Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-12-10 / 50. szám

Szolgálat ICrläitBsMIiü felévé Advent második vasárnap­jának igéje ezt kívánja tő­lünk: Legyetek türelmesek. Türelem, türelem! Sokszor mondjuk magunknak is, má­soknak is, mikor nyugtalanul, feszengve várjuk a jövőt, a mindenbizonnyal elérkezőt, melynek ideje mindennél bi­zonytalanabb. S minden ösz- szekúszálódik bennünk, ha el­veszítjük e drága erényt. Az egyháznak kell a legjob­ban tudnia, milyen döntő fon­tosságú az életben a türelem, hiszen állandó várakozásban él. Jézus Krisztusra vár az egyház, aki mennybe ment s megígérte, hogy visszajön. E várakozásban az egyház sok­szor elvesztette már a türel­mét. Ennek következtében mindig visszájára fordultak dolgai: szolgálat helyett ural­kodni akart, mintha az Eljö­vendő már itt is lenne, a sze­retet gyakorlása helyett bírás­kodni akart, mintha a Bíró már az ajtón belül lenne... A türelmét vesztett egyház elveszti Krisztusát is s hamis vigaszokkal és reménységek­kel igyekszik pótolni pótolha­tatlan veszteségét. Mintha nem is ismerte volna őt, aki következetesen türelmes volt gyermekekhez és betegekhez, bűnösökhöz és ellenséghez. Türelmes volt tanítóban és se­gítségnyújtásban, szenvedés­ben és a halálban is. És: még a rá ügyet sem vető egyházá­hoz is. Türelmének köszönhe­tő, hogy az egyház fonák éle­te sokszor ismét színére for­dult s a zűrzavarból ismét rend lett. Nem bírói szigorú­sággal ítélt egyházat és vilá­got, nem büntetett és nem állt bosszút, hanem türelme­sen bánt velünk. Az 0 ügyé­ről van szó, amit a világban a maga terve szerint visz vég­hez s ránk belőle ez tartozik- Legyetek türelmesek. Körülírva az Újszövetség e szavát így fejezhetnők ki: nagylelkűség, nyíltszívű ség. megértőkészség, magatartás, mely nyugodt derűt áraszt minden ember iránt. A leg­többször csak vékony lepelhez hasonló a türelmünk, mely nem takarja el eléggé ellen­kező szándékainkat és érzel­meinket. „Egymás elleni só- hajtozás” keseríti meg az éle­tünket. A görög szó itt azt jelenti, hogy szűkkeblű, zsák­utcába jutott, utattévesztett ember a „sóhajtozó”. A türel­metlen ember képe ez. Talán éppen a mienk? Mit lát raj­tunk gyermekünk, szomszé­dunk, munkatársunk? Mit kap belőlünk a környezetünk? Gondoljuk meg: Jézus Krisz­tus bennünket megítél, hogy milyenek voltunk az emberek­hez! Türelmesek vagyunk vagy türelmetlenek. Ez a mi ügyünk e világban. Itt nagyon sokat cselekedhetünk: jót te­hetünk, vagy ronthatunk, se­gíthetünk vagy gátolhatunk. A „Bíró az ajtó előtt áll”. Le­gyetek türelmesek. Munez Frigyes Korunk alapproblémája9 a világbéke megőrzése és megszilárdítása Ale xij, Moszkva és egész Oroszország patri- archája, az Orosz Orthodox Egyháznak az Egyhá­zak Világtanácsába történt felvétele alkalmából, Űzenet-et küldött az Egyházak Világtanácsához. Üzenetében Alexij -patriarcha többek között a következőket nyilatkoztatta ki: „Egyházunk elvárja, hogy az Egyházak Világtanácsa a mai világban végzett keresz­tyén tevékenységében egyre növekvő céltudatossággal te­gyen bizonyságot, mert ke­resztyén egységünknek ez az alapja is, hatóereje is. Ez a keresztyén tevékenység Isten és emberek előtt csak akkor állhat meg, ha az evangéliu­mon épül és az emberi társa­dalomnak segítséget nyújt, an­nak mindennapi bajaiban. Ügy látjuk, hogy korunk alapproblémája a világbéke megőrzése és megszilárdítása. Az Egyházak Világtanácsa és a benne tömörült egyházak és felekezetek ebben a kérdésben bizonyságot tehetnek és köte­lesek is bizonyságot tenni azokról a magasztos alapel­vekről, amelyek a keresztyén társadalomtól és minden nem­zettől elvárhatók. Az emberi­ségnek szabadulnia kell a há­(f&todotfrtoU Nem az a fontos, hogy té­ged szeressenek — hanem, hogy te szeress másokat és áldás lehess másak számára. * Ne akard, hogy Isten a te akaratodat teljesítse, hanem te teljesítsd az Ő akaratát. *, Nem az a fontos, hogy med­dig élünk — hanem, hogy éle­tünk gazdag tartalommal tel­jék meg. * A LÁRMA — békétlenség a lárma —, betegség, diszharmó­nia. A CSEND — kiegyensúlyo­zottság! A menny — hallgat, csendes! A pokol — zajos, lármás! * A JÓZANSÁG — megfon­toltság Istentől van. A TÖRTETÉS - állandó sietség — a Sátántól. Csak aminek értelme és je­lentősége van, azt érdemes mondani. * Az élet a munka célja! Nem túl sietni, nem dologta- lanná válni! Harmonikus éle­tet élni! Megvizsgálni képes­ségeinket, feladatokat meglát­ni, megérteni! Sokat tanulni az életből, az élet célja és tar­talma felett gondolkodni! * Az emlékezés által a lélek megőrzi a tegnapot — a cse­lekvés által előkészíti a hol­napot. borútól, mint a nemzetközi problémák megoldási eszközé­től. Ma a világ légköre feszült­séggel teljes. Azon kötelessé­gük teljesítése közben, hogy békét teremtsenek, az egyhá­zaknak, a vallásoknak, a gyü­lekezeteknek és minden ke­resztyén embernek kötelessé­ge az államférfiakat határo­zottan felszólítani és arra kényszeríteni, hogy tárgyalá­sokba bocsátkozzanak azzal a céllal, hogy legalább egységre jussanak a hatékony nemzet­közi ellenőrzés melletti általá­nos és teljes leszerelés kérdé­sében és minden olyan prob­léma tekintetében, amely az emberiség aggodalmainak for­rása. Imádkozom az Egyházak Világtanácsa harmadik nagy­gyűlése munkájának sikeréért és az az óhajom, hogy annak minden résztvevője részesül­jön a kegyelem és béke bősé­gében, Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésé­ben.” Dr. Pálfy Miklós 50 éves DR. PÁLFY MIKLÓS, Teológiai Akadémiánk prodékán- professzora, a Lelkipásztor című szakfolyóirat főszerkesztője, hetilapunk, az Evangélikus Elet szerkesztőbizottságának tagja most töltötte be 50-ik életévét. Szerkesztőbizottságunk szere­tettel köszöntötte dr. Pálfy Miklós professzort ebből az alka­lomból és Isten gazdag áldását kérte életére, munkájára és evangélikus egyházunk sajtószolgálatában kifejtendő további tevékenységére. * A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház elnök­sége dr. Pálfy Miklóst 50. születésnapja alkalmából az alábbi levéllel kereste fel: „Professzor Ür! Magyarországi Evangélikus Egyházunk nevében szeretet­tel köszöntjük 50-ik születésnapja alkalmából. Amidőn jókívánatainkat kifejezzük, szívesen és hálásan emlékezünk arról a munkáról, amelyet Nagytiszteletűséged professzori munkáján felül végez lelkészeink továbbképzése, a bibliafordítás és a békemunka területén. Kérjek, munkáját végezze továbbra is úgy, hogy az egész egyházunknak és ma­gyar népünknek javát szolgálja. További életére és munkájára Isten gazdag áldását kérjük. Erős vár a mi Istenünk! Budapest, 1961. november 29. MIHÁLYFI ERNŐ D. DR. VETŐ LAJOS egyetemes felügyelő püspök” „Hiszek Uram! Légy segitségül az én hitetlenségemnek"' Márk 9, 24 Hiszek-e? avagy nem hiszek? Minél tovább gondolkodom ezen, annál kevésbé tudom. Ű, Uram! Én nem hiszek! Ha hinnék — milyen más lenne az életem! Ha hinnék — teljesen bíznék Benned — kételyek és im­bolygások nélkül! Ha hinnék — úgy egészen telítve volnék szeretettel. Azzal a szeretettel, mely minden félelmet kiűz! Ha hinnék — ói- és átjárna a Te erőd! Ó, Uram, azt hiszem, nincs hitem, mert kétségek gyötör­nek! Kevés a szeretet bennem és erőtelen vagyok! De ha nem hinnék — kételkedhetnék-e? Miképpen tud­hatnám, hogy a hitben szeretet van és hogy Tőled, Uram, erőt kaphatok? Hogyan tudhatnám mindezt — ha nem hinnék? Menekülnék-e akkor Hozzád hitetlenségem elől? Uram, kétségeket hordok önmagámban: nem hiszek? — mégis hiszek? Hiszek — bár hitetlenségemet állandóan takarni kell hitemmel! Uram! Te, aki a pislogó mécsest nem akarod eloltani — vonj magadhoz fel-felbukkanó hitetlenségemből. Szakíts el hitem elbizakodottságától. Segíts, hogy ne meredjek rá hitet­lenségemre, de ne hitemre se! Te vagy az, aki megmenthetsz — nem a hitem! Taníts meg, Uram, Reád nézni — egyedül Reád! Hiszek Uram! De légy segítségül az én hitetlenségemnek! Közli: özv. dr. Dénes Sándorné HÍREK. — Advent 2. vasárnapján az ■ oltárterítö színe: lila. A vasár- ; nap oltári igéje: Lk 13, 6—9; szószéki igéje: Jk 5, 5—10. Délutáni igéje: Mai 3, 1—7a. » — KISPEST. November 26-án hálaadó napot tartott a gyülekezet, melyen a délelőt­ti istentisztelet keretiben ik­tatta be újonnan megválasz­tott presbitériumát. Orgonáit Peskó Zoltán orgonaművész, a gyülekezet tiszteletbeli pres­bitere. Délután 6 órakor zenés áhitat volt a templomban, amelyen Peskó György orgo­naművész orgonáit, majd Tomcsányi László lelkésznek a kispesti gyülekezetben eltöl­tött 30 éves szolgálatáról em­lékezett rttíeg a gyülekezet. He­gedős János presbiter az ifjú­sági munkáról, Nandrássy Elek lelkéSz a hitoktatói és gyülekezeti munkáról emlé­kezett meg, majd a felügyelő Paulinyi József a gyülekezet nevében köszöntötte a jubi­láló lelkészt. Király Erzsiké, a gyermekbibliakör névében virágcsokrot nyújtott át. A volt tanítványok nevében Vi­tális Ildikó alkalmi versét szavalta el. A gyülekezet énekkarát Győry Józsefné, dr. Drenyovszky Irén vezette. Majd a jubiláló lelkész ige­hirdetése fejezte be a templo­mi megemlékezést. Utána sze- retetvendégség volt. * — BUDAPEST-ANGYAL- FÖLD. December 17-én vasár­nap délután 5 órakor a gyüle­kezetben ádventi szeretetven- dégség lesz, melyre a gyüleke­zet tagjait, barátait és érdek­lődőket ezúton is szeretettel hívjuk. (Bp. XIII. Fóti út 22.)- A LELKÉSZI MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A fejér—komáromi egyházme­gye lelkészi munkaközössége december 7 -én, Budapesten tartotta ülését, az alábbi tárgysorozattal: Jó pap holtig tanul... (Jakab Miklós), Ké­szülés karácsony első napja igehirdetésére (Selmeczi Já­nos), A vallás keresztyén kri­tikája és értékelése (Simonfay Ferenc és Milán János), Se­gítsük egymást a szolgálatban: a) a gyülekezet karácsonyest­je (Hódy Pál), b) a gyülekezet, szilveszterestje (Kajós János). A béke hírei (Nagy Tibor), Befejező áhitatI (Bohus Imre). — A győr—soproni egyház­megye lelkészi munkaközössé­ge december 13-án Győrött tartja legközelebbi értekezle­tét. Az értekezlet sorrendje: úrvacsorái istentisztelet (Pus­kás János). így prédikáltam legutóbb (Dombi László). így prédikálok karácsonykor (Boj­tos Sándor—Magassy Sán­dor), Könyvismertetés (Weltler Ödön), A békemozgalom hirei (Szalay Sándor), A lelkészi munkaközösségi-munkánk ki­értékelése (Weltler Rezső), Is­merjük meg egymást (Farád), Esperesi bejelentések. — HARMONIUMOK speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Pokorny Pál Bp., IV. Újpest, Komját u. 120. Telefon: 493—017. — SZAKADT, régi IRHABUN­DÁK újjáalakítása a legújabb modellek szerint. SZÖRMEBUN- DÁK alakítása, javítása. Bart szűcs, Bp., VII. Lenin krt. 23. Ud­varban. — HARANGOK újraöntését, ha­rangállványok, harangkoronák ké­szítését, átalakítását új rendszerűre vállalja DUCSAK ISTVÁN harang- öntő, Örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. KERESZTYÉN ENEKESKÖNYV Egész vászonban 40,— Ft Műbőrben 50,— Ft Kapható a Sajtóosztályon, Budapest, VIII. Puskin u 12. EVANGÉLIKUS KLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saltóosztáiyának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és »eladó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivataxí Budapest, Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—«07 Sajtóosztályi telefon; 142-H574. Előfizetési ára egy évre ff,- Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 617175/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. A% Úrnak vissza jövetele előtt... Jakab 5, 5—11. Az Űmak dicsőséges és ítéletre való visszajövetele előtt éltek e levél olvasói éppen úgy, mint ahogy mi élünk. Lelki helyzetünk tehát azonos. Hogyan élnek azok, akiknek Reá várni kellene! Ezért int Urunk béketűrésre, szíves odahajlásra mások felé, s az Urat várva, valami új életfolytatásra, mely­nek nem kárhoztatása, hanem magvetése lehet, végül pedig áldott gyümölcstermést fog hozni sokak javára és üdvössé­gére. Az Úrnak eljövetele közel van. Az a nap kárhoztatni fogja a magukról és hivatásukról megfeledkezőket, hiszen aki eljön, az igaz Bíró is egyúttal, de kegyelmet találnak előtte mindazok, akik embertársaikhoz való viszonyuk helyes meg­változtatásával is bizonyítják Isten-gyermekségüket. Figyelemre méltó ebben a szakaszban az, hogy Jakab mi­lyen gazdag bibliai példákkal, illusztrációkkal fejti ki mon­danivalóit, milyen bőven hoz ismerős példákat az életből, a mindennapokból. A maga csodálatosan gyakorlatias beállított­ságával átszövi az egész életet. Mindennap megszégyenülhet az az ember, aki nem akar változtatni magatartásán, aki tü­relmetlen az Ür eljövetelével kapcsolatban. Lám, hogy visel­kedik a szántóvető, aki talán nem is hitben él. Megszégyeníti a híveket. Ö tudja azt, hogy sünikor elvetette a gabonamagot, akkor jó ideig nincs más dolga, mint türelmesen várni az őszi esőt, a tavaszi melengető napsugarat, az érlelő nyarat. Tudja azt, hogy a földben alvó magot nem lehet, nem szabad sem biztatni, sem megzavarni, erőszakkal, ideje előtti termésre bírni. Minden türelmetlen erőszakoskodás jóvátehetetlen kárt okozhat. Vannak magvak, melyek lassabban kelnek ki, mint mások. Tapasztalatunk, hogy mégis utolérik magukat. Néha ezer akadály tornyosul a gyümölcstermés elé, mégis elérkezik annak ideje. Csak várjuk türelemmel! Ö is elérkezik, aki meg­ígérte, hogy visszajön, csak el ne feledkezzünk róla! Ez a szakasz a legerősebben az egymás ellen való sóhajtó* zást kárhoztatja. Isten gyermekei — az Űr eljövetelét várva is — milyen sok vádat és bosszút hordoznak a szívükben egy­más ellen! S nem az igaz Bíróra hagyják az igazságtevést, ha­nem méltatlanul akarnak az Ö székébe ülni — bitorolva azt. „Enyém a bosszúállás, én megfizetek!” — mondja az Ür. Az ember úgyis tehetetlen Istennel szemben. Csak sóhajtozik embertársai ellen, Isten ellenben eléje helyezi a jócselekedet alkalmait és feladatait, hogy gyakorolja magát benne és meg­meneküljön az ítélet haragja elől. Sóhajtozás helyett jól bevált receptként ajánlhatjuk, hogy a talán sértett fél kezdjen beszélgetést sértőjével, s győzze meg őt szelídségével. „A gonoszt jóval győzd meg!” (Róra. 12, 21.) Az Omafc eljövetele előtt és az ajtóban álló Bíróra te­kintve így éljünk ádvent napjaiban, s intsünk másokat is ilyen életre, hogy majd minél többen megtapasztalhassuk, amit igénk befejező szavai mondanak: ...hogy igen irgalmas és kö­nyörületes az Ür! Pásztor Pál HÉTRŐL—HÉTRE Fel a fejjel! Lukács 21, 28. A fenti felszólításban csendül ki az e heti ige mondani­valója. Szívesen tenném ezt az egész keresztyén magatartás iránytadó igéjévé. Valóban, sehogy sincs az rendjén, ha Krisz­tus híve fejlógató ember. Ha lehorgasztott fejű embert látunk, mindjárt az a kérdés támad bennünk: nU baja, szomorúsága van? Bibliai meg­felelőjük az emmausi tanítványok, akik — mivel nem értették meg a kereszt titkát, és nem hittek a húsvéti híradásnak — reményvesztettségüket panaszolták. Pedig megváltásunk döntő tényei már mögöttük voltak. Győzött a szeretet a gyűlölet felett, az Élet a halál felett, az irgalom a bűn felett, az Igaz­ság a hazugság felett. Győzött Krisztus a gonosz felett az em­berért. Keresztyén hitünk ezeken a tényeken alapszik. A tények azonban elkötelezést is jelentenek. Köteleznek, hogy küzdjünk hittel — emelt fejjel — a szeretet diadaláért, az élet győzelméért, az igazság érvényrejuttatásáért, egyszóval az emberért. Krisztus győzelme, s vele híveinek győzelme ma még a kereszt alá van elrejtve. Csak hitben felismerhető. Egyszer azonban nyilvánvalóvá válik. Az rá a kezes, aki így beszél nekünk: én az igazat mondom néktek. A foglaló pedig az, ami egyszer és minden időkre érvényesen „elvégeztetett Ne legyen hát az evangélikus ember fejlógató, csüggedt ember, hanem nézzen hittel arra, ami megtörtént és arra, ami lesz és szolgáljon ebből a hitből fakadóan felemelt fejjel, re­ménységgel, jókedvvel ma. Fel a fejjel! Szalay Sándor #<asoK#c8íS<»csa<gcg<x«jq5Cí<sKsa<^^ NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: V. MÓZ. 32, 4; II. THESS. 1, 10. — Földi éle­tünkben is gyakran bizonyosodhatunk meg Isten döntéseinek tökéletességéről és bölcsességéről, de teljes valóságában ezt csak az Ö eljövetelekor csodálhatjuk majd! — Lk. 21, 25—33; Zak. 5, I—11. (Jn. 5, 22-23.) HÉTFŐ: ZAK. 8, 23; II. PÉT. 3, 12. — Az ádventi várako­zás felelősségteljes idő. Nem tehetetlenség, hanem annak bi­zonysága, hogy a mindennapokban is Isten az Urunk. — És 26, 1-12; Zak. 6, 1-8. (Jel. 11, 15.) KEDD: V. MOZ. 38, 11; RÖM. 6, 16. — Az Istennek való engedelmesség vagyis a keresztyén életfolytatás nem meg­valósíthatatlan dolog. Csak az szükséges, hogy a magam aka­rata helyett az övét meglássam. — II. Thess. 3, 1—5; Zak. 6, 9-15. (Zsid. 7, 23-25.) SZERDA: JER. SIR. 3, 42; I. JN. 3, 5. — Az őszinte bűn­bánattól idegenkedik a mi büszke szívünk. De anélkül nem ismerhetjük meg Krisztust és nem lehetünk keresztyének! — Jel. 2, 1-5; 7; Zak. 7, 1-14. (Jak. 1, 27.) CSÜTÖRTÖK: II. KIR. 19, 15-16; JAK. 5, 16. - A hit nagyszerű gyümölcse a másokért való imádság! Hallgasd meg. Urunk a minden országért elmondott őszinte imádságunkat! — Mk. 13, 5-13; Zak. 8, 1-17. (Tit. 2, 13-14.) PÉNTEK: ZSOLT. 145, 13; II. PÉT. 1, 16. - A hit nem hiszékenység és nem értelmetlen kábulat. A szív és az érte­lem együttes bizodalma Isten változhatatlan hatalma és meg­tapasztalt szeretete iránt. — Lk. 17, 20—25; Zak. 9, 9—12. (Ef 2, 17-18.) SZOMBAT: ZSOLT. 4, 1-5; I. KOR. 1, 9. - A hitben való megmaradás, az Istenhez való vissza-visszatérés nem a mi ér­demünk vagy teljesítményünk. Ellenkezőleg: imádkoznunk kell naponta érte ahhoz, Aki maga hű és aki bennünket «zzá tehet! — És. 35, 1—7; Zak. 11, 4—17. (Jn. 10—12.) L Kot, 4, 1—5. Szirmai Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom