Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-06-07 / 23. szám

!Ä világKerésztyeriseg esemenyei Egyházi ünnepség Cieszynben, Lengyelhonban Mi, magyarok, nem egysze­rűen külföldön vagyunk eb­ben a szép országban, hanem egy kicsit otthon is. Törté- • nemünknek vannak közös lapjai, közös törekvései. A nagy magyar államférfi, Kos­suth Lajos neve alig mond­ható ki a nagy lengyel hazafi, a szabadság szerelmese, Bem apó neve nélkül. Azonos vagy hasonló lapokat írtunk •lengyel és magyar evangéliku­sok egyháztörténelmünkbe is. Egyformán tanultuk a keser­ves leckét: mit jelentett régen a Habsburgok „koldussá, majd katolikussá tenni” politikája és mit jelentett a közelmúlt­ban — és jelent lengyel hit­testvéreink számára ma is — •„Mária országában“ a vatikáni politika törekvéseiben és sötét árnyékában élni. Hány üldö­zött magyar és hány otthont vesztett evangélikus lelkész talált hazát Lengyelországban! S alig van lengyel város, ahol ne találnánk több olyan len­gyel férfit, akit Magyarország­ba sodort Hitler rablóháború­jának vihara, s aki ma arról beszél, hogy nálunk szeretetet, megértést, kórházainkban gyó­gyulást talált. Robog a vonatunk. Hegyek, fenyvesek, festőién szép tá­jak. Mindenütt — éppen úgy mint nálunk — mezőn, fal­vakban, városon az építő munka lendületét látjuk. Kü­lönösen itt a katowicei körzet­ben, mely a fejlődő lengyel nehézipar egyik gócpontja. Katowice — mindenütt gyár­kémények ontják a kormos, nehéz füstöt. Diósgyőrre em­lékeztet. Golesow — fehér por üli meg a tájat, mint Ta­tabánya—Felsőgallán. Cement­gyár van itt. Végül utunk végcélja: Cieszyn. Kies szép város. Egy kicsit Sopron. Me­leg, kedves a fogadtatás, kel­lemes a szép, dallamos be­széd. Megérkeztünk. Nem ide­genben — „Lengyelhonban” vagyunk. Tallózunk a múltban.,. A „kancellárián” (lelkészi hivatal) beszélgetés indul. A tiszteletreméltó külsejű, 74 éves, fehér hajú Michelde es­peres és Artúr Gerwin má­sodlelkész (Cieszyn jelenlegi két papja) előadásából eleve­nedik a múlt. Gerwin lelkész nemcsak figyelmes házigazda, de nagyszerű előadó is. Szí­nesen, élvezetesen mondja el, hogy a reformáció tanítását hamar megismerték Cieszyn­ben (akkor Teschen). Teschen hercege már 1528-ban engedé­lyezte az evangélium hirdeté­sét. A reformáció meg is hó­dította a lakosságot, s az evangélikus egyházat szívébe zárta a nép. 1610-ben megkezdődött a tescheni evangélikusok meg­próbáltatása. A Habsburgok egész birodalmukban elnyom­ták a protestantizmust. Így történt Teschenben is. Külö­nösen az 1654. esztendő volt keserves. A templomfoglalá­sok éve ez. Elvették az evan­gélikusok templomát Teschen­ben és a környező gyülekeze­tekben is. Az ellenreformáció nehéz éveiben sem hallgatott azonban el az igehirdetés. Er­dők titkos mélyén gyűltek ösz- sze istentiszteletre az evangéli­kusok: lengyelek, szlovákok... és magyarok is. Amikor XII. Károly svéd király hódító hadjárata során Teschenbe is eljutott, I. József Habsburg-császárral szerző­dést köttetett a tescheniek vallásszabadságának biztosí­tására. Ennek birtokában kezdték meg a tescheniek templomuk megépítését. 1709. május 24-én ünnepelte Teschen evangélikussága új templomá­nak felszentelését és megnyi­tását. Teschen kiváltságos helyzet­be jutott XII. Károly révén a Habsburg-birodalomban. De másutt csak II. József türelmi rendelete (1781) hozta meg a protestánsok elleni elnyomás enyhülését. Innét érthető, hogy Teschenben kerestek menedéket magyar evangé­likus lelkészek is. Teschen magyar származású lelkészei voltak: Platani Mátyás, Fábry Gergely, Nikolaides József. Külföldiek a 250. évi jubileumi ünnepségen A kétszázötven éve épült cíeszyni evangélikus templom a háborús dúlásban nagyon megrongálódott. Az ünnepsé­gekre a gyülekezet áldozata renováltatta, kívül-belül telje­sen rendbehozta és megszépí­tette. Az ünnepségeken részt vett a gyülekezet apraja- nagyja, de jöttek vidékről is. És jöttek külföldről is azok, akiket a cieszyniek azért hív­tak, hogy megosszák velük örömüket. Több ország evan­gélikussága kiküldöttekkel képviseltette magát. Jelen voltak Svédországból: Cederberg Dániel (Stafans- dorf), a svéd Gusztáv Adolf Egyesülettől Lindegard (Nor- kopeing); Märten Werner (Malmö) és Jan Janson (Lund). Csehszlovákiából: Berger dé­A cíeszyni ev. templom kán (Bratislava), Buchwaldek esperes, Czymorek püspök, Fu- kava esperes (Trzynicz), Hro- madka József, a Comenius fa­kultás dékánja, Katlovszky püspök (Kassa), dr. Krygel lelkész, Tlotka esperes, Zsiak András szlovákai egyetemes felügyelő, a szlovák parla­ment alelnöke, Osiok és Ha- lama egyházi gondnokok. — Ausztriából: Bernhard lelkész, Kühnert prodékán, Traar György szuperintendens, és Zerbst dékán. Valamennyien Bécsből. Jugoszláviából: Stru- harik szuperintendens. Ameri­kai Egyesült Államokból: Ma­sel igazgató, az amerikai egy­házi segélyakció helyettes vezetője. Maigyaronszáigról: dr. Pálfy Miklós dókán, dr. Ottlyk Ernő professzor és Gádor András lelkész, az Evangé­likus Élet felelős szerkesztő­je. Természetesen ott volt a lengyel evangélikusság számos képviselője. Többek között Kotula nyugalmazott és Wan­tula most megválasztott püs­pök, Gaspary szuperintendens, és sokan mások. Erdei istentisztelet Usztronyban Május 23-án, szombaton dél­után hosszú gépkocsikaraván vitte a küldöttségeket Uszt- ronyba. Az ötezer résztvevő­nek csak csekély része fért el a tisztáson, a többi a fenyő­fák között hallgatta az erdei istentisztelet igehirdetéseit. A két helyi lelkész után dr. Pálffy Miklós hirdette az igét. „Ne félj, te kicsiny nyáj” (Lk. 12,32) volt az ige és témája. Utána Zsiak egyetemes fel­ügyelő mutatott rá előadásá­ban arra a félelemre, mely az atomháború lehetőségében szorítja ma össze az emberi­ség szívét. Vasárnap délelőtt tízezer ember gyülekezett egybe. A hatalmas templom — oltára és díszítése a ro­mantika és misztika bélyegét viseli — „csak” néhányezer embert fogadhatott be. A többiek a templomtéren fel­állított oltár és szószék körül gyülekeztek. A templom szó­székéről Wantula püspök, dr. Traar szuperintendens és Ce­derberg svéd lelkész — a té­ren felállított szószékről Gas­pary szuperintendens és Gádor András hirdette az igét. Vasárnap délután újra megtelt a templom. A templomi ünnepélyen minden küldöttség egy-egy tagja rö­vid igehirdetést vagy előadást tartott. A magyarok képvise­letében dr. Pálfy Miklós be­szélt. Mély hatású volt Zsiak felügyelő élőadása az atomve­szélyről, és a keresztyének fe­lelősségéről. Czymorek püspök a templom falába elhelyezett két emléktáblára irányította szavaival a gyülekezet figyel­mét: a gyülekezet két mártír­papja emléktáblájára: Kulisz Károly esperes, meghalt Dachauban, 1940. V. 8-án, 67 éves korában. Nievostek Jó­zsef lelkész, meghalt Majda- nekben, 1943. II. 26-án, 42 éves korában. S alig van len­gyel evangélikus lelkész, aki nem járta volna meg valame­lyik német koncentrációs tá­bor poklát. Este a 200 személyes foga­dáson erről beszéltünk sokat. Megtudtuk, hogy Artur Ger­win cieszyni lelkész, a házi­gazdánk, a háború alatt szin­tén koncentrációs fogoly volt Sachsenhausenban. A fogság nem törte meg. Kiszabadulása óta töretlenül megy előre azon az úton, mely a béke, az építés, a haladás útja. Ezen az úton sokszor találko­zik mellőzéssel, megnemértés- sel. A haladó lengyel evangé­likus lelkészeknek mégis ma egyik leglelkesebb tagja. Hétfőn délelőtt két egyház­megye közös lelkészgyűlésén vettek részt a küldöttségek. Mindegyik beszámolt a maga egyházának életéről, szervezeti felépítéséről, lelkésznevelésé­ről és egyéb sajátos kérdései­ről. Dr. Pálfy Miklós Grüne­wald: Keresztelő Jánost ábrá­zoló képe alapján arról be­szélt, hogyan kell a ma fe­szültségeiben az egyháznak reámutatnia Krisztusra. Zerbst bécsi dékán arról szólott, hogy az egyháznak meg kell látnia az új világ új valóságait és az ezekben a valóságokban élő, mai embert. Ha ezt nem teszi, múmiává lesz. Az örök ige mai mondanivalójával kell megszólítania a ma emberét. Kedden délelőtt a wislei (Weichsel) gyülekezetbe láto­gatott el a magyar küldöttség. Gerwin lelkész volt fáradha­tatlan kísérőnk. Minkét wislei lelkésznél látogatást tettünk és megtudtuk, hogy ezt a ma 7000 lelkes gyülekezetei is magyar lelkész alapította. A gyülekezet első lelkésze a magyar Kossányi Sámuel, má­sodik lelkésze pedig Lehoczky András volt. Később is szol­gáltak magyarok a gyüleke­zetben. Ennek a gyülekezet­nek volt hosszú időn át lelké­sze Wantula András, aki ké­sőbb Varsóban a teológia ta­nára, prorektor, május 2-án pedig a lengyel evangélikusok megválasztott püspöke lett. Ezúton is kérjük rá Isten ál­dását, hogy szilárdan halad­hasson és vezethesse egyházát is azon az úton, melyet Isten a lengyel evangélikusok jó útjául kijelölt az épülő len­gyel szocializmusban. Néhány számadat A lengyelországi evangé­likusság nehéz felekezeti hely­zetben van. Csaknem szín ka­tolikus országban él a 110 000 evangélikus. Ez az evangé­likusok számára nemcsak sok vallási nehézséget, de kísér­tést is jelent, különösen a ve­gyesházasságok esetében. De jelent kísértést politikai vo­natkozásban is. A vatikáni politika a , nacionalista sovi­nizmust szítja. Összezavarja azt, amit pedig nem szabad összezavarnia: a vallást és a nemzeti jelleget, amikor azt a jelszót teszi általánossá, hogy aki lengyel, az katolikus. Jellemző erre, hogy Luthernek azt a jelzőt adták „német”, Hitlernek pedig ezt „kato­likus”. Bízunk abban, hogy a lengyel evangélikusok ebben a helyzetben is megtalálják bölcs vezetőik irányításával a helyes keresztyén magatartás mértékét és útját, és mint jó evangélikusok lesznek épülő hazájuknak is hű fiai. A 110 000 evangélikus egy püspök — jelenleg Wantula András — főhatósága slatt 6 esperes- ségben (egyházmegye) él. Az egyházban 94 lelkész szolgál. Ügy tudom, ly)gy a két legna­gyobb esperesség a cieszyni 37 000 és a katowicei 25 000 lélekszámmal. A legnagyobb gyülekezetek pedig: Cieszyn (20 000 lakosú város) 7600, Wisle 7000 és Usztony 5500 lélekkeL Mi iparvidéken voltunk. Bányászokkal, ipari és gyári munkásokkal, technikusokkal és mérnökökkel beszéltünk. Ezeket az embereket láttuk a hatalmas templomi gyüleke­zetekben. ök építik a házakat, az új gyárakat és az új gépe­ket. Ök bányásszák vagy állít­ják elő a mindehhez szüksé­ges energiát. Bizonyos, hogy az élet, a munka és társa­dalom egész területét elérő teljes evangélium segíti őket hivatásuk jó elvégzésében is. Kívánjuk lengyel lelkésztest­véreinknek és hittestvéreink­nek, hogy mint jó evangé­likusok, legyenek ezután is és egyre inkább példamutató pol­gárai békéért küzdő és jobb jövőt építő hazájuknak. Egyházunk a Szenthárom­ság ünnepe utáni második va­sárnapon offertóriumot tart a nyugdíjas lelkészek, lelkész­özvegyek és lelkészárvák tá­mogatására. Ezen a vasárnapon híveink gondoljanak azokra, akik őket a hitben nevelték, gondjaik és bajaik között szeretettel tanácsolták, örömükből, bá­natukból részt kértek, vigasz­talták, erősítették őket Isten igéjével. Kormányunk igen nagy erő­feszítéseket tett azért, hogy a nyugdíjasok életszínvonalát emelje. A nyugdíjak emelésé­nél gondolt átvállalt nyugdí­jasainkra is. (Május 1-től kez­dődően felemelt nyugdíjban részesülnek.) Az egyház és állam közötti Egyezmény alapján 249 nyug­díjas lelkész, özvegy és árva részesül ellátmányban. Az évi ellátmány kb. másfélmillió forint. Az Egyházegyetem Nyugdíjosztálya 83 ellátottja számára évi kb. félmillió fo­rintot folyósít. Ennek az ösz- szegnek előteremtése nem kis gondot jelent gyülekezeteink­nek. Ezt a gondot növeli a nyugdíjas lelkészházaspárok és lelkészek gyenesdiási ott­honának és az özvegy papnék és egyházi munkások kistar- csai szeretetintézményének fenntartása. A szeretet pa­rancsa kényszeríti egyházun­kat és népét erre az áldozat- hozatalra. S amikor a Szentháromság ünnepe utáni második vasár­napon templomainkban el­hangzik a kérő szó, jusson eszünkbe az apostol intése: „Ne szóval és nyelvvel sze­ressünk, hanem cselekedettel és valósággal”. Hiszek a Szentiélekben egy keresztyén anyaszenfegyházaf Az egyház a magunk gyülekezetében valóságos Ne keressen senki sajátos ízlésének megfelelő gyüleke­zetét. A Credo nem azt mond­ja: Hiszek Szentiélekben, azért keresek magamnak egy gyülekezetét, hanem azt: Hi­szek a Szentiélekben egy ke­resztyén anyaszentegyházat. A Szentlélekben hiszek, ezért hiszem, hogy számomra van egy olyan meghatározott gyü­lekezet, amelyben nekem van jelen az egyház, amelyben az egyházban vagyok. Melyik ez? Az a gyülekezet, mely­be az evangélium által el­hívott. A magam gyüleke­zete. A pécsi ember nem a szegedi gyülekezetben él az egyházban és viszont. Jézus Krisztus mondta: Ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük. Ez nemcsak azt je­lenti, hogy nem vagyok tőlük távol, hanem velük vagyok, ottvagyok, hanem jelenti azt, is, hogy ott és nem másutt vagyok közöttük. A keresztyé­neknek nem az a dolguk, hogy a gyülekezetben a búza kö­zötti konkolyt húzogassák, ha­nem az, hogy higgyenek a Szentlélekben. Higgyék, hogy a minden hivőt Krisztussal és egymással összekapcsoló mun­kája, az egy egyház mindenki számára egy meghatározott gyülekezetben valóságos. Hi­szek Szentlélekben, egy ke­resztyén anyaszentegyházat számomra azt jelenti, hogy az a gyülekezet, melybe engem ál­lított — és nem én választot­tam ki magamnak — az az a gyülekezet, melyben hitre el­hívott, szolgálatra indítani akar, amelyben és amelyért felelős vagyok. Az az a gyü­lekezet, mely számomra az egy keresztyén anyaszentegy- ház. Ha ezt nem hiszem, akkor nem azt kell mondanom; Hi­szek a Szentlélekben, hanem ezt: Nem hiszek a Szentlélek­ben, mert nem hiszem, hogy az én gyülekezetemben van ereje az evangélium által. Ez továbbá azt jelenti, hogy aki a maga gyülekezetében nem hisz a Szentlélekben, az más gyülekezetben sem az egyház­zal találkozik, hanem valami mással. A valóságos egyház a gyülekezetben felismerhető Egyház nem ott van a gyü­lekezetben, ahol azt az emberi szempontok Vélik felismerni. Ha így lenne, az egyik em­bernek ez, a másiknak az a gyülekezet nem volna egyház. Az egyháznak az emberi állás­ponttól független ismertetői vannak. Egyház ott van való­ságosan a gyülekezetben, ahol láthatóvá válik a lényege: ige­hirdetés és a szentségek ki­szolgáltatása. Pünkösd és Szentháromság ünnepe után vagyunk. A két ünnep igehir­detési alapigéi (textusai) két­ségtelenül azt adták tudtunk­ra, hogy az egyház mindezek­kel (ige, szentség) nem önma­gának szolgál. Az egyház nem önmagáért van. Jézus nem azt mondta a tanítványainak, hogy övé minden hatalom a gyülekezetekben, az egyház­ban, hanem azt, hogy az egész világon. Nem azt mond­ta, menjetek a templomokba, Jöjjetek össze konferenciákon, tartsatok felemelő áhítatokat. Éljetek a szentségekkel... Igen, mindez drága alkalma a hívőnek. De a parancs ez: Menjetek el széles e világra, tegyetek tanítványokká min­den népeket... A valóságos egyház nemcsak nyitott tehát a világ felé, hanem küldetése van a világban és a világért Az egyház a világban Isten „transzformátora** Az egyház azért van a vi­lágban, hogy megismertesse Isten szeretetet, amint az Krisztus bizonyságtételében ismerhető fel minden gazdag­ságában. Azért van, hogy köz­vetítse, átalakítsa ezt a szere­tetet, „transzformálja” ember­szeretetté. Mindenek előtt olyan emberszeretetté, mely felelősséget hordoz a másik ember, minden ember üdvös­ségéért, de már itt a földön is termi a keresztyén élet gyümölcseit. Hiszek Szentlélekben, egy keresztyén anyaszentegyházat, azt is jelenti, hogy az egyház, a valóságos gyülekezet való­ságosan termi a Szentlélek gyümölcseit, és odateszi azo­kat minden ember asztalára. Ezek a gyümölcsök pedig: szeretet, öröm, békesség, béke­tűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az egyház, a gyülekezet, tehát a Krisztushoz tartozó emberek összességének küldetése az, hogy mindezt teremje, mun­kálja, szórja, ajándékozza eb­ben a világban. A valóságos, a látható, az élő egyház ezt sem teheti láthatatlanul, ész­revehetetlenül, hanem nagyon is valóságosan, láthatóan és elevenen, életszerűen kell ten­nie. Ma ezer mód és alkalom kínálkozik minderre. Csak! egyet említek, de ez ma az egész világ minden emberét — földi életét és hitem sze­rint üdvösségkérdését is —♦ érinti: a külügyminiszterelfl tanácskozása folyik Genfben. Volt-e valaha is nagyobb! szükség arra, hogy az egy-): . ház népe szíve mélyéből, könyörögjön Szén tiétekért?,; Hogy legyen Istennek olyan élő gyülekezete, mely, minden világtáj felé súgást rozza, embers zeretetta „transzformálja” azt a sze­retetet, melyet Krisztusban mutatott meg a mindenség Atyja, mikor Egyszülöttjét azért adta a világért, hogy az ember el ne vesszen* hanem megtérjen és éljen* Csak akkor mondhatjuk* hogy Krisztus a világ re­ménysége, csak akkor nem hamis a szavunk: hiszek Szentlélekben, egy keresz­tyén anyaszentegyházat, ha ha az egy egyház, úgy, ahogy szerte a világon gyű-, lekezeteiben valóságos, a világ mai sorsdöntő hely­zetében és kérdéseiben valóságosan termi is a Szentlélek gyümölcseit: a szeretetet, örömöt, jóságot, s ami mindezt megérleli; a békességet. Gádor András Elutazott Kínába a magyar protestáns egyházak küldöttsége Június 1-én délelőtt a TU— 104-es repülőgéppel elutazott Kínába a magyar protestáns egyházak küldöttsége. Dr. Bar- tha Tibor református püspök, Káldy Zoltán, Déli Evangé­likus Egyházkerületünk püspö­ke, Finta István református lelkész, szerkesztő, Dobos Ká­roly református lelkész. Indulás előtt néhány perces beszélgetést folytattunk Káldy Zoltán püspökkel utazásukról. kínai protestáns egyhá­zak s a pekingi teológiái fő­iskola és személy szerint is dr. Ting püspök hívásának te­szünk eleget — mondotta a püspök. Ütünk közvetlen cél­ja Peking. Az óriási utat — 10 000 kilométer — 11 repülő óra alatt tesszük meg, közben azonban Moszkvában leszál- lunk.” Milyen szolgálatok várnak a küldöttségre? — „E őadáso- kat fogunk tartani a pekingi teológiai főiskolán, továbbá Nankingban és Sanghajban, valamint több más kisebb Vá­rosban. Szolgálni fogunk ige­hirdetéssel a gyülekezetekben és beszélgetünk majd a lelké­szekkel. Ott tartózkodásunk előreláthatólag hat hétig fog tartani.“ Mit vár püspök úr, ettől az úttól? — „Azt remélem, hogy sikerül majd elmélyítenünk a magyarországi és a kínai egyházak között már eddig is fennálló szívélyes jó viszonyt Elbeszélgetünk közös problé­máinkról, szolgálatunk dolgai­ról. Bizonyos, hogy meggazda­godva jövünk majd haza és ezzel az úttal is szolgálatot tehetünk egyházainknak és népeinknek, erősíthetjük a népeik közötti béke és ba­rátság kötelékeit. Azt is re­méljük, hogy a béke ügyéért eddig is szorgosan fáradozó kínai (keresztyénséget bele­vonhatjuk a prágai keresz­tyén békekonferencia munká­jába is, a Hiroshima-nap elő­készítésébe.“ Mit üzen püspök úr búcsú­zóul egyházunk népének? — ..Azt kérem gyülekezeteinktől; kísérjenek bennünket ezen az úton imádságaikkal. Sók szol­gálatunkban. a re' nk váró dolgos naookban, nagy szük­ségünk lesz arra, hogv ma­gunk mögött ér ez-ük a gyüle­kezetek imádságát, éret'ünk és velünk együtt tusakodó hűsé­gét és szeretetét“ — fejezte be a beszélgetést Káldy Zol­tán püspök Ügy véljük, hogy e kérés teljesítését gyülkezetein/k né­vében is bízvást megígérhet­jük. Isten oltalma kísérje és vezesse haza jó egészségben és a jó munka áldott gyümöl­cseivel a magyarországi evan­géliumi egyházaik küldötteit. „Ne szóval és ne nyelvvel szeressünk", hanem cselekedettel és valósággal..,”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom