Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-09 / 15. szám

IDÉZET Sárgult papíros. Régi írás. Elolvastam. Most lemásolom. Dolgos ember volt az •. apám. A nagygaz- .dák' szívesén hívták napszámba őt' Megtaka­rított pénzecskéjéből hol egyikünknek, hol a ■ másikunknak vett cipőt — néha ruhát. Pista, Palkó és én már iskolába jártunk. Annuska akkortájt, tanult beszélni. Szóval a magunk módján boldogan éltünk a faluvégi. zsupfedeles házikóban. Az iskolai szünet egyik holdvilágos estején fcanító urunk kopogtatott be hozzánk. Éppen vacsoránál ültünk.. Édesanyám a kötényével törölte meg a széket, amelyre a tanító urat leülni tessékelte. így szokás ez a falusi em­bernél mindig, ha kedves vendége érkezik; Krumplis pogácsával is megkínáltuk őt. Hallod-e István — kezdte a vacsora végez­tével a tanító úr — ez a te Ferkó fiad jó- es'zá gyerek; Kár lenne, ha elkallódna. Tanít­tatni kellene őt.-. Nagyon örültem annak, amit a tanító űr mondott. Nagyon szerettem tanulni. .Pénzért adják ám a tudományt, tanító áram mondta messzibe néző tekintette] az édesapám. A szegény ember gyermekéből *pha nem lehet tudós. Kedves,, jó tanítóm rám nézett és így foly­tatta:, Megél ez a gyerek a jég hátán is. Meg­fesd ember lesz belőle. MeS kellene próbálni — szólt bele a dis­kurzusba édesanyám is. Jól van hát, ha te is úgy akarod tanulják 4 gyerek, — adta be a derekát az édesapám, Megszorítom még jobban a munkát. Majd ésáfc megleszünk valahogyan. Így kerültem én előbb a járásbeli polgári iskolába, onnan pedig négy esztendő múl­tán az egyik dunántúli tanítóképzőbe. A bizonyítványom kitűnő volt. mindig. Pénzjutalmat is kaptam. Magántanítványokat ■ äk szereztek számomra tanáraim. Keresetem­ből egyszer-másszor haza is tudtam küldeni. Édesanyám, amikor a postás eléje tette a pengő pénzdarabokat, boldogságában el is Sírta magát. Én is nagyon boldog voltam, A nagygazda fiúk, akik, az elemi iskola ban wnndig csak belém kötöttek, — most. ha szünidőre haza kerültem, barátkozni próbál­ták velem. A bíróné nem is titkolta, hogy az 6 Mariskája és én'igen összeillenénk egymás­sal; Én azonban csak az édesapámhoz ha­sonló szegény emberek között éreztem jól inagamat. Közöttük mindig volt mondani­valóm; Eligazító, bíztató szó. A biróék, meg a többi nagygazda, hama­rosan rossz véleményt formáltak rólam. Gő­gös embernek mondtak. Pedig nem voltam az. • Csak a sok gyermekkori hántás és sére­lem sajgot.t bennem még egészen elevenül. Az utolsó iskolai év következett. Tanítói fee pestiesem is kitűnő lett. Mielőtt állás után nézhettem volna, — be­hívták katonának, Tiszti iskolába kerülte^. Zászlósi rendfokozattal érkeztem haza. ■ Most mihez kezdesz? — kérdezték bará­taim; ' Tanítani 'szeretnék, ~ .válaszoltam. Taní­tani! Tudjátok-e, hogy mi az? Sok-sok fa­lusi, csizmás kis gyereket megtanítani a be­tűvetésre, meg a történelemre. A ■ jobbra. A szebbre. Tudjátok-e, hogy milyen nagy fe­lelősség -ez!?. A kérvényem hamarosan visszaérkezett a minisztériumból. Ez állt rajta: Üresedés hiá­nyában alkalmazni nem tudjuk. Azt gondo­lom, hogy a bíróék keze volt a dologban Elszegődtem favágónak az erdőre. Munka-, társaim szerettek. Elbeszélgettem velük. Az öregek kezéből sokszor kivettem a fejszét A következő év őszén kitört a világháború. A felvirágzott, vagon előtt sírva búcsúzott tőlem az édesanyám; Apám is törölgette a szemét. A'háború harmadik évében apámat is, mint népfelkelőt katonasorba szólították. Anyám a három gyerekkel egymaga maradt. Igaz, hogy itt-ott már segíteni tudtak neki a gyere­kek. De így is erején felül való volt, ami rá- szaikadt A harmados föld termését elrekvirálta a hatóság. Éppen hogy maradt valami a család részére. A napszámból megtakarított kevés­ke pénz is elfogyott. Édesanyám hadisegély iránti kérvényére ezt írták: Segélyben nem részesülhet. Édesapámat, mint népfelkelőt, ugyanabba a határmenti faluba vezényelték, ahol én is ka­tonáskodtam. Egymásra találtunk. A szó ke­vés, hogy elbeszéljem ezt a találkozást. Hosszú percekig szótlanul öleltük egymást. Azután is csak tört, félig kimondott mondatokra tel­lett az erőnkből. Ügy szerettem volna, hogy édesapám mel­lettem maradjon. Feletteseim nem engedé­lyezték. Harmadnapjára kivitték lövészárkot ásni. Többet nem találkoztunk. Egy tiszt­társam temette el a Jablónkai-hágönál egy tölgyfa tövébe. Szegény édesapám! Én, nem sokkal édesapám hősi halála után fogságba kerültem. Éjszakákon át néztem a csillagos eget. Kerestem azt a csillagot, amely hazafelé mutat. Anyámat láttam.; Gyászruhá- ban. Mosolytalanul. Szótlanul. Szegény édes­anyám! Két esztendő, múlva kerültem . haza. Hu­szonhét éves vagyok. De tán ötyennek is lát­szom. A halállal való viaskodás meggyötri az embert. Itthon i'agyok! De jó is1 itthon lenni! Ha­zám földjén. Zsupfedeles házikónkban. A fa­luvégen, Anyám mellett. A szívemmel van. valami baj. Kórházba kell mennem. Az orvosok azt mondják, hogy még odakünn szereztem a bájt. No, majd rendbejövök hamar. Aztán! Tgen! Végre ta­nítani fogok. Sorra' leírok majd mindent. Le­írom majd az első tanítási órát. A gyerme­kek első Telelését, A játékukat. Az álmaikat. Az örömüket.” Itt megszakad az írás. Kovács Ferenc nem jött többé haza. A köz­ségházán vita támadt, hogy neve íelkerül- hpt-e. * hősi halottak emléktáblájára, vagy serjí. T'd*éhaza halt meg, — érvelt a bíró. Csak hazajött meghalni — mondta csendesen Ko­vács Feri egykori tanítója. Ünnep van. Gondolkozzunk el Kovács Feri történetén. A múlton, A mán. A holnapon, * . Németh Géza OLDOM TÖRTÉNT ttiist©i@=m©ii©t A moszkvai patriarchátus képviselői Géniben Az orosz orthodox egyház moszkvai patriarchátusának négy képviselője március kö- vwpén négynapos látogatást tett az Egyházak Világtanácsa genfi • főtitikársáaánál. Ezzel folytatódott - a moszkvai' pat­riarchátus és ke Egyházak Vi- lágtanéesa között 1958-ban megindult. eszmecsere, . Az Egyftázák Világtwácsa főtit­kára dr. W, A. Vissert Hooft a; megbeszélések be fejeztekor kijelentette, hogy - a pat­riarchátussal' való jövőbeli 'kölcsönös víszoaw szempont­jából ‘ „jó . előhaladást” • értek él; Y' m A i moszkvai patriarcha tűs küldöttségét : a patriarchátus külügyi hivatalának .elnöke, WiKódim püspök vezette. Ass, .orthodox. küldöttség az Egyházak Világtanácsa kép­viselőinek értékes . orthodox könyveket adott-át. Az 1959- ben kezdődött kiadvány-csere kenetében az 'Egyházak . Világ- fenáésa ■ — mint arról annak idején; hírt adtunk —, az el­múlt évben sok teológiai könyvet küldött a leningrádi és - sagorszki teológiai akadé­miának. Az orosz egyházi fér­fiak- 1959-ben Genfben . tett 'első ". látogatásuk alkalmával adták át először könyvadomá- nyükat" az Egyházak Világta­nácsának A moszkvai patriarchátus és az! Egyházak Világtanácsának kólcsorics látogatásait ' 1958 nyarán az üttrechti (Hollan­dia) - találkozás vezette be A «egyhetes látogatást, melyet a - patriarchátus képviselői JS5S, £ júniusában tettek: 1 az Egyházak 'Világtanácsa genfi főtitkárságánál.- még ugyan­ennek :az évnek decemberé­ben követte az Egyházak Vi- -Sagtanäcsa küldöttségének; a Szovjetunióban tett víszontlá- I jét az Egyházak Világtanácsa togatása. Ettől kezdve a Központi Bizottságának éven- moszkvai patriarchátus meg- | ként egyszer tartott ülésére figyelQcént. elküldi. képviselő- ! is. . Versenyfutás beduinokkal Egy expedíció, mely bibliai kéziratok után , kutat a Holt­tenger környékén, legutóbb rész-sikeréről számolt be. Az expedíció vezetője, dr. John Allergo, a manchesteri, egye­temről jelentette Londonba: „Üj kézirat-barlangot fedez­tünk fel egy olyan vidéken, ahol eddig semmiféle, az ókorból származó iratanyagot néni találtak.” Egy föltárt barlangról van itt szó, a Kidron folyó déli oldalán, magasan a- sziklák között. Egy arab munkás há­rom- papirusz-darabkát talált itt. Ezek közül a. legnagyobb is csak akkora, hogy egy hüvelykujj körmét takarná el. A papirusz-darabkák egyikén csupán három betű maradvá­nyait' lehet felfedezni. Egy hasonló barlangban . .sikerült egy épen maradt fazekat is ki­ásni, mely feltehetően . az ótestamentomi korból szár-- rházik. Ugyanitt 'találtak sok római ■ cserépedényt, egy fi­nom -bizánci pohárnak, egy. darabját és vászon-,. valamint bőr. maradványokat. Dr. Allergo azt hiszi, hogy a . ‘ barlangok feneket borító vastag romréteg alól még sok értékes anyag kerülhet elő. Mindenesetre- ezek az új lele­tek ellene' mondanak; annak a feltevésnek, hogy a beduinok már minden barlangot - átku­tattak. Az ; expedíció reméli, hogy lehetséges lesz itt és más helyeken,: ahol az ,- utóbbi -he­tekben munkálkodtak, de ahol a szükséges technikai felsze­relés hiányában idéiglenesen abbahagyták a munkát, a ku­tatást tovább folytatni, A kérdés . csak az, hogyan oldják meg a pénzügyi prob­lémákat, Valami olyan ki­utat kellene találni, hogy a beduinok a saját kutatásukkal ne előzzék meg ezt a műn kát, ahogy ez már eddig gyakran megtörtént. — A Fejér—komáromi egy­házmegye lelkészt munka- közössége március 23-án Bu­dapesten ülésezett. Megbeszél­ték a munkaülésen a munka- közösség folyó évi programját, majd Selmeczi János ismer­tette Jeschke professzor Die Zeichen der Zeitben megjelent „Az egyház szolgálata a békét- világban” című írását. Lábossá Lajos A béke hírei címen tar­tott tájékoztatót, Bohus Imre és Jakab Miklós pedig sajtó tájékoztatót adott. Második kiadásban ; megjelent ' Dr. Luther Marton KIS KÁTÉJA Kapható- a Sajtóosztályon Budapest, VIII., Puski: u 12. Ara: - 3 forint k@iéi ellen Nyugat-Német országban ez- ídén másodszor rxmulnak fel tüntető menetben az atom- fegyverkezés ellenzői. A múlt év húsvétján. Bergen-Hohne felé vonult a menet. A Han­noverből induló csoportnak egyik résztvevője elmondta, hogy milyen, mély hatást gya­korolt mindnyájukra, amikor csatlakozott hozzájuk az a csoport, amely a Bergen- Belsen-i volt koncentrációs táboron vonult keresztül. A volt koncentrációs tábor kö­zelében most rakéta-támasz­pont. van. A menetben vitt egyik táblán ez volt olvas­ható: „Először Bergen-Belsen — most Bergen-Hohne". Ho­gyan vetheti mag valaki az egyik tömeggyilkosságot, mi­kor egyidejűleg előkészít egy másikat? Mit jelentett ez a. húsvéti tiltakozó felvonulás az abban résztvevők számára? Nem voltak sokan, Azt lehetne gondolni, hogy a. nem nagy szám inkább hátrányt, mint előnyt jelent. Pedig a nem nagy számnak is megvoltak az előnyei. Sokan mondták, hogy a. felvonulók csak nevet­ségessé tették magukat anél­kül, hogy politikailag valamit is sikerült volna elérniök. Az Associated Press például ezt írta: „A németek vétkeztek a békés és bensőséges húsvéti ünnepek ellen. Az atomhá­ború . ellenzőinek mintegy 500-as csoportja Bergen-Hoh­ne katonai gyakorló terére vonuló tüntető menetével til­takozott az atom,fegyverkezés ellen”. Valóban ez nem sok. — De mégis csak kezdet. Ta­lán nagyban hozzájárult azok­nak a dánoknak a bátorításá­hoz, akik októberben hasonló tiltakozó felvonulásra készül­tek. Sok dán turista állította. le az autóját, hogy gondosan elolvassa a menetben vitt táb­lák feliratát és lefényképezze a felvonulási. Igen, a résztvevők számára előnyt jelentett, hogy nem voltak sokan: közvetlen kap­csolat és szilárd bajtársiasság alakulhatott ki közöttük. A tüntető felvonulásban nemcsak a különféle nyugatnémet vi­dékek voltak képviselve, — Hannovertől Heidelbergig, Kölntől Erlangenig, nemcsak különféle politikai látások, hanem a. társadalmi rétegek sokrétűsége is. Ott menetelt a miniszteri-tanácsosa sszony, a könyvkötő legények mellett, a fürdőmester a mérnök mel­lett, a kőműves a teológiai hallgató mellett. Katolikusok és evangélikusok, az egyház­tól eltávőlodottak és feleke­zet nélküliek. A menet egyik résztvevője mondja el az alábbiakat: „Nem, tudtunk templomba menni, mert abban az idő­pontban, amikor mehettünk volna — 11 óra, előtt még se­hol nem volt istentisztelet. így hát magunk között ' tartottuk meg húsvét vasárnapján és hétfőjén is áhítatunkat. Az igék, amiket olvastunk: Róma 6. és Lukács 24. nagyon rá­illettek helyzetünkre, és ezért különösen is mélyen hatottak. Nem lehet azonban elhallgat­ni azt a mélységes kiábrándu­lást, sőt elkeseredést, amely a. hozzászólásokban nyilvánult meg afelett, hofv az egyhá­zak az atomfegyverkezés kér­désében Nyugaton felmondot­ták a szolgálatot. Olyan sza­kadék keletkezett itt, mely éppen az éber lelkületű em­bereket választja el az egy­háztól és ez olyan súlyos kö­vetkezményekkel járhat, mint. az egyház mulasztásai a múlt század szociális kérdéseiben. Nem. valamiféle gonosz szán­dékról van hát szó, ha ezek az emberek úgy látják, hogy az egyház elárulta az evangé­liumot ér, ezért kilépnek az egyházból. Éppen ezért na­gyon fontos volt, hogy ke­resztyének, sót éppen egyházi funkeionanusok is részt vet­tek a tüntető felvonulásban. Mert egy ilyen közös menete­lés. alapot nyújthat olyan esz­mecserére, melyben az egy­háznak, ez a másik magatar­tása jöhet, figyelembe.­1961-ben Nyvgat-Németor- szag 4 vidéken, tesznek ilyen tüntető felvonulások hvsvét- kor. Mindegyik menet egy-egy létesítése után (Edinburgh) —■ Skócia ve­zető egyházi képviselői arra kérték a brit. kormányt, szor­galmazza, hogy a Holy Loch- nál állomásozó Polaris-ten- geralattjárók ne kapjanak olyan feladatokat es" ne vé­gezzenek olyan gyakorlatokat, melyek tovább növelhetik a háborús veszélyt. Rendkívüli a skót egyházi férfiak lépésé­ben az a tény, hogy az né­hány héttel a skóciai egyház közgyűlése előtt következett be. A májusban esedékes egy­házi közgyűlésnek ugyanis szándékában áll ebben és más hasonló kérdésben is állá.st- foglalnia. Az amerikai Polaris- tengeralattjárö-támaszpont lé­tesítése Holy Loch-ban azon­ban olyan heves izgalmat vál­tott ki a skót közvélemény­ből, hogy a közgyűlési bizott­ság kötelességének érezte, hogy már most állást foglal­jon. A bizottság egyik mér­tékadó szószólója ezzel ösz- szefüggésben a lakosság szé­lbe körében támadt „pánik- hangulatról'’ beszélt. Az egyházi nyilatkozat, arra is felszólítja az új kormányt, folyamodjék új kezdeménye­zéshez az atomfegyver lesze­relés és ellenőrzés kérdésé­ben, Az atomfegyverről, mint az elriasztás fegyveréről valS egyoldalú lemondást azonban a "bizottság annak ellenére el­veti, Mégis azt ajánlja a kor­mánynak, mutasson készségét a hagyományos fegyverzet erősítésére, ha ezáltal csök­kenthető az elriasztó atom­fegyverekkel való függőség. Rendkívül sajnálatosnak: mondta ebben az összefüggés-, ben J. R, Gray glasgowi lel­kész — akinek, mint a bizott­ság összehívójának vezető sze­repe volt. e nyilatkozat létre­jöttében —. hogy ugyanakkor* amikor a felvilág éhezik, csil­lagászati összegeket herdálnak el tömegpusztító fegyverek előállítására. Az egyházi bi­zottság ebben az értelemben szorgalmazza a kormánynál, hogy — még ha nagy áldoza­tokat. is követelne az a brit néptől —. nyújtson messze­menő hathatós támogatást a fejlődésben levő országok .(fel­szabadult gyarmati országok) számára. A skót gyülekezete­ket pedig arra kéri, hogy a búsvét előtti hetekben kérje Isten bocsánatát,, tanácsát es kegyelmét, nagypénteken pe­dig külön könyörgéseket tact- son a világbékéért és a meg- I erigesztelődésért. Lemondott a johannesburgi püspök A Dél-afrikai Unióban a faji kérdés ismételten egyházi vé­leménykülönbségekre veze­tett.. tgy a Transvaali Holland Református Egyházra és a Foktartományra egyre erő­sebb nyomást gyakoroltak, hogy az Egyházak Világtariá- csának ezt a két tagegyházát arra ösztönözzék, hogy kilép­jen a protestáns, az anglikán és orthodox egyházaknak eb­ből a világszervezetéből. Az akció szervezője az Orani — Szabadállam Holland Refor­mátus Egyháza, mely nem tagja az Egyházak Világtaná­csának. Ez az egyház 1960 de­cemberében, amikór Johan­nesburgban egyházi konferen­ciát rendeztek a faji kérdés tárgyában, tiltakozását fejezte ki az Egyházak Világtanácsá­val szemben. Ezzel a témával az Egyházak Világtanácsa jo­gosul aflanul olyan politikai és gazdasági kérdésekbe ártotta magát, melyekhez a teológiá­nak semmi köze. Felszólította az Egyházak Világtanácsa fen tnevezett két tagegyházát a kilépésre. Amíg azonban a Reformá­tus Egyházak — búr háttérrel — a kormány apartheid-poli­tikáját különböző módon íté­lik meg. az anglikánok felté­tel nélküli ellenzői ennek a politikának. Egyik leghatáro­zottabb szószólója ennek, as ellenzéknek a Dél-afrikai Unióból kiutasított dr. Amb­rose Reeves püspök. Dr. Ambrose Reeves püspök most bejelentette, hogy a johannes­burgi kerületben betöltött. ve­zető hivatalától visszalép. , Dr, Joost de Blank, a fok- városi anglikán érsek, éles nyilatkozatban vetette a Dél- afrikai Unió kormányának szemére, hogy a kormány el­járása kényszerítette a püs­pököt erre a lépésre. A püs­pök 1960. máiusában bekö­vetkezett „deportálását” a val-> lásüldözés egyik aktusának kell nevezni. Kiemelte az ér­sek. hogy dr. Reeves johan­nesburgi hivatalviselése 11 esztendejében arról tett bi­zonyságot, hogy szem előtt tartja a szociális igazságosság érdekeit, bizonyságot tett . be­látásáról és- az elnyomottak iránti' szeretettől. Reeves püs­pöknek ezeket az ' érdemeit Dél-Afrikában nem fogják el­felejteni. ' ' A 61 éves dr. Reeves püs­pök húsvét után felolvasó út­ra készül az Egyesült ' Álla­mokba. Londoni újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy fólytat- tatni fogja a • harcot- a faji megkülönböztetés ellen. Ramsoy érsek lesz az (London) Erzsébet angol ki­rálynő MacMillan miniszter- elnök javaslatára dr. Geoffrey Francis Fisher utódául a Canterbury-i érseki székbe ,dr. Arthur M. Ramseyt, az 54 éves yorki érseket nevezte ki. Mint előde, aki május 31-én teszi le hivatalát, Ramsey ér­sek is kezdettől fogva szív­ügyének tartotta és tartja, az ökumenikus mozgalmat. így 1948-ban részt vett Amster­damban az Egyházak Világ- tanácsa első. és 1954-ben Evanstonban a második köz­gyűlésen. A "Hit ós Egyház- szervezet 1952. évi konferen­ciáján Lundban az e kérdé­sekkel foglalkozó új ökume­nikus bizottság tagjává vá­lasztották. Elnöke a -Hit és Egyházszervezet európai ta­nulmányi bizottságának. Az Egyházak Világtanácsa Üj­ú! pnmasa Delhiben tartandó közgyűlé­sén ő lesz a. brit delegáció vezetője. Or. Ramsey, aki négy óva York érseke, a yorki érsek­ségben reáháruló kötelezett­ségei és a kinevezésével járó sok formalitás nfiatt, előrelát­hatólag július 1-e előtt nem foglalja el az angol egyház prímási tisztségét. Ö lesz a századik Canterbury-i érsek és 160 év óta a negyedik yorki érsek, akire az angol egyházban ezt a legmagasabb tisztséget ruházzák. A Canter­bury-! érseket általában az anglikán egyház püspökei so­rából választják, York új érsekévé az eddig brpdfordi- püspököt, az, 81 éves dr. Coggant nevezték ki. Dr. Coggaii elnöke az'. Egye­sült Bibliatársaságnak. rakéta-támaszpontról indul (Bergen-Hohne, Dortmund- Bracket, Miltenberg és Ingol­stadt) és csillag alakzatban a nagyobb városokon. vonul végig, Lehetőleg minél több embert akarnak felébreszteni alvásukból és megnyerni an­nak, hogy követeljék ők is: vessenek veget az atomfegy- vétkezésnek és szánjanak sík­éi a békés világ felépítéséért. Tiltakozzanak az atomfegy- verkeéés ellen, s tegyék nyil­vánvalóvá, hogy éppen a Szö­vetségi Köztársaságot súlyos felelősség terheli. ■ Mert éppen a Német Szövetségi Köztársa­ság járulhatna hozzá nagyban a. nemsetkózi feszültség eny­hítésére. ha lem,ondana. az atomfegyverkezésről, A cél, hogy az 196-1. évi húsvéti tüntető felvonulásban elsősorban egyesek, nem, pe­dig szervezetek vegyenek részt a felvonulás szervezér sóból es előkészítéséből azon­ban, a, béke-szövetségek és az atomfegyver-ellenes szövetsé­gek alaposan kiveszik, részü­ket. (Nemzetközi Háborús- szolgilat-ellenzői, A Háborús Szolgálat Ellenzőinek Szövet­sége, Megbékélés Szövetség, Német Beketársaság, Termé­szetbarátok. If júsága, A „Sóly­mok", „Harc az atomhaláT el­len", Egyházi Testvérközössé­gek.) Mindenekelőtt azonban: ki­tart. velünk? Csak ha m,i ma­gunk is síkraszállunk, rem,él- h.etjúk a dolgok, jobbrafordu- idsát. — fejezi, be nyilatkoza­tát a ne&ztvevé. u

Next

/
Oldalképek
Tartalom