Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-04-09 / 15. szám
IDÉZET Sárgult papíros. Régi írás. Elolvastam. Most lemásolom. Dolgos ember volt az •. apám. A nagygaz- .dák' szívesén hívták napszámba őt' Megtakarított pénzecskéjéből hol egyikünknek, hol a ■ másikunknak vett cipőt — néha ruhát. Pista, Palkó és én már iskolába jártunk. Annuska akkortájt, tanult beszélni. Szóval a magunk módján boldogan éltünk a faluvégi. zsupfedeles házikóban. Az iskolai szünet egyik holdvilágos estején fcanító urunk kopogtatott be hozzánk. Éppen vacsoránál ültünk.. Édesanyám a kötényével törölte meg a széket, amelyre a tanító urat leülni tessékelte. így szokás ez a falusi embernél mindig, ha kedves vendége érkezik; Krumplis pogácsával is megkínáltuk őt. Hallod-e István — kezdte a vacsora végeztével a tanító úr — ez a te Ferkó fiad jó- es'zá gyerek; Kár lenne, ha elkallódna. Taníttatni kellene őt.-. Nagyon örültem annak, amit a tanító űr mondott. Nagyon szerettem tanulni. .Pénzért adják ám a tudományt, tanító áram mondta messzibe néző tekintette] az édesapám. A szegény ember gyermekéből *pha nem lehet tudós. Kedves,, jó tanítóm rám nézett és így folytatta:, Megél ez a gyerek a jég hátán is. Megfesd ember lesz belőle. MeS kellene próbálni — szólt bele a diskurzusba édesanyám is. Jól van hát, ha te is úgy akarod tanulják 4 gyerek, — adta be a derekát az édesapám, Megszorítom még jobban a munkát. Majd ésáfc megleszünk valahogyan. Így kerültem én előbb a járásbeli polgári iskolába, onnan pedig négy esztendő múltán az egyik dunántúli tanítóképzőbe. A bizonyítványom kitűnő volt. mindig. Pénzjutalmat is kaptam. Magántanítványokat ■ äk szereztek számomra tanáraim. Keresetemből egyszer-másszor haza is tudtam küldeni. Édesanyám, amikor a postás eléje tette a pengő pénzdarabokat, boldogságában el is Sírta magát. Én is nagyon boldog voltam, A nagygazda fiúk, akik, az elemi iskola ban wnndig csak belém kötöttek, — most. ha szünidőre haza kerültem, barátkozni próbálták velem. A bíróné nem is titkolta, hogy az 6 Mariskája és én'igen összeillenénk egymással; Én azonban csak az édesapámhoz hasonló szegény emberek között éreztem jól inagamat. Közöttük mindig volt mondanivalóm; Eligazító, bíztató szó. A biróék, meg a többi nagygazda, hamarosan rossz véleményt formáltak rólam. Gőgös embernek mondtak. Pedig nem voltam az. • Csak a sok gyermekkori hántás és sérelem sajgot.t bennem még egészen elevenül. Az utolsó iskolai év következett. Tanítói fee pestiesem is kitűnő lett. Mielőtt állás után nézhettem volna, — behívták katonának, Tiszti iskolába kerülte^. Zászlósi rendfokozattal érkeztem haza. ■ Most mihez kezdesz? — kérdezték barátaim; ' Tanítani 'szeretnék, ~ .válaszoltam. Tanítani! Tudjátok-e, hogy mi az? Sok-sok falusi, csizmás kis gyereket megtanítani a betűvetésre, meg a történelemre. A ■ jobbra. A szebbre. Tudjátok-e, hogy milyen nagy felelősség -ez!?. A kérvényem hamarosan visszaérkezett a minisztériumból. Ez állt rajta: Üresedés hiányában alkalmazni nem tudjuk. Azt gondolom, hogy a bíróék keze volt a dologban Elszegődtem favágónak az erdőre. Munka-, társaim szerettek. Elbeszélgettem velük. Az öregek kezéből sokszor kivettem a fejszét A következő év őszén kitört a világháború. A felvirágzott, vagon előtt sírva búcsúzott tőlem az édesanyám; Apám is törölgette a szemét. A'háború harmadik évében apámat is, mint népfelkelőt katonasorba szólították. Anyám a három gyerekkel egymaga maradt. Igaz, hogy itt-ott már segíteni tudtak neki a gyerekek. De így is erején felül való volt, ami rá- szaikadt A harmados föld termését elrekvirálta a hatóság. Éppen hogy maradt valami a család részére. A napszámból megtakarított kevéske pénz is elfogyott. Édesanyám hadisegély iránti kérvényére ezt írták: Segélyben nem részesülhet. Édesapámat, mint népfelkelőt, ugyanabba a határmenti faluba vezényelték, ahol én is katonáskodtam. Egymásra találtunk. A szó kevés, hogy elbeszéljem ezt a találkozást. Hosszú percekig szótlanul öleltük egymást. Azután is csak tört, félig kimondott mondatokra tellett az erőnkből. Ügy szerettem volna, hogy édesapám mellettem maradjon. Feletteseim nem engedélyezték. Harmadnapjára kivitték lövészárkot ásni. Többet nem találkoztunk. Egy tiszttársam temette el a Jablónkai-hágönál egy tölgyfa tövébe. Szegény édesapám! Én, nem sokkal édesapám hősi halála után fogságba kerültem. Éjszakákon át néztem a csillagos eget. Kerestem azt a csillagot, amely hazafelé mutat. Anyámat láttam.; Gyászruhá- ban. Mosolytalanul. Szótlanul. Szegény édesanyám! Két esztendő, múlva kerültem . haza. Huszonhét éves vagyok. De tán ötyennek is látszom. A halállal való viaskodás meggyötri az embert. Itthon i'agyok! De jó is1 itthon lenni! Hazám földjén. Zsupfedeles házikónkban. A faluvégen, Anyám mellett. A szívemmel van. valami baj. Kórházba kell mennem. Az orvosok azt mondják, hogy még odakünn szereztem a bájt. No, majd rendbejövök hamar. Aztán! Tgen! Végre tanítani fogok. Sorra' leírok majd mindent. Leírom majd az első tanítási órát. A gyermekek első Telelését, A játékukat. Az álmaikat. Az örömüket.” Itt megszakad az írás. Kovács Ferenc nem jött többé haza. A községházán vita támadt, hogy neve íelkerül- hpt-e. * hősi halottak emléktáblájára, vagy serjí. T'd*éhaza halt meg, — érvelt a bíró. Csak hazajött meghalni — mondta csendesen Kovács Feri egykori tanítója. Ünnep van. Gondolkozzunk el Kovács Feri történetén. A múlton, A mán. A holnapon, * . Németh Géza OLDOM TÖRTÉNT ttiist©i@=m©ii©t A moszkvai patriarchátus képviselői Géniben Az orosz orthodox egyház moszkvai patriarchátusának négy képviselője március kö- vwpén négynapos látogatást tett az Egyházak Világtanácsa genfi • főtitikársáaánál. Ezzel folytatódott - a moszkvai' patriarchátus és ke Egyházak Vi- lágtanéesa között 1958-ban megindult. eszmecsere, . Az Egyftázák Világtwácsa főtitkára dr. W, A. Vissert Hooft a; megbeszélések be fejeztekor kijelentette, hogy - a patriarchátussal' való jövőbeli 'kölcsönös víszoaw szempontjából ‘ „jó . előhaladást” • értek él; Y' m A i moszkvai patriarcha tűs küldöttségét : a patriarchátus külügyi hivatalának .elnöke, WiKódim püspök vezette. Ass, .orthodox. küldöttség az Egyházak Világtanácsa képviselőinek értékes . orthodox könyveket adott-át. Az 1959- ben kezdődött kiadvány-csere kenetében az 'Egyházak . Világ- fenáésa ■ — mint arról annak idején; hírt adtunk —, az elmúlt évben sok teológiai könyvet küldött a leningrádi és - sagorszki teológiai akadémiának. Az orosz egyházi férfiak- 1959-ben Genfben . tett 'első ". látogatásuk alkalmával adták át először könyvadomá- nyükat" az Egyházak Világtanácsának A moszkvai patriarchátus és az! Egyházak Világtanácsának kólcsorics látogatásait ' 1958 nyarán az üttrechti (Hollandia) - találkozás vezette be A «egyhetes látogatást, melyet a - patriarchátus képviselői JS5S, £ júniusában tettek: 1 az Egyházak 'Világtanácsa genfi főtitkárságánál.- még ugyanennek :az évnek decemberében követte az Egyházak Vi- -Sagtanäcsa küldöttségének; a Szovjetunióban tett víszontlá- I jét az Egyházak Világtanácsa togatása. Ettől kezdve a Központi Bizottságának éven- moszkvai patriarchátus meg- | ként egyszer tartott ülésére figyelQcént. elküldi. képviselő- ! is. . Versenyfutás beduinokkal Egy expedíció, mely bibliai kéziratok után , kutat a Holttenger környékén, legutóbb rész-sikeréről számolt be. Az expedíció vezetője, dr. John Allergo, a manchesteri, egyetemről jelentette Londonba: „Üj kézirat-barlangot fedeztünk fel egy olyan vidéken, ahol eddig semmiféle, az ókorból származó iratanyagot néni találtak.” Egy föltárt barlangról van itt szó, a Kidron folyó déli oldalán, magasan a- sziklák között. Egy arab munkás három- papirusz-darabkát talált itt. Ezek közül a. legnagyobb is csak akkora, hogy egy hüvelykujj körmét takarná el. A papirusz-darabkák egyikén csupán három betű maradványait' lehet felfedezni. Egy hasonló barlangban . .sikerült egy épen maradt fazekat is kiásni, mely feltehetően . az ótestamentomi korból szár-- rházik. Ugyanitt 'találtak sok római ■ cserépedényt, egy finom -bizánci pohárnak, egy. darabját és vászon-,. valamint bőr. maradványokat. Dr. Allergo azt hiszi, hogy a . ‘ barlangok feneket borító vastag romréteg alól még sok értékes anyag kerülhet elő. Mindenesetre- ezek az új leletek ellene' mondanak; annak a feltevésnek, hogy a beduinok már minden barlangot - átkutattak. Az ; expedíció reméli, hogy lehetséges lesz itt és más helyeken,: ahol az ,- utóbbi -hetekben munkálkodtak, de ahol a szükséges technikai felszerelés hiányában idéiglenesen abbahagyták a munkát, a kutatást tovább folytatni, A kérdés . csak az, hogyan oldják meg a pénzügyi problémákat, Valami olyan kiutat kellene találni, hogy a beduinok a saját kutatásukkal ne előzzék meg ezt a műn kát, ahogy ez már eddig gyakran megtörtént. — A Fejér—komáromi egyházmegye lelkészt munka- közössége március 23-án Budapesten ülésezett. Megbeszélték a munkaülésen a munka- közösség folyó évi programját, majd Selmeczi János ismertette Jeschke professzor Die Zeichen der Zeitben megjelent „Az egyház szolgálata a békét- világban” című írását. Lábossá Lajos A béke hírei címen tartott tájékoztatót, Bohus Imre és Jakab Miklós pedig sajtó tájékoztatót adott. Második kiadásban ; megjelent ' Dr. Luther Marton KIS KÁTÉJA Kapható- a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puski: u 12. Ara: - 3 forint k@iéi ellen Nyugat-Német országban ez- ídén másodszor rxmulnak fel tüntető menetben az atom- fegyverkezés ellenzői. A múlt év húsvétján. Bergen-Hohne felé vonult a menet. A Hannoverből induló csoportnak egyik résztvevője elmondta, hogy milyen, mély hatást gyakorolt mindnyájukra, amikor csatlakozott hozzájuk az a csoport, amely a Bergen- Belsen-i volt koncentrációs táboron vonult keresztül. A volt koncentrációs tábor közelében most rakéta-támaszpont. van. A menetben vitt egyik táblán ez volt olvasható: „Először Bergen-Belsen — most Bergen-Hohne". Hogyan vetheti mag valaki az egyik tömeggyilkosságot, mikor egyidejűleg előkészít egy másikat? Mit jelentett ez a. húsvéti tiltakozó felvonulás az abban résztvevők számára? Nem voltak sokan, Azt lehetne gondolni, hogy a. nem nagy szám inkább hátrányt, mint előnyt jelent. Pedig a nem nagy számnak is megvoltak az előnyei. Sokan mondták, hogy a. felvonulók csak nevetségessé tették magukat anélkül, hogy politikailag valamit is sikerült volna elérniök. Az Associated Press például ezt írta: „A németek vétkeztek a békés és bensőséges húsvéti ünnepek ellen. Az atomháború . ellenzőinek mintegy 500-as csoportja Bergen-Hohne katonai gyakorló terére vonuló tüntető menetével tiltakozott az atom,fegyverkezés ellen”. Valóban ez nem sok. — De mégis csak kezdet. Talán nagyban hozzájárult azoknak a dánoknak a bátorításához, akik októberben hasonló tiltakozó felvonulásra készültek. Sok dán turista állította. le az autóját, hogy gondosan elolvassa a menetben vitt táblák feliratát és lefényképezze a felvonulási. Igen, a résztvevők számára előnyt jelentett, hogy nem voltak sokan: közvetlen kapcsolat és szilárd bajtársiasság alakulhatott ki közöttük. A tüntető felvonulásban nemcsak a különféle nyugatnémet vidékek voltak képviselve, — Hannovertől Heidelbergig, Kölntől Erlangenig, nemcsak különféle politikai látások, hanem a. társadalmi rétegek sokrétűsége is. Ott menetelt a miniszteri-tanácsosa sszony, a könyvkötő legények mellett, a fürdőmester a mérnök mellett, a kőműves a teológiai hallgató mellett. Katolikusok és evangélikusok, az egyháztól eltávőlodottak és felekezet nélküliek. A menet egyik résztvevője mondja el az alábbiakat: „Nem, tudtunk templomba menni, mert abban az időpontban, amikor mehettünk volna — 11 óra, előtt még sehol nem volt istentisztelet. így hát magunk között ' tartottuk meg húsvét vasárnapján és hétfőjén is áhítatunkat. Az igék, amiket olvastunk: Róma 6. és Lukács 24. nagyon ráillettek helyzetünkre, és ezért különösen is mélyen hatottak. Nem lehet azonban elhallgatni azt a mélységes kiábrándulást, sőt elkeseredést, amely a. hozzászólásokban nyilvánult meg afelett, hofv az egyházak az atomfegyverkezés kérdésében Nyugaton felmondották a szolgálatot. Olyan szakadék keletkezett itt, mely éppen az éber lelkületű embereket választja el az egyháztól és ez olyan súlyos következményekkel járhat, mint. az egyház mulasztásai a múlt század szociális kérdéseiben. Nem. valamiféle gonosz szándékról van hát szó, ha ezek az emberek úgy látják, hogy az egyház elárulta az evangéliumot ér, ezért kilépnek az egyházból. Éppen ezért nagyon fontos volt, hogy keresztyének, sót éppen egyházi funkeionanusok is részt vettek a tüntető felvonulásban. Mert egy ilyen közös menetelés. alapot nyújthat olyan eszmecserére, melyben az egyháznak, ez a másik magatartása jöhet, figyelembe.1961-ben Nyvgat-Németor- szag 4 vidéken, tesznek ilyen tüntető felvonulások hvsvét- kor. Mindegyik menet egy-egy létesítése után (Edinburgh) —■ Skócia vezető egyházi képviselői arra kérték a brit. kormányt, szorgalmazza, hogy a Holy Loch- nál állomásozó Polaris-ten- geralattjárók ne kapjanak olyan feladatokat es" ne végezzenek olyan gyakorlatokat, melyek tovább növelhetik a háborús veszélyt. Rendkívüli a skót egyházi férfiak lépésében az a tény, hogy az néhány héttel a skóciai egyház közgyűlése előtt következett be. A májusban esedékes egyházi közgyűlésnek ugyanis szándékában áll ebben és más hasonló kérdésben is állá.st- foglalnia. Az amerikai Polaris- tengeralattjárö-támaszpont létesítése Holy Loch-ban azonban olyan heves izgalmat váltott ki a skót közvéleményből, hogy a közgyűlési bizottság kötelességének érezte, hogy már most állást foglaljon. A bizottság egyik mértékadó szószólója ezzel ösz- szefüggésben a lakosság szélbe körében támadt „pánik- hangulatról'’ beszélt. Az egyházi nyilatkozat, arra is felszólítja az új kormányt, folyamodjék új kezdeményezéshez az atomfegyver leszerelés és ellenőrzés kérdésében, Az atomfegyverről, mint az elriasztás fegyveréről valS egyoldalú lemondást azonban a "bizottság annak ellenére elveti, Mégis azt ajánlja a kormánynak, mutasson készségét a hagyományos fegyverzet erősítésére, ha ezáltal csökkenthető az elriasztó atomfegyverekkel való függőség. Rendkívül sajnálatosnak: mondta ebben az összefüggés-, ben J. R, Gray glasgowi lelkész — akinek, mint a bizottság összehívójának vezető szerepe volt. e nyilatkozat létrejöttében —. hogy ugyanakkor* amikor a felvilág éhezik, csillagászati összegeket herdálnak el tömegpusztító fegyverek előállítására. Az egyházi bizottság ebben az értelemben szorgalmazza a kormánynál, hogy — még ha nagy áldozatokat. is követelne az a brit néptől —. nyújtson messzemenő hathatós támogatást a fejlődésben levő országok .(felszabadult gyarmati országok) számára. A skót gyülekezeteket pedig arra kéri, hogy a búsvét előtti hetekben kérje Isten bocsánatát,, tanácsát es kegyelmét, nagypénteken pedig külön könyörgéseket tact- son a világbékéért és a meg- I erigesztelődésért. Lemondott a johannesburgi püspök A Dél-afrikai Unióban a faji kérdés ismételten egyházi véleménykülönbségekre vezetett.. tgy a Transvaali Holland Református Egyházra és a Foktartományra egyre erősebb nyomást gyakoroltak, hogy az Egyházak Világtariá- csának ezt a két tagegyházát arra ösztönözzék, hogy kilépjen a protestáns, az anglikán és orthodox egyházaknak ebből a világszervezetéből. Az akció szervezője az Orani — Szabadállam Holland Református Egyháza, mely nem tagja az Egyházak Világtanácsának. Ez az egyház 1960 decemberében, amikór Johannesburgban egyházi konferenciát rendeztek a faji kérdés tárgyában, tiltakozását fejezte ki az Egyházak Világtanácsával szemben. Ezzel a témával az Egyházak Világtanácsa jogosul aflanul olyan politikai és gazdasági kérdésekbe ártotta magát, melyekhez a teológiának semmi köze. Felszólította az Egyházak Világtanácsa fen tnevezett két tagegyházát a kilépésre. Amíg azonban a Református Egyházak — búr háttérrel — a kormány apartheid-politikáját különböző módon ítélik meg. az anglikánok feltétel nélküli ellenzői ennek a politikának. Egyik leghatározottabb szószólója ennek, as ellenzéknek a Dél-afrikai Unióból kiutasított dr. Ambrose Reeves püspök. Dr. Ambrose Reeves püspök most bejelentette, hogy a johannesburgi kerületben betöltött. vezető hivatalától visszalép. , Dr, Joost de Blank, a fok- városi anglikán érsek, éles nyilatkozatban vetette a Dél- afrikai Unió kormányának szemére, hogy a kormány eljárása kényszerítette a püspököt erre a lépésre. A püspök 1960. máiusában bekövetkezett „deportálását” a val-> lásüldözés egyik aktusának kell nevezni. Kiemelte az érsek. hogy dr. Reeves johannesburgi hivatalviselése 11 esztendejében arról tett bizonyságot, hogy szem előtt tartja a szociális igazságosság érdekeit, bizonyságot tett . belátásáról és- az elnyomottak iránti' szeretettől. Reeves püspöknek ezeket az ' érdemeit Dél-Afrikában nem fogják elfelejteni. ' ' A 61 éves dr. Reeves püspök húsvét után felolvasó útra készül az Egyesült ' Államokba. Londoni újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy fólytat- tatni fogja a • harcot- a faji megkülönböztetés ellen. Ramsoy érsek lesz az (London) Erzsébet angol királynő MacMillan miniszter- elnök javaslatára dr. Geoffrey Francis Fisher utódául a Canterbury-i érseki székbe ,dr. Arthur M. Ramseyt, az 54 éves yorki érseket nevezte ki. Mint előde, aki május 31-én teszi le hivatalát, Ramsey érsek is kezdettől fogva szívügyének tartotta és tartja, az ökumenikus mozgalmat. így 1948-ban részt vett Amsterdamban az Egyházak Világ- tanácsa első. és 1954-ben Evanstonban a második közgyűlésen. A "Hit ós Egyház- szervezet 1952. évi konferenciáján Lundban az e kérdésekkel foglalkozó új ökumenikus bizottság tagjává választották. Elnöke a -Hit és Egyházszervezet európai tanulmányi bizottságának. Az Egyházak Világtanácsa Üjú! pnmasa Delhiben tartandó közgyűlésén ő lesz a. brit delegáció vezetője. Or. Ramsey, aki négy óva York érseke, a yorki érsekségben reáháruló kötelezettségei és a kinevezésével járó sok formalitás nfiatt, előreláthatólag július 1-e előtt nem foglalja el az angol egyház prímási tisztségét. Ö lesz a századik Canterbury-i érsek és 160 év óta a negyedik yorki érsek, akire az angol egyházban ezt a legmagasabb tisztséget ruházzák. A Canterbury-! érseket általában az anglikán egyház püspökei sorából választják, York új érsekévé az eddig brpdfordi- püspököt, az, 81 éves dr. Coggant nevezték ki. Dr. Coggaii elnöke az'. Egyesült Bibliatársaságnak. rakéta-támaszpontról indul (Bergen-Hohne, Dortmund- Bracket, Miltenberg és Ingolstadt) és csillag alakzatban a nagyobb városokon. vonul végig, Lehetőleg minél több embert akarnak felébreszteni alvásukból és megnyerni annak, hogy követeljék ők is: vessenek veget az atomfegy- vétkezésnek és szánjanak síkéi a békés világ felépítéséért. Tiltakozzanak az atomfegy- verkeéés ellen, s tegyék nyilvánvalóvá, hogy éppen a Szövetségi Köztársaságot súlyos felelősség terheli. ■ Mert éppen a Német Szövetségi Köztársaság járulhatna hozzá nagyban a. nemsetkózi feszültség enyhítésére. ha lem,ondana. az atomfegyverkezésről, A cél, hogy az 196-1. évi húsvéti tüntető felvonulásban elsősorban egyesek, nem, pedig szervezetek vegyenek részt a felvonulás szervezér sóból es előkészítéséből azonban, a, béke-szövetségek és az atomfegyver-ellenes szövetségek alaposan kiveszik, részüket. (Nemzetközi Háborús- szolgilat-ellenzői, A Háborús Szolgálat Ellenzőinek Szövetsége, Megbékélés Szövetség, Német Beketársaság, Természetbarátok. If júsága, A „Sólymok", „Harc az atomhaláT ellen", Egyházi Testvérközösségek.) Mindenekelőtt azonban: kitart. velünk? Csak ha m,i magunk is síkraszállunk, rem,él- h.etjúk a dolgok, jobbrafordu- idsát. — fejezi, be nyilatkozatát a ne&ztvevé. u
