Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-10-23 / 43. szám

/ fiz emberiség nagy kérdéseinek r J megoldása szívügye az egész evangélikus egyházunknak a. Egyházunk vezetősége másfél évtizede sokat fára­dozik az igehirdetés megújulásáért. Ezt abban a meg­győződésben teszi, hogy egyházunk népe a megújult igehirdetés révén találja meg helyes viszonyulását, magatartását és ismeri fel feladatait új társadalmunk­ban, de túl ezen az egész emberiséget érdeklő nagy kérdések vonatkozásában is. Egyházi sajtónk, heti­lapunk is sokat fáradozik e cél érdekében. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyházunk lelkészei, presbi­terei és hívei egyre inkább ismerik fel keresztyén szol­gálatukat és helyes viszonyulásukat hazánk és korunk nagy kérdéseiben. A TELJES IGE hirdetése és hallga­tása felébresztette a felelősséget egyházunkban az ember TELJES ELE TEERT. Szerkesztőbizottságunk ja­vaslatára több, az ország legkülönbözőbb tájain élő gyülekezeti lelkészt kérdeztünk meg legutóbb afelől, hogyan tekint az ENSZ most folyó ülésszakának ese­ményeire. Kérdésünkre nemcsak lelkészek, de presbi­terek, sőt egész presbitériumok is elküldték nyilatko­zataikat. Oly nagy számban, hogy valamennyinek le- közlésére és a leközölteknek is teljes egészében való ismertetésére lapunk terjedelme miatt nem vállalkoz­hatunk. Az alább közölt nyilatkozatok azonban meg­erősíthetnek bennünket abban, hogy: az emberiség nagy kérdéseinek jó megoldása szívügye egész evangé­likus egyházunknak. A HIDEGHÁBORÚS KÖRÖK Nem akadályozhatják MEG AZ IGAZSÁG DIADALÁT A pusztaföldvári evangé­likus egyházközség presbité­riuma október 2-án tartott ülésén a helyi lelkész, Ben­czúr Zoltán rámutatott arra, hogy a világ feszült érdeklő­désének középpontjában az ENSZ most folyó 15. ülés­szaka áll. Megemlékezett azokról a nagy jelentőségű javaslatokról, melyeket Hrus­csov, a Szovjetunió küldött­ségének vezetője terjesztett elő megvitatás céljából. Ki­emelte, hogy a népeknek — közöttük a mi népünknek is — hő vágya a világbéke, amelynek alapja az általános leszerelés, örömmel és jóleső érzéssel fogadjuk a Szovjet­unió által előterjesztett ja­vaslatokat, az általános lesze­relésről, a népek békés egy­más mellett éléséről, a szé­gyenletes gyarmati rendszer megszüntetéséről s azokat a magunk becsületes munkáján keresztül támogatjuk. Ugyan­akkor elítéljük azon nyugati államok magatartását, melyek a népek békéjét veszélyezte­tik s nem akarnak egyet­érteni a leszerelés kérdésé­ben a szocializmus útjára lépett népekkel, melynek élén a Szovjetunió áll. A lelkész szavait élénk hozzászólás követte. Mind­egyikből világossá vált a béke utáni vágy s az a remény­ség, hogy az végül is győzni fog minden más hamis mes­terkedés felett. Sajnálatos volna, ha a New Yorkban most folyó tárgyalások nem koznák meg a népek vágyá­nak teljesülését, a világbéke tartós biztosítását. Bizonyo­sak vagyunk benne, hogy a hidegháborús körök csak ne­hezíthetik, de meg nem aka­dályozhatják az igazság dia­dalát, melyért dolgozik min­den jóakaratú ember. •A pusztaföldvári egyházközség presbitériuma A BÉKEHARC ÖSSZHANG­BAN VAN EGYHAZUNK EVANGÉLIUMI HUMANIZMUSÁVAL Előttem és híveim előtt is­meretes és egyre világosabbá válik annak a tiszteletre méltó erőfeszítésnek a jelentősége, amelyet a szocialista államok tesznek a békés egymás mel­lett élés érdekében. Nem kevésbé kísérjük figye­lemmel és rokonszenvvel azo­kat az erőfeszítéseket is, ame­lyek a gyarmatosítás végleges felszámolása érdekében foly­nak. Meg vagyok róla győződ­ve, hogy mind a világbéke érdekében folyó küzdelem, mind pedig az antikolonialista harc a legteljesebb összhang­ban van egyházunk és vallá­sunk evangéliumi humanizmu­sával. Isten segítségét kérem, hogy ez a harc a népek boldogulá­sát, a végleges megbékélést eredményezze. Nagy Tibor lelkész Székesfehérvár A NÉPEK NEM AKARJAK, HOGY A FÖLD TEMETŐVÉ LEGYEN Átéltem két háború sok nyo­mort és könnyet okozó pusztí­tásait, szeretném,, ha szűkebb családom tagjai, gyülekezetem és magyar nénem nagyobb családjával együtt megkímél- tetnének egy újabb háború — esetleg totális pusztulást hozó — borzalmaitól. Bizonyára amint mi sem, úgy más .népek sem akarják, hogy „Hiro­sima”-! temetővé legyen Isten által széppé teremtett föl­dünk! Bizonyára nem akarják ezt a népek jelenlegi felelős vezetői sem; Bár tudom, hogy az évek óta a népek között ki­alakult bizalmatlanságnak a légkörét nem könnyű máról holnapra megváltoztatni, de mégis remélem, hogy a ma még szemben álló felek egy­más nézeteit megismerve és minden nép jogos érdekét szem előtt tartva, közelebb ke­rülnek egymáshoz és a világ Ura segítségével az emberiség javára és Istenünk dicsőségé­re jó munkát végeznek. Adjon a Békesség Fejedelme a fele­lős vezetőknek bölcsességet, megértő szeretetet, hogy mind- annyiunk imádságos vágya mielőbb valóra váljék! Ferenczy Vilmos lelkész Szilsárkány CSAK HELYESELNI LEHET DELEGÁCIÓNK MUNKÁJÁT A szocialista országok dele­gációi által felvetett prob­lémák a világ létproblémái, megoldásuktól függ a mi és gyermekeink, unokáink sorsa, élete. Mint evangélikus lel­kész, csak helyeselni tudom, hogy a békés egymás mellett élés — egyáltalában a béke és leszerelés kérdését, a gyar­mati sorban élő népek fel­szabadításának ügyét olyan határozottan és következete­sen képviseli á mi delegá­ciónk is. Nehéz, felelősségtel­jes. munkájához sok sikert kívánok. Schultz Jenő lelkész Vanyarc ISTEN ADJON BÖLCSESSÉGET AZ ÁLLAMFÉRFIAKNAK! A Kelet—Nyugat között meglevő ellentét, amely a legutóbbi időkben annyira ki­éleződött s a háború veszé­lyének lehetőségét hordja magában, továbbra is fenn­áll. Pedig a semleges orszá­gok is azt szeretnék, ahogy erről javaslatuk tanúskodik, hogy ez az ellentét tárgyalá­sok során és ne egy pusztu­lást hozó háborúban jutna el a feloldódáshoz. Most olyan feszült a hely­zet s olyan feszült az embe­rek szívében a várakozás, hogy minden vezető politikus­nak, minden áron törekednie kellene a feszültség csökken­tésének lehetőségére. isten adjon bölcsességet az államférfiaknak, hogy népeik s az emberiség javát és ne veszedelmét munkálják dön­téseikkel s legyen hozzánk irgalmas, hogy „megszabadítsa lelkünket a kardtól”. Magyar László lelkész Magyarboly A GYŰLÖLET ELVAKIT Nagyon gondolkodóba ejt­hetne bennünket, amikor lát­juk, hogy a Szovjetunió, amelyet a gyűlölet a kettős világháborúban annyira tönk­retett, ma mégsem a gyűlö­letet javasolja, hógy bosszút állhasson azokon, akik tönk­retették, hanem az általános leszerelést, a haderők lefegy­verzését, a nukleáris fegyve­rek és rakéták megsemmisí­tését, az atommal való kato­nai kísérletek megszünteté­sét. Javasolja a békés gazda­sági versenyt, építést, a tu­domány, a kultúra terjesz­tését. A nyugatiak, a magukat keresztyén államoknak neve­zők, ezzel szemben mégis fegyverkeznek és mégis a gyűlölség mellett döntenek s a krisztusi hitet nem enge­dik győzedelmeskedni a gyű­lölség felett. Megfeledkeznek arról, hogy Isten igéje nem azt mondja, hogy az a gyöze- delem, amely meggyőzi a vi­lágot a gyűlölség, hanem hogy az a mi hitünk. A ke­resztyén ember döntése há­ború és béke kérdésében csak ez lehet: hittel legyőzni a gyűlöletet! t Szende Miklós lelkész Luciáivá ÉRVÉNYESÜLJÖN A BÉKE JÓ IGYEKEZETE Az ENSZ most folyó ülés­szakán az egész világ fóruma előtt bátor hangot kapott mai életünk nyomorúságának diag­nózisa, amit jelentenek e ne­vek: ' hidegháború, nukleáris fegyverkezés, berlini kérdés, gyarmati kérdés stb. Mit pedig egyszer leplezet­lenül feltárnak, azt többé agyonhallgatni nem lehet! Ott feltétlenül bekövetkezik a therápia! Örülünk annak, hogy a ma­gyar küldöttség is ezért fára­dozott, mert mi elítéljük a háborút, és annak „hideg” változatát is. Mi termelni és építeni akarunk! Ml jövendőt akarunk! És ezt a szebb jö­vendőt testvéri szeretettel kívánjuk a földkerekség min­den fajú, színű és vallásé né­pének: az egy vérből származó egész emberiségnek: Európá­ban, Ázsiában, Amerikában és Afrikában is! Mi azt kívánjuk itt Marcal- gergelyiben, amiárt imádko­zik levele szerint, egy New- Brunswick-i testvérünk is Amerikában: „...Hogy a vi­lág békéért küzdő nemzetei érvényesüljenek jó igyekeze­tükkel!” Sikos Lajos lelkész Marcalgergelyi IMÁDKOZÓ LÉLEKKEL FIGYELEM A BÉKÉÉRT • VÍVOTT TITANI KÜZDELMET Mint evangélikus presbiter, nagy érdeklődéssel figyelem az ENSZ most folyó 15. ülés­szakának eseményeit. Nem lehet elégszer hang­súlyozni, hogy a teljes lesze­relés elérése óriási anyagi ét erkölcsi erőket szabadítana fel az emberpusztító fegyver­kezésre fordított anyagi erők­ből, amelyek az emberiség kulturális művelődési és egészségügyi kérdéseinek, a népek szebb és jobb életének megvalósítására lennének for­díthatók és beláthatatlan fej­lődést hoznának létre ezen a téren. Éppen ezért keresztyén lé­tekből fakadó örömmel kell üdvözölnünk minden olyan megnyilvánulást, amely eze­ket a magasztos eszméket: le­szerelés, békés együttműkö­dés, független népek testvéri együttélése stb. írja zászla­jára. Naponként imádkozó lélek­kel és reménykedve figyelem ezt a titáni küzdelmet és szin­te naponta imáimba zárom azt a közös sóhajtást. .. „Békét a világnak!” Dr. Szórády István' egyházközségi II. felügyelő Gyula LÉTÜNK BELE VAN Ágyazva a nagy világ­politikái ESEMÉNYEKBE Az ENSZ jelen ülésszakán mindnyájunk ügyéről van szó. Egyéni létünk bele van ágyaz­va a nagy világpolitikai ese­ményekbe, melyeknek követ­kezményei alól senki sem tudja kivonj magát. Várako­zással tekintünk most a hatal­mas erőfeszítésekre, hogy a hosszú esztendők óta állan­dóan tomboló hidegháború ne gyűljék mindent felperzselő tűzvésszé és ne jusson a halál ismét ahhoz a hatalomhoz, melSyel idő előtt aratja le a vetést. Mint keresztyének, imádságunkban hordozzuk a népek parlamentjének munká­ját, mely keresi az utat a fe­szültségek feloldásához és a népek megbékéléséhez. Ha fán nem is azonnal, de mégis be­látható időn belül. Szekeres Elemér lelkész Csurgó áQMfOlDOM w TÖRTÉNT Róma és a keresztyén egység Lercaro (Bologna) bíboros nyilatkozatát közli a nemhiva­talos vatikáni újság az Osser- vatore Romano a tervezett va­tikáni zsinattal kapcsolatosan. A bíboros nézete szerint a zsi­nat egyik fő célja a felekezet- közi megértés és együttműkö­dés megerősítése lesz. Recoaro- ban (Olaszország) a bíboros egy rendezvényen megállapí­totta, hogy bár a zsinat szor­galmazni fogja az elszakadt testvérekkel való egység meg­találását, mégsem kell azt uniós zsinatként értékelni. Tankérdésekben a katolikus egyház semmi esetre sem tehet engedményeket más felekeze­tek felé. Liturgiái és egyházfe­gyelmi kérdésekben azonban a zsinat akar is és tud is: „tekintettel lenni azoknak az egyházaknak hagyományaira és kívánságaira, amelyek egy­ségre törekszenek, különösen azokról az egyházakról van szó, melyek az Egyházak Vi­lágtanácsának tagegyházai”. * Cicognani bíboros, a keleti egyházak kongregációjának titkára, egy ugyancsak az Os- servatore Romano-ban megje­lent cikkében megállapította, hogy az ortodox egyház. eset­leges meghívása a Vatikáni zsinatra, még nem jelenti en­nek a vendégnek a zsinat munkájában való aktív rész­vételét is. A bíboros megítélé­se szerint az ortodox' egyház képviselőinek meghívását in­kább lehetőségnek kellene te­kinteni arra, hogy a megértés légkörében „óvatos vélemény- csere” útján megtalálják azt az utat, mely az egység szivé­hez, ti. Péter trónjához vezet. * Ezek után nem lepődhetünk meg azon sem, amit a pápa szeptember 11-én Castel Gan- dolfoban mondott. A pápa a nyári székhelyén a plébánia templomban tartott mise al­kalmából a keresztyén egység útjaként „azoknak a testvérek­nek a katolikus egyház kebe­lébe történő visszatérését je­lölte meg, akik homlokukon Jézus nevét viselik”. Ez a ki­jelentés csak megerősíti azt az evangélikus látást, hogy Róma tegyen bár mégoly barátságos hangú kijelentéseket is, régi céljaiból semmit sem enge­dett. A pápa kijelentette, hogy a vatikáni zsinatnak a keresz­tyén egyesülés eszközévé kell lennie. Az egység helyreállítá­sának érdekében felszólította a Rómától elszakadt keresz­tyéneket a római egyházba való visszatérésre. * A bíborosok fenti megálla­pításai megmutatják, hogy ho­gyan tekintenek Róma felől a protestánsokra, és hogyan te­kintenek az ortodoxokra. A két bíboros csak azt erősítette meg, aminek lapunkban már oly sokszor hangot adtunk, hogy Róma egységesítő törek­vései mögött nem a keresztyén egység vágya, hanem egy un. keresztény blokk létrehozásá­nak törekvése húzódik meg a népek és a kelet-európai or­szágok szocializmust építő és igénylő törekvéseivel .szemben. El kell gondolkodnunk azon­ban Lercaro bíboros kijelenté­sén, melyből kitűnik, hogy Róma különösképpen számol azokkal az egyházakkal, me­lyek az Egyházak Világtaná­csának tagegyházai. Mi lehet ennek az oka? Hiszen lapunk­ban is olvashattuk az Egyhá­zak Világtanácsának a Rómá­hoz való viszonyra vonatkozó álláspontját Káldy Zoltán püs­pök St. Andrews-i beszámoló­jából. Olvashattuk .azt, hogy a Vatikánhoz való viszony kér­désében az Egyházak Világ­tanácsa tagegyházak -nevében nem nyilatkozhat, mert arra nem illetékes. Miben lehet annak magyarázata, hogy a Vatikán mégis illetékesnek tartja e kérdésben az Egy­házak Világtanácsát? Nyilvánvaló, hogy tanbeli engedményekre a Vati’~án nem hajlandó. Ezekben a napokban emlékezünk a reformáció Isten-adta drága ajándékára. Az egység útja számunkra nem . Péter trónjához”, nem a katolikus egyház kebelébe való visszatérés, hanem Krisz­tusnak engedelmeskedő hűsé­ges keresztyén élet. A „vllágldegen" egyház ii. A konstantinuszi sorsdöntő fordulat komoly veszélyt je­lentett az egyház számára a világhoz való viszonyában. Az egyház ugyanis nem tekintette többé magát a „harmadik nemzetség”-nek a hellénekkel és barbárokkal szemben, nem tartotta többé magát Isten ki­rályi uralma „új népé”-nek, amely a világ előtt Istennek ezt az uralmát meggyőző mó­don tanúsítja. Ehelyett a keresztyénség átpártolt egy, a világgal kötött szö­vetkezésbe, éspedig úgy, hogy az állam partnerévé lett. Ebből a szövetkezésből fejlő­dött ki aztán az a messzeható, a népvándorlás idejének fia­tal népeit minden tekintetben nevelő és befolyásoló hatás, melynek kulturális és politi­kai következményei alá került Európa és ami csak az euró­pai befolyási körzetbe tarto­zott. Csakhamar feltámadt az egyházban a világ feletti uralkodás igénye is, mely­nek érvényesítése az egy­háztól való további elide­genedésre vezetett, nem utolsó sorban azért, mert az egyház ezt az uralkodói igényét a világban szoká­sos hatalmi eszközökkel igyekezett érvényesíteni. A pápaság és császárság kö­zötti küzdelem, amely a kö­zépkorban és a késői közép­korban oly sok feszültséget hozó mozgalmat szült, az egy­ház tragikus önfélreértésének történelmi kifejezője. Az Isten által a világ önzetlen szolgála­tára elhívott egyház egyre na­gyobb mértékben a saját érde­keiért kezdett síkra szállni. Az egyház a világ feletti korlátlan uralmat mindamel­lett nem vívta ki. Többször kellett látnia, mint és meny­nyire kezd Európa „nagy­korúvá” lett népeinek világa a saját útján járni és mint való­sul meg itt is, ott is a cél: el­különíteni egymástól az álla­mot és az egyházat. Ez az el­különítés az egyházat a maga illetékességi területére utasí­totta. Sokáig éltek és különö­sen nyugaton élnek ma is azok az eszmények, melyeket az egyház a nyugat feudális és később polgári társadalma számára az evangélium, az an­tik kultusz és nem utolsósor­ban a „germán értékek” keve­rékéből tervezett ki és nyilvá­nított kötelezővé. Ilyen „esz­mények” például a keresztyén család, a keresztyén iskola, a keresztyén uralkodó, főként pedig a keresztyén társada­lom. Az egyház harcának ideje ezekért az „értékekért” azon­ban lejárt. Az egyház tehát ide-oda sántikált a nagy tár­sadalmi átalakulások mögött, mely a tömeeproblémák mo­dern technikai korszakához vezetett. Még csak most lett aztán igazán világidegenné. Vagy visszahúzódott a maga állítólagos vallásos lényegé­hez, önhatalmúan elkülönítve magát a „gonosz” világtól. Egyedül az emberek leikéért való állítólagos felelősségre központosította magát, az ember földi szükségletei­vel és mindenekelőtt po­litikai helyes állásfoglalá­sával szemben. Ez is egyik útja az egyház ön­elidegenítésének, pedig mégis csak arra való az egyház, hogy az egész világ érdekében le­gyen. Az evangélium jó híre így az egész világon átalakult a privát belső vallásosság kérdésévé. Vagy a belső kérdések vallásává. Pedig az a megállapítás, melyet a világ állít, hogy ti. a vallás magánügy, össze­egyeztethető lehet a vallá­sossággal, de összeférhe­tetlen az evangéliummal. Végül is az egyház felhagyott azzal is, hogy síkraszálljon állami és társadalmi formák és intézmények bizonyos szel­lemi-világi eszményeiért, de felhagyott azzal, is, hogy az evangélium jó hírét a puszta belső kérdések vallásává téve, az államrend szolgálatába áll­jon és hozzákösse magát olyan társadalmi rendhez, melynek órája már kezd lejárni. A világidegenné lett egy­ház vakká lett azokkal a célokkal szemben, me­lyekre az értelem ítélete kimondta, hogy azok a jövő céljai, pedig ezekre a célokra az evangélium szava úgyszólván felsza­badítja az egyházat. Időnként ezt az egyház» fel is ismerte, de nem mindig volt hozzá ereje, hogy az ilyen fel­ismerés szerint is tevékeny­kedjék. A németországi evangélikus egyház testvértanácsának pél­dául egy túlgyorsan elfelejtett szava 1947. augusztusában az ún. „Darmstadti szózat né­pünk politikai útját illetően” ezt mondja: „(3) Tévedésbe es­tünk, amikor „keresztyén front” létrehozását kezdemé­nyeztük az ember társadalmi életében szükségszerűvé vált újítások ellen. Az egyháznak a régi és a hagyományos kon­zerváló erőkkel való szövetke­zése súlyosan megbosszulta magát rajtunk. Elárultuk a keresztyén szabadságot, mely megengedte és felkínálta ne­künk, hogy megváltoztassuk az életformákat ott, ahol az emberek együttélése ilyen megváltoztatást megkövetel. Mi tagadtuk a forradalomhoz való jogot, pedig az abszolút diktatúra kifejlődését (Hitler) elnéztük és jóváhagytuk.” Itt tör magasba a felisme­rés: „az evangélium nélkül nincs a világnak értelme, de a világ nélkül nincs az evangéliumnak semmi rea­litása”. (Evanston II.) Az egyház világtól elfordu­lását, a világidegenséget azon­ban mindig áttöri jótékony za­vart támasztva egy másik mozgalom, amely az egyházat küldetésének megfeleleőn újra és újra a világ felé fordítja. Gádor András »▼▼TTY7TTTTWTTTVTTTYTTTVTTVT’ DÉL-AFRIKA A dél-afrikai belügyminisz­ter minden felvilágosítást megtagadott a johannesburgi anglikán püspök, dr. Reeves kitiltása ügyében és rendel­kezését nem hajlandó felül­vizsgálni. Így dr. Reeves püs­pök nem vehet részt az Egy­házak Világtanácsa konferen­ciáján, melyet decemberre terveznek Johannesburgba. A fokvárosi anglikán érsek, Joost de Blanc kijelentette, hogy a konferenciát a Dél-Afrikai Unión kívül kellene megren­dezni, ha azon Reeves püspök nem vehet részt. Ha mégis Dél-Afrikában lenne a kon­ferencia, azon az anglikánok I nem fognak részt venni. ti i hu rniiiTiiiii i i i i itm i rtn'iii isriTiii!! 111 i'i rí 11 i i s 11 rra m iTmirm i iíi m in 11 mnm ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. október 23-án. Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. fél 10. Sülé Károly de. 11. Koren Emil du. 6. Sülé Ká- J roly Dózsa Gy. út de. fél 10. Koren Emil Üllői út 24. de. fél 10. de. 11 Rákóczi út 57 b. Í de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. háromnegyed 12. Thaly Kál­mán út 23. de. 10. Drenyovszy János de. 11. Rédey Pál du. 6. Drenyovszy János Kőbánya de. 1 ' 10. Takács József Utász u. de. 9. ^Takács József Vajda Péter u. de. fél 12. Takács József Zugló de. 11. Szabó István du. 6. Szabó István Rákosfalva de. 8. Boros j Károly. Gyarmat u. de. fél 10. Szabó István Fóti út 22. de. 11. j Nagy István Váci út 129. de. 8 Í 1 lefagy Islván Újpest de. 10. Benczúr László Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-üjtelep de. fél 9. Rákospalota MÄV-felep de. fél 9. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de, 9. Rákosl’get de. 10 Rákoske­resztúr de. fél 11., du. 3. Pestújhely de. 10. szuppl. Grcsschmied Iván Sashalom de. 9 Karner Ágoston Rákosszentmihály de. fél ll. Kar­ner Ágoston Bécsi kapu tér de. 9. Madocsai Miklós de. 11. Fülöp Dezső este 7. Madocsai Miklós Torockó tér. de. fél 9. Schreiner Vilmos Óbuda de. 9. Vámos Jó­zsef de. 10. (úrv.) Várady Lajos du. 5. Vámos József Xíl. Tar- c.ay V. u. de. 9. Zoltai Gyula de. 11. Zoltai Gyula este fél 7. Károlyi Erzsébet Diana út de. ''él 9. Ruttkay Elemér Pesthideg- kút de. fél 11. Ruttkay Elemér Kelenföld de. 8. dr. Rezessy Zol­tán, de. 11. dr. Rezessy Zoltán, este 6. Kendeh György. Né­metvölgyi út 138. de. 9. Kendeh György Nagytétény de. 8. dr. Benes Miklós KeleuvöJgy de. 9. Visontai Róbert. )Budafok de 11. Visontai Róbert. Csillaghegy de* fél 10. Csepel de. 11., du. 6. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom