Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-04-02 / 14. szám

Áz emlékezés utján Mire a nap felhúzódott a láthatár szélére, az egyik jeruzsálemi kapu előtt 40—50 főnyi embertömeg verődött össze. Kisebb csoportok­ban álldogáltak és beszélgettek. A reggeli hű­vös szellő körülsimogatja, őket. „Eljön-e? Mit gondoltok testvérek?” — kerekedik egy hang a többi fölé. „Természetes, hogy eljön, még egyszer sem maradt távol ezen a. napon”! «► nyugtatja meg egy másik hány a szólót. .Öreg már Simon testvér, s bizony nagy erő­feszítést jelent neki ez az eléggé hosszú út!” aggodalmaskodik az előbbi hang. . „Itt lesz testvérek! Megérkezett két fia is, Alexander és Rufus is” kapcsolódik be a .beszélgetésbe egy újabb várakozó. • „Igen, igen” erősíti meg mindnyájuk re­ménységét egy női hang... — tudja ő, hogy várjuk! Jl/Íintha csak az utolsó hangra érkeznék vá- ■ 1 lasz, a kapu árnyékából kilép három személy. Az a három, akiről a beszélgetés folyik. A két fiatal a középen lassan lépe- getőt karolja. Alexander és Rufus, Simonnak fia. Közben már el is érték a csoport szélét. Arcok fordulnak feléjük s megindulnak a közeledők felé, s hamarosan embergyűrű ve­szi őket körül. Az ősz szakálla, magas, szi­kár ember, aki fölött már jól eljárt az idő, de tartásában a régi energia csillan meg meleg, barátságos hangon üdvözli a töme­get: „Békesség testvérek!” „Nektek is, Simon testvér” — hangzik a válasz. „Örömmel jöttem el megint testvéreim, hogy végigvezesselek benneteket az emléke­zés útján. Ügy érzem, ez lesz az utolsó. Az én Uram haza hív rövidesen. Onnan tudom, hogy soha ilyen élesen nem állt még előt­tem Urunk golgotái útja, mint most, pedig három évtizeden át töltötte ki életemet ez az élmény. Több olyan aprónak tűnő mozza­nat is fontos lett előttem, amire eddig nem figyeltem. Most majd elmondom részletesen. De induljunk!” S máris elindult a menet a kaputól enyhén emelkedő úton. Előtte és Utána az összegyűltek. Szó alig esett közöt­tük, mindenki magába mélyedten lépegetett áz előtte haladó után. Fontos és ugyanakkor páratlan élményben lesz részük a jelen­levőknek: egy szemtanú beszél és emlékezik Urunk golgotái útjáról. A csendben csak a saruk csoszogása hallatszott, Kidron völgyé­ből áradó, csípős leheletü szellő remegtette meg a csenevész fák leveleit. Talán félóra is eltelt azóta, hogy elindul­tak a kaputól, amikor megállt Simon. Elő­ször körülnézett. Tekintetével végigsimította a környék fáit, mintha csak ellenőrizni akar­ta volna magát, a megtett utat mérte fel pillantásával. A tekintetek várakozóan for­dultak feléje. Átlépett az utat szegélyező alacsony kőkerítésen. Fiai aggódó és szere­tetteljes figyelemmel segítették apjuknak ezt a már nehéz erőfeszítését. A kísérők egyik része szintén letért az útról. Körülfogták a beszélőt. Kis szünet után lassan peregni kez­dett a szó ajkáról. „Éppen erre a helyre érkeztem akkor. Ta­lán egy kicsit el is fáradtam. Megálltam pi­henni egy kicsit. Alig hordoztam körül a tekintetemet néhányszor ezen a sokat cso­dált vidéken, amikor észrevettem, hogy a katonák és nagy tömeg ember tódult ki az útra. Rögtön láttam, hogy kivégzés lesz. Már megjelent szemem előtt az első kereszt is. Hamarosan a második is, sőt a harmadik is. Tehát hármas kivégzés lesz. — mondtam magamban. Mindig féltem a véres dolgoktól s most is arra gondoltam, hogy még mielőtt ide érne a menet, kikerülök a másik útra. De valami tartóztatott. Talán az a látvány kötött le, hogy a második kereszt körül va­lami zavar lehetett. Ott volt a legsűrűbb a tömeg. Ügy hullámzott innen a magasból nézve, mint a Genezáret tava vihar alkal­mával. A katonák idegesen oda-odafordultak a második keresztet hordozó felé és ahogy észrevettem, sűrűn használták dárdájukat is. Csak, amikor ideértek, akkor értettem meg, hogy a második elitéit összeroskadt a nehéz gerenda keresztfa alatt s ezért volt a. kato­nák idegeskedése s a menet megtorpanása. Közben csak ideértek elém Csend volt. A hallgatóság szinte még a lélegzetét is visszatartotta. Kirajzolódott lel­ki szemeik előtt ebben a reggeli ragyogás­ban a Golgotára tartó menet képe. Pontosan el tudták képzelni az eseményeket „Közben azért eleg hamar ideértek — foly­tatja tovább emlékezését Simon. — Ezt meg nem mondtam máskor, hogy a katonák ma­gatartásából kitűnt, hogy sietniök kellett. Bizonyosan parancsba kapták, hogy gyorsan el kell intézniük a kivégzést. Pontosan előt­tem összeesett a második kereszt vivője. A katona nagyot mordult és még nagyobbat káromkodott. Odaugrott a leroskadt elítélt­hez és dárdájával próbálta talpra állítani szegényt. A következő pillanatban, nem, is tudom hogyan, de a hozzám legközelebb álló katona megragadta a kezemet és átrárv- tött a kőkerítésen. Még fel sem ocsúdhattam, amikor már ott álltam az elejtett keresztfa mellett. Fogd és vidd! — kiáltott rám go­rombán a másik, A pillanatnak töredéke alatt belémnyilalt az a gondolat, hogy en­gem akarnak kényszeríteni a halálraítélt ke­resztfájának. a cipelésére. Még egyetlen szó sem. hagyhatta el ajkamat, amikor már a dárda nyelét éreztem az oldalamban. Biztos látta az arcomra kiült tiltakozásomat, utá­latomat, hogy ezt tette, ösztönösen lehfijol- tam a keresztfa fölé. Egy fogással kitapasz­taltam az otromba kereszt súlypontját és máris a vállamon volt. Rá sem néztem arra a gonosztevőre, aki miatt így megaláztak. Elindultam nagy lépésekkel az első kereszt után.” — Csend lett. „Simon testvér — szólalt meg valaki a csendben — már a múlt évben is szerettem volna megkérdezni tőled, miért pontosan té­ged választott ki a katona, hiszen voltak férfiak a tömegben?” (Jimon a kérdező felé fordult. „Csak azért, testvérem, mert a tömegben levő fér­fiak inkább papok voltak. De biztosan lát­ták az öltözékemen, hogy nem vagyok zsidó, hanem valamiféle idegen s így semmi koc­kázatot nem vállalnak velem. De legfőkép­pen azért, mert a katona e cselekedete fe­lett is a mi mennyei Atyánk kegyelmes szándéka mutatkozott meg, aki azt akarta, hogy Simon el ne vesszen a bűneiben, ha­nem örök életet nyerjen. Ma már tudom ezt, akkor természetesen mindezt nem láthattam" — fejezte be Simon a felvetett kérdésre a választ. „De induljunk el lassan az úton — foly­tatta Simon. Valami kimondhatatlan kese­rűség gyülemlett fel szívemben, hogy ennyire megaláztak, nekem kellett a keresztjét ci­pelnem egy halálraítélt gonosztevőnek. Ügy égett az arcom a szégyentől, mintha kor­báccsal vágtak volna végig rajta. Mélysé­gesen gyűlöltem a mögöttem lemaradó erőt­len gonosztevőt. Az oldalt haladó katonák elismerőleg néztek felém. Ügy látszik meg voltak elégedve azzal a megoldással, hogy rám bízták a keresztfa cipelését. De nem festem tovább a lelkiállapotomat, ti magatok is elképzelhetitek mindnyájan, hogy mekkora szégyen volt ez. Nem néztem sem jobbra, sem balra, mentem az úton az első kereszt után. De álljunk meg egy kicsit!” — mond­ja tovább. A kíséret megáll. Simon folytat­ja a beszámolót. „Itt ahol állunk, megszólal mellettem egy női hang: — az örökkévaló Isten megáld téged, mert viszed az 6 Fia keresztfáját — Szinte meghökkenve néztem az asszonyra. Kiét viszem? — mordultam rá. S az a galileai asszony — nem tudom, hogv hívták, azóta sem találkoztam vele — el­mondotta nekem az ÜT Jézusnak egész élete történetét Mondanom sem kell, hogy mon­datról mondatra nőtt a csodálkozásom, las­san, ahogy beszélt tanításáról, cselekedetei­ről, úgy lohadt le szívemben a méltatlanko­dás lángja, s úgy éreztem, hogy az előbb még agyonnyomással fenyegető keresztfa sú­lya kisebb lett. A hallottakon elgondolkozva időnként hátratekintettem. A mögöttem jövő zsidó Messiásra. Ö azonban egyszer sem né­zett rám. Mire felértünk a tetőre, sok min­dent megtudtam, amire természetesen soha sem gondoltam. Persze, akkor még nem az Örökkévaló akaratát láttam itt, hanem va­lami mérhetetlen emberi igazságtalanságot. Hiába akartam kérdezni egyet s mást az asszonytól, eltűnt mellőlem, s elvegyült a tömegben. A katonák a második kiásott lyuk­hoz irányítottak. Itt ledobtam a keresztfát és vártam. Nemsokára ott állt mellettem az, akinek békességemet és üdvösségemet kö­szönhetem. Nem szólt hozzám most sem, csak rámnézett. Sokat mondó nézés volt ez, ma úgy érzem, mintha azt mondta volna a tekintete... jól vagyon jó és hű szolgám, kévésén hú voltál, sokra bízlak ezután... A következő pillanatban durva katonake­zek ragadták meg és ráfektették a ke­resztre. Letépték róla a ruhát, s nekiláttak véres mesterségüknek. Elfordultam, mert majdnem rosszul lettem ettől a látványtól. Inkább a csendesen sírdogáló asszonyokat néztem. Szerettem volna felfedezni azt. aki előbb olyan sokmindent mondott nekem. Tekintetem végigsuhant a város fölött. Ügy éreztem, mintha valami nagy szomorúság telepedett volna rá.” Elhalkult Simon hangja. Az emlékezés súlya szinte megnémította. — És azután? — hangzott fel egy csen des kérdés. „Már kevés az, amit mondani akarok. Itt maradtam addig, amíg kiszenvedett. Hallot­tam a katonák parancsnokának megjegyzé­sét: Bizony Isten Fia volt ez... Azután ott voltam a temetésnél... láttám, az üres sírt... Azután ott voltam a gyülekezetben, azóta is ott vafayok azok között, akik Öt Meg­váltójuknak tartják. Boldog vagyok, hogy ke­resztjét vihettem. Boldog vagyok, hogy most végig jöhettem ismét veletek az emlé kezes útján, s elmondhattam mindezt, azért, hogy ti is erősödjetek annak hallásán... Ő él! Ezt tudjuk és valljuk. Itt van közöttünk is __és most jertek, forduljunk vissza, tér­jü nk haza.” Lassú léptekkel, két fia karjára támasz­kodva apró, öreges lépésekkel megindult az úton visszafelé Cirénei Simon, akinek meg­adatott, hogy Krisztus keresztfáját vigye a Golgotára Erős Sándor ISÍEHIISZIILETI REND Budapesten, 1961. április 2-áfi Húsvét I. ünnepén Deák tér de. 9 (úrv.) Haíenscher Károly, de. 11 (úrv.) Káldy Zol­tán, du. 6 Trajtler Gábor. Fasor de. fél 10 ifjo Blázy Lajos, de. 11 (úrv.) Koren Emil, du. 6 Blázy Lajos. Dózsa György út de. fél 10 Sitié Károly. Üllői út 24. de. fél 10 (úrv.) Fodor Ottmar, de. 11 (úrv.) Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 (úrv.) Griin- valszky Károly. Rákóczi út 57yb. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 3A12 (úrv.) Fodor Ottmár- Thaly Kálmán u. de. 10 Drenyovszky Já­nos, de, 11 (úrv.) Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 (úrv.) Veöreös Imre. Utász u. de. 9 (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Rá­kosfalva de. 8 Boros Károly. Gyar­mat utca 14. de. fél 10 Boros Ká­roly, Fóti út 22. de. .11 (úrv.) Gá­dor András. Váci út 129. de. 8 úrv.) Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 (úrv.) Nagy István. Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. Pest­erzsébet. de. 10 (úrv.) Bencze Imre. Soroksár—Ujtelep de. fél 9. Rá­kospalota MÁV-te!ep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rá­kospalota kii:templom du. 3. Rá­koscsaba de. 9 Békés József, Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél Pestújhely de. 10 (úrv.) Kür- tösy Kálmán. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Várady Lajos, este 7 Madocsai Miklós. Torockó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Várady La­jos. Óbuda de. 10 (urv.) Fülöp Dezső, du. 5 Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Zol- tai Gyula, de. 11 Zolbai Gyula, este fél 7 Károlyi Erzsébet, pest- hidegkút de. fél 11 Rüttkay Ele“ mér. Budakeszi de. 8 Ruzicska László. Diana út de. fél 9 Rutt­kay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Ken­deh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Albert­falva de. 7 dr- Benes Miklós. Keicnvölgy de. 9 dr. Benes Mik­lós. Nagytétény de. 8 Visontai Ró­bert. Budafok de. 11 Visontai Ró­bert. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11 (úrv.) Mezősi György, du. 6 Mezősi György. Budapesten, 1961. április 3-án Húsvét II. ünnepén Deák tér de. 9 (német) dr. Nagy Gyula, de. 11 (úrv.) dr. Kékén Andr ás, dm. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Sülé Károly, du. 6 Nagy István. Üllői út 24. de. 11 Fodor Ottmár. Karácsony Sán­dor u. 31. de. 10. Grünvalszky Ká­roly. Rákóczi úi 57/b. de. 3/4l2. Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán út. de. lo Drenyovszky János, de. 11 (úrv.) Drenyovszky János, du. 6 Drenyovszky János. Kőbá­nya de. 10 (úrv.) Takács József. Utási u. de. 9 (úrv.) Takács Jó­zsef. Vajda Péter u. de. fél 12 (úrv.) Takács József. Zugló de. 11 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Szabó István. Fóti út de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út 129. de. 8 (úrv.) Nagy István. Újpest de. 10 (úrv.) Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár—Új­telep de. fél 9. Rákospalota Nagy­templom de- 10. Rákospalota Kis- templom du. 3. Rákoscsaba de. -9 Békés József. Rákosliget de. 10, Rákoshegy de. 9. Rákoskeresztúr de. fél 11. Pestújhely de. 10 Kür- tösy Kálmán. Sashalom de. 9 Kar­ner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos, de. 10 (német, úrv.) Várady Lajos, de. 11 Madocsai Miklós, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Vámos József. XII., Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Ruttkay .Ele­mér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Zoltai Gyula. Pesthidegkút de. fél 11 Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8 (úrv.) div Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 (úrv.) Kendeh György. Né­metvölgyi út 138. de. 9 Kendeh György. Kelenvölgy de. 9 dr. Be­nes Miklós. Budafok de. 11 dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 (úrv.) Szelé- nyi Zoltán. Befejeződött a téli kántori tanfolyam Foton BEFEJEZŐDÖTT A TÉLI KÁNTORI tanfolyam FOTON. Március 16-án az Egyetemes Kántorképesitő Bi­zottság meghallgatta Foton a négyhónapos téli kántorképző tanfolyam vizsgáját. A vizsgát Káldy Zoltán püspök nyi­totta meg. Efézus 1:15—16 alapjan többek között a követ­kezőket mondotta: Ne feled­kezzetek el a háláról. Hálás szívvel szolgáljatok abban a gyülekezetben, ahová kerül­tök. Hálás szívvel az orgona mellett, a gyülekezet minden tagja között válogatás nélkül, a községben, és a mi szeretett hazánkban mindenütt, ahol jó munkát, emberi helytállást és segítséget várnak tőletek. Kiss János gondnok köszön­tötte az elnökséget, a megje­lenteket, közöttük Madarász Lajos református esperest és a vizsgázókat. Gárdonyi Zoltán, a tanfolyam református tago­zatának igazgatója ismertette a végzett munkát, és háláját fejezte ki azért, hogy a két protestáns egyház már harma­dik éve tartja kijzös tanfolya­mait .a fóti Mandák Intézet­ben. A tanfolyamnak közel 38 hallgatója közül hét evangéli­kus részvevője volt. Szunyogh László Kétbodonyból, Kala- busz Jolán Neszményből és Hrutka Zsuzsanna Kiskőrösről alapfokú tanfolyamon; Dénes Anna Tótkomlósról, Nagy Ka­talin Kemenessömjénről, Ta­kács Irén Sikátorról és Tóth József Pusztaföldvárról to­vábbképző középfokú tanfo­lyamon vettek részt. Az intézet elhagyása előtt a hallgatók úrvacsorát vettek. A szolgálatot Trajtler Gábor vé­gezte. Ürvacsorai előkészítőt Benczúr László püspöki titkár tartott. Krisztus föltámadt! 11•» ®• A TAMAS-TEMPLOM ÜJ KARNAGYA Kurt Thomas professzor utódául Lipcse város tanácsa Erhard Mauersberger pro­fesszort (Eisenach) az eise- nachi Bach-Kórus eddigi ve­zetőjét hívta meg a Tamás-t templom kamagyi tisztére. Mauersberger professzor ed­dig az eisehachi egyházi ze­nei iskolát vezette s ő volt a thüringiai evangélikus egyház zeneigazgatója és legfőbb ze­nei tekintélye. CHRISTOPHOROS PÁTRIÁRKA MOSZKVÁBA KÉSZÜL Chnstophoros alexandriai orthodox pátriárka a nyár folyamán Moszkvába látogat, hogy viszonozza Alexej moszkvai pátriárka múlt év decemberi Alexandriában tett látogatását. Mint Alexandriá- ból jelentik, Christophoros pátriárka „a fontos kérdések sorát” beszéli majd meg az orosz orthodox egyházfő"0!, és reméli, hogy „a tervezett találkozás nagy hasznára vá­lik majd az egész orthodoxiá- nak. HÉTRŐL—HÉTRE Uúsvct üuuitpét* — Jelenések 1, 18. — A Husvet az az ünnep a keresztyén ember életeben, ami­kor a legtöbb fény világítja meg az arcát. Valaki egyszer azt mondotta, hogy a Karácsony a szeretet ünnepe, Nagy­péntek a megváltás ünnepe, Pünkösd a Lélek ünnepe, de mindezeknek gyönyörű forrása Húsvét ünnepe — az élet ünnepe! A Húsvét a hívőnek az örökéletről beszél, de ez a beszéd betölti egész földi életét. A Húsvét az örökélet örömét adja a hívőnek, de ez az öröm már itt ezen a földön boldogan dobogtatja meg a szívét. A Húsvét az örökélet és az üdvös­ség reménységének az ünnepe, mégis az a csodálatos, hogy ez a reménység itt, ezen a földön teszi a. hivő embert jő emberré, igaz emberré, az életet és a világot szerető és érte munkálkodó boldog emberré. A Húsvét napfényében először is ez a, szó világit: remény­ség! A hit mindig hordoz magával valamit abból a nagy­szerű ajándékból, amit úgy hívnak, hogy reménység. Húsvét ünnepén a hivő ember ezzel a reménységgel néz a feltámadt és élő Jézusra, hogy Benne és Vele van üdvössége. Az örök­életnek ez a reménysége úgy be tudja tölteni a keresztyén embert, hogy földi napjai, földi útjai, otthona és munkahelye is egyszeribe megtelik a reménység szépségével. A Húsvét napfényében másodszor ez a szó világit: öröm! A hivő ember mindig örvendező ember, örvendező azért, mert az élő Jézus Krisztussal járva mindig és mindenütt megtalálja és meglátja az élete értelmét, szépségét, a felada­tát, a szolgálatnak szerepét. A húsvéti ember mindig örven­dező ember. Olyan ember, akit éppen erről lehet megismerni, hogy nyugodt, megelégedett, vidáman előre néző, másokat is megvilágító, örvendező ember. A Húsvét napfényében harmadszor ez a szó világít: len­dület! Aki egyszer nyugodtan végigolvassa Jézus élete tör­ténetét, annak meg kell látnia, hogy Jézus élete mindig tele volt mozgással, haladással, munkával, az élet soha meg nem álló, lobbanó lendületével. Valahányszor emberek kerültek a közelébe, Ó mindig ezt mondta nékik: menjetek és így csele­kedjetek! Gyógyító es szolgáló élete nem tétlen ténfergésre tanította a tanítványokat, hanem sürgető feladatokra, szolgá­latokra, munkára, szóval mindarra, ami az életet előbbre viszi, megszépíti, értelmessé és többé teszi. Húsvét ünnepe így teszi az embert élővé — az élő Jézus mellett! Friedrich Lajos Kiivit érsek a Német Evangéliumi Egyházak Külügyi Hivatalában Kiivit érsek több nyugat­európai országban' tett egyhá­zi látogatása során a Prágai Keresztyén Békekonferencia főtitkárának, Ondra lelkész­nek (Prága) és dr. Lochmann prágai professzornak kíséreté­ben látogatást tett Frankfurt­ban a Németországi Evangé­liumi Egyházak külügyi hiva­talában dr. Wischmann elnök­nél. A látogatás során hosszas eszmecserét folytattak öku­menikus témákról,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom