Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-11-27 / 48. szám
KP. BERM. BP. 1 r Adventi bölcsődül Advent csendes templomában egy bölcsődal muzsikál. Aki hallott már bölcsődalt, az tudja, hogy a bölesődaU mindig hárman hallgatják. Hallgatja először is a gyermek, akit a bölcsődal szép álmokba ringat. Számára a bölcsődal mindig altatódal. Aztán hallgatja az, aki énekli, aki a boldogságát mondja el ebben a bölcsődalban. Számára a böl- esődal mindig öröm-ének, a boldogság éneke. Minden bölcsődalt végül is végighallgat az — Isten. Hiszen minden igazi bölcsődei egy eldálolt imádság, amelyik fölfelé száll, az Isten szívéig. Így lesz a bölcsődal Isten számára hálaadó ének. Lukács evangéliuma első fejezetének vége ilyen ádventi bölcsödül. — Keresztelő János édesatyja, Zakariás énekli el a gyermeke bölcsője felett. Isten olyan csodát tett véle, annyi hűséggel, annyi szeretettel ölelte át, hogy most egyszerre kicsordul a szeméből a boldogság könnycseppje és • szívéből ez a hálaadó ének. Amíg hallgatjuk ezt a bölcsődalt, megtudjuk, hogy az ídvent nemcsak az elcsöndesedés és elkomolyodás ideje, hanem az öröm és a hálaadás boldog alkalma. L Zakariás egy bölcsödalt énekel, amelyik hálaadó ének azért, mert Istentől nagy ajándékot — egy gyermeket kapott. Ez a gyermek az ígéret gyermeke volt. Isten külön ígérte meg az öreg Zakariásnak, hogy meghallgatja könyörgését. És most itt van a valóra váltott Ígéret, a meghallgatott imádság: a valóság verőfényében előtte szendereg szépen és előtte álmodik a gyermek. Tehát igaz minden, amit Isten mondott és ígért. Nem hagyott el, velünk van az Isten. Zakariás most már nem törődött azzal, amit elveszített. Vem nézett aggódva ismeretlen holnapokba, örült a mának örült az Isten jelenlétének, mai ajándékának és mai szere- tetének is. Ezért dalolta el a bölcsödalt, hitének hálaénekét. Az ádventi bölcsödal feléd is száll és csendesen mondja néked: nent örülsz annak, hogy Isten ma is veled van. Hogy hűséges, .igaz és szeret. O, tanulj meg hálát adni azért, amit Isten keze ma nyújt feléd. Hiszen élsz, van erőd, egészséged, kenyered, munkád, örömed és sok más mindened. Miért nem mondod el Neki imádkozva a hited hálaénekét?! < 2. Zakariás egy bölcsődalt énekel, amelyik hálaadó ének azért, mert az Űr előtt járhat a gyermeke. Miért nem akarsz Isten elé állani és Előtte boldogan belekezdeni a hála énekébe? Isten mindenkinek megígérte, hogy atyai szivével örökké fogja szeretni. Ez a szeretet ma is a tiéd. Járhatsz az Űr előtt. Nyitva van a templom, kezedben van a Bibliád, van ádvented és hiv Krisztusod. Isten szeretete ma is a tiéd. Nemcsak magad járhatsz az Űr előtt. Járhattok együtt azzal, akit szeretsz. Készítheted az utat Krisztus előtt, hogy egyszer megérkezzék karácsonyi örömre a karácsonyi otthonodhoz. — És ehhez neked nincs egyetlen szavad sem? Hol maradt a te hívő hálaéneked?! 3. Zakariás egy bölcsődalt énekel, amelyik hálaadó ének azért, mert úgy látja Jézust megérkezni, mint Aki a békesség útjára igazgatja majd a lábainkat. A békesség úgy tartozik hozzá az életünkhöz, mint a levegő, a kenyér, vagy a szeretet. Egyik nélkül sem lehet élni! Istennel való életünknek éppen az a mindennapos tragédiája, hogy a bűneink felborítják Istennel való békességünket. Bűneinkkel, aggodalmaskodásainkkal, hálátlan és hűtlen életünkkel Istent mindennap magunkra haragítjuk. Emberekkel és önmagunkkal sem tudunk sokszor békességben élni. Milyen sokszor rontjuk, szomorit- juk magunk és a mások életét. Zakariás éppen azért énekel, mert látja, hogy Jézus Krisztusban a békesség érkezik meg a világhoz. Valóban Jézus Krisztus megfogja a kezedet és a békesség útján Istenhez vezet szent és boldog karácsonyi kibékülésre. Jézus Krisztus megfogja a kezedet és a békesség útján elvezet a másik emberhez is, hogy közöttünk mindenkinek békés karácsonya legyen. Te nem örülsz ennek? Miért nem mondod hát a hála énekét?! * Ászáfről, a Biblia egyik régi zsoltáréneklőjéről olvassuk a hetvenharmadik Zsoltárban, hogy valahányszor hátai fordított az oltárnak, olyankor mindig besötétedett az arca. De amikor újra visszafordult és újra Isten arcába nézett: az arca ragyogni kezdett és az ajka újra énekelt. Isten Szentlelke ma csendesen kezébe veszi a te arcodat és ezt az ádventi arcot visszafordítja Isten színe elé, Isten karácsonyi szeretete felé, hogy meglássad, mint küldi feléd Fiát, hogy újra örömtől ragyogjon az arcod és a szived újra énekelni kezdje a békesség, a hit és az öröm szép ádventi bölcsődalát. Friedrich Lajos Advent népe Izrael népe egyedülálló és páratlan módon ádvent népe, mert élete az Isten ígéreteire való várakozás története. A történelemben máskor is megesett, hogy valamely nép életének a jövendőbe vetett reménység adott értelmet. Ez a reménység éltette, hordozta történetének viharos, sötét századaiban például a lengyel népet, magyar népünket is a Mohács utáni századokban. Izrael népénél azonban nem csupán a nemzet jobb jövendőjébe vetett reménységről volt szó, hanem egészen másról. Arról, hogy Isten hívta el és választotta ki magának ezt a népet, azért, hogy felséges ígéreteinek hordozója, tanúja és szeiszáma legyen minden népek életében. Sőt talán inkább úgy kell ezt mondanunk: Isten ígéretei adtak értelmet e nép létének, azok hordozták azt — és hordozzák ma is — immár csaknem négy évezred viszontagságain keresztül. 1. Isten ígérete hívta létre ezt a népet: „Eredj a földre, amelyet én mutatok neked, és nagy nemzette teszlek ...” (I. Móz. 12,1-—6.) S ez az ígéret indította útnak Ábrahámot, ezt az ismeretlen pogányt, akiért lenyúlt Isten keze. új s idegen tájak felé. Arra a földre, amely majd színhelye lesz a történetnek, amit Isten kezd az emberrel. A történetnek, amiben Isten úgy szól és cselekszik az emberrel, hogy végül maga is emberré lesz. Ezt a történetet ígéri meg Isten Ábrahámnak, erről tesz vele kötést. Hogy e történet valóra váljék, kell Ábrahám utódainak nagy néppé lenni. • Az már az első pillanattól — Ábrahám elhívásától — kezdve nyilvánvaló: ez az ígéret feladat is, ez az elhívatás olyan kiváltság, amely mindenestül szolgálat. Nem önmagáért, önmaga javára és dicsőségére, hanem a világ javára és Isten dicsőségére tette Isten ígéreteinek hordozójává — az ígéretek hordo- zottjává — ádvent. vagyis a reménység és várakozás népévé Izraelt. „Te benned nyerhetnek áldást a föld minden nemzetségei.” (I. Mózes 12,3; 22,18.) 2. Ezt az ígéretet és a vele járó elkötelezést, a reménységet és a feladatot újítja meg Isten Izrael népe történetének minden döntő fordulóján. Megerősíti Jákobnak. Ábrahám unokájának: „Te benned nyerhet áldást a föld minden nemzetsége meg a te magodban. Mert íme én veled vagyok”... (1. Mózes 28,14—15.). Ezt az ígéretet — az áldás ígéretét, mint szent stafétabotot adja át a haldokló Jákob gyermekeinek. de különösen is Júda törzsének; „Nem múlik el Júdától a fejedelmi jogar, sem a kormánypálca el nem vétetik tőle, míg végre eljő a fejedelem, akinek minden népek engedelmeskednek” (I. Móz. 49,10). Ebben a jövendölésben mór felcseng az eljövendő Fejedelem személye. Nem valamit, eszmét, bölcsességet, tanítást ígér Isten Izraelnek s rajta keresztül a világ népének, hanem Valakit, Üdvözítőt és Szabadítót, — mi már a neveit is tudjuk: Jézus Krisztust. Erre az ígéretre emlékezik Isten, amikor Ábrahám és Jákob utódaiból, a tizeinkét törzsből nemzetet formál Mózes vezérletével (II. Mózes 2,24 3,7—15.). „Vagyok aki vagyok” — s ez pontos fordítás szerint azt jelenti: Leszek, aki leszek! — ígéri Mózesnek a Hóreb hegyén az Ür. Majd meglátjátok, ki vagyok én, majd megismertek, ki leszek nektek én. az Űr! A jövendőbe mutat Isten az út kezdetén, amelyre elindul választott népével. Istent mindig csak „útközben" lehet megismerni, menetközben, amint úton vagyunk vele. S ez azt is jelenti: csak az ismerheti meg öt, aid enged hívó szavának s elindul vele, — mindent reá bízva, mindent tőle várva. A megígért haza földjének küszöbén idegen próféta szájával üzeni Isten: Ö ..nem ember, hogy hazud;ék, ... mondott-e valamit, hogy meg rve tenné, beszélt-e valamit, hogy be ne teljesítené?” S elhangzik a figyelmeztetés Izrael felé: ne feledje, hogy olyan nép, amely „magában fog lakni és nem sorolhatja magát a nemzetek közé”! Nem járhat a maga útján és nem keresheti a maga dicsőségét. Urától kapott feladata van és ez a feladat: szolgálat minden népek javára. Ez az értelme a titokzatos jóslatnak az Izrael népéből származó Csillagról, aki királyi módon uralkodik majd. Az C„testamen tom fényében látjuk már, amit Bálám próféta még nem láthatott: ez a király szolgai módon uralkodott, vagyis ügy, hogy életét áldozta oda mindenekért (Máté 20,23). Egyre szűkebbre vonja Isten megígért EIjövendőr'4 szóló róféciák körét: Dávidnak azt is megmondja, hogy Izrael IMÁDKOZZUNK Mindenható Szent Isten! Hálával köszönjük meg Ne ked, hogy megkönyörültél a bűnös világon, s elküldötted a világ megváUdsára egyszülött Fiadat. Köszönjük, hogy őbenne kinyilatkoztattad lelkedet: az igazságnak és szeretetnek lelkét. Or Jézus Krisztus! Hálával dicsőítünk azért, hogy Te szeÍ " lídséggel és alázatosságga* közeledtél ehhez a világhoz s így is jártad meg földi pályádat s így szerezted meg üdvösségünket. Szentlélek Úristen, könyör- günk, tisztíts belőlünk olyan népet, mely Isten gyermekeihez illő módon jár a szeretet útján, önként vállalva a vele kapcsolatos szenvedést és áldozatot. Hallgasd meg imádságunkat, s áldd meg ádventi előkészületünk idejét. Amen. népében éppen az ő családjából származik: „ ... magot támasztok neked... és megerősítem az ő királyságát...” S az őseihez térő király boldog bizonyossággal vallja az ígéret birtokában... örök szövetséget tett velem!... Ez az ígéret teljesedik be, amikor eljő a Dávid városában a Dávid házából való Megtartó (Lk. 2,11 1,26—33.). Benne ragyog fel Jákob csillaga, a „naptámadat a magasságból” (Lk. 1,78). 3. Izrael története során gyakran elfeledkezett arról, mi végre: szolgálatra és nem uralkodásra, mindenek javára s nemcsak maga önző hasznára kapta az ígéretet s az áldást. Sokszor rúgódozott az ellen, hogy vállalja ezt a szolgálatot: azt hogy Isten kegyelmének edénye legyen, amely azért formáltatott, hogy minden népek igyák belőle az üdvösség italát. Izrael legnagyobb prófétái nem szűntek meg emlékeztetni erre (És. 49,6; 42,6; 60,3.). És arra is, hogy az Eljövendő a béke országát hozza majd el, a Békesség Fejedelme lesz (És. 2,1—4; 9,6—7.). Isten kemény ítéletei Izraelt éppen ezért az engedelenségért sújtották nemegyszer. Azért, mert olyan akart lenni, mint a többi népek, önmagában akarta megtalálni élete értelmét, nem szolgálni akart, hanem élvezni. Nem akart advent népe lenni s maradni. 4. Ez a jövendő-várás azonban éppen nem azt jelentette Izrael életében, hogy nincs más dolga, mint ölhetett kézzel, tétlenül várni a sültgalambot. Ádvent népének várakozása tevékeny várakozás. Szüntelen felkerekedés és menetelés Isten ígéreteinek beteljesedése felé. Nem rest pihenés a kiválasztottság babérain, hanem inkább Isten akaratában való szorgos járás. A jövendő felé kitárult tekintet a ma feladatait méri fel, a jelen erkölcsi leckéit oldja meg s naponta vizsgázik abból: meglátszik-e rajta, hogy a békesség országának látomását hordozza szívében. 5. Az Ótestamentom népének ádventje, a várakozás ideje célhoz ért és betelt Jézus Krisztus eljövetelével. Az ö mennybemenetele óta azonban új ádventi időszak kezdődött, mégpedig az egyház és ' Izrael számára egyv képpen. Mert Istennek vannak még be nem telt ígéretei. A tanítványaitól búcsúzó Űr visszajöveteléig új szövetség szolgálatát bízta övéire: „Elmemén tegyetek tanítványokká minden népeket...” Az Izraelre bízott szolgálat most vált igazán világraszólóvá a zsidókból és pogányokból ösz- szegyűjtött keresztyén gyülekezet életében. Ebben a Krisztus visszajöveteléig tartó ádventben az egyház népe Izraelért és minden népekért reménykedik, virraszt és fáradozik. Mindenestül ádvent népe; _ nem úgy, hogy Izrael örökségébe lépett volna, hanem úgy, hogy immár annak örököstársa. A szeretetszolgálatának cselekedeteivel tesz bizonyságot a békesség országában való reménységéről. Így vándorol Isten minden ígéretének végső beteljesedése felé. Groó Gyula Tépjetek meg! Advent első vasárnapjával új egyházi esztendő kezdődik. Isten új kegyelmi esztendejében életünkben újat akar elkezdeni, új élettel akar megajándékozni. Ezért hangzik felénk az egyházi esztendő első napján ébresztő ádventi harsonaként Isten megtérésre hívó igéje: „Térjelek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Máté 3,2.) Életünk megújulására, magatartásunk és gondolkodásunk megváltoztatására feltétlen szükségünk van. Mert az új egyházi esztendőben ügy lehet boldog és megelégedett az életünk, ha levetkőzzük bűneinket, elhagyjuk rossz szokásainkat és megváltoztatjuk önző életmódunkat. Annak a szolgálatnak* amelyet Isten az emberek boldogítása és a világ békessége érdekében reánk bízott* csak megújult élettel lehetünk eleget. S ha őszintén a szívünkbe nézünk, meg kell vallanunk, hogy van miből megtérnünk, van minek megújulni az életünkben. Nem kell mást tennünk, csak egyszer belenéznünk a tízparancsolat tükrébe és megláthatjuk, mennyi hitetlenség, tiszteletlenség; szereletlenség, irigység, gyűlölet és tisztátalan kívánság mocskolja be naponként az életünket. S ha ezt meglátjuk, lehetetlen hogy el ne fogjon bennünket a bünbánat szomorúsága, s fel ne fakadja» szivünk mélyén a sóvárgo kívánság: De jó lenne megtisztulni, boldog új életet élni! Ez a vágy nem teljesíthetetlen kívánság. Életünk megújulása nemcsak szükséges, de lehetséges is. Nem azért, mintha mi képesek lennénk új életet kezdeni, hiszen saját erőlködésünknek mindig csak kudarc és elbukás az eredménye. De Isten nfegkör nyörült rajtunk. Jézus Krisztus emberré lelt és eljött közénk, hegy ami nekünk nem sikerült, azt kegyelmesen véghez vigye rajtunk. Életünk megújulásának csodáját úgy valósítja meg, hogy megbocsátja bűneinket és szállást vesz a szívünkben, s ezáltal megújítja életünket, gondolkodásunkat, magatartásunkat. Advent ideje Jézus Krisztusnak megérkezéséről, az emberekhez leiiajló kegyelmes szereteíéről beszél. Arról, hogyan jött el 2000 éve kif gyermekként e világra Isten Egyszülött Fia, s hogyan jön el ma is hozzánk, az evangélium hirdetésében, a bűn- bocsánat szentségében, hogy a?. drága örömével ajándékozzon meg bennünket. Akik kitárják előtte a szívüket, akik hisznek bűnbocsánatot hirdető szavában, akik engedik, hogy szállást vegye* a szívükben, azoknak életében megvalósul a várvavárt döntő változás és megtapasztalják ma is, hogy Jézus Krisztusban valóban elérkezett hozzánk az Isten országa Selmeczi János
