Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-10-08 / 41. szám
KP. BERM. BP. 12. XXVII. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 1961. október S. EVANGÉLIKUS HE T I L A P ARA: 1,40 FORINT Niemöller állapota tovább lavul Közöltük, hogy D. Martin Niemöller hessen-nassaui egyházelnököt az Apenrade-i (Dánia) kórházból augusztus 23-án átszállították a Frankfurt am Main-i Szent Márk kórházba, ahol állapota azóta is tartósan javul. Szeptember 4-én elsőízben engedték meg, hogy rövid időre felkeljen. Most már bizonyos, hogy az augusztus 7-i dél-dániai súlyos autószerencsétlenségnél maradandó sérüléseket nem szenvedett. Lapzártakor értesültünk, hogy D- Niemöller az elmúlt héten elhagyta a kórházat. Most még két hetet pihenni j szándékozik és újra megkezdi szolgálatát. A frankfurti kórházból eltávozva, D. Niemöller meglátogatta az egyik Wiesbaden! kórházban fekvő D. Jänicke magdeburgi püspököt. Jänicke püspök Bad Emsben töltött szabadsága alatt megbetegedett és Wiesbadenben megoperálták. A közeli hetekben remélhetőleg elhagyja a kórházat. A Lutheránus Világszövetség Csehszlovákiában tartja a legközelebbi európai kisebbségi egyházak ülését A Lutheránus Világszövetség 1962. május 14—19-ig Csehszlovákiában tervezi megtartani az európai kisebbségi egyházak konferenciáját, mégpedig a szlovákiai Evangélikus Egyház területén. A szlovákiai Evangélikus Egyház 400 ezer tagot számlál, s ezzel a magyarországi evangélikus egyház után a második legnagyobb kisebbségi evangélikus egyház Kelet-Európábán. Ez lesz a harmadik ilyen konferencia. A konferencián 60— ?0 küldött jelenlétére számír ínnak. Az első konferenciát 1956-ban Ausztriában, a másodikat 1958-ban Lengyelországban tartották. A Pozsony melletti Modra-i Teológiai Akadémia dékánja, Jan Michalko professzor, Svájcban megbeszéléseket folytatott a Lutheránus Világ- szövetség képviselőivel: dr. Kurt Schmidt-Clausen lelkész, főtitkárral és a kelet-európai kisebbségi egyházak titkárával, Paul Hansen lelkésszel. Michalko dékán meghívta a főtitkárt, tegyen látogatást a szlovákiai evangélikus egyházban. A Marburgi Hitvita Az evangélikusság számokban A világ evangélikusainak *ézáma tavaly óta emelkedett. 1960-ban 71 101 780 volt a világ összes evangélikusainak Száma, ma pedig 72 588 599. Az emelkedés tehát egy év alatt 1,486 819. Fenti adatokat nemrég közölte a Lutheránus Világszövetség most megjelent 1961/62- es kézikönyve. Az evangélikusok száma az egyes kontinenseken: Európa Észak-Amerika Dél-Amerika Ázsia Afrika Ausztrália: (Űj-Zéland, Üj-Guinea) Összesen: 60 088 648 8 431 416 853 373 1 513 259 1 349 883 351 980 72 588 559 Túlnyomó számban evangélikusok: Németország 37 860 267 . USA és Kanada 8 431 416 Svédország 7 000 000 Dánia 4 304 000 Finnország 4 309 095 Norvégia 3 173 523 Legnagyobb kisebbségi (ahol a másfelekezetű lakossághoz viszonyítva az evangélikusok kisebbségben vannak) evangélikus egyházak: Magyarország Csehszlovákia Ausztria Franciaország Lettország Lengyelország Jugoszlávia Észtország Hollandia Litvánia Olaszország 432 961 400 000 396 280 282 000 120 000 115 000 93 039 65 000 60 000 12 000 6000 i IMÁDKOZZUNK Csel. 20,32—35. Istenünk! Köszönjük Neked a munka értelmét: általa (szolgálatot végzünk embertársainknak. A mi munkánk révén nemcsak saját megélhetésünket biztosítjuk; mások hasznára Is van, amit végzünk. Ajándékozz meg bennünket munkánknak ezzel a látásával, hogy mindegyikünk felfedezze saját foglalkozásában azt, amivel előmozdítja emberek javát. Így tedd számunkra hétköznapi munkánkat hivatássá, amelyet Tőled kaptunk, hogy vele másoknak szolgáljunk. Mutasd meg nekünk, hogy a munka végzése közben gyakoroljuk igazán a tetté váló szeretetet, mert munkánk eredményét, termékét embertársaink felhasználhatják az életükben. Erősíts meg bennünket munkánk közben azzal a tudattal is, hogy kezünk vagy agyunk erőfeszítésével családunk szükségleteiről is gondoskodunk. Gyermekeinkért és kiöregedett családtagjainkért dolgozunk. Áldj meg bennünket az ő örvendező arcuk és hálás szemük biztatásával és jutalmával. Ne engedd, hogy elkedvetlenedjünk és megfáradjunk napi munkáidban. Ha sokszor fáradságnak és tehernek érezzük is kötelességeinket, segíts át ezeken a perceken annak felismerésével, hogy csak a munka által élhetünk igazi, teljes emberi életet, amelyben a magunk java és mások érdeke eggyé olvad. Jézus Krisztusunk! Taníts meg bennünket szavad igazságára: „Jobb adni, mint venni." Hadd tapasztaljuk meg az önzetlen fáradozás és munkával szolgáló szeretet boldog ízét, Visszahulló örömet. Amen. Sok evangélikus embernek okozott már komoly fejtörést annak a hitvitának az eredménytelensége, amely Luther Márton és Zwingli Ulrich között folyt le 1529. október első napjaiban Fülöp hesseni tartományi gróf kezdeményezéA VITA ELKEZDŐDIK Luther és Zwingli egyetértettek abban, hogy a szentség nem valami mágikus cselekmény s ezért elvetették a misét, az úrvacsora egy szín alatti kiszolgálását és azt a tanítást, hogy a kenyér és a bor átváltozik Krisztus testévé és vérévé. „Az oltáriszentség Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi keresztyének együk és igyuk”, de „nem az evés és ivás” a legfontosabb a szentségben, hanem ezek az igék: „Érettetek adatott”, és „Ki- ontatott bűnök bocsánatára”. „Aki hisz ezeknek az igéknek, az elnyeri azt, amit ezek hirdetnek és hangoztatnak, ti. a bűnök bocsánatát.” (Kiskáté.) A humanista Zwingli nem tudta elfogadni az úrvacsorának ezt a mély tartalmát. Számára a szentségek csak olyan cselekmények, amelyekben az egyes ember hitvallást tesz hitéről és kötelezi magát arra, hogy Krisztus szolgálatába lép. Az úrvacsora tehát döntően „csak” emlékezés Krisztus halálára. Az úrvacsorának ez az értelmezése feltételezi, hogy a szereztetési igéket szimbolikusan, jelképesen fogjuk fel. Mindent simán meg lehet érteni, ha Krisztusnak ezt a kijelentését: „Ez az én testem” így értjük: „Az én testemről van szó”. Különben sem lehet elképzelni és megérteni, hogy az Űr a vele egy asztalnál ülő tanítványoknak kínálta .volna fel, hogy egyék a testét! S ezért az úrvacsora nem Krisztus testének az evése és vérének az ivása, hanem csupán emlékvacsora. Hiterősítő vacsora is, amellyel a Krisztus mellett bizonyságot tevő keresztyén a saját hitét erősíti. Miután 1525-ben Zwingli ezeket a nézeteit közzétette, elkezdődött az irodalmi vita. Zwingli hívei igyekeztek a Svájctól északra fekvő német városokat a maguk oldalára állítani. Kezdetben Luther távol tartotta magát ettől a vitától. Amikor azonban 1527- ben kimondottan Luthért támadta meg egyik iratában Zwingli, akkor így válaszolt: „Ezek az igék »Ez az én testem« a rajongókkal szemben is érvényben vannak”. Zwingli így válaszolt: „Ezeknek az igéknek... örökké ez lesz az értelmük”. Luther 1528-ban zárja le a vitát az „Úrvacsoráról szóló hitvallás” c. iratával. Ebben kijelenti, hogy ahogyan Isten mindenütt jelen van és mégsem kerítheti senki a hálójába, ugyanúgy van jelen Krisztus teste is az úrvacsorában. S ebből azután nem is enged egészen haláláig. A POLITIKAI HELYZET Közben az evangélikusok szempontjából eléggé fenyegetővé vált a politikai helyzet Az 1529-es speyeri birodalmi gyűlés vitathatatlanul azt dokumentálta, hogy a császár politikai és katonai sikerei a 1529. október 1-3-ig katolikus párt győzelmi esélyeit növelték. Reális politikai elmével föl kellett vetni azt a kérdést, hogy az evangélikusok megmaradhatnak-e a „protestálás” fokán, vagy pedig más utat és módot is kell keresniük a hatékony védekezés érdekében? Fülöp hesseni tartománygróf az utóbbit rendkívül fontosnak tartotta. Már Speyerben titkos evangélikus védelmi szövetséget hozott létre s mivel tudta, hogy Zwingli is egy nagy Habsburg-ellenes szövetségről álmodozik, azt az ajánlatot tette neki, hogy tartsanak hitvitát az úrvacsora kérdéséről Marburgban. Az összes evangélikusok szövetségét ugyanis csak akkor lehetett volna létrehozni, ha áz ennek útjában álló úrvacsorái vitát valamilyen megegyezéssel zárja le Luther és Zwingli. A vita hátterében tehát rendkívül fpntos politikai és hatalmi érdekek húzódtak meg. „MÁS LÉLEK LAKIK BENNETEK” Zwingli készséggel vállalta ezt a vitát az ismert politikai okoknál fogva. Luther azonban csak a tartománygróf kedvéért ment bele a vitába hosszas húzódozás után, mivel semmi reményt nem fűzött ezekhez a tárgyalásokhoz. A kívánt megegyezés nem is jött létre. Luther, a szellemileg fölényben levő, előzékeny akart lenni a svájciak iránt és csak egy kérése volt: Fogadják el, hogy Krisztus teste és vére valóban jelen van az úrvacsora szentségében. Hogy „hogyan” van jelen, arra nézve az értelem úgy sem tud választ adni. A svájciak szemében azonban már ez is „pápista” tanítás volt! Ezen a ponton azonban nem tudott Luther engedni. Krétával írta fel maga elé az asztalra: „Ez az én testem!” A megbeszélés eredménytelenül végződött. Megígérték ugyan, hogy egymás iránt keresztyén szeretettel fognak viselkedni. Lutherban azonban ez a Vita csak elmélyítette a meggyőződést, hogy Zwingliékben „más lélek lakozik”. A vita lefolyása azt mutatja, hogy nem iskolás szőr- szálhasogatás volt Luthernak a célja. Számára a szentség Isten adománya, amely minden értelemnek fölötte van. A kegyelem csodája ez, amely a bűnöst megigazítja és békességgel ajándékozza meg. Isten cselekszik a szentségben, az ember pedig hittel válaszol arra. Luther szerint Zwingli kettős vonatkozásban tért le a helyes útról: Isten adományából emberi feladatot csinált: az emberi bizonyságtételt állította a középpontba. Másrészt az emberi értelem uralkodik az Isten igéjén Zwinglinél. A megigazulásról szóló tanítását látja Luther veszélyeztetve Zwingli felfogásában s ezért volt szükség- szerű a marburgi hitvita eredménytelensége. Egészen más kérdés azonban, hogy a mai különbséget az evangélikusok és reformátusok között azonosítani lehet-e a Luther és Zwingli között meglevő különbséggel? Nem. Ma a Szentírás idevonatkozó tanításának a helyesebb megértése határozza meg mindkét fél magatartását. A református egyház egyébként sem azonosítja magát Zwingli nézeteivel, hanem a Lutheréhoz közelebb álló Kálvin úrvacsora-tanát vallja. Maga az a tény, hogy a magyarországi két történelmi egyház hívei közösen vesznek részt igen sok alkalommal az úrvacsorában, mutatja, hogy közelebb hoztak egymáshoz bennünket nemcsak a közös múlt, hanem a jelen feladatai is! Dr. Pálfy Miklós Üj bíboros államtitkár a Vatikánban XXIII. János pápa Cico- gnani Amleto Giovanni bíborost nevezte ki a Vatikán államtitkárává, a július 30-án meghalt Tardini bíboros utódjává. Cicognani ezenkívül vezetője a Szentszék javait kezelő bizottságnak és a Vatikán- állarsot kormányzó bizottságnak is. A Vatikán új államtitkárának tehát olyan meghatalmazásai vannak, amilyenekkel egy világi állam miniszterelnöke, belügyminisztere, pénzügyminisztere és külügyminisztere együttvéve rendelkezik. Cicognani 1958. december I5-ig tevékenykedett az Amerikai Egyesült Államokban, ahol szoros kapcsolatokat teremtett az állami hivatalokkal és elsősorban Spellman bíboros, New York-i érsekkel. Cicognani bíborosként tért vissza Olaszországba, és állam- titkári kinevezéséig a vatikáni orientalista kongregáció elnöke volt. Katolikus körökben úgy ítélik meg Cicognani kinevezését, hogy ez által még jobban megerősödött a Vatikánban az amerikai befolyás. MAKARIOS ÉRSEK, Cyprus szigetének elnöke, a cyp- rusi egyház feje, bejelentette, hogy az egyházi birtokok nagy részét ki fogják osztani a sziget parasztjai között. Cyprus szigete mezőgazdaságilag hasznosítható területének a fele az egyhá^ és állam birtokában van. A GHÁNÁI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ megbízta első egyházzenészét, Boateng Ottót, hogy készítse el és adja ki a ghanai evangélikusok első énekeskönyvét. EGYHÁZTÖRTÉNETI NEMZETKÖZI ATLASZ kiadását határozták el hét európai ország történészei és térképészei. Az új atlasz szemléltetni fogja többek között a világ egyházainak tagozódását a múltban és jelenben. IRAK A Krisztus előtti második évezredből származó halottitáblákat találtak iraki régészek a Sulaimanijai Bakrawa faluban, a perzsa határ közelében. A táblákon babyloni és sumir feliratok vannak, melyek az iraki régészeti főigazgató szerint történeti tájékoztatásokat, istenségek neveit, vallási naptárt és mágikus leírásokat tartalmaznak. Munka az emberért A mai vasárnap szentig® a cselekvő Jézus Krisztusról és a munkálkodó Pál após» tóiról beszélnek. De ha a két vasárnapi igén túl az egész Szentírást vizsgáljuk, Isten részéről mindig az emberért folyó munkával találkozunk. Isten az emberért munkál» kodott a teremtésben. Amikor létrehívta a világosságot, a sötétségben botorkáló embert látta maga előtt. Amikor el» plántálta a füveket és fákat, amikor a földre helyezte as állatokat, az emberért tette. És amikor a magányos, társ- talan ember mellé társat adott, az embert akarta ezzel is boldoggá tenni. Isten mindent az emberért tett később is. Adta a törvényt, hogy az ember nyilvánvalóan ismerje Isten akaratát, adta feddő szavát, hogy a bír- nősöket jó útra térítse, és adta szerető szívét. Jézus Krisztus is mindig aa emberért munkálkodik. Föld- rejövetelét is ez határozza meg: az emberért. Az emberért jött, az emberért szólt, az emberért cselekedett. Ha éhezőt látott, megelégítette, ha beteggel találkozott, meggyógyította, ha az élet értelmét keresővel, útbaigazította, ha bűnössel,, megtérítette és feloldozta bűneiből. A megváltásra szoruló embert látta maga előtt, amikor végigjárta a szenvedés, a kereszt útját és az emberért támadott fel diadalmasan Munkánkkal mi is az embert szolgáljuk! Amint Jézus Krisztus nem tett különbségei munkanap és pihenőnap között akkor, amikor az emberről volt szó, mi sem vonhatjuk ki magunkat a másik -emberért való cselekvés alóL Mindegy, hogy hétköznap van-e, vagy vasárnap, nappal, vagy éjszaka, állandóan készeknek kell lennünk az embereknek való szolgálatra. És it, ismét Jézus Krisztusra kell néznünk, s mindig úgy kell segítenünk, amint azt a másik ember várja tőlünk. Van, aki jó szót vár, annak jó szóval kell szolgálnunk, van, aki erős kézszorítást, szerető szív dobbanását várja, annak erős kézzel, szerető szívvel kell segítenünk. Az embert kell szolgálnunk akkor, amikor ’ továbbadjuk Isten bűnbocsátó kegyelméről szóló üzenetét, de az embert kell szolgálnunk akkor is, amikor kivesszük részünket a világ nagy gondjaiból. Isten a szívünkre helyezte a másik ember életét, a másik ember jövőjét, boldogságát, békességét, nyugalmát. Isten munkát vár tőlünk akkor is, amikor a békéről, a boldog holnapról van szó. És ebből a szolgálatból nem szabad kivonni magunkat, ebben a munkában soha nem szabad meglankadnunk. A mai vasárnapon vessük tekintetünket az emberért munkálkodó teremtő Atyára« a megváltó Űr Jézus Krisztusra és a Szentlélek ereje által végezzük hűségesen am emberért való szolgalatunkat Harkányi László t í i
