Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-24 / 4. szám

V. narnncsolat: NE ÖLJ! Tereiíitő Istenem és Atyám a Jézus Krisztusban! Te adtad az életet, Te örködül a magam ég embertársam életén és Te adtad halálra egyetlen Fiádat a kereszten ezért az életért. Megvallom bűnömet, hogy erről az áldozatodról sokszor megfeledkezve parancsolatodat megvetettem, a magam és embertársaim életét veszélyeztettem. A harag, irigység, gyű­lölködés és bosszűállás sokszor hatalmába kerítette szívemet» Önfeláldozás, szeretet és megbocsátás helyett Inkább a békét­lenséget szítottam embertársaim között. Nem követtem el mindent a béke fenntartásáért, hanem az egyenetlenséget táp­láltam szavaimmal és cselekedeteimmel. Uram! Bocsáss meg nekem mindezért. Ne feíiyíts haragod­dal. Nevelj parancsolatod hűséges betöltőjévé, hogy féljelek és szeresselek Téged és szeressem embertársamat mint magamat. Amen. A szeretet parancsolata és az 5. parancsolat A parancsolatokat nem le­het rangsorolnunk! Minde­gyik parancsolat 'és Istennek az ajándéka az ember em­berré nevelésének a szolgá­latában. Es mégis úgy van, hogy Isten időnként egyikre vagy a másikra különös­képpen irányítja rá a fi­gyelmünket. Ma az emberek mindennapi eiétéban, a világban, a napi­lapok olvasása és a rádió hallgatása -közoen egyre lú- lürukoen cseng az 5. paran­csolat két szava: „Ne ölj!” Az egész Szentírás azzal indokolja ennek a parancso­latnak a nagy fontosságát és érvényességet minden kor­ban es minden körülmények között, hogy utal nemcsak az Isten hatalmára, hanem az ember méltóságára és arra a szeretette, amellyel Isten magához öleli, megbocsátó szel'etetébe fogadja az em­bert. Ezért beszél olyan szen­vedélyesen az Ötestámentom a felebarát szeretetéről s ezért foglalja össze Krisztus a „törvény summáját” a sze­retet nagy parancsolatában: ä,Szeresd az Urat, a Te Is­tenedet teljes szívedből, tel­jes lelkedből és teljes elméd­ből. Ez az első és nagy pa­rancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd fe­lebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták” (Mt 22:37—40). Mostantól fog­va lehet hitből teljes szívvel szeretni az Istent és kell sze­retni a másik embert, hiszen Krisztus azért jött erre a vi­lágra, hogy megkeresse az el­veszettet és életét adja cse­rébe az ember életéért (Mk 10:45). Ezért mondhatja olyan nyomatékosan: „Űj parancso­latot adok nektek, hogy egy­mást szeressétek. Amint én szerettelek titeket, úgy szeres­sétek ti is egymást” (Jn 13: S4). A szeretet parancsolatá­nak a tükrében az 5. parancsolat azt jelenti, hogy nem szabad kezet emel­nem a másik ember életére, hanem azt védem és tisztelem. Nem szabad kezet emelnem az ellen, akit Isten egészen sajátos módon a saját képére teremtett és üdvösséges cél­jainak a hordozójává tett. Nem emelhetek kezet arra az emberre, aki az én szemem­ben talán értéktelennek lát­szik, de Isten gondolatainak a hordozó edénye, akiért Krisz­tus az életét adta. Ölni any- nyi, mint Isten kegyelmének a megcsúfolása. Az evangéli- om tartalmát tagadom meg, a mennyei Atya ellen lázadok fel, aki a királyi trónját el­vesztett bűnös embert is gyer­mekeként szereti. Az 5. parancsolat és mi Az 5. parancsolat tehát arra tanít meg bennün­ket, hogy hogyan keli sze­retnünk a „másik em­bert". Szeretni a másik embert azt jelenti, hogy segítek neki min­denben és mindenkor, ha erre szüksége van, megbocsátom néki, ha valamit tett ellenem; S mindez nem az érzelem dol­ga, hanem az egész gyakorlati magatartásé (1. Jn 3:18). Nem vagyunk angyalok, akiknek elég volna az intelem: „Sze­resd az Istent és tedd, amit akarsz”, hanem követi az in­telem kiegészítése is: „tartsd tiszteletben a másik ember életét”. Csak az szereti a fe­lebarátját, aki mindig és min­denek. előtt, respektálja an­nak életét. S ezért nemcsak úgy Válók a felebarátom gyil­kosává. -— hanem közvetlenül az életét veszélyeztetem akkor is —, ha gyűlölöm, ha harag­szom és irigykedem rá és em­beri méltóságában lealacsonyí­tom (Mt 5:22) tehát megve­tem. Csak egv-két példát sze­retnék erre felhozni. Az „irigység” a másik em­ber megölésének a legfino­mabb módszere. Hiszen az irigység abból táplálkozik, hogy saját magamat imádom és minden áron érvényesülni akarok. Ügy irigykedem, hogy a másikat befeketítem, lega­lább a saját gondolataimban és érveimben, hogy ezen a sö­tét háttéren annál fényeseb­ben ragyogjon az én „maku­látlanságom”. Az irigységnek ebben a poklában s<Jkszor csak a bátorság hiányzik ah­hoz, hogy fizikailag is eltegye útjéból a másikat. „Ne ölj!”, mert gyilkos leszel! Az ember megvetése és le- alacsonyitása nem kevésbé Öli meg a másik embert. Gondol­junk csak a polgári társada­lomnak, de általában az em­beriség történetének egyik leg­sötétebb fejezetére, a „prosti­túcióra”, ahol az egyik fél lé­lek nélküli eszközzé válik a másik ember birtokában. Nem kevesebb ez, mint az ember Isten képére teremtettségónek a megcsúfolása és az 5. pa­rancsolat megszegése: „Ne öl­jed meg a másik emberben az „embert”! Aki látta a nyugat­német „Hosemarie” filmet, az jól érti, hogy hogyan vezet ez az ölés egyúttal gyilkosságra is. De az Isten képére te­remtett ember ,,eszközzé" Iealacsonyítását produkálja az a polgári társa­dalom is, amely egy egész tár­sadalmi osztályt, az ún. prole- táirságot „termelő eszközzé” teszi. Ezért szól az egész kapi­talista társadalomnak az 5. parancsolat egyetemlegesen: „Ne ölj kollektiven”! Ez a néhány példa is eléggé érzékelteti, hogy Isten igéjé­nek a fényében ott kezdődik az 5. parancsolat megtartása, hogy felismerem, meglátom és megbecsülöm az emberben az „embert”, aki minden bűne és Isten ellenessége ellenére is „szemei árnyé” Istennek, akit éppen ezért nem lehet meg­fosztanunk méltóságától. Nem­csak az embert, de az emberi méltóságot sem szabad megöl­nünk az emberben. Saját ma­gunkban sem — azzal, hogy a szeretet ellentétei uralkod­nak el a szívünkben és gondo­latainkban! Az 5. parancsolat és a háború Nem ebben a mai világban, hanem valamiféle álomvilág­ban él az a keresztyén ember, aki nem érzékeli minden ideg­szálával, hogy ma elsősorban az 5. pa­rancsolat betöltésén méri le a hitünket Isten. A múltban igazságos háború­ról beszéltek, mert az államok abban a hitben folytattak há­borúkat egymás ellen, hogy helyreállítsák és megteremt­sék a békét, amelyben jog, igazság és szabadság uralko­dik. Századunk tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy erről beszélni ma naivság. Hiszen a két utolsó háború azzal vég­ződött ugyan, hogy az egyik fél megnyerte a háborút. De ki nyerte meg a békét?! Az atomkorszak háborúja még kevésbé tudná elhozni azt a békét, amely után az embe­riség vágyódik. Hiszen az atomháború már a megmara­dás, vagy a teljes megsemmi­sülés kérdését veti föl. így lett a „háború kiiktatásának” a kérdésé ma az Isten parancso­latává. Ma sokkal inkább, mint valaha — éppen a borzalmas modern tömegpusztító fegyverek meg­léte miatt — az egyház bi­zonyságtételének a hitele dől el ezen a parancsolaton: Ne ölj! Reánk keresztyénekre azt a feladatot ruházta Isten, hogy ebben a kérdésben világos út­mutatást adjunk az emberek­nek. Isten a mi békességün­kért* Krisztusban feláldozta magát a kereszten. Ezzel az áldozatával hívta fel Isten a világot is arra, hogy „ne ölj!”, Hanem fogadja el az emberi­ség Isten békeajónlatát és sze­rezzen érvényt a Világban is ennek a többezer éves paran­csolatnak: „Ne ölj!” A hábo­rú és béke, a másik ember szeretete vagy megölése kér­désében nemcsak a rossz szó, hanem a hallgatás is vétkezés az 5. parancsolat ellen. Lu­ther mondja a Nagykáté­ban! „ ... nemcsak az vét­kezik ez ellen a paran­csolat ellen, aki rosszat tesz, hanem az is, aki tud­na jót tenni felebarátjá­val, megvédhetné, megóv­hatná és megmenthetné őt, megelőzhetné és meg­akadályozhatná azt, hogy testét kár vagy fájdalom érje, de nem teszi meg“. A 5. parancsolat és a mi feladatunk Isten parancsolatai arra valók, hogy őrködjenek a teremtett világ megmara­dásán. Nemcsak Isten kemény ökle, „kinyújtott karja” ismerhető fel bennük, hanem megtartó és irgalmas szeretete is, amellyel az embereket vezeti ennek á világnak a veszélyes zónáin át és megszabadítja őket. De éppen ez a hitünk kötelez is bennünket arra, hogy vele munkálkodjunk a világ megmaradásáért és mindazért, ami védi és őrzi a teremtett világ életét. Az 5. parancsolat áthágása egyúttal a teremtő Isten meggyalázása. Ezért aki egy pillanatig is kacérkodik az atomháború gondolatával és nem tesz meg mindent azért, hogy az 5. pa­rancsolat betöltése szabja meg az emberek érzelmeit, gondo­latait és cselekedeteit, az Is­ten ellen vétkezik és bűnös abban, hogy „az ember fél az embertől, hogy az ember gyű­löli az embert és hogy az em­ber gyilkosa akar lenni az embernek”. dr. Pálfy Miklós HÍREK. — Vízkereszt ünnepe után) 3. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltá­rt igéje: Jn 1, 45—51; szószé­ki géje: 19. Zsoltár 2—15. — A veszprémi egyházme­gye február hó 1-én és 2-án Gyénesdiáson. kétnapos lelké­szt munkaközösségi ülést tart, a szolgálatokat Bárdossi Jenő, Kiss János, dr. Eabiny Tibor és Hérnád Tibor tartják. — A budavári gyülekezet január 24-én, vasárnap dél­után 5 órakor az egyetemes imahét zárónapján férfiak szá­mára összejövetelt tart. „Az egyház imádsága“ címen dr. Nagy Gyula teológiai tanár tart előadást, utána a gyüle­kezet tagjai nyilatkoznak meg „Az én imádságom“ összefog­laló címen. Este 7 órakór zá- róistentisztélet és űrvacsora­osztás lesz Várady Lajos es­peres szolgálatával. CSALÁDI H]REK: — Kovács Magdolna Mária fő­iskolai hallgató és Bodrog Miklós lelkész Január 26-án délután fél 5 órakor tartják esküvőjüket a mis­kolci templomban. Házasságukra ezúton is Isten áldását kérjük. — Dr. Förliéncz Sándor, a sorok­sári evangélikus fiókegyházközség felügyelője 72 éves korában decem­ber 16-án Budapesten elhunyt. A pesterzsébeti temetőben helyezték nyugalomra. Az igaznak emlékeze­te áldott. — Parlagh Károly nyugalmazott igazgatót, aki hosszú időn át volt a kecskeméti gyülekezet egyház­tanácsosa és kántora, 63 éves ko­rában nagy részvét mellett temet­ték el. — Bzv. Házy Zsigmondné a szeg­halmi szórványgyülekezet dévflvá- nyai szórványának pénztáros-pres­bitere életének 65. évében elhunyt. Cegléden december 28-án temették el nagy részvét mellett. Akár élünk, akár meghalunk, az Űréi vagyunk. — Kántori szolgálatot vállalnék Pesten, vagy Pesttől 30 km-es kör­zetben, kis lakás ellenében. Cím: Zuglói Evangélikus Szeretetház XIV., Lőcsei út 32. — Ügyes varrónő házivarrónőnek ajánlkozik. Címe: Kispest, Posta­fiók 69. Megjelent új hittankönyv! ; EVANGÉLIKUS i HITTANKÖNYV • címen megjelent Virág Gyula I. o. hittan- : könyve. • Ára: 7,50 Ft Kapható a Sajtóosztály ; iratterjesztésében i rr Isten áldása kisérje Okét Szombaton, január 17-én vezette oltárhoz a Deák téri templomban Káldy Zoltán püspök Esze Magdolnát, Esze Tamás gyűjteményi igazgató, a református konvent fő­gondnokának leányát. A szertartást Koren Emil esperes, a Déli Egyházkerület püspökhelyettese végezte. Az ige­hirdetés Ef. 5:1—2 alapján szólt Istennek Jézus Krisztus­ban megjelent szeretetéről, amely utat mutat a családi életben, az anyaszentegyházban s a világban egyaránt. Az ünnepélyes szertartás alatt a Lutheránia énekkara is szol­gált. Az ünnepélyes aktust rendkívüli érdeklődés övezte. A templomot a Deák téri gyülekezeten kívül budapesti és vidéki érdeklődő hívek, az egyházak vezetői és lelkészei töltötték meg. A világ minden tájáról érkezett távirati köszöntések ökumenikus érdeklődésre és szeretetre mu­tatnak. A szertartás\ után a Deák téri gyülekezet s a je­lenlévők nevében nehány meleg szóval dr. Kékén András köszöntötte a vüspökházaspárt. Szűkkörű családi vacsora után, amelyen az evangélikus és református egyházak ve­zetői is részt vettek, a püspökházaspár Sopronba utazott. A szeretet körébe lapunk szerkesztősége és olvasótábora is bekapcsolódik és Isten áldását kívánja püspökünk és feleségének életére. Istené a dicsőség ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1960. január 24-én Deák tér de. 9 (ürv.) dr Kéken András, de. 11 (űüv.) Hafenscher Károly, du. 6 Egyetemes Imahét záróáhitát: Koren Emil. Fasor de. fél 10 ifj. Blázy Lajos, ll Koren Emil, du. 6 Sülé Károly. Dózsa Gy. út de. fél 10 Kören Emil. Üllői út de. fél 10 Kardos József, dé. 11 Kardos József. Rákóczi út 57/b. de. háromnegyed 12 Grünvalszky Ká­roly. Karácsony S. u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán út 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Drenyovszky János. Külső Üllői út dü. 5 Drenyovszky János. Kő­bánya de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreöí Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Irrtfe. Zug'ó de. 11 (úrv.) Kárner Ágoston, du. 6 Karner Ágoston. Gyarmat u. 14 dé. fél ló Boros Károly. Rákosfalva de. fél 12 Boroá Károly. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci út 129. de. 8 Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár de. 9. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rákospalota nagytemp­lom de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Rákos­szentmihály de. fél 11? Bécsikapu tér de. 9 Madocsai Miklós, dé. 11 Schréineí Vilmos, este 7 Madöcsai Miklós. Toroékó tér de. féi 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de* 9 szuppl* Tóth Sándor, dé. 10 (úrv.) Tóth Sándor, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vilmos u. ll. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Zoltái Gyula. Pesthidegkűt dé. fél li Zoltai Gyula. Dlalia üt 17. dé. fél 9 Károlyi Erzsébet. Kelenföld dé. 8 dr. RezeSsy holtán, de. 11 dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Kendeh György. Németvölgyi út 138 dé. 9. Kendeh György Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény dé. 8. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. Madocsai Miklós, du. 7 Szita Ist­vánná. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályénak lápja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor Andráj? Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Vili.* Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 OOo példányban nyomatott „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek munkáját hirdeti az égböítozat. Nap napnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nem olyan szó, sem olyan beszéd, amelynek hangja nem hallható. Szózatuk kihat az egész földre és a világ végére az ő mondásuk. A napnak csinált bennök sátort. Olyan ez, mint egy vőlegény, aki az ágyasházábói jön ki; örvend, mint Cgy hős, hogy futhatja a pályát. Kijövetele az ég egyik szé­létől s forgása a másik széléig; és nincs semmi, ami elrejtőz­hetnék hevétől. — Az Ürnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket. Az Ürnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyüt. Az Ürnak rendelései helyesek, megvidámítják a szí­vet. Az ürnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket« Az Ürnak félelme tiszta, megáll mindörökké. Az Ürnak íté­letei váitozhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak. Kívá­natosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is. Édeseb­bek a méznél, még a színméznél is. Szolgádat is intik wsoK; aki megtartja azokat, nagy jutalma van. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkon bűnökíől tisztít« meg ehgemet. Tartsd tá* vol a te szolgádat a szándékosoktól, ne uralkodjanak rajtam. Amikor ártatlan leszek és tiszta leszek sok vétektől. Legyé­nek kedvedre valók szájam mondásai és az én szívem gondo­latai előtted legyenek, óh, Uram, kősziklám és megváltóm.’* (Zsolt. 19,2—13.) Dicsőség Istennek. Erről prédikál a zsóltáros lenyűgöző himnuszában csodálattal, hódolattal, hittel és meggyőző erő­vel. övé a dicsőség a teremtett világban a teremtésért. Övé a dicsőség a mindennapi életben eligazító igéjéért. Övé a di­csőség a bűnbánattal elmondott imádság meghallgatásáért. 1. Isten teremtményei szavak nélkül is beszélnek Öróla* a teremtőről és az ő dicsőségéről. Ebbe a dicsőségbe hatalma is, jósága is, alkotásának szépsége is beletartozik. A teremtett világ egysége és harmóniája nemcsak a zsoltárost töltötte el csodálattal. Azóta is sokan álltak meg gyönyörűséggel benne* méghozzá úgy, hogy Imádattal gondoltak alkotójára, Istenre. „Hiszen ami Benne láthatatlan, tudniilik az Ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az Ö alkotá­saiból megérthető és látható.” (Róm. 1, 20.). Nekünk keresz­tyéneknek meg különösen mindennap illik megvallanunk ke­resztyén őseink hitvallásával: „Hiszek egy Istenben, minden­ható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében”. Mi, az atomkorszak küszöbén élő keresztyének, tudjuk, hogy Isten általunk fel nem mérhető alkotásában a kicsi éppen olyan csodálatos, mint a nagy. Isten benne rejlő titka, célja és sze­retete egyformán késztet alázatra, hűségre és hálára. Különö­sen akkor, amikor eltűnik a minket körülvevő és velünk is kapcsolatos dolgok magátólértetődősége és helyette nyitott szemmel, tág szívvel és hódolattal valljuk: hiszem, hogy Isten teremtett engem minden teremtménnyel együtt. Erről a sze­retettel teremtő Istenről nekünk tisztább képünk lehet Krisz­tusban és Krisztus által, mint a zsoltérosnak. „Ö a láthatatlan Isten képe, minden teremtménynél előbb született, mert őbenne teremtetett minden az égen és a földön, a láthatók és láthatatlanok.” (Kol. 1, 15—16.). Minket, keresztyéneket méltán késztet könyörgésre a 19. zsoltár, hogy amit szeretettel teremtett, magának, nekünk és értünk is, az minket hálára késztessen és őrizze meg az életet minden gonosz katasztró­fától. 2. övé a dicsőség az ő igéjéért is. Ahhoz, hogy az ember igazán Istent ismerjen, mégsem bizonyult elégnek a teremtés. A bűn miatt. Isten azért meg is szólalt az ember számára és az ember kedvéért. A zsoltáros igéjének azt a részét ismerte, amelyet ma is törvénynek nevezünk. Krisztus nem az eltör­lésére jött, hanem betöltésére. Luther azt mondja ezzel kap­csolatban: „Az Ür törvénye nagyon kedves. A ml balga szí­vünk azonban mindaddig nem érti meg ezt, amíg a vőlegény szava el nem távolítja belőle a balgaságot, és Szendéikét nem ajándékozza, hogy megismerje és megszeresse a törvényt. A törvény maga effélére képtelen, de az igében való hit által lehetséges ez.” íme tehát, a nagy Isten beszél a kis emberrel! Nemcsak kezemunkáját csodálhatja tehát, hanem szavát is hallhatja, értheti és engedelmeskedhetik annak. Belőle atyjá­nak ismerheti meg Istent. Krisztus Jézust pedig a világ és saját maga megváltójának. Ezért még inkább övé a dicsőség. 3. A dicsőség Istene előtt csak bűnbánattal állhat meg a bűnös ember. Üdvössége is csak így lehet. Ezért nagy dolog, hogy még bűnével is Isten elé mehet. Bűne miatt hem kell elvesznie, hanem kérheti a bocsánatot. Tudjuk és hisszük, hogy van szószólónk az Atyánál. Általa nemcsak ismeri a bűnöket, hanem meg is bocsátja. Hatalma is, szíve is van hozzá. Üj életben és engedelmességben járathat, amikor is, törvénye már szívünkbe írott. Bűnbocsánatért esdeklő Szívünk és szánk szavai tehát különösen is kedvesek előtte. Ezért meg különösen is övé a dicsőség! Ámen. * Szabó Gyula 6ű3408>Z_. Irinyi Nyomda. Budapest* NAPROL-NAPRA VASÄRNAP: — PÉLD. 11, 3. — Az arany és az ezüst igaz értékét a tűz vizsgálja meg, az emberi szívet pedig az Isten. Ő pedig megfizet kinek-kinek cselekedete szerint. HÉTFŐ: - JÓNÁS 4, 4. — Isten a bűnbánó ninivebeliek­nek megkegyelmezétt, mint ‘ahogy a tékozló fiú atyja is meg­kegyelmezett megtért fiának. Isten irgalmasságát Jónás éppen úgy nem értette meg, mint ahogy érthetetlen volt a tékozló fiú bátyja előtt atyjuk megbocsátó szeretete. Jogtalan tehát minden harag, mely akkor támad bennünk, amikor Isten ir- galmazó kegyelmét embertársunk életében szemléljük. KEDD: — ZSOLTÁR 86, 15. — Amit az Isten az emberrel cselekszik, mindig kegyelem. Kegyelem a hosszútűrése, ke­gyelem a könyörülő szeretete. Kegyelemből adja Jézus Krisz­tust is nékünk, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. SZERDA: - V. MÓZES 28, 12. - Mindenünk, amink van* istentől van. Ö adja életünket, egészségünket. Naponként mindennel bőven ellát és táplál. Megvéd és megőriz minden gonosztól. Megáldja kezeink munkáját. Mindezt atyai Irgal­masságából cselekszi. CSÜTÖRTÖK: — ÁMOS 3, 6. — Itt a földön minden Isten tudtával és akaratából történik. Ha bajjal látogat meg, ezt nem azért teszi, hogy elveszítsen minket, hanem azért, hogy sZabadításában meglássuk az Ő dicsőségét. PÉNTEK: - V. MÖZES 18, 10-22, - Isten mindenféle babonaságot, még „a legkisebbet” is elítéli. Az Ö akarata az, hogy egyedül csak Öreá támaszkodjunk és őbenne higgyünk. Engedelmeskedjünk mindenben Istennek, mint ahogy Jézus is engedelmes volt. SZOMBAT: — ÉZSAIÁS 45, 9. — Ami az agyag a fazekas kezében, ugyanaz az ember az Űr kezében. Amint az agyag nem szállhat szembe formálójával, úgy az ember sem száll­hat perbe Istennel. Legyünk mindig jó reménységben. Bízzuk életünket arra, Aki Atyánk a Jézus Krisztusban. ! Bandi István T

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom