Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-04-03 / 14. szám

h lelkiismeret és lelkiismeretesség Embertelen, vagy Istennek tetsző kegyesség? Gondolatok Ezsaiás 58,3—10. olvasása közben A világ nagyon szegény, hi­deg, elmaradott és sivár len­ne, ha hiányozna az emberek­ből a lekiismeretesség. Ez az erény ülteti asztalhoz a gon­dolkodókat, írólcat, hogy al­kotásaikkal gazdagítsák, ne­veljék a világot, ez az erény tartja kezében a vésőt, kala­pácsot, hogy városok, gyárak, kórházak, berendezések jöj­jenek létre, ugyancsak ez az erény ment meg ezreket és milliókat a kórházi ágyon és másutt is, amikor a beteg­ség, a ragály halálmadarai próbálják megtizedelni az em­beriséget. De ugyancsak a lel­kiismeretesség kovácsol a fegyverekből kávát és kaszát, amikor a haladást, a megma­radást célozza. A lelkiismeret az emberben van, vele születik, növekedik, vele megy a sírba. Tanítjuk és hisszük, hogy Isten egye­temes kinyilatkoztatá,sának te­re. Minden emberben él, de mindegyikben másként. Min­den emberben megszólal, de nem mindenkor és azonos mó­don. És azért, mert nem egy­formán jelentkezik, tudjunk »szűk” és „tág” lelkiismeret­ről. Es mert sok minden be­folyásolhatja, próbáljuk ma­gunk is nevelni nemcsak a tulajdon, de mások lelkiis­meretét is. Űj embertípus formálódik napjainkban. tJj célok és új eszmék kibontott zászlói alatt vonulnak milliók és milliók. Üj kérdések százait kell meg­oldani. Üjak a munka módsze­rei és új a hozzájuk való vi­szonyulás. A nagy áldozatok­kal létrehozott új világban éléshez elengedhetetlenül szük­séges a lelkiismeret, mégpedig az érzékeny, biztos „lábakon állff’ lelkiismeret. Nem a mi feladatunk a dolgok célját, kivitelezését elhatározni, de a keresztyén emberhez — aki életét az új világban éli — és lelkiismeretéhez kívánunk szólni. Elsősorban azért, hogy éber, érzékeny lelkiismerete legyem Nem mindegy Isten előtt, hogy munkáját hogyan végzi, családját hogyan neveli, meny­nyit és hogyan törődik mások dolgaival. Ha hiba található élete és dolgai körül, akkor először a hibát a lelkiismere­tében kell keresni. A lelkiis­meretesen végzett munka ked­ves Isten előtt, de embertár­sainak megbecsülését is kivív­ja. A becsületesen nevelt csa­lád Isten tetszését nyeri el, de példamutató embertársaink előtt is. Lelkiismeretes, gon­dos szülő tud helyesen ne­velni. A lelkiismeretes ember ér­zékeny a közösség dolgai iránt is. Nem is olyan régen, az el­tompult lelkiismeret sivár ké­pének voltunk tanúi. A hosz- szú háború kiölte a szív min­den érzését, a lélek minden rezdülését. A tízezrek vesztő­helyeire gondoljunk és a vég­rehajtókra! Milyen lelkiisme­retlenség kellett ehhez?! A ke­resztyén ember lelkiismerete nem lehet érzéketlen ilyen bűnökkel szemben! Ma újra ezer és egy mód van arra, hogy a lelkiismeret szavát hallassuk. A közösség- építés csendes, lelkiismeretes, öntudatos tagjai lehetnek a hivő emberek. Korunk nagy kérdései is éppen a lelkiisme­rettel függnek össze. A min­denki felé nyújtandó jobb és szebb élet, a közösségért ho­zott alkotások a tiszta és jó lelkiismeret alapjáról indul­nak el. A helyes lelkiismeret elindít bennünket a népek kö­zös fáradozásaiban való rész­vételre. Egyszóval az emberiessé­günk a lelkiismeretűnkön mérhető le. Nekünk keresztyé­neknek erre különösképpen érzékenynek kell lenni. Mivel nevelhetjük magun­kat lelkiismeretesebbé? A mi hitünk zsinórmértéke Isten igéje. Cselekedetünk, életünk szabályozója Isten parancsa. Lelkiismeretűnk akkor he­lyeslő, tiszta, ha engedelmes Isten parancsának. Nyugtalan, amikor rossz útra térünk, más szóval vétkezünk. Lelki­ismeretünk nevelője, bírája a bennünk munkálkodó Jézus Krisztus. Parancsa nyújt se­gítséget a jó és rossz szétvá­lasztásában. Ha ezek a fogal­mak. elvek rendben vannak bennünk, akkor működik pon­tosan lelkiismeretünk. A he­lyes lelkiismeret oh/an. mint a finom óra, mindig pontosan jelez, soha nem késik és min­denkor hallatja szavát. Ennek alapján végezhetjük megbízhatóan, pontosan, tehát lelkiismeretesen munkánkat. Ennek alapján szólalhatunk meg, amikor másokért jó szót kell emelnünk, ez indít lendü­letre bennünket minden jó ügyért. Ha azonban hiányzik belőlünk a belső tisztánlátás, akkor magatartásunk, mun­kánk, életünk, fellépésünk igen kétes értékű lesz. Meg- hasonlott, „lelkiismeretlen”, hazug emberek leszünk. Így is lehet élni, de lelkiismeret­lenül! Mulasztani, rontani, ár­tani szóban és cselekedetben lelkiismeretlen dolog. Isten ítéletét végső fokon, de a társadalom és minden ember megvetését hívjuk ki Kecskeméthez hatalmas szórványterület tartozik. 1851 négyzetkilométer te­rületen 180 000 másval- lású között 900 evangéli­kus él — mondja Görög Tibor lel­kész. Vonattal, autón, moto­ron és kerékpáron — tehát ahogyan különben lelkészük szokta felkeresni őket —szép számmal jöttek el a gyüleke­zet központjába, hogy részt- vegyenek a gazdag programú gyülekezeti napon. A nap je­lentőségét fokozta, hogy új presbitereket iktattak be a délelőtti istentisztelet kereté­ben és az egyházkerület püs­pöke feleségével együtt Kecs­keméten töltötte ezt a napot a gyülekezettel. Három szol­gálatot is kértek tőle. A délelőtti istentiszteleten Róm. 9:31—39 alapján arra mutatott rá, hogy — kishitű keresztyén em­berek kétsége ellenére — hatalmas Istenünk van. Hatalmát nem ellenünk fordítja, hanem értünk, az emberért, az egész világ érdekében gyakorolja. Sze­ret. Annyira szeret, hogy Fiát adta ezért a világért. Hogyne adna meg vele együtt nekünk mindent, VINCENT AS KEY, a Los Angeles-i (USA) ismert sebész, meg van róla győződve, hogy a legközelebbi 25 év folya­mán a modern vegyészet se­gítségével „emberhatvány”- okat lehet kitenyészteni. A szü­lők akkor majd mindent előre „betervezhetnek”: testmagas­ságot, vérmérsékletet, a haj és a szem színét. Az ember egyszerűen elmegy az orvos­hoz és azt mondja neki: „Sze­retnénk egy kékszemű, szőke gyermeket, ne legyen 180 cin­nél magasabb, legyen barát­magunk ellen, ha lelkiisme­retlenek vagyunk. De nagy becsülete van annak Isten és az emberek előtt, ha kicsiny, vagy nagy dolgokban, apró, vagy felelősségteljes munká­ban, kis vagy nagy ügyekben lelkiismeretesen élünk, dol­gozunk. Milyen kiegyensúlyo­zott, nyugodt és biztos annak az élete, aki munkáját hűsé­gesen, becsületesen végzi. Sze­me, tekintete tiszta, derűs, vi­dám és magabiztos minden lépésében. Nagy úr a lelki­ismeret! Milyen keserves, ne­héz a rendetlen, felelőtlen, hanyag, rossz úton járó em­ber élete. Isten segítsen lelkiismerete­sen, helyesen élni bennünket. Rédey Pál — A püspök előadásai a re­formátus gyülekezet tag­jai Is meghallgatták. Jelen volt dr. Balogh László refor­mátus esperes is. A gyülekezeti nap műsoros­esttel zárult. Reményik Sán­dor: Fáklya verem előtt c. verse és Bach két kórusműve hangzott el. Káldy Zoltán püspök külföldi útjairól tar­tott nagy figyelemmel kísért előadást. A gyülekezeti napon Tur- csányi Károly kerületi lel­kész igetanulmánnyal szolgált. Benczúr László püspöki tit­kár „Vonzó keresztyén élet" címen Járosi Andor alakját elevenítette meg. Mit vihettek haza maguk­kal március 13-án a hívek Kecskemétről? 1. Kitágult látókört. A szűk látókör a hívő nagy ellensége. 2. Lehet határozottan val­lani hitünket, anélkül, hogy ezzel a politikai reakció mal­mára hajtanánk a vizet. 3. Lehet boldog, reményke­dő keresztyén életet élni a mában, ha hittel hallgatjuk Isten élő beszédét és fenn­tartás nélkül, őszintén sze­retjük és segítjük azokat az embereket, akik a mi hitün­ket ugyan nem vallják, de a béke megvédésén és hazánk jövője építésén fáradoznak. B. L. ságos, de energikus is és nap­fényes kedélyű. Az is jó len­ne, ha nagy tehetséget hozna magával a matematika iránt”. Az orvos bólint, kikeresi a megfelelő vegyszereket és gon­doskodik róla, hogy az óhaj­tott új emberben az összes kí­vánt tulajdonságok meglegye­nek. Askey számol azzal, hogy ez a vegyileg előkészített „ne­mesített ember” körülbelül 125 évig fog élni és még 90 éves korában is lehetnek gyerme­kei. Mindig csodálom a próféták bátorságát. Micsoda bátorság kellett ahhoz, hogy Isten ke­mény igéjének élét saját né­pük, saját gyülekezetük felé fordítsák. Könnyű egy kegyes gyülekezetben azoknak bűneit ostorozni, akik nincsenek ott! De leleplezni a velünk szem­ben ülők álnokságát, felfedni és ostorozni azokat a bűnöket, amelyek kegyes hallgatóink életében láthatók — ehhez a próféták bátorsága kell. Ez a bátorság pedig Isten iránti engedelmességből fakad. A prófétának nem a népszerű­ség, nem a kegyes hallgatók tetszésének elnyerése volt a fontos, hanem egyedül az Is­ten iránti engedelmesség. A próféta hallgatói, akiket igeszakaszunkban megszólít, kétségkívül istenfélő, kegyes emberek voltak. Kegyes vol­tuk abban is megnyilvánult, h°ey bizonyos alkalmakkor böjtöltek, azaz vallásos cél­zatból tartózkodtak bizonyos ételek fogyasztásától. Böjtölé­sükkel nyilván kettős célt akartak elérni. Egyfelől Istent akarták rákényszeríteni a cse­lekvésre, szabadító hatalmá­nak megmutatására; másfelől pedig az emberek előtt elis­merést akartak szerezni ke­gyességükkel. Különös látvány lehetett a zsákba öltözött, ha­muban ülő, lehajtott fejű. böj­tölő kegyesek társasága. Bizo­nyára sokan néztek rájuk áhítattal és elismeréssel. Csak Isten emberét, a prófétát, nem lehetett megtéveszteni. Ün­neprontásnak ható, éles, kí­méletlen hangon kiáltotta oda a böjtölő kegyesek felé: Minek ez a vallásos ceremónia? Mi­nek ez a hazug böjt? Egész kegyességetek utálatos Isten előtti Nem tekint rátok! Imád­ságotok nem jut el trónusa elé! Nem kedveli, sőt megveti ezt az egész külsőséges ál-ke­gyességet! Megdöbbents, hogy lehet­séges Isten előtt utálatos kegyesség is! Lehet úgy imádkozni, bibliát olvasni, istentiszteletre összegyüle­kezni, úrvacsorát venni, böjti előadásokat hallgat­ni, hogy Isten elfordítja fejét és bedugja fülét kiál­tásunk előtt. Lehet úgy vallásos az ember, hogy Isten nem számítja őt népe közé. Bármilyen megnyerő legyen is a külső látszat, Istent nem lehet megté­veszteni. ö mindig azt nézi, ami a szívben van. Az igénkben szereplő ke­gyesek szívében pedig önzés volt istenfélelem helyett és embertelenség a felebarát iránti irgalmas szeretet he­lyett. Nem tudták magukat egészen Istennek adni, mert a böjti napokon is üzleteik után futkostak és kedvteléseiket űzték. De nem tudták megér­teni azt sem, hogy Isten csak abban a kegyességben gyö­nyörködik, amely szívének minden melegével és segítő szeretetével odafordul a fele­barát, a másik ember felé. Böjtöltek és kegyeskedtek, de ugyanakkor kizsákmányolták munkásaikat. Isten jótetszését keresték, de ugyanakkor ke­gyetlenül bántak a tőlük függő szegény emberekkel. Feloldo- zást vártak Istentől, de ugyan­akkor elnézték, hogy „az igá­nak kötelei” belevájjanak munkásaik testébe. Istentől szeretetet éq jóindulatot vár­tak maguknak, s ugyanakkor elzárták szívüket, zsebüket és kenyerüket a rászoruló ember­társ elől. Ezért volt utálatos Tsten előtt a böjtjük! Ez°rt nem szenvedhette Isten ezt a kegyességet! Mert Isten előtt semmi sem utáiatoseH\ mint az embertelen kegyesség. Nézzük most ennek az em­bertelen kedvességnek közöt­tünk is fellelhető néhány je­lenségét. Amikor annak ideién a munkásmozgalom kialakulásá­nak évtizedeiben az emdiáz visszahúzódott a „lelkiek” te­rületére és a kényelmeap'ai'ik megoldásit választva. rnm állt a megmozduló tömegek jeaza mellé, akkor ez embertelen kegyesség volt. Amikor ma templomos emberek megvetik azokat, akik nem igénylik a templom szolgálatát, ami­kor kegyes emberek, nia is igyekeznek visszahú­zódni a vallásos élet bel­ső körére és azt mond­ják: semmi közöm mind­ahhoz, ami ezen a körön kívül esik. — ez emberte­len kegyesség. Amikor egy feddhetetlen életre törekvő . hivő ember szeretetlenül ítélgeti azokat, akik elbuktak, a helyett, hogy segítő, irgalmas szívvel mel­léjük lépne, — az emberte­len kegyesség. Amikor a kegyes élettárs elnézi, hogy élete párja — ki tudja hányadik műszakban — gyűrkőzik a felhalmozó­dott munkával, de a segítés nem jut eszébe, — az ember­telen kegyesség. Amikor a templomos gyer­mek kényelmesen végigfek­szik a díványon, miközben fáradt édesanyja tisztítja a cipőjét, — az embertelen ke­gyesség. Amikor szeretjük Istent, de gyűlöljük a szomszé­dunkat, amikor szeretünk templomba járni, de ott­hon, vagy a munkahe­lyünkön utálatosak ösz- szeférhetetlenek vagyunk, amikor igyekszünk nyi­tottak lenni Isten felé, de közben nem érdekel az, ami a világban a bé­ke, a gyarmati népek füg­getlensége és az ember­milliók jóléte érdekében történik, — ez mind em­bertelen kegyesség. Az embertelen kegyesség­ből meg kell és meg is le­het gyógyulni. A próféta is mutat igénkben egy utat a gyógyulás felé, de ez az út az Újszövetség felől nézve még fényesebben ragyog elénk. Az embertelen kegyes­ségből meg kell térni! Ügy kell Isten felé fordulni, hogy közben egészen az ember fe­lé fordulunk. Ez pedig ak­kor következik be, ha meg­gondoljuk: mit tett Isten az emberért, a világért Jézus Krisztusban. Amit a karácsony hirde­tett, amit most böjtben Jézus Krisztus szenvedé­sének egyes állomásain látunk, amit megdöbben­tő módon tár majd elénk a nagypéntek és örvende­tes módon a húsvét, az mind az emberért történt. Isten nem utálta meg, nem gyűlölte meg a Tőle elfor­dult embert, hanem Krisz­tusban a szemefényét áldoz­ta oda megmentéséért. Ez áz Isten, aki ilyen érthetetlen és felfoghatatlan módon, ek­kora szeretettel sietett az ember segítségére és érette mindenét odaadta a keresz­ten, soha nem fog elfogadni olyan áldozatot az embertől, amely mögött önzés, irgal- matlanság, embertelenség van. Isten mindenkitől elvár­ja, aki Benne hisz és Öt keresi, hogy kegyessége legyen az embertárs felé forduló, szeretettől, irgal­masságtól áthatott, a vi­lág számára is hasznos kegyesség. A próféta a szeretet csele­kedeteit követeli hallgatóitól. Akkor lesz Istennek tetsző a böjtjük, ha emberségesen bánnak munkásaikkal, meg­adják hiány nélkül az őket megillető bért. .az elnyomot­takon és a rászorulókon se­gítenek. Mindezt fokozott mértékben várja el Isten tő­lünk, akik ismerjük szerete- tének teljességét és annak a Názáreti Jézusnak a követői szeretnénk lenni, aki egész életét odaáldozta az emberért. Cselekedni Isten akaratát, , engedelmeskedni Jézus­nak, a felebaráti szeretet és irgalmasság aprópén­zére váltani fel azt a sok áldást, amit a templom­ban, Isten közelében ka­punk, — ez a feladatunk. Csak az várhatja Istentől imádságai meghallgatását, keresztyén életének ^megele- venedését, hitének megerősö­dését, aki ezen a ponton vál­lalja az engedelmességet. Ér­dekesen ír erről a nagy né­met hitvalló lelkész, D. Bon- hoeffer: „Ne csodálkozzék senki, ha nem tud hitre jut­ni, amíg életének egy pont­ján tudatosan megszegi Jé­zus parancsát, vagy vonako­dik azt teljesíteni. Nem aka­rod elhagyni káros szenvedé­lyedet, nem akarsz lemondani az ellenségeskedésről, valami­lyen hamis reménységről, nem akarod terveidet, értelmedet Jézus parancsának alárendel­ni? Akkor ne csodálkozz, ha nem nyered el a Szentlelket, ha nem tudsz imádkozni, s ha a hitért való könyörgésed eredménytelen marad. Menj el, békülj meg embertársaid­dal, szakadj el a bűntől, amely fogvatart és újra tudsz majd hinni. Ha kijátszód Is­ten parancsoló igéjét, akkor kegyelmes szavát sem fogod hallani. Hogyan léphetnél kö­zösségre azzal, akinek a pa­rancsa iránt tudatosan enge­detlen vagy. Az engedetlen ember nem tud hinni! Csak az engedelmes ember kap hi­tet Istentől." Napjainkban Isten egyre határozottabban fordítja övéi­nek figyelmét a másik em­ber, a világ felé. És egyre vi­lágosabban parancsolja övéi­nek, hogy kegyességüket, Is­tenhez tartozásukat ne üres külsőségekben, hanem a sze­retet és irgalmasság cseleke­deteiben bizonyítsák meg. Ez az ember felé fordulás nem jelenti azt, hogy nekünk ma kevésbé kell szeretnünk Is­tent, mint tegnap kellett* vagy hogy meg kell tagad­nunk Öt, akinek a megváltott gyermekei vagyunk. Szó sincs róla! Csak Isten világos parancsa ma hozzánk az, hogy ha na­gyon szeretjük Öt, akkor ezt a szeretetünket éljük, gyümölcsöztessük az em­berek között, a világban. Legyünk megértő, segítő, önmagunk érdekét a kö­zösség érdeke alá rendelő emberek a családban, a gyárban, a tsz-ben, a tár­sadalomban, az iskolában, vagy a Szociális Otthon­ban. Ha Istent szeretjük, akkor ne nézzük kaján közönnyel az ember mai erőfeszítéseit egy szebb holnap érdekében, hanem vessük neki a vállunkat mi is, a többiekkel együtt a feladatoknak. És segít­sünk, ahol lehet, vigyük Isten szeretetének meleg fényét az életünkkel az emberekhez. Ez lesz az Istennek tetsző és az emberek között is áldásos, igazi kegyesség! Tarjáni Gyula ••»••••••••••••a ..........................•••»• KO NFIRMÁCIÓI AJÁNDÉK! Biblia 60,­Fi Újszövetség (kötve) 20,— Újszövetség (fűzve) 12,­H Énekeskönyv (kötve) 40,­ff Énekeskönyv (műbőr) 50,­ff Énekeskönyv (új rész) 13,­M Imakönyv (Raffay) 25,­M Imakönyv (Jávor) 20,­ff Imakönyv (Groó) 12,­H Hitvallási iratok I. 45,— ff Kitvallási iratok II. 45,— ff Káldy: Bev. az Új­szövetségbe 30,­fi Karner: A testté lett Ige 45,­ff Pálfy: Krisztus tanúja 5,­ff Groó: Az élet kenyere 5,­ff Ferenczy: Üj szív 10,­ff A Sajtóosztályon kapható hittankönyvek: Virágh: Evangélikus hittankönyv I. o. 7,50 Ft Molnár: Bibliai Történetek III. o. 8,— Ft Bottá: Bibliai Történetek IV. o. 7,— Ft Dr. Ottlyk: Az egyház története V—VI. o. 14,— Ft Groó: A Szentírás VII. o. 9,-Ft Proliié: Az evangélium igazsága VIII. o. 12,— Ft Evangélikus Gyermekek Könyve kötve 18,—Ft EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszd a szerkesztőbizottság Főszerkesztő D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30.— Ft dsekkszamla 2041z.—VIH. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 60.4732/2 - Zrínyi Nyomda Gyülekezeti nap Kecskeméten Ha valaki Kecskeméten az evangélikus templomot ke­resi, nem könnyű megmutatni neki, mert csak tornyának he­gye látható, az is inkább messziről. A Takarékpénztár épületével úgy körülépítették annak idején, hogy látszatra szinte már nem is létezett. Ezt egy kicsit mindig jelké­pesnek éreztem, de azt is, hogy most kezd kibontakozni torlaszai közül a szép mű­emlék-templom, melyet 1862— 63-ban Ybl Miklósnak, a hí­res építésznek tervei szerint építettek. A homlokzati rész utcavonalának rendezése so­rán eltűnnek a nem nagyon kellemes látványt nyújtó építmények. Szabaddá válik a bejárat és láthatóvá a templom. Ügy látszik, maga a templom is felfigyelt kör­nyezetének változására, mert szükségesnek látta, hogy meg­újuljon, elsősorban belülről. Levetette kissé unalmasan és nyomasztóan ható „árvaházT- szürke“ köntösét és új, de­rűs, világos színbe öltözött, mely sokkal jobban illik pil­léreinek, boltíveinek nemes formájához. Március 13-án a szabaddá vált főbejáraton át nemcsak a városi gyülekezet, hanem a környék evangélikus szórvá­nyainak népe sereglett össze a templomban. amire szükségünk van: egészséget, kenyeret, bel­ső és külső békességet, jövőt, örökéletet? Délelőtt a zsúfolásig meg­telt gyülekezeti teremben elő­adást is tartott a püspök „Boldog keresztyénség a má­ban" címen. Előadása előtt Szentirmai Ödön gyülekezeti felügyelő köszöntötte. Csak az nevezhető keresz- tyénségnek, amely tele van boldogsággal — mon­dotta a püspök. — Bol­dogtalanul nem lehet ke­resztyén életet élni a má­ban, vagyis a szocializ­mus építésének feltételei között. Mi tesz boldoggá bennünket, keresztyéne­ket? Az, hogy hangzik Is­ten beszéde. Rábizhatjuk magunkat Isten ígéreteire és engedelmeskedhetünk parancsainak. „Boldogok, akik hallgatják és meg­tartják az Istennek beszé­dét." Az, hogy szerethe­tünk, mert Isten is sze­reti a világot. Boldog az, aki szeretni tudja a más­meggyőződésű, a másval- lású, vagy a vallástalan embert is. Aki nem tud, aki nem akar szeretni, bol­dogtalanná válik. Hitét és reménységét veszti el. SedeUes caz&k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom