Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-10 / 15. szám

Jézus az Isten Fia A második hitágazat Segítőm és pártfogóm lett üdvözülésemben az Istenem, és di­csőítem öt, atyámnak Istene Ö, és magasztalom Öt, mert di­csőségesen megdicsőíttetett. Figyelj égbolt, mert megszólalok és dicsőítem Krisztust, aki a Szűztől testben megjelent. Meg­hallotta a próféta a Te eljöveteledet, Uram és megfélemedett attól, hogy Szűztől akarsz megszületni és embereknek meg­mutatkozni, és így szólott: Hallottam híredet és megfélemed- tem, dicsőség a Te hatalmadnak, Uram. Éjszakából felser­kenve könyörgök hozzád, Emberszerető, világosíts meg és vezérelj engem parancsolataiddal, és taníts meg cselekedni, Üdvözítőm, a Te akaratodat. Ámen. (Krétai András) ami őt tőlünk mássá, kü­lönbbé, többé, jobbá, iga­zabbá tette, mindaz, amit ő cselekedett, Isten élete, cselekedete, munkája volt. Megismertette a világgal az emberszerető Istent (Jn. 3,16.), nem élt vissza vele, a bűnös embert nem eltaszította, ha­nem kereste, szerette. (Lk. 15, Az apostoli hitvallás máso­dik hitágazatát két részre oszt­hatjuk. Az első rész: Jézus Krisztus személye, a második: Jézus Krisztus munkája, mű­ve, vagyis hitvallásunk a meg­váltásról. Foglalkozzunk most Jézus Krisztus személyével! Ez a hitágazat is úgy kez­dődik, hogy „hiszek”. A gyü­lekezet, a hívek serege nem­csak az Atyáról, de Krisztus­ról sem tehet másként vallo­mást, mint hittel. A hit válik kapujává és kezdetévé a róla szóló bizonyságtevésnek. A hit reménykedett abban, hogy Isten új szövetségre fog lépni a világgal, az ember­rel, hogy szeretetéböl fa­kadni fog egy élet, amely­nek hivatása, szolgálata csodálatos lesz és amely egy történelmi pillanatban átlépi az idő küszöbét és megjelenik közöttünk. Eb­ben „hitt és reményke­dett’’ az Ószövetség népe, a próféták és követőik, a távoli történelmi idők hivő embere. És ugyanez a vi­lágosság derengett a hit alapján az apostolok előtt, amikor vallást tettek róla. Gondoljunk a Cezárea-Filippi mellett elhangzott bizonyság­tevésre. Jézus felteszi a kér­dést: ti kinek mondotok en­gem? Simon Péter pedig így felel: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia. (Mt. 16,15— 16.) Abban, amit eddig elmond­tunk, két szempont érvénye­sült. Az egyik az, amelyhez történészek, kutatók, tudósok szükségesek. El kell jutni idő­ben és térben oda, ahol élt valaha egy „Ember”. Meg kell keresni a nyomokat, ahol szü­letett, adatokat kell keresni az életről, k' kutatni, hol, mer­re járt, mit tett, hogyan élt. Szemtanúk feljegyzéseit, kor­társak adatait úgy kell rend­szerbe szedni, hogy abból egy ember élete, életrajza álljon előttünk. Mindezt a történelem tudománya sokféleképpen fel­dolgozta és számtalan formá­ban feltárta; Kevés ember élete van meg annyi változat­ban, mint „Jézus élete”. A történelem bemutatja számunkra Jézust, mint embert, aki az élet törvé­nyeinek, törvényszerűségé­nek éppúgy alá van vet­ve, mint mi. Egy embert ismerünk meg benne, aki ugyanúgy éhes, szomjas, fáradt, sír, vagy nevet, szomorú, vagy boldog, mint mi. Egy embert is­merünk meg, aki született és születése pillanatától számára is a lét döntő feltétele lesz a levegő, a víz, a kenyér, a lakás, a szabadság, mint a többi milliónak. Az idő nála is úgy halad, mint a többi embernél. Az évek, hónapok és percek siettetik, vagy késleltetik a munkáját. Valóságos ember, aki akkor született, amikor Siriában Cireneus volt a hely­tartó (Lk. 2, 2.), akkor hal meg, amikor Jeruzsálemben Pilátus volt a római császár helytar­tója . Luther Márton Kiskátéjában ezt így mondja: „Szűz Máriá­tól született valóságos ember.” (Folytatás a 2. oldalról) A Prágai Keresztyén Béke- konferenciának a hidegháború kérdéseivel foglalkozó állandó Nemzetközi Teológiai Bizott­sága, amely 1960. március 22— 24. napjain tartotta ülését Drezdában, a lehető legna­gyobb figyelemmel és érdeklő­déssel kíséri a Tízhatalmi Le­szerelési Konferencia mun­káját. A hidegháború végzetes következményeivel foglalkozva indítva érezzük magunkat ar­ra, hogy nyomatékosan kérjük Önöket: tegyenek meg min­dent azért, hogy munkájuk eredményeként megtörténjék Ehhez annyi hit kell csupán, mint amennyi hit általában szükséges egy bizonyos tudo­mány — jelen esetben a törté­nelemtudomány — igazságának elfogadásához. Mi azonban a másik szem­pont miatt kezdjük így a má­sodik hitágazatot: „hiszek”. És ez a szempont a Kiskáté sza­vai szerint így hangzik: „Hi­szem, hogy Jézus Krisztus — az Atyától öröktől fogva szü­letett valóságos Isten.” Itt te­hát már sokkal többről van szó. Nem mondhatjuk mégsem azt, hogy „álruhában”, koldus- rongyokban királyfi járt kö­zöttünk, ahogyan a mese fan­táziája kiszínezné. Ez a hitvallás ugyanis fel­bontja az idő és tér korlá­táit, áthajlik az emberi ész határain túlra, vissza­vezet bennünket lélekben és „hitben” az első hitága­zathoz, Istenhez. A szavak korlátái között valljuk azt, hogy „az Atyától öröktől fogva született”. (Jn. 1, 1—2.) Az Isten-ember, Is­ten egyszülött Fia, az öröktől fogva valóságos Isten lett emberré. Földi élete azért olyan élet, amilyen, mert Benne Isten járt közöttünk. Mindaz, BUDAPESTEN, 1960. április io-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5 Trajtler Gábor, du. 6 szeretetvendégség: Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, de. 11 Koren Emil, du. 6 ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Grünvalszky Károly, de. 11 Grün­oz atomfegyverek betiltása és eredményes intézkedéseket te­gyenek az általános és teljes leszerelés felé vivő úton. A hi­degháború befejezésének a leglényegesebb feltételét és a békés egymás mellett élés el­veinek az egyetemes elismeré­sét teremtenék meg ezzel. Támogatjuk az Önök mun­káját imádságunkkal és azzal, hogy egyházainkban olyan szellemben dolgozunk, amely a békét és a megegyezést mun­kálja. A Bizottság megbízásából: Pálfy professzor, elnök 4-7.) Ahhoz, hogy Öt ilyen ket­tősségben, valóságos Isten és valóságos ember mivoltában, majd öröktől fogva, azután Szűz Máriától születettnek el­fogadjuk, szükségünk van a hitre. Az egyház, a hivő ember évszázadok óta vallja ezt így. A szentírás, az igehirdetés, a Krisztusról szóló bízonyságte- vés mindig ezt a kettősséget tartja szem előtt, és tudja, hogy Isten ebbe a kettősségbe rejtette el az egyet, a megvál­tás titkát. De azt is érzi, hogy ebben a kettősségben Isten határtalan szeretete nyilvánul meg, miután csak így, sehogy másképpen nem akart szót ér­teni velünk. A perc-emberkék­hez, a porszem-valóságokhoz Isten szent akarata szerint így közeledett, saját személyében. Saját személye ölelt át, karolt fel bennünket. Méltóvá tette újra az embert, hogy vele együtt járhasson, mint a bűn­eset előtt; Értelmet adott életnek és halálnak. Felma­gasztalta az embert az egyszü­lött Fiúban. Ezt hiszem! A valóságos Is­ten — Isten Fia —, a valósá­gos ember — az embernek fia —, az én Uram. Ez „így igaz” — valljuk Luther Mártonnal. Rédey Pál valszky Károly. Karácsony S. u. 31. de. 10 Kardos József. Rákóczi út 57 /b. de. 10 (szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. háromnegyed 12 Kardos József. Thaly Kálmán u. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyov- szky János. Külső Üllői út du. 5 Drenyovszky János. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 5 szer. vend. Utász u. de. 9 Takács József. Vaj­da P. u. de. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 (úrv.), Sülé Károly, du. 4 szeretetvendégség: Szita Ist­vánná. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12 Boros Károly. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok- sárújtelep de. fél 9. Rákospalota, MÁV-telep de. fél 9. Rákospalota, nagytemplom de. 10. Rákospalota, kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösy Kálmán, du. 6 Böjti­est Drenyovszky János. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákosszent­mihály de. fél 11 Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Madocsai Miklós, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. 11. de. 9 Zoltai Gyula. de. 11 Zoltai Gyu­la, este fél 7. Passió, Ruttkay Ele­mér. Pesthidegkút de. fél 11 Rutt­kay Elemér. Diana út de. fél 9 Ká­rolyi fcErzsébet. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. 11 (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Nagytétény de. 8 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11, du, í Az egyetértés szellemében Távirat as Egyesült Nemzetek Tíshatalmi Leszerelési Konferenciájának Genf be Egy régi imádság Ó Uram! • Tégy engem a Te békességed eszközévé: hogy szeretni tudjak ott, hol gyűlölködnek, hogy megbocsássak ott, hol megsértődnek, hogy kötözzek, hol harc folyik, hogy az igazságot mondjam, hol tévedés uralkodik, hogy hitet sugározzak, hol kétely nyomaszt, hogy reménységet ébresszek, hol kétségbeesés gyötör, hogy a Te világosságodat gyújtsam meg ott, hol sötétség honol, hogy örömet szerezzek, hol bánat tanyázik. Ó Uram! Hadd törekedjem, nem arra, hogy engem vigasztaljanak, hanem, hogy én vigasztaljak, nem, hogy engemet szeressenek, hanem, hogy én szeressek, mert, aki itt odaadó, az kap, aki feledi önmagát, az talál, aki megbocsát, annak meg fognak bocsátani, és aki meghal, az örök életre ébred. Ámen. (Assisi Ferenc) íccLekes tatait BODELSCHWINGH híres német lelkészt és feleségét 1869 első hónapjában szörnyű csapások sújtották. Családi áhítatos- könyvébe a következőket jegyezte be: „Január 12. A mi kedves kis Frigyesünk este 10 órakor meghalt. Január 20. A mi szeretett egyetlen kisleányunk, Erzsiké, reggel 5 órakor meghalt. Január 24. A mi szeretett legkisebb fiúnk, Károly, este 9 órakor meghalt. Január 25. A mi legidősebb fiúnk, Ernő V211 órakor meg­halt.““ Még 100 éve sincs, hogy az ilyen családi katasztrófák mindenfelé napirenden voltak. Mennyit haladt azóta az orvos- tudomány! ISTENTISZTELETI REND HÍREK — Virágvasárnapján az ol­tárterítő színe: lila, A vasár­nap oltári igéje: Mk. 11, 1—10; szószéki igéje: Zsid. 5, 7—9.- DIÓSGYÖRVASGYÁR. A diósgyőrvasgyári evangélikus és református gyülekezet ápri­lis 4-e és 9-e között nagyhétre előkészítő közös igehirdetés- sorozatot tartott az evangé­likus templomban. Az esti igehirdetések közös témája volt: A tanítványok és a ke­reszt. A szolgálatot Pásztor Pál vasgyári evangélikus lel­kész, Moravcsik Sándor diós­győri evangélikus lelkész, Tur- mezei Sándor hernádvécsei evangélikus lelkész, Kocsis Attila bükkaranyosi reformá­tus lelkész, Sepsy Károly mis- kolc-tapolcai református lel­kész és Dózsa Molnár Dániel vasgyári református lelkész látták el. + LEVÉL A TlZHATALMI LESZERELÉSI ÉRTEKEZ­LETHEZ (Ga) — Az Egyhá­zak Nemzetközi Ügyekkel Foglalkozó Bizottsága levelet intézett a Tízhatalmi Leszere­lési Értekezlethez, mely érte­kezlet az Egyesült Nemzetek megbízásából március 16-án Genfben megkezdte tanácsko­zásait. A levélben arra kérik az öt keleti és öt nyugati ha­talom képviselőit, hogy „Áll­hatatosan törekedjenek a fennálló akadályok elhárítá­sára még akkor is, ha azok legyőzhetetlennek tűnnének”. A levélben még ez áll: „Meg vagyunk győződve arról, hogy a tárgyalások holtpontra ju­tása csak akkor kerülhető el, ha megvan az értelmes kocká­zat vállalásának készsége. El­ismerjük a tudományos és technikai megfontolások alap­vető jelentőségét — mégis úgy gondoljuk, hogy a tár­gyaláson minden javaslatot abból a célból is meg kellene vizsgálni, nem képes-e a köl­csönös bizalom helyreállítását szolgálni”. Végül az Egyházak Nemzetközi Kérdésekkel Fog­lalkozó Bizottsága — mely az Egyházak Ökumenikus Taná­csának és a Nemzetközi Misz- sziói Tanácsnak közös szerve, biztosítja a Tízhatalmi Érte­kezletet, hogy az egyházak könyörögnek az értekezletért és azt a reménységét fejezi ki, hogy a genfi tárgyalások eredménye a háborútól való félelem megszűnésére és arra fog vezetni, hogy az emberek a rendelkezésükre álló esz­közöket alkotó (konstruktív) célok szolgálatába állíthassák. #- A GYÖR-SOPRONI lel­készt munkaközösség március 30-án tartotta gyűlését Győ­rött. Sághy Jenő úrvacsorái szolgálata után előadások hangzottak el. Így prédikál­tam legutóbb (Zámolyi Gyula), így prédikálok legközelebb (Sümeghy József), örökkévaló az elmúlóban (Dombi László). A lelkészt kar a nap folyamán külön ülésszakon tárgyalta meg a béke legidőszerűbb kérdéseit. Ismerjük meg egy­mást címen Ágfalva került be­mutatásra. W eitler Ödön könyvismertetést tartott és beszámolt az országos espere­st értekezletről. * ANGLIA — (Ga) — Dr. Fischer canterbury érsek az ístambulban székelő ökume­nikus pátriárkát I. Athanago- rast meghívta Angliába, hogy megbeszéléseket folytassanak az anglikán és ortodox egy­házi tanításokról. Az utolsó ilyen irányú megbeszélést 1931-ben tartották. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII.; Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vin. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60 60 4790/2 =! Zrínyi Nyomda ,,/l keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál“ „Ö földi élete napjaiban erős kiáltás és könnyhullatás közben könyörgésekkel és esedezésekkel járult ahhoz, aki­nek hatalma van arra, hogy megszabadítsa őt a halálból, és meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet Fiú, azokból, ami­ket szenvedett megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzője lett mindazok számára, akik neki engedelmeskednek.” Zsid. 5, 7—0. Kedves énekünkben (Krisztus ártatlan bárány) gyakran énekeljük: „a keresztfa oltárán nagy engedelmes voltál”. Mai igénk, mint a nagyhét nyitánya, feltárja előttünk ennek az en­gedelmességnek tartalmát, s ezzel hozzásegít bennünket a nagyheti események mélyebb megértéséhez. 1. Jézus engedelmessége a kereszthalál vállalásával lett naggyá. Engedelmes volt mindvégig. Az Atya akarata töltötte el kezdettől fogva. De most a legnehezebb következik: szenve­dés, kereszt, halál. S az ige megjegyzi — nem ok nélkül —s hogy „földi élete napjaiban”. Azaz valóságos ember voltában. Szenvedni, meghalni — számára éppoly szörnyű volt, mint bárki más számára az emberek közül. S néki mindezt tudato­san kellett vállalnia, hiszen előre tudott mindent pontosan. Irtózat a szenvedéstől, szomorúság, gyötrődés, halálfélelem — ezek az érzések töltötték el. így ad erről hírt az evangéliumi tudósítás. Amit eddig sohasem tett meg Jézus — most azért könyö­rög könnyhullatás közben az Atyához, hogy „ha lehetséges; múljék el a keserű pohár”; Az Atya akarata azonban nem vál­tozik és Jézus az engedelmesség útján tovább halad a szen­vedés, kereszt és halál felé. Engedelmessége most lett igazán naggyá, amikor a menekülés utolsó lehetőségét is feladja az Atya akaratának teljesedéséért, az ember megmentéséért. Engedelmes volt mindhalálig. 2. Jézus kereszthaláláig való engedelmessége életet szült. Isten meghallgatta imádságát. Nem mentette meg a kereszt* tői, de előhozta a halálból. Mindhalálig való engedelmessé* géért Isten megajándékozta az élettel. Sőt ennél többel is. „Isten felmagasztalta őt és ajándékozott néki olyan nevet, amely minden név felett való” és néki adatott minden hatalom mennyen és földön. Mindhalálig való engedelmességével „örök üdvösség szer­zője lett azok számára is, akik néki engedelmeskednek”. Kaput nyitott a bűn miatt szenvedő és a halál zsoldjára rászolgált ember számára az örök életre. Megteremtette a bűn és halál kötelékéből szabadulás hatalmas lehetőségét. Jézus engedel­messége az örök életet hozta vissza számunkra. 3. Jézus engedelmessége engedelmességre késztet. Gyer­mekeinket sokszor úgy buzdítjuk a jóra, hogy annak gyümöl­cseire irányítjuk tekintetüket. Isten is ezt teszi velünk, ami­kor a tökéletes Fiú példáját adja élőnkbe. Az engedelmesség­nek van értelme. Nem üzlet ez, amivel megszerezhetjük vá­gyaink, álmaink teljesedését, vagy megszabadulhatunk az élet ránknehezedő terheitől, vagy még tovább — kiérdemelhetjük az üdvösséget. Isten megmutatja, sőt odaadja Jézus engedel­mességének számunkra termett gyümölcsét: bűnbocsánatot, új életet, üdvösséget, örök életet és ezután természetesen várja tőlünk is az engedelmességet. 4. Az Isten iránti engedelmesség az emberek szeretetében valósul meg. Jézus engedelmessége azt jelentette, hogy az Atyával együtt szeretve az embert, áldozatul adta magát az emberért. A Krisztusban engedelmessé lett ember életében is így lesz az engedelmesség a szeretet szüntelen gyakorlatává. Istennek való engedelmesség és emberszeretet elválaszthatat­lanul egybefonódik. Meghatározza és jó irányba viszi embe­rekhez, munkához, az élet kérdéseihez és eseményeihez való viszonyulásunkat. Szeretetben szolgálni mindenkor, helytállni a közös munkában, mások boldogságáért, előrehaladásáért is munkálkodni, otthonok és népek békéjéért küzdeni, ember­társaink szabad életéért, nagyobb kenyérért erőnket latbavetni — számunkra az Isten iránti engedelmesség feladata. Ebben a tekintetben is Jézus iskolájába járunk. Tőle tanuljuk le­győzni a magunk elképzelését, önző vágyát és ha az engedel­messég úgy kívánja: terhek hordozását. Éppen böjt idején kell meghallanunk Jézus szavát: „Aki engem követni akar; tagadja meg magát” — „aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt”. Az .engedelmesség útja életünk szolgálatban való elégetése másokért. És ez „az élet” elnyerésének útja is. Mezősi György N APRÓL-N APR A VASÁRNAP: ZSOLT. 72, 19. — Jézus az Izráel Királya; a várva várt Messiás, a világ Üdvözítője. Ezt ismerték fel azok, akik pálmaágakkal köszöntötték Jézust Jeruzsálembe való bevonulásakor. Hódolat és imádat, dicséret és dicsőség illeti őt. Ján. 12, 12-13; Fii. 2, 5—11; Mk. 14, 43-52. HÉTFŐ: PÉLD. 18, 10. — Isten a mi oltalmunk és erőssé­günk! Mindenkor bizalommal fordulhatunk hozzá, mert Krisztusban megbékélt a világgal, megbocsátott nekünk. Hir­dessük e jó hírt, munkáljuk a megbékélést! — II. Kor. 5, 195 Ézs. 50, 5—10; Mk. 14, 53-65. KEDD: ZSOLT. 111, 2. — Isten legnagyobb cselekedete, hogy tulajdon Fiának nem kedvezett, s áldozatul adta éret­tünk. Ez a kegyelem szent csodája! Aki így szeret, méltó a hálára. — Rra. 8, 32; Zsid. 9, 16—28; Mk. 14, 66—72. SZERDA: MIK. 7, 18. — Irgalmas az Isten!! Ezt hirdették a próféták. Erről tanúskodik a golgotái kereszt is. Jézus Krisz­tus — a mi nagy Főpapunk — ártatlan szenvedésével és halá­lával bűnbocsánatot szerzett nekünk. — Ez a mi örömünk és vigaszunk. - Lk. 23, 34; Zsid. 4, 15-5, 9; Mk. 15, 1-15; Zsolt. 111. CSÜTÖRTÖK: II. MÓZ. 15, 11. — Isten megbizonyította hatalmát és fenségét a Vörös tengernél: megszabadította népét. Az Ő csodatevő hatalmának és szentségének jele az oltári szentség, az úrvacsora is. Általa táplál minket az örök életre. - Lk. 22, 15; Zsolt. 77, 51; Mk. 15, 16-28; Zsolt. 22, 2-20. PÉNTEK: JER. 31, 13. — Jézus Krisztus halála bűneink bizonysága. Üdvözítőnk fájdalma üdvösségünk záloga. — Kol. 2, 14; Zsolt. 69; Mk. 15, 29-41. SZOMBAT: ZAK. 9, 9. — Nagyszombaton Jézus tanítvá­nyai szomorkodtak. De nagyszombatra húsvét virradt. A tanít­ványok bánata örömre változott. Áldjuk érte Istenünket! — Lk. 23, 56; Jón. 3, 3—10; Mk. 15, 42—47; Zsolt. 118, 14—24. Táborszky László GONDOLATOK „Mivel akarod hitedet fel­ébreszteni? Várni akarsz ad­dig, amíg magától keletkezik benned? Akkor bizony nem lesz belőle soha semmi. Az úr­vacsora szentségéhez kell dör- zsölődnöd és tartanod maga­dat; ott van az a tűz, amely a szíveket fel tudja gyújtani; ott kell nyomorúságodat és szomjúságodat tudatosítanod és Megváltód jóvoltát halla­nod és hinned; akkor mássá lesz a szíved és mások lesz­nek gondolataid.” ÍLuther Márton)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom