Evangélikus Élet, 1960 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1960-01-17 / 3. szám

IV. parancsolat Tiszteld atyádat és anyádat! IMÁDSÁG. Uram, köszönöm sok jótéteményedet, amit szülök által kaptam kezedből. Bocsásd meg, hogy ezt a sok jót eddig sem meg nem köszöntem, sem meg nem háláltam kellően. Áldd meg szüléimét azért is, amit velem tettek. Engedd meg, hogy még sokáig lehessünk együtt. Sok miattunk való szomorúsá­guk, velünk való gondjuk és érettünk vállalt munkájuk után adj nekik békés, nyugodt esztendőket, s ha majd elszólítod őket csendes véget és üdvösséget a mi Urunk, Jézus Krisztus által, Amen. Isten és a szülő A parancsolatok során Is­ten után mindjárt a szülő kö­vetkezik. Isten elmondja há­rom parancsolatban: mit kí­ván a maga számára s nyom­ban utána, hogy mit a szülő számára. Megkülönböztetett hely illeti a szülőt emberi kötelességeink rendjében. Is­ten életadó, majd gondviselő, bájtól megőrző szeretetének a szolgája ő a javunkra. Földi hatalmasok is adnak arra, hogy szolgáikat, akik megbí­zatásukban járnak, kellő meg­becsüléssel vegyék körül a felek. Aki Istent féli és sze­reti, nem tagadhatja meg az ő szolgájától, a szülőtől se, ami Isten után megilleti. Tiszteletet! Isten féltékeny a tiszteletére. Senkit és sem­mit nem tűr maga mellett az első parancsolat szerint. A szülőt mégis kiemeli azok só­iéból, akiknek szeretettel tar­tozunk, általában az embere­kéből. Glóriát fon nem a sze­mélyük, hanem a tisztük kö­ré. A gyermek bennük nem a társat, hanem a szülőt kö­teles tekinteni. Nem mellette áll, mint embertársai, hanem felette. Sose lehet eszmény a pajtáskodó hang gyermek és szülei között. Mivé lett a szü­lő tisztét övező dicsfény ott, ahol „Fatter”-t, meg „öre- gem”-et emlegetnek „édes­apám” helyett? „öreg leány”-t .édesanyám” helyett! (Párját ritkító megjelölés ez az utób­bi nyelvünkben a szülőre. Édes anyanyelvűnknek is tartozunk vele, hogy ezt a ki­fejezést veszni ne hagyjuk holmi üres divatért.) Szülő­tiszteletet a vele való és róla való beszédünkbe! Nagy kí­sértéseket kell itt leküzdeni minden fiatalnak. A fölényes- kedésre és érdekessé válásra néhol az látszik a legkézen­fekvőbbnek, ha valaki a tu­lajdon szüleit gyalázza. A szü­lőknek is vannak hibáik. De azt, hogy „mentsük, jót gon­doljunk és szóljunk róla”, a szülő várhatja el tőlünk a legelőbb. Engedelmességet! Pál apostol miközben a ne­gyedik parancsolatot hozza, úgy adja efezusi olvasói elé, hogy a gyermekektől engedel­mességet követel. (Ef 6, 1—3.) A Kiskáté parancsolatmagya­rázata is ebben a pozitívum­ban csendül ki: „nékik szol­gáljunk és engedelmesked­jünk!” Akit tisztelek, annak szent előttem a szava, ahhoz tartom magamat, nemcsak addig, míg kimondja, nem­csak addig, míg az illető szemmel bír tartani, sőt nem is csupán addig, míg él, ha­nem addig, míg élek én. En­gedelmeskedni sose könnyű. Száz „miért“ is támad az em­berben, mielőtt szótfogad. Ma­gunkat, mert talán több iskolát jártunk, fent tudjuk szüléink­hez képest. Közben az erköl­csi jogosultságát is kétségbe­vonjuk annak, hogy rendel­kezzenek velünk. Súlyos eset fittyet hányni a szülő szavá­ra. Mikor egy gyermek más­képpen kénytelen tenni, mint ahogy a szülei kívánják, mindkét félnek meg kellene rendülnie komoly önvizsgá­latig Isten színe előtt. Akkor az ilyen eset nem szakítás­sal járna szülő és gyermeke között hanem megtéréssel. Hisz ilyen helyzet csak bűn miatt adódhatík. S erős hit­tel kell hinnünk, hogy Isten, aki népi akarja a bűnös ha­lálát, hanem, hogy megtérjen és éljen, nem akarja azt sem, hogy a gyermek a 'szülő szá­mára Vágy viszont, halott számba menjen. Szolgálatot! A tisztelet nem modor kér­dése csupán. Akit tisztelünk, készségesen szolgáljuk (lásd (Mt 21, 28—31). Isten kölcsö­nösen bízza egymásra az em­bereket: nemcsak a szülőre gyermeket, gyermekre is a szülőt. Sok gyermek nehéz eset a szülő számára, de sok szülő is nehéz eset a gyerme­ke számára. A különbség az, hogy a szülő vállalja az ily „nehéz eset”-et is, a gyermek könnyebben túlad rajta. In­nen a közmondás: „Könnyeb­ben felnevel egy apa hét gyermeket, mint ahogy hét gyermek eltart egy apát!” Maradj a szüleidnek jó gyer­meke érettük! — Amilyen a mosdó, olyan a törülköző — szokták mondani. A bánás­mód sokat ront valakin, de sok mindentől vissza is tart­ja. Vannak zsörtölődő, há- zsártos öregek, de vannak az édesapát, vagy az édesanyát azonmód lehurrogó fiatalok is. Vannak életunt öregek, de vannak fiatalok is, akik sem­mi tekintettel nincsenek az idős ember érzékenységére, mindegyre csak azt hallani tőlük: szűk a lakás, kevés a kereset egy öt-hat tagú csa­ládra. Vannak öregek furcsa rigolyákkal, de fiatalok is, akik a belépő idegennek nyomban tudtára adják, hogy az apjuk vagy az anyjuk nem hall ám már jól, vagy nem lét, hogy félkegyelmű, vagy legalább a világtól elmara­dott. Önmagunkat megtagad­va szolgáljunk szüléinknek, hogy az emberekhez, az élet­hez, a világhoz, sőt végső fo­kon Istenhez megfelelően vi­szonyuljanak! Jól teszi álla­munk, mikor a nyugellátást rendezi és öreg-otthonokat tart fenn. Mégis csak ez le­gyen az egyetlen mentsvára öreg szüléinknek? Ne csupán a terhet érezzük abban, hogy valaki netalán ránk lesz utal­va. Kiváltság, ha Isten még ma is bíz ránk olyanokat, akiknek szolgálhatunk Isten­től nyert erőnkkel, időnkkel, javainkkal, őket figyelmes­séggel körülvehetjük. Kétsze­res kiváltság, ha ezek a szü­léink! Ha idegent veszünk gondozásba, csak Isten iránti hálánkat bizonyítjuk meg vele sok ajándékáért, ha szülő az illető, egyszerre róhatjuk le a hálánkat Isten iránt és a szüléink iránt! Életté vált parancsolat Tiszteletet, engedelmessé­get, szolgálatot! Aki a tör­vényt életre fordította át köz­tünk: a tulajdon életére, raj­tunk is sokat tehet Szentlelke által. Hisz ö életével meg­dicsőítette az Atyát. (Ján 17, 4.) Ö azokban, amiket szen­vedett, engedelmességet ta­nult (Zsid. 5, 8.) s ezt az en­gedelmességet gyakorolta is emberi szülőknek engedel­meskedve Isten Fia létére. Nem azért jött, hogy itt szol­gáltasson magának, hanem, hogy szolgáljon (Mk 10, 45.), szolgáljon egyebek mellett édesanyjának is a kereszt kín­jai között öreg napjaira tá­maszt rendelve melléje. (Ján 19, 25—27.) Szabó Lajos Új esztendő — új ember Itt van az év végső napja, Eljött Szilveszter megint. A suhanó óesztendő Hallgatagon, némán int, Sokatmondóan legyint. Mint pihenő, koros ember, Ki már csak a múltban él, Mikor ifjú, még vidám volt, Ami a szívében él Ama időről regél... Könnyes szemmel nézegetem Édesapám ősz fejét: Örömmel tartja ölében Gyermekének gyermekét, Kis kéz fogja tenyerét. így karol a múlt jövőbe S óesztendőbe az új. Fiatal hajtás a törzsre. Szívre szorosan simul S lesz az óév mindig új! Munka, jóság, tiszta szándék, Hűség, emberszeretet, Istenfélő igaz-élet övezi ez ősz fejet S szíve csupa szeretet. Plántáld mindezt sarjába is, Űj hajtásba, jó Atyám! Terebéllyé növeljed, a Tied legyen mind, ahány Sarjadzik az ősi fán. S ím az évek, emberéltek Lesznek s vesznek idelenn, S hogy idejük jól betöltsék: Ez az örök Kegyelem... S Te adod ezt, Istenem! Földi életünk Előtted Mint pillanat, elsuhan ... Bölcs, ki úgy éli azt itt le Míg mécsének lángja van: Eléd jusson boldogan! Óesztendő — új esztendő, Óemberből: ...új legyen! Add: ... úgy tudjak újjá lenni, Mint Apám egy életen Volt a Tied, Istenem! Kubacskhay Béla Visszaérkezett az Egyházak Világtanássának küldöttsége a Szovjetunióból December 18-án visszaérke­zett Genfbe az Egyházak Vi­lágtanácsának küldöttsége két­hetes oroszországi látogatás után. E látogatásával a moszkvai pátriárchátus meg­hívásának tettek eleget. A küldöttség vezetője, dr. Vis- ser’t Hooft, az Egyházak Vi­lágtanácsának főtitkára, tag­jai dr. F. Nolde, a Nemzet­közi Ügyekkel Foglalkozó Bi­zottság elnöke, dr. Nissiotis or­todox telogógiai tanár (Bossey), U Kiaw Than (Burma), a Ke­letázsiai Keresztyén Konfe­rencia titkára, Francis House, az EVT másodfőtitkára és A. de Weyman mint tolmács. Dr. Wisser’t Hooft a sajtó képviselőinek kijelentette, hogy a látogatás eredménye­képp megerősödnek az EVT és az oroszországi ortodox egy­ház kapcsolatai. A küldöttség megbeszéléseket folytatott az ortodox egyház, valamint a baptista egyház vezetőivel. Rigában találkoztak az észt és a lett evangélikus egyház érsekeivel. Szovjet-örményor- szágban az örmény egyház érsekével találkoztak. A meg­beszélések tájékoztató jelle­gűek voltak. Elhatározták a kölcsönös látogatások és a sajtótermékek cseréjének ki­bővítését. Dr. F. Nolde szerint a nem­zetközi kapcsolatok jelentős megjavítására szolgáltak a meleg barátság és a közös keresztyén hit légkörében le­folytatott beszélgetések. Pályázati felhívás A Magyarországi Evangéli­kus Egyházegyetem elnöksége pályázatot hirdet a II. osztá­lyú általános iskolai evangé­likus vallástani könyvre. A tankönyvnek az 1959. év elején kibocsátott Tanterv irányelvei szerint kell elké­szülnie. A pályázóknak a nyomdai szabályok szerint elkészített kéziratokat folyó évi április 30-ig kell három példányban az Egyetemes Egyház Elnök­ségének címére (Budapest, VIII., Üllői út 24.) eljuttatni. Budapest, 1960. január. Az Egyetemes Egyház Elnöksége HÍREK. — Vízkereszt ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 1, 35—43; szószéki igéje: I. Tim 6, 11—19. — Evangélikus vallásos fél­óra lesz a Petőfi Rádióban január 17-én de. 8 órakor. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök. o — A győr-soproni evangé­likus egyházmegye lelkészi munkaközössége január 7-én Győrött ülést tartott. Űrva­csoraosztás után (Bárány Gyula) Gosztola László tar­tott előadást: A hit által való megigazulás összefüggése a munkaetikával címen. Ezután időszerű kérdéseket tárgyal­tak. Könyvismertetést adott Weltler Ödön. Foglalkoztak az egyházmegye központi ala­pi kérdéseivel. — CSALÁDI HÍREK: Ja­nuár hó 8-án, életének 69. évében hosszú szenvedés után az Úrban csendesen elhunyt Stráner Vilmos nyugalmazott lelkész, a kaposszekcsől gyüle­kezet egykori lelkésze. Buda­pesten, a Farkasréti temetőben helyezték nyugalomba január 12-én. Az Úrnak élt és emberek­nek szolgált! Legyen emléke­zete áldott! n — Az újpesti evangélikus egyházközség több mint 50 éven át presbitere, idő közben gondnoka Bártfai Vilmos 78 éves korában elhunyt. Az el­hunytban Bártfai Lajos mező­túri lelkész az édesapját gyá­szolja. Az igaznak emlékezete ál­dott. o — Kovács Mihály nyugal­mazott lelkész, a pusztaszent- lászlói, majd a mórichidai gyülekezet lelkésze a gyenes- diási szeretetotthon lakója 78 éves korában az acsádi (Vas megye) betegotthonban 1960. január 1-én elhunyt. Január 3-án temették el Acsádon. Akár élünk, akár megha­lunk, az Úréi vagyunk. □ “ Nyugdíjas pedagőgusnő korrepetálást vállalna, vagy lakásán dolgozó nő gyerme­keire felügyelne. Telefon: 315—857. ERDEMES! A Sajtóosztály hírei *- A Sajtóosztály, illetve a Sajtóosztály iratterjesztése ez­úton felhívja a gyülekezeti lelkészek, iratterjesztések és egyházunk híveinek figyel­mét arra, hogy az Evangé­likus Naptár 1960. és a Bib­liaolvasó Ütmutatp I960, cí­mű kiadványokat külön-külön több ezerrel előjegyzésben túljegyezték. A Sajtóosztály a rendeléseket leszállította. Kéri tehát a Sajtóosztály, hogy sem Naptár, sem Útmu­tató rendelést címére ne küld­jenek, mert azokat kielégíteni módjában nem áll. Akik ez ideig, noha rendeltek, Nap­tárt, vagy Útmutatót nem kaptak, arra már ne is szá­mítsanak. Ugyanis rendelésük már a túljegyzés időszakában érkezett. Ezeket tehát kielé­gíteni Sajtóosztályunknak már nem áll módjában. „De te. Istennek embere, ezeket kerüld. Ellenben töreked* jél igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhivattál és amelyről vallást tettél szép vallástétellel sok tanú előtt. Meghagyom neked Isten színe előtt, aki a mindenséget élteti, és a Krisztus Jézus előtt, aki Poncius Pilátus alatt szép vallástétellel tett bizonyságot, hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtlenül, feddhetetlenül, a ml Urunk, Jézus Krisztus megjelenéséig, amit a maga idejében megmutat a boldog és egyedül hatalmas Isten, a királyok Ki­rálya és uraknak Ura, akié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakozik, akiket az emberek kö­zül senki nem látott, és nem is láthat: övé a tisztesség é* örökké való hatalom. Amen. Azoknak pedig, akik gazdagok a mostani világban, parancsold meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, és ne a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben reménykedjenek, aki bőségesen megad nekünk mindent a ml tápláltatásunkra; legyenek jót, legyenek gazdagok a Jécselez kedetekben, legyenek szives adakozók, javaikat közlők.’1 L Tim, 6:11—1», A hivő ember egyik legveszedelmesebb kísértése: „nem érdemes!” Nem érdemes mássá lenni, nem érdemes másként gondolkodni, nem érdemes másként élni. Ha az élet egyforma változatlanságból állna, ha nem tartogatna minden nap, sőt minden perc és minden pillanat újabb és újabb meglepetése­ket, még akkor sem lenne, igaz, hogy „nem érdemes!” De aa életet Isten szeretete olyannak teremtette, hogy az csodálato­san gazdag, sőt „minden élet” alapjában változatos, külső ese­ményekben is, lelki mozgásokban is. Pál apostol élete abban volt más, több és teljesebb, hogy I tudta, miért ilyen az élete, és azt is tudta, hogyan kell élnie ezt az életet. Ennek a csodálatosan gazdag életnek a titkát mondja el, és erre az életre buzdítja fiatal, küzdő tanítványát, Timótheust. 1. Pál apostol tudta, miért ilyen az élete. Szeretet és hála töltötte el szívét Ura, Jézus Krisztus iránt, aki megkönyörült rajta. Múltjának minden terhét elvette s vérével mosta őt tisztára az ő drága Ura. Egész életét áldások forrásává tette; reménységét az örök élet bizonyosságával ajándékozta meg. Amíg Pál szíve dobogott, minden dobbanása ez a név volta Krisztus! Szakadatlan érezte azt az állandó szeret etet, meg­bocsátást, gyöngédséget, ami Urából áradt. Tudta, miért volt boldog az élete: mert Krisztusból és Krisztusban élt 2. Az apostol nemcsak azt tudta, miért boldog az élete; hanem azt is tudta; hogyan kell élnie az életet! Isten akarata szerint, neki engedelmeskedve. Erről az oldalról döntő hang­súly esik Igénk kezdő két szavára: „De te...!” Pál leveleiben több helyen hasonlítja az életet versenypályához, ahol harc folyik a győzelemért. (I. Kor. 9:24. kk. II. Tim. 4:7.) Ez a küz­delem „nemes harc”, melyet szüntelenül vívni kell a test és vér ellen, gőg, hiúság, szeretetlenség ellen.- A Krisztust meg­talált „új ember” harca az „ó-emberrel”. „De te...!’’ — kez­dődik erőteljesen Igénk — harcolod-e ezt a harcot? Mert nem az a dolgunk, hogy másokat okoljunk, másokat Ítéljünk el és törjünk fejük fölött pálcát. Nem az a dolgunk, hogy másokkal szemben állítsunk fel követelményeket és igényeket, hanem ami ennél nehezebb: „...törekedjél igazságra, kegyességre; hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídségre. Harcold meg a hit nemes harcát..Tehát végezzük a magunk dolgát becsü­letesebben és őszintébben! Higgyünk jobban és engedelme­sebben, bízőbban és reménykedőbben mint eddig — merjünk szeretni önfeledtebben, magunkat átadóbban, hűségesebben; mert érdemes! Otthon a családban, az üzemben, az irodában: munkahelyünkön. De nem -szóval és nyelvvel, hanem csele­kedettel és valósággal! így érdemes, sőt: csak így érdemes! Erre az idő sürget, mert múlik, és hamar elmúlhat egészen. Istennek legyen hála, még tart, még felvehetem gyülekeze­temnek, népemnek sorsát. Az idő múlik, nem tudni meddig ad rá Isten erőt?! Ma még adja végtelen irgalmából bősége­sen. Azért hát,: „törekedj... és harcolj...”! A többit meg bízd Istenre, akié a „tisztesség és hatalom örökké”. Ámen. ifj. Blázy Lajos N APRÓL-N APR A Vasárnap: — V. Mózes 4, 39—40. — Egy az Isten! Vég­telen hatalmú, bölcsességű és jóságú Úr. A világmindenség teremtője és megtartója, Aki­nek az ember engedelmesség­gel tartozik. Ő az engedel­mességet nagyra tartja és gyönyörködik benne. Ha en­gedelmeskedünk Istennek, ha szeretjük és szolgáljuk Öt, minket is, fiainkat is a jósá­gával jutalmaz meg. Hétfő: — Zsoltár 42, 7. — Isten a csüggedők menedéke! Nem lehetünk olyan távol tő­le, nem hághatunk olyan ma­gasra, nem süllyedhetünk olyan mélyre, hogy kiáltásun­kat, könyörgésünket meg ne ISTENTISZTELETI REND Budapesten, I960. Január 17-én Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Ká­roly. Fasor de. fél 10. (gyermek) líj. Blázy Lajos de. 11. Sülé Ká­roly du. 6. Ifj. Blázy Lajos. Dózsa Gy. út de. fél 10. Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10. Grün- valszky Károly de. 11. Griin- valszky Károly. Rákóczi út 57/1». de. 10. (szlovák) de. háromnegyed 12. Kardos József. Karácsony Sán­dor u. de. 10. Kardos József. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rá- dey Pál du. 6. Drenyovszky Já­nos. Külső Üllői út du. 5. Dre­nyovszky János. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre du. 5. Szeretet ven­dégség: Boros Károly. Utász u. 7. de. 9. Takács József. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Takács Jó­zsef. Zugló de. 11. (úrv) szupplt- káns du. 6. Karrier Ágoston. Gyarmat u, 14. de. fél 10. szupp- likáns. Rákosfalva de. fél 12. Karner Ágoston. Fóti út 22. de. 1L Nagy István; Váci út 129. de. S. Nagy István; Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Újtelep de. fél 9. Rákos­palota MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rákospalota kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösy Kálmán. Rákosszent­mihály de, fél 11. Tóth Szőllős Mihály. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11, Várady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. Vámos József de. 10. (úrv) Fülöp Dezső du. 5. Vámos József. Taresay Vilmos u. de. 9. (úrv) Zoltai Gyula de. 11. (úrv) Zoltai Gyula este fél 7. Károlyi Erzsé­bet. Pesthidegkút de. fél 11. Rutt- kay Elemér. Budakeszi de. 9. Ruttkay Elemer. Kelenföld de. 8. (úrv) Kendeh György de. 11. (úrv) Kendeh György du. 6. dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9. dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9. Visontai Röbert. Budafok de. 11. Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Visontai Róbert. Nagytétény dU; 3. Visontai Róbert; Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. LL-Mezosi György du; & hallaná. Még a halál árnyé­kának völgyében is megvi­gasztal minket. Boldog em­ber az, aki az Úrban bízik; Kedd: — Zsoltár 71, 20. —- Isten sokszor megpróbálja az embert. A próbás időkben sok bajjal és nyomorúsággal kell küzdenünk. Akik Istent szeretik, azoknak a megpró­báltatás is javokra van. Ha Isten meg is sebez, sebeink­ben nem hagy elpusztulni. Ne essünk kétségbe, ha megpró­bál bennünket, hanem bíz­zunk Őbenne, a • bajok mély­ségéből ismét felhoz minket. Szerda: — I. Mózes 39, 20— 21. — A gonosz Isten gyerme­keit is sokszor megkísérti, sőt fojtogatja. József ártatlanul kerül a tömlöcbe. Az Űr á börtönben is vele marad. Is­ten Krisztusban megjelent-ke­gyelme mindig az övéivel van. Csütörtök: — Zsoltár 127; 3. — Isten áldása, ajándéka a gyermek. A szülői szeretet jutalma. Neveljük gyerme­keinket istenfélelemben és emberszeretetben, hogy ked­vesek legyenek Isten és em­ber előtt. Péntek: — Péld. 2Ó, 9. — Mindnyájan bűnösök, a harag fiai vagyunk. Nincs ember, aki ne vétkeznék. Tiszta szí­vet és bűnbocsánatot egyedül csak Isten adhat ingyen ke­gyelemből a Krisztus Jézus­ban való váltság által. Szombat: — Mikeás 5; 9; — Isten az ő népét, egyházát megoltalmazza. Aki mindvé­gig állhatatos, az üdvözüli I B. Ii i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom