Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-03-13 / 11. szám

BONHOEFFER - az istenkisértésről Az istenkisértésről kissé regényesek, színpadiasak az elképzeléseink. Látványos, hajmeresztő játék élettel és halállal. Világias megfogal­mazásban: a sors kihívása. Egyháziasabb megfogalma­zásban: kísérlet Isten irgal­massága és türelme határai­nak kikutatására. Mindez sok esetben tényleg kissé mutat­ványos módon történik. Széchenyi István pl. ezt írta 1848. augusztus 16-án napló­jába: „Egy láncon átmentem Budára és visszajöttem.” Ezt a „sétát” nem kedvtelésből végezte az épülő Lánchídon. Kétségek gyötörték. Sose ké­szül el a híd. Mikor több ku­darc után az első láncot végre felhúzták a két part között, Béla fiát kézenfogva, ment át a túlsó partra. A végzetet akarta kihívni maga ellen. Kérdés, hogy az istenkí­sértésnek csak ilyen látványos formái vannak-e? Csak rend­kívüli embereknél, rendkívüli körülmények között lép fel? Az egyszerű ember a maga hétköznapi életében találko­zik-e vele? Forduljunk most kérdé­seinkkel Bonhoefferhez, a fa­sizmus elleni küzdelemben mártírhalált halt evangéli­kus lelkészhez. Keressünk feleletet nála, egyik halála után megjelent 64 oldalas füzetéből, amely 1937-beh ta­nítványai számára tartott elő­adásait tartalmazza a „Mi Atyánk” hetedik kéréséről: v,Ne vigy minket a kísértés­be.” Két rövid fejezetben is foglalkozik az istenkísértés kérdésével. Magvas tanításá­ra érdemes figyelni. Az istenkísértést elkülöníti mindenekelőtt az ún. testi kísértésektől, mikor a gyö­nyör, az élet élvezete iránti vágy, vagy a testi szenvedés­től való félelem következté­ben kísértetünk meg. Az istenkísértés lényegét abban látja, hogy próbára tesszük Isten szeretetét, hűségét és igazságossá­gát, ami azt is jelenti, hogy „a hazugságot, a hűtlenséget, a szeretet- Ienséget Istennek tulaj­donítjuk, ahelyett, hogy magunkban keresnénk”. Az istenkísértésnek tulaj­donképpen. két indítéka van. Az egyik az elbizakodottság, 0 másik a csüggedés. Az elbizakodottság Elbizakodottságunkban fél­reértjük Isten jóságát és nem vesszük komolyan, hogy Ű mennyire gyűlöli a bűnt. Lelkiismeretünket megnyug­tatva vétkezünk abban a re­ményben, hogy „Isten majd úgyis megbocsát”. Isten ke­gyelmére hivatkozva elbiza- kodottá válunk és azt mond­áik bizonyos bűnökről, hogy «»iások számára talán vesze­delmet jelentenek, de nekünk már nem árthatnak. Mind vakmerőbbek leszünk. Közben eltunyulunk az engedelmes­ségben és imádságban, érzé­ketlenné válunk Isten, igéje iránt, eloltjuk lelkiismeretűnk lángját. B/jnt bűnre halmo­zunk. Isten előtti biztonság- tudatunk nőttön nő. Szívünk megkeményedik. Képtelenné válunk a bűnbánatra. Ke­gyességünk merő képmuta­tássá lesz. A kegyelmes Is­tenből bálványt formáltunk és ennek a bálványnak szol­gálatába szegődtünk. Isten haragját vonjuk magunkra, mert éppen haragjának ko­molyságát tettük próbára. A csüggedés A csüggedt ember Isten jóságát és Ígéreteit teszi pró­bára. Nem tud örülni Isten igéjének. Tagadja jóságát. Ilyenkor iszonyattal gondo­lunk múltunkra, jelenünkre és jövőnkre egyaránt. Vigasz­talhatatlanokká válunk. Kéz­zelfogható bizonyítékot, külön jelet kívánunk Isten kegyel- mességéről. „Az ilyen két­ségbeesés, vagy az istenká­romlás bűnébe hajszolja az embert, vagy önmaga szét- rombolásába (Saul, Judás). De az is lehetséges, hogy meg­próbálunk Istennel szembe­szállni és a saját erőnkből szentté válni önmagunkat tönkretevő aszkézis (önkín­zás) és erőlködés, de esetleg valami varázslatos eljárás útján. „Ez pedig a legnehe­zebb és legnagyobbfokú kí­sértés és szenvedés. Ezzel tá­madja Isten legnagyobb szentjeit és ebben gyakorolja őket. Az ember egyre csak azt érzi, hogy Isten elhagyta őt kegyelmével és nem törő­dik többé vele.” (Luther.) Mihez tartsuk magunkat ilyenkor ? 1. Tudnunk kell, hogy ilyen esetekben az ördög Isten sza­vával érvel ellenünk. 2. Bűneinkről sohase be­széljünk az ördöggel, hanem csak Jézussal. 3. Fordítsuk szembe az ör­döggel azt a tényt, hogy Jé­zus nem a szenteket, hanem a bűnösöket hívta magához és hogy — az ördög minden szándéka ellenére — inkább maradunk bűnösök Jézus mellett, mintsem hogy szen­tekké váljunk a Sátán olda­lán. 4. Ismerjük fel, hogy ilyen­kor Isten fényit, mert hálá- datlanok vagyunk a sok jóért, amit eleddig cselekedett ve­lünk; mert a jelenben nem akarunk engedelmeskedni neki s nem hagyunk fel dé­delgetett bűneinkkel; mert a jövőbe nem nézünk remény­séggel, nem hisszük el, hogy még nagy tervei vannak ve­lünk. 5. Hálával vegyük a fenyí­tést, mert nem fgnyítene, ha nem szeretne. 6. Fel kell ismernünk, hogy a Sátán belehajszol Krisztus­it Ez a história még fatusi lel­kipásztor koromban történt meg velem, lent „Somogyor- szágban”, a szelíd dombok és a furfangos emberek hazájá­ban ... Már azelőtt is hallot­tam emlegetni a somogyi „fi­neszt" — ahogy ők nevezték a fortélyosságot —, de igazá­ban csak akkor találkoztam vele, amikor püspököm kine­vezett adminisztrátornak S.-be. De hadd mondjam csak sor­jában ... Enyhe tavaszeleji napon toprongyos ember kopogtat be a lelkészi hivatal ajtaján, ösz- tönszerűleg nyúlok a pénztár­cámhoz, — mert arra gon­dolok, hogy egyike a szokásos kéregetőknek. Inkább csak szokásból kérdezem meg láto­gatómat: , — Mi járatban van, ked­ves bácsikám? Az öreg, — mokány kis em­ber —, végignéz rajtam kutat­va, mintha előbb meg akarna győződni, hogy valóban én vagyok az, akit ő keres, aztán megfontoltan, lassan beszélni kezd: — Tudja, tisztelendő uram, vóna nekem egy halottam ... Már voltam a b.-i plébános­nál is ... most eljöttem magá­hoz is, hogy maga mégis mennyiért temetné el...?! — Hallja bácsikám! — szól­tam reá szigorúan —, ne bo­londozzék velem! Vagy evan­gélikus a maga halottja és ak­kor mi temetjük, vagy kato­likus és akkor nekünk semmi közünk hozzá ... Az én látogatómat egy csep­pet sem zavarta a szigorú hang: — / Evangélikusnak evangélikus — mondja nyu­godtan —, de maga mégis mennyiért temetné el? ... Látom, hogy az egész halál­esetből az én emberemet csak ez érdekli, azért megmondom, hogy ennyi és ennyi nálunk a temetési stóla. Felragyog a szeme és gyor­san válaszolja: — 'Akkor jöjjön maga! Ebből mindjárt tudtam, hogy B.-on a temetési stóla lénye­gesen magasabb ... Szépen elmagyarázta, hogy egy órajárásnyira, az országút, mellett van egy taniia, ott lesz majd a halott és másnap dél­után ekkor és ekkor várnak majd a temetésre. 2. Történetesen úgy esett a dolog, hogy kántorunk más­napra beteget jelentett és így KONFIRMÁCIÓI AJÁNDÉK! Szülők és keresztszü­lők figyelmébe szeretet­tel ajánljuk alábbi ki­adványainkat: Biblia - - - 60 Ft Énekeskönyv — 40 Ft Kapható a Sajtóosztály iratterjesztésében Buda­pest, VIII., Üllői út 24. I. emelet. nak a kereszten szenvedett legnagyobb kísértésébe, mi­kor így kiáltott fel: „Én Is­tenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?!” Ez a felkiáltás megítéli bűneinket, de megszünteti elhagyatott- ságunkat. Itt értjük meg Is­ten szavát: „Elég néked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által végez­tetik el.” 7. Mikor hálát adunk a le­győzött kísértésekért, gondol­junk mindjárt arra, hogy nincs rettenetesebb kísértés, mint hogyha az embernek kísértés nélkül kell élnie. Bonhoeffer, mikor a fasiz­mus szellemében annakidején a keresztyénség nagy kísér- tőjét ismerte fel és megpró­bált Jézus nevében ennek a szellemnek ellenállni, úgy ta­pasztalta, hogy engedelmes­sége gyakorlása során sze­mély szerint ő maga, de az egész keresztyén egyház az élet legapróbb, leghétközna­pibb jelenségeivel kapcsolat­ban is az elbizakodottság és a csüggedés kelepcéjébe es­het, vagyis az istenkísértésbe. Élete és halála is azonban megerősítette most ismerte­tett előadásának egyik téte­lét: „Nincs olyan kísértés, amit ne lehetne le­győzni.” Benczúr László temetés kántor nélkül kellett útnak indulnom. Szemem-szám elállt az álmélkodástól, amikor más­nap a mondott időben megér­keztem a halottas házhoz. A tornácos ház udvarán asszo­nyok, emberek ünnepélyes fe­ketében, középen a Szent Mi­hály lova, rajta a koporsó és mellette két minisztráns gye­rek a füstölővel... De már jön is felém az én előző napi látogatóm, szép fé­nyes csizmában, jóállású feke­te ruhában, elégedetten dör­zsölve a kezeit: — Ugye, jól megcsináltam mindent? — mondja félhan­gosan. Alig bírom leplezni méltat­lankodásomat. — Dehogyis csinálta, de­hogyis! Hívja el onnan azokat a gyerekeket és a füstölőket, mert minálunk azok nem kel­lenek a szertartásnál. — A Mária zászlók marad­hatnak?— kérdi most már fé­lénkebben. — Maradhatnak! — Az énekeinket énekelhet­jük? — Énekelhetik! Közben az első szobában felöltözködöm és amikor újra kilépek az udvarra, a jelen-, levők mind csodálkozó szem­mel néznek a Luther-köntös- re, úgy, hogy egy szempillan­tás alatt rájövök arra: ezek csak most látnak életükben először evangélikus lelkészt. Rövid fohász után felolva­som nékik az Igét és hirdetem az Élet fejedelmét: az Űr Jé­zus Krisztust... Figyelmes szemekkel néznek reám, aztán az áldás után megindul éle­tem legkülönösebb temetési menete. Elől viszik a Máriás zászlókat, utánuk megy az evangélikus lelkész, majd a koporsóvivők következnek és nyomukban a gyászolók, akik nagy nekibúsulással éneklik a katolikus temetési énekeket... Hírét sem hallottam akkor még az ökumenének. mégis soha jobban nem éreztem azt, hogy életben, halálban mégis csak összetartozunk, ha em­beri gyarlóságok sokszor szét is választanak bennünket... 3. Az igazi meglepetés azon­ban csak a temetés után kö­vetkezett. Amikor visszamen­tünk a gyászházhoz, sok min­den kiderült. Megtudtam azt, hogy itt a tanyák közölt csak az elhunyt, az én látogatóm rokona, volt az egyedüli evan­gélikus, a többiek még életük­ben sem láttak evangélikus lelkészt. Sőt megtudtam azt is, — de ezt már — a halotti torban résztvevőktől, hogy az én emberem volt köztük az egyik legmódosabb, de amikor a temetés ügyében neki kel­lett intézkedni, felvette a leg­rongyosabb ruháját és két pa­pot is felkeresett, mert néki az volt mimjenekfelett a leg­fontosabb hogy melyik temeti el OLCSÓBBAN . .. Halász Béla hírek I — Böjt 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A va­sárnap oltári igéje: Lk 9, 51 - 56; szószéki igéje: Km 8, 31— 39 — BUDAPEST—ANGYAL­FÖLD. Vasárnap, 13-án dél­után 5 órakor a gyülekezet böjti szeretetvendégséget tart. A szeretetvendégség előadója: dr. Pálfy Miklós teológiai akadémiai tanár, a Lelkész­nevelő Intézet igazgatója. A szeretetvendégségre az érdek­lődőket és a gyülekezet bará­tait ezúton is szeretettel meg­hívjuk. KONFIRMÁCIÓ FOGADA­LOM NÉLKÜL? A német evangélikus egyház most fo­lyó zsinata elé került az il­letékes bizottság javaslata a konfirmáció kérdésében. A bizottság javasolja többek között, hogy a konfirmáció egyházi szertartásában a fo­gadalom többé ne szerepel­jen, mivel az egyháznak nem szabad ilyen fogadalmat ki­követelnie a gyermekektől. A jelenlegi konfirmációs gyakorlat különben is évtize­dek óta élénken vitatott egy­házi probléma, most azonban már általános meggyőződés szerint egyenesen tarthatat­lannak tűnik fel. „Az örök­ségül ránk maradt keresz­tyén társadalmi rend növek­vő felbomlásával a népegy­ház is fokozódó lemorzsoló­dás és megüresedés sorsára jutott, viszont ugyanakkor a konfirmáció, mint népegyházi szokás, fennmaradt”. A ja­vaslat foglalkozik a konfir­mációi oktatás időtartamával, a konfirmációra érett gyer­mekek életkorával is. (Öpd.)-- CSEPEL. A csepeli pro­testáns gyülekezetek február 28-án tartották immár hagyo­mányossá vált ökumenikus szeretetvendégségüket. Dobos János református lelkipásztor tartott színes beszámolót a protestáns egyházi küldöttség múlt évi kínai útjáról. Éne­kelt a baptista egyházközség énekkara, igét hirdetett Me­zősi György evangélikus lel­kész. A szeretetvendégség of- fertóriumát a gyülekezetek a csepeli evangélikus lelkészla­kás építéséhez ajánlották fel. ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, 1960. MÁRCIUS 13-AN Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 5 dr. Kékén András, du. 6 szeretetvendégség (dr. Kékén András). Fasor de. fél 10 Sülé Károly, de. 11 Sülé Károly, du. 6 böjti est Koren Emil. Dózsa Gy. üt de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. 31. de. 10 Kardos Jó­zsef. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 11 Dre- rtyovszky János, du. 6 Dre- nyovszky János. Külső Üllői út du. 5 Drenyovszky János. Kő­bánya de. 10 Takács József, du. 5 szeretetvendégség: Groó Gyula. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.), du. 4 szeretetvendégség: Prőhle Károly. Gyarmat u. 14. * de. fé 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12 Boros Károly. Fóti út 22. de. 11 Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-újtelep de. fél 9. Rákos­palota MAV-telep de. fél 9. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákosszent­mihály de. fél 11. 'Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Madocsai Miklós, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. du. 5 Bar- cza Béla. Tarcsay V. u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Károlyi Erzsé­bet. Pesthidegkút de. fél 11 Zol- tai Gyula. Diana út de. fél 9 Zol- tai Gyula. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út 138. de. 9 Kendeh György, kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Budafok de. 11 dr. B’enes Miklós. Csillag­hegy de. fé! 10. Csepel de. 11 Mezősi György, du. 6 szeretet­vendégség. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszt-] a szerkesztőbizottság főszerkesztő- D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili.. Üllői út 24. Telefon- 142—074 fizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla 20412.—Vin. Árusítja a Magvar Posta 10 000 példányban nyomatott 604328/2 - Zrínyi Nyomda, Budapest A szeretet ajándéka i,Mit mondjunk azért ezekre? Ha Isten velünk, kicsoda el­lenünk? Aki az ő tulajdon Fiának sem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk min­dent vele együtt? Kicsoda vádolja az Isten választottait? Hi­szen Isten az, aki megigazít. Kicsoda az, aki kárhoztat? Hi­szen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt fel is támadott, aki az Isten jobbján van, aki esedezik is érettünk. Kicsoda sza­kíthat el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorgatás vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver? Amint meg van írva: Teéret­ted öldökölnek minket minden nap; olyannak tekintenek* mint a vágójuhokat. De mindezekben diadalmaskodunk ö ál­tala, aki minket szeretett. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem ma­gasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem sza­kíthat el minket az Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.’5 Róm. 8, 31—39* Mintha Karácsony és Nagypéntek üzenetét hallanánk egybecsendülni ebben a mindnyájunk által jól ismert ige­szakaszban: „Isten velünk” és „Tulajdon fiának sem kedve­zett, hanem öt mindnyájunkért odaadta”. És valóban mind­annak, amit az apostol a következőkben a meggyőződés és bizonyságtétel hangján elmond, ez a két üzenet az alapja. Hiszen Istennek szeretete e két eseményben bontakozik ki előttünk hatalmasan. Ebben a két eseményben ajándékozott oda Isten mindent az embervilágnak, ami e földön boldogsá­gunkhoz és a mennyben üdövsségünkhöz szükséges. ISTEN JÉZUS KRISZTUSBAN MINDENT nékünk aján­dékozott. Mindent, ami Isten szerint boldoggá tehet és az üdvösséghez szükséges. Azért tesszük hozzá, hogy Isten sze­rint, mert ez az ige félreérthető. Isten a Krisztusban sem lett emberi vágyaink és álmaink kielégítőjévé és nem ad meg ne­künk mindent, amit mi kérünk tőle — amiről mi gondoljuk* hogy arra szükségünk van boldogságunk érdekében. Mint Atya, aki gyermekeinél jobban tudja, mire van szükségük* osztogatja nékünk ajándékait, mindig szeme előtt tartva a nagy célt, hogy a teljes hitre és üdvösségre eljussunk. Félre­értése lenne az igének persze az is, ha azt gondolnánk, hogy Isten csak olyan ajándékokat ad nekünk, melyek üdvössé­günkre valók, vagy mintha ez az ígéret csak a mennyben valósulna meg. Isten e földi életünket is nagy szeretettel veszi körül, s ami a test fenntartására és táplálására szükséges: mint élelmezésünk, ruházkodásunk, otthonunk, jó kormányzat és béke — kész megadni nékünk. Ügy ahogyan erről Luther a Kis Kátéban is bizonyságot tesz az Apostoli Hitvallás első hitágazata és a Miatyánk ötödik kérése magyarázatában. De azt mindenesetre látnunk kell, hogy Isten ajándékozó szere­tettnek határozott iránya van, mint ahogy Jézus Krisztus odaajándékozásának is világos a célja. KICSODA AZ, AKI KÁRHOZTAT? - Isten velünk. így is mondhatnánk: Isten mellettünk. Odaállt mellénk a Sátán­nal szemben, aki kárhoztatni akar. Gondoljunk arra, amit Jób könyvében olvashatunk. A Sátán vádol bennünket is és vádol minden embert a bűn tényébe kapaszkodva. Isten azon- ba a Krisztusban bűnbocsánatot ad. Megszűnt a vád alapja. Jéáus, aki nemcsak meghalt, de fel is támadott és az Atya jobbján van, a vád alóli kimentésünkön munkálkodik szünte­lenül. Amit halálával megszerzett nékünk, annak folyamato­san érvényt szerez, amikor megbocsátja bűneinket és amikor esedezik érettünk. Elsősoron tehát Ö harcol a Vádolóval szemben. így menekülhetünk meg a kárhoztatástól és lehet diadalunk a bűn. halál és kárhozat felett Őáltala. MERT — ÉS EZ IGÉNK HARMADIK NAGY BIZTATÁ­SA — a „nagy pernek”, amely Krisztus és a Vádoló között folyik, s amely bennünk az óember és újember harcában tűk. röződik, vége lesz. Mégpedig Krisztus győzelmével ér véget, Ezt is mondhatjuk: Isten megmentő szeretetének győzelmével. Ez a győzelem már ott elkezdődött Jézus Krisztus keresztjén és újraeljövetelekor beteljesedik. Addig is, hogy Istennek ettől az üdvösségre vivő szereteté­től el ne szakadjunk, arról elsősorban Ö maga gondoskodik: Teszi ezt azáltal, hogy szeretetének sok jele által megerősíti a Benne való hitet, hogy az olyan szilárd meggyőződéssé és előrelendítő erővé váljék, mint amilyen Pál bizonyságtételé­ből árad felénk e mai vasárnap szószéki igéjéből. Mezősi György N APRÓL-N APR A VASÁRNAP: — JÖB. 42, 2. — A keresztyén ember tudja és Jobbal együtt alázatos hittel megvallja, hogy az Isten min­denható Űr! De tudja és örvendező hittel megvallja azt is, hogy a mindenható Isten nem kérlelhetetlen zsarnok, hanem irgalmas Atyánk. Zsolt. 25, 6; Ézs. 50, 4—5; I. Kor. 10, 10} I. Thess. 4, 1-7; Mk. 12, 1-12. HÉTFŐ: — ÉZS. 58, 6—7. — Csak abban marad meg aa Isten szeretete, aki gyakorolja az irgalmasság cselekedeteit. Éhezőket megelégíteni, mezíteleneket felruházni, elnyomotta­kat felszabadítani, erőteleneket gyámolítani, őszinte bűn­bánatot tartani: ez az igazi böjt. Ezt gyakoroljuk! — I. Jn. 3, 17; Jn. 7, 14-18; Mk. 14, 13-17. KEDD; — ZSOLT. 27, 14. — Akik az Űrban bíznak, új, friss erőre kapnak. Akik az Urat várják, megízlelik jóságát. Akik Jézusban hisznek, örök életet nyernek. — Jn. 11, 40; Csel. 5, 17-29; Mk. 12, 18-27. SZERDA: — ÉZS. 42, 16. — Isten mindent megcselekszik az ő népéért. Nem hagyja el népét. — I. Sám. 3, 1—10; Mk. 12, 28—34. CSÜTÖRTÖK: — ÉZS. 8, 12—13. — Míg a bűnös ember szíve tele van sokféle félelemmel és rettegéssel, Jézus tanít­ványa nem ismeri a félelmet. Istenfélelme, hite kiűzi a félel­mét, bátorságot ád és nyugalmat, bölcsességet és megszentelt örömöt. - Csel. 5, 41; Csel. 16, 8-15; Mk. 12, 35—44. PÉNTEK: — DÁN. 3, 17—18. — Isten gyermekei fenntartás nélkül rábízzák magukat Istenre. Nem szabnak feltételt enge­delmességüknek, s éppen ezért megtapasztalják Isten különös, csodálatos segítségét. - Csel. 5, 32; Ézs. 41, 8-13; Mk. 13, 1-18. SZOMBAT: — ÉZS. 30, 20. — Isten tudja jól, mire van szükségünk. Alkalmas időben mindent megad nekünk. Szerető Atya módján gondunkat viseli. — Mk. 8, 1—2; Mt. 21, 33—46; Mk. 13, 14-23; Jer. 26, 1-15. Táborszky László — Megvételre keresek Dunán­túli Énekeskönyvet (tehát nem a most • kiadott új Evangélikus Éne­keskönyvet). Ugyancsak megvétel­re keresem Modersohn: Száz ho­mályos kérdés a bibliában c. könyvét. Mindkettőt ármegjelölés­sel. Cím a kiadóhivatalban. — Toronyjavítást és mázolást, villámhárító szerelést, speciális állványomról vállalok. 1 m2 há­romszori mázolása, anyag és munkabér, állványozással á nő­ként 60 Ft. Butyera Sándor bádo­gosmester, Várpalota* Mészáros Lőrinc u, 19* — Karnisokat, képkereteket ki* zárólag vallásos képekhez és nagy tükrökhöz készít, javít (nem Blon- del) Cziger képkeretműhely. Bp. XIII., Lőportár u. 7. Telefon; 424—147. — Felvennék gyermekszerető fiatal háztartási alkalmazottat. ein kell. Telefon: 257—094 — Villámhárítók szerelését, jav vitását templomok részére, bádo­gos munkák javítását, festését speciális állványomról vállalom.’ Vécsey, Guttman, Bp., XHL* He­gedűs Gy* u. 43.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom