Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1960-06-26 / 26. szám
KP B8RM. BP. 78. Kezdődik az aratás! A kombájnokon meghúzták az utolsó csavart, a kaszákat élesre fenték, a kévék köteleit elkészítették, a mázas cserépkorsót kihozták a kamrából, kész minden, Isten nevében kezdődik az aratás! A virágillatú nyárban a legszebb, de legfárasztóbb munkájához fog a falu népe. Három és fél millió hold gabonát aratnak le ebben az esztendőben. A mezőkön tüzes verőfény ragyog s a kombájnok bugása, aratók hajló dereka jelzi a munka kezdetét. Ebből a munkából friss vér lesz az ereinkben, piros rózsa a gyermekeink arcán! Heteken keresztül folyik ez a verejtékező küzdelem, melyre a falusi ember is áhítattal gondol és a városi ember is átéli, hogy most dől el: ott lesz-e az asztalán a finom illatú ízes magyar kenyér, tud-e zsemlyét, kiflit adni óvodába induló gyermeke kezébe! Kora hajnaltól késő estig nincs megállás. Az aratók áldozatul adják a hajnali álmukat, a békés falusi esték pihentető óráit és a testükről szakadó verejtéket. A kasza nyele először hólyagot tör a tenyéren, azután vastag bőr- paizs képződik a nyomán, de a kérges tenyerek szorgoskodásából adja Isten az áldást! A pillanatokra megálló munkások tízezrei simogatják meg szemükkel azt a földet, ahol annyi verejtékük hullott! Átélik a közös földön végzett közös munka -.örömét! Az egyéni és a közös tulajdon hasadéka fölött Isten együvé hozta az embereket. És milyen jó, hogy a közösen végzett munka Istentől adott gyümölcsének jóízét is élvezi a mi népünk! Város és falu egyaránt! Nekünk Istenben hívő embereknek a kalász, a tarló, a kereszt éneket mond! Azt az éneket mondja, hogy a munkát és a munkához az erőt Isten adja! És ezzel a munkával nemcsak a ma életet adó kenyerét biztosítjuk, hanem építjük vele a holnapot és a jövőt! Amikor a magvető szánt, vet, vagy arat, a jövőt építi. Amikor az építő téglát rak a falra, hogy a falakból tornácos. muskátlis ablaka ház legyen, a jövőt építi! Amikor a martin kemencéből lecsapolják az acélt, a kék Duna fölé hidat húznak, a jövőt építik. Amikor a tervező rajzol, az óvónő pattogó ritmusú énekeket tanít, a jövőt építi! Békés, áldott munkával, békés, áldott jövőt! A verejtékező boldog munka örömét énekli a kalász, a kereszt és tarló! A keresztbe rakott kalász minket külön is figyelmeztet Jézus Jceresztjére. Ez a kereszt elsősorban üdvösséget jelent, de jelenti a békességet, a szeretetet, az egymást szerető és egymásért szolgálni, munkálkodni tudó emberek táborát. Szeretettel nézünk a kérgeskezű aratókra és kérjük Istent, hogy áldja meg az aratás nagy és szent munkáját, áldja meg a fáradalmukat, hogy általa is áldassék népünk élete és jövője. Az aratás pedig mégjobban kösse össze a falu és a város népét, hogy egymással és egymásért munkálkodva tegyék széppé a mi drága hazánkat, melyet úgy szeretünk, mint a gyermek az édesanyját. Az aratók már megálltak a sárguló búzatábla szélén, a kaszák acélja megcsillan a nap fényétől, még egy csendes szó: Isten nevében, azután tempósan, ütemesen földre hull az élet! A marokszedők kévébe raknak, kötöznek és rakják a keresztet! Istennek pedig adassék dicséret és hálaadás a langyos májusi esőért, a gabonát érlelő napsugárért, a kenyérért, az életért, mert falun így mondják: Megkezdődött az aratás, betakarítjuk az életet! Fülöp Dezső 1 ! Isten szolgálata a másik ember szolgálata — Tanévzáró a Teológián — Szombaton, 18-án, délután tartotta tanévzáró ünnepélyét a budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia. A hálaadó istentiszteleten Káldy Zoltán püspök hirdette Isten igéjét II. Pét. 1,3—8 alapján. Először a mindnyájunk szívét megtöltő háláról beszélt: hálát adunk Istennek azért, hogy ebben a tanévben professzorok és hallgatók művelhették a teológia tudományát — hálát adunk azért, hogy küldött ide s mindig újra küld ifjakat, akik erre a szolgálatra szentelik életüket — hálát adunk azért, hogy eredményes munkát végezhettünk s hat hallgató tette le sikerrel a végszigorlatot. Hálát kell adnunk mindezért, mert mindez nem ma- gátólértődő, mindez Isten kegyelmének ingyen ajándéka. Ezután rámutatott a püspök arra, hogy az Akadémia munkája nem önmagáért való. Minden itt folyó tudományos teológiai munkának az a célja, hogy embereket készítsen fel Isten szolgálatára. Istent pedig nem lehet másképpen szolgálni, mint úgy, hogy ha az embereknek szolgálunk. A másik ember, a felebarát szeretetben való szolgálatára készülnek fel Akadémiánk hallgatói, minden ember szolgálatára, akár az egyház falain belül él, akár azon kívül, így fogunk egyre több és végül sok gyümölcsöt teremni. Isten azt akarja, hogy keresztyén életünk gazdagon termő élet legyen. Jól képzett lelkészekre van egyházunknak szüksége, akik széles öleléséi szeretettel szolgálnak népünk érdekében — fejezte be igehirdetését a püspök. Istentisztelet után az elnöklő dr. Ottlyk Ernő dékán — dr. Pálfy Miklós prodékán igeolvasása és imádsága után — előterjesztetté jelentését az 1959—60. tanévről. Jelentésé-. nek elvi részében megállapította, hogy Akadémiánk az országos egyházat szolgálja, amikor a lelkészi utánpótlásról gondoskodik. A teológia, az egyház és a lelkészi szolgálat elválaszthatatlanok. Ezután az egyház történetéből vett példával szemléltette azt az igazságot, hogy Isten minden időben új kérdések elé állítja egyházát s az egyház a teológiai munkában keresi erre a helyes feleletet. A mi egyházunkat már a Lutheránus Világszövetség 1952-i hannoveri konferenciáján „jövőbe kihelyezett egyháznak” nevezte dr. Vető Lajos püspök. Káldy Zoltán püspök pedig székfoglalójában mondotta azt, hogy „ha Teológiai Akadémiánk jól végzi feladatát, akkor az egész világ evangélikussága számára előremutató munkát tud nyújtani”. Ezt a feladatot abban jelölte meg a dékáni jelentés, hogy Isten az egyetemes emberszeretet gyakorlásának útjára vezette egyházunkat a felszabadulás utáni korszakban. Ebbe a nagy összefüggésbe kell beállítani Akadémiánk munkáját is. Olyan lelkipásztorokat akarunk nevelni, akik hűségesek Isten teljes igéjéhez és egyházunk hitvallásaihoz, ugyanakkor értik azt a helyzetet, amibe Isten egyházunkat beállította s készek hazánk szocialista építését támogatni. — Ezután ismertette a dékáni jelentés az Akadémia tanulmányi rendjét és megszigorított vizsgarendjét, valamint a Lelkésznevelő Intézetben folyó nevelőmunkát. Az ifjúság szupplikációs szolgálatának anyagi eredménye, e tanévben 86 000 forint. Ősszel Káldy Zoltán püspök és Benczúr László püspöki titkár csendesnapot tartottak a hallgatóknak. Márciusban a debreceni Református Teológiai Akadémián járt tanulmányúton négy hallgatónk s ugyanekkor négy debreceni hallgatót fogadtunk Akadémiánkon. A jelentés befejező részében a tanári kar közegyházi és tudományos munkájáról számolt be a dékáni jelentés. Az Akadémiának öt profesz- szora van. Ezenkívül, egy lektor nyelveket tanít s egy másik egyházi éneket és zenét. A professzoroknak több előadási jegyzete jelent meg sokszorosítva, az egyházi sajtóban számos tanulmányt és cikket írtak, dr. Ottlyk Ernőnek egyháztörténeti tankönyve is jelent meg. A profesz- szorok részt vettek az egyházi lapok szerkesztésében és a Magyar ökumenikus Tanács tanulmányi munkájában is. — Novemberben a „Lelki- pásztor” című lelkészi szakfolyóirat rendezett teológiai ankétet az Akadémián s jó kezdeményezés volt a fejér—komáromi egyházmegye lelkészeinek egynapos bekapcsolódása az Akadémián folyó munkába. — Az Akadémiának több külföldi látogatója is volt az elmúlt tanévben s két professzor külföldi utakat tett. Az Akadémia 40 000 kötetes könyvtára az egyház lelkészi karának is rendelkezésére állt. Közel négy és félezer könyvet kölcsönöztek ki s közel háromezren keresték fel személyesen a könytárt. A dékán ezután meleg szavakkal mondott köszönetét azért, hogy államunk államsegély útján az Akadémia költségvetésének 95 százalékát biztosította. Megköszönte a gyülekezetek támogatását, amely különösen a Lelkésznevelő Intézettel kapcsolatban volt hathatós. A dékán jelentése után az Akadémia hat végzett hallgatója nevében Dorn Vilmos búcsúzott az intézettől. Ezután a dékán a kitűnően és jelesen végzett hallgatóknak, valamint a végzetteknek könyvjutalmakat osztott ki. A ^ tanévzáró ünnepélyen megjelent és köszöntést mondott a hazánkban tartózkodó Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség kisebbségi egyházak osztályának titkára. Reszt vett a tanévzárón dr. Bodonhelyi József, a budapesti Református Teológiai Akadémia professzora, dr. Berki Feriz, a magyar ortodox egyház esperes-adminisztrátora, dr. Páth Géza, a baptista Teológiai Főiskola igazgatója, dr. Pető István unitárius püspöki helynök és Ferenc József főgondnok, Koren Emil esperes püspökhelyettes, Várady Lajos esperes és a lelkészi kar több tagja. A felemelő ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. G. ÜJKALEDÓNIA evangélikus egyháza elnverte teljes önállóságát. Kaledónia 70 000 lakosából 15 000 evangélikus. A párizsi missziótól most a bennszülött egyházi vezetőség veszi át az egyház irányítását s az eddigi missziói vagyon az új egyház tulajdonába megy át. ÖNÁLLÓVÁ LETT A KONGÓI EGYHÁZ. Az amerikai presbiteriánus egyház teljes önállóságot adott a kongói egyháznak. Az önállóvá lett egyház egyházi alkotmányának kidolgozására júliusban kerekasztal konferenciát tartanak a presbiteriánus egyház és az önállósult új egyház képviselőinek részvételévé»,, Kincseink A legtöbb embernek vannak, féltve őrzött kincsei. Sokszor pénz, ékszer vagy egy-egy értékes szőnyeg, festmény ez a kincs. De sokszor nem egyéb, mint a gyermekkorból áthozott apróság, egy kis baba, játék vagy valamilyen emléktárgy. Múlandó dolgok, amiket a rozsda meg a moly megemészt, a tolvajok kiásnak és ellopnak. Az itt, e földön gyűjtött kincsek nem maradnak meg örökké s mégis milyen sokszor az ilyen veszendő földi kincsekhez ragaszkodunk. Isten igéje arra int bennünket, hogy mennyei kincseket gyűjtsünk. A földi kincseket nem vihetjük magunkkal Isten színe elé az ítéletkor, de a mennyei kincsek az ítélet tüzében megpróbálva is megmaradnak. A mi legnagyobb kincsünk Jézus Krisztus. Öt kell keresnünk és megtalálnunk, hogy mennyei kincsünk legyen. Jézus Krisztust mi a hit által ragadhatjuk meg és tehetjük magunkévá, ezért igen nagy drága kincs számunkra a hit. Akinek hite van, az mennyei kincset nyert. Még nagyobb kincs azonban, hogy a hitünkből keresztyén jócselekedetek születnek, amelyekkel mások javát munkáljuk. Jézus a királyi menyegzőről szóló példázatban arra tanít, hogy amint a menyegzőn ünneplő ruhában kell megjelenni, úgy a hívő embereknek is a keresztyén jócselekedetek ünnepi ruhájában kell tündökölni. Jakab apostol is arra figyelmezteti a keresztyéneket, hogy az igének ne csak hallgatói, hanem megtartói, cselekvői is legyenek. A hit cselekedetek nélkül halott, értéktelen A cselekvő hit azonban drága kincs. Az első keresztyéneknek cselekvő hitük volt. Cselekvő hite volt annak a Péternek és Jánosnak is, aki a templom kapujában meggyógyította a születésétől sánta embert. Nem volt ezüstjük és aranyuk, de volt hitük s hit által munkált cselekedetük. Gazdag emberek voltak mennyei kincsekben. Olyan gazdagok, hogy gazdagságukból még másoknak is tudtak adni. Nekem vajon vannak-e ilyen mennyei kincseim? Van-e igazi Krisztus-hitem? Terem-e gyümölcs hitem fáján? Vannak-e mások jólétén, békességén, üdvösségén munkálkodó keresztyén jócselekedeteim? Ha igen, gazdag vagyok! X*tó Béla ARATAS REQQELÉN Hajnalköszöntő ku-ku-ri-kú-ú és a madarak varázsdalára nyitja rá szemét a mámor tűzű nap. Királyi ékszer, tündöklik, ragyog, mint a koronák, a párás föld meg nászra éhesen adja meg magát. Fényölben ring a rózsaálló világ ébred a falu, babrálgatja egy harmat-ujjú lány — nyílik a zsalu. Tehén bődül fel, fáj a tőgy húzás. — zséderben a tej — az aprójószág százfelé szalad, hátha szemre lel. Izom feszül s a vályuhas telik iszik a csikó, elnyújtja hosszan ívelt, szép nyakát mert inni, inni jó. S a rozzant gém, mint kehes vén, nyöszörög, bár a sudarán ring a vödör még, mint a lakziban tánc közben a lány. Csók az új reggel s új jövő fogan — vagy tán költemény? — aratni indul, énekelj világ, száz erős legény! — Jak us Imre I
