Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-02-19 / 8. szám

Äs egyháztörténetből: CSŐK ISTVÁN OZORAI IMRE AZ „ÉDES PANNÓNIA” SZÜLÖTTE VOLT. A sze­líd* békés, harmonikus élet- szemlélet megszállottja, az öröm, a napfényes ragyogás poétája. Mosolygó szemmel, az életszeretetnek valamilyen belülről Jorrósitó vidámság- igényével nézett körül a vi­lágban. A folyton változó, megállíthatatlan, kifogyhatat­lan böségü tarka forgatag vonzotta. A pillanat kiszámít­hatatlan, váratlan ingereit mohó kíváncsisággal, rendkívü­li érzékenységgel fogta fel. Teljesen felszívódott a jelen­ben. Annyira impulziv termé­szet volt, hogy a szikrázó fényben kavargó színek káp- rázata a gyönyörűségtől való­ságos lázas izgalomba ejtette. Nem tudott betelni az ünnepi szépség sóvárgásával. Élet­eleme volt a játszi könnyed­ség, a felszabadító kacagás. Nem dúlták fel szenvedélyek, kínzó, maró tépelödések és kétségek- Nem szenvedett a lélek pokoljárásától, mert ta­podtat se tágított az élet nap­fényes oldaláról. Pedig nem hunyt szemet a csúnya, a riasztó, sőt a förtelmes és go­nosz látvány előtt sem. De mindarról, amit nem szeretett, vagy elrettentőnek, utálatos­nak tartott, messziről, kívül­ről és hidegen siklott le a te­kintete, mint aki látja, élesen megfigyeli s híven ábrázolja is a józan, tiszta, ép, valóság­nak beteges, szomorú elferdü- léseit, hogy annál kelleme­sebbnek, üdítőbbnek hasson a visszatérés a „jó” és a „szép” emberi méltóságunkat hor­dozó, erkölcsi magatartásun­kat is meghatározó eszményé­hez. Rendületlenül hitt az örök szépség és az örök jóság diadalában. GAZDAG KÉPZELETŰ KÉP­ALKOTÓ EREJÉT kipróbálta a legkülönbözőbb, olykor meg­hökkentően ellentétes témák­ban. önállóan, mindig a ma­ga útját járta. Már ifjú ta­nuló korában is függetlenítet­te magát mesterei irányító hatásától. Szűk volt számára az iskola. A pesti mintorajz- iskola után Münchenbe, majd Párizsba ment tovább tanulni. Hamarosan kivált tündöklő tehetségével. Ha hosszú pá­lyája során, négy év híján száz évet élt, érték is futó mellőzések, bántó csalódások, elismerésekben, kitüntetések­ben annál bővebben része le­hetett Számos hazai és külföl­di aranyérmet, nagydíjat ka­pott Mint kétszeres Kossuth- dijas, kiváló művészt, tavaly, 95. születésnapján, élete mun­kásságának elismeréséül a Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével tüntették ki. Mű­vészi sikereit a párizsi Szán­tónban kiállított és dicsérő megemlítésben részesült „KrumplitisztítókP című képe indította el. Gyors egymás­utánban jöttek létre és váltak európaszerte, aranyérmekkel megjutalmazoUan, híresekké „Ezt cselekedjetek az én em­lékezetemre” című meghatóan természetes és bensőséges úr- vaesoraosztás-képe, majd a teljesen más hangulatú, osz­tatlan elismerést arató „Ár­vák” képe, melynek megcso­dált kék szín- és fényváUoza- tait sokáig utánozták. Meg­döbbentette annak idején a hivatalos magyar közvéle­ményt az utóbb, külföldi' fel­fedezése után viharosan mél­tányolt és sajnos, ismeretlen körülmények között nyoma veszett Báthori Erzsébet-ével, 'mely a milleniumi örömmá­mor perceiben, az egyidöben beküldött Munkácsy és Ben­czúr vásznak mellett ünnep­rontásnak hatott. ELEMÉBEN ÉREZTE MA­GÁT, amikor á természet szép­ségeit a szabadtéri világítás verőfényében festhette. Szín- költészete kivirult, ha tündök­lő női testeket és virágokat álmodhatott bűvös ecsetjével. Mert száguldó és tökéletesen meg nem fékezett képzelete Budapesten, 19*1. február 19-én Deák tér de. 9 (úrv.) Tr aj tier Gábor de. 11 (úrv.) dr. Kékén And­rás du. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Kinczler Irén de. 11 Korén Emii du. 5 szeretetven- dégség. Dózsa György át fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 de. 11. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Rákóczi 15* 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. há­romnegyed 12. Thaly Kálmán u. de. 10 Drenyovszky János de. 11 Drenyovszky János du. 6 Dre­nyovszky János. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre du. S Szeretetven- dégség: dr. Pálfy Miklós. Utász u. de. 9 Takács József. Vajdá Péter u- de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv.) Szabó István du. 6 Szabó István. Rákosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Frangepán u. 43. de. fél 9 (úrv.) Nagy István. Ölpest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Soroksár-ÜJtelep de. fél 9. Rákospalota—MAV-telep de. s. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés Jó­zsef. Rákoshegy de. 9. Rákosllget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Madoesai Miklós de. ‘ 11 Madoesai Miklós este 7 Schreiner Vilmos- Torockó valójában álmodozásba rin­gatta, amikor a legvalóságo­sabban érzékelhető látványos­ságot örökítette meg tündöklő vásznain. A legnemesebb mű­vészi fokig emelkedő dekorá­ció. csillapíthatatlan sodrású díszítés, a legkülönbözőbb mű­fajok elegyítése, a csendélet kiszélesítése tájképpé, a port­ré, mint hangulati, díszítő ser­kentés, az örök változás, a be- fejezetlenség, folytonos újra­kezdés, a mámoros csinosítás, ékesités, kifogyhatatlan hal­mozása az elröppenő és elér­hetetlen változatoknak, az át­meneteknek — íme, életműve: a munka felmagas ztositása. mint az életérzés elpusztítha­tatlan megnyilatkozása, a szépségeszmény szolgálatá­ban ... Legszebb műveit, is — Szé­nagyűjtők, Müteremsajok, Thámár, Mézevők, Tulipános láda, Mulatozó társaság, Ke­resztapa reggelije, balatoni képei, hogy csak néhányat em­lítsünk a sok közül — töre­dékeknek, kezdeteknek, előjá­tékoknak érezte, soha teljesen meg nem valósított ábrándjá­hoz, a vázlatos „Nirvána”-hoz, melyben egész életbölcseletét szerette volna summázni, az élet és a halál párviadalában sugalmazó erőként kisugárzó élő hitét hirdetvén az örökké­tér de. fél 9 Várady Laj06. Óbuda de. 9 Vámos József de. 10 Fülöp Dezső du. 5 Vámos József. XU. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula de. 11 Várady Lajos du. 6 Szeretetvendégség. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkay Plemér. Buda­keszi de. 8 Károlyi Erzsébet. Ke­lenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György de. 11 (úrv.) Kendeh György du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Né- metvögyi út 138. de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de 7 dr. Benes Miklós. Nagytétény du. dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. Bencs Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du. 6. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal! . Budapest. VHI. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60:— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VOT. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 611340/2 — Zzrínyi Nyomda, Bp. DÉVAI BIRO MÄTYAS ÉS SZTÄRAI MIHÁLY MEL­LETT OZORAI IMRÉT szok­ták emlegetni a magyarorszá­gi reformáció úttörő hősei kö­zött Ozorai személyéről még sze­gényesebb adatokkal rendel­kezünk, mint. reformátor tár­saiéról, mert Dévaival ellen­tétben, akinek művei elősza­vában életsorsára vonatkozó felvilágosítások is vannak, Ozorai csaknem szándékosan kerüli a legcsekélyebb utalást is saját személyére. Elég ter­jedelmes könyve sem nyújt semmi közvetlen adatot a szer­ző személyes körülményeiről, csupán néhány következtetés elvégzésére ad lehetőséget. 1530-ban a krakkói, 1531 ta­vaszán a wittenbergi egyetem­re iratkozott be. Az egyetemi adatok alapján tudjuk, hogy a Tolna megyei Ozorán szüle­tett. Ozora a 14—16. században vidéki központnak számított, nemcsak plébánosa volt, ha­nem monostora is, ahol az is­kolázás elemeit el lehetett sa­játítani. WITTENBERGBÖL HAZA­JÖVET Ozorai nyomban meg­kezdte reformatori működését. Szatmárban, Szilágyságban, a Körös és a Maros közén, fő­leg pedig Békés megye terüle­tén működött. Mivel könyvé­ben a gyulai egyházi viszo­nyok részletes ismeretéről tesz bizonyosságot, feltehető, hogy Gyulán is működött. Békés megyében ebben az időben még elég szilárdan állt a ka­tolikus egyház, ezért valószí­nű, hogy működése az úttö­rőnek szolgálata volt. A ma­gyarországi reformáció első nemzedékének a katolikus egyházzzal való állandó küz­delemben kellett kivívnia a maga diadalát. 1535-ben jelent meg De Christo et eius Ecclesia, item de Antichristo eiusque Eccle­sia (Krisztusról és egyházáról, valamint az Antikrisztusról és éiyházáró!) című könyve, mint a magyarországi reformá­ció irodalmának, s egy­úttal az egész magyar iro­dalomnak első fennmaradt önálló tartalmú prózai terméke. Második kiadása 1546-ban je­lent meg. Mivel ez változatlan kiadás, csak nyomdatechnikai ismétlése az előzőnek, s mi- I vei ebben az időben a török előnyomulás miatt igen sokat szenvedett ez a vidék, azt té­telezik fel a történészek, hogy ebben az időben már nem élt a könyv szerzője; A KRISZTUSRÓL ÉS AZ ANTIKRISZTUSRÓL írt köny­vében az igaz egyházat, a re­formáció egyházát, és a ha­mis egyházat, az Antikrisztus egyházát mutatja be. Bár az olvasóra bízza a következteté­sek levonását, hogy melyik az Antikrisztus egyháza, de fo­galmazásában félreérthetetle­nül a katolikus egyházat érti alatta: ,.Antikrisztusok azok, ah kik azt herdetik, hogy Is­ten ah mi bünönket meg­bocsátja ah parancsolat­nak megtartásának érde­méiért, az alamizsnának, böjtnek és egyéb jó téte- ménnok erdeméjért. Azon- képpen ah kik azt mon- gyák, hogy ah mise hallás­nak és ah mise mondás- nak é> dem é jért, ah szűz Máriának és mind ah szenteknek érdemekért bo­csátja meg mi nekünk az Ür Isten.” Könyve tehát teológiai vi­tairat, azonban nem valami elvont nyelven beszél a ma­gyar olvasóhoz, hanem egé­szen népies formában. Olyan példabeszéddel fordul kora emberéhez, ahogyan Jézus Krisztus fordult a Palesztinái viszonyok között élő ember­hez. J. TEOLÓGIÁJÁBAN TELJE­SEN WITTENBERGI MESTE­REINEK, Luthernek és Me- lachthonnak a tanítványa. Az ő alapgondolataiktól való füg­gése kimutatható, bár amit tőlük tanult, nem szolgai mó­don, hanem saját meggyőződé­sével, a magyar észjárásnak megfelelően adja vissza. Lu­ther és Melanchthon egyetlen lényeges tanításától sem tér el. Például az anyaszentegyházról a wittenbergi reformációval egyezően tanítja, hogy az -az híveknek szent gyü­lekezeti, kit ah Krisztus megszentelt az fi szent halálával és vérével meg­váltott.” A reformatori prédikálás- nak . már Ozorainál megjele­nik az a sajátos vonása, amely a nép oldaláról nézi a társadalmi életet, támadja a jobbágyság elnyomóit, és együttérez a sokat szen­vedő néppel. Ennek a je­lentősége azért nagy. mert két évtizeddel a Dózsa-felkclés után nyil­ván nem nézhették jó szemmel az uralkodó osz­tályok a prédikátorok me­rész hangját, nem lehetet» len, hogy azért vándorol» tak olyan gyakran egyik vidékről a másikra a szó­kimondó reformátorok; mert magukra vonták egyik-másik nagyúr hac ragját. Ozorai azzal támadja a feu­dális nagyti rak telhetetlensé- gét, hogy a szegénynek még az egészségét is elvennék, ha az őket hizlalná: „Énnekem, ha egészségem vagyon, neked nem le- jend, semmit teneked az én eg ességem nein hasz­nál, mert ha mit használ­na az ép embernek egés- sége ah betegnek, tehát hatalommal elvennék ah nagy urak ah szegettnek az 6 egésségét, és nem hannák. ha csak egy szem- pellantásban Is betegek lennének, sem ünnön ma­gok, sem feleségek, sem gyermekek.” A KATOLIKUS EGYHÁZ TANÍTÁSÁNAK TÁMADÁ­SAKOR, a két szín alatti ál­dozásról, a latin nyelv hasz­nálatáról a misében stb. ki­mutatja, hogy azok a paraszt­sággal szemben a papság ki­váltságának emelésére szol­gálnak: „Tannak olyak, kik azt mondják, bogy ah Krisz­tus csak ab papoknak hagyta, hogy két személy alatt vegyék hozzá.jok az ü testét, vérét, de ah sem igaz, mert meg nem mond­hatják sohul, hogy hol szerzetté volna Krisztus azt, hogy ah paraszt em­bernek csak egy személy alatt kellene adni.” Luther nyomán Ozorai kü­lönösen támadja a papság anyagi visszaéléséit, amelyek­kel üzletet csináltak a szent dolgokból. Az antikrisztusi vonások során a külsőségek­ben, pompában, ceremóniában való gyönyörködést, a világi gazdagságot, az egyházi és vi­lági hatalomra törést, a kato­likus papság nyereségvágyát, a papnőtlenséget sorolja fel. Ezek azok, amelyek utálatosak az igaz egyház számára. A förök veszedelem torká­ban,. a feudális anarchia tom­bolába közben írt, prédikált, szolgált Luther hűséges ma­gyar tanítványa: Isten igéjé­nek világosságával. *>■■■■■■■■■■■*■■<■■■■■■■■ Dr. Otüyk Ernő ■■•■■■■■ni ima■■■■■■■■■»•■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■•■■■■■■■■■ ■•■■■■■■■■■■• ■■■■■■■■■•■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■ valóságban. Halts Géza BC5aK80KK*aSCKac*Cf'<3C§CK8CS0K»CS<3<^ ISTENTISZTELETI REND PARASZTSORS PARASZTGOND A Magyar Történelmi Tár­sulat és a Hazafias Népfront kiadásában jelent meg ilyen címen egy 300 oldalas könyv, melyből a szerző, Kiss Dezső, kevés magyarázattal és több fényképmásolattal közöl olyan leveleket, iratokat, kérvénye­ket, amelyek a szegényparasz­tok, béresek; tanyások, nap­számosok, summások Horthy- érában volt (1919—1944) ször­nyű nyomorúságát ismertetik. A könyvhöz bevezetőt Erdei Ferenc írt. A kiadvány célja felidézni a múltnak már sok­szor elfelejtett, s a mai if jóság előtt ismeretlen, és szinte hi­hetetlen árnyait Egyházi ember szemével ol­vasva a megrázó dokumen­tum-gyűjteményt, feltűnik mindenekelőtt, hogy a nyo­morúságban levő szegénypa­rasztok micsoda emberhez méltatlan, alázatoskodó hang­nemben voltak kénytelenek írni: a legnagyobb nyomorú­ságban levő ember a minden­ható Istenhez sem imádkozik alázatosabb hangon, mint aho­gyan akkoriban szokásban volt munkát, kenyeret, könyörüle- tet könyörögni. A másik meg­figyelésünk az, hogy akadtak lelkészek is, akik szóvátették a felsőbb hatóságok előtt a szegényparasztság elesettségét és kérték annak orvoslását. Összesen 162 iratot közöl ez a könyv. Mindegyik irat lesújtó bizonyítéka a letűnt társada­lom bűnös nyomorúságának. (Tanulságos őket olvasgatni* 1919—1944 tanulmányozná, s a mai fiata­lokkal is elolvastatni. Ízelítőül két levélből idé­zünk részleteket Egy családapát ők „Mélyen tisztelt Kegyelmes Ür! A legnagyobb megalázko­dással fordulunk a Kegyelmes Űrhoz, Máté István Hevesről, az összes földmunkások nevé­ben... hogy tisztességes mun­kánkért tisztességesebb mun­kabért fizessenek, vagyis a gyermekeinknek legalább ke­nyérből tudjunk eleget adni. De ők nem hajlandók semmi­re. Különösen meg a Gyön­gyös Forgalmi Bank intézője, névleg Sós Imre, aki 500 ka­taszteri holdban gazdálkodik, és ö diktálja a munkabért, és vele együtt a többiek sem hajlandók többet fizetni. A munkabérek az ö megálla­pításuk szerint a következők: március hónapra 70 fillér, áp­rilisra S0 fillér és így tovább. ...A munkaidő pedig nap föl- keltétől naplementéig tart. A silány koszt mellett úgy ki va­gyunk merülve, hogy a mun­kahelyre alig bírunk ki és ha­za lézengeni... Kegyelmes Ür! Nagyon szépen megkérjük a Kegyelmes Urat, hogy mél- tóztassék . szíves lenni lenézni ránk. Nincs kenyerünk, nincs ruhánk, nincs télire tüzelőnk. Ha nem méltóztatik a bajun­kon segíteni, a tél folyamán elveszünk éhen, és belefa­gyunk házainkba, vagy az ut­cán fagyunk meg tüzelő és ruhahiány miatt. Kegyelmes Urunk! Esdve esdeklünk, hogy méltóztassék szives lenni tenni valamit a gyermekeinkre való tekintet­tel, hogy a Hazának is egész­séges embereket nevelhessünk. Igen tisztelt Kegyelmes Űr! Még egy nagy szívességre megkérjük a Kegyelmes Urat, hogyha e levelet meg méltóz­tatik kapni, méltóztassék szi­ves lenni egy pár sorral érte­síteni, hogy meg méltóztatott kapni, erre a címre: Máté István, Heves, Újtelep. Heves, 1934. június 12. Alá­zatos tisztelettel alázatos szol­gái: Máté István és társai” A könyvből megtudjuk e levél sorsára vonatkozólag a következőket: a földművelés- ügyi miniszter 1934. június 25-i leiratában kérdést intézett, He­ves megye gazdásági felügye­lőjéhez, kívánatosnak tartja-e a legkisebb napszámbérek megállapítását. A gazdasági felügyelő tájé­koztatta a minisztert, hogy He­vesen a szőlőmunkások bére valóban nagyon alacsony, a kérvényben leírtak megfelel­nek a valóságnak, ennek elle­nére nem javasolja a legki­sebb napszámbérek megálla­pítását, „mert a szőlő jövedel­me azt nem bírja el”. A mi­nisztérium nem válaszolt Má­té Istvánnak, kérvényét irat­tárba helyezték. Egy lelkésztől; Hegyeshalom, 1929. február hó. ... Az itteni munkások a XX. században nyögnek ke­gyetlen önkény alatt, holott az úr, a bérlő hálózik, utaz­gat, autózik stb. S ők nem lázadnak, nem borítják fel a házat gazdájukra, hanem csendesen szenvednek és pa­naszkodnak. Konvencióban vannak ilyen tételek: természetbeni lakás... fűtés... stb: De ki biztosítja azt anngk a munkanélküliség idején kiszolgáltatott szegény ízig-vérig becsületes munkás- embernek és több gyermekes családjának. Nagyon jól tud­juk, hogy lakás lehet egy lyuk is, három személyre fé­rőhellyel, s laknak benne tényleg nyolcán. Ágy a böl­csövei egy fér be, de szorí­tottak oda még egyet.. 22 fo­kos hidegben igazították vala­hogy az ablakokat, s mikor a gyermekágyas asszony halála felé jár. tesznek be nehezen egy rozoga kis vaskályhát, melybe naponta 20 darab áp- rófa jut 20—30 fok hidegben. ... láttam mar gyári barakok- ban hasonló életet. De itt, a mezőgazdasági munkásnál, bé­resnél a szerződés biztosítja neki, s nincs, aki lehetetlen, szeszélyes, zsarnok munkaadó­jával szemben a jogos és tör­vényes védelmet szolgáltatná... Nem egy esetről van szó. ha­nem az itteni általános hely­zetről ... Tekintetes Igazgatóság! Hogy úgy ne lássák., mintha légből kaptam, volna jelentésemet, az alábbiakban egészítem ka Legszomorúbb adataimat sa­ját tapasztalataimból gróf Bol- za gazdaságából vettem, ahol a felfogás és bánásmód felhá­borító. A nagy hidegben rövide­sen két temetés! Az első­nél (gyermekágyas asz- szony) a szertartást az is­tállók mögött, a trágya- dombok között kellett vol­na elvégezni. A jóembe­rek az udvaron keresztül kihozták a kapu elé. Mi lett erre! A másodikat az aggódó munkások meg­nyugtatására magam a szomszédos háznál hozat­tam ki a nyílt utcára. Az nraságék az ablakon les­tek ki. A 20-ik században borzalmas idők. Hasonló gyönyörű helyzet­képek a Müller-féle bérletben. A munkás halott gyerme­két saját karján hozta gyalog a faluba, 4 km távolságból, magas bő és 25 fokos hideg melleit, mert ilyen dolgokra a gaz­daság nem ér rá ... Hány­szor történik meg. hogy a haldoklónak papot sem vitetnek ki téli időben, mert nincs kocsi... Fentieket . mind az utolsó betűig állom, de feltétlen diszkréciót kérek.” E levél sorsáról a könyv szerzője a következőket derí­tette ki: Ezt a bizalmas helyzetjelen­tést Orynándy János, a Felső- dunántúli Mezőgazdasági Ka­mara igazgatója terjesztette fel a földművelésügyi miniszter­hez azzal a megjegyzéssel, hogy a jelentést Hegyeshalom köztesből küldték be, jw gazdasági tudósítóinknak kö­telező ígéretet tettünk, hogy jelentéseiket bizalmasan ke­zeljük és a nevüket senkivel sem közöljük. A jelentés va­lódiságáért szavatosságot vál­lalunk, mert a jelentést tevő erre teljes garanciát : nyújt.” A földművelésügyi minisz­ter a helyzetjelentést meg­küldte Győr megye alispánjá­nak, hogy a gazdasági, fel­ügyelő bevonásával a „tény­állást” vizsgálja meg. Az alispán rendeletére a rajkai járás főszolga bírája a vármegyei gazdasági felügye ő és a járási tisztiorvos bevoná­sával helyszíni vizsgálatot tar­tott a gazdasági tudósítói je­lentésben megnevezett un­do Imákban. A vizsgálati '-jegy­zőkönyv adatai szerint a Sfo j- tágh Jenő ny. főispán' tub: i- donát képező Erzsébet-máj v ,-j ban levő cselédlakások az elő­írt követelményeknek nn felelnek meg. s különösen egészségügyi tekintetben esnek kifogás alá. Az épület nedves és - közvetlenül a trágyatelep mellett van. Müller János bér­lő a halott gyereknek azért nem adott kocsit. — amint a bizottság előtt előadta — „mert hófúvás volt”, s a gyermek sem volt nehéz. Az az „illető cseléd gyalog könnyűszerrel elvihette a községbe...” , 'r A- kát temetési esetet Bajza gróf maga is elmondta a ka­szinóban. Azért nem, engedte meg a temetést a fedett kapu­bejárat alatt, mert őt és csa­ládját a temetési szertartás idegesítette volna. Szégyenletes dolgok a „ke­resztény Magyarországon*! De. Vető Lajat

Next

/
Oldalképek
Tartalom