Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-11-20 / 47. szám

Luther hitvallást Irata ft SCHMA KALDENI CIKKEK A „szentek” tisztelete tárgyában Luther Márton a Schmal- kaldeni Cikkekben ebben a kérdésben is bátran és félre­érthetetlenül fejtette ki állás­pontját: aki imádkozásában és vallásos életében a szente­ket tekinti közbenjárónak és hozzájuk folyamodik, tévesen értékeli személyüket és hatal­mukat. A SZENTEK TISZTELETE LUTHER KORÁBAN már-már olyan méreteket öl­tött, hogy táboruk elhomá­lyosította Istent és Krisztust. Oltárok és mellékoltárok fő­hőseivé lettek, legendák és prédikációk szóltak róluk s vélt illetékességük úgyszólván kisajátította az élet egy-egy területét. Nyilvánvaló, hogy a túlzásokban nemcsak a köz­nép, hanem maga az egyházi vezetőség is erősen hibás volt. Egyik káté-prédikációjában Luther így ír erről: „Vizsgál­juk csak meg, amit eddig űztünk a pápaság alatt! Ha valakinek fájt a foga, szent Apollóniához folyamodott. Ha valaki tűzveszedelemtől félt, szent Lőrincet válasz­totta védőszentjéül, ha valaki dögvésztől félt, fogadcilmat tett szent Sebestyénnek vagy szent Rókusnak. És még számtalan utálatosság, mert mindenki kiválasztja a maga szentjét, azt imádja és szükség idején segítségül azt hívja.” Csoda-e, ha a reformáció» mozgalom első túlzói, a zwickaui próféták, a szentek szobrait döntögették, s ilyen durva és gyökeres módon pró­bálták Isten egyeduralmát visszaállítani?! Luther Márton egészen más eszközöket használ: a meggyőzés és bizonyítás, a történelmi és hitelvi tisztázás eszközeit. Nem véletlenül írta már 1522-ben a Német Nem­zet Keresztyén Nemességéhez c. iratában a husziták akkor oly fájó ügyével kapcsolat­ban: „Az eretnekek ellen nem máglyával, hanem iratokkal kell küzdeni!" Fejtegetései során itt is azt bizonyítja, hogy a szentek tisztelete Isten-ellenes, Krisztus-ellenes, Biblia-ellenes és sérelem az igazságon is. A SZENTEK TISZTELETE ISTEN-ELLENES szokás. Az az egyház, ame­lyet Jézus Krisztus az egy szellemi Isten ismeretének tiszta magaslatára emelt fel (lásd János ev. 4. fejezetében a samáriai asszonnyal folyta­tott beszélgetését), a szentek segítségül hívásával szinte a sokistenhívés színvonalára süllyedt vissza. Mert a szen­tek udvartartása Isten körül amolyan szelídített polytheiz- mus, mely az Olympuszt csak új nevekkel népesítette be. Hol vannak ennek a baboná­nak nagyonis emberszabású képzetei Krisztus tündöklőén tiszta tanításától! KRISZTUS-ELLENES IS! És ezen van a legnagyobb hangsúly. A Schmalkaldeni Cikkek első főtétele éppen arról szól, hogy egyedül Jézus Krisztus az Isten Báránya, aki bűneinkért meghalt és üdvösségünkre feltámadott. Rajta kívül nincs közben­járónk, műve toldozgatásra nem szorul. Minden emberi érdem és önerőből szerzett üdvösség az ő érdemét kiseb­bítené. Élére állítva a dol­got, azt kell mondanunk: ha a törvényt valaki is be tudná tölteni, nem kellett volna Krisztusnak meghalnia, vagy amint Pál apostol szó szerint írja: „Ha törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg” (Gál. 2,21.). Mindezt nem Luther talál­ta ki, hanem így van meg­írva. Ezért BIBLIA-ELLENES a szentek segítségül hívása. „A Szentírásban semmi alapja nem található ennek a taní­tásnak.” Az Ótestamentum népe bármennyire tisztelte Mózest, Ábrahámot vagy Illést, sokkal józanabb volt annál, semhogy Isten dicsősé­géből osszon részt nekik. Sőt, azok ott Isten dicsőségének fényét alig bírják elviselni. Az Űjtestamentumban pedig Jézus még azt is elhárítja magától, hogy jó mesternek szólítsák őt az emberek. „Sen­ki sem jó, csak egy, az Isten,” (Máté 19,17.) IGAZSÁGÉRZETÜNKKEL IS ELLENKEZIK embereknek ilyen felmagasz- talása. A szentek kultusza óhatatlanul váltságra szoruló emberek idealizálására ragad bennünket — gyarlóságaikról hallgatunk, erényeiket eltúloz­zuk. Isten igéje éppen abban nagy, hogy reális rajzaiban a legnagyobbak is gyarlóságaik­kal együtt vannak megörö­kítve. Viszont Luther mértéktar­tására, tiszta fogalmaira és igazságérzetére jellemző, hogy NEM ZÁRKÓZIK EL A NAGY KERESZTYÉNEK IRÁNTI EMBERTÁRS! TISZTELETTŐL Szó szerint ezt írja: „Ha Kedves Testvéreim! Köszönöm bizalmukat, amellyel feltárták helyzetüket. Azért válaszolok a nyilvá­nosság előtt, mert ez a kér­dés — a gyermektelenség kérdése — többeket is érint­het. Tíz évi házasságuk alatt nem született gyermekük, mert nem akarták vállalni ezt a „terhet”, annak ellené­re, hogy mindketten fiata­lok, egészségesek és lehetne gyermekük. Ehhez máris meg­jegyzem, hogy a gyermekáldás Isten teremtési rendjéhez tar­tozik, ahogyan azt 1. Mózes 1,27—31. verseiben olvassuk. Ha nincs gyermekük, noha lehetne, adósai maradnak kö­zösségeinknek, mind a gyüle­kezetnek, mind a népünknek. Az is tapasztalatunk, hogy sok gyermektelen házasság boldogtalanná lesz. Ha Isten iránt való engedelmességből, azaz hitből és az egymás iránt való szeretetböl nem vállal­juk ezt az „édes terhet”, ak­kor önzővé leszünk, mert fi­gyelmünk nem a gyerme­keinkre, hanem csak ma­gunkra irányul. A pénzünket csak magunkra költjük, sza­bad időnkkel csak mi rendel­kezünk, mindent csak ma­gunkra áldozunk. Gyakran egymás kárára történik ez, mert egymással is verseny- zünk és egymást formáljuk önzővé. A válóperekben sok­szor hangzik el a vád: „én szerettem volna gyermeket, de ő nem akarta” — s ilyen­kor mindkét fél egymásra há­rítja a felelősséget, holott mindkettő hibás, sőt bűnös Persze nem azért vállaljuk a gyermekeket, hogy válsá­gos időkben ők legyenek az utolsó kényszerítő kapocs, amely lehetetlenné teszi az November 11-én, csütörtö­kön nyitotta meg Káldy Zol­tán püspök a fóti Mandák Intézetben rendezett 17. kán­tori tanfolyamot. Ez külön­ben a harmadik olyan tan­folyam, amelyet egyházunk a református egyházzal közö­sen tart meg. A tanfolyam 28 résztvevője közül 24 re­formátus és 4 evangélikus. Közülük 16-an elvégezték már az előző években az alap­fokú tanfolyamot, most közép­fokú és haladó képzésben ré­szesülnek. A korálok játszását már nem csak harmóniumon, hanem orgonán, pedálkíséret­tel is gyakorolják. A megnyitó ünnepség el­nökségét és a tanfolyam új hallgatóit Kis János gond­nok, a tanfolyam egyik ve­zetője köszöntötte. Dr. Gár­donyi Zoltán a tanfolyam szervezetét és munkarendjét ismertette. Református rész­ről a konvent nevében P. Tóth Lajos lelkész nyitotta meg a tanfolyamot. Káldy az angyaloknak és elhunyt szenteknek ez a bálványozó tisztelete megszűnik, az ő másféleképp való tiszteletük nem fog kárral járni.” A hi­vatása magaslatán álló evan­gélikus egyház természetszerű­leg mindig kész tanulni a gazdagságát Krisztusért fel­áldozott Antoniusztól (Szent Antal), az új, szent életre ju­tott nagy teológustól, Augusz- tmusztól (Szent Ágoston), Assisi Ferenc áthatott, párat­lan erejű jelleméből (Szent Ferenc), s őket más hasonlók­kal együtt a magunkéinak is tartjuk, mert Krisztuséinak ismertük meg. Az az egyház, mely embe­reknek épít oltárt, rossz pél­dát ád a világnak. Amely pe­dig e helyett megszentelődés- re inti tagjait és a neki adott kegyelmi eszközökkel Isten országát építi belőlük, jól megértett hivatását helyesen tölti be. Böjtös Sándor elválást, hanem azért, hogy betöltsék életünket. Testvéreimnek azonban kü­lönleges kifogásuk van. ön, — a férj azt mondja: nekem öt testvérem volt. Láttam édesanyám küszködését. és apám közömbösségét. Nap, mint nap hallottam a szü­lők veszekedését, hol ez, hol az miatt. De sokszor meg­vertek minket, pedig egy­másra haragudtak!... ön, —» a feleség — azt mondja: ne­kem is több testvérem volt s ha szüleim nem küzdöttek is anyagi nehézségekkel, még­is elváltak. Apám a gyerekek egyik részét, anyám a má­sik részét édesgette magá­hoz, így egy családban állan­dóan két tábor került szembe egymással... Szinte azt akarják mon­dani: azok az emberek nem vállalják a gyermekáldást, akiknek szomorú volt a gyer­mekkoruk ... Ezt az indokolást azonban meg is lehet fordítani! Éppen azért is legyen gyermekük, hogy neki legyen boldog a gyermekkora! A kettőjük sok megrázó tapasztalata, szoron­gató, feledhetetlen élménye legyen riasztó hatással és adjon tanítást ahhoz, hogy éppen ellenkezőleg cseleked­jenek és neveljenek. Bizto­sítsák gyermekeiknek a csa­ládi élet harmóniáját. Te­remtsék meg azt az otthont, amelybe a gyermekek bár­honnan, iskolából és munka­helyről, örömmel térnek ha­za. Felnőtt életük minden drága kincsét osszák meg ve­lük: a tudásukat, tapaszta­lataikat, egymás iránt való gyengédségüket, hitüket, a családi közösség iránt váló szeretetüket, az áldozatra váló készségüket. Zoltán püspök megnyitó ige­hirdetésében többek között a következőket mondotta Já­nos evangéliumának 13. feje­zete alapján: Az orgona mel­lett olyanoknak kell ülniök, akik elfogadják Krisztus szol­gálatát. Groteszk jelenség egy olyan kántor, akinek semmi köze sincs ahhoz a Krisztushoz, akiről énekel. Aki viszont elfogadja ezt a szolgálatot, annak égést éle­te szolgálattá válik. Szolgá­latának területe tágabb lesz az orgonapadnál. Szeretettel tud odafordulni egész né­pünkhöz, drága hazánk min­den kérdéséhez, sőt kitágul figyelme az egész földgolyó felé, melyet Isten kezében tart. — A hallgatók úrva­csora vételével kezdtek mun­kájukhoz. A református templomban P. Tóth Lajos, az evangélikus templomban Benczúr László szolgált az úrvacsorái istentiszteleten. HÍREK. 1 — Az egyházi év utolsó va j úrnapja, örökkévalóság va­sárnapja: az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Mt. 24, 15—18; szószéki igéje: Jel. 22, 12-17. — Az evangélikus egyház félórája lesz a Petőfi Rádió­ban 1960. november 20-án reg­gel 8 órakor. * — GYÖRSÄG. A reformáció hetében minden este 6 órakor reformációi előadás volt a templomban: „Akiknek sokat köszönhetünk” címen. Október 30-án este a győrsági refor­mátus testvérgyülekezettel kö­zös vallásos estet tartottak a református imateremben. Evangélikus részről szavalt: Baracskai Piroska, Káldy La- josné, szólót énekelt: Gede Gyuláné, az evangélikus kán­tor felesége. Igét hirdetett: Káldy Lajos. Patáky Dénes pázmándfalui református lel­kész tartott zárószót. — TERÉNY. A gyülekezet a halálozás folytán megürült lel- készi állásra Polóny Zoltán csákvári lelkészt hívta meg. Beiktatása előreláthatólag fo­lyó évi november 20-án lesz. — ÖRISZENTPÉTER. Októ­ber 23. és 30. között az evan­gélikus és református egyház lelkészei esténként felváltva a másik felekezet templomá­ban az 50. zsoltár alapján re­formációi emlékünnepet előké­szítő bűnbánati hetet tartot­tak. Ugyanekkor sorozatos elő­adások hangzottak el a Bib­liáról. A reformációi ünnepet a két egyházközség gyüleke­zete saját templomában külön tartotta meg. Az „Őrség” református lel­készei és gyülekezetei az őrl- szentpéteri evangélikus egyház területén bizalommal és kész­séggel veszik igénybe az evan­gélikus lelkész helyettesítő, vagy vendégszolgálatát. — BUDAPEST-FERENCVÄ- ROS. November 20-án, dél­után 6 órakor szereteivcndég- ség lesz a gyülekezetben. Elő­adást tart: Bándy István gyé- kényesi lelkész, „Advent elé” címen. — A FEJÉR-KOMÁROMI EGYHÁZMEGYE lelkészt munkaközössége november 24-én délelőtt 10 órai kezdet­tel az Egyetemes Egyház Ül­lői úti székházában ülést tart. — A CSEPELI GYÜLEKE­ZET november 13-i szeretet­vendégségén „Ami a világ ke- resztyénségét foglalkoztatja” sorozatban Várady Lajos, a Budai Egyházmegye esperese tartott előadást a keresztyén- ség egységéről. — GYULA. Október 30-án a gyulai református templom­ban közös reformációi emlék- ünnepélyre gyűltek össze a gyülekezet evangélikusai. Az igehirdetés szolgálatát Mekis Ádám evangélikus esperes lát­ta el. Szolgált még Nagy Sán­dor református esperes, Ben- kő István helyi evangélikus lelkész, közreműködött a bé­késcsabai evangélikus ének­kar, Mekis Ádám esperes ve­zényletével, orgonán kísért Dedinszky Gyuláné. Többek között előadták Händel Te­remtés oratóriumának egy szép részletét is. A vendége­ket a református gyülekezet látta vendégül. A Sajtóosztály IRATTERJESZTÉSÉBEN KAPHATÓ Biblia 60,- Ft Újszövetség (kötve) 20,— „ Újszövetség (fűzve) 12,— „ Énekeskönyv (kötve) 40,— „ Énekeskönyv (műbőr) 50,— „ Imakönyv (Raffay) 25,— „ Imakönyv (Jávor) 20,— ,. Hitvallási iratok I. 45,— „ Hitvallási iratok II. 45,— „ Ferenczy: Üj szív 10,— „ Káldy: Bev. az Új­szövetségbe 30,— „ Groó: Az élet kenyere 5,— „ Karner: A testté lett 1^0 lg t Pálfy: Krisztus tanúja 5,— ” Levél egy gyermektelen házaspárhoz Négyhónapos kántori tanfolyam megnyitása Foton Orülsz-e az örökkéva óságnak? És imé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ö cselekedete lesz. — En vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az 6 parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosak, és a paráznák és a gyilkosok és a bálványimádók és mind, aki sze­reti és szólja a hazugságot. — Én, Jézus, küldöttem az én an­gyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyüle­kezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondja: Jövel! És aki hallja, ezt mondja: Jövel: És, aki szom- juhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen. — Jelenések 22, 12—17, Éppen tíz éve, hogy Hamburg város öreg evangélikus püspöke utoljára állt gyülekezete előtt. Egyik álmát mondta el többek között, melyet nemrég látott. Idegen templomban találta magát. Tiszteletre méltó egyházfi hosszú lépcsőn fel­vezette a szószékre. Alatta áttekinthetetlen, hatalmas gyüleke­zet. Az öreg egyházfi ekkor halkan így szólt hozzá: Ez nem a te gyülekezeted, hanem az Ő gyülekezete, a mennyei, s most arra a kérdésre vár tőled feleletet: Örülsz-e az örökkévaló­ságnak? Ezzel magára hagyta a püspököt, alti aztán a hatalmas gyülekezet előtt alázatosan és boldogan tett bizonyságot: örül az örökkévalóságnak. Az egyházi év utolsó vasárnapján, ami­kor a halottatokra való emlékezés — hol vannak, miért vette el Isten őket — újra érezteti velünk a veszteségokozta szomo­rúságot és fájdalmat, hadd kerüljünk szembe azzal a kérdés­sel, melyre az öreg püspöknek kellett válaszolnia: Örülsz-e az örökkévalóságnak? Ez persze más és több, mint amikor azt kérdezik tőlem: Hiszel-e az örökkévalóságban vagy készülsz-e reá? örülsz-e, ahogyan Simeon örvendezett: Mostan bocsátód el, Uram a te szolgádat, a te beszéded szerint békességben, mert látták az én szemeim a te üdvösségedet; ahogyan Pál apostol örvendezett: Kívánván elköltözni és Krisztusnál lenni, mert ez sokkal inkább jobb; ahogyan Luther örvendezett, ami­kor így énekelt: Már megyek békén, örömmel, hív az Isten! De kicsoda örvendezhet az örökkévalóságnak? Aki be­mehet a kapukon a városba, a mennyei városba, Istenhez; Nem az tehát a döntő, mi lesz a halál után, hanem az: mi lesz a feltámadás után, amikor odakerülök a kapu elé: bemehe- lek-e a mennyei városba, vagy pedig kívül maradok? Akinek gyökere láthatatlan, de annál elszakíthatatlanabb erőssége Jézus volt, akinek életébe, sokszor csak nagyon gyéren, de azért mindig is láthatóan, ama fényes hajnali csillágból hul­lott a világosság, akinek szíve csak azért nem szikkadt ki és száradt el, mert az élet vizéből vett üdítést és áldást, s még hozzá ingyen, tehát minden érdem és ellenszolgáltatás nélkül, az nem áll hiába a kapuk előtt, azt Isten a feltámasztás után beengedi a városba, s az mindenkor az Ürral lesz! De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok és a paráznák és a gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik szeretik és szólják a hazugságot. Persze nem azért, mert ebek, tehát tisz­tátalanok voltak, nem azért, mert hamis tudományt hirdettek és köveitek, nem azért, mert csak testüknek éltek, cselekedet­tel vagy akár gondolatban vétkeztek a 6. parancsolat ellen, nem azért, mert öltek, talán csupán nyelvükkel és szeretet­te nség ükkel, nem azért nem mehetnek be Isten városába, mert a bálványimádás, s ez előbb-utóbb mindig emberimádást is jelent, undorító bűnébe estek, hanem azért nem mehetnek be a kapukon keresztül Isten városába, mert konokul, soroza­tosan elutasították azt, Aki a gyülekezetben bizonyságot tett az ő angyala által: Aki szoonjúhozik, jöjjön, aki bűnös, jöjjön, s aki úgy szerette a gyülekezetét, mint menyasszonyát s benne mindannyiunkat. A kívül maradók nem azért nem mehetnek be, mert sok a bűnük, hanem azért, mert nincsen bűnbocsá­natuk! Ezek nem rosszabbak a többieknél, akik boldogan me­hetnek be Isten örömébe, hanem szegényebbek amazoknál. Nem kellett nekik a legdrágább: a bűnbocsánat, örülsz-e az örökkévalóságnak? A kérdés nemcsak fontos, sürgős is. Jézus hamar jön el, az ajtó előtt áll! Az örökkévalóság talán köze­lebb áll hozzám, mint a holnap. Nem biztos, hogy a ma után feltétlenül holnap következik, a kedd után szerda! Jó lenne egyszer már egészen komolyan s mindent ebben az imádság­ban Urunk elé tárni: Bizony jövel Urunk Jézus! W. ö. HÉTRŐL—HÉTRE Készenlétben Lukács 12, 35. Nemrégen az újságok közölték, hogy valamelyik sorompóőr elaludt, amikor szolgálatban volt. Pedig olyan helyen teljesí­tett szolgálatot, ahol ezer veszély származhatik abból, ha nem vigyáz, ha nem éber! Az átjáró közeiéhez ért már a vonat, amikor valaki lehúzta a sorompót és így akadályozta meg emberek halálát, gépek pusztulását, mert a lehúzott sorompó elé buszok és autók érkeztek. Heti igénk azokról a szolgákról beszél, akik a készenlét állapotában vannak, akik nem alusznak el, akik éberek. Azok­ról a szolgákról van szó, akik felöltözve, kezükben égő gyer­tyával várják urukat, hogy az első kopogtatásra pattanjanak, kitárják az ajtót és utat mutassanak. Isten igéje arra tanít, hogy Krisztus gyermekei állandóan, szakadatlanul a készenlét állapotában legyenek! Nincs alvásra idő, jön a mi Urunk és várja az ajtónyitást. Várja, hogy helyet készítsünk néki! Hol készítsünk helyet? A szívünkben, életünkben, családunkban, gyülekezetünk­ben. Jön a mi Urunk, hogy szemlét tartson, felelősségre vonjon és parancsot adjon! Sión királya közeledik! Necsak várjuk Jézust, hanem menjünk elébe mi is. Le­gyen ez a közeledésünk belső! Az első lépés nagyon nehéz, mert sok minden visszatart. Közeledjünk, mert Isten már az első karácsonykor megtette felénk a döntő lépést. öltözzünk fel, a Szentlélek gyújtsa meg hitünk gyertyá­ját és Jézus felé közeledve várjuk alázatosan és boldogan az ádventet. Fülöp Dezső — CSALÁDI HÍR: Szelényi Iván és Várady Mária Katalin házassá­gát Isten leánygyermekkel áldotta meg. Neve: Szonja Zsuzsanna. — Budapest peremén egyedül­álló, idős, korrekt asszonynál ágy- vagy albérletet keres volt tisztviselőnő. Cím a kiadóban. — Harmónium, 5 és fél oktávosj eladó, 5200 Ft-ért. Budapest, IX., Viola u. 25. Csillagh L. — HALÁLOZÁS. Rónay B. Gyu- *“• nyugalmazott uraiújfalui lel­kész, a vasi egyházmegye volt es­perese október 14-én 78 éves korá­ban elhunyt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom