Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-31 / 5. szám
KP. BERM. BP4 Hb ^ A béke a vádlottak padján A két világháború szenvedései és az a mérhetetlen nyomorúság, ami a háborúban és a háború következményeként rászakadt a világra, az emberiség legjobbjait arra ösztönözte, hogy jelemeljék szavukat a borzalmak ellen, hogy soha többé ne lehessen háború. Törekvéseiket szerte a világon megértették, helyeselték és magukévá tették a hazájukért, jövőjükért, gyermekeik holnapjáért, az emberiség boldogulásáért felelősséget hordozó emberek. Hatalmas méretű békemozgalom bontakozott ki, mely magába tömöríti a legkülönfélébb világnézetű, vallású, fajú embereket. Ez a mozgalom következetesen azon fáradozik, hogy vádlottak padjára ültesse a háborút és leleplezze azokat, akik háborúra, az egész emberiség elleni merényletre szövetkeznek. Ebben a szent célú törekvésben hitéből folyóan megtalálta helyét magyarországi evangélikus egyházunk is, de odaallták a béke mellé a szocialista országokban élő evangéliumi egyházakon kívül a nyugati országok evangéliumi keresztyénéinek és lelkészeinek legjobbjai is. Egyházaink és az egyházak felelősei, de egyszerű hívei is evangéliumi hitükből elkötelezetten részt kértek és kaptak a világ békéjéért való munkálkodásból és töretlenül imádkoznak azért, hogy Isten adjon békességet ennek a világnak, A békét akaró egyszerű emberek kívánságainak és a keresztyének imádságainak megoldását láttuk abban, hogy az elmúlt esztendőben a népek felelős vezetőinek személyes találkozásai révén és az ENSZ-ben elhangzott nagyjelentőségű leszerelési javaslat eredményeként a béke növekvő fáját kirügyezni láttuk. Üj reménységre bátorítja az emberiséget az a nagy- jelentőségű bejelentés, hogy a Szovjetunió további egymilliókétszázezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. Reménységeinket bizakodóvá teszi, hogy szinte már az ajtó előtt a nagyhatalmak csúcstalálkozója. Mennyi indítás, hogy a keresztyének abba ne hagyják imádságaikat! Azonban keserűen kellett sokszor tapasztalnunk, hogy valahányszor új reménységek csillantak fel a háború szakadozó felhői között, ártó erők léptek működésbe, hogy közönyt, fásultságot, kiábrándulást és reménytelenséget keltsenek. Ezeknek az erőknek feltörését láttuk az utóbbi hetekben, amikor Nyugat-Németországból kiindulóan szinte a Fokföldig feltűnt a horogkereszt. Nemcsak az antiszemitizmus kifejezőjeként, hanem riasztó figyelmeztetőként, hogy vannak még szerte a világon, akiknek érdeke, célja a könny, a pusztulás, a halál, egyszóval a háború. Nem kicsinyelhető le, hogy feltűnt a horogkereszt evangélikus templom falán csakúgy, mint zsinagógáén, járdaaszfalton, kerítésen éppúgy, mint emlékművön. Lekicsinyelnénk ennek a gyalázatos jelvénynek a feltűnését azonban azzal is, ha azt hinnők, hogy itt pusztán csak antiszemitizmusról van szó és semmi másról. Pedig mindarról szó van, amit a Hitler-nácizmus, a fasizmus csak jelenthet. Nem tudjuk, mely kezek rajzolták ezeket a jelvényeket a falakra, de azt tudjuk, hogy ezeket a kezeket azok irányítják, akik nem tudnak és nem akarnak belenyugodni abba, hogy a sokat szenvedett emberiség vádlottak padjára ültesse a háborút. ők a békét ültetik a vádlottak padjára. 1959. november 10-e óta ez történik Düsseldorfban. Olvassuk a vádlottak neveit. Ott van közöttük Johannes Oberhof evangélikus lelkész, Kurt Essen duisburgi evangélikus lelkész, dr. Eckert államtanácsos, evangélikus lelkész. Papok, akik személyes tapasztalatból tudják, mert átélték, hogy mit jelent a horogkereszt és mindaz, amit a horogkereszt takar, illetve aminek ma a horogkereszt szelepjévé lett. Papok, akik tudják, hogy a karácsony éjszakájának evangéliuma: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat, nem pusztán arra való, hogy templomok csendjében keltsen áhítatot, hanem arra való, hogy. jó hírré, evangéliummá váljék szerte a világon, minden ember, az egész emberiség számára. Tudjuk, hogy a mi hangunk nem hallatszik messzire, de azt is tudjuk, hogy ha a szavunk szívből fakadó imádsággá lesz, meghallja és meghallgatja azt az Isten, Aki Jézus Krisztusban emberré lett és egészen közel jött az emberhez, hogy a földön legyen békesség, az emberek közt jóakarat és dicsőség az Istennek. Amikor a vádlottak padjára ültetett evangélikus lelkészekért és társaikért szót emelünk, így tesszük ezt: Istenhez imádkozunk értük. Értük, személy szerint ismeretlenekért, akik mégis egészen a miéink és minden emberéi, akik nem tudnak belenyugodni abba és soha nem is fognak, hogy akár Düsseldorfban. vagy bárhol a világon elszabadítsák a háborút és vádlottak padjára ültessék a békét. Krisztusban új ember Valérián nagyváradi ortodox püspök 1959 évi karácsonyi körleveléből „Ősi harangjaink ismét megszólaltak és hirdetik a Messiás jövetelét, hogy tiszta leikével érintse ezt a földet. .. Jött, hogy keresse az elveszett bárányt és vállán hordozza. Jött, hogy megvigasztalja a szegényeket. Jött, hogy reményt adjon, hogy igazságot hozzon. Jött, hogy megmutassa az embernek a szeretet és békesség útját. Ef 4,21—24. Ennek az új embernek fel kell ölteni a Jézus Krisztust, hogy benne éljen a Szentlélek és benne fényljék Isten világossága ... Krisztus testet öltött, hogy segítsen elérnünk az erkölcsi élet teljességét. Megszületett, hogy mi is megszülessünk. Magát megalázta, hogy bennünket felemeljen. Kérdés, hogyan tudunk felemelkedni. Ki és milyen legyen az új ember, aki felöltözött, mint Krisztus. A Krisztusban új ember mindenekelőtt az igazság embere. Ef 6,14. Ez az ember úgy szereti az igazságot Isten nevében, hogy ezáltal olyan lesz, mint az olyan gyémánt, amely nem egy irányban sugározza a fényt, de minden felé. Nem árulja el az igazságot, de eszébe jut az ige. Péld. 12,22. Nem hajtja füleit a hazugság felé, mert tudja, hogy az a hazugság atyjától van. Jn 8,44. A Krisztusban új ember a szentség embere. Szíve tiszta és óvakodik a haszontalan, bűnös élettől. Keresi, hogy legyen: 2 Tim 2,21. Ű az az élet, mely sok termést hoz. Jn 15,5. ő az, aki Zsolt 15,2. Őhajtja, hogy tisztuljon, II. Kor 7,1. Az új ember az igazság embere, aki nem tesz igazságtalanságot és nem nyom el senkit. Küzd egy igazságos rendért és egy jobb életért mindenki számára, mert nagyon jól tudja Péld 11,11. Péld 14,34 és Péld 11,19. Az új ember a felebaráti szeretet embere, ki nem tesz különbséget emberek között, hanem mindegyiket úgy tekinti és úgy szereti, mint saját testvérét. Jézus szóba állt a samaritánusokkal és pogá- nyokkal. Ezeket is hívta, hogy megmeneküljenek. Ő azt akarta, hogy tiszteljük és szeressünk minden embert. Mert minden ember Isten alkotása és így testvérek vagyunk. I. Jn. 4,20. és I. Jn 4,7. Az új ember közösségi ember, aki mindenkivel egységben él és nem keresi a széthúzást. Áthatja a szolidaritás és a közösségi élet szelleme. Mindenünket, amink van, a társadalomnak köszönhetjük. Mindenki közülünk egy szeme annak a láncnak, amely alkotja az emberi közösséget. Ezért mindenkinek hozzá kell járulnia az általános jóhoz. Segítve az emberi társadalmat magunknak segítünk, mert Préd 4,9—12. Az új ember a munka és a szorgalom embere, aki nem ismeri a lustaságot, hanem szeretettel és lelkiismeretességgel dolgozik ott, ahová rendeltetett. Jól kihasználja az időt, nem hagy egy pillanatot sem elveszni haszon nélkül. Tudja, hogy az ember azért van teremtve, hogy dolgozzék, mint a madár azért, hogy repüljön. Minden igazi munka szent, mindenféle munkában van valami isteni. Ézs 7,16. és Ézs 10,30. Az új ember szereti a fejlődést, segít az emberiség előrehaladásában. A társadalom fejlődése csak akkor lehetséges, ha mi is segítjük azt saját fejlődésünkért tett erőfeszítésekkel, a mi hozzáértésünk és akaratunk erejével. Gén 1,18., vagyis teremtsétek meg azokat a feltételeket, melyekkel eljuttok a tökéletesedéshez. Mt 5,48. A Krisztusban új ember a jó cselekedetek embere, aki nem él hiába, de keresi, hogy lelkét felékesítse minél több jócselekedettel. Törekszik, hogy jó legyen mindenkihez élete minden napján, mert nagyon jól tudja, hogy any- nyit érünk Isten előtt, ameny- nyi jót tettünk felebarátunkkal. Életünk fája gyümölcsöt hozó fa legyen, mert Mt 7,19, Jak 2,26, Mt 5,16. Az új ember a béke embere, alá békében és megértésben él mindenkivel. Szereti a békét, mint az élet legdrágább kincsét Küzd és fáradozik a béke megerősítésére saját hazájában, minden ember között és a népek között, mert: Zsolt. 36,11 Róm. 10,15 és a béke idejében: Zsolt. 32. Az új ember szereti családját, megbecsülve házát és sze- retetettel dolgozik annak emelésére és virágzására. Tudja, hogy a család incarnálja a szociális sejtet. A család a társadalom bölcsője. A haza- szeretet a családban kezdődik. Ennek fejlődése segíti az egész társadalom fejlődését. Az új ember szereti hazáját. Nagyon jól tudja, hogy a hazaszeretet a civilizált ember első erénye. Jó és tökéletes keresztyén csak az, aki hazáját is szereti, teljesítvén lelkiismeretesen polgári kötelezettségeit. alávetve magát meggyőződésből a haza vezetésének és odaadó szívvel dolgozik érte. Jó keresztyén az, aki időben fizeti összes tárgyi kötelezettségeit a hazával szemben, aki mindenhol segít azokban az erőfeszítésekben, törekvésekben, amellyel egy jobb és igazságosabb élet építésére törekednek... Ezért kötelességemnek tartottam, hogy Urunk Krisztus testté létele alkalmából megkérjelek, hogy új emberré legyetek, felöltözvén telketekben, jóban, alázatban, türelemmel megértvén egyik a másikat, megbocsátva másnak, szeretvén mindenkit.., Minden jó keresztyén csak örvendezni tud azoknak a hatalmas erőfeszítéseknek, amelyek most történnek nemzetközi síkon, az emberek békés együttélése érdekében. Ezalatt a békés együttélés alatt azt kellene érteni, hogy minden nép vagy ország saját törvényei és rendeletéi szerint vezethesse magát, anélkül, hogy egyik beleavatkozna a másik dolgába. Ez az elv nagyon szép szociális elv és ezért támogatnunk kell és azon kell fáradoznunk, hogy érvényesülhessen minden nép és az emberiség életében. Járuljunk hozzá ehhez munkánkkal és imádságunkkal. Ha minden nép, egymást megtisztelné és nem folyamodnának romboló fegyverekhez és ha a népek tárgyalások útján oldanának meg minden ellentétes problémát, akkor a béke lakozna az egész földön és az élet virágozna áz emberek között. Akkor talán megvalósulna. Ézs. próféciája. Ézs. 2.6. És abban az időben: Ézs. 2,4. Ez a prófécia ma valósul meg, amikor a béke erői megnyerték majd az egész világot A békemozgalom érvényre jutott az egész civilizált világban, oly mértékben, hogy az ENSZ-ben, mikor a Szovjetunió a teljes leszerelést javasolta, az összes ott képviselt népek melegen tapsolták a javaslatot és teljes szavazatukat adták ahhoz, hogy tanulmányozzák azokat a lehetőségeket, amellyel megvalósulhat ez a gyönyörű lehetőség. Ilyen módon oda jutottunk, hogy már a mi generációnk az örök béke küszöbéhez jutott, amelyről Ézs. próféciáit. Az Ézs. által jövendölt örök béke megvalósításáért illik mindnyájunknak imádkozni, dolgozni, küzdeni, hogy a háború fekete erői félretolassanak a béke útjából és az emberiség fejlődéséből, hogy a mi földi életünk: Ezs. 32,18. A jó Teremtő észt, rációt adott az embernek, amely életének vezető, útmutató csillaga. Ezzel az ésszel az ember behatolt a természet sok titkába és főképp az utolsó időben az emberiség felfedezte az atom titkait és hatalmas erőit. Felbontva az atom erőit, az ember egy olyan nagy energiához jutott, amelyet ha nem megfontoltan használ, akkor az egész emberi civilizáció elpusztítható. Megkövetelt viszont, hogy ez a hatalmas felfedezés a jót szolgálja és az emberiség fejlődését és nem az elpusztítását. Az ige mondja: Deut. 30,19. A mi örömünk nagy, amikor látjuk, hogy az emberiség nagyobb része a jót és az életet és nem a halált és az átkot választotta. A népek követelik a teljes leszerelést és főképp az átkozott atom- és hidrogénfegyverek megsemmisítését. Követelik, hogy a tudományos felfedezések a boldogságot és az életszínvonalat szolgálják. A népek versenyezhetnek gazdasági, kulturális, tudományos téren is. Ez jó. De abban versenyezni, hogy ki tud hatásosabb, pusztítóbb fegyvert gyártani, ez sátáni. Talán az ördög sem gondol ilyenre. Bár az Atlanti-óceánon túl elegen vannak, akik ilyen embertelen tervet szőnek. Támogatjuk és áldjuk azt az előrehaladást, hogy felfedezzük az ismeretlent. Az igazi keresztyénség nem volt soha a tudomány és annak szolgálói ellen, mert mi mindenkor tanítottuk. Péld. 23,12. és Mt. 5,48. Az ember tökéletesedése a tudományokkal nyerhető meg. Krisztus meg- feddette a farizeusokat, akik gátolták a tudományt. Lk. 11,52. és Siráh II. 14. Ezért tanulásra ösztökélünk, hogy a tudományos felfedezések a béke szolgálatát és csendjét segítsék. A tudomány az embert kell. hogy szolgálja és nem azt kell munkálnia, hogy elpusztítsa századok alkotásait és elődeink fáradozásait. Hozzákötve érezzük magunkat Teremtőnkhöz, reménnyel nézünk az örökkévalóság hajnala felé. De kötve érezzük magunkat földi hazánkhoz is, amellyel olyan kötelezettségeink vannak, mint a gyermeknek szüleihez. Mint jó keresztyének, mindig emlékezünk a parancsolatra, adjuk meg Istennek, amivel neki tartozunk és hazánknak, amivel neki tartozunk. Mt. 22,21. Legyetek jó keresztyének. Jó hívei az egyháznak, de ugyanakkor legyetek jó pol- (Folytatás a 2. oldalon) CCIMOTREÜS2Á Jézus a Krisztus! „Kicsoda ez?“ Kicsoda a Názáreti Jézus? Ez volt Urunk kortársainak kérdése. Nemcsak egymástól kérdeztek ezt, mikor hatalmának jeleit, megnyilvánulásait Iát* ták, de az Istentől hitük számár- feladott kérdés is ez volt. Maga Urunk állította eléjük ezt a kérdést. Az úgynevezett óegyházi perikópa- rend által erre a vasárnapra előírt evangéliomi igeszakasz a tenger lecsendesítésének története is ezzel a csodálkozó kérdéssel fejeződik be: „Kicsoda ez?" Hitünk számára is szüntelenül ez a feladott kérdés: Kicsoda Ö? Nemcsak a bibliai csodák történetei állíta-i nak ez elé a kérdés elé, sőt ' nemcsak Urunk szavaiból hangzik ez felénk újra és újra, hanem életünk kis és nagy eseményei is szüntelenül ez elé állítanak. Kicsoda a Názáreti Jézus? „Én vagyok a Krisztus, azaz a felkent, akiben beteljesedett a prófécia“ — tesz Ő bizonyságot önmagáról a názáreti zsinagógában. Életkérdések, sors és világproblémák közben, jó meghallani a szavát. Ö a Krisztus, Isten felkentje, aki a kegyelem idejét hozza és hirdeti, mikor Benne és Általa szabaddá válik ' az ember a Sátánnak és bűnnek mindenféle rontó hatalmassága alól. A legősibb keresztyén hit- • vallás ez a két szó: Jézus Krisztus. Oly jó volna, ha ez ' szüntelen tudatos hittartal- j inunkká válna. Bizony, mint- ha sokszor megfeledkeznénk, erről... „Jézus a testben megjelent Krisztus" — így tesz bizonyságot a tanú, s vele együtt az egyház. Olyan Krisztusunk van tehát, aki testvérünk. Testvér, ez a szó egy testet és egy vért jelent. Elsősorban nem arra kell tehát gondolI nunk, hogy Ö testvéri szeretettel és odaadással viseltetik irántunk, hanem arra, hogy J a mi emberségünk egész s valóját vállalta magára érÍ ' tünk. Valóságos emberré lett. Mi, emberei;, minden fekinI a tetben mélyebb kapcsolatot, több megértési, nagyobb szerététől tudunk teremleni azzal és kapunk is attól, aki közel áll, vagy hasonló hozzánk például sorsában, érzés- világában, tehetségében és így tovább. - A mi Űr Krisztusunk egészen közelállóvá lett, valóságos emberré... ( Bánfi Béla 1
