Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-23 / 17. szám

r Q ^ Prágai Keresztyén Béke világ gyűlés elé^j Tábori leütésiek a nyugatnémet hadseregben Szólaljon meg a gyülekezetek lelkiismerete * a leszerelésért! Június IS—18 között döntő jelentőségű találkozás színhelye lesz a csehszlovák főváros, Prága: Béke- világgyűlésre jönnek össze a világ keresztyénéi,. Az egyetemes keresztyénség történetében a világ keresz- tyénsége még soha nem, fogott össze ilyen szervezetten és céltudatosan az emberiség mai legégetőbb kérdése: a béke ügyében. Hírt adtunk arról, hogy az Ökume­nikus Tanácsban együttműködő magyarországi egyhá­zaink alapos teológiai előkészítő munkát végeztek, hogy ezzel is és ők is hozzájárulhassanak a Prágai Keresztyén Béke-világkonferencia sikeréhez. • Lápunk e helyén most több cikkben vetjük fel azokat a kérdé­seket, melyek ennék a nagyjelentőségű konferenciá­nak tárgyalási anyagát képezik. Célunk nem, egyszerűen tájékoztatás, hanem az a törekvés, hogy az emberiség békéjéért hordozott keresztyén felelősséget lavigyük a gyülekezetekig, a. gyülekezeti tagokig. Ugyanakkor pe­dig megnyerjük a gyülekezetek és a gyülekezeti tagok együttműködését és támogatását/Kérjük azért kedves Olvasóinkat, imádságaikkal és munkájukkal, észrevé­teleikkel és javaslataikkal járuljanak hozzá a Prágai 1. Keresztyén Békevilággyúles törekvéseihez, hogy az megteremhesse gyümölcseit. AZOKNAK SZOL EZ A NÉ­HÁNY SOR, akik meghajolt vállaikon évtizedek súlyát hcrdják, akik á két világhá­ború iszonyatos éveiből őriz­nek- sötét emlékeket. Akik már Przemyslnél és az Avalánál. vagy Dóberdónál és az Isonzó­it ál "belenézték az, ágyuk tor­kába. ' és jól' emlékeznek még árra, Hogy a végtelen hórnező- ket, vagy a rohanó folyók vi­zét hogyan -festette meg -baj- társaik piros vére, nekik pe­dig nem maradt • más hátra, irint a tábori lapon az őszinte részvét hangján megírni a hozzá tározóknak, hogy „itt. meg itt temettük őket el” ... És azokhoz, akikben volt érzék a közös kincsek; száza­dos templomok, múzeumok, ftözéoületek, vagy azok be­rendezései iránt, és fel tudták mérni, mi veszett azokban, és bőgj’ az mindenkié volt. És fevett kalappal álltak a mű­emlékek tetemei előtt, mert azt soha, soha többé nem le­bet pótolni. És mert egy ma­roknyi, vagv tonnányi rob banószer elválasztotta őket beláthatatlan időkre a kultú­rától . . . De azokhoz is szóljanak ezek a sorok, akik ma gondta­lanul ülnek az iskolák padjai­ban, játszanak a tereken, a réteken. Gvönyftrködnek az életben, ifjúságukban, és kéz a kézben olyan életre készül­nek. amelybe sok mindent be­leszámítanak.- dp eavet nein, hoav erőszakos halállal vesz­nek el .; És mindazokhoz, akik előtt Szent az élet, és van szerető szívük család és ember iránt, akik megbecsülik a munkát, és a mindennapi kenyeret, és akikben van felelősségérzet a holnap — az őket körülvevő dolgok es a világ iránt. ; Mindazoknak a hivő em­bereknek szólnak e sorok, akik tudnak szívből imád­kozni. hittel Szentirásl ol­vasni. akik őszintén vall­ják, hogy Jézus Krisztus Megváltójuk, és birodal­muk van az űj keresz­tyén élethez... És vallják, hogy a béke mind­addig szeszélyes, időleges, bi­zonytalan állapot, amíg igen határozott, tiszta és biztos kéz­zel véglegesen meg nem old­ják. ' A VILÁG VALAMENNYI ARZENÁLJA TELE ' VAN. Köztudomású, hogy némesak a régi, úgynevezett ..hagyomá­nyos” fegyverekkel, de a má­sodik világháború óta kikíser- letezett különböző tömegpusz­tító fegyverekkel is. Clyan fegyverek vannak már, ame­lyek pusztító ereje minden emberi képzeletet .meghalad. Csak egy példát vegyünk! Egy 1958-as típusú hidro­gén bomba romboló hatása 50 millió tonna hagyomá­nyos robbanóanyaggal töl­tött bombáéval azonos Hogy ezt a töméntelen mennyiségű robbanóanya­got e! tudjuk képzelni, vé­gezzünk egy rövid kis szá­mítást! Egy vasúti kocsi teherbíróképességét be­csültük 19 tonnára. Akkor 5 millió vasúti kocsira len­ne szükségünk e roppant mennyiség elszállítására. Ha a könnyebb számítás kedvéért egy vasúti koc«* ' hosszát 19 m-o.ek vesszük akkor ez 59 millió méter« ' tesz ki. Más szóval ez 50 ©00 kát Tehát a robba- neaiy/ag el&zállításáhss olyan vasúti szerelvényre lenne szükség,, amely a Földet az egyenlítő vona­lán egyszer és még egy .negyedszer. körbe. érné. F,gy ilyen bomba egyma­gában is hússzor nagyobb pusztítást* okozhat, mint a, második világháborúban az. európai hadszínterekre Írdobott amerikai, angol es nemet bombák egyfitt- ' véve. ’ De azt is tudnunk kell, hogy 1958 óta még fejlettebb fegy­verekkel is rendelkezik a vi­lág. Most mar ott tartunk,: hogy ezekkel a fegyverekkel .-nem lehet, „megőrizni”, vagy* „biz­tosítani” á békét A fegyverek felhalmozása és a modern technika beállítása a fegy­verkezési versenybe, röyid egy évtized alatt szerencsétlen föl­dünket egy hatalmas puska­poros hordóvá torzította, ame­lyen mindnyájunk léte, de földünk léte is a legnagyobb bizpnytalaságba jutott. Ezt a kérdést sokan, nagyon sokan látják ma már ilyen világosán és valóságosan. Nem­csak egyesek, akik felelősség­gel keresik a megoldásokat, a katasztrófából kivezető utat. de a tömegek, népek, nemze­tek apraja-nagyja. akik jogot követelnek, és joguk van az élethez, akik nem akarják otthonukat csupán ideiglenes, -átmeneti - szállásnak , tartani, hanem abban az. állandóságot, biztonságot, meleg fészkei akarják maguknak és család­juknak. Ezt a kérdést így látja az . egyház népe is. A KERESZTYEN GYÜLE­KEZETEK SOKASÁGA, ame­lyeket Isten népek- közösségei­be plántált, hogy’ együtt hor­dozzák hazájuk, embertársaik mindén örömét, gondját, ba­ját. És van-e szorongóbb gond­ja ma a népeknek? Van-e na­gyobb és mélyebb vágya, mint ettől a sötét rémtől, lázas álomtól való megszabadulás vágya? Az öt világrész minden pontján keresztyének és nem keresztyének egyete­mes hangja, egyetemes szívdobogása és óhaja: számolják fel ezt a félel­metes. minden emberi ele­tet és a világot egyaránt veszélyeztető állapotot. • Az nem igaz, hogy ezt a kérdést -„egyesek”, a „nagyok” intézik el. és „mi” . úgysem számítunk ebben. A világ ar­culata e tekintetben 6okat változott. A tömegek, népek és közösségek hangja a törté­nelem során még ilyen súlyo­san nem esett latba, mint napjainkban. *| A népeknek, az egyszerű emberek százmillióinak életért kiáltó szava, az, . amely., eddig is e -téren rendkívül sokat jeti Eb­ben a hangban ott van a - keresztyénség szava is. Jól - értsük meg: a mi sza­vunk’ A.Z. amit szószékeinken hirdetünk és imádságainkban elmondunk, és minden üzene­tünk. amely bennünket test­vérekké tesz a. német, angol, amerikai, afrikai, azsiai ke­resztyénekkel Mert tudjuk, hogy ugyanazt a Szentírást ol­vassák. é6 nekik is ugyanaz a názáreti Jézus Krisztus a meg­váltójuk. Mert ebben a kér- rf,ak c-'rv’féleké**»- nen nvilatkortatta ki magái és csak esrvféleképpen szólt az ernbenseghfia ‘ És hogy ebben a kérdésben találkozunk a más világnézetű józan és jóérzésű, felelősséget hordozó emberekkel, ebben is Isten egyetemes emberszere- tetét. vüágszeretetét kell fel­ismernünk (Ján. 3:16). DE MI LEHET A KIVE­ZETŐ ÜT? Hogyan jutunk el a félelem mentes élethez? Hol van a Földnek olyan sarka, amely biztos védelmet nyújt? Ha ismerjük a földrajzot, és ha ismerjük a modern fegy­verek pusztító erejét, akkor tudjuk azt, hogy nincs olyan egérlyuknyi helye glóbuszunknak, amely menteni tudna ben­nünket. De van egy egész egyszerű, megoldható és járható út- Es ez nem az elhárító fegyverek tökéle­tesítése. nem az óvóhe­lyek korszerűsítése, hanem egyszerűen a fegyverek gyártásának beszüntetése és a meglevők elpusztítá­sának útja. A emberiség és a világ akkor tesz a leg­nagyobb bátorságáról bi­zonyságot. ba rászánja magát erre az útra. Nem is olyan régen, 1958- ban Prágában néhány hivő ke­resztyén ember, az emberisé­gért érzett mély felelősségtől áthatva, azzal * fordult a ke­resztyén egyházakhoz, hogy a föld legtávolabbi zugá­ban is szólaljon meg a ke­resztyén felelősség hangja a világot fenyegető ka­tasztrófa ellen. Nem kértek mást, mint azt, hogy a Szentíráson alapuló ki­nyilatkoztatásnak megfelelően tegyék meg ezt a lépést. Az­óta hatalmas mozgalom lett e néhány ember őszinte, szív­ből jövő kezdeményezésének, eredménye. Hívek szá.zezrei sorakoztak fél á széles vilá­gon, és nemcsak egyszerűen ezt, tudják rpondani: „ne lőjj fiam, mert én is ott leszek”, hanem az erkölcsi felelősség minden súlyát igénybe veszik, hogy elpusztítsanak minden fegyvert. és tömegpusztító fegyvert, hogy fegyver nélküli legyen a világ. Leszerelést, le­szerelést! — ezt kívánják. ' NÄGV: ÜT EZ A KERESZ­TYÉNSÉG ÉLETÉBEN. Ritka nagy alkalom a számára, hogy biblikus, közös funda­mentumon allva ennek han­got adhat. Ez a hang jusson el a gyülekezetekbe, a falusi­akba és a városiakba egy­aránt. Hogy megszólaljon az egyszerű, hivő csalá­dok jövőjét féltó es mun­káló tagjaink reménysége. Az édesanyáké, akik gyerme­kükre úgy néznek, mint Is­ten ajándékára. Az édesapáké, akik úgy forgatják, a munka szerszámait, hogy a munkából kenyér legyen. Az embereké, akik szeretnek haza menni. Mindannyiunké, akik Istentől kapott ajándéknak tekintjük az életet és a világot. Az emberekben, bennünk is először a félplem szólal meg, amikor a fegyverek borzalmas pusztító erejére gondolunk. Tehetetlennek, gyámoltalan­nak érezzük magunkat e fegy­verekkel szemben. Csakhogy itt megfeledkezünk arról, hogy ez nem elemi csapás, végzetszerű földrengés, vagy szeszélyes vulkán kitörése. Ezeket a fegyvereket em­berek csinálják, és embe­rek kezelik. És pillanat­nyilag jóérzésű ember- milliók állnak szemben olyanokkal, akik felelőtle­nül kockáztatnak bizton­ságot, életet. Es ha ezt mindnyájan ilyen jól tud­tuk, akkor felbecsülhetet­len az az erő. amelyet, a sok százmillió “mber aka­rata képylsel. Ma még le lehet, taszítani a kezeket a ravaszról. De ehhez szük­ség van minden ember er­kölcsi oda állására Azért születtek e sorok, hogy világosan lássuk, a fegyverek nem a végzet kezé­ben-elunnak, és hogy a vas-, atom,-: hidrogént egy ver éknél erősebbek legyenek az erköl­csi fegyverek, az élet fegyve­rei. Rádsy Pál 1961 évi február hó 9-én jelentéé. találkozásra került sor a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) államtaná­csának elnöke, Walter Ulbricht és D. Emil Fuchs lipcsei pro­fesszor által vezetett egyházi bizottság között. Az NDK kormányának 1960. évi októ­ber 4-én kelt programma ti kus nyilatkozata közismerten elő­terjesztette a két nemet ál­lam. békés egyesítésére vo­natkozó javaslatot s ennek a célnak érdekében felhívta töb­bek között az egyházakat is közös munkára és egységes állásfoglalásra. Fuchs proíesz- szor szerint a fenti nyilatkozat a ke­resztyénség és a szocializ­mus viszonyának eddig legmagasabb színvonalú meghatarozása és kifeje­zése. Az egyházi küldöttség a fo­gadás alkalmából az októberi nyilatkozatra válaszul átnyújtotta Ulb­richt elnöknek az NDK- ban élő valamennyi ke­resztyén szervezetnek és testületnek képviseleté­ben 32 000 aláírást tartal­mazó albumot. Fuchs professzor beszédében hangsúlyozta, hogy a kétségte­lenül. fennálló és nem baga­tellizálható világnézeti különb­ség . keresztyénség és marxiz­mus között, semmiképpen sem akadályozza az emberiség éle­téért, a: békéért, a társadalmi igazság . érvényesüléséért, a szocializmusért vívott közös munkálkodást. A programma- tikus nyilatkozat - szívből fa­kadó helyeslésre ’ talált a . ke­resztyén állampolgároknál. A küldöttség vezetője hangsú­lyozta annak a jelentőségét, hogy az NDK kormánya ép­pen abban az időben hívja fel közös munkára az ország hu­manista tényezőit, amikor Nvugát-Németországban bár­miféle humanizmusnak durva felszámolása folyik. Szerinte ■a növekedő nyugatnémet mililarizmus és a nyugat­német keresztyénség közti káros szövődmény ekla­táns szimbóluma, a. tábori lelkészet felállítására vo­natkozó szerződés. Válaszbeszédében W. Ulbricht államelnök nyomatékosan ki­jelentette, hogy kormánya ezt a szerződést a nyugat- • nemet egyházi köröknek a bőnhi NATO-poIitika igazolására vonatkozó el­járásának tekinti, amivel a nyugatnémet egyházi vezetőség jelenlegi össze­tétele és az NDK kormá­nya közti együttműködés utolsó hídja semmisült meg! Azonban lehetséges­sé válik azonnal a gyü­mölcsöző egyijttmüködés számtalan közös célunk érdekében, mihelyt a nyu­gatnémet egyházi vezetö­A Kemenesaljáról származó Takách Juditnak már a ne­vére is alig emlékezünk, pe­dig karának ünnepelt költője volt, s művészete által egy nemzetnek, a magyarságnak gyújtott világító fáklyát, hogy művei fényével bevilágítsa a haladás útját. Takáéh Judit a Vas megyei Duka falucskában, 1795. au­gusztus '9-én született, abban az esztendőben, amelynek má­jus hónapjában a budai Ge­nerális-kaszálón —• a mai Vér­mezőn — a magyar Jakobinu­soknak, a köztársaság ügyé­ért szervezkedő Martinovics Ignácnak, Hajnóczy Józsefnek és vértahútársainak fejét vé­tette a császár, többeket. pe­dig — köztük Kazinczy Feren­cet — börtönre vetettek. A bosszúáló reakció pusztulással fenyegette nemzetünk létét. A műveltségben és emberi ■jótulajdonságokban szépen gyarapodó Takách Judit gyer­mekkora és Ifjúsága azokban az- esztendőkben telt, amidőn Napóleon „Civil c.ode”-jának nőellenes eszméi, a franciák császárjának fegyveres győ­zelmei nyomán, Európaszerte •terjedőben voltak. Napóleon nem kevesebbet rendelt, mint­hogy a lányokat, tanítani nem kell. a feleség vagyonával pe­dig egyedül a. férj. rendelke­zik. a divat aztán azt .diktál­ta- elég. ha a leány megta­nul olvasni, hogy imaköhyvé- bő) imádkozni tudjon. írni tudni már felesleges, mert meg majd szerelmeslevelét ta­ség félreérthetetlenül el­határolta magát a hideg­háború, NATO-politika, újjáéledő militarizmus ee fasizmus erőitől! Hogyan is áll a német szö­vetségi kormányzat. által újra felállított haderő (Wehrmacht) tábori lelkészetének ügye? Lapunk előző számában foly­tatólagosan Ismertettük a né­met „egyházi napok” * korüli problémát. Utaltunk arra, hogy az impozáns, lefolyásá­ban példaszerűen rendezett és áldásos lipcsei „egyházi na­pok” után a Münchenben tar­tott kongresszus alkalmából éppen a katonalelkészek által tartott tábori istentiszteletek­kel kapcsolatban bizonyos mi­litarista és revanspólitikától túlfűtött tüntetésekre került sor. Most az „egyházi napok” Ber­linben szándékolt, sőt erő­szakolt megrendezésének ügye, mind az NDK kor­mánya. mind az NPK- ban élő egyháztestek ré­széről hidegháborús célok szolgálatában állónak mi­nősült. Az egesz probléma tulajdon­képpeni kiindulópontja az a szerződés, amelyet a bonni ál­lam kötött az egyház vezető­ségével tábori, lelkészet fel­állítására vonatkozóan. A szerződ«; aláírója egy­felől Adenauer kancellár, Strauss miniszter; más­felől Dibélius püspök s Kunst prelátus, máris ki­nevezett tábori püspök volt Az előző években többször elő-elökerúlt a tábori lelké­szet megszervezésének gondo­lata, de nagyon kevesen vet­ték komolyan. A második világháború­ban, tiszteletre méltó ki­vételektől eltekintve, ál­latában a német tábori lelkészet annyira a hit­leri politika, szolgálatá­ban állt s az egy« tábori lelkészeknek: munkaköre sokszor szinte a „nemzet- védelmi tiszt” munkájává korcsosult, hogy a stuttr garti búnbánatban elinduló keresztyénség Németor-. szagban képtelennek tar­totta a szegyeit és meg­bánt múltnak ezen a pon­ton történő restaurációját. Voltak néhányan, akik óva­tosak voltak. Aggódva figyel­ték, hogy a német Eeresztyéri- ség hogyan tér rá mindinkább — legalábbis vezetőségében! — a „szervezett bűnbánó f- nilküliseg” (Bartsch) lejtőjé­re. 1956-ban a zsinaton kér­dést is intéztek az elnökség­hez a mind többet emlegetett „tábori lelkészet” dolgáról, de a zsinat határozottan ki­jelentette: „a katonai lel- Uigondozas ügyében sem­mi újabb fejlemény nem DUKA! TAKÁCH JUDIT (1795—1836) lal írni, vagy ami ennél is „rosszabb” — verset/ a -nők műveltsége különben is az er­kölcsök lazulásához vezetne. Judit szüleinek bátorságára vall, hogy leányukat a kor os­toba felfogása ellenére német szóra, a műveltség megszer­zésére és a zongorázás művé­szetének elsajátítására Sop­ronba vittek. Judit apja Du­ka? Takách István és édes­anyja Múzsái Vittnyédy Te­rézia. boldog örömmel látták a kis Judit előrehaladását, s különösen büszkék voltak köl­tői tehetségére. Amidőn „divat” volt ho­nunkban is a leányokat szán­dékosan tudatlanságban tár­tani, Takách Judit, európai mértékkel mérve is, művelt férfiakat messze meghaladóan jártas volt irodalomban, tudo­mányok ismeretében, zongora- játéka pedig művészi volt, s Malvina néven népszerű köl­teményeket írt, melyek, ha nem. is voltak örökérvényűek, korában példamutatóan bát­rak és Berzsenyi Dánielt is ,.Dukai Takách Judithoz” című ódájának megírására késztet­ték, ez a költemény pedig egyik legemelkedettebb szel­lemű darabja a magyar iro- dlomnk. és bátor kiállás a nők jogai mellett történt" és jjsn Is tőréé*- hetífc olyan fordulat ans! M össznémet evangéliumi egyházat (EKD) ebben a . dologban megkötné.” § még ebben az esztendőben a nyugatnémet sajtó, rádió, televízió szenzációs ripor­tokban ismertette & szer­ződés aláírásának megtör­téntéit így az EKD zsinata 1957-be« abba a siralmas helyzetbe ju­tott, hogy minden tárgyalás nélkül puszta jóváhagyását adja vagy megtagadja a már eláirt és érvénybe lépett szerződéshez, S a zsinat — nem mérv«: fél állásfoglalásának bordere jel. akarva-ákaratlanul megadta a hozzájárulását. Tulajdonkep­pen ekkor tört ki növekvően a nyílt tiltakozás szerte az egész egyházban. Mindkét német ál­lam egyháztagjai között.! ­Senki sem tiltakozott a katonák lel kJ gondozása el­len, De vaj a men nyien til­takoztak a „tábori lelké­szet felállítása” ellen. Mindenfelé, egyházi gyűlé­seken, sajtóban. felszóla­lásokban, szóba, és betűbe foglalt tiltakozásokban ugyanarról volt szó: meg a. látszatát is el kell ke­rülni annak, mintha: az 'egyház azonosítaná magát a szövetségi kormányzat militarista politikájával. Hiszen a legegyszerűbb német keresztyén emberek felismer» ték .'— felejthetetlen tapaszt»» latok alapján! ■— hogy a tábori lelkészet előbb* utóbb a bonni kormány- politika propagandaszer- vévé, a hidegháború egy­házi igarolójavá válik % menthetetlenül. Főleg . as NDK-ban élő egyházi ve­zetők és felelős egyházi. férfiak részéről hangzott, el él« tiltakozás a tábori lelkészet, mint „NATO- egyház képződménye” -és mint a nyugatnémet CDU es a NÄTO-hatalmak „ötödik had oszlopa” el- ' , len..., Nem volt egészen ereimén#* felen a tiltakozási hadjárati Ugyanaz a zsinat, amely 1957* ben tudomásul vette a máé megkötött szerződést, kényte­len volt 1958-ban kiküldeni egy különbizottságot a szerző­dés felülvizsgálata s.tb. felada­tával. Persze, közben az idő nem állt meg! Két drága ez eltelt s • . :■ időközben már 120 fő­hivatású tábori lelkész szolgálati alkalmazásba, került, közülük, eppen Strauss minisztériumában, kulcspozícióba, 9 élethosz- sziglani hatállyal állami tisztviselőként! fFolytatjukl Baliko Zeit?.« Takách Judit korunk asszon nyainak,is példakép. Szorgal­masan tanúit, képezte magát; s az alkotói munkában épp­úgy megállta helyét, mmt ha- ziasszonyi teendői ellátásába^ s haláláig kitűnő anya, példás feleség volt. Azokban az esztendőkben nem akadt magyar nő, akit az ' írók és a nagyközönség fúntotöbb hódolattal rajongtak volna körül, és ez a hódolat nem azon idők egyik legbajp- sább asszonya szépségének szólt, hanem a kor emelke­dett gondolkodású közéleti sze­replőjének. Takách Judit levelezésben állott Kazinczy Ferenccel, meglátogatta őt Wesselényi Mikibe, Festetits György , pe­dig meghívta öt kora ünne­pelt költőivel együtt a . heli­koni ünnepségekre — Keszt­helyre. Kora. közéleti szerep-^ lőj benne látták azt a női ide­ált, akik, ha többen lettek volna, anyagilag, is, szellemi­leg is gazdagabb-, lett. volita a XIX. sz elejének Magyaror­szága. A. „magyar Sappho”- nak, Takách Juditnak, helye van a „magyar irodalom törté­netben'', mert nála nélkül a „magyar biedermeier” egy- ra­gyogó színnel. volna szegé­nyebb. . . . Takách Judit másfél hónap­pal élte túl nagy költőt ársái és rokonát, Berzsenyi Dánielt, s aránylag fiatalon — 41 éves korában — 1836.. április 15-én ragadta el a halál. Boné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom