Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-26 / 13. szám

EgyLáz s* fftvenJtf álfán

Ökumenikus találkozó Eisenachban

Két ökumenikus találkozó színhelye volt március 3—7 között Eisenach városa. Ezeken a találkozóikon a Thürin- giai Evangélikus Egyáz vezetőségének meghívására egyházunk képviseletében vettem részt Tóth Károly református lelkész, konventi külügyi osztályvezetővel együtt Nemcsak német testvérekkel találkozhattunk, hanem a csehszlovák egyház küldötteivel: A. Ziak professzorral, a Szlovák Evangélikus Egyház egyetemes felügyelőjével és dr. Loch- mann professzorral, a Prágai Comeriius-Fakultás tanárával is. Részt vett a találkozókon az Észt Evangélikus Egyház képviseletében Hark prépost is, Tallinból.

Az első konferencia

összefoglaló címe: „Miből él az ember a jövendőben?” Ezen a konferencián . az egyház laikus munkásai vettek részt, s már az odaér kezesünk előtti estéin parlamentszerű beszélgetés folyt „Melyik jövendőt reméljük?” címmel, A reggelt áhítatot dr, Grund- mann rektor tartotta, majd dr. EL Voderberg professzornő, a berlini Humboldt egyetem tanára, tartott előadást. Előadásának címe: „Tudomány és ipar az emberiség jövendő ellátásáért való fáradozásban”. Elmondotta, hogy a változó és gyorsan fejlődő Világban megváltozik az emberek élete is. Volt idő, amikor az emberiség szaporodása aggodalommal töltötte el az embereket. Ma már bizonyosan tudjuk, hogy a szaporodást jóval megelőzi a tudományos felkészültség és az ipari termelés. A termelőerő egyre produktívabbá válik.

Így

a mai embernek » Jövőbe nézve, egyáltalán nem lehet oka aggodalomra. S az, ami körülöttünk folyik, beleillik Istennek a teremtéskor adott utasításába: „Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá.”

Azonban nem szabad elfelejtenünk azt, hogy ez a szorgos munka sohasem szolgálhatja a háborút és az emberiség elpusztítását, hanem csak a boldog, megelégedett életet.

A konferencia első napjának délutánján dr. Lochmann professzor tartott előadást a .Prágai Keresztyén Békekonferencia munkájáról.

A konferencia második napján került sor a magyarországi evangélikus egyház életéről és munkájáról szóló beszámolóra. Mondanivalómat három csoportra osztottam: 1. Szolgálat a gyülekezetekben.

2. Szolgálat « nép között, 3. Szolgálat a világban. Szolgálatunkat mindhárom területen el kell végeznünk, mert. csalt így lehetünk Urunk hűséges tanítványai.

Hark prépost rövid beszámolót tartott az Észt Evangélikus Egyház életéről, majd „Jövendő életformánk” címmel ismét dr. EL Voderberg professzomő tartott előadást.

A konferencia résztvevői nagy érdeklődéssel hallgatták az előadásokat és a beszámolókat, s az előadások után számos kérdés és felszólalás hangzott el.

„Miből él az ember a jövendőben?” — volt a konfe- rancia címe S a kérdésre — ha talán nem is kifejezetten — hallhattuk a választ: Isten igéjéből és szeretetéből, amelyet ebben a világban sokszor tálán nagyon is egyszerű, hétköznapi eszközökkel ad nekünk.

A második konferencia

„Az egyház a kettéhasadt világban” címet viselte. Ezen a

CSALÄDI HÍREK. Bereez Gábor

nyugalmazott lelkész Beleden március lí-én töltöte be 84. életévet. Ez alkalommal sokan keresték fel volt nemeskéri hívei jókívánságaikat Mi is Isten további áldását kérjük életére.

— Bodonhelyen, március 11-én 91 éves korában meghalt Kiss Sándor, a gyülekezet buzgó tagja. Az elhunytban Kiss Gyula vö- nocki lelkész édesapját gyászolja. „Az igazak emlékezete áldott.”

— TEMPLOMOK és egyházi épületek javítását vállalja Pusztavári Attila építész, Budapest, Vili., Eujza u. 36.

— Templomok homlokzat-tata- ■ sózását vidéken is vállalom. 'Bárra Zoltán építész, Budapest, I.,

Attila a, !&, &> Telefon: 360—631.

konferencián a weimari lel- készi munkaközösség tagjai vettek részt. A konferencia vezetői ás résztvevői nagy szeretettel üdvözölték a testvéregyházak képviselőit. Részt vett a konferencián D. Mitzen- heim püspök is, aki külön is köszöntötte a küldötteket, s rajtuk keresztül egyházaikat is. A köszöntésekre a küldöttek részéről A. Ziak profesz- szor, egyetemes felügyelő válaszolt.

A konferencia munkája dr. Lochmann professzor előadásával kezdődött meg, amelyben a Prágai Keresztyén Békekonferencia történetét tárta fel, majd a békemunka célkitűzéseit ismertette. A béke- konferencia jó {»Ida arra, hogy kelet és nyugat hogyan találkozhat a békéért való fáradozásában az emberiség boldogulásának érdekében.

A következő előadást Tóth Károly református konventi külügyi osztályvezető tartotta. Előadásában feltárta a német testvérek előtt azt a teológiai munkát, amely a magyar református és evangélikus egyházban folyik.

Élénk eszmecsere alakult ki a vacsora utáni kötetlen beszélgetésben. A beszélgetést A. Ziak professzor vezette be. aki ismertette a csehszlovák állam és az egyház kapcsolatát. Elmondotta, hogy az egyház megtalálta a helyét a szocialista államrendben, s hűségesen végzi munkáját. Ebbe a munkába beletartozik a speciális egyházi munkán túl a békemunka is.

Ezt a munkát nem spekulatív, elméleti módon kell az egyháznak elvégeznie, hanem azzal a felelősséggel és szeretettel, amely- lyel az egyház Istennek tartozik az egész világért és minden emberért,

A konferencia következő napján ismét Hark prépost beszámolójára került sor. Ismertette a lelkészek előtt azt a munkát, amelyet az Észt Evangélikus Egyház végez.

Or. Erinkéi rektor előadása a német evangélikus egyház jelen problémáival foglalkozott. Az egyház a szocializmus levegőjében él és végzi munkáját Volt idő, amikor ez a helyzet az egyház egyes munkásai számára problémát jelentett, azonban

xs egyház ma. egyre jobban megtalálja a helyét s.% épülő áj világban. Megtalálta, m egyház a helyes kapcsolatot az állammal, De megtalálja az egyház a hídépítés lehetőségét is kelet és nyugat között akkor, amikor a világ békéjéről, az emberiség nyugodt, boldog jövendőjéről van sző.

Az egész délutánt beszélgetésre használhattuk fel. Amikor a beszámolók alapján megrajzolódott szemeink előtt az egyes egyházak élete, meg kellett állapítanunk, hogy külsőleg vannak különbözőségek az észt, a csehszlovák, a német és a magyar egyház között. Azonban a különbségek ellenére is olyan jó volt meglátni, hogy

mindnyájan ugyanannak a Krisztusnak szolgálunk, Aki meghalt a világért, s Aki az egyházat szolgálatra rendelte, a világban. Az egyháznak ezt a szolgálatot el kell végeznie abban az országban és annak a népnek a körében, ahol éL

Harkányi László

Konfirmációi Emléklap

kapható

a

Sajtóosztályon Ara: 2,- Ff.- PÉNZBESZEDÖT KERES a Budapest-angy alföldi evangélikus egyházközség április 1-éveL Jelentkezés a lelkész! hivatalban: Budapest, XIII. Fóti út 22. Telefon: 200—606. délelőtt 9-1 óráig,

{É&DLFÖLDÖti ™ TÖRTÉNT

Az alUsI

a közlekedési telisei«

A nyugat-németországi evangéliumi össz-szövetség a közlekedési balesetek megelőzése céljából felhívással fordult valamennyi protestáns lelkészhez és gyülekezethez, fejtsenek ki széleskörű felvilágosító tevékenységet arról, hogy az alkohol milyen veszedelmes szerepet játszik a közlekedési baleseteknél. A Szövetség körlevélben mutatott rá arra, hogy az 1959. évben az alkohol okozta közlekedési baleseteknek több mint 3000 halálos áldozata volt, s mintegy 40 000 sebesültje. A körlevél arra kéri a lelkészeket, hogy prédikációikban, felvilágosító egyházi előadásokban, személyes lelkipásztorkodás alkalmával, amikor csak lehet, mutassanak rá az alkohol- problémára a közúti közlekedésben.

Nemzetközi bázissal bíró törvényszéki orvosi vizsgálatok szerint az összes baleseteknek legalább 20%-át, és a halálos közlekedési baleseteknek mintegy 40%-át az alkohol okozza. Dr. Kroger hamburgi rendőr-szenátor közölte, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban az alkohol okozta közlekedési balesetek száma évről évre emelkedik. 1953-ban ez a szám 27 063, 1958-ban azonban már 51071 volt.

Fenti akcióval összefüggésben a würtenbergi tartományi egyház felhívta valamennyi lelkészét, hogy adandó alkalmakkor prédikációban, félvilágosító oktatásban, lelkipász- torkodásban hangsúlyozzák a gyülekezetek tagjai előtt, hogy. az 5. parancsolat (Ne ölj!) megtartása kiváltképpen is kötelező a közúti közlekedésben is.

A lelkészék különleges feladatául jelölte meg az egyházi főtanács, működjenek közre, hogy a közúti közlekedésben ismerjék fel az emberek a keresztyén felebaráti szeretet kötelezésének modem formáját.

„A közlekedő-partner nem valami terhes zavaró tényező, hanem a felebarát, akiért felelősséggel tartozunk.”

*

A nyugat-németországi evangéliumi össz-szövetség intézkedéseit, és a würtenbergi tartományi egyház felhívását és magatartását csak helyeselhetjük. A felhívás és magatartás méltó az egyházhoz. Szívesen olvasnánk nyugati keresztyén testvéreink körlevelét egy, még az alkoholnál is sokkal súlyosabb veszedelem kérdésében. A tömegpusztító fegyverekre gondolunk.

Nemzetközi bázissal bír az a tény is, hogy ezek a fegyverek nem néhány ezer ember életét fenyegetik és veszélyeztetik, hanem az egész élet fenyegetésére vannak. Nemzetközi bázissal bírnak azok az orvosi vizsgálatok is, hogy a sugár-ártalom késői generációk nyomorúságának átkát hordozzák. Bizonyosan velünk együtt vallják nyugati testvéreink is, hogy az 5. parancsolat megtartása a tömegpusztító fegyverek területén is kiváltképpen kötelező. És velünk együtt vallják a keresztyén testvéreink nyugatom is, hogy a világ bármely pontján élő ember nem valami terhes zavaró tényező, hanem a felebarát, akiért felelősséggel tartozunk. Bár ébresztené fel Isten mindnyájunkban, egyszerű keresztyén hívekben, egyházi vezetőkben és magas egyházi testületekben egyaránt, Keleten is Nyugaton is és mindenütt, ahol keresztyének élnek, a felebarátért való, ezt a kötelező felelősséget!

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: ü. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és tiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—S87 Sajtóosztályi telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60. Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott

6I3000J2 — Zrínyi Nyomdai

Kéf- találkozás a sandi gyülekezettel

Az első találkozás futólagos szokott lenni. Kezet fogunk valakivel, a szemébe nézünk s megjegyezzük arcvonásait. Mindez benyomást keltő, de megismerésnek nem nevezhető.

Az ismerkedés ott kezdődik, amikor az első benyomást elhangzó szavak, gondolatok, megnyilatkozások, mozdulatok ágyazzák körül.

Más dolog találkozni valakivel és más megismerkedni.

*

A sandi gyülekezettel nemrég találkoztam.

Rövid volt és benyomást keltő. Sűrű erdők és púpos dombhátak között hullámozva kanyarog az út az idillien szép dél-zalai tájon s egy erdei nagy kapaszkodó után percek múlva elöbúvik a falu.

Csak az arcvonásait nézem. A parochia alázatosan simul az út mellé s ha ö ilyen, hasonuljon hozzá az is, aki benne jár. Alacsony szobáiban oly alacsonyak az ajtók szemöldökfái, hogy erősen fejet hajtva léphetünk csak beljebb. Falai görbék s derékig, vállig nedvesek. Korra nézve 115 éves. Mondanám, hogy olyan, mint egy ráncos vénség. De ilyen volt ez újszülötten is. Nem használtak itt se szintezőt, se mérőónt az építésnél.

Temploma idősebb, de szebb. Meghaladja a másfél, századot. Űj külső köntösével, nemesen egyszerű vonalaival úgy díszeleg a falu közepén a nagy fa. árnyékában, mint egy szerény, de ékes ékszer. Kicsi kincs a falu szivén.

Belül beteg. Oldalra billent a belső elosztás, mintha ebben a korban már illenék szédülni. Az oltár nincs középen az oltártérben s a kórus aránytalanul terheli a baloldalát.

íme, az arcvonások.

Mintha kezet szorítanák s a szemébe néznék ennek a kis eklézsiának, amikor a templomban a gyülekezet vezetőivel beszélgetünk a belső tatarozás kérdéseiről. A szem az életet tükrözt Ha merev, nincs mögötte élet. Ezek az emberek frissek, rugalmasak, tennivágyók. Előlegezett bizalommal hallgatják a szakértő építészmérnök javaslatait, elgondolásait s már bontakozik is előttünk a templombelsö arányos, levegős, művészileg is szép jövő képe.

Mellé kell álmodni az aszott, ráncos vénség, a parochia új arcát is. Ez volt a futó találkozás.

e

A megismerkedés már itthon történt, az íróasztalomnál,

Üjságnyi nagy fóliáns oldalakat lapozgatok. A sandi gyülekezet története, amit a századfordulón intettek papírra egy püspöki vizitáció alkalmából. Benne emberek és események ágyazzák körül a futó találkozás benyomásait.

Két évszázaddal ezelőtt települt a község. Több felöl idevándorolt dolgos emberek irtották a rengeteget s törték az ugart. Gabonát és szőlőt telepítettek. Mindezt a földesúr engedelmével, aki csak azt kötötte ki, hogy gyümölcsöst és makkost ne irtsanak.

Első lakói között tősgyökeres magyar nevek is szerepelnek, de zömmel vendek lehettek, mert 1807-ig „a san- diak kedvéért még tartatott vandalus gyónás” az anyagyülekezetben.

A föld jó volt — irtották. A makkosokat is jócskán s ebből nagy baj lett. A telepítő földesúr még szemet hunyt, de az ö halála után az örökösök perek sorozatait zúdították a nyakukba s az áldatlan viszály generációkon át tartott. Kiforgatták a népet verejtékkel összehozott vagyonkájából s keserűség ült a lelkeken évtizedekig. A keserűség gyökeréből pedig el- hidegülés nőtt és viszályok burjánoztak. „A vallás csakis a békében virulhat” — írja a krónikásuk s ezzel magyarázza, hogy a közösség nem 'tudott gyülekezetté érni s Iha- rosberény leánygyülekezete lehettek csak kerek egy évszázadon át.

Tétlenek és gyülmölcstele- nek azonban ezalatt sem voltak. Első imaházuk pajtából lett az ige hajlékává. Amikor a zsuptető már nem tudta befödni az alatta szorongó gyülekezetei, 1806-ban megépítették mai szép kis templomukat. Az iharosberényi lelkész évente négyszer szállt ki istentiszteletet tartani, de a gyülekezet minden vasárnap összegyűlt Istent dicsérni.

A függő viszonyt nem szerették. Ök maguk többre vágytak s ha már adni kellett, inkább maguk próbáltak szervezkedni, semmit az iharosberényi lemplomépitósre

adózni.

Ezért mondták ki 1838-ban az anyásodást Sand, Miháld, Bagola és Szentjakab összekapcsolásával. Ekkor Sandon 324 evangélikus élt.

Végrehajtani azonban nem iudtá-k. 1841-ben léptek előbbre, amikor meghívták az akkor 44 éves Pataki Pált, aki előtte Csabáin, Dunaföld- váron, majd Légrádon volt lelkész. Pataki meg is szerette a gyönyörű tájat s a népei. 25 éven át, haláláig itt szolgált, de nem parochus lelkész volt, hanem „lelki- tanító”. Azaz tanító, aki lelkészt szolgálatokat is végzett.

Patrónusa, vagy nagyobb támogatója nem volt a gyülekezetnek soha. Jövedelme a hívek adakozása s a kepés aratás volt. Később 12 holdas kis papi föld etette a papcsaládot.

Pataki Pál még élt, amikor 1864-ben az esperes „anyagiak hiánya miatt” ismét elutasította — ki tudja hányadszor — anyásodási kérésüket.

1868-ban végre megvalósul régi álmuk. Anyásulnak — pedig lélekszámúk alig több, mint negyven évvel előbb — s megválaszthatják első lelkészüket, aki nem kisebb egyéniség, mint a múlt század végének nagy egyházi énekköltője: Sántha Károly. Ekkor még persze 28 éves fiatalember, akinek sárszent- lőrinci és némedi káplánkodása után ez az első önálló parochiája. Mindössze két évet töltött Sandon. Működése alatt új iskola épült, amelyre a lelkész — verseinek jövedelméből — 52 Ft-ot adott. Nem lehetett jelentéktelen összeg, ha meggondoljuk, hogy az egész épület 3000 Ft-ba került. Ö maga, mint első parochus lelkésze a gyülekezetnek, a lelkészlakká kinevezett régi iskola- épületbe költözött. Ma is ez a parochia, minden jelentősebb változtatás nélkül.

Sántha Károly 1870-ben Várpalotára távozott. Helyébe Gaál Lászlót hívták meg Dunaföldvárról, aki azonban két évi működés után, 31 éves korában meghalt.

Pataki Pál 25 éves ciklusát Teke Lajos ismételte meg lelkészként, akit Veséről hívtak meg 1872-ben. Nem jött üres kézzel Magával hozta az orgonát is, amit a gyülekezet megvásárolt a véseiektől.

Teke Lajos nyitotta meg a Teke-család Sandhoz fűződő hagyományait, mert a mai lelkész, Teke Zsigmond is az ő leszármazottja s a „dinasztiában” nem is a második lelkész.

*

Eddig tartanak a ceruzával írt kusza sorok. Az utolsó mondatot már én fűztem hozzá. És eddig tart az én ismerkedésem is a sandi gyülekezettel.

Az elmúlt év végén Egyetemes Egyháztanácsunk ennek a gyülekezetnek ítélte oda a Gyülekezeti Segély nagy szer etetadományát. Története során ez az első eset, amikor jelentősebb adomány- ba.n részesül Nem egy patronus, mecénás, vagy jóltevö nyúlt a zsebébe, hanem a.z ország evangélikus gyülekezeteinek egymást melengető szeretete áramlik felé.

Ebben a szeretetben szeretnék találkozni harmadszor a gyülekezettel.

Koren Emil

ISTENTISZTELETI

Budapesten, 1961. március 26-án

Deák tér cje. -9 (úrv,) <Jr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Bach: János passió (Káldy Zoltán), Fasor de. fél 10 ifj. Biázy Lajos, de. H ifj- Blázy Lajos, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa György út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Fodor Ottmár, de. 11 (úrv.) Fodor Ottmár. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 (úrv.) Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57-b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. %12 Orün- valszki Károly. Thalv Kálmán u. de. 10 Drenyovszky János, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u- de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Káldy Zoltán. Zugló de. 11 Boros Károly, du. 6 Boros Károly. Rákosfalva de. 3 Szabó István. Gyarmat tide. fél 10 Boros Károly. Fóti út de. 11 Nagy István. Váci út 129- de. 8 Gádor András. Frangepáu u- 43. de. fél 9 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákospalota MAV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél H Karner Ágoston.

Bécsikapii tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Csengódy László, este 7 Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5 Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9 Zoltai Gyula, de. 11 Zoltai Gyula, este fél 7 Károlyi Erzsébet. Fest- bidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Diana út de. fél 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Várady Lajos, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Nagytétény de. 8

REND

Visontaí Róbert. Kelenvölgy de 9

dr. Benes Miklós. Budafok de. 14 dr. Benes Miklós. Csillaghegy de.* fél 10. Csepel de. 11 Mezősi György du. 6 Szelényi Zoltán.

— A Nógrádi egyházmegye lelkészi munkaközössége harmadik ülését tartotta március 22-én Balassagyarmaton. Gar- tai István adott tájékoztatást szolgálatunk és a békemozgalom időszerű kérdéseiről. Id. Harmati Béla Hitvallásos önkritika, Szabó József „Mózes első könyve új fordításának vizsgálata és értékelése” címen tartott előadást

— A nyugat-békési egyházmegye lelkészeinek március

9-t orosházi munkaközösségi ülésén Novak Miklós Melanch- thonról szóló előadása után Bodrog Miklós referátuma hangzott el az új Ótestamen- tum-fordítás próbafüzeteiről, majd Fecske Pál számolt be a békefront híreiről. Az ülésen jelen volt Gregor György is, az Állami Egyházügyi Hivatal megyei főelőadója. A befejező úrvacsorái szolgálatot Koszorús Oszkár esperes végezte.

— A Pest megyei egyházmegye lelkészi . munkaközössége március 15-én Budapesten tartotta ülését. A tárgysorozat szokásos pontjai után Detre László esperes nyújtott tájékoztatót, majd Keve Lajos tartott előadást békemunkánk időszerű kérdéseiről.

N APROL-N APR A

VASARNAP: ZSOLT. 34, 9; JAN. 12, 14-15. - Nagyhétnek minden napja Isten jóságáról beszél. Virágvasárnapi örömünk a boldogság öröme: van Urunk, Aki szeret minket. FiL 2, 5-11; Lk. 22, 54—62.

HÉTFŐ: II. MÓZ. 14, 13; GAL. 1, 4. — Jézus Krisztus megszabadít minket bűneink büntetésétől. Szabadító Ö! Megváltó! Ézs. 50, 5-10; Lk. 22, 63-71.

KEDD: ZSOLT. 19, 9; II. KOR. 5, 20. — Parancsolataiban nem kér tőlünk olyat az Or, amit nem tudnánk megcselekedni. Figyelmesebben kell hallgatnunk igéjére, hogy teljesíteni tudjuk azokat! Zsid. 9, 16—18; Lk. 23, 1—12.

SZERDA: ZSOLT. 50, 16-17; I. KOR. 1, 18. — A keresztfa az ítélet és kegyelem dicsőséges oltára. Zsid. 4, 15—5, 9; Lk. 23, 13-25: Ján. 13, 1-15.

CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 138, 7; JAN. 6, 32-33. - Jézus Krisztus kiontott vére és megtöretett teste a biztos záloga annak, hogy Isten örökéletet ad mindazoknak, akik élnek ezekkel az ajándékokkal. — Zsolt. 111; Lk. 23, 26—31; Ján. 19,16—30.

FENTEK: ZSOLT. 31, 17; JAN. 3, 14-15. - Nagypéntek a dicsőség napja. Isten legyőzte a halált és Jézus Krisztus által üdvözítőt adott a világnak. Isten Szolgája elvégezte a megváltás munkáját. Irgalmazz nékünk, Urunk! Zsolt. 22; Lk. 23, 32-49.

SZOMBAT: EZS. 1, 3; L KOR. 15, 3—4. — Nem maradt aZ Or a sírban! Legyőzte a halált és megnyitotta az utat az üd- vösséghez! Zsolt. 51; Lk. 23, 50—56; Mk. 16, 1—fi.

K. &.

A

t