Evangélikus Élet, 1959 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1959-03-22 / 12. szám
KP. BßRM. BP, 72. Negyven esztendeje történi „Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden Irataimat” —tudatta az ország népével az új Forradalmi Kormányzótanács 1919. márc. 22-én „Mindenkihez” című röpirata. A Harangszó „A magyar Tanácsköztársaság” címmel kommentálta a nagy eseményt. Többek között ezt írja: „Átmentünk a második forradalmon, mely hasonlíthatatlanul gyökeresebb és mélyebben szántó, mint volt az első. Egyetlen csepp vér kiowtása nélkül: — ezt jelenti a világ proletáriátusának Kun Béla külügyi népbiztos és hogy ezt jelentheti, az elévülhetetlen érdeme a szédítő változásnak és azoknak, akik az átalakulás irányát megszabják.” A Harangszó folyamatosan ismerteti további számaiban a proletárhatalom újabb és újabb intézkedéseit. Ilyenek: a címek és rangok eltörlése, a házak és üzemek szocializálása, az egyház és állam szétválasztása, az állami közoktatás megváló* sítása, nyolcosztályos kötelező oktatás bevezetése, munkásegyetemek és középfokú tanfolyamok létesítése, munkás beteg-segélyezés és balesetbiztosítás bevezetése, lakbérek leszállítása, a közép- és nagybirtokok szocializálása, termelőszövetkezetek alakítása, új alkotmány előkészítése, a munkás—katona—• földmíves tanácsok megalakulása, a tanács- rendszer továbbépítése, választójogból eddig kizártak bevonása az állampolgári jogok gyakorlásába stb. Mindenkinek megnyugtatására közűi a Harangszó a vallás szabad gyakorlásáról szóló rendeletet. Eszerint a Tanácsköztársaság mindenki számára teljes vallásszabadságot biztosít. A papokat vallásos ténykedésükben, vallásos szertartásaik elvégzésében senki sem zavarhatja. Ä templomok és vallásos célokat szolgáló egyéb épületek (kápolnák, kegyhelyek stb.) ezentúl is kizárólag vallásos célokra fognak szolgálni. Akik ennek az ellenkezőjét hirdetve félrevezetik a népet, azt a forradalmi rend ellenségének tekinti és ilyenek gyanánt fog elbánni velük. Az ismertető jellegű közlemények után az első irányitó és útmutató szót Paulik János nyíregyházi lelkész, a MELE elnöke bocsátotta ki az „önálló” hasábjain, többek közt ezt írja: „Az idők szekere gyorsan rohan előre, azért a távolból is bizalommal kérem a testvéreket, illeszkedjenek bele nyugodtan a kor szellemébe s a nagy átalakulást az evan- gyéliom igazságosztó, megnyugtató és megszentelő erőivel is igyekezzenek előmozdítani,” Az új helyzet első felmérését Noszkó István rákoskeresztúri lelkész, az „Evangélikus Örálló” szerkesztője adta „Proletár dictatura” című cikkében. Többek között megállapítja, hogy minden kormányformát tisztelettel fogadunk, s minden törvényes rendelkezésnek engedelmeskedünk, mert az Ür Jézus erre tanított minket.” Majd így folytatja: az állam és egyház teljes elvi szétválasztása ellen nekünk semmi kifogásunk nincs.” Azt is világosan látja, hogy az egyház nem kulturális feladatra, hanem az igehirdetésre kapta Ura elhívó parancsát: „Az állam helyett teljesített iskolai fenntartói munkáiból készséggel kiállunk, de csak azért, hogy annál inkább tudjunk megfelelni egyiházépítő, híveinket az örök Istenhez vezető, vigasztaló, hiterősítő, erkölcsnemesítő munkánknak, amely munkának soha még egy állam sem vallotta kárát.” Megértette a cikkíró azt is, hogy a szocializmusban az egyház nem támaszkodhat kapi- táliákra, amikor a kapitalizmus megdöntéséről van szó az élet egész területén. ,Noszkó azt kívánja, hogy a népnevelés emelésére és fokozására szolgáljanak azok az anyagi eszközök, amelyeket szocializálnak. A különben konzervatív Harangszó némely cikkében a lelkesedés hangján szól a nagy fordulatról: „A nagyszerű eszmék forrongása idején, nem hiszem, hogy volna mélyen gondolkozó, humánusan érző ember, ki könnyeket sírna az eltemetett múlton! Talán vannak, kik a homályhoz szoktatott szemükkel tájékozatlanul, révedezve tekingetnek a ragyogó világosság felé, de még ezek sem sajnálják a lelki szemeikről leoperált szürke hályogot.” Fáber Oszkár, a közoktatásügyi népbiztosság vallásügyi politikai megbízottja éberen vigyázott arra is, hogy a helyi direktóriumok mindenütt megtartsák a rendeleteket, s ha előfordult, hogy valahol akadályozták az egyházi életet, nyomban intézkedett a visz- szásságok megszüntetéséről. A proletárdiktatúra megvédte a lelkiismereti szabadságot akkor is, ha a saját emberei részéről érte azt sérelem. De természetesen akkor is fellépett, amikor a katolikus papság egy része a vallás szabad gyakorlásának ürügye alatt nyílt vagy leplezett ellenforradalmi mozgalmat szított 1919 nagyhete folyamán. Egyházunk hivatalos megnyilatkozásai azt tükrözik, hogy biztosítva van a vallás szabad gyakorlása. Nincs kétség az iránt sem, hogy az államot, a proletárdiktatúrát az egyháznak tiszteletben kell tartama és azt a maga módján támogatnia kell. Ezek mellett természetesen végigvonul egész egyházi életünkön az új helyzet új problémáival való viaskodás. , A Harangszó 1919. ápr. 20-i száma közli Kapi Béla dunántúli püspök körlevelét, amelyben többek között ezekkel a gondolatokkal fordul az egyházak vezetőihez: „Üj világ formálódik előttünk. Az érvényesülésre törő eszmék között sok a régi, melyek az evangéliumokban régtől fogva felénk zen- d ülnek, melyeket meggyőződéssel és hittel hirdettünk, de amelyek megvalósítására és a közgazdasági életben való érvényesítésére erőtlenek voltunk. Ezeken kívül sok új eszme vesz körül, melyek ma még idegenek, melyekhez szoktatni és nevelni kell önmagunkat. Evangélikus Egyházunk a kialakuló új világba és annak kiformálódó új társadalmi és gazdasági rendjébe becsületes elhatározással beilleszkedik. Alkalmazkodik a törvényekhez és megváltozott viszonyokhoz s elismeri a kialakuló társadalmi és gazdasági rendet. Nekünk hatalmi, gazdasági, politikai törekvéseink nem voltak és nincsenek. Mi a lelkek szolgálatára rendeltettünk, s ha körülöttünk megváltozik is a gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedés, ezt a szolgálatot teljesíteni fogjuk mindazokkal szemben, akik annak szükségét érzik és azt igénybe venni óhajtják.” Ez a gondolatmenet irányítólag hatott evangélikus égyházunkban nemcsak a dunántúli gyülekezetekben, hanem országosan is a sajtóban történt megjelenése révén. Amikor tehát egyházunk először találkozott a szocializmussal, mint államrendszerrel, semmi akadályát sem látta annak, hogy azt támogassa, ahhoz alkalmazkodjék, annak keretében formálja ki a maga életét, sőt, Kapi Béla körleveléből, de számos más nyilatkozatból is minduntalan kitűnt az a meggyőződés, hogy egyházunk haladó hagyományainak fényében a gyakorlati cselekvés terén igen sok kapcsolópont van az egyház és a szocializmus között. Mindent egybevetve, egyházunk múltjával terhelten találkozott először a proletárdiktatúrával. Számos nem lelkész egyházi vezetőnek és lelkésznek rossz volt a leliismerete a világháborús évek alatti magatartása miatt, ezért eleve idegenkedve fogadta az új fejleményeket. Ugyanakkor a néptömegekben rejlő forradalmi erő fellelkesítette egyházunk népét is. A fennálló nehézségek ellenére is őszintén kereste tehát egyházunk a meginduló szocialista fejlődésben a maga építő életútjának kereteit, s amint az a dokumentációból kitűnik, alapvonalaiban már meg is találta az új helyzethez alkalmazkodás lehetőségeit. Dt. Ottlik Ernő Protestáns elnökségi megbeszélés Folyó hó 13-án a Református Egyetemes Konvent Abo- tiyi utcai székházában az evangélikus és a református egyház elnöksége, püspökei, á fővárosi evangélikus és reformá- teológiai akadémiák dékánjai dr. Vető Lajos püspök és dr. Esze Tamás konventi elnök meghívására megbeszélést tartottak a két történelmi protestáns egyház időszerű közös feladatainak tisztázására. Beiktatták Szamosközi Istvánt a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét Március hó 12-én iktatták be hivatalába Szamosközi Istvánt, a Duna-melléki Református Egyházkerület egyhangúan megválasztott püspökét. A beiktatás ünnepi istentisztelettel kezdődött a Budapest- Kálvin téri templomban, melyet zsúfolásig megtöltött az ünneplő gyülekezet és a vendégek serege. Ott volt a református püspöki kar, a főgondnok, az egyházkerület esperesei, az egyetemes konvent tisztségviselői és igen sok lelkész. A Művelődésügyi Minisztérium Állami Egyházügyi Hivatala képviseletében megjelent Horváth János elnök, Miklós Imre elnökhelyettes, Veres Pál főelőadó. Ott volt Túrái István, a Fővárosi Tanács Egyházügyi Főelőadója, Herling Jakab, az Országos Béketanács titkára. Az evangélikus egyház képviseletében megjelent D. dr. Vető Lajos püspök, Káldy Zoltán püspök és dr. Pálfy Miklós dékán, megjelentek az ortodox, baptista és methodista egyházak képviselői is. A rendkívüli közgyűlést Esze Tamás fógondnok, elnök nyitotta meg. Beszédében történeti visszapillantást adott D. Bereczky Albert püspöki szolgálatára és köszöntötte a helyére megválasztott Szamosközi István püspököt. Az új püspököt szolgálatába Győry Elemér dunántúli református püspök, a konvent lelkészi elnöke iktatta be. Az új püspök ezután letette a hivatali esküt, majd a szószékre lépett és megtartotta első püspöki igehirdetését. A templomi ünnepség a Himnusz el- éneklésével ért véget. A rendkívüli közgyűlés ezután a Ráday utcai Teológiai Akadémiai épület dísztermében folytatódott. Szamosközi István püspök megtartotta székfoglaló előadását, amelyben többek között a következőket mondotta: „Nehéz megállani ezen a helyen, Bereczky Albert utódjaként. Erről a helyről szálltak az ő tanításai nemcsak a magyar református egyház gyülekezetei felé, hanem szerte a világon mindenüvé, ahol csak igaz hittel és az engedelmesség szándékával imádják és szolgálják az Urat.“ A püspök ezután az idei kettős Kálvin jubileumra (1509. Noyon—1599. Genf) utalva, székfoglalóját Kálvinnak, Krisztus hármas tisztéről: prófétai, főpapi és királyi tisztéről szóló tanításához kapcsolta. Egyház ott van — mondotta — ahol az igét tisztán és elegyítetlenül -hirdetik. Hangsúlyozta a teológiai munka, a lelkészképzés és az egyházi sajtó jelentőségét. „Úgy gondolom, nem túlságosan nagy kívánalom, hogy mind egy szálig, a szó igazi értelmében véve, teológusokká váljunk.” „Az igehirdetésnek igeszerűnek és időszerűnek kell lenni s akkor lesz ilyen, ha hitből hitbe, engedelmességből engedelmességbe hat. A helyes igehirdetés pedig mindig döntésre szólít fel bennünket az adott időben, adott viszonyok között.“ A püspök ezután megemlékezett az egyház és állam közötti Egyezmény tíz esztendejéről. „Egyházunknak ez a döntése az elmúlt esztendőben magában rejtette jutalmát is.“ Rámutatott ezután az 1956-os I ellenforradalmi események i romboló egyházi következmé- I nyedre. „Minden erőmmel azon i leszek, hogy ez egyházunkban I soha többé ne történjék meg.“ Egyház ott van, ahol a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. A szentségekben az Űr Jézus Kriszus önmagával és egymással kapcsol össze bennünket. Messze vagyunk azonban még attól, hogy mint egy Atyának gyermekei, testvéri közösségben forrjunk össze. Ezen a téren, bár nagy utat tettünk meg, még nagy út van előttünk. A szentségek a gyülekezet és az egyház határain túlra is mutatnak. A közösségvállalás parancsa a környezetünkben élő és szolgáló hittestvéreinkre is mutat. Igazi ökumené ott van, ahol az egyházak közösen felismerik Isten szolgálatba küldő parancsát s * felelősséggel fordulnak, a nemzet és az emberiség felé. „Nyitott szívvel fordulunk a világ minden egyháza felé. De 1956 ősze óta fokozott éberséggel vigyázunk arra, hogy különbséget tudjunk tenni testvéri indulatból származó intés és az olyan szándékok között, amelyek egyházunkat szembe alkarjuk fordítani népünkkel.“ Az igaz egyház ismertető jele a szeretetszolgálat gyakorlása. Ebben kell láthatóvá lenni hitünknek és szeretetünk- nek. A püspök ezután szólt az egyház szeretetszolgálatáról és a Közalap fontosságáról. A szeretetszolgálathoz hozzátartozik népünk szolgálata is. „Minden jószándékú magyar embert egybe ölel a Hazafias Népfront.“ Ennek a mozgalomnak politikája nem idegen tőlünk. „1945-ben a felszabadulás megtisztította az utat Magyarország igazi történelmének kibontakozása előtt és eljött az ideje az évszázados forradalmi törekvések érvé- nyesülésénék.“ Ezután rámutatott a falu szocialista átalakulásának jelentőségére és az egyháznak ebben a folyamatban való szolgálatára. „Talán nem tűnik fel merésznek az a következtetés, amely az Ür asztala királyi vendégségétől, boldoguló falvak derűs képéig jutott el. Még tovább is kell mennünk a hitnek ennék a merész következtetésében.“ A tanítványait békesség igéjével köszöntő Jézusra mutatott rá ezután a püspök. Az egyháznak, Urát követve, ott a helye minden, az emberiség békéjéért fáradó küzdelemben. Igaz egyház ott van, ahol a Király-Krisztus pásztori hatalma érvényesül. Székfoglalójának ebben a befejező harmadik részében az egyház- kormányzat szolgálatának kérdéseiről szólt Szamosiközi István püspök. Megemlékezett munkatársairól és kérte szolgálatában segítségüket. „Hűség Istenhez és hűség hozzátok. Ehhez kérem a ti hűségeteket“ — fejezte be nagy hatású székfoglaló beszédét a püspök. A püspököt ezután a Református Egyetemes Konvent, az egyházkerületek és különböző egyházi testületek nevében , köszöntötték. A Művelődésügyi Minisztérium Állami Egyházügyi Hivatala nevében Horváth János elnök, a romániai református egyház nevében Argay Aladár püspök, evangélikus egyházunk és az ökumenikus Tanácsban egyesült evangéliumi egyházak nevében Káldy Zoltán püspök, a magyarországi ortodox egyház nevében Bcrky Feriz adminisztrátor mondott köszöntést. Káldy püspök felszólalásában többen között a következőket mondotta: (Folytatás a 2. oldalon) „Elvégeztetett!" Isten kegyelméből reánk kő* szöntött ismét nagyhét. Megérkeztünk az egyházi esztendő szívéhez. Most tárul fel majd előttünk megváltásunk titka. Amint a hegymászó a csúcsra érve visszatekint a megtett útra, úgy nézünk mi is vissza. Adventkor indultunk el. Az eljövendő Messiásról hangzott felénk Isten ígérete. Karácsonykor azon örvendeztünk, hogy Isten testet öltött, mint ember közöttünk megjelent. Vízkereszt ünnepe s az utána következő vasárnapok Isten Fia, a megígért Messiás dicsőségét hozták hírül. Böjtben a lila színbe öltöztetett oltár bűnbánatra és magunk megalázására intett. Az igehirdetések előre mutattak nagyhét felé. Most célba érkeztünk! Emlékezzünk. Kísérjük végig Jézust a nagyhéten. Húsvét ünnepének közeledtekor ősi szokás szerint tanítványaival együtt felment Jeruzsálembe, hogy népével ünnepeljen a templomban. Ünnepélyesen, a zarándok se- j-eg hozsannája közben vonult be a városba. Ez vasárnap történt Hétfőn ismét felkereste a templomot, korbácsával kiűzte a kufárokat. Kedden számonkérték tőle ellenfelei azt, hogy miféle hatalommal cselekszik. A szerdai napot Bethániában töltötte. A poklos Simon házában volt vacsorán. Vacsora közben távozott el Jú- dás, hogy egy rabszolga vételáráért eladja Jézust. Csütörtökön az egyiptomi fogságból való szabadulás emlékére elfogyasztotta tanítványaival a páskabárányt. Vacsora közben, kenyeret és bort nyújtva tanítványainak, szerezte az Űr- vacsorát. A vacsora után a "íelsemáné kertbe ment tanítványaival, ott fogták el. Pénteken feszítették keresztfára. Szombaton a sírban pihent. Magasztaljuk Krisztust! Azért, hogy ezt az utat érettünk végig járta. Megfosztotta magát isteni dicsőségétől. Megalázkodása által búzdított Isten iránti engedelmességre, lettével a szolgáló szeretetre serkentett. Elvégezte a Keresztián a megváltás munkáját. Mint áldozati bárány feláldozta magát érettünk, hogy halála által szabaduljunk bűntől, pokoltól, haláltól. Mind erre nem csupán emlékezünk a nagyhéten. Krisztus Urunk megváltó munkájának gyümölcsét kínálja most is felénk. Hangzik szava: Isten hozzánk hajló kegyelmét kínálja. Meg- terítettik számunkra az úrvacsorái oltár: a bűneink bocsánatát nyerhetjük el és aj örökéletetbe vetett reménységünk lesz teljesebb. Dicsérjük Istent! Azért, hogy elfogadta Krisztus Urunk értünk hozott áldozatát. A bűneink miatt csak haragját és ítéletét érdemeltük volna. Jogosan vethetett volna kárhozatra bennünket. Ehelyett bűneinket tulajdon Fiára vetette. Ferenczy Zoltán
