Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-11-26 / 48. szám

A HIT - MINDENNAPI ÉLET (Szemelvények a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete 5 — 32. versei alapján) Érdemes elgondolkodni Lut­her Márton erkölcsi felfogásán. Szerinte a mindennapi becsü­letes munka többet ér Isten előtt, mint a kolostorok tét­len lakóinak lélektelen ima­darálása. Ezzel a becsülete­sen, jól végzett munkát úgy felértékeli Luther, hogy azt mondja róla: istentisztelet. A hittel végzett * mindennapi, megszokott munkának ilyen értékelésével alig találkozunk. Ebből a meghatározásból világosan következik, hogy a hit, mint mindennapi élet: szolgálatkészség embertársaink iránt. Egyben határozott út­mutatás a mai életben való részvételünkre. A világ nagy problémáit fel kell vállalnunk, ahogyan Gedeon, Bárák, Sám­son és Jefte is vállalta a nyilvános életben való sze­replést és népével a sorskö­zösséget. Isten népének, az egyháznak a távlatai és szol­gálati lehetősége ma túl nő az országhatárokon. Az em­beriséget ma nyugtalanító, — mondhatjuk — létkérdésben is Krisztus visszajön Egyházi esztendő utolsó va­sárnapján az egyház népe az utolsó időkre néz. „Azokban a napokban” sok különös ese­mény fog történni, amelyeket nem figyelhet úgy, mint szín­padot a nézőtérről, hanem ott lesz a szereplők között. (Erről szói Márk evangéliumának egész 13. fejezete.) Kétségte­len azonban, hogy az utolsó idők megrázó eseményei közt a legnagyobb az, hogy Krisz­tus visszajön: hatalommal, igazsággal és szeretettel­1- Krisztus visszajön hata­lommal. Isten gyermekei, akik mindennapi életükben is ta­pasztalják Krisztus hatalmát, az utolsó idők eseményeiben is a világ Urának nágyságát és dicsőségét látják meg. És már most imádással borulnak le az előtt, aki visszajön ha­talommal. 2. Krisztus visszajön igaz­sággal. Krisztus tanítványai meghallják a figyelmeztető szót: egykor mindnyájunknak meg kell jelennünk ítélőszéke előtt- Tudják, hogy Krisztus igazságosan fog ítélni- Ezért már most szent élettel készül­nek annak fogadására, aki visszajön igazsággal. 3. Krisztus visszajön szere­tettel: összegyűjti valamennyi választottját. Nem lehet senki annyira kicsiny és olyan tá­vol, hogy Krisztus meg ne ta­lálná és magához ne vonná. — Krisztus választottal, akik „0 keskeny út az emberek közé vezet“ fel kell emelni a szavunkat. Ezek a kérdések ma: a há­ború és béke, Iszerelés, elnyo­mott népek felszabadítása, az atomerő békés célokra való felhasználása. Az egyház né­pének a szürke hétköznapok­ban vállalni kell a jó meg­valósulásáért a szolgálatot, hogy a só és a világosság sze­repét betölthesse ebben a vi­lágban. Ez olyan természetes, mint ahogyan a napnak vi­lágítania kell, mert azért van A hitből végzett jó munka Isten igaz, hitből való tiszte­lete. A hit nagy fejezetéből meg­tanultuk mi a hit lényege. Megtanultuk, hogy a hit re­ménység- A hit a kegyelem elfogadása. Mind ennek csak akkor van értelme, ha a hit mibennünk megvalósul és magatartássá válik a szürke hétköznapok sorában. Legyen a mi hitünk a hétköznapok szürke sorában mindennapi élet, Istennek tetsző jó munka által végzett istentisztelet. Garami Lajos már a keresztségben övéi let­tek, akik Isten igéjéből táplál­koztak boldog reménységgel néznek előre az utolsó idők­re. Őket is lenyűgözi Krisztus hatalma, félelem és rettegés is van a szívükben Krisztus jövetelét várva, mégis átra­gyog mindezeken az örvende­zés, mert tudják, hogy Krisz­tus visszajön: nemcsak hata­lommal és igazsággal, hanem szeretettel. Az utolsó időkről szóló igék, ígéretek talán legelhanyagol­tabb területei keresztyén hi­tünknek- Lehet, hogy azért, mert titok fedi ezeket az idő­ket, és Isten igéje is csak ke­veset fed fel a titokból. Ezért azután, keresztyén életünktől is nagyon távol áll az utolsó dolgokra való készülés. Pedig ebben kellene csúcspontra jut­nia hitünknek, s keresztyén életünknek is csak így van értelme. A Krisztussal való boldog találkozás bizonysága adhatna erőt a mindennapi életben: szeretetne, megbocsá­tásra, hűségre, népünkért és az egész emberiségért való őszintébb szolgálatra. Most újra figyelmezteti bennünket Isten igéje és újra hallhattuk az ígéretet: .Krisztus vissza­jön hatalommal, igazsággal és szeretettel. Imádjuk hatal­máért, igazsága késztessen igaz életre, szeretete pedig ad­jon őszinte örvendezést­Bárány Gyula A hit nagy fejezetének min­den példaképe élő hitű, hét­köznapi életben döntést hozó és cselekvő ember volt. Igaz nagy reformátorunk megálla­pítása: „A megholt hit nem hit!” Az igéből elénk álló újabb példaképek világosan bizonyítják, hogy a hit tevé­keny, cselekvő, hatalmas do­log. Nem kérdi folyton mit kell cselekednie, hanem un­szolás nélkül cselekszi a jót. A hitnek a mindennapi élet­ben erkölcsi ösztönző ereje van- Ez azt jelenti, hogy az ember a keresztyén hitét nem zárhatja be a szekrénybe, mint az ünneplő ruháját. Az igazi hit .elkíséri az embert hétköznapjaiba is. A keresz­tyén ember életének minden területét átöleli- A hitünk megmutatkozik akkor is, ha a legegyszerűbb házimunkát végezzük, ha a mezőn dolgo­zunk, ha az üzemben végez­zük munkánkat munkatár­saink között, vagy ha hivata­lunk asztalánál ülünk. A hit nagy fejezetéből most olyan egyének állnak elénk, akiknek a hitük mindennapi magatartás és élet volt. A hit mindennapi életének az em­berei voltak Énokh és a töb­biek: Gedeon, Bárák, Sám­son és Jefte. A HIT: ISTENNEL JÄRÄS Énokh példája mutatja, hogy a hit mindennapi maga­tartás, életforma- Énokhról a Bibliában keveset olvasunk. Rövid az életrajza, de mégis teljes. Istennel járt, azt ol­vassuk róla- Az akkor élő kortársak sokaságából az Is­ten igéje őt emelte ki. Azért emelte ki Isten őt a kortár­sak nagy szürke tömegéből, mert példás volt Isten előtti magatartása. Az ige azt mond­ja róla: „Isten előtt kedves volt.” Ennél nagyobb érté­kelést Istentől ember nem kaphat a földi életében- Mó­zes I. 5,25-ben olvassuk „Is­tennel járt”. Mindennapi éle­tére ez volt a jellemző- Hite állandó magatartás volt. Hité­ről egy szó sincs megemlítve, mert a mindennapi életében a hit megnyilvánulása olyan természetes volt, mint az, hogy a nap felkel, hogy lélegzünk, hogy a vér kering ereinkben. Szinte észre sem vesszük, olyan természetes, megszokott. Hite a hétköznapok egyszerű, egészen természetes magatar­tása volt- Családot nevelt, dolgozott. Ezen a földön állt mind a két lábával és mégis megmaradt Istennel való bel­ső közösségben. Azért volt kedves Isten előtt, mert földi dolgait becsületesen és jól el­végezte. Földi életútja, mint töretlen lendületű folyó bele­torkollott az örökkévalóság­ba. „Nem látott halált, mert Isten felvitte őt”. «11,5.) Aki a hit útján jár és el­végzi becsületesen hétköznapi munkáját, az készül a leg­jobb értelemben az örökké­valóságra. Énokh életéből megtanulhatjuk, hogy a ke­resztyén hit ereje az élet egész területén megmutatko­zik. Életünket nem lehet két részre szakítani. Egy ünnepi és egy hétköznapi életre. Hi­szen egész életünk Isten ural­ma alatt áll. Szükség van az ünnepre is, hogy hitünk meg­erősödjék, megújuljon. A hét­köznapokra azért van szük­ségünk, hogy hitünk a min­dennapi élet forgatagában megvalósuljon, testet öltsön. Hinni, ebben az összefüggés­ben azt jelenti, hogy Isten akarata szerint élünk hétköz­napjainkban is. A HÉTKÖZNAPI JÓ MUNKA: ISTENTISZTELET Gedeon, Bárák, Sámson és Jefte szintén a hétköznapok hitének az emberei. Az ige se mond sokat róluk. Nevü­ket említi csupán. A Bírák könyve alapján — hiszen mind a négy Izrael bírái közé tartozott —, tudjuk róluk, hogy a politikai és a gazda­sági élet porondján forgolód­tak. Mai szóval azt mondhat­nánk róluk, hogy közéleti sze­mélyiségek voltak. Azt tud­juk, hogy ezen a téren ezer­nyi a buktató. Ezek az em­berek sem voltak angyalok, de a hit nagy fejezete mégis Isten embereiként említi őket Éppen ezen a téren példaké­pek ők. A mindennapi élet forgatagában, hivatásuk telje­sítése közben is megmaradtak a hitben. 1910-ben alakult meg a pesti magyar evangélikus egy­házközség kebelében a kő­bányai lelkészi kör és indult meg a rendszeres istentiszte­leti élet. 1931. október 4-én szentelték fel a kőbányai evangélikus templomot, a fő­város első modern evangéli­kus templomát. A félszázados gyülekezet- alakulási és 30 éves templom­szentelési évforduló alkal­mából tartott istentiszteleten avatta fel Káldy Zoltán püs­pök a templom új orgonáját. — A keskeny út az embe­rek közé és az emberek kö­zött vezet — mondotta ige­hirdetésében. — Ott kell len­nünk nekünk is, ahol szeret­ni kell az embereket, ahol se­Budapesten, 1961. november 26-án Deák tér de. 9. (úrv.) dr. Kékén András de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly du. 6. Trajtler Gábor, Fasor de. fél 10. Blázy Lajos de. 11., du. 6. Blázy Lajos, DOzsa György út 7. de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 10. Fodor Ottmar de. 11. Fodor Ottmár Karácsony Sándor u. de. 10. (úrv.) Grünvalszky Ká­roly du. 5. Vallásos délután Rá­kóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3A12. Grün­valszky Károly Thaly Kálmán út de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. Rédey Pál du. 6. Szirmai Zo’tán Kőbánya de. 10. Takács József Utász u. de. 9. Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Boros Károly llákosfalva de. 8. Szabó István Gyarmat u. de. fél 10. Boros Ká­roly Fóti út de. 11. Gádor András Váci út 129. de. 8. Gádor András F. »igepán u. de. fél 9. Nagy Lit­ván Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Új­telep de. fél 9. Rákospalota MAV- telep de. 8. Rákospalota Nagy­gíteni, építeni kell, ahol őr­ködni kell az emberek éle­tén és munkálkodni kell a vi­lág békéjéért. — A keskeny út hazánk­ban — ez paradox megállapí­tásnak látszik — Magyaror­szágon vezet. Csak az jár ezen a földön a keskeny úton, aki vállalja azokat a feladatokat, amelyek Itt előttünk állnak. Akik a keskeny úton járnak, szeretik ezt a hazát, jó haza­fiak, azon igyekeznek, hogy minél több kenyere, minél több lakása, minél több re­ménysége legyen ennek a népnek. Az istentisztelet után a gyü­lekezet lelkésze emlékezett meg a gyülekezet, a templom és az orgona keletkezéséről. templom de. 10. Rákospalota Kls­templom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11., du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston du. 4. Szeretetvendégség. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Vámos József du. 5. Fülöp Dezső KU.» Tarcsay Vilmos u. de. 9. Sielényi Zoltán de. 11. Szclényi Zoltán du. fél 7. Ruttkay Elemér Pesthideg- kút de. fél 11. Zoltal Gyula Diana út de. fél 9. Ruttkay Elemér Ke­lenföld de. 8. dr. Rezessy Zoltán de. 11. dr. Rezescy Zoltán du. 6. Csengődy László Németvölgyi út 138. de. 9. Csengődy László Nagy­tétény de. 8. Visontai Róbert Ko- lcnvöígy de. 9. visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11., du. 5. Szeretetvendégség. fl 1111!! 111.1 UI! 1.11! 111 Ml! I l l.l H l l.l I! 11 Pl I I.UI 11 l.l.l lllll Ui i I l.i!.! I l.i.l! i! i I! i i,!! 1.1! U ISTENTISZTELETI REND HÍREK Az egyházi esztendő utóit, vasárnapja: örökélet vasár­napján az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jel 21, 1—5; szószéki igéje: Márk 13,24—27. Délutáni igé­je: Mai 4, 5—6. AZ EVANGÉLIKUS EGY­HÁZ FÉLÓRÁJA lesz a Pe­tőfi Rádióban 1961. decem­ber 3-án, reggel 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. Énekszámok a Ke­resztyén Énekeskönyv 125. énekének 1—3. verse. Kar­ének: Kapi Gyula: Könyörülj Úristen rajtunk. Énekel a Lutheránia énekkar, vezényel Weltler Jenő, orgonái Trajt­ler Gábor. ABAŰJSZÁNTÓ. A gyüle­kezet közgyűlése az elhunyt id. Tóth István egyházközségi felügyelő helyébe Matisz Jó­zsefet, eddigi gondnokát, új gondnokává id. Kacska Pál egyháztagot választotta. De­cember 3-án ádvent első va­sárnapján istentisztelet kere­tében iktatják be őket tiszt­ségükbe. Isten áldása kísérje szolgálatukat. CSEPEL. Az evangélikus és központi református gyüleke­zet ezévben is közösen emlé­kezett meg a reformációról. Egyhetes előadássorozat kere­tében. Az ünnepi liét befeje­zéseként november 5-én, va­sárnap vallásos estet tartot­tak, melyen Hajdú Péter re­formátus esperes tartott be­számolót az Első Prágai Ke­resztyén Béke-Világgyűlésről. DIÓSGYÖRVASGYAR. Az egyházközség téli istentiszte­leti, bibliaórai célokra új har- móniumot vásárolt s ennek ünnepélyes felavatása novem­ber 12-én, szeretetvendégségen történt. A gyülekezet lelkésze ÉNEK-KINCSÜNK címen tar­tott előadást, míg Becht Jó­zsi ny. tanítóképzőintézeti igazgató korálfeldolgozásokat játszott a harmóniumon. BUDAVÁR. A gyülekezet­ben november 19-én „teoló­gus nap”-ot tartottak. A dél­előtti istentiszteleteken dr Nagy Gyula és Groó Gyula teológiai tanárok áts táska Endre V. éves hallgató prédi­káltak. Délután a gyülekezeti szere­tetvendégségen Liska Endre beszámolt a hallgatók tanul­mányi munkájáról és a teo­lógus otthonban folyó lelki munkáról. Sághy Ildikó II. éves teo­lógiai hallgatónő két költe­ményt szavalt. Dr. Joó Sándor református lelkész a csoda kérdéséről tartott előadást. A szeretetvendégséget Várady Lajos esperes-lelkész imád­sága zárta be. — Jó állapotban levő Bösendor­fer zongora eladó. Fasori evangé­likus lelkészi hivatal. Telefon: 222 —806. — Harmóniumok specális javítá­sa garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál, Bp. IV., Komjáth u. 120. Telefon: 493—017. — Szakadt, régi irhabundák új­jáalakítása legújabb modellek sze­rint. Szőrmebundák alakítása, ja­vítása. Bart szűcs, Bp. VII., Lenin krt. 23 udvarban. — Harangok újraöntését, harang­koronák, harangállványok készí­tését, átalakítását új rendszerűre vállalja Bucsák István harang­öntő, örszentmiklós, Dózsa Gy. út 26. — Disznóperzselő, pásztoresz­köz, kártevőcsapda Kulcsár kis­iparosnál, Bp. VIL, Rákóczi út 6. EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT december 3-án, délután 6 órai istentiszteleten a Deák téri templomban Előadásra kerülnek: J. S. BACH művei: Orgonapräludiumok „Vallásos énekek” MAGNIFICAT Snekel a Lutheránia énekkar. Belépődíj nincs EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Saitóosztalyának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: E>. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kladóhivatais Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtó osztályt telefon- 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, - Fx, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili Árusítja a Magyar Fosta 10 000 példányban nyomtatott 61C890/2 — Zrínyi Nyomda, Bp., Háíávui és reménységgel : Márk 13, 24-27. Hálával fordulunk ma Isten felé. Megköszönjük Neki az elmúlt egyházi esztendőt: az Igét, amit hallhatott a gyüleke­zet templomokban, imaházakban, olvashatott az otthon csend­jében. Azt is, amit újságunk lapjain’ találhatott meg az ágy­hoz kötött beteg, vagy a szórványba szakadt evangélikus. Le­gyen érte hála Istennek! A lassan télbe forduló őszben népünk is kezdi zárni a végéhez közeledő polgári esztendőt. Tervei már készek a jövő évre és lezárja számadásait. Számadás, tervezés tölti be a mi gondolatainkat is az egy­házi esztendő utolsó vasárnapján. A végső dolgokról, Krisztus Urunk vissza jöveteléről szól mai igénk. Első két verse megdöbbentő változásokról szól. Az utolsó napokban a Nap elsötétedik, a Hold nem fénylik, az ég csil­lagai lehullanak és az egekben levő hatalmasságok megren­dülnek. Mi megszoktuk a nappalok és éjszakák változását. A te­remtés rendjét természetesnek látjuk. Előttünk adja „nap nap­nak a beszédét és éj éjnek jelentését”. Döbbenet és félelem arra gondolni: jön az ítélet, minden más lesz. Milyen lesz? Voltak keresztyének, akik a világ közeli végét várva elad­ták mindenüket, pusztába vonultak, ölbe tették a kezüket, csak imádkozták. Mi, evangélikus keresztyének Luther Márton szavait tart­juk szemeink előtt, aki egyszer azt mondta: „Ha tudnám, hogy a világ holnap elmúlik, úgy ma még almafákat ültetnék”. Igénk harmadik verse Krisztus Urunk visszajöveteléről szól. Az utolsó napokban meglátják az embernek Fiát eljőni. Ugyanaz a Jézus, aki a földön a szenvedés és halál útját járta, jön el nagy hatalommal és dicsőséggel. Mit tegyünk akkor mi, mit tegyen hát az egyház? Várja Jézus hatalomban jövetelét, igazságos ítéletét, éljen abban a tudatban, hogy Krisztus dicsőségének részese lesz? Igen. De kövesse is az Ö nyomdokát, Jézus útját. Jézus, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak Istennel való egyenlőségét, hanem önmagát meg- üresítve, szolgai formát vett fel, hasonló lett az emberekhez, megalázta magát. Ma is csak ez lehet az egyház útja: az alázat. Jézus eljött már egyszer az Atya dicsőségéből és nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem Ő szolgált az embereknek. Ma is csak ez lehet az egyház útja: a szolgálat. Jézus úgy szolgált ezen a földön, hogy kitárta szívét min­denki felé, válogatás, különbségtétel nélkül. Nagy, tág, az egész világot átfogó, segítő indulattal. Ma is csak ez lehet az egyház útja: a fenntartás nélküli szeretet. Az az egyház, az a hivő várhatja a dicsőség Urát bizoda- lommal, akinek útja Jézus nyomában vezetett, alázatos, szol­gáló szeretetben. És adjunk hálát ezért Istennek. „Jer, fogjunk kezet egy hitben, bár más színünk, fajunk. Egy Atyánk van mindnyájunknak: hát testvérek vagyunk. Egymásra lel Kelet, Nyugat Krisztusban, Észak, Dél és min­den keresztyén lélek, ki itt a földön él.” Fábry István HÉTRŐL—HÉTRE Készen Lk. 12, 35. HETI IGÉNK két korabeli képpel példázza a hivő ember Krisztus-várását. Az egyik az útrakészülő ember képe, a má­sik a virrasztó várakozóé. Űtrakészen, várakozva. Az egyházi esztendő utolsó vasárnapján a végső dolgokra mutat, felké­szülésre és várakozásra ösztönöz az ige. KRISZTUS lTÉLÖSZEKE ELÉ MEGYÜNK. Arról kell szá­mot adnunk, hogy mit cselekedtünk földi életünk napjaiban. Nemcsak az utoljára kimondott szóért vagy utolsó mozdula­tért kell majd a felelősséget vállalnunk, de életünk egészéért. A ma kimondott szavainkért, mostani cselekedeteinkért is. — Az emberhez való viszonyunkról fogunk számot adni. („Ha " eggyel megcselekedtétek e kicsinyek közül...”) A ma embe­I réhez való viszonyunkról is. Éhezésük vagy megelégedésük, elnyomottságuk vagy szabadságuk, pusztulásuk vagy boldog, békés életük felől is megkérdeztetünk. KRISZTUSRA VÁRUNK. A Megváltóra, aki győz a go­nosz és a halál felett. Aki eltöröl a szemeinkről minden köny- , nyet, és begyógyít minden sebet. Krisztusra, aki életet és bé­két hoz. Az Ö várása nem tétlenkedés, hanem reménységtől fűtött buzgó tevékenység. Könnyek törlése, sebek kötözése, küzdelem a gonoszság ellen, harc az életért és békéért. Bol­dogok, akiket a visszatérő Krisztus ilyen tevékenységben talál, KRISZTUS ELÉ MEGYÜNK, Krisztusra várunk. Míg sze­meink az Eljövőt figyelik, O a velünk és körülöttünk élőket sorakoztatja elénk, hogy felkészültségünket és hivő várakozá­sunkat hozzájuk való viszonyúnk és érettük való cselekede­teink igazolják. M. Gy. ■íc®a<5i-Gs--í <§<^<3<§cgcxi^aKs<§<33aH2tcgaK§cg cHScgoKsogoKSC NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTSS, 12; JÄN 3,2 - Istennek, Mennyei Atyánknak hálával és dicsérettel tartozunk. Hiszen gyerme­keivé fogadott és gazdag örökséget tartogat számunkra. — 2. Pét 3,3-14; Zsolt 90,7—17. HÉTFŐ: ZSOLT 145,19; KOL 1,9 — Az igazi imádság gyö­kere a hit. Aki bízik, hisz Istenben, az kéréseivel Hozzá for­dul, minden dolgába beavatja. — I. Tess 5,1—H; Jel 21,1—8, KEDD: ZSOLT 45,18; EF 6,4 — Minden keresztyén család egy kis gyülekezet. Legyen együtt a család éneklésben, imád­ságban, igeolvasásban. — Zsid 12,12—17; Jel 21,9—21. SZERDA: ÉZS 62,11; RÖM 10,14—15 — Isten közvetítőkön, az igehirdetőken keresztül szól. A próféták korától mind a mai napig küld követeket, akik akaratát hirdetik. — Márk 13,33-37; Jel 21,22-27. CSÜTÖRTÖK: ESS 35,8; JÄN 1,17 - Krisztus az Istenhez vezető út. Rajta keresztül jön hozzánk kegyelme és igazsága és ezen az úton van menetelünk az Atyához. — Mát 25,14—30; Jel 22.1-5. PÉNTEK: JER 14,21; 2. TESS 1,11—12 — Isten kegyelme őriz minket, ö hív el a Szentlélek munkáján keresztül ma­gáénak,- Ö ébreszt hitet bennünk és Ö segít a jóban, hogy minden cselekedetünk kedvére legyen. — Zsid 10,32—39; Jel 22,6-15. SZOMBAT: ZSOLT 46,2-3; 1. TIM 1,1 - A keresztyén reménység „Krisztus-reménység”. Nem anyagi dolgokban, em­berekben, önmagunkban, hanem Krisztusban reménj’-kedünk, aki legyőzte a halált. — Zsid 12,22—29; Jel 22,16—21; Róm 13, 11-14, i. H. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom