Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-01-11 / 2. szám
Naponkénti keresztség Mifelénk, ha igen megszidnak valakit, azt mondják: „Leszedtem róla a keresztvizet”. Pedig a keresztvizet senkiről sem lehet leszedni. Akit megkereszteltek, a-z meg van keresztelve. Egyszer s mindenkorra — mindörökre. Mivel Isten maga keresztel, a keresztség ajándéka egyszer s mindenkori és kitörölhetetlen jellegű el pecsételés. A keresztség megismételhetetlen. Ezzel semmiképpen nincs ellentétben, hanem éppen ebbői következik, amit Lutherünk többször és igen nyomatékosan mond: nekünk, akiket gyermekkorunkban egyszer s mindenkorra megkereszteltek — mégis minden nap meg kell keresztelked- nünk. A reformátor a Kiskátéban és Nagykátéban erről képletesen beszél, mert csak így lehet róla érthetően beszélni. Az Isten igéjébe foglalt keresztvíz ».azt jelenti, hogy a bennünk levő régi embernek naponkénti bűnbánattól és megtéréstől vízbe kell fulladnia és meghalnia minden bűnével és gonosz kívánságával együtt és viszont naponként új embernek kell előjönnie és feltámadnia, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban éljen örökké”. (Kiskáté). „A keresztyén élet tehát nem más, mint mindennapi keresztség: egyszer elkezdtük és mindig benne kell élnünk. Állandóan szükség van arra, hogy mindig kiseperjük azt, ami az ó-emberé és előjöjjön az, ami az újé. De mi az ó-ember? Az, amit Ádámtól örököltünk: ha- ragvó, gyűlölködő, irigy, tisztátalan, fösvény, rest, gőgös, sőt hitetlen, minden bűnnel fertőzött és természete szerint semmi jó nincs benne. Ha pedig Krisztus országába jutunk, akkor ennek napról napra csökkennie kell, hogy egyre türelmesebbek, szelí- debbek legyünk, egyre jobban letörjük a fösvénységet, a gyűlöletet, az irigységet, a gőgöt.” s,A keresztség napról napra erősíti az új embert... A ke- resztséget tehát mindennapi ruhánknak kell tekintenünk, azt viselnünk kell állandóan.” (Nagy káté.) Mindezt úgy kell értenünk, hogy keresztségünik eldugott, holt kincs maradna, ha nem válhatnék bennünk naponként életté. Keresztségünk abban valósul és hasznosul állandóan, ha a benne Istentől kapott kegyelem erejéhez szüntelenül vissza-visszanyúl- va, bűneink elleni küzdelem, szeretet, szolgálat — mindennapi jó magatartás válik belőle. Ezért hát meg kell kérdeznünk: meglátszik-e rajtunk a keresztség? Nem hivalkodásról, mások felett való büszkélkedésről van szó, hanem arról, hogy Isten hatalma, amellyel minket keresztsé- günkben birtokba vett, irányíthatja-e cselekedeteinket?! Mindent megkaptunk keresztségünk ben: bűnbocsánatot, új életet, Krisztust, annyira mindent, hogy annak hálás és hasznos élete egész életünket kitöltő mindennapi feladat. Az ember akkor lesz katona, amikor besorozzák. De a katona azzal válik igazán kato- ' nává, ha katona mivoltát nem tagadja le, de nem is csupán a korzón feszít egyenruhájában, hanem puskájával, töltényeivel, egyéb felszerelésével s mindazzal, ami katonává tette — vártára . lép, harcba indul és becsülettel megküzd. Meg vagyok keresztelve: hadd legyen ez nekünk mindennapi vigasztalás, erőforrás és sok jó dolog megvalósulása! Szabó József Templomainhért! Vízkereszt ünnepe utáni első vasárnapon, ez évben január 11-én az ország minden evangélikus templomában a perselypénzt „templomépítési offertorium” címén gyűjtik be s küldik a püspöki hivatalokba. Hatodik éve, hogy ezen a címen adakozik egyházi közcélra evangélikus népünk. Ennek az offertóriumnak az a célja, hogy templomépítésben oly mértékben megakadt gyülekezetek, vagy templomok állagában váratlan károsodást szenvedett gyülekezetek gyors anyagi segítséghez jussanak. A Gyülekezeti Segély ügyének egy oldalága ez. Az a segítő szolgálat, amelyet a Gyülekezeti Segély végez, évi tervezés keretei között dolgozik s annak segítségéből legkorábban ősszel látnak pénzt a megsegítésre betervezett gyülekezetek. A templomépítési offertorium azonban az év első hónapjaiban jelent anyagi segítséget. Az elmúlt hat év alatt Zugló, Pesthidegkút, Tab, Ku- rittyán, Kötesd, Csabái, Her- nádbüd, Nagyacsád, Börcs, Rákoscsaba és Nagymágocs kapták ezt a segítséget, ami egy részösszegű segély kivételével egyenként több mint 10 000 Ft támogatást jelentett. Az összeg juttatását az egyházkerületi presbitériumok döntik el, illetve hagyják jóvá. A Déli kerület presbitériuma már eleve döntött az idei offertorium juttatásáról. Gádorost gyülekezetünket je- jölte meg segélyezendőnek, ahol váratlanul, az amúgy is erős tatarozásra szoruló templomban tűzeset következtében a fából épült oltár teljesen leégett, falak bekormozódtak s a padok is megrongálódtak. A gyülekezet emiatt egyáltalán nem tudja templomát használni, amíg valamennyire is helyre nem hozzák. A tűzbiztosítás a kárt fedezni fogja ugyan, s nem várható, hogy ez az offertorium megoldja a szükségletet, de éppen ez az eset mutatja, hogy aki gyorsan ad, kétszer ad. Karoljuk fel segítő szeretettel gádo- rosi gyülekezetünket, hogy mielőbb használatba vehessék templomukat. Az Északi kerületben még nem döntöttek, de kétségtelen, hogy a legjobban rászoruló gyülekezet fogja kapni. Áldott dolog az is, ha megszorult gyülekezeteinket valamely egyházi közpénztárból segíteni tudjuk — ha tudjuk. De a templomépítési offertorium mögött több van, mint kiutalt pénz. A persely felé nyúló kezek ezrei vannak mögötte, a szívek segítő készségével. Az összefolyó szeretet nagy ereje rejlik ebben. A perselyekbe hulló forintok mellé csupán egy-egy imád- ságos mondatot kérünk: „Uram, segítsd gyülekezeteinket!” Koren Emil ISTENTISZTELETI RE1 Budapesten Január 11-én, vasárnap Deáktér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly de. 11. (úrv.) Kékén András dr. du. 'A6. Kékén András dr. du. 6. Szeretetvendégség. Hafenscher Károly. Fasor de. 'AIO. (gyerm.) Mezősi György de. 11 Friedrich Lajos, du. 6. Sülé Károly Dózsa Gy. u. 7. de. 'A10. sülé Károly Üllői u. 24. de. 'A10, de. 11. Rákóczi ü. 57/b. de. 10 (szlovák). Szilády Jenő dr. de. 3/,12. Karácsony S. u. 31. de. 10. Thaly K. u. 28. de. 11. Bonnyai Sándor du. 6. Bácskai Gusztávné. Kőbánya de. 10. Takács József, du. 5. Szeretetvendégség. Utász u. 7. de. 9. Veöreös Imre Vajda P. u. 33. de. 'A12., Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 6. Scholz László. Gyarmat u. de. 'A10 Szuchovszlky Gyula. Rákosfalva de. 'A12 Szu- chovszky Gyula. Fóti út 22. de. 11. (úrv.) Dulcz Pál. Váci ú. 129. de. 8. Dulcz Pál. újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Rimár Jenő du. 7. Soroksár újtelep de. •/«». Rimár Jenő. Rákospalota, MÁV-telep de. 'A9. Rákospalota de. 10. Rp. kistemplom du. 3. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. Vall. Tóth- Szőllős Mihály. Bécsikaputér de. 9. Madocsai Miklós, de 11. Várady Lajos, du. 7. Madocsai Miklós. Toroezkótér de. 'A9. Várady Lajos. Óbuda de. 9. (gyet-m.) vámos József de. 10. (úrv.) Vámos József, du. 5. Vámos József. XII. Tarcsay V. u. 11. de. 9. Danhauser László, de. 11. Danhauser László, du. 'A7. Ruttkay Elemér. Diana u. 17. de. 'A9. Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. 'All. Csonka Bertalan. Kelenföld de. 8. (úrv.) Rezessy Zoltán dr. de. 11. (úrv.) Rezessy Zoltán dr. du. 6. Kendeh György. Németvölgyi u. 138. de. 9. Kendeh György, kelen- völgy de. 9. Schreiner Vilmos. Budafok de. 11. Schreiner Vilmos. Nagytétény de. 8. Visontai Róbert. Csillaghegy de. 'A10. Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11., du. 6. pén; úgy fájt a szíve, hogy nem kelhet útra karácsonyt szerezni a szegényeknek. 34 esztendeig betlehemezett, forgatta a csilla- got és énekelt. Most ütött az utolsó órája. A szíve alig vert már, de azért látott és hallott maga körül mindent. A házbeliek bejöttek egy kicsit hozzá, de mivel úgy látták, hegy szundikál, ismét magára hagyták s hazamentek. Minden lakásból ünnepi készülődés zaja hallatszott. A beteg fájdalmasan figyelt a vidám lármára; énekszó csendült s valahol fuvolázott valaki. Érezte, hogy kevés ideje van már és csak azért imádkozott, hadd érhesse meg még Jézus születésének szent óráját. Fáradt szemével hol a holdat nézte, amely bevilágított az ablakon, hol a szoba sarkába támasztott csillagot. Keze erőtlenül feküdt a takarón, arca sápadt volt és beesett. Elhagyottan feküdt ott, halálos ágyán; csak a juhai maradtak vele s egyik-másik rátette fejét az ágy szélére. A hold mind magasabbra emelkedett, közben kisebb lett, és ezüstös fényű. Így feküdt a beteg sokáig csendesen. Végre látta, az ablakon kitekintve, amint lámpások fénye vetődik a hóra s nagy csizmákban, bundában igyekeznek az emberek a templomba. A ház kiürült s* az udvaron is elült a lárma. Azután hamngszót hallott és orgonazúgást. Először nem akart hinni a fülének, hiszen a templom jó háromnegyed órányira volt oda. De nem, semmi kétség, egyre világosabban hangzott az orgonaszó. Csengtek-bongtak, zengtek és zúgtak a hangok, lassan és ünnepélyesen. Soha sem hallott még ilyen szépet. S mielőtt álmélkodásából magához térhetett volna, hirtelen arra lett figyelmes, hogy a bárányok bégetni kezdtek s a holdfényben látta, hogy fejüket keletnek fordították. „Itt a szent óra!" mormogta SuSkeviet szent borzadállyal. „Istenem, Istenem, hol a csillagom!” Fel akart ülni s kinyújtotta, ‘kezét, hogy elérje a csillagot, de nem sikerült neki. „A csillagomat!” Mégegyszer összeszedte minden ereiét, az ágydesVkának feszítette 'lábát s takarójába kapaszkodva felegyenesedett. Fojtó köhögés fogta el s elborította a veríték, de aztán mégis feltápászkodott s kilépett az ágyból sovány lábaival. A falhoz támaszkodva rogyadozó térddel lépésről lépésre botorkált előre, mía elérte a sarokba támasztott csillagot. Azután visszamászott az ágyba, fején a bádog ‘koronával s kezében a póznára tűzött csillaggal. Amikor kicsit kifújta magát, forgatni kezdte a csillagot és gyenge fátyolozott hangján énekelni kezdett, együtt a titokzatos orgona muzsikájával. A könnyei végigfolytak az arcán, hideg rázta a testét s megtört szemeiben elragadtatás fénye ragyogott. De mi volt az ott a távolban? A holdsütötte havon 1különös fény ömlött el s egyre közeledett. , Sus'keviet lélegzetét visszatartva figyelt s közben szünet nélkül forgatta a csillagot. A fény mindjobban közeledett. Sugaraiból egy kis gyermek bontakozott ki, fehér ingecs- kében, mezítláb. Kezében arany országalmát tartott s aranyfürtös fejecskéje ikörül csodálatos fényesség ragyogott. „Ki lehet ez?” mormogott Suskeviet; „mintha láttam volna már valaha ezt a gyermeket!” (Folytatjuk) Gyülekezeti hírek — A vízkereszt utáni első vasárnap az oltárteritő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Gál. 3, 23—29; szószéki igéje: Mt. 3, 13—17. — A kapolcsi gyülekezet december 14-én bensőséges ünnepélyen emlékezett meg temploma külső renoválásáról. Az istentiszteleti szolgálatot Halász Béla esperes végezte. Ugyanakkor felavatta a gyülekezet áldozatkészségéből létesített gyülekezeti termet is. Délután szeretetvendégség volt, amelyen az esperes szovjetunióbeli útjáról számolt be. — A somogyvámosi és hácsi társgyülekezetekben Lágler Béla esperes december 21-én ádventi igehirdetéseket végzett. — A cinkotai gyülekezetben december 27-én karácsonyi szeretetvendégséget tartottak. Igehirdetéssel szolgált Friedrich Lajos lelkész. Az offer- tóriumot a gyülekezet új orgonájának felépítésére fordítják. — A somogy-zalai egyházmegye lelkészi munkaJiüzrtszé- ge december 11—12-én értekezletet tartott Gyenesdiáson, amelyen Káldy Zoltán püspök tartott előadást „Egyházunk helyzete és feladatai" címen. Az előadást élénk megbeszélés követte. Igehirdetéssel és előadással szolgáltak még: Ki- szely Sándor, Szerdahelyi Pál, Jakus Imre, Lágler Béla, Balogh István, dr. Pusztay László és Szimon János. — A veszprémi egyházmegye lelkészi munkaközössége december 10—11-én értekezletet tartott Gyenesdiáson. Halász Béla esperes beszámolt a Központi Alap megalakulásáról. Isten iránti hálával emlékezett meg az értekezlet az Egyezmény 10 éves évfordulójáról, valamint D. dr. Vető Lajos püspök tízéves püspöki szolgálatáról. Orbán Lajos, Bárdost Jenő, Szakáll Árpád, dr. Fabinyi Tibor, Bojsza János és dr. Ferdinand István lelkészek szolgáltak írásmagyarázattal és előadással. Ugyanekkor ülésezett az egyházmegye tanácsa is. — CSALÁDI HÍREK: Sokoray Bálint ny. evangélikus lelkész 71 éves korában elhunyt. Temetése december 28-án volt Lajoskomáromban, Az elhunytban Hódy Pál és Tekus Ottó lelkészek apósukat gyászolják. — Dr. Smikli Gyu- láné szül. Kolbe Kamilla december hó 20-án 72'éves korában elhunyt. Temetése december 22-én volt Győrben. Az elhunytban Szabó József ny. püspök anyósát gyászolja. —•' Id. Síkos Lajos december 17-én 73 éves korában Bakonybélen elhunyt. Temetése december 19-én volt Bakony - bélen. — Mezősi György budapesti lelkésznek és feleségének, Tóth Ágotának január 3-án Eszter nevű második gyermekük született — A büki evangélikus gyülekezet december 21-én karácsonyt előkészítő vallásos estet tartott, amelyen előadással szolgált Weltler Rezső esperes. Szavaltak: László Péter, Tömböly Jolán és Udvarát Ilona. — Középkorú dolgozó nő idős házaspárnál otthont keres, a lakásért fizetne és a háztartásban is segítene. Cím a Budapest—fasori evangélikus lelkészi hivatalban. — Jó állapotban levő, nagy hangerejű, Kotykiewicz gyártmányú, 5 változatú, pedálos harmonium eladó. Ev. lelkészi hivatal. Magyaróvár. — Megvételre keresem a Lelkipásztor 1957. évi 6, 7. és 8., 1958. évi 1, 2. és 3. számokat. Nagy János Ózd, II, Béke- telep Cs. ép. I. 9. — Dolgozó nő albérleti szobát keres lehetőleg magányosnál, akinek napi 1—2 órás segítségét magasan honorálná. Esetleg közös szobába is elmenne. Cím a kiadóban. — Kitűnő, 125-ös Csepel motor E 8000 Ft-ért eladó. Csengődy László, I Budapest, Északi Püspöki Hivatal. * I W ! \ &mra,D mg HZOnnEPWor! Isten iidvtervének végrehajtója Akkor elment Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszíelkedjék általa. János azonban visszatartotta őt és ezt mondta: „Nekem kell általad meg- keresztelkednem és te jössz én- hozzám?” Jézus pedig ezt felelte néki; „Engedd, hogy ez most így legyen, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk.” Ekkor engedett néki. Mikor azután Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme megnyíltak neki az egek és látta, amint az Isten Lelke lejön, mint egy galamb és rászáll. És íme, egy égi hang ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.’' (Máté 3,13—17.) Ennek a vasárnapnak az igéjében a felnőtt Jézus Krisztus lép be a világ életébe és történelmébe. Ettől az eseménytől kezdve — Jézus megkeresztelésétől — a Biblia szinte filmszerűen összesüritve pergeti le Jézus földi működésének három esztendejét és benne mindazt, ami Jézussal történt, vagy amit ő mondott és cselekedett. Ennek a három esztendőnek szinte praeludium-szerű bevezetőjében megtaláljuk mindazt, ami Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának egész földi működését jellemezte. A z egyik, ami jellemző Jézus egész életére: mindent azért ^ cselekszik, hogy az „igazságot betöltse”. Merész hasonlattal azt mondhatjuk, hogy Jézus Krisztus földi élete egy sínen futó vonatéhoz volt hasonló, amelyik csak az előre kijelölt pályán haladhat előre. Jézus Krisztus élete a betlehemi jászolbölcsőtől a golgotái keresztig, sőt a húsvéti feltámadásig nem a véletlenül bekövetkezett események halmazának összevisszasága (pedig ebben a gyors-sodrású élettörténetben mennyi, mennyi esemény látszik véletlennek, vagy legalábbis emberek által kierőszakoltnak — mi legalábbis így látjuk). Jézus életét az Atya igazította úgy, ahogyan a Szentírásban leírták. Az Atya és maga a Fiú is tudta, hogy mi miért következik be, mit miért cselekszik. Az Isten igazságának a betöltése, az emberek megmentésének végrehajtása azon az előre kijelölt úton, pályán történhetett csak, amelyet Jézus Krisztus végigjárt. És ebbe beletartozott ez a Keresztelő János által történt megke* resztelkedés is. Így is mondhatjuk: Isten kidolgozott egy hatalmas tervet az ember megmentésére és ezt az üdvtervet maradék nélkül végre is hajtotta egyszülött Fia által. A mázik, amit ebből az igéből is láthatunk: Istennek ehhez az üdvtervéhez szükséges volt az, hogy az Ö jobbján uralkodó, az Ö dicsőségében vele egy egyszülött Fiút emberré iegye. Végigjáratta a Fiúval a teljes emberi életet a bölcsőtől a koporsóig. Megalázta magát, lejött a dicsőségből, szolgai formát vett fel — az emberért. Ebben az emberi életben mindazt megtaláljuk, ami az ember életére jellemző: az örömet, a munkát, a szeretetet, a szenvedést, a halált — egyet kivéve: a bűnt. Keresztelő János keresztvize alá is az ember Jézus áll, aki aláveti magát Isten üdvtervének (amelybe Keresztelő János cselekedete is beletartozott), teljesíti Isten akaratát. Isten így hozza közel az ember Jézusban a maga megváltói szerete- tét hozzánk, emberekhez. Nem a fenséges magasságból, az emberi sorsot nem értve szól az emberekhez és cselekszik velük, nem megfoghatatlanul nyújtja szeretetét, hanem megfoghatóan, érthetően, hihetően, emberien. Belép az ember életébe, az ember történelmébe és így mondja: ember, így váltottalak meg téged, hogy lásd, mennyire szeretlek; nem magadért, hanem mert én így akarom. A harmadik: ugyanakkor sem az Atya, sem maga Jézus egy pillantig sem hagy kétséget afelől, hogy az ember Jézus egyúttal a Krisztus, az Isten egyszülött Fia, maga az Isten. Jézus maga is ezt jelenti be mindig (Én és az Atya egy vagyunk stb.), de maga az Atya is tudtul adja, hogy az az ember, akivel Ö ezt az utat végigjártja, az az Ö Fia. Ezt cselek- szi ebben az igében is, Jézus megkeresztelkedése után. Jézusnak ez legteljesebb emberi és legteljesebb isteni mivolta megfoghatatlan csoda, amit legfeljebb csak Isten szeretete felől érthetünk meg. Mennyire kellett Istennek szeretnie ezt a bűnös világot, hogy ezt cselekedje! Isten cselekedett. Maradék nélkül és hatalmasan. Lássuk x meg cselekedetének szerétéiből fakadó nagyságát és fogadjak el mindazt, amit Jézus Krisztusban megváltásunkra velünk és értünk tett. Juhász Géza NAPRÓL-N APRA HÉTFŐ: — Jer sir, 3, 25 — A várakozókat és a keresőket Isten megelégíti. KEDD: — Jer 4, 14. . Csak tiszta szívvel tart meg bennünket Isten az üdvösségre. SZERDA: — Jer, 10, 6. — Isten nagyságát és hatalmát nem lehet elég sokszor elmondani. CSÜTÖRTÖK: — Zsolt 106, 1. — És nem lehet az Istent elég sokszor magasztalni ezért a hatalomért. PÉNTEK: — Zsolt 106, 3. — Isten a törvényt azért adta, hogy cselekedeteink tiszták legyenek. SZOMBAT: — Zsolt 22, 27. — Isten eleget ád mindazoknak, akik rászorulnak. KÜLFÖLDI EGYHÁZI Uíuk Egy anglikán egyházi lap hírt ad az angol methodista egyháznak arról a fáradozásáról, amellyel lakást szeretne szerezni „színes diákok“ számára. Néhány évvel ezelőtt 300 londoni szoba-kiadó közül csak 22 volt hajlandó egyházi ajánlásra is, szobáját színesbőrű diáknak kiadni. A methodista egyház most 7 ún. nemzetközi házat létesített Londonban és vidéken. Itt a legkülönbözőbb fajú és vallású diákok élnek együtt Rőma 12,10. értelmében. A beköltözőikkel közlik, hogy Jézus szellemében kívánnak együtt élni, azonban senkit sem kényszerítenek a keresztyén istentiszteleteken való részvételre. A kétszemélyes szobákban mindig különböző fajú és vallású diákok Iáknak: egy keresztyén, egy buddhista; egy hindu, egy mohamedán stb. Egy amerikai asszony, aki világkörüli útján Londonban meglátogatott egy ilyen házat, megütközéssel vette tudomá- sül, hogy ott fehérek és feketék olyan testvériesen élnek együtt. Egy nyugatafrikai asz- szony viszont, aki leányát idehozta, azt mondotta: „Itt otthonra talál és biztonságban van." E nagy diákcsaládok keresztyén tagjai a ház kápolnájában esti és reggeli áhítatot tartanak . s vasárnaponként a keresztyének felekezeti különbség nélkül vesznek részt az úrvacsorában. Sajnos a többi brit egyházaik csak vonakodva követik a me- thodisták kezdeményezését. Az elmúlt esztendei nottinghami és nottinghilli sajnálatos események mindenesetre sokak szemét felnyitó'dk s több keresztyén gyülel. zet hívott meg karácsonyra idegen színesbőrű diákokat vendégül.
