Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-04-26 / 17. szám
KP. BÉRM. BP, 72. Á Prágai Keresztyén Békekonferencia második ülésének üzenete a keresztyénséghez Kegyelem, néktek és békesség! Ezzel az apostoli üdvözlettel köszöntünk benneteket, testvéreink. Miként az elmúlt esztendőben, úgy most is az egész világ nagy ínségében fordulunk hozzátok. Isten úgy szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta érte és azt akarja, hogy minden ember megmeneküljön és az igazság ismeretére eljusson. Midőn a hiroshimai atombomba a mit sem sejtő városra zuhant, abban a pillanatban egy új korszakba léptünk. Soha nem sejtett eszközök kerültek az ember kezébe jó és rossz célra egyaránt. .Szörnyű módon az ember a halált is hatalmába kerítette és ez őt olyan helyzetbe hozta, hogy a legszörnyűbb tömegpusztító fegyverekkel az egész emberiséget, mint férget, megsemmisítheti. Már maga az a tény, hogy ilyen fenyegető vénéig fennáll, azt jelenti, hogy a békesség és a szeretet megélése helyett félelemmé és rettegéssé lesz az emberi élet. Amikor a hiroshimai atombomba a mit sem sejtő város felett lángra lobbant, abban a pillanatban villanásszerűen megvilágította a keresztyénség útját is. Isten igéje nyitotta fel szemünket annak a meglátására, hogy mi mindnyájan bűnösök vagyunk abban, hogy az ember fél az embertől, hogy az ember gyűlöli az embert és hogy az ember gyilkosa az embernek, önzésből nem szerettük azokat, akiket Isten szeretett. Kicsinyhitűségünkben fegyverekhez és emberi erőhöz ragaszkodtunk megmenekülésünk érdekében. Reménytelenül eljátszottuk az Isten adta jövendőt. Az a bomba, amely a mit sem sejtő városra esett, intő jellé lett. Hisszük azonban, hogy a teremtő ige, amely egykor a puszta és üres föld felett elhangzott, ma is elég erős ahhoz, hogy lelkiismereteket ébresszen és a teljes pusztulástól megóvja ezt a földi életet. Hisszük, hogy Isten azért fedeztette fel az emberrel az atomerőt, hogy azt felelősségben az emberiség javára használja. Hiroshirhának nem szabad megismétlődnie. Rendkívül nyugtalanít bennünket, amikor a szükséges általános leszerelés helyett további államok is az atomjelfegyver- zésre vagy annak megvalósítására törekednek. Mivel pedig mi ezért már ebben az esztendőben gyülekezeteink és egyházaink közösségében Hiroshima napján bűnbánati és könyörgő istentiszteletre gyülekezünk össze, mindnyájatokat arra kérünk Keleten és Nyugaton — az egész világon —, legyetek velünk ebben egyek. Álljunk együtt Isten színe elé és megbocsátó kegyelméből, mint gyermekei, kezdjünk mindent újra. Egyedül az evangélium tud bennünket megszabadítani a kölcsönös megfélemlítés és elrettentés terrorjától és a különböző propagandák fogságából. Megvan az a lehetőségünk, hogy a világ dolgait valóságukban szemléljük. Van erőnk, hogy a széthúzást felismerjük és legyőzzük. Az evangélium arra szólít fel bennünket, hogy a világ égetők problémáit erőszak nélkül oldjuk meg. Felruház bennünket azzal a teljhatalommal, hogy a világnak hitelreméltóan hirdessük meg a béke örömhírét és a vilégot szétszakadozottságából, amelyben mi is bűnrészesek vagyunk, kihívjuk. Mert Krisztus a mi békességünk, aki az ellenségeskedést legyőzte és a válaszfalat ledöntötte. Az ő nevében munkálkodhatunk a békéért és ezt elsősorban önmagunkon kell elkezdenünk. Mindenekelőtt vessük el azért a hidegháborút, amely a rosszat a jó látszatába öltözteti. Mindannak láttára, ami a keresztyénség légkörét is mégmérgezi, kérjük: Törekedjetek arra, hogy gyülekezeteinkben és egyházainkban a bizalmatlanság helyére a bizalom lépjen. Ügy vegyük a másik ember szavát, ahogyan érti. Arra törekedjetek, hogy a barát—ellenség sémájának ne legyen helye közöttünk. Óvakodjunk attól, hogy világnézeti propaganda az önbiztosítás érdekében a melegháború előkészítőivé tegyen bennünket. Ha itt csődöt mondunk, békemunkánk üres szólammá válik. Ügy látjuk, elérkezett az ideje, hogy az egyházak együttműködésük eddigi formáin túl az összkeresztyén békekonferencián találkozzanak. Ennek a feladata lesz: a tartós béke kialakítása és a megfelelő szerződések létrehozása. Küzdelem az általános leszerelésért, különösképpen pedig a nukleáris fegyverek kiküszöbölése s mindebben a népek közötti megértés és megbékélés szolgálata. Tudjuk, hogy célunk elérése nem könnyű feladat. De meggyőződésünk, hogy egy bölcsen előkészített találkozó segíti az ökumenikus mozgalmat és támogatja mindazokat az erőket, amelyek a békességért munkálkodnak a világban. Boldogok a békességre igyekezök! Győry Elemér püspök a Református Egyetemes Konvent lelkészt elnöke A Református Egyetemes Konvent április 10-én ülést tartott dr. Esze Tamás világi elnök elnökletével. Az ülés a D. Bereczky Albert püspök lemondásával megüresedett egyetemes konventi lelkészi elnöki tisztségre titkos szavai zással egyhangúlag az eddigi alelnököt, Győry Elemér dunántúli református püspököt választotta meg. Győry Elemér püspök tizenhat esztendeje végzi püspöki szolgálatát a dunántúli református egyházkerület élén, huszonhárom év óta az Egyetemes Konvent tagja és 1919 óta a Konvent lelkészi alelnöke. A Konvent a lelkészi alelnöki tisztségre Szamosközi István dunamelláki püspököt választotta meg. A megválasztott elnököt és alelnököt az ülés melegen köszöntötte. Miért ülésezett a második Keresztyén Békekonferencia? Az elmúlt év júniusa óta az egyházi lapokat olvasó keresztyének világszerte egyre gyakrabban találkoznak újságjaikban a csehszlovák főváros nevével: Prága. Ez a gyönyörű, ősi város nemcsak nagyszerű múltja, Változatos történelme, kies fekvése, építészeti műemlékei és műremekei révén foglal el előkelő helyet a világ fővárosai között. Ügy is ismeretes, hogy annak az országnak a fővárosa, mely elsők között esett áldozatul Hitler étvágyának. Prága ma újra szabad nép büszke fővárosa. Drága neki a szabadsága, szorgalommal építi nagyszerű jövőjét, s ezért drága neki a maga és a világ békéje. Nemcsak hitet tesz erről, harcol is érte. A cseh, sőt magyar protestáns egyháztörténetbe is beleírta nevét Prága. Mégis Prága múltja, történelme, szépségei, katonai, politikai, gazdasági küzdelmei, békeharca indokolják-e, hogy annyit foglalkozzék vele éppen az egyházi sajtó? Nem inkább a világi lapokban van ennek a helye? Wittenberg, Worms, Augsburg, Genf nem jelentősebb állomásaidé az egyháztörténelemnek? Igaft! Bármilyen tiszteletre- mé íó is Prága hősi és egyháztörténelmi múltja és jelentősége, mindez nem indokolja, hogy manapság annyit foglalkozzék vele az egyházi sajtó. Nem is ezért teszi, hanem azért, mert Prágában valami elindult ami hitünk szerint nemcsak egyháztörténeti, hanem világtörténeti jelentőségűvé lehet; ami méltán írja oda Prága nevét a legnevezetesebb városnevek mellé az egyháztörténet lapjain is. Az történt, hogy Isten felrázta az egyházban az ő népének lelkiismeretét. Megkérdezte: a világnak, az embernek és az egész emberi mivoltnak abban a nagy fenyegetettségében, amit az atom- háborús feszültség jelent, a hirosimai atombomba ledobá- sának gyalázata után, az atombombával való kísérletezések és a bombák felhalmozása közepette van-e az ő népének, az egyháznak felelősségé és szolgálata az életért, az emberért, a világért? Megkérdezte, ismeri-e Őt igazán saját egyháza és ismeri-e az embert? Ismeri-e őt, mint teremtő Istent, akitől van és akié egyedül az élet? Ismeri-e őt, mint megváltó Istent, aki úgy szerette a világot, hogy érte egyszülött Fiát adta keresztre? Ismeri-e a világot és az embert, mint Isten világát és Krisztus véren szerzett tulajdonát? Megkérdezte, tudatában van-e annak az ő népe, az egyház, hogy annak a világnak a tagadása, gyűlölése, elpusztítása, amelyet Ó teremtett és szeretett, annak az embernek a kiirtása, akiért ő Fiát áldozta, ellene való lázadás, hitetlenség, engedetlenség, egyszóval bűn? És ha tudatában van mindennek, hallgathat-e saját becsülete, hite, lét- jogosultsága feladása nélkül? Nem kell-e Belé vetett teljes bizodalmával odaadnia minden fáradozását, könyörgését, imádságát azoknak a törekvéseknek, amelyek az életért, a világ boldogulásáért, az emberekért szállnak gíkra? És ezt nem kell-e világnézetre, fajra, vallásra és minden másra ivaló tekintet nélkül tennie, egyedül őreá tekintve, őreá hallgatva, neki szolgálva és engedelmes- kedve. Isten Szent lelke hívta össze azokat, akik meghallották az Ö kérdéseit, 1958. június 1-én a Prágai ökumenikus Teológiai Békekonferenciára. Sajnos, az ökumenikus (egyetemes) zsinat terve nem valósulhatott meg — sokak távolmaradása miatt — mégis, a prágai keresztyén békekonferenciát gazdagon megáldotta Isten. Az első ülésszakon a megjelentek (a magyarországi protestáns egyházak ökumenikus tanácsát öt tagú küldöttség képviselte) világos és félreérthetetlen választ adtak Isten hozzájuk és az egyházakhoz intézett kérdéseire. A Prágai Keresztyén Békekonferenciának ezen az első ülésszakán Prágában olyan világos, meggyőző és félreérthetetlen állás- foglalások és határozatok születtek meg, melyek elindították az eszmélkedést azoknál a a keresztyén személyiségeknél és egyházaknál, illetve egyházi szervezeteknél is, amelyek nem küldték el képviselőiket Világszerte ismertekké és híresekké váltak pl. Vogel német professzor alapvető tételei. A Kelet és Nyugat egyházi képviselőinek munkáját — hálásan mondhatjuk, magyar küldöttségünk munkáját is — mély hitbeli meggyőződés hatotta át. Ennek a prágai keresztyén békekonferenciának első ülésszakán minden megnyilatkozáson érezhető, hogy a résztvevők Isten előtt állottak, Isten igéje alapján hitből szóltak, és mögöttük volt és velük volt keresztyén százezrek, gyülekezetek imádsága. Olvasóink előtt ismeretes, hogy az elmúlt év őszén a Prágai Keresztyén Békekonferencia hazánkban, Debrecenben tartotta meg második ülésszakát előkészítő több napos értekezletét. Nemcsak a magyarországi egyházak hivatalos résztvevői, megfigyelői, de a keresztyén hívek ezrei jutottak tisztább felismerésére hitükből fakadó felelősségüknek a nemzetközi feszültség, az atombomba, a hidrogénbomba, a hidegháború lelket mérgező kérdéseiben. Az előkészítő konferencia résztvevőt nemcsak a konferencián, de a teológiai akadémiák ifjúságai előtt is, számos gyülekezet szószékén is Istentől kapott erővel mutatták meg azt a mélységet, amelybe a világot és az embert, az emberi életet Isten drága ajándékának, az emberiség javát szolgáló tudománynak bűnös felhasználása taszította és taszíthatja (atomhasadás felhasználása az életért — felhasználása a halálért) és Istentől kapott erővel mutattak rá arra a Krisztusra, aki ebbe a mélységbe lejött, szeretetével közöttünk akar munkálkodni, hogy az ember „megtérjen és éljen”. Prágában most tartja a Prágai Keresztyén Békekonferencia második ülésszakát. Mire e sorok megjelennek, ez az ülésszak is befejeződött. Lapunk következő számában már részleteket olvashatunk. Az ülésszakok befejeződhetnek, de nem zárul le egy-egy ülésszakkal az, ami Prágában elindult. Ez pedig nem emberi erőfeszítés, hartem Isten cselekvése. Isten kezdte el az első ülésszakon a jót Bizonyos, hogy amit elkezdett, azt elvégezni is akarja.' Legyen hozzá a keresztyéneknek hite és engedelmessége, hogy ne álljanak ellene Isten jószándókú akaratának. Aenásodik ülésszak abban is keresztyén hálaadásra indít minket, hogy ezen mintegy nyolcvan résztvevő van jelen, s köztük ott vannak az ázsiai és afrikai fiatal egyházak, Európa keleti és nyugati egyházainak képviselői és küldöttei. Magyarországi egyházainkat is nagyobb küldöttség képviseli, mint az első ülésszakon. Prágában most tetemrehívás hangzik. A konferencia tetem- rehívó szózatában Isten állítja oda az embert, mégpedig a keresztyén embert az első — Hirosimára, Nagaszakira ledobott atombomba áldozataihoz. Szembesít a halottakkal, a torzszülötteikkel. Hirosima, az atombomba és az atombomba áldozatai mellett pedig rámutat Krisztus golgothai keresztjére. Mintha mondaná: akikért én ezt tettem, azokkal ti — én népem — ezt tettétek! Atombomba és Krisztus keresztjei Hidegháború, atomháború és keresztyénség! Az egész keresztyénség bűne, hogy ez megtörténhetett! Az egész keresztyénség bűne, ha valaha még megtörténhetik! Hogyan áll meg majd augusztus 6-án, az első atomgyilkosság szörnyűséges napján az a keresztyén ember és az a keresztyén egyház, aki magát Krisztusról nevezi, ennél a te- temrehívásnál? Ha hiszi azt, amit Isten a kereszten cselekedett, mélységes bűnbánattal állhat csak meg azért, amit Hirosimánál Isten ellen, a Krisztus keresztje ellen vétett. Az egész egyháznak, minden egyes hívével ott kell lennie a bűnbánatban! Valaki azt mondta, hogy bűnbánatot nem lehet megrendezni! Ez igaz! A Prágai Keresztyén Békekonferencia, amikor felhívással fordul a világ keresztyénéihez, hogy tartsanak a hirosimai bűntett évfordulóján bűnbánati napot, ezt nem is rendező- bizottságként teszi, hanem úgy, mint aki Isten követségében jár és Isten irgalmasságára kér: térjetek meg, hogy éljetek! Higgyetek a Jézus Krisztusban, hogy üdvözüljetek! A keresztyéneknek ezt a bűnét, akár cselekedetükkel, akár hallgatásukkal vétkesek benne, csak a megfeszített Krisztiit törölheti el. Induljon a szívünk hálára, hogy a Prágai Keresztyén Békekonferencia felelősséget érez az egész ke- resztyénségért, értünk is és az atombombától mindnyájunkat Krisztus keresztjéhez vezet. Induljon a szívünk hadára, hogy Istennél a Krisztusért bűnbocsánatot remélhetünk! Az evangélikus keresztyén ember, amikor Krisztus megtört testében és kiontott vérében bűnei bocsánatát kapja, hálaadással, könyörgéssel és új elhatározással kéri további életére Isten Szendéikének áldásait: „hogy az Ö segítségével ezután tisztaságban élhessünk, hitünket megtarthassuk... ezentúl Neked éljünk, igazságod útjaiban járjunk és igaz gyermekeid maradhassunk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Prágában most a Prágai (Folytató* a 2. Májon) « Énekeljetek ! „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és e földön békesség, az emberekhez jóakarat!” — így hangzott az ének a mennyei seregek ajkán karácsony éjszakáján. Isten angyalainak visszhangja volt ez az elhangzott Evangéliumra: Megszületett néktek a Megtartó! A karácsonyi angyalének bíztatás. „Emberek’ Isten • üdvösségszerző munkáját nem lehet néma ajakkal tudomásul venni. Hiszen Isten néktek szerzett örökéletet. Méltó és illő, hogy szívetekbe fogadva az Evangéliumot, magasztaló énekkel dicsőítsétek a kegyelmes Istent.” Aa angyalok énekre buzdító szava nem hangzott hiába. Isten megváltottainak ajkán, a mennyei ének visszhangjaként felcsendült a mindenség Urának magasztalása. Az anya- szentegyháznak drága kincse lett az ének. A íhúsvét ünnepe utáni 4. vasárnap „Cantate” (£nake|l- jetek!) nevét a vasárnap zsoltárigéjétől, a 98. Zsoltár első versétől nyert: „Énekeljetek az Urnák új éneket, mert csodadolgokat cselekedett.” Az ének állandó kísérője keresztyén életünknek. Miért van szükség arra, hogy az egyházi esztendő egyik vasárnapján évről évre megsjzólaljon gyülekezeteinkben az éneklésre buzdító zsoltárige? A keresztyén életnek nagy kísértése a megszokás, a közöny. Isten szüntelenül nyújtja felénk ajándékait. Mivel állandóan élünk ezekkel az ajándékokkal, sokszor megfeledkezünk arról, hogy milyen nagy értékekkel gazdagítja Isten életünket. Ezen a vasárnapon mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy nagy áldás az egyházi ének. Nem kell némán megállni Mindenható Urunk előtt, azzal küszködve, hogy nem tudjuk kimondani mindazt, amivel tele van a szívünk. Az ének segít dicsőíteni Istent, megváltani bűneinket, elmondani bizonyságtételünket. Odavezet Isten trónusa elé és ugyanakkor egybeforraszt az örökélet eljegyzettjei- vel. Arra is fel kell figyelnünk, hogy éppen a húsvét utáni 4. vasárnapon hangzik felénk az éneklésre serkentő ige. Ezen a vasárnapon az egyházi esztendő előttünk^álló eseményeire fordítjuk tekintetünket, mennybemenetel ünnepére és a Szentlélek kitöltetésére készülünk. Az ének igen alkalmas arra, hogy előkészítse szívünket a Szentlélek befogadására. Elűzi a gonosz gondolatokat, kívánatossá teszi az Istennel való közösséget. Dicsérjük Istent ujjongó énekkel! Ferenczy Zoltán
