Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-10-18 / 42. szám

Qttdiámj izei eqjj tdilmiöi kecjjjejmi A különös kegyes, Sámson. Sámson az ótestamentum nagy „szentjei" közé tartozik. Ez a megállapítás különösnek látszik. Hiszen, aki ismeri a Bírák könyvének néhány Sám­sonról szóló fejezetét, az in- kdbb vakmerő hősnek látja, aki hasonlít az embereknek ahhoz a fajtájához, kiket sza­badsághősöknek nevez a törté­nelem, sem mint kegyes szentnek. Bármily különösnek is lássák, mégis így van, bi­zonyság rá Pál apostol, aki összeállította az Ószövetség kegyes szentjeinek a névsorát és Sámson is ott van közöt­tük (Zsid. 11.). A dolog ma­gyarázata abban van, hogy a kegyesről, a szent emberről egészen másképpen gondolko­zunk, mint Pál apostol gon­dolkodott. Sokan azt az embert tekin­tik kegyesnek, akinek az ar­cán a boldog önátadás moso­lya és a meghatottság állapo­ta tükröződik, akit Isten ke­gyelembe fogadott és aki Is­ten igézetében él. Aki valami­féle ájtatos rajongással szem­léli Istent és nagyságos dol­gait. S ebben a szemlélődés­ben merül ki az élete. A bibliai kegyesek és szen­tek, akiket Pál említ és felso­rol, egészen mások. A cselek­vés emberei, akiken keresztül megnyilatkoznak Isten nagy­ságos dolgai. A cselekvés jel­lemzi őket. Eszköznek lenni, s végrehajtani Isten világter­veit, Ök már régen túl van­nak az önátadáson és a kegye­lem elfogadásán. Isten kegyes és szent emberei a hit küzdő harcosai, akik vérrel verejté­keztek, tömegeket mozgattak, villáikon hegyeket hordoz­tak, forradalmat csináltak. Pál így jellemzi őket „.. .hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígé­reteket elnyerték, az oroszlá­nok száját betömték, megol­tották a tűznek erejét, meg- menekedtek a kard étitől... megszalasztották az idegenek táborait". Szóval nem tétlen, begubózott szentek, hanem az emberért, népért, közösségért cselekvő kegyesek. Nem a ma­gános, világtól visszavonult remeték. Sámson életében is volt egy olyan időszak amikor elkülö­nült a világtól. Fogadalmat tett. A nazireusok közé lépett, afféle szerzetes lett, aszkéta. Haját megnövesztette, bort nem ivott, halottat nem érin­tett. Életének e szakasza Isten szemlélődésében telt el, imád­kozás és elmélkedés foglalta le idejét. S ha itt megállt vol­na Sámson és nem lépett vol­na előbbre, nem került volna a kegyes szentek listájára. Amint aszkéta társai közül egy sem került, mert egyet sem említ Pál. Csakhogy Sámson, amikor megtelt az Isten erejével, ott­hagyta a magányt, tevékeny, sőt harcos emberré változott. Isten egy feladatot mutatott neki. A feladat: népének vé­delme, s ekkor egy lett vele. Cselekedett érette. Vad csa­tákba került, veszélyes utak­ra vállalkozott érette, s népe ellen szőtt intrikákat leple­zett le, sőt halála is Istennek és népének való szolgálat. A cselekvő és harcos élet mögött mélyen elrejtve, Istennel tár­salkodó, imádkozó és szünte­len buzgó lélek állott ott. Küz­delmei Istennek átadott élet tüzéböl fakadtak. S hála Istennek, aki meg­ajándékozott bennünket és egyházunkat ma is sok bibliai értelemben vett szenttel és kegyessel. De sok kegyes éle­te csak utánzat, látszat, a va­lónak csak mása, árnykép. Hadd mondjam el itt egy valóban „különös kegyes“ ese­tét. Történetét úgy lestem el utcai beszélgetés kapcsán. Két asszony beszélt erről a gyüle­kezetében kegyesnek tartott harmadikról. Leírhatatlan jel­zőket alkalmazva szidalmaz­ták őt is, egy kicsit a keresz­ténységet is. Okát néhány mondatban így foglalhatom össze: az a kegyes folyton a templom lépcsőjét mássza, meg bibliázik és imádkozik és mikor szomszédja megbe­tegedett, kinek felesége gyár­ban dolgozik, még arra sem volt hajlandó, hogy napjában egyszer-kétszer ajtót nyisson reá, s néhány szükséges dolog­gal ellássa, pedig ideje lett volna hozzá, de hiányzott a cselekvésre való készség. Valóban különös kegyes, i ságos szenteket az ő dicsősé­Árnykép. A sok árnykép he- I gére. lyett adjon nekünk Isten való- | Matuz László KÜLFÖLDI EQYHAZI HlREK SZOVJETUNIÓ Az elmúlt években igen megélénkült a kapcsolat a nyugat-európai evangélikus egyházak és az Orosz Orto­dox Egyház között. Az elmúlt két évben minden jelentősebb nyugat-európai evangélikus egyházból járt küldöttség a Moszkvai Patriarchátus ven­dégeként a Szovjetunióban. Legutóbb a dán, izlandi és svéd evangélikus egyházak küldöttei látogatták meg az Orosz Ortodox Egyházat. Az izlandi küldöttség az 1584-ben megjelent izlandi biblia egyik példányával aján­dékozta meg Nyikoláj metro- politát. E testvéri kapcsola­tok ápolása nemcsak az egy­ház egységét szolgálja, ha­nem a népek közötti barátság és békesség ügyét is előmoz­dítja. BIBLIAFORDÍTÁS 1947 óta az Üjtestamentom egyes könyveinek három kü­lönböző fordítása jelent meg a lengyeloirszági evangélikus egyház kiadásában. 1947-ben az evangéliumok és az Apos­tolok Cselekedetei, 1957-ben az egész Üjtestamentom, 1958- ban pedig Máté és Márk evangéliuma. ÜJ BIBLIAFORDÍTÁS NORVÉGIÁBAN Hamarosan megjelenik az Üjtestamentom új norvég nyelvű fordítása. Az új for­dítás modern, könnyen ért­hető nyelven készült. Vers- beosztás nem szakítja meg, lapszéli és lábjegyzetek se­gítenek a nehezebb szakaszok és fogalmak, kifejezések megértésében. — Horváth Sándor ny. várpalo­tai lelkész október 2-án Bobán 82 éves korában csendesen el­hunyt. A temetési szolgálatot Garam Zoltán lelkész és Tekus Ottó esperes végezték. A várpalo­tai gyülekezet küldöttsége a sír­nál mondott búcsúbeszédében mondott köszönetét Istennek egy-^ kori lelkipásztoruk 3 évtizedes hűséges szolgálatáért. —r Szeptember 27*én ünnepelték Dunafölciváron HaniffeJ Sándor és felesége, Tiefbrunner Emma házasságának 50. évfordulóját gyermekeik és unokáik körében. Az áldó szolgálatot Pálffy Mihály, volt gyülekezetének, sár« szentmiklósnak lelkésze végezte, aki ez alkalommal Dunaföld« váron a gyülekezeti szolgálatot is végezte. A jubiláló «házaspár* nak Sárszentmiklós és Dunaföld- vár hívei ajándékokkal kedves­kedtek. Nyugdíjas mérnök korrepetálást vállal, ha bútorozott szobához jut­hat.. Lakbért fizetne. Cím a kiadó­ban. A közös munka szolgáló taktusa Az Északi Egyházkerület püspökhelyettesének szeptem­ber 30-i keltezéssel kiadott körlevelét olvasom. Kérések, felhívások, rendelkezések, tá­jékoztatások é§ hírek. Csupa olyan pontja van a körlevél­nek, amire jó felfigyelni. Mint minden püspöki körlevélnek, úgy ennek is vannak olyan közlései, melyek minden lel­készt érintenek, de vannak, mint minden körlevélnek, en­nek is olyan pontjai is, me­lyek csak az illetékesekre vo­natkoznak, tehát nem min­denkire. Aki pl. kötelezettsé­geinek már eleget tett, az át­szalad azon a ponton, mely a kötelezettségek pontos teljesí­tésére figyelmeztet. Ennek a körlevélnek azonban van egy olyan szakasza is, amely nem­csak a lelkészekre, de a hí­vekre is, minden keresztyén emberre vonatkozik. Ez pe­dig a körlevél bevezetése: „Figyelmeitekbe ajánlom I. Thess. 5,14. igéjét: „... atyám­fiái, intsétek a rendetleneket”. (Ezután a „rendetlen” szó ere­detét és jelentését tudományo­san megmagyarázva így foly­tatja: „Katonai kifejezésről van szó. Ataktos (— rendetlen): a taktustalan, nem a többivel lépő, lógós, dezertáló katona, aki nemcsak azzal árt, hogy önmagát vonja ki a sorból, hanem a többinek is megne­hezíti dolgát, mert minden közösségben lényeges az egy- taktus, az igazodás. Képzel jünk el tíz énekest, aki össze­vissza énekel. Tíz katonát, aki ahány, annyiféleképpen lép. Tíz kaszást, aki nem egyszer­re vág, tíz kézi csépel őt, aki össze-vissza üt. Csúnya és fá­rasztó. Egyébként Pál apostol eb­ben az igében azokat nevezi megintendő ataktosokmak (= rendetleneknek), akik parusia (Krisztus visszajöve- tele. Szerk.) helytelen képzeté­ből abba hagyták a munkát és tétlenkedtek. Jézust a kö­zös, egymásranéző és egymás­nak segítő munka szolgáló taktusával kell várni. Ügy vélem, ez az ige ma is sokat mondhat számunkra.” Bizony sokat! Ga. hírek. ŐSZI VERÖFÉNY Finta István érdekes riport- sorozatot ir Kínáról a Refor­mátusok Lapjában. Különösen is fölébe kellett hajolni a so­rainak, amikor a kínai öregek otthonáról ír: „Miért díszítet­ték saját otthonuknál sokkal­ta szebbre az öregek otthonát? íme a magyarázat: szegény öregek már nem képesek dol­gozni és ugyan mi vigasztalná meg e nyomorúságukban, mint a szépség. Hozzájuk viszünk tehát mindent, amit a leg­szebbnek tartunk, övék az első virág és az első gyümölcs is.” Köztünk és körülöttünk is mennyi kedves öreg ember él. Ó, mennyi mindent adtak már nekünk a bölcsadaltól az érettünk mondott imáig. Ta­lán olyan is van közöttük, aki kitárt karral boldog hol napok küszöbéig elkísért. Mit adunk mi nekik?! Kedves öregek — nem is kérnek sokat, csak egy kis őszi verőfényt a boldogságunk forró nyarából. Kedves öregek mellett állj meg mindennap egy percre — a szeretet ajándékával! Ne felejtsd el: hulló őszi falevelek közt egyszer majd te is megöregszel... (L.) A budavári evangélikus gyü­lekezet reformáció-heti ige­hirdetés-sorozatot tart októ­ber 26—31-ig a Bécsikapu té­ri templomban minden este 7 órai kezdettel ezzel az ösz- szefoglaló címmel: Emberi kérdések — reformátort fele­letek. — Igét hirdetnek: hét­főn Zoltay Gyula lelkész, ked­den Groó Gyula professzor, szerdán Sztehló Gábor lelkész, csütörtökön dr. Kékén András lelkész, pénteken dr. Joó Sándor ref. lelkész, szomba­ton Várady Lajos esperes. Családi hír: Pozsonyban, 84 éves korában meghalt Kowarik Mihály ny. iskolaigazgató, aki kö­zel félszázadon át tanított a líceum mellett működő evangé­likus elemi iskolában, melynek utóbb igazgatója lett. Az iskolát kiváló szakértelemmel és haladó szellemben vezette. Sokat buzgól­kodott szülővárosa, Pozsony szel-? lemi színvonalának emelése érde­kében, Bél Mátyás szellemében. Tanítványainak sokasága kísérte el utolsó útjára. — Baráth Pál evangélikus lelkész felesége, született Jakab Mag­dolna ny. tanárnő hosszú, kínos szenvedés után 53 éves korában, házasságának 26. évében, október hó 9-én Nemescsón elhunyt. Október 11-én a nemescsói evan­gélikus templomból kísérték utolsó útjára. „A szeretet soha el nem fogy/’ (i. Kor. 13,8.) «- Prékopa István, a nyíregyházi egyházközség 46 éven át volt ta­nítója, hosszú szenvedés után, 71 éves korában elhunyt. Október 1-én temették el Nyíregyházán Az elhunytban Fábry Mihály szügyi lelkész apósát gyászolja. Prékopa István emlékét kiterjedt rokonsága és tanítványainak se­rege őrzi. — Magányos nyugdíjas nőt ke­resünk idős, beteges nő mellé házimunka elvégzésére. Cím: Heltayné, Budapest, VI.* Rudas László u. 85., V. 18. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1959. október 18-án Deák tér de. 9. (úrv.) Trajtler Gábor, da. U (úrv.) dr. Kékén András, du. 6. Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Rácz Miklós, de. 11 (úrv.) Sülé Károly, du. 7. Sülé Károly. Dózsa Gy. út 7. fél 10 Sülé Károly. Üllői út 24. de. fél 10 Falvay Jenő, de. 11 Falvay Jenő. Karáesony Sándor n. de. 10 temp- lomszentelés — lelkésziktatás, Káldy Zoltán, Beneze Imre, Kar­dos József. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlovák), de. háromnegyed 12 dr. Szilády Jenő. Kőbánja de. 10 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. SS. fél 12 Takács József. Zugló de. 11 lelkésziktatás, Koren Emil, Boros Károly, du. 4 szeretetvend. Gyar­mat u. 14. de. fél 10 Kamer Ágos­ton. Rákosfalva de. fél 12. Fóti út 22. de. 11. Váci út 129. de. 8. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10. Rákospalota MÁV- telep de. fél 9 Kökény Elek. Kistemplom du. 3. Bolla Árpád. Pestújhely de. 10, Rákosszent­mihály de. fél 11. Thaly K, u. 28. de. 11 Rédey Pál, du. 6 Dre- nyovszky János. Bécsikapu tér de. 9 Madoesai Miklós, de. 10 német (úrv.) Groó Gyula de. 11. Madoesai Miklós du. 7 Madoesai Miklós. Torockó tér de. fel 9 Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülíjp Dezső, du. 5 Vámos József. Tarcsay V. u. 11. de. 9 Zoltay Gyula. de. ll Zoltay Gyula, du. fél 7 Csonka Albert. Pest- hidegkút de. fél U Ruttkay Ele­mér. Budakeszi de. 9 Csonka Albert. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. ll (úrv.) Kendeh György, du. 6 dr. Rezessy Zoltán. Németvölgyi út 138. de. 9 dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 dr. Benes Miklós. Albert­falva de. 8 dr. Benes Miklós. Albertfalva de, 8 dr. Benes Miklós. Budafok de. ll dr. Benes Miklós. Nagytétény du. 3 dr. Benes Miklós .Csillaghegy de. fél io. Csepel de. u, du, z, Szentháromság ünnepe utá­ni 21. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Ef. 5,22—33; szó­széki igéje: Mt. 12,46—50. — A barcsi társegyházköz­ség Nagyatád fiókegyházköz­sége október 4-én vette hasz­nálatba mintegy 27 000 Ft-os költséggel megújított templo­mát. Ebből az alkalomból meglátogatta az egyházközsé­get Lágler Béla, az egyház­megye esperese. Ö hirdette az igét és áldotta meg az új­ból használatba vett templo­mot. Az istentisztelet után tartott közgyűlésen Molnár Lajos, az egyházközség lelké­sze megemlékezett n. Leel- bach Keresztélyröl, a gyüle­kezet jótevőjéről. Az általa adományozott telek részbeni eladásából vált lehetővé a templom megújítása. Délután az esperes a helyi lelkész kíséretében a somogy- szobi fiókegyházat látogatta meg. Ott is igehirdetéssel szolgált. — A somogy—zalai egyház­megye lelkészei szeptember 24—25-én Gyenesdiáson tar­tották értekezletüket. Az ér­tekezleten a következő mun­kaév munkaterveit beszélték meg. Az előadások nagy ré­sze szintén erre való tekintet­tel készült. „A gyülekezet új életformájának kialakulása társadalmunkban” címen Dubovay Géza és Szimon Já­nos tartottak előadást. Majd lelkészt szolgálat egy-egy munkakörének alaposabb megtárgyalása következett, Dubovay Géza, Szende Sán­dor és Hegyháti János beve­zető előadása után. Szekeres Elemér előadása: „A megiga- zulás és a munka etikai ösz- szefüggése” címen hangzott el. Igehirdetéssel szolgált ifj. Zászkaliczky Pál és Teke Zsigmond. A következő va­sárnap igebirdetési alapigé­jéhez irástanulmányt készített Szerdahelyi Pál. Jakus Imre irodalmi félórát, Lágler Béla esperesi beszámolót tartott, Boros Károly meghívott zuglói lelkész iktatása f. hó 18-án lesz a délelőtt 11 óra­kor kezdődő istentisztelet és az azt követő ünnepi közgyű­lés keretében. Az iktatást Koren Emil, a Pesti Egyház­megye esperese végzi. Scholz Lászlót, a hatvani gyülekezet lelkészét 1959. ok­tóber 4-én ünnepi istentisz telet és közgyűlés keretében iktatta hivatalába Virág Gyu­la, a Borsod—Hevesi Egyház­megye esperese. Terei Endrét, akit a salgó­tarjáni gyülekezet hívott meg lelkészéül, október 11-én ik­tatja tisztébe Gartai István, a Nógrádi Egyházmegye es­perese. SEGÉDLELKÉSZ-ÁTHE- LYEZÉS: Drenyovszky János segédlelkészt a Déli Egyház- kerület püspöke október 1-i hatállyal a Budapest—Fe­rencvárosi egyházközségbe he­lyezte szolgálattételre. Mun­kájára új állomáshelyén Is­ten áldását kérjük. Jézus igazi „családja6* „Mikor pedig még szólott a sokasághoz, íme az ő anyja és testvérei künn megálltak és beszélni akartak vele. Ekko? valaki így szólt neki. íme a te anyád és testvéreid odakünn állanak és szólni akarnak veled, ö azonban így felelt annak^ aki őt megszólította: Ki az én anyám és kik az én testvé­reim? Es kinyújtván kezét az ő tanítványaira, ezt mondta* íme az én anyám és az én testvéreim! Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az fiútestvérem, nőtestvérein és anyám/4 (Máté 12, 46—50.) Amikor a tékozló fiú lelkében előtört a sorsa fölött érzett fájdalma, amikor az egyedüllét súlyát érezni kezdte, amikor a nyomorúság otthoni képeket elevenített fel szemei előtt, amikor eljutott addig a pqntig, hogy merte vállalni cselekede­teinek a következményeit, akkor már tudta, hogy mit kell tennie: haza kell mennie, mert egyedül a családja, az otthona tudja meggyógyítani az ő beteg testét és lelkét. És elindult haza az övéi közé. A családi kötelék szeretet-láncát ő tépte ketté, mégis most elcsigázottan, lerongyolódva és kiéhezve el­indult haza. Amikor először ért bennünket bántódás pajtásaink részé­ről, mennyire öntudatlanul rohantunk haza, hogy otthon az édesanyánktól segítséget kapjunk, hogy neki, aki bennünket nagyon szeret, elpanaszolhassuk a rajtunk esett sérelmeket. .iS ő mindig megértett minkéi, gyermekeit. Amikor megtaláltuk élettársunkat, milyen örömmel fog­tuk meg kezét. Amikor fájdalom és csalódás ér bennünket az életben, milyen áldás a család. A szülők, testvérek, élettársak. Szegé­nyebb az, aki már nem érzi ennek a családi, „rokoni” szere­tetnek melegét, vagy nem is akarja azt érezni! Amikor elsuhan felettünk az idő és megöregszünk, milyen jó, ha van otthonunk. Milyen boldogító sugár az őszben a gyermek szeretete, az unoka mosolya. Milyen jó. hogy az egyedülmaradottak számára az egész társadalom „gyermeki szeretete” nyújt családi ajándékot, szeretetházakat és szociális otthonokat. Jézus Krisztus ezen a vasárnapon is hívogat minket. Igaz, hogy az igében nincs szó hivogatásrói, de szavaiból kicsendül az a hang, amely annyira ismerős nekünk keresztyéneknek: jöjjetek hozzám! Hiszen azt prédikálja a körülötte álló soka­ságnak, hogy vele is lehet „rokonságba”, családi kapcsolatba jutni. És ez már hívogatás, mert ezt nem egy valaki közülünk mondja vagy mondta, hanem az a Jézus, Aki elhozta a mi számukra az Isten országát. Talán sokan első olvasásra nem értik Jézus magatartását. Hiszen itt látszólag arról van szó, hogy Jézus, amikor hírül viszik neki, hogy édesanyja és testvérei kint várják ót és be­szélni akarnak vele, akkor ő erről nem vesz tudomást, hanem az ő lelki rokonairól kezd beszélni. Megtagadta volna édes­anyját ezzel a cselekedetével? Korántsem. Hiszen gondoljunk csak a keresztfán elhangzott szavára, amikor a kereszt aljában síró édesanyjára néz, aki ott áll a szeretett tanítvány mellett. Akkor sem feledkezett el édesanyjáról, hiszen anyjának to­vábbi földi életsorsát erre a tanítványra bízta. Mégis Jézus most nem a földi kapcsolatokról beszél. E mellett a nagyon drága és Istentől kapott családi kapcsolat mellett van egy másik is; a Jézussal való „rokoni” kapcsolat. És ma erre hív minket a Megváltó. De ki lehet Jézus rokona? Erre a kérdésre maga Jézus Krisztus adta meg a választ: ránézett a tanítványokra és fe­léjük mutatott. „Aki cselekszi az én Atyám akaratát”, az az rokona. Tehát, az igazi tanítvány Jézus „rokonságában”, családjában él, mert az cselekszi az Atya akaratát. A mai vasárnapon a mi mennyei Atyánk két dologra figyelmeztet, hogy azokat megtartva és aszerint élve, reánk is úgy mutasson Jézus, mint az ő „rokonaira”. I. Isten azt várja az övéitől, hogy képmutatás nélkül való legyen az életük, ö előtte nem lehet megállani nagy fogadko­zásokkal, életmegváltoztató ígéretekkel. Sajnos, ma is sokan úgy képzelik el a tanítványságot, hogy időközönként nagy le­mondásokról „biztosítják” az Istent, csak azért, hogy ezzel is megpróbálják a maguk igazságosságát megerősíteni. Isten nem ígéreteket akar tőlünk kapni. Nincs is neki erre szüksége. S különben is, tudunk mi — hitünk szerint — valamit is tenni, hogy ezeket a nagy ígéreteket legalábbis részben megtartsuk?! II. Isten akaratából ma azt is hallgassuk meg, hogy Jézus rokona” csak az lehet, aki a földi családi kapcsolatokban tud élni azzal az ajándékkal, amit Istentől kapott. És ezt sem elég nagy szavakkal hangoztatni, hanem cselekedetekben gyümöl­csözővé is kell tenni. Ezzel az igével éppen arra akar ben­nünket figyelmeztetni, hogy aki Vele ilyen „rokoni” kapcso­latba kerül, annak az életfolytatása megváltozik itt a földi családi kapcsolatokban is. És ekkor valóban meg tudjuk érteni gyermekeinket a maguk új problémáival együtt. Tudunk pi­henésünk rovására áldozatot hozni élettársunk segítségére zúgolódás nélkül. Tudunk mindig engedelmes gyermekei ma­radni a szüléinknek, még akkor is, ha már egy új családban élünk. És tudunk áldozatot hozni, cselekvő áldozatot, az öre­gekért, elhagyottakért. Jézus ma bennünket hív a vele való „rokonságba”. Ára van ennek a kapcsolatnak is: éspedig az Atya akaratának a cselekvése. De gyümölcse még drágább: a tanítványság. Te, aki ma hallod és olvasod Istennek ezt az igéjét, ke­resd az írásban az Isten akaratát és cselekedd azt, hogy Jézus „rokona” lehess! k.— á.— NAPROL-NAPRA HÉTFŐ: — ZSOLT. 119, 130. — Isten beszéde igazság é« élet: Világosságot gyújt szívünkben és lelkűnkben, megtanít a helyes útra. KEDD: — ÉZSAIÁS 45, 23—24. — Isten beszéde igazság és élet: Szavára minden térd meghajol. Aki hisz Benne, erőt nyer igéje által, igazzá lesz Egyszülött Fia haláláért. SZERDA: — EZÉKIEL 16, 8. — Isten beszéde igazság és élet: Szövetséget kötött velünk, Ígéretét mindenkor megtartja, soha nem hagy el bennünket. Áldó szeretetét állandóan ki­tárja fölöttünk, s minden veszélytől megoltalmaz. CSÜTÖRTÖK: — 2. SÁM. 23, 4. — Isten beszéde igazság és élet: Szavával megtisztít minket, hogy ragyogjunk, s vilá­gossággá legyünk az emberek között. PÉNTEK: — ZSOLT. 73, 28. — Isten beszéde igazság és élet: Csak úgy élhetünk, ha hiszünk Benne, ha közel mara­dunk Hozzá. Reménységünk az Úrban van, szeretetét hirdeti ajkunk és életünk. SZOMBAT: — ZSOLT. 62, 6. — Isten beszéde igazság és élet: Dicsérjük Öt szüntelen, mert Nála nyugalmunk, békes­ségünk, bűnbocsánatunk és örök életünk van. H. fi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom