Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-05-08 / 19. szám
140 éve halt meg Tessedik Sámuel A Lutheránus Világszövetségnek megvan a lehetősége, hogy a béke igéjét hirdesse Tessedik Sámuelnek, a fiatal evangélikus lelkésznek szívét mély keserűség hatotta át, amikor a 18. századi jobbágyfalvak szegénységét és elmaradottságát látta. Szarvasi gyülekezete iránti szeretete vitte arra, hogy ahol csak tudott, segített tanácsával és bölcsességével földművelő híveinek. Szavából egyszerre árad az Isten igéjéből merített emberszeretet és a paraszti élet alapos ismeretéből fakadó szakértelem. Hosszú időn át folytatott kitartó tanulmányozással ismerte meg a falusi élet minden csinját-binját. Azt írja: „Én a’ Parasztot figyelmetessen megvizsgáltam, az ő környüllévö dolgainak leg belsőbb részéig követtem ötét, az ő mostani állapotját a’ tegnapival és holnapival öszve hasonlítottam. Az ő jó és rossz napjait esmérem 15 Esztendőben szoros tapasztalásom által. Majd azt mondhatnám: én magam részint Paraszttá lettem, hogy tsak valóban meg tudjam: Mitsoda a’ Paraszt.” A nép életéhez egészen közel került Tessedik lelkipásztori kötelességének érzi, hogy ne csak megismerje híveit, hanem előbbre is vigye őket. A jobb és szebb élet útjára akarja tanácsolni a parasztokat. Több, mint 500 oldalas, hatalmas könyve is ezt a célt szolgálja. Már a címe is jellemző: „A Paraszt ember Magyar Országban mitsoda és mi lehetne.” Ez már magában véve is sejteti Tessedik szándékát, amellyel nemcsak leírást akar adni kora paraszti helyzetéről, hanem meg akar tanítani előretekinteni, tervezni, a jövőre készülni, a jobb életről álmodozni. „Én ezt az álmot — írja *— éppen azon tzélra nézve közlöm az én kedves Polgár társaimmal, hogy azon mind addig mulatozzanak álmodozva, míg az bétellyesedik, és az után mindenik olvasóval azon nagy különbséget az álom és valóság között éreztetni — olly reménység, amellynek bé tellyesedésére minden Hazafijának bizonyos jussa vagyon.” Természetesen a Tessedik-' kel való álmodozás egyáltalában nem vezet tétlenségre vagy lustaságra, hanem nagyon is fellelkesíti az olvasót mindannak a megvalósítására, amit Tessedik olyan vonzóan és meggyőzően ír le a jobb és szebb falusi élet kialakításáról. Mindehhez először is az szükséges, hogy széles körben elterjedjen a legfejlettebb mezőgazdasági szakismeret: ,,En bátorkodom bizonyos fundamentumokba azt erősíteni, hogy a’ Paraszt a’ természetbéli dolgoknak nagyob’ esmé- retsége nélkül sem értelmesebb ember, sem tehetősseb’ gazda és polgár, sőt még job’ Keresztény sem lehet. Mert gyakorta munkája, szorgalma- tossága, sőt még hite, Istenben ’s gondviselésében való bizodalma, ezen esméretség nélkül nem egyéb, hanem tsupa babonaság.” A teremtő Isten kinyilatkoztatott akarata az, hogy az ember uralkodjék a természeten s uralmát az emberiség javára fordítsa. Ezzel az isteni paranccsal áll ellentétben az a magatartás, amely nem törődik az emberek jólétéről való gondoskodással, hanem önmagának is, de az egész országnak is elmaradottságával és rossz gazdálkodásával kárt okoz: „Minő virágzó állapotban volna most Magyar Ország — írja —, ha ázt mindenkor meg- ésmerle és véle hasznosan élt volna, a’ mi az ő gyarapodására vala.” Hozzáteszi ehhez: „Bizonyos, hogy Magyar Ország természet szerént igen jó, termékeny, gazdag és áldott föld. A’ merre tsak az ember tekint, mindenütt a’ természetnek mérsékelhetetlen gazdagságit találja." Ez a drága föld, hazánk földje, megérdemli a leggondosabb munkát. Tessedik éppen olyan korban élt, amikor a mezőgazdaság megújulása életszükséglete volt az egész országnak. Az Alföld hatalmas vidékeiről még egy évszázada sem volt, hogy elűzték a török hódítókat s nyomukban lakatlanná váltak egész vidékek. Azután lassan megkezdődött a földművelés. Eleinte a föld kitűnően termett s nem sok munkát kívánt. Később azonban a régi termelési módok nem elégítették ki a szükségleteket, sokkal fejlettebb mezőgazda- sági módszerekre volt szükség, mint abban a korban, amikor még újonnan vették művelés alá a földeket. Tessedik felismerte az új és haladottabb földművelési módszerek nagy jelentőségét, s mindenütt ezek bevezetésére s hűséges elvégzésére biztatta a parasztokat: „Midőn még ez a’ tartománnyá Magyar Országnak, ez a’ természetiül olly igen megáldatott gabona termő föld az olly hosszantartó háborúság után a’ Keresztény és Török vértül híz- laltatván, pusztán és mívelet- lenül állott, és a’ Paraszt mindenkor fris földet foghatott fel, már akkor egy szántásra is bőven lett a’ gabona; ugyan ekkor kapott gyökeret a’ föld-mívelésnek rósz módja; mellyet a’ sovány termés és a’ gabona héjánossága még most sem irthat ki.” Tessedik rajnavidéki mezőgazdasági és csehországi állattenyésztési eredményekre hivatkozik, amelyekkel szemben nem lehet versenyképes a magyar parasztság, ha a régi módszerekkel dolgozik. Abban a történelmi helyzetben tehát, amelyben nagy nemzeti érdek fűződött a magyar mezőgazdaság megújulásához, Tessedik minden erejével azon volt, hogy ezt a megújulást szolgálja. Könyvének egyik fejezete ezt a címet viseli: „Öszve hasonlítása a’ vagy tulajdonságbéli látatja az ó és ujj rendbe vet faluknak.” Ebben a fejezetben egymás mellé állítja a régi falunak, azaz a meglévőnek és az új falunak, azaz az általa kívántnak kópét. Sorra kimutatja, hogyan lehet jobb munkával, célszerűsített beosztással a mezőgazdaság minden ágában sokkal jobb eredményt elérni, mint addig. Ezenkívül olyan nagy jelentőségű dolgokra hívta fel a figyelmet, mint az Alföld fásítása, a selyemhernyótenyésztés, méhészet, új kerti vetemé- nyek, rétek, legelők gonBartók elveszettnek vélt I. hegedűversenye a magyar közönség számára is közkinccsé vált. Gentler Endre, Bruxel- lesben élő hegedűművész mutatta be a magyar állami zenekar közreműködésével. A két tételből, Andante sostenu- to és Allegro giocoso, álló remekművet Bartók 1907 júliusától 1908 februárjáig írta. A művet egyetlen példányban örökítette meg és a kéziratot Geyer Stefi hegedűművésznőnek ajándékozta, akit feleségül akart venni. Geyer Stefi csodálta Bartókot, de nem értette meg és zenéjét se tudta követni. Ez a magyarázata annak, hogy ezt az értékes ajándékot fiókjába zárta, soha el nem játszotta és másnak sem adott engedélyt az előadására. A mű d-fisz — a-cisz hangokból álló mottószerű dallammal kezdődik, mely mint „Leitmotiv”, az egész művön hol bujtatva, hol elváltoztatott alakban végesvégig felbukkan és a mű végén a hegedűn leplezetlenül, eredeti formájában jelenik meg: Bartók költői ábrázolásában Geyer Ste^i arcélét örökíti meg. Bartók szívesen vette volna, ha első hegedűversenye, amit 27 éves korában komponált, nyilvánosságra kerül, de mert nem írta le még egy példányban, be kellett érnie azzal, hogy a mű első tételéről megtalált skiccei alapján később keletkezett műveiben az itt feldolgozott motívumot és dallamfoszlányokat értékesítse. Ez a magyarázata annak, hogy a „Két arckép” című zenekari darabjának első lassú tétele csaknem változtatás nélkül a posthumus hegedű- verseny első tételének megisdozása, tervszerű állattenyésztés, stb. Tessedik jól tudja, hogy az általa megrajzolt új falunak a megvalósulása elé az ő korában még nagyon sok akadály állt, hiszen a jobbágyfelszabadítás követelményét is még csak óvatosan említheti meg könyvében, de rendületlenül bízik erős és szorgalmas népe győzelmében s ha akkor még csak álmodozónak is tűnt, mégis papírra veti, hogy képzeletében már ott jár az új faluban, az örömnek, a jólétnek a falujában, ahol az erőfeszítések meghozták már gyümölcseiket: „Ügy tetszik, hogy elmémmel látnám az ujj falunak víg ’s örömmel teljes lakóit felderült homlokkal állani, vidám ábrázattal szemeit az egekre emelvén az Istent hathatósan dicsérni, mondván: Áldott légyen az a’ szempillantás, az a’ boldog óra légyen áldott, a’ mellyben lábamat elsőben ebbe a faluba tettem; minő szép sorban áll az én házam; az én fáim, mellye- ket kevés esztendőkkel ez előtt e puszta földbe ültettem, hol talán soha fa sem állott, már szép gyümöltsöket hoznak, a’ törpefák olly rakva kellemetes gyümöltsökkel, hogy az ágai a’ földet érik; az én földem, mellyet én most, az előbbi dologhoz képest, fele fáradsággal míveltem, bőven termett; a’ marhám ollyan, mintha hizlalt volna; az én adómat, hálá Istennek, ki fizettem; .az én gyermekeim örömim, segedel- mim, vigasztalóim, és ha az Isten őket meg-tartja, az én gyámolim lesznek.” Majd szent lelkesedéssel ezt fűzi hozzá Tessedik: „Oh! akkor fog a’ szegény Paraszt is életének örülni; és akkor fogja tapasztalni, hogy az élet: jótétel!” Ezt az új falut: a céltudatos munkának és a természet törvényei bölcs felhasználásának drágaköveiből akarja felépíttetni Tessedik! Addig pedig, amíg a Tessedik által megálmodott új falu kialakul, ezzel a szeretettel helyezi olvasói szívére a falu megújulásának ügyét: „Vegyétek szívetekre, Hazámfiai, a’ Parasztnak állapotját.” Mintha csak a Szentírás szavait hallanánk: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét!” Dr. Ottlyk Ernő métlése. De ugyanúgy visszatér az itt kibontott szép dallam (Geyer Stefi portréja) egyéb műveiben is, így a Ba- gatellek két tételében, valamint a 10 Könnyű Zongora- darab „Ajánlás”-ában. A lelkes fogadtatásban részesült késői bemutató posthumus ajándéka a 15 évvel ezelőtt elhunyt nagy magyar zeneköltónek. Ügy hat, mint búcsú, és milyen érdekes, milyen szép, hogy a benne feltáruló romantikus bensőség, gyermeki tisztaságú líraiság, vallomáserejű hit a szeretet csodatévő hatalmában, voltaképpen a fiatal, kezdő művész bemutatkozása, szent komoly- ságú célkitűzése és ugyanez a hang tér vissza késői, érett, klasszikus leszűrtségű remekműveiben, a VI. vonósnégyesben, a hegedűszóló harmadik tételében, a III. zongoraverseny áhítatos második tételében. Töretlen, egyenes, Istenhez emelkedő és az ő akaratában megnyugvó az útja a művésznek és az embernek egyaránt. Ez Bartók nagyságának a nyitja. evangélikus elet a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vin., Üllő! út 24. Telefon: 142—014 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft fél évre 30,— Ft Csekkszámla' 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.5226/2 — Zrínyi Nyomda A csehszlovák protestáns sajtótájékoztató német és angol nyelven közölte azt az üzenetet, amelyet dr. Jan Cha- bada püspök aláírásával a szlovákiai ágostai hitvallású evangélikus egyház küldött a Lutheránus Világszövetségnek. Az üzenet „testvéri szó”- val köszönti a Lutheránus Világszövetséget, majd néhány megjegyzést és kívánságot említ: 1. A második világháború óta a nyugati világ gyakran tévesen ítélte meg a szlovákiai ágostai hitvallású evangélikus egyházat. A Lutheránus Világszövetség tekintse első feladatának, hogy híd legyen azon lutheránus egyházak között, melyek a Lutheránus Világszövetségben tömörülnek. 2. A Lutheránus Világszövetség nem különítheti el magát más hitvallású egyházaktól, vagy azok szövetségétől. Például az Egyházak Világtanácsától. Feleljen meg a Lutheránus Világszövetség ökumenikus feladatának. 3. A Lutheránus Világszövetség segítő szolgálatával kapcsolatban megemlíti az üzenet, hogy ott kell segíteni, ahol arra a legégetőbben van szükség. Sajnos, etekintetben sokszor mellékszempontok érvényesültek és nem mindig a krisztusi szeretet motívuma. Nem annyira az anyagi segélynyújtás a hangsúlyos, mint inkább az a lehetőség, hogy a Lutheránus VilágszöDr. Visser’t Hooft az Egyházak ökumenikus Tanácsának főtitkára közölte Géniben, hogy a tragikus Dél-Afrikai események után táviratilag kérték a nyolc dél-afrikai tagegyházat, nyújtsanak tájékoztatást arról, hogv a maguk helyén milyen lépéseket tettek. Erre azért van szükség, hogy az Egyházak Ökumenikus Tanácsa megvizsgálhassa, melyek a legcélravezetőbb eszközök az afrikai válság leküzdéséhez és a szembenálló felek megbékítéséhez. A tagegyházak a világ minden részéről levélben és táviratilag szólították fel a Tanácsot, tegyenek hathatós lépéseket a békés és igazságos megoldás érdekében. Ilyen javaslattal fordult az Egyházak Ökumenikus Tanácsához Joost de Blank anglikán érsek nevében dr. Cecil Wood, a kaostadti vezető egyházi személyiség is. A véres dél-afrikai események a dél-afrikai egyházak között is éles ellentétekre vezettek. Ezek legjobban az anglikán egyház és a holland-református egyház között éleződtek ki. Az anglikán egyházi vezetők, mint Joost de Blank érsek és Ambrose Reeves, félreérthetetlenül és határozottan a dél-afrikai kormány Apartheid-politikája ellen fordultak. E.zzel szemben a dél-afrikai holland-református egyház kilenc vezető képviselője azt kéri külföldi kollégáitól, ne „üljenek fel” azoknak az „eltorzított képeknek”, amelyeket a világsajtó már hosszú idő óta fest a dél-afrikai eseményekről. Any- nyit mégis hozzátesznek, hogy sok a tennivaló annak érdeké-, ben, hogy kiküszöböljék az egyházak, a nép és az egymás után következő kormányok hibái és fogyatékosságait a komplikált nemzeti problémák kérdésében. Egy négy pontból álló programot készítettek, amelynek az volna a célja, hogy me?iobbítsa a színes lakosság életviszonyait és méltánvosabb bánásmódot biztosítson számukra. Persze mindez hamis Ígéret, és hiú kísérlet a nyugalom megteremtésére, mert ez a program sem számolja fel az apartheid-politikát. Cecil Wood; dr. Joost de Blank anglikán érsek személyes üzenetével, most Kap- stadtból az ökumenikus Tanács székhelyére, Genfbe utazott. Ez az üzenet a Dél- Afrikai Anglikán egyháznak azt a javaslatát tartalmazza, vétség legyen olyan fórum, melyen a szlovákiai ágostai hitvallású evangélikus egyház is, mint a legnagyobb szláv lutheránus egyház, a más egyházakban élő testvérekkel szót' érthet. 4. Éppen a lutheranizmus- nak, mely oly nyomatékosan hangsúlyozza Isten kegyelmét, kell és lehet segítséget nyújtania, hogy a társadalom irányában pozitív állásfoglalás alakuljon ki. Az üzenet etekintetben elvárja a Lutheránus Világszövetségtől, hogy pozitivabban ítélje meg a szlovákiai lutheránus egyház élettörekvéseit „a mi világunkban”. Megemlíti, hogy a szlovákiai egyháznak van hivő népe, mely az egyházban és az egyházzal él, van sajátos teológiája, sokszor nehéz problémákkal, és sok olyan tapasztalattal rendelkezik, melyek hasznára lehetnének azoknak a nagy egyházaknak is, melyek túlzásba vitt tradi- ciorializmusukban az életformák sokrétűségét nem látják világosan. 5. „Nemcsak a Lutheránus Világszövetség, de minden más egyházi egyesülés, fő feladatának ítéljük— mondja az üzenet —, hogy pozitívan viszonyuljanak a világbéke megnyerésének nagy törekvéséhez. Éppen mert a Lutheránus Világszövetségnek oly sok tagja van Németország és az USA egyházaiban, megvan rá a lehetősége, hogy a jelen hogy a Világtanács erősítse meg az 1954. évi, Evanston- ban tartott világkonferencián a faji megkülönböztetéssel szembeni állásfoglalását és küldjön egy kis bizottságot. Dél-Aírikába, hogy az ott a helyszínen vizsgálhassa meg azokat a tulajdonképpeni okokat, amelyek zavart és nyugtalanságot okoznak a különféle keresztyén álláspontok között. Genfben az ökumenikus Tanács máris elhatározta, hogy egy négytagú bizottságot küld Dél-Afrikába, hogy az ottani tagegyházak vezetőivel személyes megbeszélést április 18-án dr. Robert S. Bilheimer, az Egyházak ökumenikus Tanácsa társfőtitkára a tanulmányi osztály vezetője elutazott Dél-Afrikába, hogy megbeszélést folytasson a délafrikai tagegyházakkal. Dr. Visser’t Hooft főtitkár hangsúlyozta, hogy a Tanács vezető munkatársának kiküldésével annak módját keresi, hogyan járulhatna hozzá a délafrikai válság helyes megOlimpia Az egész világról összegyülekeznek ebben az évben Rómába a sportolók olimpiai játékokra, hogy a maguk és országuk számára győzelmet arassanak. A nézők többnyire nem is sejtik, mennyi nélkülözést és megerőltető gyakorlatot vállalt minden játékos magára, hogy a választottak közé kerüljön. Az olimpia megnyitása napján olimpiai esküt is kell tenniök. Minden játékos kötelezi magát arra, hogy kifogástalanul, becsületesen, a szabályoknak megfelelően fog küzdeni. Minden fáradság kárbavész, ha kide— Szúpatak. A szupataki leányközség a község villamosítása során templomába is bevezette a villanyvilágítást. A kis gyülekezet a villanyvilágítás bevezettetésén kívül szőnyegeket is vásárolt temploma számára. Budapest-Rákóczi út. A Rákóczi úti szlováknyelvű egyházközség április 2i-én szere- tetvendégséget tartott. Békés József péceli lelkész „A lelké- szi szolgálat örömei és csalódásai” címmel szólt a gyülekezethez. Szavalt: Erdős Éva. írás- magyarázatot dr. Szilády Jenő lelkész tartott* helyzetben az Isten és az ember közötti békesség igéjét hirdesse, amiből hálaadásnyilvánításként az ember és ember közötti megbékélésnek kell következnie. A Lutheránus Világszövetség vezetőségében vannak férfiak, akik e téren nagyon sokat tehetnének, hacsak azt húznák is alá, hogy az evangélium igéit a luthe- ránusságban konzekvensen kell érteni. Minden politikai befolyástól függetlenül, pusztán keresztyén állásfoglalásból szükséges, hogy a világ minden elérhető helyén világos szót mondjanak arról, mit tehetnének a Lutheránus Világszövetség tagegyházai a világ békéjének érdekében.” 6. A Lutheránus Világszövetségben számszerint a kisebbségi egyházak vannak többségben. Szükséges volna ezeknek a kisebbségi egyházaknak sajátos problémáival foglalkozni. Bizonyos, hogy ez a többi (nagyobb) egyház számára is hasznos és tanulságos volna. Meg kellene vizsgálni azt, hogy éppen lutheránus nézőpontból mi az egyház küldetése. A dogmatikai kérdéseken kívül az etikai kérdéseknek is széles körét kellene megtárgyalni, és keresni kellene azt az eligazítást, amely utat mutat a mindennapi életkérdések tekintetében a keresztyén embernek hittestvérei, de az egyházon kívül élő embertársai viszonylatában is. folytassanak. íS bizottság visszatérése atáis határozza el az ökumenikus Tanács, hogy milyen lépéseket tegyen. Már az evanstoni világkonferencián felhívták a tagegyházakat, hogy tartózkodjanak minden faji megkülönböztetéstől. Így tehát az ökumenikus Tanácsnak most az a feladata, hogy minden tagegyháznál arra törekedjék, hogy ez az álláspont most a gyakorlatban tényleg érvényre jusson. Az ökumenikus Tanács jól tudja, hogy a helyzet fenyegető és az idő rövid. oldásához és a békesség helyreállításához. Ismét emlékeztetett arra, hogy az ökumenikus Tanács már eddig is egyértelműen elitélté a megkülönböztetés minden formáját. Dr. Bilheimer feladata az, hogy az egyházakkal Dél- Afrikában ezt az álláspontot megértesse és velük együtt keresse az utat, hogy ezt az álláspontot a gyakorlatban is érvényesítsék. 1960-ban rül, hogy valaki megszegi az esküt. Azt, aki meg nem engedett eszközöket vesz igénybe, vagy ellenfelét akadályozza, kizárják. Azt a boxolót, vagy birkózót, aki meg nem engedett ütéseket, vagy fogásokat alkalmaz, haladéktalanul félreállítják s elveszti minden kilátását a győzelemre. „Mindaz pedig, aki pályafutásában tusako- dik, mindenben magatürtető“ írja Pál apostol (I. Kor. 9:25). A keresztyének küzdelmében is az első szabály a tisztesség és szeretet Isten előtt és a felebarátok iránt. A Sajtóosztályon kapható Biblia 60,- Ft Újszövetség (kötve) 20,— „ Újszövetség (fűzve) 12,- „ Enekeskönyv (kötve) 40,- „ Énekeskönyv (műbőr) 50,- * Énekeskönyv (új rész) 13,- * Imakönyv (Raffay) 25,- „ Imakönyv (Jávor) 20,- „ Hitvallási iratok I. 45,- * Hitvallási iratok II. 45,- * Káldy: Bev. az Újszövetségbe 30,- a Karner: A testté lett Ige 45,- . Pálfy: Krisztus tanúja Félévszázaddal elkésett Bartók-bemutató Az Egyházak Ökumenikus Tanácsa felelősséget érez Dél-Afrikáért Lapzártakor értesültünk, hogy
