Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-26 / 13. szám
Nagypéntek evangélikus szemlélete Boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket (Virágvasárnap) János 13, 1—17. A megszokott virágvasárnapi bevonulási történet helyett ebben az esztendőben a lábmosás története szolgál a virág- vasárnapi igehirdetés alapjául. S ez az ige megadja egész nagyheti elmélkedésünk alaphangját is, mert a „mindvégig” szeretettel szolgáló Jézust állítja szemeink elé. Az a Jézus, akit a jeruzsálemi tömeg pálmaágakkal fogad és királyként köszönt, porba hajolva szolgál tanítványainak. Ez a cselekedete — a tanítványokat is megdöbbentően — azt a szándékát fejezi ki, hogy megmarad a szolgálat útján, a virágvasárnapon is felcsillanó uralkodási lehetőség helyett. Szolgálata kereszthalálában érte el teljességét, mert azzal nemcsak egy szűk tanítványi körnek szolgált, hanem az egész világnak — s mert a kereszten a legnagyobb szolgálatot végezte el a világért. Jézus szolgálata a lábmosástól „mindvégig”, sőt a lábmosás előtt is — ahogyan az bűnök megbocsátásában, betegek gyógyításában és tanításban megnyilvánult — szeretetböl fakadt. A mennyei Atya követségében járt és a mennyei Atya szeretetét hozta el és adta tovább mindezekkel. Az az Isten cselekedett Benne és Rajta keresztül, aki szerette és szereti ezt a világot és boldoggá akarja tenni gyermekeit. Jézus ezért érteti meg Péterrel, hogy szükséges szolgálatát elfogadnia. Jézus szolgálata teszi tisztává Pétert és a többi tanítványt. Jézus szolgálata jelenti Péter és társai számára a bűnbocsánatot, az életet, az üdvösséget. Így gondoljunk mi is a nagyhéten Jézus szolgálatára és fogadjuk azt örömmel, tudván, mit jelent számunkra. Jézus cselekedete példaadás is. Példa azok számára, akik Hozzá tartoznak. A hozzátartozás követséget jelent. A követnek pedig az a dolga, hogy küldőjét képviselje. A mi dolgunk is az, hogy Isten küldetésében a szolgálat útját járjuk. Szolgáljuk családunk, embertársaink, népünk és az egész világ javát« békéjét, boldogságát. * Szolgálatunknak szeretetböl kell fakadnia. Hiszen aki ismeri mennyei Atyja szeretetét és látta az Urat szolgálni, tudja mi az értéke az embernek és világnak az Isten szemében és azt is tudja, mivel lehet meghálálni az ö szolgáló szeretetét. „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.” Mezősi György IMHOL AZ EMBER! (Nagypéntek) János 19, 1—7. Művészek — írók. festők, zeneszerzők — már sokszor, sokféleképpen feldolgozták a maguk sajátos művészi eszközeikkel ezt a néhány bibliai verset. S nincsen száma azoknak a prédikációknak sem, melyek e szentírási szakasz alapján az évszázadok folyamán a keresztyén templomokban elhangzottak. Az a valóban „sokszínű” kép, ami így egy számbayevő pillantás alatt a szemünk előtt áll, csak két dologban egyezik meg egymással. Abban, hogy az író is, a zeneszerző is, de még az igehirdető is a maga sajátos nézőpontjából ítéli meg, értékeli az idézett sorokban foglaltakat: a leírt eseményt, Pilátus szavait. S nagyjából közös az is, hogy a szenvedő, a meggyötört Messiás képe rajzolódik ki előttünk az ecset, a zenei hangok, az írott és az elmondott szavak nyomán. Pedig akik ezekből a pilátusi szavakból: „Imhol az ember!” csak a szenvedést, az esendő, gyönge embert képzelik maguk elé, azok akaratlanul is, igazat adnak a római helytartónak. A helytartónak, aki valóban csak embert látott a Názáreti Jézus Krisztusban. „Nézzétek — ez a gondolat húzódik meg a mondat mögött — az embert! Nem különb, de nem is rosszabb nálatok. Olyan mint amilyenek ti vagytok. Miért bántjátok? Miért nem hagytok neki békét? Elvégre ő is ember!” De azok is — megint: lehet, hogy csak akaratlanul — igazat adnak Pilátusnak még haló porában is, akik a nagypénteki keresztben csak tragédiát látnak. Egy ember — becsületes, jóravaló férfi — tragédiáját, aki szavaival, cselekedeteivel, szíve egész szeretetével meg akarta váltani a világot, de akit kortársai elutasítva a halálba hajszoltak. A valóban tragikus — de a ml bűneink tragédiáját hordozó — nagypénteki eseményeket csak húsvét felől lehet megérteni. (Már csak azért is, mert mi már jóval húsvét után élünk.) Csak húsvét, a megnyílt sír felől, mert ez ad értelmet Krisztus kereszthalálának, egész váltságművének. Csak a húsúéikor feltámadt Jézus Krisztus keresztje „királyi trón”! Ma tehát, ha a szkeptikus, de a maga módján jóakaratú Pilátus szavait: Imhol az ember! — halljuk, akkor ne álljunk meg e néhány szónál. Ne sirassuk Krisztust — legfeljebb magunkat. Néki nincsen szüksége erre, hiszen él és uralkodik mindörökké, hogy vele együtt mi is élhessünk örökkön-örökké. IMÁDKOZZUNK NAGYPÉNTEK A BIBLIÁBAN több színben csillámlik. Egyszer úgy jelenik meg előttünk mint Isten Fia emberré léteiének legmélyebb pontja, a" kínok kínja, testi és lelki szenvedés, az Istentől való el- hagyatottság. Így ír róla Máté, Márk, Lukács evangélista. Máskor úgy jelenik meg előttünk mint átmeneti pont, ahol nem szabad megállani, hiszen az események tovább peregtek, és nagyszombat éjszakájára húsvét hajnala virradt. Az emberek ugyan megfeszítették őt, akit Isten akarata kezükre adott, de feltámadt. Ezt a fordulatot hangsúlyozza a Cselekedetek Könyve: Jézus él, húsvét a nagy döntő valóság. Van azonban egy harmadik szemléletmód is, amely különösen megkapó. Ez szárnyal a legmagasabbra. János evangélistának visszaemlékező látásában nagypéntek az örökkévalóság fényében fürdik. Ö úgy írja le Jézus halálát a keresztfán, ahogyan azt az események külső kérgén áttörő hivő szem látja. Tudott 6 is, hogyne tudott volna a véres szenvedésről, hiszen közvetlen közelről nézte Jézus kínlódását Máriával együtt. Tudott ő, hogyne tudott volna arról a mély kétségbeesésről, reménységvesztésről, amit övéinek lelkében Jézus halála okozott — a tragikus kudarc és gyász éjfekete óráiról. Tudta, hogyne tudta volna, hogy mindez történetileg hozzátartozott azoknak az óráknak képéhez. De ő inkább a lényeget nézi, Jézus halálának belső értelmét. Teszi ezt úgy, mint aki átélte a húsvétot is, sőt mint akinek lelkében nagypéntek és húsvét egybeolvad, egyiket a másikon keresztül látja. Ezért ömlik el az ő keresztfái képén valami végtelen felséges nyugalom, csend, békesség. Számára a keresztfa célhoz érkezés, befejezés, a megváltás munkájának elvégzése. „Elvégeztetett” — ez Jézus utolsó szava az ő evangéliumában a kereszten. SOKFÉLE MAGYARÁZAT próbálkozott már a keresz- tyénség története során a kereszt titkának megfejtésével. Mindegyik magyarázat sántít. Az is, amely talán legjobban ragadta meg a keresztyén gondolkozókat és hívőket felekezeti különbség nélkül. A középkor nagy teológusára^ An- selmus-ra gondolok, aki hatalmas, szép tanításban fejtette ki: az ember bűnének csak két megoldása lehet — vagy Isten büntetése, vagy elégtétel-adás az Istennek. Megfelelő elégtételre azonban nincs lehetőségünk és erőnk. Csak az Istenember halála lehetett méltó elégtétel... Sok igazságot tartalmaz ez a gondolatmenet, de Istent jogilag gondolkozó lénnyé teszi,- akinek meg kell Fiát büntetnie, hogy elengedje az emberek büntetését. NEM, NEM LEHET MEGMAGYARÁZNI a keresztfa titkát. Az eredményét megérteni és elfogadni azonban lehet. Lehet hinni, amit az Új(Folytatás az 1. oldalról) Akkor is és ma is ez volt a golgotái úton járó Jézus számára az egyik legnagyobb szenvedés forrása. Szenved miattunk és szenved érettünk. Jézusnak ez a kérdése: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek?”, arra való ma, hogy önvizsgálatra, bűnbánat'- ra és ebből folyó új keresztyén magatartásra indítson. Arra való, hogy rádöbbentse a ke- resztyénséget, milyen messze távolodott el Jézus lelküleíé- től, annak ellenére, hogy évről évre végig kíséri Öt a böjti úton. Vagy megfér-e egymással a Krisztus lelkülete és az a tény, hogy pogányok nevezték el Ázsiában a Hirosimára és Nagasakira ledobott atombombát „keresztyén bombának”? Vagy megfér-e egymással, hogy egyetemes imaheteket tartunk, s azokon minden szövetség csúcsán János evangélista hirdet: Krisztus szenvedésében és halálában — óh, titkok titka, csodák csodája — végbement, megtörtént bűneink bocsánata, örök életünk szerzése. Nekünk a keresztfára tekintve nem az okoskodás, hanem az imádás a dolgunk, ahová különben An- selmus is érkezik: Isten megfoghatatlan irgalmának marasztalása. Ügy érzem, hogy híveink lelkivilágában nagypénteknek ez a diadalmas szemlélete meglehetősen elmosódott. Talán hatott ránk az a népies katolikus szemléletmód, amely nagypénteket kissé úgy ünnepli, mint ahogyan a tanítványok az első nagypénteken átélték: sírva, szomorúan, gyászolva. A mi egyházunkba is átcsúszott valami fájdalmas nagypénteki hangulat: sírjon ma az ének... Nem mintha lehetne nagypénteket viga- dozva ünnepelni, hiszen a mi megkegyelmeztetésünknek tű tokzatos nagypénteki műve Krisztus szenvedése árán ment végbe. A nap szomorúságánál azonban nem szabad megálla- nunk, hanem a nap felemelő tényéi'g kell hatolnunk, amit egyik régi magyar istenes énekünk így fejez ki: Imádva nézd ma, Jézusod kínos halálra mint jutott, munkálván üdvödet. MI, „NAGYPÉNTEK EGYHAZA” János evangéliumának értelmében vagyunk, és nem másképp! Milyen sokat jelentene, ha egyszerre tudnánk nagypénteken szomorúak és boldogok lenni, mint akik már átélték húsvétot, pünkösdöt, s onnan visszafelé menve élik át nagypénteket: látják, hogy nagypénteken nem az a fontos, ami a szemünkbe tűnik, a szenvedés, kudarc, halál, hanem ami a mélyén végbement örök időkre szólóan: a váltsági Igen, a mi egyházunkban Krisztus keresztje minde- nekfelett való, de nem nagypénteki hangulatban! kontinens minden népével való szolidaritásról beszélünk, ugyanakkor nyugodtan tűrjük, hogy messze kontinensek földjén olyan atombomba- kísérleteket végezzenek — keresztyének —, melyek nemcsak a most élők életét veszélyeztetik, de a következő generációkra is ártalmasak. Gyakran halljuk és idézzük istentiszteleteinken, kegyes összejöveteleinken, hogy Jézus nem azért jött, hogy elveszítse az emberek életeiét, hanem hogy megmentse. De néma marad a szánk, amikor hangos szóval kellene tiltakoznunk az egyre rafináltabb tömegpusztító fegyverek ellen. Hiheti-e komolyan egyetlen keresztyén ember is. hogy a tömegpusztító fegyverekre a Jézus lelküle- tével igent lehet mondani? Komolyan vehetö-e az a kilókkal inkább az üdvösség bizonyosságának hálás örömében és győzelmes kicsengésében! Ez az örökkévalóság fényében csillámló nagypénteki hit hallatlan belső felszabadultsá- got jelent. Megszabadultunk a lelki teher alól, amit bűneink okoznak. Jézus mindent elvégzett az üdvösségünkért, nekünk már nem kell bűnmar- dosásban élnünk és minden lelki erőnket az üdvösség megszerzésére bevetnünk. A bűnbocsánat megköny- nyebbedésével fordíthatjuk energiáinkat a szere- tetre és a szolgálatra, a másik ember javára, a világ hasznára. Aki nagypénteket helyesen ünnepli, az nemcsak bűnei mélységét ismeri meg, hanem a kegyelem teljességét, amely már mindent elvégzett a keresztfán. Hálás szívvel indul tovább rendezett számlával, s minden figyelmét azokra a feladatokra összpontosítja, amelyek rá várnak az életben, az emberek között. KRISZTUS SZENVEDÉSÉNEK LEGRÉGIBB ÁBRÁZOLÁSA egy szarkofág domborművén található 340-ből. Egy római légionárius megkoszorúzza Jézust, nem töviskoronával, hanem arany babér- koszorúval, a császárok győzelmi jelképével. Jézus felséges nyugalommal áll ott. Ugyanazt a méltóságot látjuk rajta, mint János evangéliumában a keresztfán. Krisztus szenvedésének legrégibb egyházművészeti képe a kőkoporsó oldaláról nagypéntek húsvéti szemléletét sugározza: Krisztus halála legyőzte a halált, Krisztus halálában megkezdődött az Ő uralma. A kegyelem uralkodik bűn, halál, kárhozat felett. Áldja meg Isten idei nagypénteki ünneplésünket templomainkban, hogy éneken, imádságon, prédikáción, úrvacsorán át az igazi evangélikus nagypénteki hit erősödjék: Krisztus győzelmes szenvedésének áldásain nyugodjék meg boldogan tekintetünk. búvó, hogy ez nem a keresztyének ügye, mert a keresztyének dolga a Jézus ügyét képviselni. Hát volt e Jézusnak valaha is fontosabb ügye, mint az ember? Nem azért jött Ö, hogy elveszítse az emberek életét, hanem hogy megtartsa. Igenis, prédikációnk mindaddig üres, jámbor frázisok, míg Krisztus lelkületével oda nem állunk azok sorába, akiknek legfőbb törekvése: megmenteni az embert. Igen, azért vezeti ma is népét, gyülekezetét Jézus a böjti úton, Isten szeretetének útján, hogy elmélyítse követőiben annak megértését, hogy Krisztus szellemében fáradoznak azok, akik az emberi élet megtartásáért szolgálnak. És akik az ember élete megtartásáért fáradoznak, azok Krisztus fájdalmát, a: emberért vállalt szenvedését enyhítik. Gádor András HÍREK Imádság Istenünk, jó Atyánk! Életünk minden napján átölel minket szereteted, és áldásaid özönében élünk. Jóságod áldása az egészségünk és a munkás hétköznapokon a munkánk öröme; a mindennapi kenyér asztalunkon — és a gazdagon sarjadó kenyér, földjeinken. Neked köszönjük a szeretteinket, az otthonaink biztonságát és jövőt építő népünk békében bizakodó derűjét. — Különösképpen is köszönjük, Atyánk, a csendes böjti időszakot, amikor szentigéd elénktárja bűnbocsátó, halált legyőző szereteted teljes gazdagságát. Add ma is Szentlelkedet, hogy a Golgota felé haladó Jézus Krisztusban ezt az embert mentő, számára üdvösséget készítő szeretetedet úgy fogadhassuk, hogy Urunk követésében, az ö lelkületével szolgálhassuk mi is a drága emberi élet megmentését, biztonságát. üdvösségét. Ámen. — Virágvasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltár! igéje: Zsld 7, 1—3; szőszéki igéje: Jn. 13, 1—17; délutáni igéje: Zof. 3, 14—17. * — A MEZÖBERÉNYI II. kér. egyházközség életében kiemelkedett március 12-e. A gyülekezetnek kettős ünnepe volt. Délelőtt istentisztelet keretében 80 tagból álló újonnan választott képviselőtestületét iktatta tisztségébe Mekis Ádám esperes, majd kiszolgáltatta számukra az Űr szent vacsoráját. Délután ugyancsak istentisztelet keretében az esperes felavatta a gyülekezeti imaterem új oltárát és oltárképét. Dicséretre méltó és példamutató a gyülekezet tagjainak egyházszeretete és áldozatkészsége, mert az új oltár faszerkezetét a gyülekezet szakmunkásai társadalmi úton készítették el s a művészi értékű oltárkép is a gyülekezet egyik festőművész tagjának önzetlen felajánlás útján történt alkotása. A lélekemelő eseményekben gazdag nap sze- retetvendégséggel zárult, amelyen Mekis Ádám esperes szolgált. » A LELKÉSZI MUNKAKÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A Csongrád—Szolnoki Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége március 1-én ülést tartott Hódmezővásárhelyen, melyen több előadás hangzott el. Uzon László espereshelyettes részletes beszámolót adott az Országos Esperesi Értekezletről és a Központi Alap új rendjéről. A lelkészek felszólalásaikban örömmel állapították meg, hogy a Központi Alap új elosztása nagyon jó és minden szempontot kielégít. Uzon László zárószavaiban a következőket mondotta: „A lelkészek már ismerik a sajtóból az Országos Esperesi Értekezlet anyagát. Mégis, néhány benyomásomat hadd említsem meg. Nem élünk semleges légkörben. Körülöttünk hatalmas erőfeszítés történik az életszínvonal emelése, az atomveszély elkerülése, a béke megőrzése és az elmaradt népek felemelése érdekében. Nem lehet senkinek sem begubózni, elefántcsont tornyába visszavonulni. Ez meg- futamodás lenne a feladatok elől. Ez a komoly hang érződött ki az Esperesi Értekezleten Káldy Zoltán püspök előadásából és a jelenlevő Miklós Imre elnökhelyettes hozzászólásából. Az egyházmegye kongruaelosztás vonalán is és a Központi Alappal kapcsolatban is érezhette egyfelől az egyházi hatóság, másfelől államunk jóindulatát. Ez a megtapasztalt jóindulat az egyházmegye lelkészeit jó szolgálatra kötelezi.” * — CSEPEL. A gyülekezet március 19-én tartott szeretet- vendégségén „Ami a világ keresztyénségét foglalkoztatja” című sorozatban Boros Károly zuglói lelkész tartott előadást „Az ifjú egyházak élete és példája” címen. * — A budapesti szlovák evangélikus egyházközség március 26-án, virágvasárnap délután 5 órakor szeretetvendégséget rendez. Vendégeket is szere' teltei látunk. Áldott légy Urunk, Jézus Krisztus, hogy meg nem szűnő türelemmel újra és újra végigvezetsz minket Isten emberekhez lehajló szeretetének útján. Végigvezetsz a böjti úton is, hogy minél mélyebben és igazabban értsük példaadó életedből és tanításodból, hogy a Te szereteted, szenvedésed és halálod nemcsak egy kegyes kis csoport, hanem az egész világ megváltását, minden ember életének megmentését szolgálja. Bocsáss meg nekünk, hogy szivünkben a Veled való sok együtt- lét ellenére is annyi a szere- tetlenség, a türelmetlenség, a gonosz indulat. Add, hogy a Te lelkületeddel hozzájárulhassunk mi is az emberek és népek békés egymás mellett éléséhez, az emberi élet megtartása Neked tetsző fáradozásaihoz. Add áldásodat arra a munkára, amely a Prágai Keresztyén Békekonferenciában azért folyik, hogy elháruljon az „égből alászálló tűz”, az atomháború pusztító veszedelme, hogy megszűnjék « népek egymással szembeni bizalmatlansága. Add mélyen megértenünk, hogy Te nem azért jöttél, hogy elveszítsed az emberek életét, hanem azért, hogy megtartsad. Add nékünk is az emberi élet megtartásáért fáradozó lelkületet, hogy imádságainkkal és cselekvő hozzájárulásunkkal támogassuk egész népünk, népünk vezetőinek és mindazoknak fáradozásait, akik az emberi élet megtartására, felemelésére, boldogítására törelcszenek. Adj a világnak békességet, adj mindnyájunknak üdvösséget, add, hogy halálod ára rajtunk ne vesszen kárba, Ámen. Második kiadásban megjelent Dr. Luther Márton KIS KÁT JA Kapható: a Sajtóosztályon Budapest, Vili., 'Puskin u. 12. Ára: 3 forint. HÉTRŐL—HÉTRE Értünk tette— Ezs. 53, 11-12. Bőséges evangéliumot, áldott üzenetet szólaltat meg ebben az igében Isten. Sokat tanulhat belőle a szomjasan kitáruló lélek. Szűkszavúságában is böbeszédő életrajz. Az olvasó, vagy hallgató előtt teljes valóságában lepereg mindaz, amit hitünk szerint az Üdvözítőről tudhatunk. Ügy is felfoghatjuk, hogy Nagypéntek eseményeit világítja meg éles fénysugárral és arrta a napra irányítja figyelmünket, amikor az Egyszülött, az Igaz a bűnösök közé számiáltatott és sokak bűnét hordozd. Aráit Jézus tett, azt értünk tette. Imádkozott is értünk Jézus. Minden szavával számunkra kért áldást, erőt, segítséget, mert imádságainak gyümölcse akkor is a miénk volt, ha azokban ö maga állt a kérés középpontjában. Nekünk van szükségünk arra, hogy gyenge könyörgésünk mellett ott hangozzék az Ur főpapi imádsága, és sok más könyörgése is. Azért kért Istentől is erőt, hogy értünk megállhasson a legnagyobb harcban és győzzön helyettünk halál és kárhozat ellen. Ebből a rövid igeüzenetből sokat tanulhatunk. Biztató, segítő szeretet árad felénk belőle. Amit Jézus Isten parancsára tett, örök kegyelemből, önfeláldozó szeretetböl, azt üdvösségünkért tette. Értünk tette. Jakab Miklós JERUZSÁLEM FELÉ T
