Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Luther hitvallást Irata A SCHMALKALDEN! CIKKEK HIT ÁLTAL Aki Luther Márton életét csak kicsit is ismeri, tudja, hogy ifjúkorától fogva, mé­lyen vallásos volt. Buzgóság- ban, imádkozásban és böjtö­lésben a kolostorban sem múlta felül senki. „Ha valaha is egy szerzetes a mennybe jutott szerzetesi élete által, akkor én is mennybe jutot­tam volna. Ha tovább tartott volna, halálra gyötörtem vol­na magamat a virrasztással, imádkozással, olvasással és egyéb munkával” — írja ké­sőbb. Mégis, bármilyen őszin­tén, önfeláldozással és önsa­nyargatással volt is vallásos —, amikor az evangéliumot megismerte és eleven hitre jutott, ezt az egész vallásos­ságot a kárhozat állapotának ismerte fel, amelyből Isten őt kegyelmesen megtérésre hív­ta. „Jámbor szerzetes voltam tizenöt esztendeig — Isten bo­csássa meg nekem.” „Szeren­csétlen emberek voltunk, s az egész nem volt más, mint bálványozás!" Mi volt az a több, az a jobb, ami később ezt mondat­ta vele? A megújulás abban állt, hogy hitre jutott. Felis­merte, hogy Isten azt akarja és semmi mást, hogy higgyünk benne. A kolostori szobában, az ige olvasása közben megvilágoso­dott számára, hogy az ember semmi Isten előtt, s nem ad­hat Istennek semmit, de Isten szeretete végtelen, s az em­bert egészen újjá teremti. Amikor Isten azt mondja ^megváltottalak”, akkor ez teljes üdvösséget jelent, any- nyira, hogy ehhez már sem­mit hozzá tenni nem lehet. Csak elfogadni lehet, s élni benne boldogan. „Ekkor szí­vem békességet talált. Ügy éreztem, hogy teljesen újjá- születtem és tárt ajtókon ke­resztül egyenesen a mennyor­szágba léptem be.” Ehhez az űj állapothoz ké­pest minden emberi vallásos- kodás szánalmas erőlködés. Ezért mondja Jézus: „ha a ti igazságtok nem több, mint az írástudók és farizeusok igaz­sága, semmiképpen sem me­hettek be a mennyek orszá­gába,” X A HITVALLÁS GERINCE Luther Márton életének ér­té a döntő eseményére kell gondolnunk ahhoz, hogy e lap hasábjain hétről hétre meg­beszélt személyes hitvallását, a Schmalkaldeni Cikkeket, an­nak sokszor éles hangját, s ál­lításainak hajthatatlanságát megértsük, s a vitakérdéseken túl értsük a lelket, amelyből sarjadt. Luther mindig erre a legfontosabbra tanít: hitből él­ni. Az irat első fejezetében le­írja a legfőbb tételt — amint erről már többször volt szó —: „Jézus Krisztus az Isten bárá­nya, aki elhordozza a világ bűnét.” „Mindnyájan vétkez­tek és megigazulnak ingyen az Ö kegyelméből, a Jézus Krisztusban való váltság ál­tal ...” Az irat végén pedig, egy külsőre rövid fejezetben, az egyéni lelki élet nagy kér­déséről ír, ti., hogy hogyan igazul meg az ember Isten előtt? s ezt mondja: „Nem tu­dok semmit változtatni azon, amit erről a kérdésről mindig tanítottam: hogy „hit által” — ahogyan Pál mondja — egé­szen más, új és tiszta szivet kapunk és hogy Isten Krisz­tusért ... teljesen igazaknak és szenteknek akar bennünket tartani...” E két tétel hordozza az egész hitvallást, mint fonál a gyöngysort. S a kettő tulaj­donképpen egy, ugyanannak a két oldala. Kegyelemből, hit által. MI VAN A TÉTEL MÖGÖTT? Egyedül hit által! Ebben a bibliai mondatban találta meg tehát a kifejezé­sét annak a nagy csodának, ami vele történt. Nem miszti­kus, rajongó, nem spekulatív magyarázgatásba kezdett., ha­nem bibliai, világosan megfo­galmazott ésszerű mondatok­ban tesz bizonyságot: Isten szól az evangéliumban és mi válaszolunk néki hitben. Ez a keresztyén élet csodája. Ez a felismerés a szent­írás kulcsának bizo­nyult, megnyitotta Luther előtt a bibliát.,, A Szentlélek eb­ben a toronyban nyilatkoztat­ta ki előttem a Szentírást” — mondotta később a „torony­élményre” utalva. A keresztyén életnek ez a bibliából merített megfogal­mazása mutatja meg egyedül helyesen, mi az igazi isten­tisztelet. A hit énem, egész valóm gyermeki, engedelmes át­adása Istennek. Az em­ber nem akar többé fi­zetni, teljesen ki van kapcsolva az „érdem” — mint ahogy két szív kö­zött a földön, akik iga­zán szeretik egymást, nem lehet fizetségről szó, sőt enyém és tiedről sem. „Hol a dicsekedés? kér­dezi Fái apostol — Kire­kesztetett!” Az ilyen hit az egyetlen do­log, amivel Istent tisztelhet­jük és dicsőséget adhatunk neki. Ez az, amit Jézus min­dig kért és keresett az em­berekben. Az ilyen hit a hitet magát sem tekinti érdemnek. Isten merő kegyelme, hogy van. Semmit sem tulajdonít ma­gának, mindent Néki. Olyan mélyről jön, hogy az egész embert magával ragadja. Nem érzelem, nem csak akarat és nem az értelem dolga, hanem mindez együtt. Ezzel a hittel fogadjuk el Isten minden jótéteményét. Ebben a szóban benne van a gyermeki bizalom, amellyel ezt a csodálatos teremtett vi­lágot az ő kezéből vesszük. Ezért életigenlés, életakarat és nem lemondás van ebben a szóbán. Akarom mind­azt, amit ő akart, én is. „Az ilyen hitből — írja Luther a Schmalkaldeni Cikkek említett fejezeté­ben — megújulásból és bűnbocsánatból következ­nek azután a jócselekede­tek.” Ebből folyik a szeretet, mert szeretem azokat, akiket ő sze­retett és megteremtett. Hittel fogadom el a szent­ség világát, a bűnbocsánatot, s tartom tisztán magamat az ő országa számára. Az ilyen hitről nem lehet úgy beszélni, hogy hinni kell és még valami mást kell ten­ni. Mellette nem lehet semmi más, mert csak hit által lehe­tünk kedvesek Isten előtt. Előtte mindig csak kis gyer­mekek vagyunk, s Isten és az ember viszonyában mindig csak ő az, aki ad, s mi va­gyunk azok, akik elfogadunk. AZ ELALKUDHATATLAN KINCS! Világos dolog, és feltétlen a kegyelemből való megiga- zulásnak, a hit által való élet­nek ez az alapvető tétele, mely nemesedi a Schmalkaldeni Cik­kek, hanem az evangélikus egyház, sőt minden evangéliu­mi egyház alaptétele is, Isten dolgaiból, az ő dicsőségéből és Krisztus megváltói munkájá­ból semmit nem lehet leal­kudni. Azt valljuk, hogy együtt kell működni minden emberrel és minden egyház­zal minden jó ügy szolgálatá­ban. Különösen a béke, a sze- retetmunka, az egész emberi­ség jólétének emelése szol­gálatában. Uzon László Az új évben a szeretet és béke útján... (Folytatás az 1. oldalról) fegyvereket kapákká ková­csolják, a dárdákat sarlókká, nép népre fegyvert nem emel és hadakozást többé nem tanul. Ennek a végső célnak a látása nagy ösztön­zést ad azoknak, akik Isten akarata szerint kívánnak élni ezen a világon. A béke kor­szakáért való munkálkodás nem más, mint az emberiség szeretetének az átélése. En­nek a szeretetnek a gyakorlá­sával váljunk mi, keresztyén emberek is, az emberiség bé­kekorszakának építőivé. Az egész emberiség iránt érzett szeretet után a hazánk iránt érzett szeretet követke­zik. Az evangélikus — tehát Isten színe előtti — hazafiság nyíltan és őszinte örömmel kiván népünknek szocialista fejlődést, mert ebben látja hazánk felemelkedésének és felvirágzásának útját. Hazánk felvirágoztatása csak az egész nép műve­ként születik meg. Nagy nemzeti céljaink megvaló­sításából mi, evangélikus magyarok is, vegyük ki részünket! Fogjunk hát össze mindazokkal, akik legfőbb törvénynek az or­szág javát tekintik, akik­nek jövőt építő tervét az emberről való gondosko­dás, a nemzet felemelésé­nek szelleme hatja át. „A SZERETET A TÖR­VÉNY BETÖLTÉSE.” Mint Isten törvényének summája, azt kívánja tőlünk, hogy ad­juk oda önmagunkat teljesen a felebarát, a másik ember javára úgy, amint Jézus is önmagát adta értünk. Itt lát­szik meg, hogy valóban ke­resztyének vagyunk-e, vagy pedig vallásosságunk üres forma csupán. Ezért írja Já­nos apostol, hogy „aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Is­tent, akit nem lát? Az a pa­rancsolatunk is van őtőle, hogy aki szereti Istent, sze­resse a maga atyjafiát is.” Ezért írja Pál apostol azt, hogy „Ha embereknek vagy an­gyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énben­nem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha jövendőt tu­dok is mondani és minden titkot és minden bölcsességet ismerek is: és ha teljes hi­tem van is, ugyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok el, sze­retet pedig nincsen énben- nem, semmi vagyok. És ha minden vagyonomat a szegé­nyek táplálására költőm és ha testemet a tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én- bennem, semmi hasznom ab­ból.” Imádkozzunk Urunk, Istenünk, hálát adunk, hogy te erőt adsz a felebaráti szeretetre, és ve­zetsz az embereknek való jószolgálat útján. Megváltjuk, sokszor vétkeztünk ellened, mert nem az emberek sze- retetén át akartunk néked szolgálni. Pedig a mi egyhá­zunk, a hitből fakadó szere­tet egyháza nem egyébért van ezen a világon, mint azért, hogy téged az embereknek tett jó szolgálatokon keresz­tül tiszteljen. Te azt várod tőlünk, hogy olyan egyház le­gyünk, amely jó szívvel, örömmel, nagy-nagy szeretet­tel szolgál népünk, hazánk és az egész emberiség javára. Oltalmadba ajánljuk hazánk és az, egész emberiség béké­jét. Áldásodat kérjük a vi­lág keresztyénéinek együtt- munkálkodására az emberi­ségnek tett jó szolgálatok ér­dekében. Tedd éberré a világ keresztyénéinek lelkiismere­tét. hogy mindenütt szolgál­ják a te emberszerető béke- akaratodat. Áldd meg egyhá­zunk szolgálatát ebben a ha­zában. Add, hogy minél job­ban megtanuljuk embersze­rető akaratod követését, hogy a mi nemzedékünk jól értse vezérlő szándékodat, világo­sén lássa igéd útmutatását, s úgy szolgálhassunk az új év­ben is, hogy abból a te szent nevedre dicsőség, az emberek számára béke és előmenetel fakadjon! Ámen. Hint — Üjév napján az oltárterí­tő színe: fehér. A vasárnap szószéki igéje: Mt 7, 24—27; ol- tári igéje: Ef 2, 8—10. Dél­utáni igéje: Zsolt 105, 1—5. . — Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi Rádió­ban 1961. január 1-én reggel 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zol­tán püspök. — AZ ÉSZAKI EGYHÁZ­KERÜLET TANÁCSA de­cember 21-én D. dr. Vető La­jos püspök és dr. Fekete Zol­tán egyházkerületi felügyelő elnökletével ülést tartott. Az elnöki megnyitó után a ta­nácsülés az 1961. évi költség- előirányzatot tárgyalta és azt elfogadta. — IKLAD. 1960. december 18-án Keve Lajos lelkész szol­gálatával vette használatba az ikladi gyülekezet belülről újonnan kifestett templomát. A gyülekezetnek nagy az örö­me, hogy az eddigi meszelt templom most művészi fes­téssel van ellátva. Jó munkát végeztek az aszódi Molnár János iparművész és testvére a templom festésében. A fes­tés ideje alatt sem szünetelt a templomban az istentiszte­leti szolgálat. A költségeket az áldozati vasárnap 23 000 forintos adománya fedezte. Sokan végeztek önkéntes munkát és vállaltak áldoza­tot a belső berendezések fel­újításában. Legyen a meg­újult belsejű templom meg­újult gyülekezet otthona egy­házunk és népünk szolgála­tára, Isten dicsőségére. — A LELKÉSZ! MUNKA­KÖZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A pestmegyei egyházmegye lelkészi munkaközössége 1960. december 7-én ülésezett Bu­dapesten. Detre Lajos úrva­csorái szolgálata után Torda Gyula tartott bevezetést a va­sárnap igehirdetésének meg­beszélésére. Marschalkó Gyu­la vezetésével az énekes­könyv új énekeiből tanultak. Ezután Muntag Andor tartott előadást a teremtéstörténet vizsgálatáról és felhasználá­sáról. Résztvett az ülésen Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke is, aki rö­vid tájékoztatást adott egy­házunk mai helyzetéről, idő­szerű kérdéseiről és lelkészek feltett kérdéseire válaszolt. Az ülés Detre László espe­res beszámolójával ért véget. — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munkakö­zössége december 13-án és 14- cn Gyenesdiáson ülésezett. Az első nap délelőttjén a lelké­szek a Hazafias Népfront ren­dezésében megtartott békeér­tekezleten vettek részt Vesz­prémben. A munkaülés szol­gálatait Szakáll Árpád, Tóth Sándor, Bojsza János, Mester- házy Ferenc és Vető Béla lel­készek látták el. Az időszerű kérdésekről beszámolt Halász Béla esperes. — HALOTTAINK. Jakus Pál, az egyházasdengelegi egyházköz­ség felügyelője, a nógrádi egy­házmegye másodfelügyelője 73 éves korában váratlanul elh’únyt. Temetése december 16-án volt Egyházasdengelegen, a gyüleke­zet nagy részvétele mellett. A temetés szertartását Gartai Ist­ván esperes és Garami Lajos lel­kész végezték. Emlékezete legyen áldott. Szimon Henrikné, lapunk hosz­szú éveken át hűséges olvasója hosszú és súlyos szenvedés után december 4-én életének 63- évé­ben Csikóstöttösön csendesen el­hunyt. Az elhunytban Szimon János evangélikus lelkész édes­anyját gyászolja. Feltámadunk! Kecskés Imre hittestvérünk 1960. december 22-én Budapesten meg­halt. Temetése december 27-én volt, nagy részvét mellett a Rá­koskeresztúri temetőben. „Az igaznak emlékezete áldott!” — ELADÓ. Zimmermann-féle 12 regiszteres, elég jó állapot­ban levő harmonium eladó. Ér­deklődni lehet Pacsu Gergelynél, Pétfürdő, Bem József u. 11. — SZOBÁT KERES. Egyedül­álló gyermekgondozónő üres ki­adó szobát keres. Telefon: 166— 5S4. 5. mellék. Vecsey Ilona. — MEGVÉTELRE KERES. Evangélikus lelkész megvételre keresi a „Hárfahangok” című vallásos verses nagy antológiát és Payr Sándor: Arany hárfa cí­mű versesgyűjteményét. Ugyan­csak keresi Irwin Shaw: Orosz- lánkölykök című könyvét. Cím a kiadóhivatalban. Bp. VIII. Üllői út 24. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D„ dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és «ciadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII. Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHT Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 601634012 — Zrínyi Nyomda^ Bp. Újév — újult igehallgatás „Valaki azért hallja éntőlem e beszédeket és megcselefcaő azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez^ aki kősziklára évé* tette az ő házát.. (Mt. 7, 24—27.) Esztendőfordulón indokolt a számonvétel, Igéhallgatűstt«d8 mikéntjét illetően is. Erre indít mai igénk. Jézus beszédének a zárószava ez. Röviden a tettreindftást tartalmazza, nehogy az emberek csak ennél maradjanató „Meghallgattuk” — ha ugyan meghallgatták! Máskor is így jár el Jézus. Mikor egy törvénytudó magát-mentő kérdezősikö* désére elmondja az „Irgalmas samaritánus” példázatát, így fejezi be: „Eredj el és te is eképpen cselekedjél”. Nagyobbról van itt szó, mintsem gondolnánk! Ha egysze# is elmulasztjuk komolyan venni Isten szavát, emberileg helyre­hozhatatlanul romlik meg a viszony köztünk és Isten között. Isten tétlen szemlélődésre nem veszteget szót, ha szavára mél­tat, vajon megtehetjük-e, hogy nem engedünk neki. Semmi kétség, mindig marad, amit még ezután kell kit.udakolnunk A Bibliából, mert Isten szavának nem vagyunk mesterei, hanem szolgái. Van-e okunk és jogunk tépelődni, ki magyarázkodáshoz folyamodni ott, ahol Isten parancsa világosabb a napnál. Nem. Ott azt tenni kell. Ott annak engedni kell a magunkéból! Isten Fiát is elküldte, hogy Benne elérjen minket a sza­vával. Szava hívogatás. Kegyelmet kínál a megtérő bűnösnek, Azt célozza, hogy hagyjunk fel az önhitetés különféle módjá­val. Homokraépítés lenne ez. Jó, ha valaki rátalál a biztos alapra. Ez a biztos alap, az Isten igéje. „Mit csináljunk, hogy az Isten dolgait cselekedjük?” —- kérdezték Jézustól egyszer. így felelt rá: „Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit ő küldött”. Szabó Lajos HÉTRŐL—HÉTRE Az Ur lézus nevében Kolossé 3, 17. Az 1961. esztendő tiszta füzetéinek első lapjára feUrjttS igénk szavait: A Jézus nevében. Heti igénk nemcsak az új esztendő első hetében akarjé megszabni magatartásunkat, hanem az előttünk álló észténM minden napjára. Még pontosabban: magatartásunkat úgy határozza meg, hogy amit szóval, vagy tettel cselekszünk, a Jézus nevében cselekedjük! Ez a kifejezés: „Jézus nevében” azt jelenti, hogy Jézusra való tekintettel, a Jézusra való figyelmezéssel! Jézussal való együttélésben fogalmazzuk meg mondanivalónkat és végezzük el mindennapi munkánkat. Ügy kezdjük, folytassuk és végezzük az Urnák 1961. esz- tendejét, hogy nyelvünkre, beszédünkre vigyázzunk, azzal sen­kit ne bántsunk. Jakab apostol szerint, ha nyelvünket fegyelmezni tudjuk, akkor képesek vagyunk egész testünket fegyelem alá helyezni] De vigyázzunk egész esztendőben a cselekedeteinkre is. Munkánkat szorgalmasan, becsületesen, szeretetben végezzükí Úgy dolgozzunk, hogy munkánk révén tisztességes kenyerünk lehessen és vele másoknak is örömöt szerezhessünk! Mindezt a Jézus nevében tegyük, úgy, hogy általa minden- nap hálásak legyünk Istennek. Adjunk hálát mindennap Istennek a hazánkért, epw- házunkért, gyülekezetünkért, családunkért, életünkért és mun­kánkért. Fülöp Dezső NAPRÓL-NAPRA tyen élet nincs szeretet és hit nélkül. Az új esztendőben iá e kettőn táplálva akarja Isten megerősíteni bennünk az új* belső embert. Ézs. 43, 1—7; Lk. 2, 41—52. IJÉTFÖ: DÁN. 6, 10,—RM. 10, 10. — Hitünket meg kell val­lanunk szavakkal és tettekkel, mert a felismert igazság és as elnyert üdvösség bizonyságtételre indít. V. Móz. 33, 26-39; Lk. 3, 1—14. KEDD: n. KRÖN. 14, 11/b-EF. 6, 16-17. - Az ókori har­cost a paizsa es acélsisakja védte meg az ellenség fegyverei­től, kardjával pedig támadott. A keresztyén embert a gonosz elleni küzdelmében a Krisztusba Vetett hite és az üdvösség reménysége védi meg, az igével, a Lélek kardjával pedig har­col az igazság győzelméért. Ézs. 43, 16—19; Lk. 3 15-20. SZERDA: ÉZS. 21, 8.-I. KOR. 16, 13. - Üdvösségünkért Jézus harcolt, s mi ingyen kaptuk tőle. Az elnyert üdvösség es hit megtartásáért már nekünk is kell harcolnunk. Józs. L 1—9; Lk. 3, 21—38. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 91, 4.-I. PÉT. 3, 14. - A keresz­tyen elet harcát nem magunkra hagyatva vívjuk. Velünk az Isten. Jk. 4 13—17, Lk. 4, 1—13; Mt. 2, 1—12. , P^ífJÉK: ZSOLT. 119, 81.-JN. 1, 9. — Jézus megjelenésé­vel az igaz világosság jött el közénk, amely a világ létének es egyem életünknek titkát és értelmét tárja fel előttünk úgy. ^0aZ Istenre az örök életre mutat. Ézs. 60, 1—6; Lk. 4, SZOMBAT: PRÉD. 3, ll.-RM. 5, 4. - Isten mindent a maga idejeben tesz. Jókor küldte Fiát a világ megmentésére* íáhi banmVeÍ.iuelf .minket a megváltott ember bűn elleni har­cába, hogy állhatatossagra es a próbatételben való megállásra neveljen. I. Jn. 2, 12-17; Lk. 4, 31-37; Lk. 2, 41-52. Pintér Jáaos üúTTTTmwmrmmTfmmmmmTtmMniMMmwTt ISTENTISZTELETI REND Deák tér de. 9. (ürv.) Hafenseh Károly, de. 11. (úrv.) Káldy Zc tán, du. 6 dr. Kékén András 1' sor de. 11 <úrv.) Koren Emil', d 6 Sülé Károly, Dózsa Gy. út d fél lo (úrv.) Sülé Károly. Üllői 24. de. fél 10 Kardos József, d U (úrv.) Grünvalszky Karol Kuracsony Sándor u. de. 10 (un Grünvalszky Károly. Rákóczi S7b. de. 10 (szlovák) dr. Szilái Jenő, de. v. 12 (úrv.) Kardos J zsef. Thaly Kálmán út de. 10 Dr nyovszky János, de. 11 (úrv.) R dey Pál, du. 6 Drenyoviszky J nos. Kőbánya de. lo (úrv.) Ve reös Imre. Utász u. de. 9 (un Takács József Vajda Péter u. d fél 12 (úrv.) Takács József. Zug de. 11 (úrv.) Boros Károly. Gya mat u. de. fél lo Szabó Istvá Fóti út de. 11 (úrv.) Gádor Am rás. Váci út 129. de 8 Gádor Am rás. Frangepán u.' 43. de. fél Nagy István. Üjpest de. 10 (ún. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. Soroksár Újtelep de. m & R kospalota MAv telep de. tói % Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 (úrv.) Kürtösy Kálmán. Sashalom de. 9 (úrv.) Karner Ágoston. Rákosszentmi­hály de. fél U (úrv.) Kartier Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Madocsaí Miklós, de. n (úrv.) Várady La­jos, este 7 Schreiner Vilmos. To- rockó tér de. fél 9 Schreiner Vil­mos. Óbuda de. lo (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Gyermek­iét. Ruttkay Elemér, de. 11. Rutt- kay Elemér, este fél 7 Filippinyi János. Pesthidegkút de. fél II. Sztéhlő Gábor. Budakeszi de. 8. Károlyi Erzsébet Kelenföld de. K (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Buda­fok de. 11 (úrv.) Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9. Csillaghegy dei fél 10. Csepel de. 1L Uerűm Gyctagy. de. c

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom