Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-03-06 / 10. szám
Az egyház új utakon Fenti címen beszámolót közölt dr. Hannfried Krüger egyházi főtanácsos (Nyugat-Németország, Frankfurt4 am Main) mintegy 6 hasábnyi terjedelemben a „Kirche in der Weit” című Düsseldorfban megjelenő folyóirat februári számában. Dr. Hannfried Krüger, aki múlt év novemberében másodszor járt Magyarországon, ebben a beszámolójában a magyarországi evangélikus egyházról tájékoztat novemberi kéthetes látogatásának benyomásai és tapasztalatai alapján. Sajnáljuk, hogy lapunk terjedelme miatt teljes terjedelmében a beszámolót nem közölhetjük, néhány részletet azonban ismertetünk belőle az alábbiakban. Néhány szó a böjti igebőség elé „Nyugatról jött megfigyelő- riék írem könnyű ítéletet alkotnia a kelet-európai egyházak felől -a. kezdi beszámolóját dr. Krüger. Túlzott mértékben Uralkodnak még mindig azok a politikai és egyházpolitikai szempontok is. amelyek szemszögéből tudatosan, vagy öntudatlanul vizsgáljuk a kelet-európai egyházak eseményeit. Sokszor nem is sejtjük, mennyire meghatározza mércénket a ,,nyugati” égyháziasság szokványos gondolkodásmódja és életformája, amikor bírálgat- vá kérdezősködünk a felől a külső és belső átalakulás felől, amellyel á kelét-európai keresztyéríségnek szembe kellett néznie. ... A gyümölcsöző testvéri beszélgetés érdekében gondosabban kellene elkerülni, hogy olykor azt a benyomást ne keltsük, mintha más ország egyházi viszonyaiba avatkoznánk be gondatlanul. (Gondoljunk cSák arra, hogy a kritikusok fordított esetben milyen érzékenyek!) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyhunk, hogy ez a birálgat- vá kérdezősködő magatartás önmagában belül is veszélyes. Veszélyes ez a magatartás először azért, mert arra csábit bentiünket, hogy biztos révből beszéljünk, hogy mások kioktatóiként lépjünk fel, hogy magunkról úgy vélekedjünk, mint akiknél minden — legalábbis alapjában — »a legjobb rendben« van, ahelyett, hogy magunk is tanulókká válnánk és komolyan vennénk a kérdést) amely hozzánk is szól, azokból a feladatokból, amelyekkel a mi kelet-európai testvéreink szembekerültek .:. Nem tagadható, hogy Keleten sok testvérünk vált érzékennyé az elmúlt évek során a Nyugatról jött kritika iránt — de nem azért, mintha nem bírnák él á kérdéseket, hanem azért, mert úgy érzik, hogy a nyugatiak az ő sajátos helyzetüket nem értik.” A következőkben dr. Krüger rövid beszámolót, vázlatos képet ad a magyarországi evangélikus egyház lélekszámúról, felosztásáról, szervezetéről, a Teológiai Akadémiáról és arról, hogy hogyan igyekszik a magyarországi evangélikus egyház legkisebb szórványaiban is a lelkészi szolgálat ellátásáról gondoskodni. Egyház a szocialista államban E cím alatt először a má- sődik világháború végén bekövetkezett politikai és társadalmi átalakulással foglalkozik. Az úgynevezett „keresztyén-feudális nemzeti államot" félváltotta a szocializmus. „Ezzel a háttérrel kell nézni — írja — az Ordass püspökkel kapcsolatos fejleményeket is, amelyek nemcsak a Magyarországi Evangélikus Egyházat, hanem az egész világ egyházi közérdeklődését oly mélyen megmozgatták. A dolgokat meg nem engedett módon egyszerűsítenénk le. hogyha ezt a magyarországi testvérek felfogása szerinti kérdést csupán egyházpolitikai, vagy politikai szemszögből akarnánk megítélni. Itt végső sorón teológiai ellentétekről van szó s ezeket nem szabad egyszerűen egyházon kívüli tényezőkre visszavezetni. Ezt bizonyítja az is, hogy Ordass püspök visz- szavonulását 1958-ban a lelkészek és gyülekezetek túlnyomó része rtiaga kívánta, mert úgy látták, hogy elvileg (és ennek következtében természetesen gyakorlatilag is) az egyház a szocialista államban végzendő szolgálata tekintetében zsákutcába került. Csák énnek az egyházon belül kialakult helyzetnek az alapján lépett ki az állam az Ordass püspökkel szemben tanúsított addigi tartózkodó magatartásából és hivatkozott az 1957. évi törvényre, amely a püspökök állami hozzájárulással történő megerősítését teszi szükségessé, amely megerősítést ebben az esetben megtagadták... Nem kétséges, hogy a válság megszüntetését nem lehetett tovább halasztani, és hogy Káldy Zoltán püspök, akit a gyülekezetek túlnyomó többsége választott meg utódul, ezt a célt rátermetten és tapintattal úgy tudta elérni, hogy közben az egyházi életet nem kellett további megrázkódtatásoknak kitenni. Ordass püspök, mint nyugdíjas, zavartalanul él ma Budapesten; néhány legközelebbi barátjának Budapestről történő eltávozása elkerülhetetlen volt. Ezek másutt kaptak lelkészi állást. A Magyarországi Evangélikus Egyházban senki se gondolja azért, hogy ennek a válságnak külső leküzdése az egyháznak a Magyar Népköztársaságon belüli helyzetét megoldotta, vagy éppen biztosította volna. A magyarországi lelkészek sokkal komolyabban tartják magukat a teológiai alapelvi kérdésekhez e tekintetben. Ilyen kijelentést nem tesznek könnyű szerrel. .. Mint vendég, sok személyes és szélesebb körben folytatott beszélgetés során ismételten egy olyan alapmagatartással találkoztam, melyet következőképpen lehet felvázolni: Mi, a szocializmusban a Széntirás és Hitvallási Irataink szellemében akarunk egyház maradni. Szószékeinkről az evangéliumot és nem a szocializmust prédikáljuk. Tiltakozunk ezért az ellen, hogy bennünket a „német keresztyénekkel” bármilyen formában is összehasonlítsanak, ezek ugyanis az evangéliumot politikai ideológiával hígították és az állami tevékenységek vallásos értelmezőivé váltak. Az atheista szocializmus nem fektet súlyt az ilyen egyházi támogatásra, sőt visz- szautasítja azt. Másrészt — hangoztatják ismételten — ne tartsanak bennünket olyan naivaknak, mintha nem tudnánk, kivel van dolgunk. Nincs illúziónk a tekintetben, hogy partnerünk atheista. A szocialista államnak ez az oldala 1956 után nem lépett jelentősen előtérbe, de a szocialista tanítás törvényszerűsége alapján természetes, hogy ismét mindjobban előtérbe kerül, miután a politikai helyzet megszilárdult. Visszás dolog lenne azért, ha az ideológiai harc kiéleződését csupán az Állami Egyházügyi Hivatal vezetésében történt változással hoznánk kapcsolatba. Mint keresztyéneknek különben is elsősorban az egyház feladata felől kell kérdezősködnünk, és nem szabad felháborodottan reagálni az atheista propagandára. Avagy nem nyugtalanító jel, ha mi mindig csak az állami intézkedésekre igénlüiik és cséle- kedeteink törvényei számára onnan várnánk az előírást ahelyett, hogy kizárólag arra ügyelnénk, mit kell tennie az egyháznak ebben a helyzetben Ura iránti engedelmességből? Bár mi az évangéliumot és nem a szocializmust akarjuk prédikálni — mondják a magyar evangélikusok — mégis hivatásunknak érezzük, hogy az evangéliumot a szocializmusban hirdessük. A keresztyéneknek szolidárisaknak kell lenniük a világgal. Azon kell fáradoznunk, hogy János apostol első levelének szellemében az evangélium etikai következményeit is levonjuk és Krisztus Szeretetét a hétköznapi életbe áttegyük. Ezen törekvésünk következtében nyitottak vagyunk a mai Magyarország szociális törekvései felé és csak hálával tudjuk elismerni mindazt a sok jót. amit az emberek boldogulása érdekében tesznek... ... Hiszünk az élő Jézus Krisztusban, aki egyházát a szocialista államban is megtartja... ... Az állam és az egyház közötti kapcsolatok ma ismét korrektek... Az 1948-ban az állammal kötött egyezmény 1968-ig 5 évenkénti csökkenéssel az állami támogatás megszüntetését mondja ki, a kormányzat azonban a támogatást továbbra is ugyanolyan mértékben folyósította (1960- ra is). Az állam viseli a Teológiai Akadémiákon történő teológusképzés, továbbá az egyházi közigazgatás és a nyilvános iskolákban lelkészek által végzett hitoktatás költségéit is. Egyházi épületek fenntartását és helyreállítását is támogatja az állam . .. Az egyház szolgálata egy megváltozott világban Hogyan próbálkozik a Magyarországi Evangélikus Egyház az új helyzettel adott feladatokkal megbirkózni? Nagy súlyt fektetnek a felelős emberek a prédiká- 1 á s megújhodására, hogy a mai embert a szocialista társadalmi rendben a maga helyén érjék el és nyerjék meg a Krisztus számára . .. ... Bámulatos a Magyarországi Evangélikus Egyház sajtómunkája. Az „Evangélikus Élet” című hetilap 10 000 példányban jelenik meg, a „Lelkipásztor” című teológiai havi folyóirat 1Ö00 példányban. 1959 folyamán a népiskolák számára 4, a gimnáziumok számára 3 hittankönyvet jelentettek még, összesen 40 000 példányban. A magyarországi egyháztörténet folyamán most elsöízben fognak megjelenni 3 kötetben a Hitvallási Iratok. Az első két kötet már megjelent. Bibliákat és énekeskönyveket is nyomtatnak (ez utóbbiból minden második évben 20 ezret). Az Egyházi Naptár és a Brüdergemeine Bibliaolvasó Útmutatója 10—10 000 példányban jelenik meg. Az iskolai hitoktatást szolgáló könyvek papírszükségletét az állam fedezi, az egyéb papírszükséglet nagy része ökumenikus adományból származik. Említésre méltó az új magyar bibliafordítás munkája. Ezt a két protestáns egyház közösen végzi, miután az eddig használt bibliafordítást, amelyet a református Károly Gáspár készített el (1590; revideálás 1908) nem találták már megfelelőnek. Az Üjtestarhentöfn elkészült, de nincsenek megelégedve vele és valószínű újabb munkálatnak vetik aiá. Az Ószövetség új ráfordításánál Ezékiel prófétáig jutottak s a munkát két- három éven belül fejezik be. Luther bibliafordítását különben sohasem tették át magyarra.” Beszámol ezután dr. Krüger a MagyaröfSzági Evangélikus Egyház kántorképzéséről, a diakóniai munkájáról és a gyülekezeti segély szolgálatáról. Egyházunk anyagi helyzetéről szólva pedig a Központi Alapról. Magyarországi Evangélikus Egyházunkról nyújtott ismertetését így fejezi be: „Mikor a Keleten levő egyházaknak még kell birkózniuk kérdéseikkel és feladataikkal, nem valami rendkívüli, csupán politikailag meghatározott és helyileg korlátozott kérdéssel állunk szervben, hanem magával Jézus Krisztus gyülekezetének lényegével és feladatával ebben a világban. Ebben a Vonatkozásban viszont a kérdés éppúgy irányul az egyház felé Nyugaton, mint Keleten. Ne tévesz- szen meg bennünket a jelenlegi nyugalom és általánóé elismertetés, amelynek Nyugaton az egyházak örvendhetnek, afelől, hogy a problémák itt, és ott ugyanazok még akkor is, ha a mi eddigi és jelenlegi egyházi életünk nem áll oly keményen és közvetlenül a kérdés előtt, mint a kelet-európai keresztyénség,” 13 öjt kapujáig vezetett az egyházi év. Ez a legmozgalmasabb időszak. Valósággal elárasztja majd a gyülekezeteket a hirdetett ige. De az a különös, hogy a rendkívüli igeböség sehogyan sincs arányban a gyümölcsterméssel. Nem az ige a hibás ebben, hanem aki hallgatja. Sajnos az igehallgatás iskoláját rosszul járják ki az emberek. Kár lenne elszalasztani eredmény nélkül a sók jó böjti igét. Ezért ülj le velem csendben és lessük ki, hogy a hirdetett igéből hogyan lehet új élet. Százával varinak azok, akik a Genezáret-tó partján hallgatják az Isten igéjét éppen Jézus ajkáról. Akkora volt a kíváncsiságuk, hogy majdnem a vízbe szorították a prédiká- lót. Bizonyára voltak olyanok, akiknek tetszett is Jézus beszéde. De csak egyről tudünk, akiben gyümölcsöt termett. Péter életében azért lett eredményes az ige, mert felfigyelt, mikor megszólította öt Jézus. Hallgasd úgy a böjti igékét, hogy azokkal téged keres, szó- lítgat, hívogat Jézus. Ö sohasem beszél csak általánosan, hogy értsen belőle, aki akar. vagy tud, hanem mindig cél- baveszi a szívet különösen, mert meg akarja újítani. Ha az igét úgy tudod hallgatni, hogy az számodra Jézus téged szólító szava lesz, nem marad gyümölcstelen. J ézus Péternek egy parancsot adott: Evezz a mélyre és vessétek ki a hálóitokat fogásra. Ezzel Péter nem tud egyetérteni & ezt nyíltan meg is mondja. Nem titkolja el, hogy szakszerűtlennek tartja Jézus utasítását, amelyből világosan látszik, hogy nem ért a halászathoz. Számára a felszólítás megmosolyogni való. Micsoda fölényben van az okos halász a jámbor Názáre- tivel szemben. Még érdekesebb á dolog, ha arra gondoLukács 5,1—11. lünk, hogy ez nem egyetlen és véletlen eset Jézussal. Mikor borra lenne szükség, mosdóvizet hordát a kővédrekbé. Mikor sok-sok ézeren éheznek, öt árpacipót vesz kezébe. Mikor temet a naini özvegy, azt kívánja tőle: Ne sírj. És az elkülönített bélpoklosokat a tilalom ellenére elindítja a papokhoz betegen. Bizony azzal számolnod kell neked is, hogy mi nem értjük meg azonnal Jézus akaratát. De nem neheztel ezért és nem sértődik meg, ha Péter csendes ellenkezéssel vitába szál) vele. A magad bölcsességének dsalihátatlansága miatt ne fordíts hátat Neki akkor, mikor hívogat. Péter sem fordított hátat, hanem mégis csak engedelmeskedett, levétette a hálót. Azt gondolod, engedelmességünk nélkül is terem bennünk gyümölcsöt az ige? Ez tévedés lenne. Engedelmesség nélkül egyszerűen nincs alkalma Jézusnak megmutatni életűjító hatalmát. Gondold el, ez azt jelenti, hogy elveszett számodra az az ige, amelynek nem fogadtál szót. Tudóm, hogy nem könnyű Péternek ez a feleslegesnek látszó engedelmesség és senkinek sem könnyű. Értelmi és tapasztalati ellenvetéseink szinte körülbástyáznak bennünket, hogy ne történhessék velünk óíyaft, ami még nem történt. Gondold el mi létt volttá, ha Péter nem efiéedelmeskedik? Este elbeszélhette volna barátainak, hogy Jézus tudatlanságában belekotyog olyasmibe is, amihez nem ért. Az engedelmességben pedig éppen az ellenkező felismerésre juthatott. Meglátta Jézus hatalmát. 11 (' még mekkora hatalmát! Mert az engedelmesség eredménye túltesz minden emberi képzeleten. Enhyi halat még sohasem fogtak, szakadöz a háló, süllyedez a hajó. Péter ebből nem arra a következtetésre jut, hogy Jézus jobb halász, mint ő. Nem gondolja, hogy halásztudomá- nyuk most egy új ismerettel bővült, amelyet ezután hasznosíthatnak. Mégcsak nem is akarják Jézüst megfogadni halászati szaktanácsadónak. A szakszerűség most is Péter oldalán van! Éppen ebből ismeri fel, hogy itt nem egyszerű halászat volt nagy szerencsével, hanem csoda történt. Péter nézi a törtlétttéléft halat és tudja: Jézus hatalmas Úr. Ezért nem öröm tölti el szívüket a rendkívüli halászszerencsén, hanem félelem szorítja össze szívükét, mert még sohasem álltak ilyen hatalmas Ür előtt. Jézus nem fölényeskedik velük. Ügyé megmondtam? Nem szól ö egy szót sem. Én azt gondolom, hogy még a tekintetével sem ,(forszírozza”, hogy elébe boruljon Péter. Nem vallatja, nem gyóntatja, mégis magától elébéómlik égy szív: Uram én bűnös vágyok, méltatlan Hozzád. Különös éz a gyórtáá, mert az ember á bűnt ösztönösen tákargatja mindenki elől. Ebben a képmutatásban elérjük a mesterfokot. Péter is! Ha a halfogás előtt firtatták volna bűneit, becsületét és ártatlanságát, pomnásan megvédelmezte volna. Nem engedett vólná magára bizonyítani Semmit. Mikör Jézus Hatalmát meglátta, megint ösztönösen tudta, hogy ennek á hatalomnak van valami köze a bűnhöz, ellentétben van vele. Ezért kezd él biztatás nélkül gyónni. Csak most ismeri meg önmagát: Éh bűnös vagyok. És azért mondja ki, mert Jézus mellett rtém érzi jól magát ilyen állapotban. Szabadulni akar ettől a tehertől. Az ige minket is hasonló önismeretre akar elvezetni. Azért állít Jézus elé, hogy összeomoljon hamis önvédelmünk, napvilágra jöjjön a bűnünk. Én azt gondolom, éz olyan rossz érzés, Hogy énnél csak a kárhozat lehet rosszabb. Mégis elkerülhetek- >en ároknak, akik Jézus Krisztus által az életet kívánják megrtyerrii. A bűn kérdését él kell rendezni. Nem letagadó»- sál. szénítgetéssel, hanem bűnöd és bűnöm megváltásával, megtagadásával és elítélésével Jézus előtt. Ezdrt jött a világfa. ezért Szál 'f rrieg igéjével. Semmi másért, tj^hhez nagy bátorítást és ^ vigasztalást ad ez áz ige. Péter bűnvallásán Jézus nem botránkozik. Ném mondja, hogy már majdnem tanítványomnak választottalak, dé most kiábrándultam belőled, Máskor jobban megnézem kinek hajójába üljek. Jézus elöl nem kell takargatni a bűnömét, mért úgy is ismer. Jobban, mint önmagam. <3 azt is tudja, hogy amit méritségöni- ré hoznék fél, legtöbbször az is bűn. Jézus azért ném bot* ránközik, vagy ítél, mért a bűnre Nála előre készen van a bocsánat. Bátorító szava Péternek is ezt kínálja fel. Mert Jézus szereti a bűnöst és bocsánatával akarja új, örvendező életre felszabadítani. Jézusnak ezt a bocsánatát az egyházban azoknál az embereknél találhatod még, akikre Jézus rábízta a bűnbocsánat szolgálatának elvégzését. Kérlek, hogy ne Idegenkedj az émberi eszközöktől. Ha nehéz lenne neked elébük állanod. né az ő személyükre tekints, hartem Urukra, akitől a még- Bízást nyerték. Péter nem csak bocsánatot nver, hanem megbízatást is. Nem távozik el tőle Jézus, mért Neki éppen ilyeri tanítványra van szüksége. Aki rádöbbent bűnére, aki Jézushoz rrtent a bűnével, aki bocsánatot rtyert a bűnéré. Éppen ezért ..Mostantól fogva embereket fogsz.” Péter Számára ezzel új élet kezdődik. De még milyéti! Nem csak a saját élete élvezi Jézus megújító ereiét, hanem a megbízatás alapián mások életében eszközzé lesz. hogv azok is végigjárhassák a bűnbócsánatra és új életre jutás útját. Ez Jézus módszeré, akit megment, azt méfitővé teszi mások Számára. Ném csak abban a rési időben, hanem ma is. Há a té életedet mem) í ftotta bűn bocsánatával. rádbíz életeket, hogy Hozzá vezesd őket. Felelőssé tesz mások új életéért. Rácz Ernő Elkísért az édesapám Irta: F. Schrönghamcr-Heimdal A szünidő véget ért. Az idegénség újra belesüvített otthoni kedves rej tekémbe. Akarva-nemakarva, szednem kellett sátorfámat s készülni hatórás gyaloglásra a legközelebbi vasútállomásig. Hát igen: búcsúznom kellett. A falubeliek vigasztaltak: „Csák kitartás, Feri! Ür lesz majd belőled. Fejed van hozzá. Nagyszérű lész az, fickó, — az egész falunak is dicsőség.” Testvéreim, pajtásaim némán szorongatták kezemet. Édesapám azonban fogta a botját és azt mondta: „Én egy darabig még elmegyek veled, addig a dombig, ni.” Nagyot dobbant örömtől a szívem a búcsúzás fájdalmában: elkísér édesapám! A legjobb kíséret. Csendben mentünk, szótlanul egymás mellett. Minek is beszéltünk volna? Szavak nélkül is megértettük egymást. A közös vér szava rézgett közöttünk, mint titkos harangverés. „Édesapám”, — szóltam a domb tetején, — „itt vagyunk, most már forduljon vissza”. Lefékeztem lépteimet, s még egy gyors pillantást vetettem vissza a szülői házra. A- kapuban anyám állt, szemén zsebkendő. „Még egy darabig elmegyék veled”, — mondta az apám. Ahol az út völgybe hajlott és a domb a szülői házat eltakarta, édesapám fölemelte botját és rámutatott a szántóföldre: „Odariézz, fiú, milyen szépen nő a zab. Meglátod, "jó esztendő lesz” Aztán beíveltünk az öreg erdei útra, ahol csizmás léptünk üteme szinte visszhangzott. A legközelebbi falunál megszólaltam : „Édesapám, két- órája jövünk, most már visz- sza kell fordulni.” De a jó öreg csak suhogtatta Jidáman a botját és szólt: „Ott abban á vendéglőben megiszünk egy pohár mustót, ott kapni a legjobbat.” A musttól csakugyan kirtvílt a szívünk, mint a virágkehely a napsugárra. De apám megírd csak ném fordult vissza, hanem azt móndta: ..Fimegyék még Véled á legk;!”elebbi faluig, — van időrri.” Letértünk az erdei útról, mert egy ösvény ke valami patakocska völgyébe hívogatott. Örültem neki, mert ugyanez a patakocska a rni kertünkön is átfut. Jó volt ballagni a kicsi vizecske mellett, amelyet az otthon küldött messziről utánam. Tisztán kihallottam csobogásából a halk üdvözletét. És gyermekszívem teli hálával köszönt vissza. Mikor aztán hosszú, de nem unalmas gyaloglás után befordultunk égy érdéi taluba, megkérdeztem: „Ezt a falut gondolta, édesapám?” Gyorsan akartam végezni a búcsúzkodással. „Igen” — mondta —, „de egy kicsit még veledme- gyek. A legközelebbi faluban meg akarom még mutatni azt a házat, ahol apám az ipart tanulta. Megmutatom, hogy te is megismerd és rnégjégyéz- hesd.“ Jó órai gyaloglás után a ház előtt álltunk, tisztelétet pa- rancsolón nézett vissza ránk. Nagyapám, ki itt élt, régen az örökkévalóságban volt már. S mintha ennek az örökkévalóságnak a leheleté vett volna körül, ahogy továbbih- dultúnk: égy láthatatlan Harmadik lépdelt mellettünk. „Máma semmit sem mulasztok már”, — szólalt meg apám —, „elkísérlek még az utolsó faluig, soha életemben nem voltam még ott...” „De, de édesapám, hosszú lesz a visszaút! Hat óra ide. hat vissza ...” Az öreg azonban csak a fejét rázta, s csak mikor vonatom felkúszott á Völgyből, akkor nyújtotta felém hű kezét s mondta: „No most már Isten őrizzen meg téged!” Egv szóval se többet, egy szóval se kevesebbet. Apa mit is mondhatna ennél jobbat. Ahol ő már ném kísérhetett s oltalmazhatott tovább, átadott a men rtvei Atya Oltalmába és vezetésébe. — Negyedórát akart kísérni. Hat óra lett belőle. S akkor se lett vége. biztosan tudom. S még ma sincs vége, bár édesapám is hazament már Ahhoz, akinek egy- széf a szívére helyezett. Mért az ilyen hűségnek soha sincsen vége... Németből fordította: Szabó József
