Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1959-05-03 / 18. szám

Koszonfjiik szívünkkel az anyákat­Az anya — az élet forrása. Testén keresztül hömpölyög a széles, kiapadhatatlan, erős folyam, nemzedékek színes, viharos, áldott és terhes ro­hanása. Anyák szülik Káint is, Ábelt is, Mózest és a fá­raót, Józsefet és testvéreit, Giordano Brúnót és Borgia Lucreciát, Luthert és Kato­likus Izabellát, a jót és a go­noszt, a szépet és a rútat, a zsenit és az ügyefogyottat, a diktátort és a demokratát, a gyilkost és a rendőrt, az épí­tőt és a rombolót, mindenkit és mindent. Mindez megálla­píthatatlan, szakadatlan, elő­retörő. De bármilyen folya­matban kergetik egymást a nemzedékék, bárhogyan keve­redik benne az ellentét az el­lentéttel, mégis van ^bben va­lami diadalmas, az,' hogy az élet erősebb, mint a. halál. A •szülő anyák ezért örökösen „hadat üzennek” mindennek, ami a halál jegyéből való és bármi történik a világban, bennük és általuk mindig elölről kezdődik az emberiség élete azért, hogy egyszer meg­szülessék az a nemzedék, amely első lesz valamennyi között az élet biztonságának bizonyosságában, a békesség­ben. Az anya — a, szenvedés ál­dott hordozója. Van pusztító szenvedés is, de az anyákban az éltető szenvedés diadalmas­kodik. Nemcsak arról van szó, hogy fájdalommal szülnek, hanem arról, hogy vállalják a megtartást a táplálást, a nevelést, az aggodalmat, a gondokat, a lemondást a meg­született élet növekedéséért. Ez a szenvedés független, mert lelki-szellemi átélés, a körülményektől, adott helyzet­től, anyagiaktól. Az anyának tudnia kell, hogy ilyen növe­kedés csak a maga összezsu­gorodásával történhet, azzal, .hogy kisebb lesz, háttérbe szorul, helyet ad az utána jö­vőknek, de a maga élete foly­tatódik a következőkben. Az alázat hősiessége ez, s ame­lyik anya erre nem tudja rá­szánni magát, az menthetet­len belesodródik a nemzedé­kek harcába. De aki a szen­vedésben felismeri a mások életének örömét, erejét, ki­bontakozását, az ezzel a te­hervállalással könnyet ad a mosolyért. Az anyai szenve­dés így lesz a szeretet meg­dicsőülése, örök elkerülhetet­lenség és áldott szükségesség. Meg kell menteni az anyá­kat, akik annyi életet adnak és megmentenek. Anyák nap­ján reájuk vetődik a figyelem fénysugara, akár fehér, akár sárga, akár fekete a színük. Bizonyosan jól esik a virág, az ajándék, a kitüntetés, ami­vel örömöt lopnak a szívük­be, de ez mindig csak kezdet, amelyből ki kell bontakoznia széleskörű világmozgalomnak. Meg kell menteni őket a ha­lál és háború -félelmétől, a fenyegetettségtől és üldözött- ségtől, a sebektől és a vér­hullástól. Az anyák védelme az élet védelme. Meg kell menteni őket a sokszoros kis terhektől, ame­lyek eláraszthatják őket. Ez az a folyamat, amelyet az ál­lam kezdeményezhet és vihet tovább ahnak érdekében, hogy az anyák körül kialakuljon az édes otthon képe a kenyér, a ruha, a tanítás és tanulás biztonságával. Minden ilyen lépés csökkenti azt a feszült­séget, amelyet az anyai sors magában hordoz. De itt kell a családnak is igazán közös­séggé alakulnia, amelyben az anya azon a helyen áll, amelyre való s amelyben kö­rülveszi őt a szeretet meg­becsülése és áldozata, mindig azzal a finomsággal, amely az édesapáknak is jár. Az egyház szíve szerint áll az anyák mellett. Ott áll mil­lió és millió élethordozó kö­zött Mária is, akit mi, evan­gélikusok, emberi mivoltában szeretünk és tisztelünk, s aki annak a Megváltónak lett szülője, aki nekünk Urunk. Mária alakjában látjuk azt az édesanyát, aki a világ * szá­mára lett döntő tényezőve, amikor Istennek volt engedel­mes eszköze s aki meghajolt a Fiú előtt hite által. A ke- resztyénség anyák napján nemcsak ünnepel és emléke­zik, nemcsak int és tanít, ha­nem imádkozik is. Ahogyan a keresztyén anya életéből nem maradhat el az imádság, úgy nem némulhat el az érette szóló imádság sem. Az imádság az a mindennapos AZ ÜR IMÁDSÁGÁT rövi­déin Miatyánknak hívjuk, s már ez a pár szótagnryi kife­jezés sokat elárul aonak a szelleméről, ami utána’ követ­kezik, hiszen Istent Atyánk­nak szólíthatjuk, s ha a kez­det ilyen, a folytatás is csak bíztató lehet. A LEGRÉGEBBI ótestá- meratumi viszonyokat igen nagy mértékben a patriarchá­lis rend jellemezte s lényegé­ben ez maradt meg századokon át, a Jézus korát is beleértve, ha az idők folyamán valame­lyest módosult is. A családfő a miagia kis körében egyszer­smind szinte főipap volt és ki­rály. (Az akkori „család” ál­talában jóval 'oővebb volt, miint a mai, hiszen a legidő­sebb férfi vezetése alatt az egy helyen lakó rokonságinak népes ágazatai tartozhattak hozzá.) Abrahám például albánt épí­tett az Ürmak (1 Móz 12,7), ál­dozatot mutatott be s egyéb „papi” ténykedést folytatott, s hogy családjában teljhatalmú­nak tudta magát, 'azt az mutat­ja, hogy fiát feláldozhatta vol­na. Amikor aztán Izrael néppé lett, ez a családfői hatalom korlátozódott, illetve maga­sabb szántén öltött formát, egyrészt a szervezett papság, másrészt a bírák, majd kirá­lyok s ezek felhatalmazott megbízottjai révén. Az atya teljhatalma azonban — csa­ládjára vonatkozóan — csorbí­tatlan maradt, alig korlátozta egy s más rendelkezés. Gyer­mekei házassága, foglalkozása, az örökség felosztása (az első- szülöbti jog tiszteletbentartásá- val), stb. az atya jogköréibe tartozott. Az atyai áldást is annak a fiáinak adhatta, ame­BUDAPESTEN Május hó 3-án Deák tér de. 9 (úrv.) Hafenscher Károly, de. 11 (úrv.) Kékén And­rás dr., du. 6 Hafenscher Károly. Fasor de. 11 (úrv.) Mezősi György du. 7 Mezősi György. Üllői út iá. de. 11 Drenyovszky János. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) Szilády Jenő dr., de. háromnegyed 12 Grünvalszky Károly. Karácsony S. u. 31. de. 10 Grünvalszky Károly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bonnyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sándor. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 7 Takáis József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. u. 33. de. fél 12 .Veöreös Imre. Zugló de. 9 (gyerm.) Scholz László, de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 7 Kar­ner Ágoston. Gyarmat u. 14. Ide. fél 10 Karner Ágoston. Rákosfalva de. fél 12 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 (úrv.) Gádor András. Váci u. 129. de. 8 (úrv.) Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pest­erzsébet de. 10 (úrv.) Szabó István. Soroksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. Rákospalota, MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. kis- templom du. 3. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szőllős Mihály. virágcsokor, amelynek illata édessé teszi az életet és az a lelki jócselekedet, amely erő­síti az anyát sorsa változásai között. Az imádság pedig Istennek való hálaadás. Ügy is köszönt­jük az anyákat, hogy megkö­szönjük őket Istennek. De kérjük is öt: az élet höm­pölygő áradatát tegye olyan­ná, amelyben több az áldás, és több a szeretet, mint a hidegség. Édesanyák! Köszöntünk Ti­teket Istennek nevében! lyiikixek akarta. S ez ez uno­kákra is vonatkozott: 1 Móz 48,19. El is űzhette gyermekét, minit Sára felbújtására Ábra­hám Izmáéit, 1 Móz 21,10. Is­tennek is feláldozhatta (leg­alábbis a bírák koráig), mint Jefte, Bír 11,35, csaik nem bál­ványnak. AZ ATYA KIFEJEZÉST az­tán elég kiterjedten alkalmaz­ták magasabb tisztet betöltők­re: királyokra, papokra s ha­sonlókra. Ez a cím méltóságot, tekintélyt s ebből származó hatalmat jelentett, | s azt is, hogy viselője iránt bizalommal lehet lenni. ERRE A BIZALOMRA buz­dít bennünket Jézus, amikor úgy adja szánkba a szót, hogy Istent Atyánkként szólíthassuk meg. Nem úgy, mint egy isme­retlen, ködös szándékú zsarno­kot, nem úgy, mint egy lel­kűnkben létrejött eszmét, nem úgy, mintha homlokát ráncoló, rideg Legfelsőbb Ellenőr len­ne, hanem úgy, mint aki Atyánk. Érdekli, hogy mi van velünk, szívügye, hogy szeres­sen bennünket, hiszen ennpk jeléül keres igéjével s akarja, hogy komolyan vegyük Öt, hogy Atyánk. Teljhatalom, tekintély, sze­retet — ezek fűződnek az ősi atya-képzethez. A Miatyánk első szavai mintha az első pa­rancsolattal lennének párhuza­mosak, amelynek magyaráza­tát így fcezde Luther: „Istent félnünk és szeretnünk kell.” S hogy mi ehhez a Miatyánk újtestámentumi többlete? Az, hogy Istent félnünk és szeret­nünk lehet. Egyszerire. Felsza­badultam, komolyan, teljes szívvel. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de.- 11 Madocsai Miklós, du. 7 Schreiner Vilmos. Toroczkó tér de. 8 (úrv.), de. fél 9 Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 Vámos Jó­zsef, du: 7 (úrv.) Groó Gyula. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 9 Csonka Al­bert, de. 11 Csonka Albert, du. fél 7 Várady Lajos. Budakeszi de. 9 Ruttkay Elemér. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) Kendeh György, de. fél 10 (gyerm.) Kende György, de.- II (úrv.) Kendeh György, du. 6 Re- zessy Zoltán dr. Németvölgyi u. 139. de. 9 Rezessy Zoltán dr. Ke- lenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Nagytétény du. 3 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 7. BUDAPESTEN Május hó 7-én ÁLDOZÓCSÜTÖRTÖK Deák tér de. 11 Hafenscher Ká­roly, du. 6 Kékén András dr. Fa­sor de. 11 Koren Emil, du. 7 Me­zősi György. Üllői út 24. du. 7 Drenyovszky János. Rákóczi út Gyülekezeti hírek — Húsvét után 5. vasárnap az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap oltári igéje: Jak. 5, 7—10; szószéki igéje: Mt. 6, 9—13. Lk. 11, 5—13. — Tatabányán áprüis IS-én az evangélikus és református gyülekezet közös baráti szere- tetvendégséget tartott, ame­lyen Koren Emil budapesti es­peres a Szovjetunióban való utazásáról és az ottani keresz­tyén egyházak életéről tartott előadást. — A fejér—komáromi egy­házmegye lelkészi munkakö­zössége április 23-án, Tata­bányán ülést tartott. Bohus Imre írásmagyarázata után Ka jós János espereshelyettes megemlékezett a világbéke- mozgalom 10 éves évforduló­járól, majd beszámolt az idő­szerű egyházi eseményekről. Előadással és igehirdetéssel szolgáltak még: Selmeczi Já­nos, Kajos János, Jakab Mik­lós és Németh Géza lelkészek. — A vasi egyházmegye ápri­lis havi ülésén a lelkészek az Egyházegyetem Tanácsának üléséről elhangzott beszámoló­val kapcsolatban nagy meg­elégedéssel vettek tudomást a már régen esedékes átszerve­zésről és a központi hivatalok egyszerűsítéséről. — A budapesti szlovákajkú evangélikus egyházközség áp­rilis 26-án délután, szeretet- vendégséget tartott, amelyen Groó Gyula, a Sajtóosztály ügyvivő lelkésze, mint a Ma­gyar Bibliatanács gyülekezeti titkára tartott előadást a Szentírás fordításáról. írás- magyarázattal szolgált Barcza Béla teológiai akadémiai hall­gató, költeményeket adott elő Hajda Gézáné. — A békéscsabai evan­gélikus egyházközség nemrég örvendezett annak, hogy egyik tagja megérte a 100. esztendőt. Most a gyülekezet egy má­sik tagja: özv. Lehoczki Já­nosáé, született Sajben Ilona töltötte be április 27-én ezt a magas életkort. A vasárnapi istentiszteleten a gyülekezet a rokonsággal együtt imádko­zott időt tagjáért, akinek aján­dékkal is kedveskedett. Szü­letésnapján a beteg otthoná­ban élt az Ür szent vacsorá­jával. — A gyömrői evangélikus gyülekezet május 10-én dél­után 3 órakor templomi ünne­pélyt rendez. Előadást tart Szilháti Sándor református lelkész. — CSALÁDI HÍR: Nagy Gyula ny. evangélikus lelkész Rábcakapi . gyülekezetének négy évtizeden át szolgáló lelkipásztora Sopronban életé­nek 72. évében, április 6-án elhunyt. Temetése, amelyen volt gyülekezete küldöttséggel képviseltette magát, április 9-én volt Sopronban. — CSALÁDI HÍR: Elefánthy Sándomé, szül. Buthi Mária, életének 85. évében, Debrecen­ben április hó 20-án elhunyt. Temetése április 23-án volt Debrecenben. — Villámhárítók javítását, új ki­vitelezését saját speciális állvá­nyozással vállalok. Hívásra leuta­zom. Vécsey József, Bp., XIII., Hegedűs Gyula u. 43. — Gyermekszeretö magányos nő, gyermekek gondozását vállalná, házhoz menne. Cím a kiadóban. 57,1». de. 10 Szilády Jenő dr., du. 6 Drenyovszky Jánoá. Karácsony S. u. 31. du. 7 Grünvalszky Ká­roly. Thaly K. u. 28. de. 11 Bony- nyai Sándor, du. 6 Bonnyai Sán­dor. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, du. 7 Takács József. Utász u. 7. de. 9 Veöreös Imre. Vajda P. r 33. de. fél 12 Veöreös Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Karner Ágoston, du. 7 Scholz László. Fóti u. 22. de. 11 Nagy István. Váci u. 129. de. 8 Nagy István. Pesterzsébet de. J0 Szabó István, du. 7 Bencze Imre. Rákospalota, MAV-telep de. fél 9. Rákospalota de. 10. Rp. kistemp- lom du. 3. Pestújhely de. 10 Kür­tösi Kálmán. Rákosszentmihály de. fél 11 Tóth-Szöllős Mihály. Bécsikapu tér de. 11 Schreiner Vilmos, du. 7 Madocsai Miklós. Óbuda de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 7 (úrv.) Vámos József. XII., Tarcsay V. u. 11. de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Csonka Albert. Pesthidegkút du. fél 6 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 11 Rezessy Zoltán dr., du. 6 (úrv.) Kendeh György. Németvölgyi u. 139. du. 5 Rezessy Zoltán dr. Kelenvölgy de. 9 Benes Miklós dr. Budafok de. 11 Benes Miklós dr. Csillaghegy de. fél 10 Kaposvári Vilmos. Csepel de. 11, du. 3. Várady Lajos NAPRÓL-NAPRA HÉTFŐ — 2 Sám 22,3 — A keresztyén ember bizakodó ember, roert tudja, hogy üdvözítő Ura van. KEDD — Zsolt — 65,10 — Az élet vizére szomjúho- zóknak örömüzenet az, hogy Isten szomjúságukat kielégíti ingyen. SZERDA — Ézs 62,12 — Isten az ö megváltó szereteté- vel szent néppé tett minket, vagyis olyanokká, akiknek nem tulajdonít bűnt. CSÜTÖRTÖK — Jer 31,25 — Isten ígéreteit abban a Jézus Krisztusban váltja valóra, aki vele együtt dicsősége­sen uralkodik a világ végezetéig. 1 PÉNTEK — Mik 7,14 — Isten meg akar bennünket óvni minden bűntől. Ennek érdekében vesszejét is hasz­nálja. SZOMBAT — Ézs 40,1 — Isten parancsa, ez prófétáihoz. Ennek a parancsnak értelmében szól azóta is hozzánk em- emberek ajkán Isten vigasztaló örömüzenete. A TYÁNK Bodrog Mikiiig, 3J3iC*WK3CSaK»CSaK»CSaK8<^a{<4»C8aKS<3gaK8CgCH»C8aK8<SaK§C8aK»aä^ ISTENTISZTELETI REND Kopogtatás a kegyelem ajtaján „És így szólt nekik: Ha vala­mely ikőtöknek barátja van s az odamegy hozzá éjfélkor és azt mondja neki: Barátom, adj ne­kem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett hoz­zám az útról és nincs mit adnom ennie — közületek kicsoda vála­szolna így belülről: Ne zavarj en­gem; lásd, az ajtó már be van zárva, és gyermekeim velem együtt az ágyban vannak, nem kelhetek fel, és nem adhatok neked!. Mon­dom nektek, ha nem kel is fel és nem ad is neki azért, mert az barátja, de az ő tolakodása miatt fel fog kelni és adni fog neki annyit, amennyire szüksége van. Én is mondom nektek: kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok, zörgessetek és megnyit- tatik nektek. Mert aki kér, mind kap, aki keres talál és a zörge- tőknek megnyittatik. Melyik atya az közületek, aki a fiának követ ad, amikor kenyeret kér tőle és kígyót ad, amikor halat kér tőle; vagy skorpiót ad neki, ha tojást kér? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább fog a ti j mennyei Atyátok Szentleiket adni azoknak, akik tőle kérik. (Ék. I 11,5—13.) A mai vasárnap arra biztat, hogy imádkozzunk! (Ro­gate) Urunk megtanít helyesen imádkozni. Három kérdésre kapunk választ: hogyan, mikor és miért imádkozzunk. Figyeljünk engedelmesen az igére. 1. Világos és érthető Jézus igéje. Bátran, kitartóan kell imádkozni. A mindennapi életből vett példákkal mutatja meg az igazi ima jellemző vonásait. Két képpel szemlélteti az ige az imádkozó embert. A megszorult barátnak szük­sége van kenyérre. Hová forduljon? Csak ahhoz, akihez bizalma van. Alkalmatlan időben is mer tolakodni, mert bizonyos a meghallgattatásban. A másik kép is az életből való: kérő, kereső, zörgető ember. Azt szemlélteti, hogy az imádság komoly, türelmes és kitartó kopogtatás a kegye­lem ajtaján. Az imádkozó ember zörgető ember. Mennyi mélység van e kép mögött. A kopogtatás a tisztelet és figyelem kifejezése. A kopogtató embernek engedelmesen várakozni kell, míg belülről elhangzik a bebocsáttatást jelentő „igen”. Amikor imádkozunk, Isten ajtaján állhata­tosan kopogtatunk. Engedelmesen várakozunk Isten „igei­jére. Itt kezdődik az igazi imádság. Alázatos, csendes vára­kozás és kitartó zörgetés. Bátor szívvel tehetjük, mert ígé­retünk van arra, hogy kinyílik az ajtó. A mi legjobb bará­tunk Jézus, az „ajtó”. Általa, rajta keresztül szabadon, teljes bizalommal mehetünk kéréseinkkel az Atya elé. 2. Imádkozni kell, sőt lehet alkalmas és alkalmatlan időben. Isten mindig meghallgat minket. Sokszor tapasztal­juk, hogy imádságainkra Isten nagy hallgatása következik. Miért? Azért, mert- Istennek nem írhatjuk elő, hogy mit és mikor adjon. Tudja jól, mire van szükségünk. Akkor hall­gatja meg imánkat, ha saját testi énünk és földi óhajaink bűvköréből az „egy szükséges” felé törekszünk. Aki az Élet kenyerét kéri, azt biztosítja Jézus, hgy Isten meghall­gatja imáját. Ne csüggedjünk, ha nincs meghallgattatás, hanem indítson önvizsgálatra. Bizonyosan rosszul imádko­zunk. Csak testi dolgokat" kértünk, a lelkiekről megfeled­keztünk. Az imádságban meg ne restüljünk. Keressük elő­ször Isten országát és annak igazságát mindenkor és a földiek is megadatnak nékünk. 3. Mit kell hát kémünk? Mi a legszükségesebb? Isten Szentleikéért .kell könyörögnünk. „Legdrágább ajándékodért könyörgök, Istenem! . Szentlelkedért, vigaszodért, Ó add ezt énnekem!” — így fejezi ki tömören 240. énekünk. Az imád­kozik helyesen és lehet bizonyos a meghallgattatásban, aki Szentlélekért könyörög. Közeleg a Szentlélek elküldésének ünnepe. Tekintetün­ket erre irányítja az ige. Szűkölködünk Szentlélekben! Pedig Isten bőkezűen adja mindenkinek, aki bátran, ki­tartóan engedelmes várakozással könyörög érette alkalmas és alkalmatlan időben. Az emberek bűnös létükre tudnak gyermekeiknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább tudja adni a mi mennyei Atyánk a legjobb ajándékot, a Szentlelket. Ma az imádkozás vasárnapján tanuljunk meg helyesen kopogtatni a kegyelem ajtaján. Garami Lajos Áldás és imádat „Aztán elvezette őket Retániáig, felemelte kezét és megáldotta őket. Amíg pedig áldotta őkét, elvált töltik és felment a mennyekbe, ök pedig* imádták őt. Azután visszatértek nagy örömmel Jeruzsálembe; és mindenkor a templomban voltak, és dicsérték az Istent.’* Lukács ev. 24, 50—53. Elvált tőlük: és felment a mennybe — adja hírül az evan. gélista Jézus mennybemenetele tényét. Ezekkel a szavakkal olyan eseményt közöl, amit nehéz szavakban rögzíteni. Mert Jézus elválása tanítványaitól nem egyenlő a búcsúzás válásá­val, hiszen tanítványaival marad minden napon a világ vége­zetéig. Felmenetele pedig nem irányt vagy távolságot jelent, hanem az érzékelhető világból az emberileg kikutathatatlanba való átmeneteiét. Együttvéve pedig azt jelenti, hogy Jézus az alázatos szolgai állapotából újra isteni dicsőségébe került. Mint mennynek és földnek, minden látható és láthatatlan teremt­ménynek Istene, uralmát átvette. Tanítványait áldva távozik Jézus. Ebben a megáldásbaa tanítványainak adja azt az erőt, amely szolgálatuk betöltéséhez szükséges, hogy áldássá legyenek az egész világ számára. Ez alatt az áldás alatt tudhatják magukat tanítványai minden idő­ben. Ez az áldás kíséri őket mindenhová, hogy szavaikban és cselekvésükben buzogjon az Isten szeretete és áradjon szerte az embervilágban. Bűn és békétlenség, betegség és halál helyett tisztaság és szeretet, élet és üdvöség szülessen lábuk nyomán. Az isteni dicsőségbe menő Ür Jézus előtt meghajolnak a tanítványi térdek. Ez a térdhajlás nem a megalázottak kény­szerű mozdulata, hanem a megajándékozottak boldog tisztelet- adása. Benne van a köszönet mindazért a megfizethetetlen ajándékért, amit maguk megszerezni képtelenek lettek volna, de amit ingyen megkaptak Isten szeretetéből: bűnbocsánatért és új életért, békességért és az örök élet jó ízéért. A csodálat kifejezése is ez, azelőtt a hatalom előtt, amely teremt és fenn­tart, táplál és kormányoz, legyőzi a gonoszt és uralomra jut­tatja a jót. De a hálás szolgálatkészség kifejezése is hogy tel­jes életüket készek rendelkezésre bocsájtani Isten üdvözítő tervének megvalósításában. A régi jeruzsálemi templom öleli magába napról napra az örvendező és Istent dicsőítő tanítványi gyülekezetei. Az év­századokat látott templom kívülről nem változott meg, de be­lül megújult szívű, felszabadult emberek imádkoztak, prédi­káltak és énekeltek. Ilyen emberekre várnak a mi templo­maink is. Mezősi György PoJilizáJó egyház? „Politizál az egyház” — és erre nincsen szükség, ez a vád sokszor elhangzik, amikor egy­házaink állást foglalnak és szót emelnek a nemzet vagy az em­beriség életének fontos kérdé­seiben, a béke ügyében, a tár­sadalmi átalakulás kérdései­ben. Most egy nyugati, még hozzá Egyesült Államokbeli te­kintélyes egyházi testület fog-. Iáit állást az egyházak „politi­zálása” mellett. Az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsa nyílt levelet intézett a gyüle­kezetekhez s ebben megálla­pítja,' hogy«„A keresztyén egy­házak joga és kötelessége, hogy a Jézus Krisztusban, Urunkban és Üdvözítőnkben való hit alapján tanulmányozza a poli­tikai, gazdasági és társadalmi élet kérdéseit és azokban állást foglaljon.”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom