Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-03-19 / 12. szám

r Jézus példázatai j Mi a fontos: a szolgálat, vagy az érvényesülés ? JÉZUS ÉLES SZEME min­dent észre vett: amit mások elől eltakart a megszokás, az Ö előtte gyakran a lelkűiét alapvető hibáit leplezte le. Lukács evangéliuma 14. feje­zetében (7-14. v.) arról olva­sunk, hogy mikor látta Jézus, hogy a lakodalomba hívottak mimódon válogatják a főhe^ lyekel, mélyértelmű példázat­ban tanított szerénységre és alázatre. Amit mond, úgy tűnik, pusz­ta illemszabály, a jólneveltség elemi feltétele. Holott sokkal több, mint üres etikett, mert a kívánt magatartásban az egész ember benne van. A SZOLGÁLAT AZ AZ ÉLETSZABÁLY, mely egész társadalmi életünket, az em­berekhez való viszonyunkat Isten szeme elé helyezi. Sie­tek azt is megmondani, hogy a „civil élet” szabálya, tehát nem a templomi cselekmények vagy egyházi alkalmak rendjé,t az adakozás módját írja elő, hanem mindennapi életünket veti mérlegre és a mindenki iránt tartozó kötelességeinkre tanít. Általában Jézusnak alig van olyan beszéde, mely az egyházi belélet vagy liturgia kér­déseit taglalná, — a teljes életet, a mindennapot kí­vánta ujjáteremteni a bel­sőleg ujjáteremtett embe­reken keresztül. Mert két­ségtelen, hogy a keresztyen ember mindig és minden­ben Istenre tekint, de éle­te nem csupán, sőt nem elsősorban az egyházban folyik. JÉZUS ELÍTÉLI A HIŰ EMBERT, aki a dicsőség és ragyogás bűvöletében él. Az felbizakodottat fájdalmasan le­fokozza. Ö maga az a házigaz­da, aki karonfogja a tolako­dót: Engedd amannak a helyet! És nem árt néha az embernek az ilyen lefokozás. A tiszta jeles diákban hízik ki sokszor az a túltengő önérzet, mely az életben vérig sértve érzi magát, ha valaki meg meri mondani hibáját, vagy ha má­sok emberi értékét kell elis­mernie. — Aki közöttünk elis­merésre pályázik, Isten elis­merésére pályázzék! Elítéli a strébert, aki min­denáron érvényesülni akar. Elítéli még az apostolok rang- sóvárgását is, amellyel az ő jobb és balkeze felöl való ü- lést kívánják. (Máté 20,21) És valóban az egyházban még rútabb dolog a rangkórság, akár a magas hierarchia té­vedhetetlenségének kinyilat­koztatásában, akár a Jézus nevében szolgálatot teljesítők feltűnési vágyában jelentke- zik Külön szól az érdekembe­rekről, akik szolgálatot tesz­nek, hogy viszontszolgálatot kapjanak. Akik szívességet tesznek a nagyoknak, de só- váran várják annak kama­tait, — akiket csak titulussal vagy obulussal lehet lelkesí­teni. Az így nyert csillag nem érdemrend, hanem szegény­ségi bizonyítvány! Éppen ezért a példázat befejezésé­ben Jézus az ilyeneket a sze­gényekhez, a kicsinyekhez, azokhoz küldi, akiket ellen­szolgáltatásra való számítás nélkül, önzetlenül kell segíte nünk. Jézus száműzi az érdem fo­galmát. Isten országában, azaz Isten szemében nincs érdem, csak szolgálat. Ahogyan kü lönválasztja a bűnt és a bű nőst — egyiket elítéli, mási­kat felemeli, úgy választja külön a szolgálatban is a di­cséretes telist és a magától értetődő engedelmességet. ,.Ha mindazokat megcselekedtétek, amiket parancsoltak néktek. mondjátok, haszontalan '.szol gák vagyunk ...” (Lk. 17,10.) NAGYRABECSÜLI A SZE­RÉNYT, az. alázatost, a segí­tés alkalmait dicsőséghajhá szás nélkül keresőt. Hogy az "alázatos lelkűiét, amire buzdít, nem holmi alá­zatoskodás, mi sem bizonyít­ja ékesebben, mint az a párhu­zamos szó: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehettek be az Isten országába". (Máté 18,3). A jó szolgálatban való ér­vényesülésnek nincs akadálya sem a keresztyén ember, sem az egyház előtt, előttünk a tér. Csak az uralmi vágy he­lyett a szolgálat készsége lo­bogjon bennünk! JÉZUS KRISZTUS MEG­FOGALMAZZA ÉS KIÁBRÁ­ZOLJA a szolgálat életszabá­lyát. Mik/r a példázat szöveg­beli előzménye a szombatnapi gyógyításról szól, félreérthe­tetlenül fejezi ki, hogy min­denkor és minden áron segí­teni kell a rászoruló emberen, — és itt hozzáteszi: tüntetés nélkül segíteni rajta. Jézus megmossa a tanítvá­nyok lábát! Kis gimnazista koromban az első latin leckék egyikén csodálkozva tanvltam a szót: minister — szolga. Az olyan államférfiak, az olyan veze­tők, az olyan emberek mun­káján van igazán áldás, akik nem akarnak egyebet, mint szolgálni egész életükkel. MIT ÉR AZ EMBER? Próbál felelni az ember ön- becsérzete, de nem mindig válaszolja meg a kérdést tár­gyilagosan. Legfelső fokon azonban Isten ítélete a döntő, övé a minősítés joga. Bizonyára sók meglepetés érne bennünket, ha Isten osztályozókönyvébe betekinthetnénk. A lexikonok a nagynevű embereket jegy­zik fel, Isten a szerény szol­gálatban fáradhatatlanokat: a maga helyén megbízható mun­kást. a kevesek előtt ismert hűséges pásztort, a névtelen édesanyákat. Ha Ö mondja: Barátom, ülj feljebb! — elnyerted a leg­szebb csillagot, a boldog Isten szeme sugarát. Bojtos Sándor NAPRÓL-NAPRA VASARNAP: JER. 15, 15; II. TIM. 4, 17. — Isten na­ponként megemlékezik rólunk. Kegyelme végigkíséri életün­ket. Zsid. 9, 11—15; Lk. 21, 5—19. HÉTFŐ: V. MÖZ. 13, 4; I. PÉT. 2, 24. — Isten megváltó szeretetének érvényesülnie kell mindennapi életünkben. Jé­zus bűntörlő halála arra az útrí hív, melyet Isten igéje és parancsolata jelöl ki Zsid. 7, 23—27; Lk. 21, 20—38. KEDD: ZSOLT. 102, 3; JAK. 5, 13. — Isten várja, hogy szólaljunk meg előtte, és szívünk minden érzését imádság­ban Ö elé vigyük. A Jézus nevében mondott imádsághoz a meghallgattatás ígérete fűződik. Jn. 7 1—13; Lk. 22, 1—6 SZERDA: DN. 3, 33; I. PÉT. 1, 3—4. — Az örök élet reménységére saját erőnkből mi nem tudunk eljutni. De Isten, ki hatalmával Jézus Krisztust feltámasztotta a halál­ból, bennünket is hitre tud ébreszteni és új tartalmat tud adni életünknek. Jn. 13, 31—35; Lk. 22, 7—23. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 4, 9; JUDÄS 2. — Bizonyosaknak kell lennünk Isten gondviselő szeretetéről, és hatalmáról. Megváltó szeretetéről Jézus Krisztus keresztje a kezesség Zsid. 10, 1—10; Lk. 22, 24—3S. PÉNTEK: ZSOLT. 94, 15; RM. 5, 15. — Az Isten előtt érvényes igazság nem az, melyet mi cselekszünk, hanem amelyet Istentől ajándékul kapunk. Isten ezt a kegyelmi ajándékot Jézus Krisztussal ajándékozza nekünk, vérével tö­rölte le kárhoztató ítéletünket. Jn. 11, 47—55; Lk. 22, 39—46. SZOMBAT: ÉZS. 12, 6; JN. 12, 1—2. — „Sionnak” la­kosa, aki szívében az örök élet bizonyosságát és örömét hor­dozza. Életét ez a bizonyosság határozza meg, mindenben kifejezésre juttatja hálás szeretetét Megváltója iránt. II. Móz. 32, 30—34; Lk. 22, 47—53; Jn. 12, 12—19. Szekeres Elemér ősi prófécia beteljesedésének útján (Folytatás a 2. oldalról) Isten tervei szerint való két­ségtelenül az is, hogy az em­ber a maga személyes és kö­zösségi életében a szocializ­musban máris békés és igaz­ságos viszonyokhoz jutott. Az egyház tanítása szerint az ember mélyen a teremtő Isten alatt állt Isten az embert három nagy adománnyal ru­házta fel: értelemmel, szabad akarattal és munkatársául Vuló elhivatással. Ezt a meg­hívást az ember elfogadhatja, vagy elutasíthatja. És hogy melyiket teszi, az az ember döntésétől függ. De mindan­nak,' amit Isten a maga ter­veiben maga elé tűzött, be kell teljesednie. Ezért el kell hát jönnie az általános lesze­relés korszakának is. Ezzel a meggyőződéssel tel­jes összhangban áll a Prágai Keresztyén Békevilágkonferen­cia jelmondata: „Az emberi­ség békekorszakának útján.” Ez a jelmondat ugyanazt, a hitet tanúsítja, hogy a béke az emberiségben egyszer olyan szilárd lesz, hogy kiemelkedő ismertető jegyként jelzi majd az emberiség történelmének boldog korszakát. Minthogy pedig Isten az em­bert szabad akarattal ruházta fel, és nem kényszerítette rá a maga terveit, hanem inkább arra hívta ei, hogy szabad akaratából legyen az Ű mun­katársa, Isten terveinek meg­valósulása aszerint érkezik el hozzánk előbb vagy utóbb, hogy az emberek azonosít­ják-e. magukat e tervekkel, vagy kitartanak Isten akara­tával szembeni ellenszegülé­sükben. Ha pedig az emberiség a béke mellett dönt, akkor a béke korszaka annál hama­rább bekövetkezik, minél -in­kább ad bizonyságot jóakara­táról az emberiség — elsősor­ban is a keresztyének — az­zal, hogy a békéhez cseleke­deteivel járul hozzá. Szeretném magam Ézsaiás próféciájához tartani. Ez töké­letesen meghatározza a szük­séges cselekedetek sorrendjét; Az első: az emberek fegy­vereikből kapákat és dárdáik­ból metsző késeket csinálnak A második: és nép a népre kardot nem emel. A harmadik: és hadakozást többé nem tanul. Ha mi az ótestementomi próféta képekben gazdag mon­danivalóját mai modern ki­fejezésmódunkra alkalmazzuk, akkor ez azt jelenti: Először: Leszerelést! Másodszor: Békét! Harmadszor: Félre minden­fajta. hadiiskolával és katonai kiképzéssel! Gondoljuk meg jól tehát, hogy éppen a leszerelés ténye az a kezdet, amely kell ahhoz, hogy békéhez jussunk. A leszerelés az az eszköz, amely elvisz a békére. Ezt a túlságosan nyilvánvaló igazsá­got még egyszer hangsúlyozni kell, mert sajnos, a vele ellen­tétes vélemény még mindig mélyen gyökerezik. Heusinger (a volt) NATG- parancsnok például csak nem rég követelte, hogy a német szövetségi haderőt erősítsék meg atom- és nu. .eáris fegj verekkel; szaporítsák s sző vi-tségi haderő hadosztályéit; és általában s. uárdítsák meg a NATO-t, Ezek tehát azok az eszközök, melyeket Heusi ri­get „a béke érdekében” szil t ségesnek tart. Ez ellentmond b legelemibb logikának és ki­gúnyolása az egészséges em­beri értelemnek Ellentmond azonban az isteni tervek következetességének is, melyek Ézsaiás próféciájában nyilvánvalókká lettek szá­munkra. Világosan arról van szó, amit most megformuláznl akartunk: először leszerelés aztán béke! És éppen ezért ez a jelszó: „felfegyverzés a békéért” — a teljes romlás jelszava. A kiutat ebből a halálos veszedelemből, amelyben je lenleg az emberiség él. nem a felfegyverkezés, hanem egye dúl a leszerelés jelenti. Sz. K. HÍREK — Böjt 5. vasárnapja. (Judica) az oltárteritő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Zsid. 2,17—18; szószéki igéje: Jn. 2,13—22. Délutáni igéje: I. Móz. 14.17-20. * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Pelőfi-rádiöban 1961. március 19-én reggel 8 órakor. A fél­óra énekszáma: Dunántúli Enekeskönyv 194. éneke 1. és 3. verse. Karének: Othmayr: Bűnünkért tenger sok a könny. Igét hirdet: Gádor András angyalföldi lelkész. * — RÁKOSPALOTA. A gyü­lekezet presbiterei szeretet- vendégséget tartottak, melyen családtagjaik is részt vettek. A szereletvendégség kereté­ben Koren Emil esperes tar­tott előadást arról, hogyan kell a presbitereknek tágabb szemlélettel bekapcsolódniok a közegyház életébe. * — SURD. Bensőséges ün­nepe volt a kis dél-zalai gyü­lekezetnek böjt 2. vasárnap­ján. A gyülekezet asszonyai­nak adakozásából készített művészi kivitelű, új lila oltár- és szószékterítőt és a presbite­rek adományából beszerzett új oltári és a templom hosszát végigérő bordó szőnyeget Lág- ier Béla esperes a délelőtti istentisztelet keretében adta át rendeltetésének. Ez alka­lommal az esperes tanácsko­zott a presbitériummal is. A délutáni böjti ünnepély keretében Szomjas Károly pát- rói lelkész hirdette az igét, Lágler Béla esperes pedig előadást tartott. * — KECSKEMÉT. A gyüleke zetben március 12-én szór­ványnapot tartottak. Ez alka­lommal igét hirdetett és elő­adást tartott Koren Emil esperes- A GYÖR-SOPRONI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 13-án Győ­rött tartotta ülését. Űrvacsora- oszlás (Laborczi Zoltán) és prédikációk bemutatása után (Mészáros Sándor, Kovács Géza) Siimeghy József olvasta fel dolgozatát: „Atomkorszak — világvég?” címen. Novak Elek a Központi Alap átszer­vezéséről, Weltler Rezső az új munkaév lelkészi munka- közösségi témáiról adott tájé­koztatást. Baráth József be­számolt a békemozgalom hí- reiről, Lukács Dezső pedig az Országos Esperesi Értekezlet­ről. Az értekezlet tagjai ez­után „Ismerjük meg szórvá­nyainkat” sorozatban Bőny, Győrság, Csorna szórványok kérdéseivel foglalkoztak. — PESTÚJHELY. Március 19-én, vasárnap délután 6 órakor böjti est lesz a gyüle­kezetben, Zőltai Gyula buda- Jiegyvidéki lelkész szolgálatá­val. — HALÁLOZÁS: dr. Szikszay Zoltán őrszentpéteri evangélikus lelkész és Szikszay Pál vásárosna- ményi gimnáziumi tanár édesany­ja: özv. Szikszay Pálné — Lörinczi Erzsébet hosszú szenvedés után 04 éves korában elhunyt. 1961. feb­ruár 23-án. Február 25-én Ör- szentpéteren végzett szertartás után március l-én temették el Nyíregyházán. „Aki hisz énben- nem, ha meghal is él.”- özv. Fentös Paine, 1961. feb­ruár 15-én meghalt Békéscsabán. Született Lovászpatonán, 1882-ben. 1910 óta előfizetője az Evangélikus Eleinek, Illetve elődjének, az Evangélikus Lapnak. „Boldogok akik az Orbán élnek és az Orbán halnák meg.” A templom és a főpap . János 2,13—22. Senki ne gondolja azt,, hogy amit Jézus a jeruzsálemí templomban tett az egyedül csak a korabeli zsidók ügye. Sokkal többről van szó ebben az igében, mint helyi izgal­makról. Jézus döntően avatkozott bele a zsidó templomi, egyházi életbe, mert azt nerh találta tisztának. Erre azt követelték Tőle, hogy ha úgy lép fel a templomban, mint ott rendét teremteni illetékes hatalom, akkor valamilyen isteni jellel igazolja magát. Amit Ö erre felelt, az rejtély maradt ellen­felei előtt. Tanítványai viszont az Ö feltámadása után meg­értették szavainak és cselekedeteinek igazságát és hittek benne. Jézusnak ma sem közömbös, ami templomainkban, a gyü­lekezetekben, az egyházban történik. Cselekvőén avatkozik bele és nem egyszer régi dolgokat, amelyek hozzánknőttek már, szakít el tőlünk, az Ö tisztító cselekedeteivel s igéjével. Csak úgy értjük mi is Jézus szavait és cselekedeteit, ahogyan a tanítványok. Jézus feltámadása felől nézve Öt. (22. vers.) Vagyis akkor nyílnak lel szemeink helyes látásra és magatartásra, ha nemcsak emlékeiben él bennünk a régen ált Krisztus, aki meghalt, de úgy él itt, hogy fel is támadott értünk. Él most is! Ígérete szerint eljött közénk, de nem testben, hanem a Szentlélek „formájában”, míg ismét el nem jön majd, dicsőségesen. ítélni élők és holtak felett. Efelőí nézve megláthatjuk, hogy Ö maga az Isten élő és örök temploma, amelyben a?„ Isten van jelen. Így Jézus az igazi találkozó hely Isten és az emberek között. Már az ószövetség hite szerint is Isten van jelen a templomban sza­va, igéje által. Valóban ott volt a törvtny, Isten követelő, pa­rancsoló akaratának szava. így azonban ebben a templom­ban inkább a félelmetes, népét szigorú törvényeivel vezető Isten volt jelen. A kárpiton túlra azonban, ahol a szentek szentjében volt az Isten, csak a főpap mehetett be, ő is csak egy évben egyszer. A gyülekezet így lényegében nem ismerte az Istent, nem találkozott személyesen Istennel. De amikor Jézus meghalt a kereszten, a kárpit meghasadt tetejétől al­jáig, jelentvén, hogy nem kell és nem is lehet már eltakarni a szentélyt. Szabad az út ahhoz, akit most már úgy szólít­hatunk: Atyám. A régi leromboltatott. Viszont amikor Jézus feltámadt, nemfcsak saját testének templomát építette fel „há­rom nap alatt”, hanem ezáltal kezdte el az új templom. Isten és emberek találkozóhelyének építését. Jézus tehát maga a templom, akiben találkozhatunk Is­tennel, mert Isten jelen van benne igéjével. O a főpap is, hisz önmaga odaáldozásával, így mondja magáról: „rontsátok le a templomot” (19. v.), tette le ennek az új templomnak fundamentomát. Erre kell felépülnie a továbbiakban „lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Urban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef. 2,20—22.) Jézus tehát joggal rendelkezett a jeruzsálemi templom­mal és ma is az övé a rendelkezés joga az új templommal, az anyaszentegyházzal s azok tagjaival. Rendelkezése szerint a templomnak, a gyülekezetnek, a keresztyén embernek hor­doznia kell Isten embert mentő szeretetét, amint ezt Jézus megmutatta. A mi templomainkban, a mi gyülekezetünkben, bennünk legyen hát valóban jelen a kegyelmes Isten, aki munkálja az emberék ideig és örökkévaló, föld] és menhyei javát. így lehet tiszta és Istennek tetsző ház az egyház. Boros Károly otojoí ioe>iossB>io§o»>iosos>i09oepioso§»iPK>todiH)oa!HbK>e>i3B» HÉTRŐL—HÉTRE ítélj meg engem! Zsolt. 43,1. E heti vezérigénk egy. panaszkodó énekből való. A zsol- táros sírja el benne panaszát Isten előtt a körülményekre és az emberekre. Ez a hang nekünk nagyon ismerős! Ma is bő­ven vannak emberek, akik perben állnak a körülöttük kiala­kult, az ő sorsukat is befolyásoló helyzettel és embertársaik­kal. A napokban beszélgettem egy öreg, munkában megfáradt, rokontalan hívemmel, akinek néhány hete a gyülekezet terü­letén levő öregek otthona ad tiszta, meleg hajlékot, kenye­ret és gondoskodást. Hangsúlyos szóval mondotta ki előttem sokak jelenlétében: „Sok embernek nem, tetszik, ami ma van, de azt senki se tagadhatja le. hogy ez a mai rend velünk öregekkel jó dolgot csinált." És hálától csillogott a szeme. Jobban észre kellene venni ma azt a sok jót, ami van! Ke­vesebb lenne a panaszunk, több a hálaadásunk[ Panaszkodunk emberekre, önzésükre, hálátlanságukra stb. Jó lenne, ha nem azt vennénk gondosan rovásra, hogy ki ellen van panaszunk, hanem inkább azon gondolkodnánk el, kinek és miért van panasza ellenünk. Halkabb lenne a panaszunk és őszintébb a bünbánatunk! A zsoltáros Istenhez fellebbez az ő perében. Meggyőző­dése és bizalma, hogy Isten mondja ki a végső és számára kedvező ítéletet. Jó reménységgel tekinthetünk mi is az Ő ítélete elé. Nem azért, mert igazunk van Nem azért, mert jobbak vagyunk másoknál. A tények és tanúk ellenünk szólnak. De van szó­szólónk: a Krisztus. Ö elviselte helyettünk d kárhoztató íté­letet a kereszten. Reá való tekintettel fogad el igaznak min­ket az Isten. De akkor helyesebb, ha átfogalmazzuk imádságunkat és azt mondjuk: Adj kegyelmet nekem! Szalay Sándor r*D*>*Dg»»!í©8>4b*D«!>»§Dt>»gDg!>lDfÖ^ ISTENTISZTELETI REND — EVANGÉLIKUS HITTESTVÉ­RÜNK gyülekezeti adományozásra kb. l liter űrtartalmú, úrvacsörai kannának alkalmas ezüst vagy ezüstöt helyettesítő fémkannát ke­res. Evangélikus lelkészi hivatal Szekszárd. — GLADIOLUS (kardvirág) hagy­magumó 40—9o fillérért és óriás virágú szekfűpalánta 14 színválto­zatban kapható. Érdeklődésre ár­ajánlatot küldök. Dr. Nádasdy, Kisláng. * — TEMPLOMOK homlokzat ta­tarozását vidéken tó Vállalom. Báníy Zoltán építés«, Bp., I., At­tila u. 103. Telefon: 360—671. — SZEMÉLYI HÍR: özv. Zsám- bor Pálné, született Bakay Margit folyó év március hó 7-én ünne­pelte Budapesten családja körében 80. születésnapját. Kedves evangélikus testvérünk életére mi is Isten áldását kérjük Budapesten, 1961. március 19-én. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11., dr. Kékén András, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10, Kinczler Irén. de. 11. Koren Emil, du. 5. Szeretetven- dégség. Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10. Grünvalszky Károly, de. 11. Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Fodor Ott- már. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 3/il2. Fodor Ottmár. Thaly Kálmán út de. 10. B'aranyai Kálmán teo­lógus, de. 11. Baranyai Kálmán teológus, du. 6. Baranyai Kálmán teológus. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Takács Jó­zsef. Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József. Zugló de. II. Szabó István, du. 6. Szabó István. Rá­kosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Szabó Ist­ván. Fóti út de. 11. Gádor András, Váci út 129. de. 8. Nagy István. Frangepán u„ 43. de. fél 9. Gádor András. Üjpest de. l(J. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákos­palota MÁV-telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rá­kospalota Kistemplom du. 3. Rá­koscsaba de. 9. Békés József. Rá­koshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél .11., du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kál­mán. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél li. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Gyarmacny Dezső teológus, de. 11. Várady Lajos, este 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef. de. 10. Grosschmied Iván, du. 5. Grosschmied Iván teológus. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Marschalkó Gyula, de. 11. Mar- schalkó Gyula, este fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkáy Elemér. Budakeszi de. 8. Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György, de. 11. (úrv.) Kendeh György, dri. 6. Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. dr. Benes Mik­lós. Budafok de. 11. dr. B’enes Miklós. Nagytétény du. 3. dr. Be­nes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) Mézősi György, du. 6. Szeretetvendégség: Boros Károly.

Next

/
Oldalképek
Tartalom