Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-10-01 / 40. szám

Ámentől ámenig ISTENTISZTELETÜNKNEK I RENDJE VAN. A magyar evangélikus egyház istentisz­teleti rendje — olvashatjuk énekeskönyvünkben. Egyhá­zunkban most e szerint a rend szerint történik az isten- tisztelet. Más országokban, más evangélikus egyházakban ettől többé-kevésbé eltérő az istentiszteleti rend. Ez nem baj. A keresztyén ember sza­badságában, amelyről a refor­mátorok tanítottak s amelyre Jézus Krisztus szabadított fel bennünket, sokféle lehetőség van hitünk kifejezésére. A gazdag Isten gyermekeinek a hite nem lehet szürke, szegé­nyes. Nem is bújtatja unifor­misba gyermekeit a mi Atyánk. Valamiféle jó rend­nek azonban kell lennie isten­tiszteletünkben, mert Isten nem a rendetlenségnek, hanem a rendnek az Istene (I. Ko- rinthus 14,40). Valamiféle jó rendben kell tehát annak történnie, hogy Isten hívó szavára színe elé gyülekezünk és meghallgatjuk üzenetét s felelünk reá. ISTENTISZTELETI REN­DÜNK A GYÜLEKEZET ÉNEKLÉSÉVEL KEZDŐDIK. Ennek a kezdőéneknek a szö­vege, tartalma legtöbbször összefüggésben van az egy­házi esztendőnek — erről majd más alkalommal szó­lunk részletesen — azzal a szakaszával, amelyben va­gyunk. Az a feladata, hogy előkészítsen bennünket az is­tentisztelet további menetére, összeszedje gondolatainkat és érzéseinket s az elkövetkezen­dőkre fordítsa figyelmünket. Felmelegítse szívünket, ha hi­degek, s fáradtak vagyunk, elcsendesítsen, ha zaklatottak és idegesek vagyunk. Sok jó ajándéktól fosztja meg az magát, aki elké­sik a kezdőénekről s ál­talában az istentisztelet­nek a prédikációt meg­előző részéről, gondolván* hogy „úgyis csak a pré­dikációt meghallgatni me­gyek a . templomba, a töb­bi nem fontos”. Ez helytelen vélekedés. An­nak a beszélgetésnek, ami az istentisztelet; Istennek az em­berrel való beszélgetése, mél­tóképpen kell elkezdődnie és jó rendben kell végbe men­nie. Ha embertársunkkal kez­dünk beszélgetést, altkor se rontunk ajtóstul a házba, an­nak is kell valami bevezeté­sének lenni. Ez a bevezetés — emberek között is — az üdvözlés. Kö­szöntjük egymást. AZ ISTEN- TISZTELET IS KÖSZÖNTÉS­SEL KEZDŐDIK. Az Atya, Fiú, Szentlélek, Szenthárom­ság, egy igaz Isten nevében.” Nem a lelkész köszönti így a gyülekezetei, hanem az egész gyülekezet nevében kezdi el Isten nevével az istentisztele­tet Mert reformátori tanítás szerint a lelkész nem „pap”, nem közvetítő Isten és ember, a gyülekezet és Ura között, ha­nem a gyülekezet egyik tagja. Az istentiszteletben a gyüleke­zet szája, annak szóvivőjeképp áll Isten színe előtt. S arra, amit mond, hangzik a gyüle­kezet Ámen-je. Ez az „Ámen” az istentisztelet végén újra el­hangzik. Mintegy összekap­csolja ez az Ámen az egész istentisztelet kezdetét és vé­gét. Mint egy templom bolt­ívének két hordozó gyámköve. ÁMENTŐL ÁMENIG TART AZ ISTENTISZTELET. S he­lyes volna, ha — amint más evangélikus egyházak isten- tiszteleti rendjében így is van —, közben is minden imádság, igeolvasás után a gyülekezet mondaná hangosan az ámen-t. Mert ez az Ámen azt jelenti: a gyülekezet igen-nel felel ar­ra, ami elhangzik az istentisz­teletben. Meghallotta az Isten beszédét és hittel, engedelme­sen igen-t mond reá. Ügy van Uram, a te beszédeid hívek és igazak. Jövel Uram, vár­lak. Itt vagyok, Uram, küldj el engemet. S igent mond az imádságra is. Magáénak vallja és vállalja azt. Az én könyör­gésem és az én hálaadásom ez. Azt viszi a lelkész szava Isten elé, ami ott van a gyü­lekezet szívében. — Ezt je­lenti az Ámen. Nagy és fon­tos, nélkülözhetetlen feladat és szolgálat a gyülekezet Ámen-je az istentiszteletben. Megerősítése annak, hogy együtt, közösségben állunk inost Isten színe előtt. Nem egy-két ember magánügye ami itt történik, hanem mindany- nyiunk közös, szent ügye. Üdvözlés után BEVEZETŐ IGÉT mond a lelkész. Ebben is, mint a kezdő énekben, az ünnepnap, a vasárnap jellege, üzenete jut kifejezésre. A gyü­lekezet a mi istentiszteleti rendünk szerint erre a többi igeolvasásra is egy -egy ének­verssel felel. Ez a felelet min­dig azt jelenti: megértettük Isten igéjét és hivő szívvel a magunkévá tesszük. A lelkész ezután következő fohásza, a gyülekezet bűnvalló imádsága. Nem is lehet más­képpen Isten elé járulni, mint így: bűnünket megvallva és bocsánatáért esedezve. S nem lehet addig tovább haladni az istentiszteletben, amíg fel nem hangzik Isten kegyelmének hirdetése, bűneinkből feloldozó bocsánata: „Irgalmas és ke­gyelmes a mi Istenünk... úgy szerette a világot, hogy Egyszülött Fiát adta...” A gyülekezet énekben mondott felelete dicsérő hálaadás Is­ten kegyelméért: „Dicséret, dicsőség, a menny és föld Is­tenének” (vagy valamelyik más hasonló tartalmú ének­vers). Valóban „méltó és igaz” do­log, hogy ezután „mi is val­lást tegyünk hitünkről”. Méltó és " helyénvaló felelet Isten bűnbocsátó kegyelmének hir­detésére, ha a gyülekezet is hitvallást tesz: Isten népének, Jézus Krisztus gyülekezetének vallja magát. Az ősi Apostoli Hitvallás szavaival tesszük ezt. Akkor van ennek igazi értelme és áldása, ha hango­san és gondolkodva, átérezve mondjuk a Hitvallás szavait. A hitvallásra következő imádság az oltár előtti igeol­vasás meghallgatására készít elő. A lekció utáni gyülekezeti ének az ún. „főének” már a prédikációra készíti elő a gyü­lekezetei. Tartalma legtöbb­ször a prédikáció üzenetével van összefüggésben. Igehirdetés előtt az ún. apos­toli üdvözlet hangzik el: „Ke­gyelem néktek és békesség...” Utána az ún. általános egy­házi imádság. Ebben a gyüle­kezet Isten színe elé viszi a maga ügyeit: betegeit öregeit, ifjait és a családokat, de ki­tekint a maga kerítésén túlra is és könyörög az egész ke- resztyénségért, sőt minden emberért, a nemzetért s a né­pek békéjéért, az egész vi­lágért. A hirdetés is hozzátartozik az istentisztelethez. Amit ben­ne hallunk, megerősíthet az együvétartozás, a közösség tu­datában. Isten nevének dicséretével fejeződik be a lelkész ún. szó­széki szolgálata. Ebben a di­csőségmondásban az egész gyülekezet ad hálát Istennek azért, hogy szólt hozzánk igé­jében. A befejező oltári szolgálatot megelőző gyülekezeti éneklés alatt gyűjtik össze — legtöbb­ször a presbiterek — a gyüle­kezet adományait. Ez az ada­kozás is része az istentisztelet­nek. Nem egyszerűen pénzün­ket adjuk, hanem szívünk kedves áldozatát; valami ke­veset visszaadunk abból a mérhetetlen sok jó adomány­ból, amit Mennyei Atyánktól kaptunk. Az Űrtói tanult imádság kö­zös és hangos — csak így he­lyes! — élmondása után Isten áldását fogadja a gyülekezet. Az áldás azt jelenti: Isten ve­lünk van és velünk is marad. Elbocsát bennünket színe elől, de úgy, hogy Jézus Krisztus­ban együtt jár velünk a hét­köznapok útján. Igéje bevilá­gítja útunkat, arca reánk te­kint, szíve nyitva van szá­munkra. Beteljesíti a kérést, amely záróénekünkben mindig újra elhangzik: „Maradj meg kegyelmeddel velünk...” Groó Gyula Protestáns tiltakozás Olaszországban Az olaszországi egyesült pro­testáns tanács hivatalosan til­takozott az olaszországi kórhá­zi állapotok miatt. Üjra, meg újra előforduló eset az, hogy a szülők beleegyezése nélkül a katolikus egyház elkereszte­li a kórházakban az újszülöt­teket. Ha az ember arra gon dől, hogy egy-egy ilyen keresz­telés után a római katolikus egyház tagjaiként kezeli a gyermekeket, a protestáns egyházak ellenállása kézenfek­vő. Többszörösen ez a keresz- telésbeli visszaélés a turini kórházban történt. (E, P, DJ IMÁDKOZZUNK (1. Kor. 12,12-26.) Krisztusunk! Köszönjük Neked az egyház egységét. Sokféle felekezetre szakadottan él a keresztyénség, de Benned minden különbözőség ellenére mégis egy. összefűz bennünket a ke- resztség, mely mindnyájunkat a mi Mennyei Atyánk testvér­gyermekeivé tesz. S ugyanaz a lélek, a Te Szentlelked jár át bennünket, bármilyen nyelven hallgassuk is igédet és bárme­lyik földrészen dicsérjünk is Téged. Köszönjük Neked, hogy a gyülekezetekben is Te kapcsolod össze a tagokat. A Te Lelked dolgozik a különböző szolgálatok­ban: az ige hirdetésében és a szeretet cselekedeteiben, a gyüle­kezet kormányzásában és a legegyszerűbb feladatok végzésé­ben. Kérünk Téged, áldj meg bennünket, hogy megbecsüléssel nézzünk egymás szolgálatára az egyházban. Ne engedd, hogy bárkinek munkáját lenézzük vagy megvessük. Övj meg ben­nünket a magunk fontosságának túlbecsülésétől. Add, hogy különös elismeréssel tekintsünk a kicsiny, szürke szolgálatot végzőire, a névtelenek fáradozására. Tedd az egyház életét sokak közös testvéri együttműködé­sének színhelyévé. Cselekedd, hogy ez az egymást támogató közösség necsak a szolgálat területére, hanem az életünkre is kiterjedjen: hadd osszuk meg a másikkal örömét és gondját! Bővítsd ki közösségi érzésünk körét, hogy beleférjen min­den ember — elsősorban népünk körében, de az egész világ viszonylatában is. fgy sorakoztass be bennünket az emberiség egységének építői közé. Amen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1961. október 1-én Deák tér de. 9. (urv.) dr. Kékén András de. 11. (urv) Koren Emil du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. de. 11. (urv) du. 6. Dó­zsa György út 7. fél 10. (urv) Ül­lői út de. fél 10. (urv) Grünvalszky Károly de. 11. Grünvalszky Károly Karácsony Sándor u. de. 10. (urv.) Fodor Ottmár Rákóczi út 57 b- de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 3/4 12. (urv) Fodor Ottmár Thaly Kálmán u. de. 10. Szirmai Zoltán de. 11. (urv) Rédey Pál du. 6. Szirmai Zoltán Kőbánya de. 10. (urv) Takács József Utász u. de. 9. (urv) Veöreös Imre Vajda Pé­ter u. de. fél 12. (urv) Takács Jó­zsef Zugló de. 11. Boros Károly Gyarmat u. de. fél 10 Boros Ká­roly Fóti út de. 11 Gádor András Váci út 129. de. 8. Gádor András Frangepán u. de. fél 9. Nagy Ist­ván Újpest de. 10. id. Blázy La­jos Pesterzsébet de. 10 Bencze Im­re Soroksár Újtelep de. fél 9. Ben­cze Imre Rákospalota Máv telep de. 8. Rákospalota nagytemplom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9. Bárdossy Tibor de. 11. Várady Lajos du. 5. Szeretetvendégség este 7. Schrei­ner Vilmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (urv) Fü- löp Dezső du. 5. Vánios József Xli. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Lábossá László de. 11 Zoltai Gyu­la este fél 7. Károlyi Erzsébet Pesthidegkut de. fél 11. Ruttkay Elemér Budakeszi de. 8. Zoltai Gyula Kelenföld de. 8. (urv) Ken- deh György de. 11. (urv) Kendeh György du. 6. Kendeh György Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán Albertfalva de. 7. Visontai Róbert Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Nagytétény du. 3. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11 du. 6. HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: I Jn 3, 18—24; szószéki igéje: Jn 15, 9—14. Délutáni igéje: Mik, 6, 6—8. Egyházkerületi közgyűlések A DELI EGYHÁZKERÜ­LET KÖZGYŰLÉSE. A Déli Evangélikus Egyházkerület 1961. október 10-én, kedden délelőtt 11 órai kezdettel tart­ja rendes közgyűlését az Egyházegyetem székházának dísztermében (Vili. Üllői út 24.). A közgyűlést megelőző napon október 9-én, délután 4 órakor egyházkerületi ta­nácsülés lesz a Déli Egyház- kerület püspöki hivatalában (Vili. Puskin u. 12.). * A közgyűlést megnyitó is­tentiszteletet az egyházegye­tem székházának dísztermében tartják október 10-én, délelőtt 10 órakor. Az igehirdetés szol­gálatát Uzon László esperes­helyettes látja ei. * AZ ÉSZAKI EGYHÁZ­KERÜLET KÖZGYŰLÉSE. Az egyházkerületi elnökség 1961. október hó 11. napján délután 6 órára meghirdette az Északi Egyházkerület közgyűlését. A közgyűlést az óbudai evangé­likus egyházközségben (I II. Dévai Bíró Mátyás tér 1.) tartják. A közgyűlést megelő­zően október hó 10-én kedden, délután 5 órakor egyházkerü­leti tanácsülés lesz a püspöki hivatalban, (Vili. Üllői út 24.) Október hó 11-én délután 5 órakor istentisztelet az óbu­dai templomban, melyen igét hirdet a Gyülekezeti Segély egyházkerületi előadója: Vára­dy Lajos esperes. * — RÁKOSSZENTMIHÁLY. Szeptember 24-én a vasárnap délelőtti istentisztelet szolgá­latát a Déli Egyházkerület püspöke: Káldy Zoltán püs­pök látta el a gyülekezetben. Istentisztelet után a püspök bőséges megbeszélést folyta­tott a gyülekezet tagjaival és presbitériumával, a gyülekezet időszerű kérdéseiről. * — LELKÉSZI MUNKAKÖ­ZÖSSÉGEK ÉLETÉBŐL. A veszprémi egyházmegye lelké- szi munkaközössége szeptem­ber 21-én Veszprémben ülése­zett. Dr Bányai Béla ige­magyarázata után Vető Béla: „Alkalmazás kérdése az ige­hirdetésben”; Bárány László: „Jézus és az Ószövetség”. Kiss János: „Az Ószövetség új fordítása: Sámuel II. könyve” címen tartottak előadást. '* — A HAJDÚ SZABOLCSI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége szeptember 26-án tartotta ülését Kölesén. Barcza Béla: Előkészítő a va­sárnapi szolgálatra irásmagya- rázata után Szabó Vilmos: A vallás keresztyén kritikája és értékelése, Gáncs Aladár: A keresztyén etika alapkérdései címen tartott előadást. Tarjá- ni Béla és Krecskák Kálmán időszerű kérdésekről tájékoz­tatták, záróáhitatot tartott Benkóczi Dániel, az úrvacso­rái istentiszteleten Asbóth La­jos szolgált. m A Pestmegyei Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége 1961 szeptember 20-án Budapesten tartott gyűlést. Urvacsorai szolgálatot Harmati György végzett. Az igehirdetésre ké­szülést Pohánka Ödön vezette. Marschalkó Gyula vezetésével új éneket tanultak. A Prágai Keresztyén Békekonferenciá­ról Cselovszky Ferenc tartott előadást. Az ezt követő meg­beszélésen egyöntetű békeaka­rat nyilatkozott meg minden résztvevőben. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és Kiadós Gádor András Szerkesztőség és kiadóhív-itan Budapest. VIII. Üllői üt 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Sajtóosztály! telefon: 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vm Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott S15660 /2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Megmaradó kincsek János 15, 9—14. Megfakuló emlékek és megszokottá váló szavak gyakran ébresztik a múlandóság gondolatát bennünk. Isten igéje ezért szólít meg ma bennünket és megmaradó kincsekről, idő és han­gulatok minden változását kiálló értékekről ad tanítást. 1. Megmaradó szeretet. „Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ö szeretett minket.. Krisztus szeretete nem hullámmozgáshoz hasonló, hanem em­beri ok nélkül és érdemtelenül is állandó, megmaradó. Ezt soha nem lehet megszokni, ez újra és újra átforrósítja a szívünket. Ügy, hogy azután a mi életünkben is állandó lesz a szeretet, a mindig új és új feladatokkal jelentkező emberszeretet! Egy- szer-egyszer könnyű szeretni. Nagylelkű pillanatokban könnyű áldozatot vállalni. De nekünk a szeretet levegőjében kell él­nünk és a szeretet nyelvén beszélnünk. Vannak, akik idegen nyelven egyes mondatokat kis gondolkodással már meg tudnak fogalmazni, de még messze vannak attól, hogy azon a nyelven gondolkodjanak is! Nekünk nem egyes gondolatokat és cseleke­deteket kell megvalósítanunk a szeretet nyelvén, hanem ezen a nyelven kell gondolkodnunk, megmaradóan és állandóan megújulva és így élnünk életterületünkön, az emberek között! Ezért nem veszíti értékét és hatályát Jézus parancsa: „szeres­sétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket!” 2. Megmaradó öröm. Az állandó mosolygás torzzá változ­tatja az arcvonásokat. Jézus nem felületes optimizmusra akarja tanítani övéit, hanem azt akarja, hogy megmaradóan és állan­dóan örüljenek, gondok, felelősségteljes munkák és fájdalmak közepette is! Nem a kényelem és gondtalanság feletti öröm ez, hanem éppen a szolgálat öröme. Krisztus örömmel szolgált minden pillanatban az elesetteknek és mindenkinek, aki arra rászorult. Nekünk is ezer örömteli szolgálatunk van, ha teljesít­jük az ö akaratát, ha megtartjuk Isten teljes életünkre vonat-: kozó parancsolatait. Mit sem ér a nyögésekkel és örömtelen megszokással végzett szolgálat! De nagy erő van a megmaradd, állandóvá váló keresztyén örömmel végzett minden szolgálatá­ban! 3. Megmaradó barátság. A barátsághoz legalább két ember­szükséges. Jézus ékes bizonyságát adta barátságának, hiszen életét adta az ő barátaiért! És a kereszthalál érvénye állandó! Krisztus megtartotta a barátságot. És ez a legtöbb, amit meg­tehetett az emberért. Ö még az árulásra érkező Júdást is „ba­rátom” megszólítással fogadta. — Tőlünk pedig nem ennek a barátságnak a viszonzását várja, amikor megmaradó barátság- ról beszél. Ennek a barátságnak a záloga nála van, Ötett bará­taivá bennünket és ez elég. Mi pedig nem kegyes hangulatok­kal válthatjuk ezt aprópénzre, hanem Krisztus barátságának egész életünkre kiható kötelezéseivel. Az ö barátjaként élni mindenkor és mindenekben úgy, hogy gyümölcsöket teremjünk, küldetésünket teljesítsük! Nem egyes felbuzdulásokkal, baráti gesztusokkal, — hanem megmaradó, állandóvá váló barátság­gal, az egyes emberek és az emberiség kérdéseinek vállalásával, hangos szóval, bátor cselekedetekkel! Szirmai Zoltán HÉTRŐL—HÉTRE Isten szeretete I. János 4, 21. Egyes fordítások a fejezet 7. versétől a heti igénkig terjedő szakasznak ezt a címet adják: „Isten szeretet, éljetek szereted­ben.” Isten szeretet! Isten szeretete a Jézus Krisztusnak értünk való elküldésével lett nyilvánvaló. Azzal, hogy Jézus a Krisztus! A többi tanítványok nevében is Péter apostol tesz erről hitval­lásszerű bizonyságot. Caesarea Filippinél, amikor azt mondja Jézusról: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. Jézus egye­nesen boldognak mondja Pétert a bizonyságtétel után. Később a többi tanítvány is eljut e boldog felismerésre. Mi is akkor él­jük át igazán Isten szeretetének szinte felfoghatatlan nagysá­gát, mikor Jézusban a Megváltót fogadjuk el. Heti igénk azonban nem elégszik meg annak bizonyításá­val, hogy Isten szeretet. Tovább megy és arra kéri az Isten sze- retetét átélő embereket, hogy szeressék felebarátaikat. Isten szeretete itt a földön a felebarát szeretetében konkretizálódik. Van egy olyan ige, mely nagyon nyersen, de közérthető világos­sággal mondja el. hogy aki azt állítja, hogy szereti Istent, de nem szereti a felebarátját, hazudik. Mi Luther szerint, Krisztusra nézve akarjuk járni a földi élet útjait, de mindig úgy, hogy Krisztusról a szeretet jó kész­ségével felebarátainkra tekintünk. Ffilöp Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: ZSOLT 77,10; 1. PÉT 5,7 — Magasabbról messzebbre lehet látni. Isten „magasabban” van, mint mi. Gon­dolatai és utai magasabbak a mieinknél. A rosszal is tudja ja­vunkat munkálni. Nem szabad elkeserednünk, hanem gondjain­kat és nehézségeinket Őrá kell vetnünk. 2. Kor 9,6—11; Zsolt 136. HÉTFŐ: JÖB 28,28; 1. TESSZ 5,22 — Isten szerint élni: bölcsesség és értelem. Mindenben az igazat, a jót keresni és kö­vetni — ezt jelenti Isten útjain járni. — 1. Tessz 4,9—12; 1. Tim 5, 17—25. KEDD: ÉZS 54,4; 1. KOR 9,26 — A hívő ember nem bizonytalan. Életünk végén Isten elé kerülünk és ebben az életben is Ö jár velünk. Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? — 1. Móz 4,2—15; 1. Tim 6, 1—5. SZERDA: EZS 40,11. JÁN 10, 16 — Isten nyája vagyunk. Nem élhetünk a Pásztor, Jézus nélkül. Az ö vezetése, segítése nélkül veszedelembe tévelyedünk. — 1. Ján 4,7—16; 1. Tim 6,6—10. CSÜTÖRTÖK: ZSOLT 119,105; JÁN 7,46 — Krisztus szava, tanítása eligazító fény. Minden emberi tanácsnál és bölcselke­désnél biztosabb útmutatás. — 5. Móz 30, 11—14; 1. Tim 6,11—21. PÉNTEK: JER 13,16; RŐM 6,2 — Isten türelme hosszú, de nem határtalan. Ezt bizonyítja Izrael története is. Sokáig árasztotta rájuk kegyelme fényét, de nem törődtek vele, így Isten ítéletét kellett szenvedniük. Éljünk Isten kegyelmével, míg nem késő! — 2. Kor 8,1—9. 2. Tim 1,1—17. SZOMBAT: ÉZS 43,18—19; JÁN 12,24 — Isten beleplán­tálta a világ talajába Krisztust, a nemes Magot. Meghalt, de ha­lálából örök élet sarjadt számunkra. — 1. Ján 4,16—21; 2. Tim 1,8—12; Mát 9,1—8. i. H. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom