, 11—15. PÉNTEK: MIK. 4, 7; EF. 1, 5—6. — Kiváltságunk, hogy Isten fiai lehetünk. Krisztus, a Szeretett Fiú, utánunk jött, az atyai háztól messzire szakadt, eltévelyedett' gyermekekért. Éljünk az Ür gyermekeiként uralma alatt, így mienk lesz a mennyei örökség. — 1. Pét. 2, 5—10; Tit. 3, 1—15. SZOMBAT: ZSOLT. 82, 3; GÁL. 5, 6. — Hitünk csak akkor igazi hit, ha gyümölcsei vannak. Ezt keresi életünk fáján az Isten. Váltsuk hát hitünket naponta a szeretet apró cselekedeteinek filléreire. - Zsid. 7, 23-28; Filemon 1-25; Ján. 4, 47-54. i. H. B. hírek, — Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapon az oltárterítő színe zöld. A vasá.rnap oltári igéje: II Thess. 2,13—17; szószéki igéje: Lk. 14,25—35. Délutáni igéje: Ezs. 29,19— 24. * — 'az evangélikus EGYHÁZ FÉLÓRÁJA LESZ a Petőfi-rádióban 1961. október 15-én, reggel 8 órakor. Igét hirdet: Koren Emil budapesti esperes. • ŐSZINTE SZERETETTEL SZOLGÁLJUK NÉPÜNKET Az őszi új munkakezdés alkalmából D. dr. Vető Lajos, az Északi Egyházkerület püspöke körlevelet bocsátott ki az Északi Evangélikus Egyházkerület valamennyi lelkészének. Ebből a körlevélből idézzük az alábbi figyelemre méltó sorokat: „Legyünk tudatában mindig annak, hogy milyen nagy felelősség nehezedik ránk amiatt, hogy napról napra a szószéken és egyéb alkalmakon emberekhez szólhatunk, vezethetjük, irányíthatjuk, taníthatjuk, buzdíthatjuk és inthetjük őket. Ezt a felelősségünkét elmélyíti az a tény, hogy a Magyar Népköztársaság állampolgárai vagyunk, s lelkészi szolgálatunkat a népköztársaságra letett eskünk alapján végezzük. Kívánatos. hogy szinte az általános állampolgári politikai műveltségen felüli fejlettségre igyekszünk szert tenni, már csak azért is, mert lelkészek vagyunk. Egyházi sajtónk szorgalmas tanulmányozása s a Lelkészi Munkaközösségekben megbeszéléseink legyenek a teológiai elmélyüléssel együtt a politikai fejlődésnek is az alkalmai. Akinek jó a teológiája, annak jó a politikai magatartása. Akinek nem jó a politikai magatartása, annak rosszak a teológiái alapjai is. A szocializmus humanizmusa és az evangéliumi felebaráti szeretet valósága nyilvánvaló összhangban van. Ezeket már nemegyszer hangsúlyoztuk. Népünk szolgálatát és békemunkánkat tesszük eredményesebbé, ha politikailag is képezzük magunkat. Ebben is, mint minden munkánkban, a szeretet vezéreljen tehát bennünket. Aki nem szereti az ő atyjafiait, akit lát, hogyan szeretné az Istent, akit nem lát (I Jn; 4,20)? Emberszeretetünk melegsége és mélysége Istenszeretetünk mértéke és bizonysága. Őszinte szeretettel szolgáljuk tehát népünket, annak üdvösségét és jólétét, s az egész emberiség békéjét azon a helyen, ahová Istennek kegyelme és egyházunk bizalma állított bennünket.” • — CSEPEL. A budapeslcsepeli egyházközség ez évben ünnepli a gyülekezeti élet 50. évfordulóját. Október 8-án a jubileumi istentiszteleten Várady Lajos, a budai egyházmegye esperese, a gyülekezet volt lelkésze hirdette Isten igéjét. Október 9— 14-ig az esti áhítatok szolgálatát a gyülekezetben szolgált lelkészek látták el. Vasárnap, október 15-én, a református gyülekezeti teremben tartandó szeretet- vendégségen a gyülekezet az alapításban részt vett gyülekezeti tagok visszaemlékezését hallgatja meg. — BUDAVÁR. A budavári gyülekezet október 1-én, vasárnap délután szeretetvendégség keretében tartotta tisztújító közgyűlését. A régi presbitérium nagy részét újra választotta. A felügyelő ismét dr. Szelényi Gusztáv lett. Tb. presbiterekké választotta Ilauszky Sámuel, dr. Löwe Károly és Vincze Kornél egyháztagokat. A presbitérium beiktatása október 15-én, vasárnap de. 11 órakor lesz a Bécsikapu téri templomban. Ugyanezen a napon, du. 6 órai' kezdettel egyházzenei áhítatot tartanak a templomban Peskó György örgonaI művész és a Budavári Énekkar közreműködésével. Igét hirdet Várady Lajos esperes. — Aranylakodalom. Id. Tátray Vilmos és felesége — Tátray Vilmos hegedűművész szülei, házasságkötésük 50 éves évfordulóját az óbudai templomban ünnepelték október 1-én. — Halálozás. Rosta Sándor, az óbudai gyülekezet gondnoka, lapunk hűséges olvasója, 62 éves korában meghalt. Temetése az óbudai temetőben október 4-én volt. Feltámadunk! Szakadt, régi Irhabimdák újjáalakítása legújabb modellek szerint. Szörmebundák alakítása, javítása. Bárt szűcs, VIL Lenin krt. 23. udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetem'es Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség, és kiadóhivatal: Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztáiyi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, — Fij fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412,—vm Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott ZI 6S6SI9 — Zrínyi Nyomda, Bp. \