Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-02-15 / 7. szám

Hogyan hallgassuk az igehirdetést? „... iVem hagyva el a magunk gyülekezetéi!“ A csak otthon imádkozó, a mindig elfoglalt vagy az igehir­detést sok más kifogással nem hallgató gyülekezeti tagjaink mellett vannak, akik hallgat­ják ugyan az igehirdetést, de nem a saját gyülekezetükben, saját templomukban. Más templomba, vagy „közösség”- be járnak. Beszélgessünk most néhány szót erről. „Hazajáró lelkek“ Tudom — hiszen sokszor hallottam már —, hogy első­sorban megszokásra, családi hagyományaidra hivatkozol. Már a nagyszüleid is odajár­tak. Családodból mindenkit ott kereszteltek, konfirmáltak, ott eskettek. Te is ott érzed magad igazán otthon. Helyes! Becsüld is meg azt a templomot, melyben egész csa­ládod, és te magad is annyi erőt és áldást kaptatok a szent­ségekben és az igében. De méginkább becsüld meg a szentségeknek és az igének is Urát, az Istent! Isten pedig kinek-kinek a maga gyüleke­zetét jelöli ki az igehallgatás helyéül, mikor igéjében ezt mondja: „ügyeljünk kölcsönö- ten arra, hogy egymást szere- tetre és jócselekedetekre ösz­tönözzük, nem hagyva el a magunk gyülekezetét, mint szokásuk némelyeknek, hanem intsük egymást." (Zsid. 10, 24—25.) Az anyagyülekezetből önál­lósuló új gyülekezet alakulása olyan, mint egy leány kiháza- sítása. Bizony nagy erőfeszítés és sok áldozat legtöbbször az ára annak, hogy az új életü­ket kezdő fiatalok saját ott­honhoz jussanak. Ezt aztán mindennél jobban becsüljék is meg. mert ez az ő otthonuk! Te mit szólná hozzá, ha soha nem találnád otthon a házas­társadat? Hazamész ebédre — nincs otthon. Fontos dolgokat kellene megbeszélnetek — nincs otthon. Valamire pénz kell, nem tud adni, mert „ha­zavitte” régi otthonába. Elfo- gadhatod-e a mentegetőzést: odaköt a gyermekkorom, • éle­tem sok öröme és bánatos ese­ménye. Azért járok „haza”, mert ott érzem magam igazán otthon! Nem helyeselném, ha túl ke­mény lennél. Hiszen sok min­den megérthető ebben. De a megértés nem mehet az ott­hon rendje rovására. Nem kí­vánható, hogy bárki is szakít­son régi otthonával. Keresse fel akkor és annyiszor, amikor és ahányszor jólesik. Legyen szívében szeretet és hála. De mikor valakinek saját otthoná­ban a helye, akkor igenis le­gyen otthon, és ne legyen „ha­zajáró lélek”! Anyagyülekezeteink az ön­állósulás útjára elindították, kibocsátották nagykorúvá lett leánygyülekezeteiket, s belő­lük új egyházközségek, gyüle­kezetek alakultak. Sokszor úgy, hogy saját otthont (temp­lom, parókia) is kaptak, de sokszor úgy, hogy az önálló­sult gyülekezet külön ottho­náért még sok verejtékes küz­delemre és áldozatra van szük­ség. Az önállósult gyülekezetek tagjai mutassák meg hálájukat és szeretetüket az őket felne­velő „anya” iránt minden le­hetséges módon és alkalom­mal, de hálátlanság és szere- tetlenség volna tőlük, ha elha­nyagolnák, sőt, elhagynák sa­ját gyülekezetüket, mert csak a régiben érzik magukat iga­zán otthon. Mindenkinek első­sorban saját gyülekezetében a helye! Adományaiddal, önkén­tes hozzájárulásoddal, a per­selypénzzel elsősorban saját gyülekezetedet kell építened. Természetesen részt vehetsz és vegyél is részt más (a régi) gyülekezet igehirdetési alkal­main is. De ha itt is, ott is egy időben van az istentisztelet vagy bibliaóra, akkor a saját gyülekezetedben van a helyed. Ne akard meghiúsítani Isten szándékait. Mért adott a te gyülekezetednek templomot, mért helyezett el téged pont abban a gyülekezetben? Azért, mert a te templomodat neked szánta! Ha máshova mégy, ott más helyét foglalod el, ugyan­akkor otthon a te helyed üres marad. Otthon a te számodra van megterítve az úrvacsorái oltár és téged keres Isten sza­va az igehirdetésben. Aztán ■ meg minden otthonnak — így I gyülekezetnek is — sajátos 1 problémái vannak. Sokszor azért „nem mondott semmit“ 1 neked az igehirdetés, mert Is­ten ott az ottaniaknak kérdé­seire adott feleletet, a te kér­déseidre pedig otthon vála­szolt, de te nem hallottad. A ,,meg felelő“ igehirdető Igen, van ebben valami — mondod. De már van is újabb ellenvetésed: Én azért járok máshová, mert ott nekem meg­felelő igehirdetőt hallgathatok Hát bizony ez nenezen visz- szautasítható álláspont! Alig védekezhet ellene a saját templomodba hivogató lelké­szed az önkínálgatás gyanúja nélkül. Az igehirdető személye miatt sokkal többen vándorolnak, sőt, „pendliznek” híveink kö­zül, mint valamely megszokott templomhoz való ragaszkodás­ból. Mert még e mögött is leg­többször a személyi szempont búvik meg. Nagyon nyilván­való ez akkor — és volt már ilyen —, mikor valamelyik gyülekezetben igehirdető-sze- mélyi változás következik be. A hívek nem kis csoportja vesz ilyenkor ismét más temp­lom felé irányt, noha eddig azt mondták, hogy csakis itt érzik magukat otthon. Krisztus Urunk azt mond­ta: Aki titeket hallgat, engem hallgat. Mért gondolod, hogy ez alól éppen a te gyülekeze­ted igehirdetője kivétel. Nem inkább az az igénye van itt Krisztusnak kifejezve, hogy ne a megfelelő igehirdetőt ke­resd, hanem az otthoni ige­hirdetésben is öreá figyelj. Vagy otthon már nem is hang­zik olyan ige a szószékről, ami még rád is vonatkozhat? Te már olyan tökéletes keresztyén vagy, hogy csak hasonló, töké­letesekből álló gyülekezetben szólhat hozzád valami maga- sabbrendű ige? Hit ez vajon, vagy önhittség? Hidd el, neked nem annyira megfelelő igehir­detőre, mint inkább megfelelő alázatra van szükséged. Te vagy az, aki másokat is csalo­gatsz, gyere meghallgatjuk ezt vagy azt a papot, de talán még gondolatodban sem fordult meg, menjünk a templomunk­ba, meghallgatjuk Krisztust! Azt keresed, aki és ami neked „megfelelő”, ami a te igényed, és nem azt, hogy mi a Krisztus igénye. Nem az embernek, az igehirdetőnek kell hatnia rád, hanem az igében megszólaló Istennek. A „divatos“ igehirdető Híveim mondták el, hogy el­mentek egy igehirdetőt meg­hallgatni. Mindenki beszélt ró­la, hát ők is elmentek. Más gyülekezetekből is sokan vol­tak. És már szervezték is a többieket, akik még nem vol­tak ott — a következő alka­lomra. „Jöjjetek el ti is, — olyan sokat kaptunk — csodá­latos volt. Ahogy az beszélt — tudjátok —, azt soha sem le­het elfelejteni.” „És mi volt a textus, miről prédikált, és mit mondott?” — kérdeztem. Vá­lasz: „Ezt már elfelejtettem!” Persze a nem „felkapott”, a nem „divatos” igehirdetők sem prédikálnak mindig úgy, hogy amit mondanak, felejthetetlen. De felejthetetlennek kellene leírni minden igehirdető és igehallgató számára annak, amit egyszer Keresztelő János mondott, mikor már nagyon „divatba jött”: Nem én vagyok Krisztus! (Pedig róla maga Jé­zus mondta, hogy „legnagyobb a próféták között”.) Isten nem mindenkinek egy­forma mértékkel mérte ki az igehirdetés kegyelmi ajándé­kát, de bizonyos, hogy akinek kimérte, akire igéjét rábízta és ha az nem lett hűtlen a meg­bízatáshoz — az mind —, ha kisebb „hangerővel” is— hang­szórója lehet az ö igéjének. Persze az igchallgatóknak nem az emberi, hanem az isteni „hullámsávra” kell ráhango- lódniok. A ,,politikai ige ha liga (ás“ Egy-egy igehirdető divatba- jötténél a kegyességi szem­pontnál is jobban érvényesül­nek bizonyos politikai szem­pontok. Bizony jó lenne erről »okkal bővebben beszélgetnünk annál, mint amennyire egy ilyen írás keretében azt tehet­jük. Gyávaság, hitetlenség és sok, egyház iránti felelőtlen­ség lapul itt a templomos kül­n 1 r» 11 C* 11 r 1» í T r ,* í 1 y 4- V» I annyira Isten neki szóló üze­netének meghallgatásvágya, mint inkább a politikai reak­ciónak bizonyos kiélési törek­vése viszi a szószék alá. „Tisz­ta, hivő igehirdetést akarunk hallani” — ez a jelszó. Olyan igehirdetőt keresnek maguk­nak, akivel legalább egy ki­csit össze lehet kacsintani. Aki: „figyelted — azért megmond­ta.” Ezek az igehallgatók a templomot használják arra, hogy sehol máshol nem érvé­nyesíthető reakciós igényeiket kicsit meglevegőztessék. Nem hitetlenség-e így lebecsülni Istennek az ember üdvözítésé- re hirdetett igéjét? És nem az egyház iránti felelőtlenség-e, hogy ezek a „hívek” tudatosan is olyan mártírkoszorút fono- gatnak — egyházuk vagy pap­juk homloka köré —, amelyet az egyháznak és minden hiva­tásához hű igehirdetőnek el kell magától utasítania. Ennek a mártirkoszorúnak, melyet a politikai vagy egyházi reakció leveleiből fonnak, semmi köze nincs ahhoz a töviskoronához, amelyet Krisztus Urunk viselt a Golgothán, amikor nem az emberek ellen, hanem az em­berért váltsághalált halt. Az igazán igehallgatásért temp- lombajáró híveinknek egyhá­zuk iránti felelősségből ma­guknak kell őrködniök legin­kább, hogy a templom ne le­gyen sem a politikai, sem az egyházi reakció búvóhelye. Nem tudjátok — mondta Jé­zus —, hogy az én Atyám há­za az imádságnak háza? Pál apostol pedig Krisztusra hivat­kozva kéri: „hirdesd az igét, állj elő vele alkalmas és alkal­matlan időben. Ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással, mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást nem szenvedik el, hanem saját kí­vánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert visz­ket a fülük és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a me­sékhez odafordulnak. De te légy mindenben józan, vállald a szenvedést, végezd az evan­gélista munlcáját, töltsd be tel­jesen szolgálatodat.” (2. Tim. 4,2—5.) Ezt az igét, evangéliumot es teljes szolgálatot keresd saját í gyülekezeted templomában. * rr—jJrTYT* Imádkozzál az igehirdetődért, hogy így szolgálhasson. Hidd el, ez az Istennek kedves és ember javára való szolgálat. (Folytatjuk.) Gádor András Gyülekezeti hírek — Böjt 1. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A vasár- ! nap oltári igéje: Zsid 4, 14— 16; szószéki igéje: Mt 16, 21— 26. — A Budapest—angyalföldi gyülekezet február 15-én dél­után 5 órakor szeretetvendég- séget tart. — A Somogy—zalai egyház­megye lelkészi munkaközössé­ge január 20-án és 21-én Gye- nesdiáson értekezletet tartott, amelyen a Központi Alappal kapcsolatos kérdéseket tár­gyalták meg. Dolgozattal, ige­hirdetéssel, sajtó- és könyv­szemlével szolgáltak: Vérte- sy Rudolf, Fónyad Pál, Lág- ler Béla, Teke Zsigmond, Szende Sándor, Loós János, Hernád Tibor és Dubovay Géza. — A budai egyházmegye gyülekezeteinek presbitériuma a lemondott Danhauser László helyébe Várady Lajos buda­vári lelkészt választotta espe­resévé. A beiktatás időpontját később közöljük. — A gyömrői gyülekezet február 15-én du. 3 órakor templomi ünnepélyt rendez, amelyen „Egyházi élet a Szov­jetunióban" címen Grünval- szky Károly egyetemes főtitkár tart előadást. Közreműködnek: Vass Tamás VIT-díjas hegedű- művész és Trajtler Gábor lel­kész, orgonamüvész; Reichert- né hukátsy Vilma költemé­nyeiből ad elő. CSALÁDI HÍR: Dr. Fabiny Tibor csöglei lelkésznek és fe­leségének, Saródy Valériának február 5-én harmadik gyer­mekük született. Neve: Tamás. — Orgonaharmőnium, zongora, harmonika javítás és hangolás garanciával. Pokorny Károly, Új­pest, Rózsa u. 59. — Házimunkát lakásért váltat­nék. Cím a kiadóban. miZtALEMBCir I, MENNIE mOSÖOflflír JZENVEDME MATE 16. Zl Hordozzuk Isten szeretetét Ettől kezdve kezdte Jézus Krisz­tus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie és sokat kell szenvednie a vénektől és az írástudóktól, és megöletnie és harmadnap feltámadnia. És Pé­ter félrevonta öt, feddeni kezdet­te: Mentsen Isten, Uram, nem es- hetik meg ve ed. ö pedig megfor­dulva, így válaszolt Péternek: Tá­vozz tőlem, sátán; betránkozá- somra vagy nekem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére. Ekkor így szólt Jézus az 6 tan ni „ványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg ma­gát és vegye fel az ő keresztié»*, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elve­szíti azt, aki pedig elveszíti az 6 életét énérettem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az életét elveszíti. Vajon mivel válthatja vissza az ember az é életét (Mt 16,21—-26.) GM MGGKAEQATOM ÖT 9tZfoZlÁRjS KÍSÉRTÉSBEN BÖJT ELSŐ VASÁRNAP­JÁNAK ősi evangéliuma (Mt. 4, 1—41.) Krisztus Urunknak a Kisértővel vívott harcában emberi életünk kísértéseire irányítja tekintetünket és az ellenük való harc eredményes mos kísértéssel kell megküz- denünk. Erre különösképpen nem kell felhívni a figyelmün­ket, hiszen minden ember sa­ját életében tapasztalhatja, mennyire leselkednek reánk a gonosz indulatok és tisztátalan vágyak, hogy tőrbe csaljanak bennünket. Azt azonban fontos tudatosítanunk — mert erről gyakran megfeledkezünk —, hogy a Kísértő célja mindig az: térjünk le Istentől rendelt hivatásunk útjáról. Isten aka­rata szerint az ember arra hi­vatott el, hogy mint Isten kép­mására teremtett lény, ember­ségét betöltse, vagyis egész életével Istent dicsőítse és em­bertársainak javát, örömét szolgálja. SOKAN AZT GONDOLJAK, hogy ezeknek a kísértéseiknek forrását az életkörülmények­ben és az emberi vérmérsék­letben kell keresnünk. Az igaz, hogy az életkörülmények és a természeti hajlamok sokszor elősegítik a kísértések felül- kerekedését, de pl. az a sok embertelen kegyetlenség, me­lyet az elmúlt háború idején a hitleri Németország véghez­vitt, nem érthető meg egysze­rűen a német nép természeté­ből és történelmi helyzetéből. Ezeknél erősebb hatalomnak kellett a sok embertelenség hátterében állnia. Isten igéje ezt az erősebb, személyes ha­talmasságot Kísértőnek, Sátán­nak nevezi. A Kísértő lényegét találóan jellemzi görög neve: Diabolosz, Ez magyarul azt I jelenti: összevissza dobáló, zűrzavart keltő. A Kísértőnek tehát az a célja, hogy e világ­ban ne legyen rend és békes­ség, hanem rendetlenség, zűr­zavar és háború. Ezért tesz meg mindent, hogy a kenyér­kérdéssel, kapzsisággal és ha­talmi vággyal az embereket és népeket egymás ellen uszítsa és az Isten képmására terem­tett emberi arc bemocskolásá- val elszakítsa őket Istentől és a biztos pusztulásba, a kárho­zatba taszítsa. MIVEL NEM TEST ÉS VÉR ELLEN van tusakodásunk, ha­nem a Kísértőnek hatalma el­len, kísértéseink legyőzéséhez kevés a mi emberi erőnk. Sa­ját erőfeszítésünkkel sok kí­sértéstől megszabadulhatunk, de a kísértések feletti teljes diadalt csak a Kísérténél na­gyobb hatalom erejével sze­rezhetjük meg. Mai evangé­liumunk erre az erősebb hata­lomra, Jézus Krisztusra irá­nyítja tekintetünket. Ö teljes győzelmet aratott a Kísértő felett, először a pusztában, majd a kereszten. Nem enged­te, hogy a Kísértő Istentől kapott hivatásától eltérítse, véghezvitte a rábízott felada­tot: a Kísértő legyőzésével számunkra is teljes szabadu­lást szerzett. S aki engedi, hogy Isten igéje a Jézus i Krisztus győzelmes erejében , való hitre eljuttassa és ezzel a bizodalmas hittel tud a kísértésekkel szembeszállni, azon nem tudnak úrrá lenni a gomzsz vágyak és a tisztátalan indulatok. Az Jézus Krisztus kegyelméből megőrzi ember­ségét, betölti Istentől kapott hivatását, vagyis mindent megtesz azért, hogy az embe­rek békés együttélését előbbre vigye és embertársainak örö­mét, boldogságát szolgálja. Selmeczi János Igen különös akusztikája van a Szentírásban ennek a néhány szónak: „Ettől fogva kezdte...” Mindnyájan érezzük, hogy Urunk földi életében itt kezdődik az a szakasz, amely a golgotái kereszten végződik. De itt kezdődik az Ö meg nem értése is. Lám a tanítványok is milyen értetlenül fogadták bejelentését. Es húsz évszázadon keresztül hány ember tor­pant meg: „ettől kezdve”. Jézus cselekedeteit, emberek közötti munkáját, tanítását, ha még oly különösek voltak is, még csak elfogadták, megéltették, csodálták, de amikor bejelenti szenvedését, halálát és feltámadását, ezt nem tudták meg­érteni. Még a tanítványai sem, még Péter sem, aki néhány órával ezelőtt bizonyságot tett arról, hogy Krisztus az élő Isten fia. ‘ Jézus igazi küldetése, földi életének célja pedig éppen ebben a meg-nem-értett valóságban van, hogy ti. neki szen­vednie, megöletnie és feltámadnia kell az emberért. Van eb­ben valami lesújtóan szomorú, de lenyűgözően örvendetes tény. Szomorú, mivel a legártatlanabb, legjobb, legigazabb, az Isten szentje, ártatlanul szenved; és örvendetes, mivel miéret­tünk, emberekért, a világ minden kicsinyéért és nagyjáért történt ez, hogy akik ezt hittel elfogadják, többé ne féljenek Isten igazságos ítéletétől. Ha ez a rész hiányoznék az üdvösség történetéből, továbhra is meg lenne bennünk a félelem, a szo­rongás, továbbra is a rettegés légkörében élnénk. De nem hiányzik! és a keresztyén ember tudja, hogy félelem nélkül élhet, hogy van meleg szeretet a földön, amely kisugárzik ebből a tényből és amely áttüzesíti a leghidegebb szívet is, hogy Isten atyai kezében van, amely véd, simogat, ölel és vezet. Jézus Krisztus cselekedete bármennyire egyedülálló, meg- ismerhetetlen. mégsem elszigetelt valóság. A műve akkor lenne igazán értelmetlen, ha nem lett volna következménye. De mert van következménye, mert van igazság, szeretet, bé­kesség és ezeknek gyümölcsei, ezért felettébb értelmes és cél­szerű. Isten tudta, mit akar fia szenvedésével, megöletésével, feltámadásával művelni a világban és ezt művelt»5 és műveli is. Azóta is a jobb. az igazabb, a szebb, a tisztább melegágya Betlehem és Golgota között van. Nem elszigetelt valóság — mondottuk —, ezért itt is, amikor szenvedését hejelenti és máshol is, ahol csak valamit tesz az emberért, felhív köve* tűsére. Ezáltal nem egy mozgalmat akar kiszélesíteni, nem csoportot toboroz, akik vele együtt jussanak oda, ahová Ö nagypénteken jutott, hanem többet, sokkal többet kíván Az életet kívánja mássá tenni. A nagypénteki kereszt Isten szeretetének jele. Nehéz jel. Ha valaki Krisztus után akar menni, fel kell vennie az 0 keresztjét. Jézus erre ad tanítást. A legnehezebbet kell az övéinek hordoznia: Isten szeretetét. A keresztyén embernek ebben van felmérhetetlen feladata, hordozni az Isten szerete­tét a világban. Törődni azért és munkálni mindazt, ami az embereknek jó, fáradozni a félelem nélküli életért, törekedni az igazságra, becsületességre, emberségre. Az ember ebben a szeretetben találja meg igazán az életét. Meg lehet tartani az életet úgy, amint van, bűnösen, önzőén, kiábrándítóan, rosszul, úgy, hogy az még az emberek előtt is visszataszító, undorító. Ez elveszett élet, elveszett még az emberek előtt is, de főleg Isten előtt. Aki felveszi az O keresztjét, aki az életét Ű érette áldozza fel Isten ügyének, az megtalált élet. felfedezett élet. Felfedezte életének új ér­telmét, új célját. A megtalált élet így azután gazdaggá, gyü­mölcsözővé válik. Van ennek az életnek mondanivalója, cse- lekednivalója. Benne Jézus Krisztus mond és cselekszik. Rédey Pál ISTENTISZTELETI REND Budapesten Február hó 15-én Deák tér de. 9 (úrv.) Kékén András dr. de. 11 (úrv.) Hafen­scheu -n.uioly clu. 6 Ke^en A.zd^ás dr. Fasor de. V2IO (gyeim.) Koren Emil de. 11, Koren Emil du. 5. Szere tetvendégsíg du. 6 Mezősi Gyöigy. Dózsa Gy. u. 7. de. V310 Mezőii György. Üllői u. 24. de. V21O, cie. 11. Rákóczi u. 57 b. de. 10 (szlovák) Szilódy Jenő dr. de. 3A12. Karácsony S. u. 31. de. 10 Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai L-.á .djr, du. 6 Bácskid Gusztávné. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. 7. de. 9. Takács József. Vajda P. u. 33. V2I2 Takács Jó­zsef. Zugló de. 11 (úrv.) Schoiz László, du. 6 Scholz László. Gyar­mat u. 14. de. ValO Szuchovszky Gyula. Rákosfalva de. V2I2 Szu- chovszky Gyula. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Dulcz Pál. Váci u. 129. de. 8 Dulcz Pál. Üjpcst de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10 (úrv.) Szabó István. Soro.:sár-Ü^ telep de. V29 Bencze Imre. Rákospalota Máv-telep de. V2Ö* Rákospalota de. 10. Kp. Kistemplom du. 3. Pest­újhely de. 10. Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. Vall Tóth- Szőliős Mihály. Bécsikapu tér de. 9 Benes Mik­lós dr. de. 11 D. dr. Vető Lajos, du. 7 Madocsal Miklós. Toroczkó tér de. Va9 Dom Vilmos teol. Óbu­da de. 9 (gyerm.) Komjáthy La­jos, de. 10 (úrv.) Komjáthy Lajos, ái. 5 Vámos József. XII. Tarcsay V. u. H. de. 9 Ruttíkay Elemér, de 11 Ruttkay Elemér, du. Da-'.hauser Lárzió. Budakeszi de. 9 Csonka Albert. Pcsthidegkut de. Vall Danhruser László. Kelenföld *e. 8 (úrv.) Kendeh György de. 11 (úrv.) Kendeh György du, 6* Re­zessy Zoltán dr. Németvölgyi 11, 138. de. 9 (úrv.) Rezessy Zolién dr. Kelcnvö-gy de. 9 Schreiner Vilmos. Budafok de. ll Schreiner i Vilmos. Nagytétény du. 3 Schrei- I ner Vilmos. Albertfalva de. 7 I Schreiner Vilmos. Csillaghegy de. V2IO, Kaposvári Vilmos. Csepel de* ; ll, du. 6. ! — A pasti egyháziközségből j hat évvel ezelőtt önállósult zuglói egyházközség február 8-án ünnepi közgyűlést tartott, amelyen Scholz László lelkész ismertette az épülő templom történetét. A közgyűlés megvá­lasztotta az egyházközség új tisztikarát és presbitériumát. Az egyházközség felügyelője újból Kárpáthy Sándor lett. — Zamárdi-Íelsőn, vasúthoz, Ba­lator hoz közel eladó 3 szobás man- zardos, egyházi célokra is alkal­mas ház nagy telekkel. Érdeklő­dés: 2S9—371-es teleíonszámon. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Felelős szerkesztő: Groó Gyula Felelős kiadó Juha íz Géza Szeikesztöseg és klrdóhfvatal: Budapest, VIII.. Üllői út 24. Telefon. 142—074. Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, félévre 30,- Ft. Csekkszámi i: 2J4.2— Vin. Árusítja a Magyír Posta 10 000 példányban nyomatott. ZRÍNYI nyomda Felelős: Bolgár Imre. X *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom