Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-06-07 / 23. szám
ARCKÉPEK Arndt János A madridi jezsuita könyvtárban volt egy címlapnélküli könyv. A könyvtár büszkesége volt. Sokan olvasták. A könyvtáros tájékoztatása szerint egy bizonyos „latin” Arndt János írta és így mindenkinek nyugodtan ajánlotta olvasásra. Ez a könyv azonban az evangélikus Arndt János „Igaz keresztyénség” című műve volt. Hatása a maga idejében rendkívül nagy. Mint májusi esőt a tikkadt föld, úgy itta mondanivalóját sok különböző vallású hivő. Nem harcolt a szokásos módon a katolicizmus, a szaka- dárok ellen, hanem előbbre lépett, arra tette a hangsúlyt, hogy a keresztyén ember feladatai, kötelességei közepette hogyan álljon meg, hogyan éljen. Megtalálta kora kérdésekkel küszködő emberét, és eligazította őt; Arndt az apóstól szavaival indul; „Elek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gál. 2 :20) és ezzel az alaphanggal egészen új színt ad a lutheri reformációnak, a keresztyén- ségnek, amely beletévedt a dogmák útvesztőibe. Ballenstedt-ben az augsburgi békekötés évében született (1555.) (Ez a békekötés rendezte bizonyos fokig Németországban az elmérgesedett vallási kérdéseket; akié a birtok, annak vallását követik az alattvalók — elvével.) Halála pedig (1621) a német történelem legtragikusabb fejezetébe esik, a harmincéves háború (1618—1648) idejébe. A viszonylag csendes, békés fél évszázad alatt Németország egyes tartományaiban megerősödött a reformáció. A harcos évék, a szellemi tisztázódás után azonban visszaesés következett, amely beárnyékolja ezt az időszakot. Ezalatt indul meg az ún. ellenreformáció, főként az uralkodó környezetében (IX. Rudolf, II. Ferdi- nánd) a jezsuiták munkája, és kikerülhetetlenül a gyászos emlékezetű harmincéves háború. , Arndt János talán nem is a kor gyermeke. Mélységes hite, csendes türelme messze fölébe helyezi annak a kornak, amely türelmetlen szigorúságában a dogmák kerekébe akarja törni a hivő lelket. í,Jobb lenne az embereknek megtérésről prédikálni, mint oltárokat rombolni, jobb lenne a keresztyénséget gyakorolni, mint magas dolgok felett vitatkozni. Isten ama napon majd nem azt fogja tőled kérdezni: mit tanultál (hitből), hanem, hogy milyen jámbor voltál.” Amíg Spanyolországban a kereszt jegyében „eretnekeket” égetnek meg, addig a hit e jámbor apostola a keresztyénség lényegére teszi a hangsúlyt. Keresztyén életet munkál. A kölcsönös, egymást szerető türelmet hangoztatja. Sok időnek kell addig eltelnie, míg valamelyik század homlokára oda tudjuk írni Arndt János elvét. Élete rendkívül egyszerű. Nincsen kimagasló esemény benne. Szülővárosában — a teológia elvégzése után — diakónus, később Badeborgban lelkész. Quedlinburg, Braunschweig, Eisleben a következő állomások. 1611-ben Cellében szuperintendens haláláig. 1606- ban jelenik meg a fentebb idézett könyve, később a „Paradicsomkertecske __”, majd im ádságos és prédikációs könyve. Amilyen egyszerű az élete, olyan nagy hatása van nemcsak a környezetére, hanem a távoli országok keresztyénéire is, ahol a reformáció gyökeret vert. (Magyar nyelven is nem sokkal halála után már megjelentek művei.) Arndt előtt egy új embertípus áll, aki a középkorból most lépett át az újkorba. Magán hordja még a tegnap minden terhét és előtte a bizonytalan holnap. A jelen a társadalmi, a szellemi vajúdás állapotában van. A népekben ébredezik az újkor nagy élménye: a nacionalizmus. És mindezeken felül a vallás megújhodása, a Hit tisztulása: a reformáció. Ehhez az óriási változáshoz kevés néhány évtized. Ezért ennek a kornak az embere bizonytalanságban van, ideges, türelmetlen. A mélyben húzódó, nagy kérdésekkel még az államférfiak sem tudnak megbirkózni, hát még az egyszerű ember. A jó mester, a jó tanító hamarabb tud olyan eligazítást adni, amely közel áll az élethez. Arndt ez a mester és ő ehhez az emberhez fordul. Ezt tanítja egyszerűen, világosan: „A keresztyénség élet és gyakorlat.” Így imádkozik: „Kérlek téged Istenem, tölts meg engem a te akaratod ismeretével, hogy engedelmes legyek mindenkor, és alkalmas a jócselekvésre.” Az életnek először belülről kell megváltoznia. Ezért szükség van naponkénti újjászületésre. Arndt nem tért le Luther útjáról. Csak míg Luthernek a hadakozás és az alapok lerakása volt a rendeltetése, addig Isten adott olyan embereket, akik a letett szerszámot felvették, hogy tovább építsék Isten országát. Amdt ezek közé tartozik. Ahogy Bengel mondja róla, a „sváb egyházatyáról”: Arndt olyan, mint a paradicsom egy virágának illata, beszéde úgy hangzik, mint eltévedt vándoroknak a hazai harangszó. A nagy történelmi változások idején Isten egyházát is beállítja a sorba. Feladatokat bíz rá, hogy elvégezze azokat hűségesen. Tanítson és eligazítson. Ne úgy, hogy külön úton járjon. Ne hátra, hanem előre mutasson. A mai ember is eligazítást vár az egyháztól. Nem könnyű feladat ez, de Isten azért ad erőt és világos tanítást igéjében és Szentlelke által, hogy egyháza eleget tehessen rendeltetésének. Rédey Pál SURDON TÖRTÉNT Századok választanak már el a Türelmi Rendelet korától, amikor az artikuláris helyekre járt evangélikus népünk néha napi járóföldről is istentiszteletre, mert máshol nem építhettek templomot. Ilyen hely volt Surd is So- mogyország déli csücskén, amely már Zala. Ennek az időnek emléke rögződött a környéken ebben a szombatdélutáni mondásban: „három óra van — harangoznak Surdon”. Régen akkor tartották az istentiszteletet — most azonban a szokott délelőtti órában kondult meg a harang, amikor Káldy Zoltán püspök a környékbeli papság kíséretében bevonult a zsúfolásig megtelt s belül megújított templomba. Nem szólnánk róla, ha egyszerű templomfestést vagy tatarozást láttunk volna, hiszen az utóbbi években örvendetesen sok templomot tataroztak gyülekezeteink, dicséretes buzgalommal és áldozatkészséggel. Ez a tatarozás azonban felér egy reformmal A gyülekezet ősi, eredeti temploma a mainál lejjebb állt, fából építették s az ellenreformáció türelmetlensége égette fel az értékes levéltárral együtt A mai, alapjaiban artikuláris templom, 1797-ben épült, eredetileg torony nélkül, zsindelytetővel. Padlója föld volt, csak a középső bejárót tégláz- ták fel. 1869-ben tornyot építettek hozzá s a zsindelyt cseréppel cserélték ki. Üj oltárt is építettek akkor a kor fásult ízlésével, oltár fölé helyezett magas szószékkel. Az egész szerkezet elnyomta a szép ívű oltárteret. Ezen már csak 1938-ban változtattak kissé. Üj oltárképet állítottak be, amely elterjedt hibás szokás szerint — a legközelebbi kedvelt templom oltárképének kevésbé művészi másolata. Azér 4 kell külön szólnunk erről a tatarozott templomról, mert Surdon bátran és példamutatóan lépett előre a gyülekezet, a megszokott, Felvétel a Teológiai Akadémiára Evangélikus egyházunk leen dő lelkészeinek kiképzése a budapesti Teológiai Akadémián történik. Akik a Teológiai Akadémiára felvételüket óhajtják, felvételi kérvényüket — az Akadémia Felvételi Bizottságához címezve — legkésőbb július 15-ig küldjék be a dékáni hivatalhoz (Budapest, VI., Lendvay u. 28.). A felvételi kérvényhez a következő okmányokat kell mellékelni: a) születési bizonyítvány, b) a legmagasabb iskolai végzettség bizonyítványa, c) helyhatósági vagy más olyan bizonyítvány, mely a kérvényező lakását, szociális helyzetét, szüleinek foglalkozását és kereseti, ill. szociális viszonyait feltünteti, d) orvosi bizonyítvány (részletes), e) keresztelési bizonyítvány, f) konfirmációi bizonyítvány, g) részletes önéletrajz, mely feltárja a kérvényező családi és társadalmi körülményeit, valamint a lelkészi szolgálatra indulás okait, h) esetleges egyházi működéséről szóló bizonyítvány. A felvételhez szükséges továbbá az illetékes lelkésznek és esetleg még a vallástanító lelkésznek részletes bizonyítványa, mindenesetre annak a lelkésznek a jelentkezőt részletesen jellemző bizonyítványa a lelkészi pályára alkalmasságáról, aki a folyamodónak a legutóbbi években lelkipásztora volt. Ezt a lelkészi bizonyítványt a lelkészi hivatal a kérvénnyel egyidejűleg levélben közvetlenül az Akadémia dékánja címére küldje meg. — Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatokat is lehet mellékelni. A másolatokat i,egyházi használatra” megjelöléssel egyházközségi lelkész is hitelesítheti. Az akadémiai tanulmányi idő öt esztendő. A felvételi kérvénnyel egy- időben a jelentkezők kérjék felvételüket az Evangélikus Lelkésznevelő Intézetbe is, ahol az Akadémia hallgatói lakást és ellátást kapnak. Ez a kérvény is a dékáni hivatalba küldendő, részletes önéletrajz kíséretében. A férfi hallgatók elhelyezéséről, a tartásdíjról stb. az Intézet igazgatója (címe: Budapest, VI., Lendvay u. 28.) ad felvilágosítást levélbeni megkeresésre. — Kérjük a lelkészeket, szíveskedjenek az érdeklődők figyelmét erre a hirdetményre felhívni. megszeretett, de helytelen emlékekkel szemben. Kissé belesegített a természet törvényszerűsége is. A dolgok rendje ti. az, hogy ha egy épületnek avitt a szigetelése, vagy talán nem is volt, a talajvíz erősen felhúzódik a falakban. Ez következett be Surdon is. Dohas lett a templom levegője, a nedvesség megette az oltár faszerkezetét s az elnémulásig tönkre tette az orgonát. Harmadik éve volt már néma a kedves hangszer, amikor elhatározták, hogy gyökeresen segítenek a bajon. Áldozatos erőfeszítéssel végigszigetelték a falakat Az orgonát súlyos költséggel kellett megjavíttatniok, az egész oltár-szószék építményt pedig lebontották. Akkor csodálkoztak rá, milyen szép a megnyílt íves oltártér. Hosszú megbeszélések, győzködések, tervezgeté- sek következtek ekkor. Szépet, jót, áhitatkeltőt, művészit akartak s ebben a közös nagy akarásban feszült egymásnak a konzervatív, emlékekhez ragaszkodó Szeretet s a kifejezőt vágyó, művészit álmodó, alkotó hit. Utóbb bevonták az egyházegyetem építésügyi bizottságának szakembereit is s megtették, amit elhatároztak. Hónapok óta naponta 4—5 ember dolgozott önkéntes odaszánással. Adakozó kezek nyúltak a templom felé. Pénz és munka együtt volt. Szemem repdes a térben körül, míg vonulok be a püspök mellett s hallgatom a megújított orgonán Trajtler Gábor művészi játékát. Hiába keresem a régi templombelsőt. Helyesebben: hiába keresem a legutóbbit. De úgy érzem, megtalálom az igazi régit: az ellenreformációban küzdő eleink áldozatos hitének zömök egyszerűségét, világos kifejezését, szárnyalásra lendítő tágasságát, művészi összhangját. A lépcsősen emelt térben az oltár asztala formájában őskeresztyén örökséget idéz. Fölémagasodik az arányokba illeszkedő hatalmas fafeszület s némán prédikálja a „keresztről való beszéd” erejét. (Koren István szobrászművész markáns alkotása.) Balra a szószék zömök kőemelvény. Sík felületein őskeresztyén szimbólumok ütköznek ki szürkén a fehér háttérből. Varga Lajos másodfelügyelő építette presbiter társai segítségével 20 napi munkával. Az oltárasztal s a kereszt átalakítását is ők végezték. A 24. zsoltár 7-8 versei alapján prédikált a püspök: emeljétek fel fejeiteket, hadd menjen be a Dicsőség Királya __— s én közben néztem a feszületet. A lehajtott főről előreomlik a haj s az átszögezett kéz ujjai kínban vo- naglanak. Ez a Dicsőség Királya a poklokat járta meg értünk. Csak akkor ér ebben a templomban valamit is minden, ha ez a Krisztus prédi- káltatik itt. De kijött a poklokból, s a mennyek kapui is felemelkednek, míg zengik a zsoltárt angyalseregek. Nem olyan Urunk van, aki kicsi, törpe, jelentéktelen Jézuska, Egy közgyűlésről EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. őr. Vető Lajos Felelős szerkesztő: Gádor András Felelős kiadó: Groó Gyula Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Telefon: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft, fél évre 30,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott Zrínyi Nyomda, felelős; Bolgár Imra, A Somogy-Zalai Egyházmegye 1959. május 20-án, Nagykanizsán tartotta rendes közgyűlését, melyen L ágler Béla esperes jelentésében abból a szempontból vette vizsgálat tárgyává az egyház életét, hogy az örök Igét menynyiben tudta a mai ember számára életet formáló erővé tenni úgy, hogy az népünk életében nemcsak jelent, hanem jövőt alakító tényező is legyen. Isten iránti hálával emlékezett meg az egyház és az állam között meglevő jó viszonyról, mely egyik feltétele annak, hogy egyházunk szolgálatát népünk javára zavartalanul végezhesse. Rámutatott az esperesi jelentés arra is, hogy ma, amikor az egész világ jóakaratú emberei felekezeti és világnézeti különbség nélkül egy újabb háború kitörése ellen küzdenek, a mi egyházunk népe is úgy érzi, hogy a béke mellett felsorakozva, az első vonalban van a helye. A közgyűlés örömmel vett tudomást a Központi Alap megindulásáról, egyházunk vezetőinek bátor kezdeményezéséről, amellyel közigazgatásunk egyszerűsítésével fontos egyházi feladatok számára jelentős megtakarítás érhető eL Általában az jellemezte a közgyűlést, hogy annak résztvevői, lelkészek és világiak, városi és falusi emberek mind érezték a felelősséget nemcsak a saját gyülekezetük, egyházmegyéjük, hanem az egész evangélikus egyház, magyar' népünk és a világ sorsa iránt is. akin át lehet lépni, hanem aki a mennyek kapuján bement Dicsőség Királya. Bánatunknál, bajainknál, bűneinknél nagyobb a mi Királyunk! Emelkedjenek a kapuk, hadd menjen be a surdi templomba is! Ott van ö a mezőn, az erdőn, az otthonunkban, a hétköznapjainkban is, de itt akar nagy lenni hirdetett igéjében, kiosztott szentségeiben. Becsüljük hát az igét, a szentségeket és szeressük a bűnbocsánatot. Hiába nyílnak poklok, mennyek és templomkapuk, ha nem nyílnak meg a szívek kapui. Lehet templompadokban is konok, engedetlen szívvel ülni, belső panaszkodással, elégedetlenséggel, emberek iránti szeretetlenséggel. N£isd meg szíved kapuját! Az ilyen «noer zeng« síTvfl. Szeressétek az embereket mind, a békét s a munkát, az intést és az áldást. Én hiszem, hogy bátran lépni az új, a művészig a szebb felé is csak zengő szívű emberek képesek. Valamit megéreztem ebből Surdon is. Koren Emil Madagaszkár A madagaszkári egyházaik teljes erővel részt vesznek az ottani árvízkatasztrófa áldozatainak megsegítésében., A templomokban és egyházi épületekben elszállásoltál| a hajléktalanokat s a lelkészek és más egyházi munkások éjjelnappali munkával vesznek részt a menekültek ápolásában és gondozásában. ARANYLAKODALOM Gyóni (Szolár) Ferenc dr., budapest—fasori gimnáziumunk 42 éven át volt tanára és felesége, Achim Gizella házasságát 50 éve (1909. június 1-én) áldották meg a gyóni templomban. Tíz éves korukban ismerkedtek meg Békéscsabán, mint elemi iskolások. Ezt a csodás hűséget köszöntötte az ünnepi ebéd után — az elérzékenyült lelkész apa Achim Mihály áldását követve —a menyasszony öccse, a már akkor 2 kötetes költő Gyóni Achim Géza „Emlékstrófák Gizi és Ferkó esküvőjére” írt versével. A szép versemléken kívül magukkal vitték útitársul a papiak egyik falitáblájának feliratát: „Hagyjad az Ürra a te utadat..Ez kísérte őket végig a két világháború megpróbáltatásai között. Átélték testvéreiknek, Achim Mihálynak és Gézának krasznojarszki rabságukban egymás után bekövetkezett halálát, de megGyóni Géza: élték a költő dicsőségét is. Átélték a második világháborúban kibombáztatásukat, de azt is, hogy két fiúk hazakerült a harcból, fogságból. Megélték, hogy leányuk és két fiúit családot alapított és 2—2 drága unokával ajándékozták meg őket. Űjabb óriási veszteség sújtott rájuk, Mátyás fiúk tragikus halálával. De megérték azt is, hogy a kiváló bizantinológus egyes munkái külföldön is, különféle nyelveken megjelentek. Az is vigasztalásukra szolgál, hogy Gyóni Géza híre-neve újra felevenült; válogatott versei június 10-ére megjelennek# 25-én pedig 75. születésnapjáról a Rádióban is megemlékeznek. Az egyidős (77 éves) jubilálok az 50 éves házassági évforduló alkalmából a kelenföldi templomban részesültek áldásban. Isten áldása kísérje őket tovább is Szent Lelkö erejével. Emlék-strófák (Gizi és Ferkó esküvőjére) Tizenhatodszor nyílik az akácfa, Vagy nem is akác — a csabai téren: Mert nyílnia kell, akármicsodás is, itzivnek, virágnak, Mosolyra nyílni ezen a regényen. Más nem is érti. Súgjátok hát a dalt. Ti kispiactér titoktartó fái. Segítsetek most, hogy kell és szabad Tizenhat nyárra Fátyolos múltba messze visszaszállni. És segítsetek: sétatéri padok* Amikbe akkor egy bohó diáknak Kinyílt kis kése és kinyílt nagy szíve Százszor vésett be Ámoros, nyilas hieroglifákat. Sejtettétek-e, kistéri akácfák, Meg a sétatér vén, rovátkás padja: Hogy a bohókás hieroglifákat Tizenhat nyár majd Lobogó, édes nászdallá faragja? Ámul — tudom — most egy vén zsálugáter, Mely a diákra annyit ráijesztett — Hitte volna-e, ki nádszállkisasszonyt Árgusként őrizte: Vén zsálugáter, hitte volna eztet? Hitte volna-e? De ki hitte volna, Hogy ennyi hűség emberbe szorulna. Példa sincs erre. Mert ha jól emlékszem: Még a biblia is Jóval kevesebbet mért rá Jákob úrra. S könnyű volt annak. Lábánnak juhai Bőfüvű mezőn magukat látták el — S elvégre most már megállapítható: Hogy a próbaidőn Jó szóval s csókkal nem volt fukar Rákhel. Próbálta volna: a tudomány rétjén Részint legeljen, részint legeltessen: Tudom, faképnél hagyja vala Lábánt, S Mózes könyvéből Nekem például nem marad meg ez sem. Mert nem titok, hej: a csabai kis tér Törpe fáitól — a pesti fasorba Nem csupa virág-út vezet fel éppen, S ember a lábán, Kinek a lelkét mégsem érte csorba. Ki egy fiúcska első titkos álmát Ért férfikorban valóságul adja — Ó gazdag férfi, ó boldog az a nő S ez a szerelem Irigylésre méltó éi méltó a dalra. lm vén Tamása örök szerelemnek: Megtérő szívvel titeket köszöntlek — Első dicsérete legyen e rövid dal Most nászát ülő Véget nem tűrő szent páros örömnek! (Gyón# 1943. június fel
