Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-07-31 / 31. szám

Oj ÉLET „Megigazulván hit által bé­kességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.” (Rom 5. 1.) — tanítja Pál apostol és ennek alapján az Ágostai Hitvallás is. - De ép­pen ezen a ponton bukkanhat fel egy félreértésünk, sőt kí­sértésünk. összetéveszthetjük ezt a belső békességet azzal, amit nyugalomnak szoktak mondani. Az evangélikus Re- ményik Sándor jól érezte a kettő közötti különbséget. Azt írja az emberi szívről: „Nyu­galma nincs, békessége van.” Nemcsak azért nincs szívünk­nek nyugta, mert bűneink új­ra meg újra erőre kapnak és szorongatnak, hanem azért, mert az Istentől kapott békes­ség nyugtalanító, eleven, tet­tekre ösztönző, aktív békesség. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a hitet, a hitben nyert belső békességet nem lehet él­vezni’, a hitet élni kell. A Krisz­tus-hit azért megigazító hit, hogy éljünk általa és benne. Ez a hitből táplál­kozó és hitben folytatott élet a keresztyén élet, az új élet. Kviétizmusnak nevezzük azt a magatartást, amely az Isten­től nyert békességet és a nyu­galmat összecseréli, amely a hitet élvezni akarja. Az Ágos­tai Hitvallás mindenféle kviétizmustól elhatárolja ma­gát, mikor a VI. cikkelyben ezt mondja: „Tanítják továbbá (ti. az evangélikusok), hogy en­nek a hitnek (a bűnös em­bert Isten előtt megigazító hitnek) jó gyümölcsöket kell teremnie. Aki erről a „kell”-rSI meg­feledkezik, félreismeri a hit természetét, mert azt hiszi, hogy a kapott tálentom elás­ható. Vigyázzon, nehogy elvé­tessék tőle, ami még nála van. Űj engedelmesség Az említett VI. cikkely a gyümölcsön az Isten paran­csolatába foglalt jócselekede­teket érti. Egy evangéliumi példázatot tart szem előtt, a jó fát, mely jó gyümölcsöt terem. A szőlőtőkét, amely azért hordozza a szőlővessző- ket, azért táplálja őket saját erejével, hogy sok gyümölcsöt teremjenek. A keresztyén új élet a Jé­zus Krisztus bűnösöket megigazító halálából és feltámadásából táplálkozó élet, a megigazító hitben folytatott termékeny, ak- » tív élet. Ez a VI. cikkely ezt a cí­met kapta: „Az új engedel­messég.” Hogyan? Hát még­sem elegendő a hit magában? A hit mellett még szükséges az engedelmesség is ahhoz, hogy igazzá váljunk Isten előtt? Szó sincs róla! A keresztyén új élet nem hitben és engedelmesség­ben folvtatott élet, hanem csak hitben, egyedül hit­ben folvtatott élet. Hitben, amely bizalom is és enge­delmesség is. Hitben, amely megigazít és meg­szentel. Ez nem valami kétütemű esemény: elő­ször megigazítás, azután még megszentelődés (ró­mai és szektás tanítás vol­na!), hanem egyszerre megigazulás és megszente­lődés. A kettőt meg kell különböztetni, de nem le­het elválasztani. Jézus Krisztus megszabadít, magáévá tesz és ugyanakkor a maga szolgálatába állít. Aki nem engedelmeskedik néki, az nem hisz benne. Csak az engedelmes keresztyén hivő keresztyén! Miért nevezi mind ezt új engedelmességnek az Ágostai Hitvallás? Azért, mert ez az engedelmesség Isten gyermekének boldog, há­lás, örvendező engedel­messége. Van egy másik engedelmesség is, amit Jé­zus Krisztus régivé, el­múlttá tesz életünkben, ez a rabszolga-engedelmes­ség. Abban a pillanatban, amikor tőle elszakadunk, nem követ­jük, úgynevezett örök, változ- hatatlan erkölcsi normákat emelünk magunk fölé s eze­ket legtöbbször éppen a tíz parancsolatból alakítjuk ki. Törvény eskedőkké válunk. Vagy egy másik végletbe, a szabadosságba jutunk. Végle­tek között hányódunk. Hol emberfeletti embernek gon­doljuk magunkat, aki számá­ra nincs mennyország, se po­kol. Mindent szabad, amit le­het. Vagy tehetetlen bábfigu­ráknak érezzük magunkat, akiknek semmit sem szabad, csak mindig kell és kell. Az új élet kiindulópontja az, hogy felismerem: Jé­zus Krisztus a jó. Öt kö­vetni, néki engedelmes­kedni jó, néki szolgálni csupa szabadság. Ha egy­szer bízom benne, hogyne engedelmeskednék néki. Ezért az előző tétel fordí­tottját is ki kell mondani: Aki nem h>sz benne, nem tud engedelmeskedni néki. Csak a hivő keresztyén le­het engedelmes keresztyén. Az Ágostai Hitvallás Ambro­sius megállapítására hivatko­zik: „A jóakaratnak és igaz cselekvésnek a hit a szülő­anyja.” Bűnbánat A régi és az új között nem fokozatos átmenet van, ha­nem törés. Erről a törésről szól a Hitvallás XII. cikke­lye. Címe: „A bűnbánat.” Az új élet folytatásához elkerül­hetetlen törést két másik szó­val is ki lehet fejezni: meg­térés és újjászületés. A törést nem mi idézzük elő életünkben. Sokszor úgy képzeljük, ha minél jobban belebonyolódunk különféle lelki válságokba, ha tipródunk és önmagunkat gyötörjük, szenvedésünk poklában újjá­születünk. Olyan nagy biza­lommal viseltetünk az ilyen lelki válságok iránt, hogy mi magunk fokozzuk. Süllyedjünk csak minél mélyebbre, — ál­tatjuk magunkat —, mert egy- szercsak olyan mélyre jutunk, hogy mélyebbre már nem le­het. A fenékre érünk s ott már csak egy hatalmas ra­gaszkodás szükséges és ismét felfelé tartunk. Hiú remény­ség! Azt a törést, amely új élet­hez vezet, Isten idézi elő. Először is azzal, hogy ösz- szetöri hiú reménysége­met. Világosan megmond­ja, hogy az a bizonyos fe­nék, amelynél mélyebb­re már nem lehet süly- lyedni — nincs. Azután azt mondja: ne tipródj, ne fokozd válságodat, hanem higgy! „Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözölsz, mind te, mind a te házad népe” — mondja Pál apos­tol az öngyilkosságot el­követni akaró filippi bör­tönőrnek. Azért veszi el tehát Isten hamis bizal­mamat és hamis remény­ségemet, hogy ő maga le­gyen bizalmam és remény­ségem. Az Ágostai Hitvallás sze­rint ezért a bűnbánatnak, a megtérésnek két része van: „Az egyik a töredelem, vagyis az a rettegés, amelyet a bűn megismerése kelt a lelkiisme­retben. A másik pedig a hit, amely az evangéliumból, vagy feloldozásból fakad és Krisz­tusért hiszi a bűnök bocsána­tát, megvigasztalja a lelkiis­meretet és megszabadít a ret­tegésből.” A megtérésben Isten meg­öli hamis bizalmunkat, be­láttatja velünk, hogy neki van igaza, utálatossá, gyű­löletessé teszi számunkra, amit eddig cselekedtünk, de ugyanakkor megeleve­nít, mert odafordítja te­kintetünket az ő irgalmas­ságára, Jézus Krisztusra, aki az evangélium által magáévá tesz és követésé­re szólít, bizalmat ébreszt és engedelmességet támaszt bennem, megigazít és meg­szentel. Ez újjászületés. Ekkor ö szül újjá élő re­ménységre. A régiek elmúltak, imé újjá lett minden. Űj em­berré lettem. Szeretet Mivel a bűnbánat, az újjá­születés a valóságos Isten és valóságos ember Jézus-Krisz­tushoz való megtérés, a megtérés gyümölcse sem lehet más, mint az isten­szeretet és az emberszere­tet. Ez az a jó, amire Isten fel­szabadít. Ezt kívánja paran­csolataiban tőlem. „A törvény betöltése a szeretet” — mond­ja Pál apostol (Róm 13, 10.). Melanchton pedig így ír az Ágostai Hitvallás védőiratá­ban: „A hitet követi a szere­tet, mert az újjászületettek a Szentleiket kapják, ezért az­tán el is indulnak a törvény betöltésének útján.” Megváltozik Istenhez való viszonyom. Gyermeke vagyok. Imádkozhatok és hallgathatom szavát. Eddig semmibe vet­tem, rettegtem tőle és gyűlöl­tem. Most félem, szeretem és csak őbenne bízom. Istenhez való viszonyom megváltozásával együtt jár, hogy megváltozik a világhoz, az emberekhez való inszó- nyom is. Nem lehetek ember­társam ragadozó farkása, testvérré, felebaráttá leszek. Olyan emberismeretre és ön­ismeretre jutottam el, amely nem szemlélet, teória szá­momra, hanem arra késztet, hogy szolidáris, együttérző le­gyek minden emberrel. Az én helyét elfoglalja á mi. Az egyedül helyét az együtt. Hiszen Isten a mi Atyánk. A mindennapi kenyér a mi mindennani kenyerünk. A megbocsá­tott bűn, a mi bűnünk. Többé nem élhetek elle­nük, kárukra, belőlük, ha­nem csak értük. A szolgáló szerétét tetteit nemcsak bátran, határozottan teszem, hanem szerényen és alázattal is. Tudóm, hogy leg­jobb esetben is csak jelei új életemnek. Mindig érződik rajtuk, hogy csak az én szere­tetem. Én sugárzóm tovább, amit Istentől kaptam. A sze­retet nem igazít meg. „A jó cselekedeteket azért kell megtennünk, mert azokat Isten kívánja, nem pedig abban bizakodva, hogy ezekkel a cselekede­tekkel lehetünk Isten szí­ne előtt érdemessé a meg- igazulásra” — mondja a VI. cikkely. Hi­tem bizonyosságát, szilárdsá­gát, nem az én szeretetemből, hanem a Jézus Krisztus pá­ratlan szeretetéből meríti. Ezért naponként kell segítsé­gül hívnom nevét (II. paran­csolat) és hallgatnom szavát (III. parancsolat). Naponként van szükségem arra, hogy Szentlelkével megtérítsen és Újjászüljön — „hogy megma­radjak a hitben, vele való egy ességben.” A VI. cikkely tehát nem csak a kviétizmust ítéli el, hanem elítél mindenféle ha­mis aktivizmust is. AZ aktí- vizmus azt jelenti: nem azért teszem a jót, mert az Isten kívánja tőlem, hanem azért sürgök-forgok, loholok, hogy megmentsem a hitet. Ez a ha­mis aktivizmus a hit termé­szetének teljes félreértéséből származik. A hit nem szorul rá, hogy megmentsük. Mi szoru­lunk rá arra. hogy a hit megtartson minket a Jé­zus Krisztusban, hogy sok gyümölcsöt teremhessünk. Ingyen Végül ismét vissza kell tér­nünk ahhoz, amiről már a megigazulással kapcsolatban szó volt. Megigazulunk — in­gyen. Ez az „ingyen” ugyan­úgy vonatkozik a megszente- lődésre is. Ingyen — valami egészen mást jelent, mint olcsón. Ez, a különbségtétel na­gyon fontos. Az új élethez ingyen jutunk, nem ol­csón. Olcsón, azt» jelenti,, hogy annak az illúziónak, képzel­gésnek az útján, amely sze­rint csak azért vagyok bű­nös, mert hát általában min­den ember tökéletlen és bű­nös. Megszenteltetésünk, a keresztyén új élet azonban nem olcsón, hanem ingyen lett a miénk. Azért ingyen, mert Isten szerezte meg nékünk drága áron, „drága véren, mint hibát­lan és szeplőtelen bárá­nyén, a Krisztusén”. (I. Péter 1, 19.) Megszentelte­tünk ingyen —-ez a keresz­tyén új élet. ... „ Benczúr László HÍREK Szokatlan offertorium Varde dán városkában az egyik istentisztelet után a persely­ben a többi között egy 10 500 dán koronás (25—30 000 fo­rint) adományt találtak. Azt hitték, tévedésből került a perselybe a pénz, ezért a saj­tó útján tudakozódtak a pénz tulajdonosa után. A tudako­zódásra a lelkész egy aláírás­nélküli levelet kapott, mely­ben biztosították, hogy nincs tévedés, használják fel a pénzt a gyülekezet céljaira. Szentháromság ünnepe utáni 7. vasárnap az oltárterítő szí­ne: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 6,47—51.. szószéki igéje: Csel 6,8—15. * Evangélikus vallásos félóra lesz a Petőfi Rádióban augusz­tus 7-én, vasárnap reggel 8 órakor. lsét hirdet Káldy Zol­tán püspök. * DR. EMPIE SZIVTROMBOZIST KAPOTT Dr. Empie, áz amerikai Nemzeti Lutheránus Tanács igazgatóia július 8-án Chica­góban (USA) szívtrombózisbari megbetegedett. Kórházba szál­lították. Tervezett kéthónapos utazását Európába és Afriká­ba le kellett mondani. Dr. Em­pie 51 éves. * AZ OROSZORSZÁGI ORTODOX EGYHÄZ KÜLDÖTTEI A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN Joann Wendland érsek veze­tésével négytagú egyházi kül­döttség tartózkodik a Német Demokratikus Köztársaságban. E látogatás viszonzása annak a látogatásnak, amelyet a né­met egyházi küldöttség az el­múlt év őszén tett az orosz ortodox egyháznál. A vendégeket Mitzenheim és Krummacher püspökök üd­vözölték a repülőtéren, továb­bá Joann Rasumov berlini or­todox püspök és a szovjet kö­vetség képviselője. Joann érsek üdvözlő szavaiban hangsú­lyozta, hogy szeretnék minél jobban megismerni a német evangélikus egyházat, mivel a kölcsönös elmélyülő ismereten épül fel a szeretet. — A ven­dégek kőrútjuk során megláto­gatták a Luther-városokat, Weimart és a buchen waldi volt koncentrációs tábort. Mindenütt nagy érdeklődéssel tekintették meg az egyházi in­tézményeket s különös figyel­met szenteltek a legújabb teo­lógiai irodalomnak. * MUNKÁBAN A POLITI­KAI KATOLICIZMUS. (Ku­ba). Frings bíboros hivata­los lapja az „Echo der Zeit“ jelenti, hogy Santiago (Kuba) érseke, Pérez Serantes, éles­hangú, kommunistaellenes pásztorlevelet adott ki, mely­ben többek között megálla­pítja, hogy a kommunizmus többé nem „ante portas“ (a kapuk előtt — Szerk.) áll, ha­nem már bent is van Kubá­ban. Szinte ezzel egyidejűén vált ismeretessé, hogy Eisenhower amerikai elnök elrendelte, hogy decembertől kezdve be kell szüntetni a segélyszállít­mányokat Kubába. ŰJ HOLLAND BIBLIAFORDÍTÁS A holland bibliatársulat ki­adásában új fordításban és köntösben jelent meg Pál apostolnak a Filippibeliekhez írt levele. A fordítás nyelve­zete erősen alkalmazkodik a mai köznapi holland beszéd­hez. A szöveg egyébként csak nyelvezetében új, lényegileg az 1951. évi fordítás alapján ké­szült. Külső kiállítása is alkal­mazkodik a modem ízléshez. Elcserélném XIV. Róna u. 187. szám alatti református egyháznál levő, fizetéses munkakörhöz kö­tött szoba-konyhás, félkomfortos szolgálati lakásomat, hasonló fő­bérletire a XIII. vagy XIV. kerü­letben, esetleg a XV. kerület bel­területén. Érdeklődés hétközna­ponként 9—11-ig a 496—171-es tele­fonon. Elcserélném a józsefvárosi egy­házközség, Budapest, VIII. Kará­csony S. u. 31—33. számú házában levő kettő szoba, konyha, WC-s házfelügyelőségemet főbérletre. Cím: Karácsony S. u. 31-^33. ház- felügyelő. * Látható keresstyénségget! „István pedig, aki teljes volt kegyelemmel és erével, nagy csodákat és Jeleket cselekedett a nép között. Előállot­tak azonban némelyek azok közül, akik a szabadosok, ciré- neiek, alexandriaiak, clüciaiak és ázsiabeliek zsinagógájához tartoztak és vitatkoztak Istvánnal. De nem állhatták ellene annak a bölcsességnek és Léleknek, amellyel beszélt. Akkor felbujtottak néhány embert, akik így szóltak: Hallottuk, hogy ö káromió beszédeket mondott Mózes ellen és az Isten ellen, És fellázították a népet, a véneket és az Írástudókat és rá­rohanva, magukkal ragadták őt és a tanács elé vitték. Hamis tanúkat Is állítottak, akik ezt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket mondani e szent hely és a törvény ellen. Mert hallottuk, mikor azt mondta: az a ná­záreti Jézus lerontja ezt a helyet és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott reánk. Ekkor a tanács­ban ülők mindnyájan rátekintettek és olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.” Csel. 6, 8—15. István, diakónussá választása után, testestül-lelkestül Krisztus anyaszentegyházának szolgálatába állott, öröm és bé­kesség sugárzott hitéből, cselekedeteiből, egész életéből. A Szentlélek Isten megtanította hinni Krisztusban, az evangélium ügyében és megtanította szeretni az embereket. Életében ki- ábrázolódott a Krisztus. A róla szóló bizonyságtételei nyomán gyümölcsök teremtek. Bizonyságtételeit nem tudták cáfolni „vallásos” ellenfele! s ezt nem bírták elviselni. A hamis vallásosság leplébe burko­lózva, okot keresnek a vele való leszámolásra. Találnak is, jel­lemző módon Ilyen okot. Perbefogása szemlélteti, hogy a val­lásos, ceremoniális törvények hogyan kerülhetnek ellentétbe a Krisztusról szóló igazi bizonyosságtétellel és a felebaráti sze­retet törvényeivel. Megrendülnek jótettei láttára — mintha a mások nyomo­rúságán való segítés vagy nem segítés az ő kiváltságuk lenne. Olyan emberek ők — ma is sókan vannak közöttünk is ilyen „vallásos” emberek —, akik mindent eltűrnek, csak azt netnj hogy felebarátaink a sötétségből a világosságra kerüljenek, rabszolgasorsból emberi méltóságra felszabaduljanak, bűnös lényüket helyreállítsa az újjászülő kegyelem. Van sok ilyen emberben valami ösztönös tiltakozás az ellen, hogy mások is boldogok legyenek. Ezek a „vallásos” emberek elégnek tartják, ha egyszerűen tudomásul veszik, hogy Jézus meghalt, feltámadott, él és ural­kodik, hiszen ezt hallják a szószékről gyermekkoruk óta, da életükben ennek semmi gyümölcse sincs. Lehet azt mondani, hogy hiszek, lehet olyan hangosan kiabálni, hogy végül magam is elhiszem, lehet úgy is mondani, hogy Jézus Krisztus az Űr, sőt az egyedüli Űr, de ezzel azt akarják alattomos módon ki­fejezni, hogy a földi élet rendjét, munkáját és békességét, az Istentől rendelt felsőbbséget elutasítják. Ez hamis vallásosság, amely mindig vádat emel a maga „vélt igazának” tudatában a neki nem tetsző igehirdetés ellen minden időben. Az őskeresztyénségnek is voltak problémái, de elsősorban saját gyülekezeteiben. Nekünk sem a világgal vannak elsősor­ban problémáink, hanem egymás közötti életünkben. Rajtunk is erőt vesz a gyűlölködés, a szeretetlenség. Küzdünk ellene, de emberi gyógyszerekkel. Ha a Krisztus élne bennünk, ha az az indulat lenne bennünk, ami volt az apostolokban, nem lenne szükségünk ilyen gyógyszerekre. Hiszen az evangélium nemcsak István korában volt örömhír, hanem ma is az, nem­csak akkor lehetett megváltott emberként élni, hanem ma is. Magunk között kell eljutnunk odáig, hogy Jézus Krisztus munkálkodhassék bennünk. Öt kell kiábrázolnünk ebben a világban úgy, hogy ezzel az emberiség javát és földi békessé­gét szolgáló életet élünk. Rajtunk kell láthatóvá lenni, hogy az egyház Krisztus által tud hasznos és gyümölcsöző életet élni, mindenki Számára ebben a világban. Sülé Károly N APRÓL-N APR A VASÄRNAP: ÉZS. 53, 3. — Jézus Krisztus azért jött, hogy hordozza betegségeinket, bűneinket. Szenvedése, halála} miattunk és érettünk történt s így lett Megváltónkká! — Jn. 15, 18; I. Móz. 3, 1—19; Jer. 7. 21—28. (Jn. 14, 21.) HÉTFŐ: ZSOLT. 65, 6. — Üdvösségünk Istene megnyitja szemeinket a Szentlélek által. Teljék meg szíved hálaadással és zengd dicséretét! — Mt. 6, 9; Kol. 3, 18—23; Jer. 8, 4—9; 18—23. KEDD: ZSOLT. 34, 11. — Biztat az Ür: engem keressetek, hozzám jöjjetek! Emlékezzetek, én vagyok az Űr! Mt. 16, 9j Jak. 3,'l—10; Jer. 14 19—15, 9. (Mt. 3, 11—12.) SZERDA: V. MOZ. 16, 20. — önigazságunk alapján nem állhatunk meg az Űr előtt. Szüntelen tudakoznunk kell az Ö igazságát. Szólj Uram, hallja a Te szolgád! — FiL 3, 12; Lk. 11, 34—46; Jer. 15, 10; 15—21. (Jn. 12, 25—26.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLT. 142, 6. — Az Urat hívom, kefeSem s nem hiába, ö az én oltalmam, sziklaváram. Jézusom a gol­gotái áldozatával a bűnből, halálból megváltott. — Csel. 7, 58; Gál. 4, 12—20; Jer. 17, 5—18. (II. Kor. 12, 9.) PÉNTEK: JOB 9, 4. — Megtapasztaltam az Ür hatalmát és bölcsességét. Uram, tégy alázatos, engedelmes gyermekeddé! —« II. Kor. 10, 5; Róm. 12, 1—2; Jer. 18, 1—12. (Róm. 9, 21—24.) SZOMBAT: I. MÖZ. 50, 17. — Egyik legnagyobb bűnünk, hogy nem tudunk megbocsátani egymásnak! „Nem harag­szom, de nem tudom elfelejteni a sértést!” Az óember mondja ezt. Krisztusban újjászületett ember tud megbocsátani. — KoL 3, 13; I. Kor. 9, 24r—27; Jer. 20, 1—6. (Lk. 10, 16.); Jer. 23,16—29, Sz. E. ■ ISTENTISZTELETI REND BUDAPESTEN, JULIUS 31-EN, VASÁRNAP Deák tér de. 8 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Halenscher Karoiy. fasor de. 11 Koren Emil, du. 8 Koren Emil. Dózsa Gy. út 7. de. fél 10 Koren Emil. Üllői út de. fél 18, de. 11. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. háromnegyed 12. Karácsony s. u. 31. de. 10. Kőbánya de. 10, du. 5. Utász u. 7. de. 9. Vajda Péter u. 33. fél 12. Zugló de. 11 Szuchovszky Gyula. Gyarmat u. 14. de. fél 10 Szuchovszky Gyula. Fóti út 22. de. 11 (úrv.) Nagy István. Váci út 129. de. 8 Nagy István. Újpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 Bencze Imre. Soroksár-Ujtelep de fél 9 Bencze Imre. Rákos- palota-MAv-telep de. fél 9 Bolla Árpád. Rákospalota de. 10 Bolla Árpád. Rákospalota-Kistemplom du. 3 Kökény Elek. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Gerencsér Zsig- mond. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Vá- rady Lajos, de. 11 (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 1 (úrv.) Várady La­jos. Toroczkó tér de. fél 9 Schrei­ner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. lo Vámos József, du. 5 Vámos József. Tarcsay Vilmos üt ll. de. 6 dr. Jánossy Lajos, de. ll dr. Jánóssy Lajos, du. fél 7 Rutt- kay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 Kendeh György, de. 11 Kende» György, dü. 6 (úrv.) Rezessy Zols tán. Németvölgyi út 138. de. 9 (úrv.) Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény de. 8. Csillaghegy de. fél 10. Cse» pel de. 11, du. 7. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal» Budapest, vm.: Üllői út 24. Telefoni 142—074 Előfizetési ára egy évre 00,— Ft| fél évre 80,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 1-----------------—■----------------- a 60J0U JZ aa zrínyi Nyomda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom