Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-02-14 / 7. szám

A békés együttélés korunk legfőbb feladatává vált A budapesti evangéliumi, orthodox, izraelita és unitárius egyházak lelkészei február 5-én papi békegyűlést tartottak. Ez a gyűlés már a harmadik abban a sorozatban, amelyet a Hazafias Népfront rendez a célból, hogy elősegítse a lelkészek tájékozódását korunk legfontosabb kérdéseiben. A békegyűlé­sen Matolcsy Károly, a Magyar Nemzet külpolitikai rovatá­nak vezetője: „A haladó erők előretörése a II- világháború után” címen tartott előadást. Az alábbiakban az előadásról nyújtunk tájékoztatót. Az egész emberiség őszinte reménységgel lépte át az új esztendő küszöbét — mondotta bevezetőül az előadó. Ez a re­ménység nem illúziókon és délibábokon, hanem szilárd alapokon nyugszik. Előadása bevezetőjében át­tekintette a két világháború közötti nemzetközi helyzetet. A két világháború között Ennek az időszaknak leg­jelentősebb tényezője, hogy megalakult a világ első szo­cialista állama, a Szovjetunió. Minden oldalról kapitalista ál­lamok vették körül. A jelszó Churchill formulája volt: bölcsőjében megfojtani az új­szülöttet. A Szovjetunió azon­ban áttörte a politikai, a dip­lomáciai és a gazdasági blo­kádot. És a harmincas évek elején már a Népszövetség tag­jai sorába is felvették, igaz, hogy kelletlenül. 1938. Chamberlain—Daladier megköti a gyászos müncheni paktumot. Ez a müncheni áru­lás lett közvetlen oka a máso­dik világháború kirobbanásá­nak. E háború a Szovjetunió győzelmével végződött és ez új helyzetet téremtett a világban. Üj helyzet a II. világháború után Az új helyzet fő jellemvoná­sa: a szocialista világrendszer létrejötte. 1949-ben győzött a kínai népi forradalom. Ma már több mint ezer millió em­ber tartozik a szocialista vi­lágrendszerhez. Korunk második sajátossá­ga: a gyarmati rendszer szét­hullása. A folyamat feltartóz- I tathatatlan. 1936-ban még 60 ! millió négyzetkilométeren állt j fenn a gyarmati uralom, 1958- : ban már csak 39 és félmillió ! négyzetkilométeren. Ez utóbbi I szám 1958-tól napjainkig még csökkent és ezután is egyre csökkenni fog. A gyarmati népek (legújabban Nigéria, Kenya, Belga-Kongó) egymás után vívják ki politikai füg­getlenségüket, és kerülnek a gazdasági önállóságért folyta­tott küzdelem helyzetébe. A politikai és gazdasági függet­lenségért vívott harcban ko­moly gazdasági segítséggel siet a népek támogatására a Szovjetunió. Ennek számos példáját mutatta be az előadó. Egyik legszemléletesebb pél­da: a nagy kairói versenyfutás. A kapitalista Nyugat fel­ismerte, hfegy az assuani duz­zasztó gát első szakaszánál súlyos hibát követett el. Ezt a hibát legalább most, a má­sodik szakasznál szerette vol­na helyrehozni. Amerikai, an­gol, kanadai, ausztráliai és nyugatnémet küldöttségek egymásnak adják a kilincset és kínálják fel a nyugati se­gítséget. Nagyon jelentős, hogy mégis a Szovjetunió segítségét fogadták el Kairóban. Ezt a jelentőséget fejezi ki a „Ti­mes” amikor megállapítja, hogy ez keserű csalódást okozott Nyugaton és ez nem egyszerű gazdasági, hanem el­sőrendű politikai kérdés. Nyu­gati presztízs-veszteség. A bé­kés versenyben Nyugat tért veszített. Amikor megállapítja az elő­adó, hogy mindenütt a demok­rácia és a béke erői törnek előre, felhívja a figyelmet azokra a kísérletekre is, ame­lyek ezeknek az erőknek vég­leges győzelmét akarják meg­akadályozni. A haladó erők­kel szembefeszülő visszahúzó erők működését tárta fel kü­lönösen Indonézia és Ceylon esetében. Működésben a visszahúzó erők Indonéziában, az ezer sziget országában, a Szukarno elleni összeesküvés szinte már világ- háborús veszedelmet jelen­tett. Felvonult az amerikai hadiflotta. Sikerült leverni a lázadókat. Január elején olyan program hangzott el, amely minden haladó erőt tömörít. Nagy erkölcsi és politikai se­gítséget jelent, hogy Hruscsov Indonéziába látogat és ez a lá­togatás valószínűvé teszi a gazdasági segítés lehetőségét is. Nem lényegtelen, hogy Hruscsov Indiába is ellátogat. A Nyugat szerint India a vi­lág kulcsa. Walter Lipmann mondja, hogy a világ sorsa In­diában dől el. Dulles halála után Amerika is átértékelte az Indiával szembeni eddigi poli­tikáját. Eisenhower indiai lá­togatása is mutatja ezt. Wal­ter Lipmann maga is körútra indult és hat, vezető helyen közölt cikket írt az Indiában, az EAK-ban és Iránban tett látogatásáról. Az EAK-ban Nasszeréknek a fő feladata a nyomor meg­szüntetése. Minden jel arra mutat, hogy sikerülni fog Egyiptomban, ahol a népesség évente egymillióval szaporo­dik, az éhség ellenségét le­győzni. India: kevés a valószínűség — Lipmann szerint, hogy a nyomort itt is rövidesen fel­számolják. Sürgeti India szá­mára az amerikai segítséget. Irán: az amerikai stratégiai tervekben kulcspozíció hely­zete van Iránnak. A Szovjet­unió, illetve a szocialista or­szágok bekerítésének fontos bázisa. Lipmann tiltakozik ez ellen a koncepció ellen. Hiszen az iráni uralkodót, a saht, csak vékony vezető réteg tá­mogatja, még az értelmisé­gieknél is ez a helyzet. Egy népi felkelés eltörölheti a je­lenlegi uralkodó rendszert Iránban. Lipmann szerint felesleges pocsékolás volt az a több mint ezermillió dolláros befektetés, amibe Irán néhány év alatt Amerikának került. A haladó és visszahúzó erők között folyik a harc. Ezt mu­tatja többek között Ceylon is. A demokratikus erők 1951-ben elűzték a miniszterelnököt és Bandaranaike lett a miniszter­elnök, akinek jelentős szerepe volt a bandungi értekezlet és a bandungi szellem létrejötté­ben. Világkörüli útja előtt meggyilkolták. Utódáról kide­rült, hogy része volt az ösz- szeesküvésben. Feloszlatta a parlamentet. Márciusban lesz az új választás. Semmi pénzt nem kímélnek, hogy biztosít­sák a jobboldali erők restau­rálását. De a végső szó a népé! A haladó erők előretörése A . nemzetközi erőviszonyok ANYAI KEZEK F. Schrönghamer-Heimdal Röpdolgozatot kellett írnunk az anyai kézről. Tanítónk semmiféle bővebb irányítást nem adott, hanem csak utalt édesanyánk tevékenységeire. Másnap aztán tanítónk fel­olvasta a Tobler-kislány dol­gozatát. így hangzott: „Anyai kezek. Édesanyám egyik kezével vajat köpül. Másik kezével a bibliát tartja ölében. A másik kezével édes­apám kabátját foltozza. A má­sikkal főz. A másikkal be­fonja a hajamat, mielőtt is- kolába indulok.. „A másikkal, a másikkal!" ■— mondja nevetve a tanító. Kuncogtunk. „Kislányom, ejnye, édes­anyád nem százlábú, hogy annyi keze legyen! Hát hány keze van?" A kis Tobler zavartalanul felel: „Kettő édesapám szá­mára; hét gyerek, mindegyik­nek kettő, az tizennégy kéz. Konyha, udvar, mező, megint kettő mindegyiknek — kitesz hatot. Kettő a szegényeknek, az is kettő. És kettő a jó Is­tennek, amikor imádkozik. Ez összesen huszonhat anyai kéz." Már nem kuncogtunk. Taní­tónk mosolya is eltűnt. „Kisleányom” — mondta halálos komolyan — „ha ez így van, akkor majd a jó Istennek is két keze lesz édesanyád számára, két áldás- sal-teli keze. És te — te ír­tad a legjobb dolgozatot!” Németből fordította: Szabó József megváltoztak. Nem csoda kö­vetkeztében jött létre ez a változás, hanem a haladó erők szívós küzdelmének eredmé­nye. A küzdelem állomásai: 1955. nyarán a genfi tárgyalá­sok. Eredménye: a genfi szel­lem. 1957-től a szovjet kor­mányfő sürgeti a legmagasabb szintű tárgyalásokat. Dulles hallani sem akar erről. 1959 elején Mikojan látogatása az Egyesült Államokban megtöri a jeget. Macmillan, Selwyn Lloyd a Szovjeunióba, Mont­gomery, Harriman, Nixon Moszkvába látogat. Május 11-én megkezdődött a genfi külügyminiszteri értekezlet. Utolsó napjain bejelentették Hruscsov amerikai látogatását. Oj szellem születik a nemzet­közi légkörben: Camp David szelleme. A két legnagyobb hatalom kormányfője megállapo­dik, hogy vitás kérdést nem szabad fegyverrel megoldani, hanem csak békés tárgyalások útján, í Mérföldkő a haladó erők I előretörésében 1960. május 16-a, a csúcsértekezlet napja Párizsban. De mér­földkő a néhány nappal mögöttünk levő varsói tárgyalás és nyilatkozat is. A nyilatkozat szelleme a legteljesebb békeszerctct- ről tanúskodik. j De nem tagadja a hideghábo- I rús erők jelenlétét sem. I A Vatikán reakciós körei A béke erőinek előretörése feletti reménységek közepette ' durva megnyilatkozás történt j a Vatikán reakciós köreinek í részérőL A Vatikán második ! embere, Ottaviani bíboros of­fenzívat indított a megbékélés ellen. Küszöbön állt akkor a i közben megvalósult látogatás: Gronchi köztársasági elnök lá­togatása a Szovjetunióba. Ottaviani bírálja Gronchit, Macmillant és közvetve Eisen­hower elnököt is. Ottaviani még saját pártjában is meg­ütközést keltett és kínos hely­zetet teremtett. Ottaviani su- galmazója Spellmann amerikai I bíboros, a katonai tábori lel- I készség főnöke, aki mindig J oda repül, ahol legvalószínűbb j a hidegháború felmelegítésé- j nek lehetősége. Ott volt a ko­reai harctéren, karácsonykor Adenauernál, majd utána Francónál találjuk. Nem kétséges azonban, hogy a visszahúzó erők kudarcra vannak ítélve. Háborús kihívásaikkal szemben egyre hangsúlyo­sabbak és hangosabbak a haladó erők békés kihí­vásai. Kihívások a békére Az ilyen békés kihívásokban a Szovjetunió játssza a fősze­repet. Ezt tette legutóbb is, amikor fegyveres erőinek lét­számát legújabban egyolda­lúan újból 1 millió 200 ezerrel csökkentette. Tette ezt azért, mert az őszinte béketörekvés­nek ezzel is jelét akarja adni, példát akar mutatni; mert a Szovjetunióban a 7 éves terv gigantikus erőfeszítéseihez munkaerőre van szükség; mert 16—17 milliárd rubelt tud a hadsereg létszámának csök­kentésével is a népgazdaság céljaira felszabadítani. A béke erőinek megszólal- tatója a Békevilágmozgalom is. A Békevilágmozgalom a Keleten és Nyugaton élő béke­szerető, biztonságra és fel- emelkedésre vágyó egyszerű emberek százmillióinak hang­ját szólaltatja meg, amikor sürgeti a felelőseket a meg­egyezésre. Az előadást élénk érdeklő­dés kísérte, amit mutatott a sok kérdés és hozzászólás. A béke erőinek jó törekvé­seiben ott a helye Krisztus egyháza népének is. Ahol az egyház meghallotta és megér­tette Istennek az emberért megmutatott szeretetét és az arról szóló híradást, az evan­géliumot, ott cselekvőjévé kell válnia ennek a szeretetnek. És kérnie' kell az egyház né­pét mindenütt, Keleten is és Nyugaton is, hogy ne legyen méltatlan Istennek erre a sze- retetére. És kérnie kell imád­ságaiban elsősorban magát Is­tent, áldja meg azokat a tö­rekvéseket, amelyek arra irá­nyulnak, hogy legyen a. földön békesség és az emberek között jóakarat. SZABAD NÉHÁNY KÉRDÉST...? Az osztrák evangélikus egy­ház kőnyomatos sajtótájékoz­tatójában hírt olvastunk ar­ról, hogy a külföldön élő ma­gyar evangélikus lelkigondo­zók munkaközösségének ki­adásában december végén Becsben megjelent egy kézi­könyv: „Kéziltönyv az evangé­likus magyarok számára”. A híradás szerint a 420 oldalas könyv hittant, konfirmációi anyagot, egyháztörténetet és rövid dogmatikát tartalmaz világiak számára. Közli a kő­nyomatos, hogy „az anyag legnagyobb részét ma is Ma­gyarországon élő lelkészek ír­ták. Ezáltal a hazai egyház­zal való kapcsolatot nemcsak dokumentálják, hanem gya­korolják és elmélyítik”. Szabad néhány kérdést fel­tennünk? Kivel, illetve kikkel kötött szerződés tette lehetővé a ké­zikönyv megjelentetését? Saj­nos, ezt a kérdést nem elő­ször kell feltennünk. Tudomá­sunk szerint minden szerző­dés, illetve engedély hiányá­ban napvilágot látott a múlt­ban — feltehetően ugyanen­nek a „műn ka,közösségnek" kiadásában az Evangélikus Gyermekek Könyve, az új Énekeskönyv és az Űjszövet- ségi-próbabiblia. Az első kettő a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Sajtóosztályá­nak kiadványa, az Üjszmiet- ségi próbakiadás pedig a Ma­gyarországi Református Egy­ház Egyetemes Konventjének, az Evangélikus Egyház és a Szabad Egyházak Szövetségé­nek közreműködésével készült kiadványa. Kérdezzük: hallottak-e az említett könyvek kiadói arról, hogy van kiadói jog? Es hal­lottak-e arról, hogy van szer­zői jog? Tudomásunk szerint hallottak róla. 1959 februárjában dr. Pálfy Miklós . teológiai akadémiai tanár Bécsben személyesen felhívta egyik ott-tartózkodó magyar lelkésznek (— feltehe­tően „a munkaközösség” egyik tagjának —) a figyelmét a ki­adói és a szerzői jogra. Ugyanakkor a leghatározot­tabban kifogásolta az említett kiadványok jogtalan megje­lentetését. Az osztrák könyomatosban most megjelölt kézikönyv ki­adásánál ugyancsak fel kell tennünk a kérdést: tisztelet­ben tartották-e a kiadói, illet­ve a szerzői jogot? A kőnyo­matos azt közli, hogy a ki­advány legnagyobb részét „ma is Magyarországon élő lelkészek írták”. Két eset le­hetséges tehát. Vagy egy, az Evangélikus Sajtóosztály ki­adásiban megjelent könyvből, esetleg könyvekből vették ét az anyagot a kézikönyv szá­mára. Ez esetben kérdéses a kiadói jog. Vagy „a ma is Magyarországon élő lellcé- szeK’-től kértek cikket, ez esetben kérdéses a szerzői jog. Ha mégis túltennénk ma­gunkat a kiadói és szerzői jog „formalitásán”, felvetődik a következő kérdés: Érvénye­sült-e a kézikönyv kiadásánál az általános erkölcsi elv? £s mivel keresztyén lelkészek munkaközösségéről van szó, talán még azt is megkérdez­hetjük: érvényesült-e a ke­resztyén erkölcsiség? Egészen konkréten: a VII. parancsolat tiszteletbentartása. A kőnyomatos megjegyzi, hogy a kézikönyv kiadása „a hazai egyházzal való kapcso- I latot nemcsak dokumentálja, I hanem gyakorolja, sőt elmé­lyíti”. Szabad megkérdeznünk: milyen kapcsolatról szól itt a kőnyomatos? A „külföldön élő evangélikusok” valami olyan törvényes egyházi szervezet-e, melynek vezetősége hivatalo­san felvette és tartja a Ma­gyarországon élő evangélikus egyházunkkal a kapcsolatot? Vagy valami nem hivatalos, nem akarjuk azt mondani, j nem törvényes kapcsolatról j van talán szó? Olyan kapcso- I latról, amelyet országhatáron í túli egyesek tartanak ország- I határon belüli egyesekkel? Ez I esetben viszont nem beszélhc- I tünk ,.a hazai egyhó.zzal” való kapcsolatról. Remélhetjük-e. hogy a „munkaközösség” és akik mö­göttük állnak, a jövőben más, a jognak, az erkölcsnek és a I keresztyén erkölcsnek megfe- I lelő módon fogiák keresni, szorgalmazni és elmélyíteni a j hazai egyházzal való kapcso- 1 latukat. Gondold meg, mit mondasz 1 — Gondolatok a Tizenkét dühös ember filmváltozatáról — MIT TENNE, kedves Olva­só, e tizenkét dühös ember bármelyikének helyéoen? Ha­tározniuk kell egy gyilkos­sággal vádolt fiatalember ügyében, bűnösnek tartják-e vagy sem. Egyszerű kérdés. Napokon át tartott a vádlott és a tanúk kihallgatása, el­hangzottak a vád- és védőbe­szédek. Tizenegyen tehát gon­dolkodás nélkül igennel sza­vaznak. Egyikük azonban, a nyolcadik esküdt, megborzad a felelősségtől: az ő szava halálra ítélhet valakit. Mit tenne az ő helyében? LÉNYEGÉBEN ez a témá­ja Reginaid Rose amerikai író nagysikerű drámájának, amely most mutatkozik be a film­vásznon, miután a budapesti Bartók-terem színpadán majd­nem százszor előadták már. Lényegében ez a témája, mert látszólag nem egyéb, mint iz­galmas bűnügyi történet. De- tektívdrámának azonban nem lenne elsőrangú, bár újszerű formája kétségtelenül érdekes. De hasonló nyomozási törté­netben, aki ezt szereti, ka­pott már fordulatosabbat, ér­dekesebbet, izgalmasabbat is. A Tizenkét dühös ember azonban több ennél: huma­nista állásfoglalás és számon­kérés az emberség dolgában. Igaz, formailag csak kevesen kerülnek hasonló helyzetbe, mint a tizenkét esküdt, de tartalmilag mindnyájan. Min­den ember, minden szavával, minden cselekedetével — akár tud róla, akár nem — befolyásolja embertársai éle­tét, ítéletet mond felettük. Legtöbben kétségkívül a tizenegy módján cselekszenek. Az író. kitűnő típusokat állít elénk, ki-ki válogathat közöt­tük, hogy magára ismerjen. Az egyik némán, közömbösen ül s gondolatai messze jár­nak, mialatt valaki- élete-ha- lála kérdéséről beszélnek kö­rülötte. Egy másik az óráját nézi: siet, meccsre ígérkezett. Egy harmadik rajzolgat, mert úgy jobban tud gondolkozni. Valaki gyűlölködő nézeteit harsogja, más fensőbbségesen legyint, olyan is akad, aki saját életének sebét bosszulná most meg, bár öntudatlanul. EGYETLEN EMBER nem csatlakozik a sietve, s talán elhamarkodottan ítélőkhöz, hanem kételkedik, önmagát marcangolja. Ö sem tudja, bűnös-e a vádlott, vagy sem, nem is azt akarja felmente­ni, csupán a saját lelkiisme­retét. De konok kételkedése megbontja a sietve ítélők sor­falát, mind többen és többen jelentik be, hogy alapos ké­telyeik támadtak. Kit ez, kit az késztet gondolkodásra: van, aki most éppoly meg­gondolatlanul mond nemet — essünk át rajta —, mint előtbb igent, van, aki gyűlölködésé­iből önmaga utálatára jut, más most ismeri meg saját élete rejtett jellemhibáit, va­laki itt ébred rá arra, hogy ő is az egyszerű emberek, „azok” közé tartozik s iaz utolsó szavazó szemünk előtt törik össze lélekben, hogy végre emberré váljon. EZ A KÉTELKEDÉS alkotó kétely: nem rombol, hanem bizonyosságot épít. Az ítélet- mondásnak szükségszerű kö­vetelménye a kételkedés: hi­szen bizonyítanunk kell (leg­alább önmagunk előtt), miért így. vagy úgy foglaltunk ál­lást. A Tizenkét dühös ember erre tanít: gondold meg, mit mondasz, mielőtt kimondod. Az élet felett nemcsak bíró­ságon vagy bűnügyben lehet ítélni: a szeretet, megértés nélküli szó mélyebben hatol­hat a szívbe, mint az éles kés. A szó, a cselekedet, a közösségben magatartás, az élet — fegyver s mindnyájan forgatjuk — csak az a kérdés, életre-e? Az itólö szó nemcsak más felett hangzik el: önmagunk­ról vallunk általa. Minden­kinek fontos a maga élete, ez természetes. Magunkat jel­lemezzük, amikor másokat megítélünk: s azzal is, hogy mi késztet az igen vagy a nem kimondására. Talán ez a felelősség teszi, .az embert iga­zán emberré. Mindenesetre, ha felismeri valaki felelőssé­gét embertársai, az emberiség iránt, megindult az emberség útján. S minden cselekedeté­vel e tárgyból vizsgázik. Z. L Az autóbuszon történt... Január derekán vagyunk. Tom'ool a hóvihar, süvít a hideg, metsző szél. A távolsá­gi autóbusz monoton zúgás­sal halad az országúton és igyekszik célja, a Váci úti gyárnegyed felé. Utasai — munkások — fázósan húzód­nak össze, vagy csendesen bó­biskolnak — lévén hétfőn reggel. — A csendet a ro­konszenves kalauznő töri meg. Munkáját éppen most végez­te el. Megejt egy négy év körüli kisleány előtt, aki any­ja ölében ül. Egymásra néz­nek, szemük összevillan. A következő pillanatban már huncutul mosolyognak egy­másra. Hová igyelcszel, kis­leányom? — buggyan ki a kérdő szó a kalauznő szájá­ból. — A gyár óvodájába! — hangzik a válasz. Szóval dol­gozni? — folytatja a párbe­szédet a kalauznő. Nem, nem, játszani! — Hát mit csináltok az óvodában? — Építő koc­kával várat meg házat épí­tünk, konyhabútort kapunk és ai~t rendezgetjük, meg kis­kályhát, amibe be fű tünk. — Látod, ez is munka. Ez ép­pen olyan munka, mint amit. az édesanyád végez a gyár­ban. Most már a fázós és bóbiskoló utasok . is figyelem­mel kísérik a pedagógiai ké­pességgel rendelkező kalauz­nő okos beszédét. A sarokból egy eddig szen- deregni látszó férfi kel föl, hogy a lejárati ajtó felé kö­zeledjen. A gyermek mellett halad el. Kihúzza magát, mint ki tudatában van an­nak, hogy mindenki azonosít­ja magét vele és megsimogat­ja a buksi fejet: Mi azon le­szünk, hogy békében „dolgoz­hass”. Az imahéten minden este egy hang vegyült a sok millió ember imádságába azért, hogy minden gyermek békében „dolgozhasson” és minden anya békében élhessen. A hang könyörgő volt, de volt benne hálaadás is. Ez a hang az autóbusz egy másik utasának a. hangja; az én imádságom volt. M. L. Külföldi egyházi hírek KOLUMBIA Az észak-amerikai egyházi élet két vezető személyisége, dr. Clyde W. Taylor és dr. Stanley Lowell látogatást tet­tek Kolumbiában, hogy a helyszínen tanulmányozzák a sokat szenvedett protestánsok helyzetét. — Jelentésükben rámutatnak arra, hogy az ot­tani kormány tesz lépéseket az alkotmányban biztosított val­lásszabadság biztosítására. Ennek egyik akadálya azon­ban egy 1953-ban XII. Pius pápával kötött „misszió szer­ződés”, amit az ország parla­mentje sem hagyott jóvá, te­hát törvénytelen annál is in­kább, mert az ország törvé­nyeivel is ellenkezik. Másik akadály fanatikus papok és helyi szervek törvénytelen ma­gatartása. — A küldöttség sa­ját szemével győződhetett meg az ottani protestánsok vagyo­nát és életét fenyegető veszé­lyekről. — MISKOLC. Az Egyetemes Imahét záróalkalmát a Kos­suth utcai református nagy­templomban Nagy-Miskolc 19 protestáns gyülekezetének részvételével tartották meg. Ez alkalommal az Igét Pásztor Pál diósgyőrvasgyári evangé­likus lelkész végezte. — Nyugdíjas mérnök korrepea tálást vállal, ha lakáshoz juthat. Lakbért fizetne. Cím a kiadóban. — Szép ebédlőbútor (kredener vitrin, asztal 6 székkelj 3000. Ft-ért eladó. Megtekinthető: Bu­dapest, L. Attila utca 33. IL 13/

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom