Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1961-08-06 / 32. szám
KP. BÉRIÜL BP. ■». Hirosima telemre hív Magasan ível a zöld gyepágyban a különös alakú emlékmű. Szokatlan kifejezésmódjával és vonalaival megdöbbentő, mint ahogyan megdöbbentő volt tizenhat évvel ezelőtt a hirosimai katasztrófa. Az emlékmű némán és vádolóan áll Hirosima főterén, mint egy korszak véres határköve. Nem csoda, hiszen több, mint százezer ember halóporát és holttestét építették az alapjaiba. Tömegsír az emlékmű. Azon a helyen áll, amely fölött robbant az első atombomba. így lett ez a hely a történelem legnagyobb tömegsírja. Nem lehet leírni, elmondani, hogy mi történt azon a szörnyű délelőttön 1945. augusztus 6-án. Az írói fantáziát kötik a szavak, a képzőművész alkotásainál korlát az anyag, és sem fantázia sem anyag nem képes engedelmeskedni akkor, amikor rekonstruálni kellene azt az apokaliptikus látványt és eseményt, amelynek eredménye ez a fantasztikus tömeghalál. A több, mint 300 ezer lakosú város nyílt sebbé vált, amelynek halott sivársága, rémisztő sajgása egyetlen jaj volt az egek felé. Hirosima az eget ostromolta fájdalmában. E néma temető mellett ma nem tudunk úgy elmenni, hogy ne éreznénk az Ég tetemrehívását. Tizenhat év óta egyre világosabban szól Isten nekünk keresztyéneknek Hirosima felöl: „hol a te atyádfia?” Igen, én azt a címet adnám annak a különös, ív alakú emlékműnek: „hol a te atyádfia?” LMirosima történelmi város lett. A békés polgárok soha -*■-* nem gondolták, hogy városuk neve „bevonul" a történelembe. Az a nap, amelyen elpusztult a város, történelmi dátum. Történelmi azért, mert ugyancsak a második világháború végét jelenti, (a japán hadsereg Hirosima és Nagaszaki atomtámadása következtében kapitulált egy héten belül!) de jelenti egy új korszak kezdetét. És ez az új korszak, amelyet azóta atomkornak nevezünk, ilyen véresen kezdődött. A történelem még soha nem lépte át olyan reszketve új korszakának küszöbét, mint 1945-ben. Ez a pokoli nyitány rettenetes hangjával és gombaalakú tüzes felhőjével azóta is idegesítő hangzavarával kíséri munkánkat és sötétíti be életünk egét. A történelem friss, üde hajnalokat vár és ez a korszak nem akarja és nem is fogja elviselni feje felett Hirosima sötét borúját. TUfirosima a világ tudata lett. Ekkora bűntényt nem lehet ti- ■“ tokban tartani. Nincs a mi földünknek olyan sarka, vagy zuga, ahol Hirosima neve ne szorítaná össze és ne töltené el borzongással az emberi szíveket. Hirosima neve nem tud feledésbe menni. Belelopózott az emberek gondolatvilágába. Beleívódótt, mint félelem és rettegés a világ öntudatába, önkéntelenül? Nem, tudatos borzadással kényszerít állásfogla lásra minden embert. Ha azok, akik a szörnyűségből véletlenül megmenekültek és semmit nem tennének, Hirosima önmagáért beszél, követel és cselekszik. Hirosimát nem lehet megszokni. Hirosima mindig olyan eleven lesz, mint egy frissen szétroncsolt arc. Földünk arculata ott roncsolódott szét és ez a seb számon kéri napjainkat, éjszakáinkat. Kétszázezer ember, kétszázezer külön kis világ, e tekintetben ártatlan ember és mögötte a mindeneket pusztító atombomba lett a világ vádoló tudata. tf irosima az egyház lelkiismerete lett. A második világhá ború több, mint harmincmillió sírhantja közül ez a legnagyobb. Az egyház a Krisztusban kapott evangélium, szeretet és bűnbocsánat, egyszóval az Élettel megajándékozottak közössége. Életet adni, életet védeni, életet őrizni Isten munkája és a legdrágább isteni ajándék. Az életoltás, életírtás, gyilkosság a legbünösebb sátáni merénylet. Hirosimánál az utóbbi történt. És ebben a merényletben bizonyos fokig mindnyájan részt vettünk. Az egyetemes gonoszsághoz, a háborúhoz, annak végzetes eldurvulásához mi is hozzáadtuk a magunk bűnét, gyűlöletét, bosszúját. Ha itt nem tud az egyház népe őszinte bűnbánattal Isten bocsánatáért esdeni, mennyiben nevezheti magát felebarátjáért felelős Isten gyermekének? Ránk lehet-e bízni valakit is? És hol van a ránkbízottak „határa”? Ha Hirosima temetője érzéketlenül hagyja az egyház lelkiismeretét, akkor melyik az az isteni szó, amelyet megért az egyház népe? És itt nem állunk meg! Hirosima valóban új történelmi szakasz kezdete, a világ tudata és az egyház lelkiismerete, akkor ezekből az következik, hogy ennek az eseménynek nem szabad megismétlődnie. Nem lehet, hogy az emberiségnek ez a jelenlegi korszaka végig ilyen véres és kiábrándítóan nyomorult legyen. Pedig ennek a veszélye fennáll. Hogy a történelem megbélyegzi a hirosimai merénylet elkövetőit, az előttünk nem kétséges. De visszacsinálni a dolgokat nem képes Jelenleg viszont előtte vagyunk a dolgoknak. És itt azzal a bizakodó reménységgel figyeljük az eseményeket, hogy a világ józan tudata és az egyház embersége, — Istentől rendelt em- berszeretete is, — tehet ennek érdekében valamit. Ezek az erők lassan egymásba simulnak. És ha együtt vannak, nem lesz temető a föld. Nem kell későn bánkódni. Most nézzünk szembe a veszedelemmel, most előzzük meg a bajt. Egy szívvel, egy lélekkel fonódunk össze azokkal a lelki- ismeretes tényezőkkel, erőkkel, amelyek, ha más elvi alapon állva is, de ugyanazt akarják: ne legyen több Hirosima. Rédey Pál A hirosimai atombomba halottainak emlékműve Egyházmegyei közgyűlés és felügyelőiktatás Győrött Már 8 óra körül nagy a sürgés-forgás a győri öregtemplom bejárati kapuja előtt. A Győr-Soproni Egyházmegye közgyűlésére gyülekeznek az ünnepi feketébe öltözött küldöttek. Az aratás emlékeiről, az egész falu nagy összefogásáról beszélgetnek. A templomban felzúg az orgona. Kezdődik a közgyűlést megelőző, szokásos istentisztelet. Rác Ernő szakonyi lelkész, igehirdetésében arról szól, hogy az egész keresztyénség egyik központi kérdése az egymás megsegítése. Utal arra, milyen hangsúlyos volt Jézus tanításában is, mit tettünk vagy nem tettünk azokkal, akik éhesek, szomjasak, mezítelenek, jövevények és betegek voltak. ŰJ HANG A FELÜGYELŐI SZÉKBŐL A július 14-én tartott közgyűlés jelentős mozzanata az egyhangúlag megválasztott új egyházmegyei felügyelő: Sátory Vilmos beiktatása. Az eskütétel után, Sátory Vilmos egyházmegyei felügyelő többek között ezeket mondotta: „ .: .Annak az embernek, aki ma egyházi tisztséget vállal, sorsdöntő és nehéz kérdésekben világos feleletet kell adnia, határozott és biztos meggyőződéssel kell bírnia ...” „ ;; .Üj kor születik, új társadalmi és gazdasági rend alakul, új embertípus nevelődik. Két világháború véres áldozatai árán régi korhadt keretek, formák és intézmények tűntek el, és újak, emberségesebbek és igazságosabbak születnek. A széles dolgozó tömegek, a dolgozó milliók maguk akarják sorsukat intézni, háborúk nélkül, testvéri együttműködésben. — Az emberiség nagykorú lett; nem lehet többé kihasználni és áldozatul dobni!! Az ilyen forradalmi átalakulás mindenre kihat: egyénre, intézményekre, államra, társadalomra és — természetesen az egyházra is. — Az embereknek hozzá kell alakulniok az új társadalom új rendjéhez, — az intézményeknek bele kell illeszkedniök az új államba és gazdasági helyzetbe. Mindkettőnek sok munkát és áldozatot kell vállalnia ebben a gigászi folyamatban! Aki ezt nem érti meg, vagy nem akarja vállalni, a mellett az idők kereke elhalad és maga alá sodorja, vagy félreállítja azt,” „ .. .Szocialista államunkban milliók jutottak emberségesebb körülmények közé, ugyanakkor az egyéni érdek, mindenütt a közösség érdekének rendeltetett alá, mindenkitől teljes értékű, odaadó munkát követelnek. A vég-, zett munka minősége és mennyisége a boldogulás fontos tényezője és az értékelés alapja. A tudomány széleskörű fejlődése mindenkitől állandó olvasást és tanulást követel meg. Az anyagi élet körülményei és fejlődése és az ezzel járó állandó készenlét és elfoglaltság nem sok időt engednek a ma emberének elvont, metafizikai dolgok számára. Szabad idejében passzív, könnyű szórakozásokat keres: sportmérkőzéseket, mozit, televíziós és rádiós könnyebb adásokat. Egyrészt elszokik a templomlátogatástól, másrészt bizonyos lelki kétségek, meghasonlá- sok támadnak benne. Így a gyülekezetek tagjai gyérülnek, a hitélet bizonyos válságba kerül. — Ez a válság nemcsak nálunk van meg, hanem világjelenség. MI AZ EGYHÁZ TEENDŐJE EZEN A TÉREN? Olyan lelki táplálékot kell adnia, ami az eziránt való vágyódást ébren tartja, vagy felébreszti. Ami feltárja az egyén lelki kérdéseit és megnyugtató feleletet ad ezekre, ami munkájában megerősíti, pontos és lelkiismeretes munkára buzdítja, ami a kétkedőt eligazítja, a tépelődőt pozitív irányban elindítja. Közel kell férkőzni az ember mindennapi problémáihoz, ezekben az Ige alapján gyakorlati útmutatást adni, gyakorlati példákat felhasználni. A mai emberhez mai nyelven kell szólni. Evangéliumot kell hirdetnünk oly egyszerű és érthető formában, hogy mindenki maga lemérhesse ennek világosságánál a saját cselekedeteit, érzéseit, egész lelki énjét! Nincsen az életben semmiféle olyan helyzet, melyre Jézus tanítása útmutatást ne adna!” „... Egyházunknak igazi szándéka és öröme volna, ha hívő tagjai lennének világi pályájukon a legpontosabb, a legmegbízhatóbb, a mintaszerű közösségi emberek és dolgozók! Ha így lenne, akkor lenne valóság, hogy a hallott ige cselekedetté lett! Egyházunk viszonylatában is nagy változások álltak be( A régi, államilag és alkotmányjogilag biztosított egyház ezeket az előnyöket és anyagi bázisokat elveszítette és most a maga lábára kénytelen állni. Nagykorú lett az egyház is‘! És ez szerintem nem veszteség, sőt — nyereség! Az említett keretek nem váltak mindig Egyházunk javára. Sokan nem hitből, hanem kényszerűségből voltak egyháztagok és fizették az egyházi adót. A biztosított pozícióban az egyházi szolgálat sem mélyült el mindig igazi evangéliumi szolgálattá. A földi Egyház kissé elkényelmese- dett. Nem voltunk gazdag és uralkodó egyház sohasem, nem voltak nagybirtokaink, amelyeket visszasírnánk, fontos állami pozícióink, amikért fájhatna a szívünk. Népi államunknak hálával tartozunk azért, hogy az Egyezmény értelmében a már nem illetékes összegek egy részét segély alakjában tovább folyósítja részünkre. De be kell rendezkednünk arra, hogy tisztán csak a magunk erejével, azaz a hívő egyháztagok járulékaiból is meg tudjunk élni!” „ .. .Tudjuk, hogy az egyház Ura Jézus. Ö a lelki egyházat bizonyosan meg is fogja tartani! Lehet azonban, hogy az egyház földi és emberi kere- (Folytatás a 2. oldalon) tlililll!lil!l!lll!l:l!l!l!l!l!l.l:H:|1i:iil!l!lll!U;|j|!l!lll!lll!l!lll!i:i!lil!l;l]||l!l!l!lilililll!!llililllII!lllil!lilii:iii;|:!il|!|||!|!|ll!ll|||!|lll;|!li|;|| D. H. VOGEL PROFESSZORNAK, A PRÁGAI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MEGNYITÓ ISTENTISZTELETÉN ELHANGZOTT IMÁDSÁGA Imádkozzunk Isten békéjéért, a szív békéjéért a világ békéjéért! Mindenható Isten! Irgalmas Isten! Szent Isten! Atya, Fiú és Szentlélek! Áldunk és magasztalunk Téged, békesség Istene. Köszönjük, hogy a kereszten békét kötöttél velünk, hogy bennünket, ellenségeidet, barátaiddá és gyermekeiddé békí- tettél. Imádunk. Békességed felülmúlja értelmünket, nagyobb az élet és a halál minden kísértésénél. Magasztalunk. Megáldod a békén munkálkodókat. Kérünk, ajándékozz meg békességeddel és formálj olyan emberekké bennünket, akik a Te békességedben együtt tudnak élni egymással. Add, hogy ne kelljen többé egymástól félnünk, hogy ne gyűlöljük és gyilkoljuk egymást. Vess véget a háborúnak szívünkben és az egész világon, hogy a szomszédok és a népek megbékülése neved dicsőségét szolgálja. Könyörgünk a békételen, szétszakadozott, rettegő világért, amely mégis a Te szeretett világod: Add, hogy végre létrejöjjön a béke. Állíts bennünket is szolgálatodba a béke eszközéül. Könyörgünk Hozzád minden emberért: őrizd meg szívünket és kezünket, nehogy tömeggyilkosságra használjuk ajándékaidat és a Tőled nyert erőket, hiszen így káromoljuk jóságodat és meggyalázzuk teremtésedet. Könyörgünk mindazokért, akiknek hatalmuk van, légy velük mikor rájuk nehezedik a népek közötti béke súlyos felelőssége. Ajándékozd meg őket békére vivő gondolatokkal; segíts sikerre minden békéért munkálkodó becsületes tervet. Könyörgünk Hozzád mindazokért, akik a földön kormányoznak és az általuk kormányzottakért is. Hadd győzzék le, hadd győzzük le mind a félelmet és a gyanakvást, hadd találjunk egymásra, hadd éljünk egymással téged magasztaló és egymás baján segítő békességben. Békesség Fejedelme! aki örökkévaló békéd birodalmát dicsőséges megjelenésed idején elhozod: Adj békességet ”.ékijr<k e mi mostani időnkben. és adj békét, Urunk, az örökkévalóságban! Ámen. A vakok látnak Jézus Krisztus azért jött, hogy a vakok lássanak, az elveszettek haza találjanak, a betegek meggyógyuljanak. Jézus azért jött, hogy megváltson bennünket! Különböző korszakokban felvetődött a kérdés, hogy az ember meg tudja-e önmagát váltani? Az ember önmaga hazatalál-e? A mai napra rendelt evangéliumi történet és még nagyon sok példázat és tanítás azt mondja el, hogy az ember nem tudja önmagát megváltani, az ember egyedül nem talál haza! Az elveszett báránynak utána kell menni. £s a vak önmaga nem képes a szeme világát visszaszerezni. Csak Jézus mondhatta a vaknak: Láss! És az látott! Csak Jézus mondhatta a guta- ütöttnek: Vedd. a te ' nyosio- lyádat és menj haza! Es az vette a nyoszolyáját és hazament! Csak Jézus mondhatta a szárazkezűnek: Nyújtsd ki a kezedet! És az kinyújtotta az előbb még hasznavehetetlen kezet! Jézus akkor mutatkozik be a megnyitott szemű embernek, amikor már segített, amikor a semmivel nem pótolható ajándékot adja. — Hiszel-e te az Isten Fiában? — Ki az Uram, hogy higy- gyek benne? — Aki beszél veled, az az! — Hiszek Uram, és imádá őt! A hit győzelmének csodálatos párbeszéde ez! Jézus a megváltás nagy művének elvégzésével mutatkozott be a világnak és mutatkozik be nekünk. És az egész megváltás mögött Isten arca ragyog íer lénk. Annak az Istennek arcát látjuk, kinek fő foglalkozása a szeretet. Isten mindig segíteni akar. Isten nem any- nyira iteíő, kárhoztató Isten, mint inkább szabadító Isten. Éppen a Jézus Krisztusban mutatta meg, hogy üdvözíteni akar, nem akarja a bűnös halálát, fáradhatatlanul keresi az elveszett egyet és amikor megtalálta, kiszabadítja és hazaviszi. A megváltás golgotái keresztje volt az a mélypont, ahova a Pásztornak le kellett hajolni, hogy ránktaláljon. Jézus a magasságokból egyre mélyebbre jött az igazságtalan ítélet mélységeibe, hogy a bűntől megkötözöttnek azt mondhassa: Szabad vagy! És a vaknak: Láss! Szükség van a Megváltóra! „Senki sem mehet az Atyához, hanem, ha én általam.” Isten sokkal jobban szeret minket, mint ahogyan azt gondoljuk! Bármikor hajlandó szemünket megnyitni, hogy lássunk és dicsőítsük a mi mennyei Atyánkat. Fülöp Dezső
