Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-03-19 / 12. szám
r Jézus példázatai j Mi a fontos: a szolgálat, vagy az érvényesülés ? JÉZUS ÉLES SZEME mindent észre vett: amit mások elől eltakart a megszokás, az Ö előtte gyakran a lelkűiét alapvető hibáit leplezte le. Lukács evangéliuma 14. fejezetében (7-14. v.) arról olvasunk, hogy mikor látta Jézus, hogy a lakodalomba hívottak mimódon válogatják a főhe^ lyekel, mélyértelmű példázatban tanított szerénységre és alázatre. Amit mond, úgy tűnik, puszta illemszabály, a jólneveltség elemi feltétele. Holott sokkal több, mint üres etikett, mert a kívánt magatartásban az egész ember benne van. A SZOLGÁLAT AZ AZ ÉLETSZABÁLY, mely egész társadalmi életünket, az emberekhez való viszonyunkat Isten szeme elé helyezi. Sietek azt is megmondani, hogy a „civil élet” szabálya, tehát nem a templomi cselekmények vagy egyházi alkalmak rendjé,t az adakozás módját írja elő, hanem mindennapi életünket veti mérlegre és a mindenki iránt tartozó kötelességeinkre tanít. Általában Jézusnak alig van olyan beszéde, mely az egyházi belélet vagy liturgia kérdéseit taglalná, — a teljes életet, a mindennapot kívánta ujjáteremteni a belsőleg ujjáteremtett embereken keresztül. Mert kétségtelen, hogy a keresztyen ember mindig és mindenben Istenre tekint, de élete nem csupán, sőt nem elsősorban az egyházban folyik. JÉZUS ELÍTÉLI A HIŰ EMBERT, aki a dicsőség és ragyogás bűvöletében él. Az felbizakodottat fájdalmasan lefokozza. Ö maga az a házigazda, aki karonfogja a tolakodót: Engedd amannak a helyet! És nem árt néha az embernek az ilyen lefokozás. A tiszta jeles diákban hízik ki sokszor az a túltengő önérzet, mely az életben vérig sértve érzi magát, ha valaki meg meri mondani hibáját, vagy ha mások emberi értékét kell elismernie. — Aki közöttünk elismerésre pályázik, Isten elismerésére pályázzék! Elítéli a strébert, aki mindenáron érvényesülni akar. Elítéli még az apostolok rang- sóvárgását is, amellyel az ő jobb és balkeze felöl való ü- lést kívánják. (Máté 20,21) És valóban az egyházban még rútabb dolog a rangkórság, akár a magas hierarchia tévedhetetlenségének kinyilatkoztatásában, akár a Jézus nevében szolgálatot teljesítők feltűnési vágyában jelentke- zik Külön szól az érdekemberekről, akik szolgálatot tesznek, hogy viszontszolgálatot kapjanak. Akik szívességet tesznek a nagyoknak, de só- váran várják annak kamatait, — akiket csak titulussal vagy obulussal lehet lelkesíteni. Az így nyert csillag nem érdemrend, hanem szegénységi bizonyítvány! Éppen ezért a példázat befejezésében Jézus az ilyeneket a szegényekhez, a kicsinyekhez, azokhoz küldi, akiket ellenszolgáltatásra való számítás nélkül, önzetlenül kell segíte nünk. Jézus száműzi az érdem fogalmát. Isten országában, azaz Isten szemében nincs érdem, csak szolgálat. Ahogyan kü lönválasztja a bűnt és a bű nőst — egyiket elítéli, másikat felemeli, úgy választja külön a szolgálatban is a dicséretes telist és a magától értetődő engedelmességet. ,.Ha mindazokat megcselekedtétek, amiket parancsoltak néktek. mondjátok, haszontalan '.szol gák vagyunk ...” (Lk. 17,10.) NAGYRABECSÜLI A SZERÉNYT, az. alázatost, a segítés alkalmait dicsőséghajhá szás nélkül keresőt. Hogy az "alázatos lelkűiét, amire buzdít, nem holmi alázatoskodás, mi sem bizonyítja ékesebben, mint az a párhuzamos szó: „Ha olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mehettek be az Isten országába". (Máté 18,3). A jó szolgálatban való érvényesülésnek nincs akadálya sem a keresztyén ember, sem az egyház előtt, előttünk a tér. Csak az uralmi vágy helyett a szolgálat készsége lobogjon bennünk! JÉZUS KRISZTUS MEGFOGALMAZZA ÉS KIÁBRÁZOLJA a szolgálat életszabályát. Mik/r a példázat szövegbeli előzménye a szombatnapi gyógyításról szól, félreérthetetlenül fejezi ki, hogy mindenkor és minden áron segíteni kell a rászoruló emberen, — és itt hozzáteszi: tüntetés nélkül segíteni rajta. Jézus megmossa a tanítványok lábát! Kis gimnazista koromban az első latin leckék egyikén csodálkozva tanvltam a szót: minister — szolga. Az olyan államférfiak, az olyan vezetők, az olyan emberek munkáján van igazán áldás, akik nem akarnak egyebet, mint szolgálni egész életükkel. MIT ÉR AZ EMBER? Próbál felelni az ember ön- becsérzete, de nem mindig válaszolja meg a kérdést tárgyilagosan. Legfelső fokon azonban Isten ítélete a döntő, övé a minősítés joga. Bizonyára sók meglepetés érne bennünket, ha Isten osztályozókönyvébe betekinthetnénk. A lexikonok a nagynevű embereket jegyzik fel, Isten a szerény szolgálatban fáradhatatlanokat: a maga helyén megbízható munkást. a kevesek előtt ismert hűséges pásztort, a névtelen édesanyákat. Ha Ö mondja: Barátom, ülj feljebb! — elnyerted a legszebb csillagot, a boldog Isten szeme sugarát. Bojtos Sándor NAPRÓL-NAPRA VASARNAP: JER. 15, 15; II. TIM. 4, 17. — Isten naponként megemlékezik rólunk. Kegyelme végigkíséri életünket. Zsid. 9, 11—15; Lk. 21, 5—19. HÉTFŐ: V. MÖZ. 13, 4; I. PÉT. 2, 24. — Isten megváltó szeretetének érvényesülnie kell mindennapi életünkben. Jézus bűntörlő halála arra az útrí hív, melyet Isten igéje és parancsolata jelöl ki Zsid. 7, 23—27; Lk. 21, 20—38. KEDD: ZSOLT. 102, 3; JAK. 5, 13. — Isten várja, hogy szólaljunk meg előtte, és szívünk minden érzését imádságban Ö elé vigyük. A Jézus nevében mondott imádsághoz a meghallgattatás ígérete fűződik. Jn. 7 1—13; Lk. 22, 1—6 SZERDA: DN. 3, 33; I. PÉT. 1, 3—4. — Az örök élet reménységére saját erőnkből mi nem tudunk eljutni. De Isten, ki hatalmával Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, bennünket is hitre tud ébreszteni és új tartalmat tud adni életünknek. Jn. 13, 31—35; Lk. 22, 7—23. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 4, 9; JUDÄS 2. — Bizonyosaknak kell lennünk Isten gondviselő szeretetéről, és hatalmáról. Megváltó szeretetéről Jézus Krisztus keresztje a kezesség Zsid. 10, 1—10; Lk. 22, 24—3S. PÉNTEK: ZSOLT. 94, 15; RM. 5, 15. — Az Isten előtt érvényes igazság nem az, melyet mi cselekszünk, hanem amelyet Istentől ajándékul kapunk. Isten ezt a kegyelmi ajándékot Jézus Krisztussal ajándékozza nekünk, vérével törölte le kárhoztató ítéletünket. Jn. 11, 47—55; Lk. 22, 39—46. SZOMBAT: ÉZS. 12, 6; JN. 12, 1—2. — „Sionnak” lakosa, aki szívében az örök élet bizonyosságát és örömét hordozza. Életét ez a bizonyosság határozza meg, mindenben kifejezésre juttatja hálás szeretetét Megváltója iránt. II. Móz. 32, 30—34; Lk. 22, 47—53; Jn. 12, 12—19. Szekeres Elemér ősi prófécia beteljesedésének útján (Folytatás a 2. oldalról) Isten tervei szerint való kétségtelenül az is, hogy az ember a maga személyes és közösségi életében a szocializmusban máris békés és igazságos viszonyokhoz jutott. Az egyház tanítása szerint az ember mélyen a teremtő Isten alatt állt Isten az embert három nagy adománnyal ruházta fel: értelemmel, szabad akarattal és munkatársául Vuló elhivatással. Ezt a meghívást az ember elfogadhatja, vagy elutasíthatja. És hogy melyiket teszi, az az ember döntésétől függ. De mindannak,' amit Isten a maga terveiben maga elé tűzött, be kell teljesednie. Ezért el kell hát jönnie az általános leszerelés korszakának is. Ezzel a meggyőződéssel teljes összhangban áll a Prágai Keresztyén Békevilágkonferencia jelmondata: „Az emberiség békekorszakának útján.” Ez a jelmondat ugyanazt, a hitet tanúsítja, hogy a béke az emberiségben egyszer olyan szilárd lesz, hogy kiemelkedő ismertető jegyként jelzi majd az emberiség történelmének boldog korszakát. Minthogy pedig Isten az embert szabad akarattal ruházta fel, és nem kényszerítette rá a maga terveit, hanem inkább arra hívta ei, hogy szabad akaratából legyen az Ű munkatársa, Isten terveinek megvalósulása aszerint érkezik el hozzánk előbb vagy utóbb, hogy az emberek azonosítják-e. magukat e tervekkel, vagy kitartanak Isten akaratával szembeni ellenszegülésükben. Ha pedig az emberiség a béke mellett dönt, akkor a béke korszaka annál hamarább bekövetkezik, minél -inkább ad bizonyságot jóakaratáról az emberiség — elsősorban is a keresztyének — azzal, hogy a békéhez cselekedeteivel járul hozzá. Szeretném magam Ézsaiás próféciájához tartani. Ez tökéletesen meghatározza a szükséges cselekedetek sorrendjét; Az első: az emberek fegyvereikből kapákat és dárdáikból metsző késeket csinálnak A második: és nép a népre kardot nem emel. A harmadik: és hadakozást többé nem tanul. Ha mi az ótestementomi próféta képekben gazdag mondanivalóját mai modern kifejezésmódunkra alkalmazzuk, akkor ez azt jelenti: Először: Leszerelést! Másodszor: Békét! Harmadszor: Félre mindenfajta. hadiiskolával és katonai kiképzéssel! Gondoljuk meg jól tehát, hogy éppen a leszerelés ténye az a kezdet, amely kell ahhoz, hogy békéhez jussunk. A leszerelés az az eszköz, amely elvisz a békére. Ezt a túlságosan nyilvánvaló igazságot még egyszer hangsúlyozni kell, mert sajnos, a vele ellentétes vélemény még mindig mélyen gyökerezik. Heusinger (a volt) NATG- parancsnok például csak nem rég követelte, hogy a német szövetségi haderőt erősítsék meg atom- és nu. .eáris fegj verekkel; szaporítsák s sző vi-tségi haderő hadosztályéit; és általában s. uárdítsák meg a NATO-t, Ezek tehát azok az eszközök, melyeket Heusi riget „a béke érdekében” szil t ségesnek tart. Ez ellentmond b legelemibb logikának és kigúnyolása az egészséges emberi értelemnek Ellentmond azonban az isteni tervek következetességének is, melyek Ézsaiás próféciájában nyilvánvalókká lettek számunkra. Világosan arról van szó, amit most megformuláznl akartunk: először leszerelés aztán béke! És éppen ezért ez a jelszó: „felfegyverzés a békéért” — a teljes romlás jelszava. A kiutat ebből a halálos veszedelemből, amelyben je lenleg az emberiség él. nem a felfegyverkezés, hanem egye dúl a leszerelés jelenti. Sz. K. HÍREK — Böjt 5. vasárnapja. (Judica) az oltárteritő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Zsid. 2,17—18; szószéki igéje: Jn. 2,13—22. Délutáni igéje: I. Móz. 14.17-20. * — AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Pelőfi-rádiöban 1961. március 19-én reggel 8 órakor. A félóra énekszáma: Dunántúli Enekeskönyv 194. éneke 1. és 3. verse. Karének: Othmayr: Bűnünkért tenger sok a könny. Igét hirdet: Gádor András angyalföldi lelkész. * — RÁKOSPALOTA. A gyülekezet presbiterei szeretet- vendégséget tartottak, melyen családtagjaik is részt vettek. A szereletvendégség keretében Koren Emil esperes tartott előadást arról, hogyan kell a presbitereknek tágabb szemlélettel bekapcsolódniok a közegyház életébe. * — SURD. Bensőséges ünnepe volt a kis dél-zalai gyülekezetnek böjt 2. vasárnapján. A gyülekezet asszonyainak adakozásából készített művészi kivitelű, új lila oltár- és szószékterítőt és a presbiterek adományából beszerzett új oltári és a templom hosszát végigérő bordó szőnyeget Lág- ier Béla esperes a délelőtti istentisztelet keretében adta át rendeltetésének. Ez alkalommal az esperes tanácskozott a presbitériummal is. A délutáni böjti ünnepély keretében Szomjas Károly pát- rói lelkész hirdette az igét, Lágler Béla esperes pedig előadást tartott. * — KECSKEMÉT. A gyüleke zetben március 12-én szórványnapot tartottak. Ez alkalommal igét hirdetett és előadást tartott Koren Emil esperes- A GYÖR-SOPRONI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 13-án Győrött tartotta ülését. Űrvacsora- oszlás (Laborczi Zoltán) és prédikációk bemutatása után (Mészáros Sándor, Kovács Géza) Siimeghy József olvasta fel dolgozatát: „Atomkorszak — világvég?” címen. Novak Elek a Központi Alap átszervezéséről, Weltler Rezső az új munkaév lelkészi munka- közösségi témáiról adott tájékoztatást. Baráth József beszámolt a békemozgalom hí- reiről, Lukács Dezső pedig az Országos Esperesi Értekezletről. Az értekezlet tagjai ezután „Ismerjük meg szórványainkat” sorozatban Bőny, Győrság, Csorna szórványok kérdéseivel foglalkoztak. — PESTÚJHELY. Március 19-én, vasárnap délután 6 órakor böjti est lesz a gyülekezetben, Zőltai Gyula buda- Jiegyvidéki lelkész szolgálatával. — HALÁLOZÁS: dr. Szikszay Zoltán őrszentpéteri evangélikus lelkész és Szikszay Pál vásárosna- ményi gimnáziumi tanár édesanyja: özv. Szikszay Pálné — Lörinczi Erzsébet hosszú szenvedés után 04 éves korában elhunyt. 1961. február 23-án. Február 25-én Ör- szentpéteren végzett szertartás után március l-én temették el Nyíregyházán. „Aki hisz énben- nem, ha meghal is él.”- özv. Fentös Paine, 1961. február 15-én meghalt Békéscsabán. Született Lovászpatonán, 1882-ben. 1910 óta előfizetője az Evangélikus Eleinek, Illetve elődjének, az Evangélikus Lapnak. „Boldogok akik az Orbán élnek és az Orbán halnák meg.” A templom és a főpap . János 2,13—22. Senki ne gondolja azt,, hogy amit Jézus a jeruzsálemí templomban tett az egyedül csak a korabeli zsidók ügye. Sokkal többről van szó ebben az igében, mint helyi izgalmakról. Jézus döntően avatkozott bele a zsidó templomi, egyházi életbe, mert azt nerh találta tisztának. Erre azt követelték Tőle, hogy ha úgy lép fel a templomban, mint ott rendét teremteni illetékes hatalom, akkor valamilyen isteni jellel igazolja magát. Amit Ö erre felelt, az rejtély maradt ellenfelei előtt. Tanítványai viszont az Ö feltámadása után megértették szavainak és cselekedeteinek igazságát és hittek benne. Jézusnak ma sem közömbös, ami templomainkban, a gyülekezetekben, az egyházban történik. Cselekvőén avatkozik bele és nem egyszer régi dolgokat, amelyek hozzánknőttek már, szakít el tőlünk, az Ö tisztító cselekedeteivel s igéjével. Csak úgy értjük mi is Jézus szavait és cselekedeteit, ahogyan a tanítványok. Jézus feltámadása felől nézve Öt. (22. vers.) Vagyis akkor nyílnak lel szemeink helyes látásra és magatartásra, ha nemcsak emlékeiben él bennünk a régen ált Krisztus, aki meghalt, de úgy él itt, hogy fel is támadott értünk. Él most is! Ígérete szerint eljött közénk, de nem testben, hanem a Szentlélek „formájában”, míg ismét el nem jön majd, dicsőségesen. ítélni élők és holtak felett. Efelőí nézve megláthatjuk, hogy Ö maga az Isten élő és örök temploma, amelyben a?„ Isten van jelen. Így Jézus az igazi találkozó hely Isten és az emberek között. Már az ószövetség hite szerint is Isten van jelen a templomban szava, igéje által. Valóban ott volt a törvtny, Isten követelő, parancsoló akaratának szava. így azonban ebben a templomban inkább a félelmetes, népét szigorú törvényeivel vezető Isten volt jelen. A kárpiton túlra azonban, ahol a szentek szentjében volt az Isten, csak a főpap mehetett be, ő is csak egy évben egyszer. A gyülekezet így lényegében nem ismerte az Istent, nem találkozott személyesen Istennel. De amikor Jézus meghalt a kereszten, a kárpit meghasadt tetejétől aljáig, jelentvén, hogy nem kell és nem is lehet már eltakarni a szentélyt. Szabad az út ahhoz, akit most már úgy szólíthatunk: Atyám. A régi leromboltatott. Viszont amikor Jézus feltámadt, nemfcsak saját testének templomát építette fel „három nap alatt”, hanem ezáltal kezdte el az új templom. Isten és emberek találkozóhelyének építését. Jézus tehát maga a templom, akiben találkozhatunk Istennel, mert Isten jelen van benne igéjével. O a főpap is, hisz önmaga odaáldozásával, így mondja magáról: „rontsátok le a templomot” (19. v.), tette le ennek az új templomnak fundamentomát. Erre kell felépülnie a továbbiakban „lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Urban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef. 2,20—22.) Jézus tehát joggal rendelkezett a jeruzsálemi templommal és ma is az övé a rendelkezés joga az új templommal, az anyaszentegyházzal s azok tagjaival. Rendelkezése szerint a templomnak, a gyülekezetnek, a keresztyén embernek hordoznia kell Isten embert mentő szeretetét, amint ezt Jézus megmutatta. A mi templomainkban, a mi gyülekezetünkben, bennünk legyen hát valóban jelen a kegyelmes Isten, aki munkálja az emberék ideig és örökkévaló, föld] és menhyei javát. így lehet tiszta és Istennek tetsző ház az egyház. Boros Károly otojoí ioe>iossB>io§o»>iosos>i09oepioso§»iPK>todiH)oa!HbK>e>i3B» HÉTRŐL—HÉTRE ítélj meg engem! Zsolt. 43,1. E heti vezérigénk egy. panaszkodó énekből való. A zsol- táros sírja el benne panaszát Isten előtt a körülményekre és az emberekre. Ez a hang nekünk nagyon ismerős! Ma is bőven vannak emberek, akik perben állnak a körülöttük kialakult, az ő sorsukat is befolyásoló helyzettel és embertársaikkal. A napokban beszélgettem egy öreg, munkában megfáradt, rokontalan hívemmel, akinek néhány hete a gyülekezet területén levő öregek otthona ad tiszta, meleg hajlékot, kenyeret és gondoskodást. Hangsúlyos szóval mondotta ki előttem sokak jelenlétében: „Sok embernek nem, tetszik, ami ma van, de azt senki se tagadhatja le. hogy ez a mai rend velünk öregekkel jó dolgot csinált." És hálától csillogott a szeme. Jobban észre kellene venni ma azt a sok jót, ami van! Kevesebb lenne a panaszunk, több a hálaadásunk[ Panaszkodunk emberekre, önzésükre, hálátlanságukra stb. Jó lenne, ha nem azt vennénk gondosan rovásra, hogy ki ellen van panaszunk, hanem inkább azon gondolkodnánk el, kinek és miért van panasza ellenünk. Halkabb lenne a panaszunk és őszintébb a bünbánatunk! A zsoltáros Istenhez fellebbez az ő perében. Meggyőződése és bizalma, hogy Isten mondja ki a végső és számára kedvező ítéletet. Jó reménységgel tekinthetünk mi is az Ő ítélete elé. Nem azért, mert igazunk van Nem azért, mert jobbak vagyunk másoknál. A tények és tanúk ellenünk szólnak. De van szószólónk: a Krisztus. Ö elviselte helyettünk d kárhoztató ítéletet a kereszten. Reá való tekintettel fogad el igaznak minket az Isten. De akkor helyesebb, ha átfogalmazzuk imádságunkat és azt mondjuk: Adj kegyelmet nekem! Szalay Sándor r*D*>*Dg»»!í©8>4b*D«!>»§Dt>»gDg!>lDfÖ^ ISTENTISZTELETI REND — EVANGÉLIKUS HITTESTVÉRÜNK gyülekezeti adományozásra kb. l liter űrtartalmú, úrvacsörai kannának alkalmas ezüst vagy ezüstöt helyettesítő fémkannát keres. Evangélikus lelkészi hivatal Szekszárd. — GLADIOLUS (kardvirág) hagymagumó 40—9o fillérért és óriás virágú szekfűpalánta 14 színváltozatban kapható. Érdeklődésre árajánlatot küldök. Dr. Nádasdy, Kisláng. * — TEMPLOMOK homlokzat tatarozását vidéken tó Vállalom. Báníy Zoltán építés«, Bp., I., Attila u. 103. Telefon: 360—671. — SZEMÉLYI HÍR: özv. Zsám- bor Pálné, született Bakay Margit folyó év március hó 7-én ünnepelte Budapesten családja körében 80. születésnapját. Kedves evangélikus testvérünk életére mi is Isten áldását kérjük Budapesten, 1961. március 19-én. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, de. 11., dr. Kékén András, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10, Kinczler Irén. de. 11. Koren Emil, du. 5. Szeretetven- dégség. Dózsa György út de. fél 10. Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10. Grünvalszky Károly, de. 11. Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10. Fodor Ott- már. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 3/il2. Fodor Ottmár. Thaly Kálmán út de. 10. B'aranyai Kálmán teológus, de. 11. Baranyai Kálmán teológus, du. 6. Baranyai Kálmán teológus. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Utász u. de. 9. Takács József. Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József. Zugló de. II. Szabó István, du. 6. Szabó István. Rákosfalva de. 8. Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István. Fóti út de. 11. Gádor András, Váci út 129. de. 8. Nagy István. Frangepán u„ 43. de. fél 9. Gádor András. Üjpest de. l(J. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél .11., du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Rákosszentmihály de. fél li. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Gyarmacny Dezső teológus, de. 11. Várady Lajos, este 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Vámos József. de. 10. Grosschmied Iván, du. 5. Grosschmied Iván teológus. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Marschalkó Gyula, de. 11. Mar- schalkó Gyula, este fél 7. Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11. Ruttkáy Elemér. Budakeszi de. 8. Zoltai Gyula. Kelenföld de. 8. (úrv.) Kendeh György, de. 11. (úrv.) Kendeh György, dri. 6. Rezessy Zoltán dr. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Albertfalva de. 7. dr. Benes Miklós. Budafok de. 11. dr. B’enes Miklós. Nagytétény du. 3. dr. Benes Miklós. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. (úrv.) Mézősi György, du. 6. Szeretetvendégség: Boros Károly.