Evangélikus Élet, 1961 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1961-07-09 / 28. szám

Valamit „kegyes“ bűneinkről GYÜLEKEZETI BIBLIA- ÓRÁN hangzott el nemrég a következő kérdés: azt hallot­tuk ma este Isten igéjéből (Péter levelét vettük sorra), szentek legyetek. Én viszont bűnösnek és erőtlennek érzem magam. Mit tegyek? — Nem csak egy ember kérdése ez. Más formában, de lényegében ugyanez, nagyon sok gyüleke­zeti tagot foglalkoztat. Ami­kor csendes beszélgetésekben egy kicsit is megnyílnak a szívek, máris itt vagyunk. Éppen ezért talán nem lesz egészen érdektelen, ha néhány sort szentelünk e kérdésnek. 1. MIKOR E SOROKAT ÍROM, még erősen bennem van az, amit az elmúlt vasár­napra rendelt szószéki igéből hallhattunk. Ügy gondolom, nem cselekszünk helytelenül, ha innen indulunk el a vá­lasz felé. Simon farizeus — vele sok régi és mai farizeus magatartásé keresztyén — azért nem kapta meg a ke­gyelmet, azért nem érezte meg ennek megújult életre lendítő erejét, mert a Jézus­sal való egyiittlétében is csak a másik bűne, valamint Jézus iránti kritikája foglalkoztatta. Csak ez volt benne. Ezért hangzik feléje Jézus csendes, szeretetteljes, de lényegében mégis kárhoztató szava. Ellen­téte Simonnak a bűnös, asz- szony, aki viszont nem tudott másra gondolni, csak a saját bűneire és Jézus szeretetére. A kettő — Simon és a bűnös asszony — között nem az volt a döntő különbség, hogy az egyik többet vagy kevesebbet vétkezett, hanem az, hogy az asszony tudta, érezte bűnét. Mélységesen és alapjaiban szégyellte magát bűnei miatt, bántották bűnei, s igen erő­sen vágyódott ebből az álla­potból kijutni. Bocsánatot, kegyelmet keresett. Ezt meg is kapta, s így lett békessége, új élete. Simon maradt az, aki volt. Magabiztos, senki bocsánatára, kegyére, még az Istenére sem szoruló „igaz”. Csonkavágányra futott így az élete. A bűnös asszony előtt viszont az örökkévalóság táv­lata nyílt meg, mert tudott bánkódni megismert bűnei miatt Jézus lóba előtt. Valójában ez az örvendetes s a bűnös asszony számára oly nagyfontossární és életét elrendező változás éppen az igaz és konkrét bűnbánat kö­vetkeztében állott be. Enélkül maradt volna 6 is a régi. Ne féljünk tehát kimon­dani, hogy igazán örülnünk kell akkor, amikor bűneink foglalkoztatnak, nyugtalaníta­nak bennünket. Az sem baj, ha ez fokozódik. Amikor egyenesen „Gyötrődik az én lelkem nagy bűnös voltá­ban ...” ELŐSZÖR PERSZE RIASZ­TÓAN hangzik ez, s nagyon sokan éppen ezért menekül­nének is tőle, mondván, még ezzel is terheljem magam ... Pedig így igaz. Nagy baj az, ha valaki már nem érzi ma­gát vétkesnek, bűnösnek, mint Simon, aki sok társával __ ma is élnek társai — úgy go ndolkodott, hogy ő belül van az „egyházon”, ismeri Is­tent, s ezzel már elintézett a dolog. Nagyon sok keresztyén embemék úgy megnöveked­het, illetve megdagadhat a „hívő” öntudata, „én”-je, hogy beleesik a hívők vakságába. Ezért nem látja saját bűneit, csak a másik hitetlenségét, se­kélyebb, vagy más típusú, más hőfokú keresztyénségét, amely nem olyan, mint az övé, holott lehetséges, hogy mégis az a nehezebb „fajsú­lyú” keresztyénség. így volt ez a farizeusoknál, írástudók­nál is. Igen veszdelmes dolog ez, mert olyan lelkületet árul el, mint amilyen abban a fa­rizeusban volt, aki így imád­kozott: „Uram, hálát adok ne­ked, hogy nem vagyok olyan bűnös, mint a másik ...” ott hátul. Ez elbizakodottság, ke­vélység, amelynek viszont az Ür ellene áll. De ez hamis szemlélete is önmagámnak és másoknak. Innen már egy fél lépés, igen sikamlós úton, a környezet megvetése, a világ­tól, annak valamennyiünket, érintő és létünkben érdeklő dolgaitól való fölényes világ­megvető, lekicsinylő elfordu­lás. Vajon nem így imádko- zott-e Urunk: ..Atyám, nem azt kérem Tőled, hogy vedd ki őket a világból...” Bizony Jézus Krisztus ebbe a világba állított bele s ebbe a világba küld bennünket szolgálni az Ö szeretetével. Szabad-e hát a farizeusi lelkülettel kivenni, elkülöníteni magunkat a világ­tól? Aki így gondolkodik és él, az ilyen elbizakodott „hívő”, nem szorul már igazán a Jé­zus Krisztusra. A hitetlen élet bűnei után egyre jobban el­merül a „hívő” élet bűneibe, a kegyes bűnökbe. Szabályo­kat, mércéket állít fel, kicsi­nyes gondolkodása szerint ér­telmezi a Jézus szavait, s akit ezeken lemérve, nem talál megfelelőnek, az elveszett sze­rinte, s „nem az Űr gyerme­ke”. Sajnos, ez elég gyakori eset. Még akkora vakság is lehetséges az ilyen lelkületű keresztyénnél, hogy elméleti­leg bűnösnek mondja magát, de amikor érdeklődünk bűnei felől, akkor akadozik, mert ezeket már nem tudja megha­tározni, hiszen nem is látja és nem is érzi. Csak dogma ez nála, de nem a saját élete. 2. MIT TEGYEK, AMIKOR BŰNÖSNEK, erőtlennek ér­zem magam? A keresztyén embernek — bármilyen külö­nösen is hangzik —, de az az egészséges állapota, amikor egyre bűnösebbnek, méltatla­nabbnak ismeri magát, ahogy Pál mondja: „A bűnösök kö­zött első vagyok én”, majd így: „oh, én nyomorult em­ber! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből?” De nehogy valaki félreért­se ezt! Nem azt jelenti ez,, hogy nyilvánvaló bűnökben, mint pl. paráznaság, hazug­ság, gyűlölködés, lopás, rágal­mazás, rosszul végzett mun­ka stb. éljünk, és azokba még jóban belesüllyedjünk, hadd érezzük magunkat még job­ban bűnösnek. Távol legyen ez tőlünk! Ezektől éppen egy­re jobban kell megszabadul­nunk, egyre több és bizto­sabb legyen a kísértés és bűn elleni győzelem. De nem a saját erőnkkel! „Erőnk magában mit sem ér, mi csakhamar elesnénk ...” De igenis, „mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” hitemben, benne való bizalmamban, reá való hagyatkozásomban. Az Ö vi­lágosságában még arra is van erőm, hogy szembenézzek ön­magámmal, s felismerjem, mennyire romlott a szívem, milyen gonosz indulatok van­nak bennem, a más típusú keresztyének, a más gondolko­dású emberek ellen. Ezt meg­látni és ebből kijutni nagyon nehéz, de igen fontos dolog. Bizonyos keresztyén színezetű és formájú életet könnyű ki­alakítani, ez még magamtól is megy. Ebben van a gyümölcs- telen templomozás, egyházi alkalmakon, rendezvényeken való hűséges megjelenés. De a szív — sajnos nagyon sok példa van erre is — ettől még száraz maradhat, mint a patakban levő kő belseje.... Pedig hát benne van a víz­ben. Simon a házát, külsőséget, a bűnös asszony a szívét, a legbensőjét nyitotta meg Jé­zus előtt, ugyanazzal az indu­lattal, amely ezt íratta a zsoltárossal: „teremts tiszta szívet bennem, oh Isten .. ÍGY JÁRULVA ISTEN ELÉ, egyre jobban megismer­jük magunkat, szívünk min­den rezdülését. így ábrándu- lunk ki mindjobban önma­gunkból, így kisebbedik a ha­talmas „ÉN”-ünk, és így lát­juk meg egyre jobban, hogy kegyelemre szorulunk. De ép­pen így leszünk igazán Jézus gyermekei. Jobban belefpgód- zunk hitünkkel, jobban szí­vünkbe fogadjuk, mert mind' jobban tudjuk, milyen erőt­lenek, szegények vagyunk nél­küle. Így ismerjük fel egyre világosabban azokat a felada­tokat is, amelyeket ö álta­lunk feltétlenül el akar vé­gezni ebben a világban, mely­be Ö helyezett valamennyi­ünket. Általunk akarja meg­mutatni, mennyire szereti az egész világot. Ez a szeretete konkrét segtíség, bűntől, baj­tól, kártól, veszedelmektől mentő szeretet. Boros Károly HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 6 .vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasár­nap oltári igéje: Kol.2, 12—15; szószéki igéje: Jn 3, 5—8. Dél­utáni ige: Zsolt 51, 9—11. Dr. Ottlyh Ernő a Teológiai Akadémia dékánja Teológiai Akadémiánk ta­nári kara az 1961/62. tanévre egyhangúlag dr. Ottlyk Ernőt, az egyháztörténet professzo­rát választotta dékánná. — GYÚRÓ. A gyülekezet 1913-ban épült és azóta erő­sen megrongálódott lelkészla­kását 20 000 Ft költséggel rend­behozatták. A munka befeje­zése után a június 25-én tar­tott hálaadó istentiszteleten Nagy Lajos, a gyülekezet volt lelkésze hirdette Isten igéjét. Diósgyőrvasgyár. A gyüle­kezet Pásztor Pál lelkész fel­szentelésének 20. évfordulóján, június 18-án templomi hang­versenyt rendezett. Gazdag műsor keretében Gáncs Ala­dár nyíregyházi lelkész-kántor orgonaszámokat adott elő, ezenkívül himnológiai előadá­sában több egyházi énekünk keletkezési történetét ismer­tette, Ferenczy Hona hegedű­számot, Ferenczy Katalin egy fuvolaszonátát adott elő. Mo- ravcsik Sándor diósgyőri lel­kész imádkozott, Sepsy Károly miskolc-tapolcai református lelkész igét hirdetett, míg Pásztor Pál „Visszapillantás” címen felolvasott lelkészi szol­gálatának élményeiből. A jól sikerült templomi est végén a vasgyári papiak külső tataro­zásának céljára volt persely­adakozás. * HALÁLOZÁS. - Kiss Ele­mérné, született Gotthardt Lenke. Kiss Elemér, a Buda- pest—Angyalföld-i egyházköz­ség presbiterének felesége, jú­lius 2-án, 39 éves korában, hosszas szenvedés után el- húnyt. Július 6-án temették el Budapesten a rákoskeresz­túri temetőben a gyülekezet nagy részvéte mellett. Az igaznak emlékezete áldott! Istentisztelet a Balaton partján Balatonalmádiban az evangé­likus templomban (Bajcsy-Zsilin- szky út 27.) minden vasárnap dél­után 4 órakor, Balatonfüzfőn a református templomban minden hónap első és harmadik vasárnapján délután 6 órakor, Siófokon (Fő út 93.) minden va­sárnap délelőtt 11 órakor, Balatonvilágoson (Alsóújtelep 31.) minden vasárnap délután 5 órakor a református testvérekkel közösen, Balatonkenesén a református templomban a hó második és utolsó vasárnapján, délután 3 órakor tartanak istentiszteletet. ÜNNEPI HÉTTEL ÜNNEPLI HALLE VÁROSA fennállásának 1000 éves jubi­leumát. A Luther Márton Egyetem teológiai fakultása ezen az ünnepi héten különö­sen a Halléban művelt teoló­giai munkálkodásról emléke­zik meg. * — HALÁLOZÁS. Kiss Gyula aszta­losmester Kemenesmagasiban éle­tének 82. évében folyó évi június 21-én elhunyt; 36 éven át volt hű­séges presbitere a gyülekezetnek. Egy cikluson át a gondnoki tiszt­séget viselte. Június 25-én temet­ték el a gyülekezet nagy részvé­te mellett, özvegye és két fia gyá­szolják. Gyula fia a szomszédos vönöcki gyülekezet kántora. Áldás emlékére. — TEMPLOMOK homlokzat­tatarozását vidéken is vállalom. Bánfy Zoltán építész, Bp., I. Atti­la u. 103. Telefon: 360—671. — Szakadt, régi IRHABUNDÁK újjáalakítása legújabb modellek szerint. SZÖRMEBUNDÁK alakí­tása, javítása. Bart szűcs, Bp., VH. Lenin krt. 23. Udvarban. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és «dladó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal! Budapest, VIII. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 142—887 Saltóosztályi telefon- 142—074. Előfizetési ára egy évre 60, - Ft. fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomtatott 614022/2 — Zrínyi Nyomda IMÁDKOZZUNK Hálát adunk Neked Istenünk, hogy keresztségünkben sze­mély szerint részesítettél Jézus Krisztus halálának és feltáma­dásának myiden áldásában. Kérünk Téged, adj nekünk hitet, hogy mindezt el ne veszítsük, sőt boldogan éljünk vele. Dicsérünk Téged, Krisztusunk, hogy keresztfád megsem­misíti bűneink napról napra növekvő jegyzékét, soha nem tör- leszthető adósságunk vádiratát. Keresztségünkre gondolva fel- léllegzünk, és hálát adunk a bűnbocsánat személy szerint reánk való kiterjesztéséért. Dicsérünk Téged, Krisztusunk, hogy keresztfád által le­győzted a sors titokzatos erőit. Keresztségünk nyomán bizo­nyosak lehetünk, hogy életünket nem a szerencse és balszeren­cse hullámai dobálják, hanem a Te atyai kezed tartja kezé­ben. A végzet elveszítette fölöttünk hatalmát, mert a Te ke­gyelmes akaratod formálja jelenünket és jövőnket. Es dicsérünk Téged, Krisztusunk, hogy feltámadásod ál­dása is beleárad az életünkbe. Erőt ad a szeretetre és a szolgá­latra, s megtöri a sír hatalmát. Keresztségünk az eljövendő örökélet erőinek forrását nyitotta meg nekünk, hogy gyenge­ségünkben, erőtlenségünkben a húsvéti tényből fakadó erők áradhassanak lelkűnkbe, s győzhessék le önzésünket, aggodal­maskodásunkat, a halál félelmét. Legyen Tiéd hát a magasztalás, Istenünk, keresztséglin­kért! Amen. NAPRÓL-NAPRA VASÁRNAP: II. MÖZ. 23, 2; I. JÁN. 5, 18. - Ünnepszen­telésünk nemcsak abból áll, hogy hallgatjuk Isten igéjét. A templom az a hely, ahol a Lélek hitünkben megerősít és Krisztus kegyelmében újjászüli a hivő embert. A Lélektől újjászült, Isten szeretetében megerősödött keresztyén ember igyekszik úgy élni, hogy életében minél kevesebb legyen a bűn. Ezs. 43, 1—7; Ap. Csel. 14, 8—18. HÉTFŐ: ZSOLT. 67, 2; JÁN. 9, 5. - A hét első munka­napján ne feledkezzünk meg könyörögni az Istenhez. Könyö­rülő szeretete és irgalmassága legyen velünk az elkövetke­zendő napokon. Isten áldása kísérje munkánkat, hogy mindaz, amit cselekszünk, az Ö dicsőségét szolgálja. Ézs. 45, 9—13; Ap. Csel. 14, 19—28. KEDD: II. MOZ. 3, 6; EF. 1, 17-19. - Mózes megretten az Űr haragjától s felismerve emberi gyengeségét, félve közele­dik Isten felé. Arcát eltakarja. Ahol az Ür szól, ott az ember megretten. Áldott légy Istenünk, hogy nem az ítélet hangja szól felénk, hanem a szereteté. I. Pét. 3, 18—22; Ap. Csel. 15, 1-12. SZERDA: ZSOLT. 54, 6; II. TESS. 1, 4-5. - Isten hűséges hozzánk! Hűségének záloga a szeretet, amelyet Jézus Krisztus­ban adott a világnak. Mi ebben a szeretetben részesültünk! Gál. 3, 26-29; Ap. Csel. 15, 13-35. CSÜTÖRTÖK; JER. 2, 27; JÁN. 5, 39-40. - Isten nemcsak a nyomorúságban és szenvedésben erőt adó Űr. Mi sokszor elfelejtkezünk Róla és csak akkor fordulunk hozzá, amikor kérünk tőle valamit. Pedig Isten szeretetével szüntelenül körülvesz bennünket. Mk. 16, 14—18; Ap. Csel. 15, 36—16, 8. PENTEK: I. MOZ. 28. 17; I. KOR. 1, 3, 2. - Isten kegyelme és békessége az, ami megtartja a hívőket. Kegyelmet ad a bű­nösnek és békességet a szívnek és a világnak. A világ békes­ségét is munkálja az Atya, Aki Jézus Krisztusban a világ ura. Mt. 3, 13-17; Ap. Csel. 16, 9-15. SZOMBAT; SOF. 3, 16-17; EF. 6, 11. - Hamis vallásos­ságunkat megítéli az Ür. Sokszor keressük az Istent templo­mok csendjében, kegyességünk pillanataiban. Pedig Istent nem keresni kell, hanem rátalálni, hiszen Ö köztünk jár. Aki rátalál az boldog, mert az élő Istennel találkozott. Ef. 3, 14-21; Ap. Csel. 16, 16-25; Mk. 8, 1-9. (k. á.) Sötétségből világosságra hív9 hogy a keresztség ben járjunk Ján. ev, 3, 5—8. Mi ma úgy hallgatjuk az újjászületés igéit, mint me keresztelt emberek. Az újjászületésnek pedig akkor van áldé is és becsülete is bennünk ha a keresztségben nyert tisztás gunk azóta is minden nap kívánatos, és meghatározza az éi tünket; vagyis a megkeresztelt ember keresztségben jár. 1. Kétségen kívül nagy lehetősége a keresztyén emb életének a keresztségben járás. Nem természetszerűen tartóz hozzá az élethez, hanem ajándékképpen. Nem kerete a jósé nak, becsületnek, humánus érzéseknek, hanem tartalma < forrása — de mindig abban az értelembc*i, hogy a keresztsé, ben járásunk az Istentől adott kegyelmi lehetőség. 2. A víz és Lélek csodákat művel: eszköze a keresztsé; ben járásnak, de egyben biztosítéka is. Így tolul előtérbe Krisztus kereszthalálának a ténye, mely nélkül nem lehetr keresztségben járni, mint ahogyan nincs is keresztség. Nekür naponta szükségünk van bűneink bocsánatára, arra, hof Krisztus kereszten hozott áldozatából éljünk. A hangsúly ké ségtelenül azon van, hogy a Lélek titokzatos és mégis nyilvái való módon teszi előttünk érthetővé és kívánatossá Kriszti érettünk hozott áldozatát. De egyúttal késztet, sőt „kényszer! arra is, hogy az életben, emberek között, öröm vagy nyomon ság idején, betegségben, vagy akár a sír partján: keresztséf ben járjunk! De képessé tesz a Lélek az emberért, a világé való olyan helyes döntésekre is, melyek ugyancsak bizonyság; annak: jó és elégséges eszköze a keresztségben való járásna a Krisztus áldozata. 3. Az Isten országának részese az, aki úgy tud visszatérr naponta a keresztségéhez, hogy az abban való járása céljáv; de egyben gyakorlati magatartásává is lesz életének. A ke resztségben járó ember amennyire boldog reménységgel tekii, az Isten országának eljövetele felé, tudván, hogy részes annak, tudja azt is, hogy feladata is van a megvalósuló Iste országában. S a feladat nem kevesebb és nem elhanyagol hatóbb, mint a végső cél. A keresztségben járó ember úg tekint helyesen a célra, ha közben minduntalan észre tudj venni az alkalmakat, az emberi élet nagy kérdéseit, szociáli igazságtalanságait, a faji gyűlölködés átkos sebét — melyek ben cselekvő szeretettel a gyógyulás munkása lehet. Az já helyesen új életben, keresztségben, akinek van ideje a m feladatának teljesítéséhez. Az Isten országa felé vezető „ver­senypályán” nem az győz, aki elsőnek ér, hanem az, akinél, kegyessége, keresztségben járása az élet gyakorlatává lesz. Mi úgy járunk a keresztségben, mint akik hálásak a lehe­tőségért és az eszközért — de helyesen értjük a célt, mely ma feladat — holnap boldog örökség! Fodor Ottmár HÉTRŐL—HÉTRE Enyém vagy! Ézsaiás 43, L Amikor gyermekünket meglepi az első félelem, melléje állunk és erősítjük: ne félj, mert apád karja erős, édesanyád szeretete mindennél nagyobb és ők megvédenék téged! Ezért tud a gyermek erős lenni szülei erejével ás bátor apja bátor­ságával. Ne félj! Isten igéjéből most felénk szól ez a felszólítás. Mert nemcsak gyermekeink szivét szorítja össze oly sokszor a félelem érzése, hanem a miénket is. És bennünket maga az élő Isten bátorít így: ne félj! Hitetlejiségünk „eredménye” a holnaptól való félelem. (Hála Istennek mind kevesebb lesz nálunk az ilyen félelem­ben élő keresztyén ember!) Az ilyen embernek az élete tele van kicsinyhitűséggel, tépelődéssel, aggodalmaskodással. Pedig Isten határozotian és a hivő ember számára ismerten vezeti az embert a boldogság és boldogulás felé. A hitetlen „keresz­tyén” azonban nem Isten szavára és akaratára figyel, hanem szeretné a maga egyéni érdekei szerint irányítani nemcsak a maga, hanem az egész világ életét. A hitetlen „keresztyén” ilyen félelme mellett a hivő em­bert is utoléri a félelem. De ez már egészen más természetű: a bűn hatalmától és a kárhozattól való félelem. Ez már „ne­mes” félelem, mert ennek orvosságát is ismerjük. Az „isteni gyógyszer” így hangzik; „Ne félj, mert megváltottalak!” Aki hiszi és befogadja az evangéliumot, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy a bűnösöket megtartsa, annak szívéből maga az élő Isten veszi el a félelem tüskéit és helyét megtölti az Ő sze­retetével. Neveden hívlak! Ismer bennünket az Ür! A bűnei miatt remegő embert megszólítja: szeretlek téged! Nem vagyunk ismeretlenek Isten előtt. Könyörgéseinkben hozzá fordulha­tunk, mert ismeri a mi gondolatainkat. De nem vagyunk is­meretlenek előtte abban az értelemben sem, hogy függetle­níteni tudnák magunkat az Ö akaratától és parancsolataitól. Enyém vagy! Hivő emberek számára ez a két szó: öröm és boldogság. Az az Isten mondja ezt, Aki szeretetének bizony­ságául Fiát adta a világ bűnéért. Az én bűnömért is! Nem vagyok tehát a magam ura, nem élhetek többé félelemben, nem játszhatom a kegyes keresztyént, nem élhetek farizeusi hittel, mert nekem szól az Atya szava: Enyém vagy! —r —n. Osztályfőnököm évzáró beszéde „Tanári szivek nyitva lesznek.” — Hullott a szó visszhangtalan, Mert feléd kacagtunk: édes élet! — Am egyszer mindennek visszhangja van. Szükségben többet ért a szív. — Visszhangja lett a szónak. Margit néni! Csak messziről vágyhattam utánad. De követelőn dörömböltem nálad. Te mondtad: a szíved nyitva lesz. Nőtt a bánat, morzsolódtam én. Már futottam. A kínok völgyén Tudtam, hogy enyhülést szerez: „A szíved nyitva lesz.” — Nézd, virág a romokon! Jaj! Ugye semmi hatalom Nem mosta benned el — Sóhajtoztam, s újult erővel Rohantam minden gáton át. Kimerültén roskadtam küszöbödre. Nem kellett kopognom. Nyitva találtam szíved ajtaját! Régi tanítványod * i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom